Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

1972. JÜNIUS 2., PÉNTEK rési ma« JCírlap Ballagás után Egyetem, főiskola vagy állás? A IV. osztály idestova már két hete üres. A diákok az írásbeli érettségin már túl vannak, most készülnek a jú­nius 12-én kezdődő szóbelire. Ki mit tud, akkor majd kide­rül. De ki mi lesz? Erre a ké- désre tulajdonképpen csak azoknak nehéz felelni, akik az érettségi izgalmai után úgy­szólván nyomban még ideg­tépőbb vizsgát, felvételit tesz­nek az egyetemen vagy a fő­iskolán. Bolyai útját járják Öcsán, a Bolyai János gim­náziumban 52 fiú, lány áll idén az érettségi bizottság elé, ennyien végezték el a IV. osztályt. Az írásbelin egyik­másik megbukott, de csak egy tárgyból, tehát szóbelire me­hetnek. Egyetemre, főiskolá­ra 17 ócsai diák adta be fel­vételi kérelmét. Méltóan is­kolájuk névadójához, három fiú és három lány műszaki egyetemre készül, de két fiú és egy leány az ELTE termé­szettudományi karára, tehát ők is jó matematikusok. Me­zőgazdasági főiskolára egyet­len fiú jelentkezett, ez bi­zony nem sok. Orvos 2, ka­tona 3 fiú akar lenni, egy leány jogot, másik közgazda­ságtudományt szeretne ta­nulni. Feltűnő, hogy felsőbb oktatási intézményekbe 12 fiú és csak 5 leány igyekszik, holott az idei érettségizők kétharmada Öcsán is leány. Negyvenegy közül 28 Dabas fiatal gimnáziumá­ban idén ötödször érettsé­giznek. Mégpedig negyven­egy diák készül e napokban a szóbelire. Tizenkilenc leány és három fiú, tehát huszon­nyolcán szeretnének bejutni egyetemre, főiskolára. Műsza­ki pályát a fiúk közül hár­man választottak, a lányok közül senki. Egyetemen öt, tanárképző főiskolán, gyógy­pedagógiai főiskolán, tanító­képzőben egy-egy leány sze­retne pedagógus-oklevelet sze­rezni. Egy fiú készül csupán a tudományegyetem természet- tudományi fakultására. Ö sem tanárnak, a programozó-ma­tematikus szakra jelentkezett. Egyik dabasi leány-érettsé­giző — bár újságíró szakra jelentkezett szovjet egye­temen, ahová fel is vették —, szintén programozó lesz. Há­rom leány óvónőnek készül, a jogtudományban egy-egy fiú és leány kíván jártas lenni. Három leány az óvónői pá­lyát választotta. Külkereske­delmi főiskolára is akad egy jelentkező diáklány, másik kettő egészségügyi szakisko­lában kíván továbbtanulni. A kereskedelmi és vendéglátó főiskolába két fiú és egy leány adott be felvételi kérel­met, a kecskeméti kertészeti főiskolára pedig két fiú, két lány. Figyelemreméltó, hogy a nemrég még oly népszerű orvosi pálya iránt — mint hír­lik — általában megcsappant az ifjúság érdeklődése. Daba- son már a második éve senki sem jelentkezett orvosegye­temre. Dúskálhatnak a lehetőségekben Kérdés, hogy akik jelent­keztek, vajon bejutnak-e a felsőfokú tanintézetbe? Csak július végén derül ki. Az azon­ban bizonyos, hogy akik a felvételin jól megállják a he­lyüket, azok se valamennyien jutnak tovább. Mi lesz velük? És mi lesz azokkal, akik érett­ségi után a továbbtanulást egyetemen, főiskolán meg sem kísérlik? — Az iskola hivatalosan csak a felsőfokú tanintézetek­be jelentkezőkről tud — felel a kérdésre Péter Domokos, az ócsai gimnázium igazgatója. — Felvételi kérelmüket mi to­vábbítjuk. A többiek elhelyez­kedésével csupán akkor fog­lalkozunk, ha hozzánk fordul­nak, ami ritkán történik meg. Tudom azonban, hogy még minden évben minden érettsé­gizett elhelyezkedett. Idén, ahogy minden esztendőben, is­mét szakmunkástanuló lesz két-három fiú. Lányok ritkáb­ban választanaik szakmát, többnyire adminisztratív el­foglaltságot keresnek. Szögi Ferenc, a dabasi gim­názium igazgatója: — Nincs annyi érettségi­zőnk, ahány munkahelyet ajánlhatunk nekik. Ott függ­nek a folyosói táblán az állást kínáló hirdetmények. Dabasi általános iskola gondnokot ke­res 1300 forint fizetéssel. A SZÖVORG Dabason alkalmaz­na húsz programozót, szintén 1300 forint kezdő fizetéssel, ké­FELVESZÜNK 16 évet betöltött fiatal lányokat és asszonyokat újonnan létesített, ko'szerű üzemünkbe, kétműszakos munkahelyre. Könnyű, tiszta, ideális munkakörülmények. Jelentkezés: OGV Budapesti Pálma Gumigyár Bp. IX., Lenhossék u. 3. Telefon: 140-860, 136-880. Állami vállalatok és szövetkezetek részére vízből termelt bányakavics azonnali szállítását, kedvező feltételekkel, soron kívül vállaljuk az egész ország területére, vasúti és közúti feladással. Magánosok kiszolgálása a FAÉRT és a TÜZÉP telepeken keresztül történik. Megrendeléseket az alábbi címre kérünk: KAVICSBÁNYA VÁLLALAT Kereskedelmi Osztálya Budapest V., Molnár u. 53. Telefon: 181-313-. Telex: 57-85. Ügyintéző: Kunsági Ferencné csoportvezető. sőbb kétezer forintos havi jö­vedelemmel. A helybeli kon­zervüzem négy-öt főt venne fel adminisztratív állásiba, 1300—1500 forinttal. Ugyan­ennyi kezdő fizetést kínál a szakmunkásképzés tartama alatt, Dabason most épülő nyomdájában a Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat. Akár­mennyi jelentkezőt felvenne. Eddig nem tudok róla, hogy akár egy diákunk is jelentke­zett volna a meghirdetett állá­sokra. , » Mar most biztos az állása az érettségizőknek, maguk és szü- ieik jóelőre, esetleg már ta­valy gondoskodtak elhelyezé­sükről. Néhány dabasi fiú fog csak szakmát tanulni, sőt egy lány is, kozmetikusnak készül. Felkészült a tanácsadó A középiskolát végzettek szervezetszerűen egyelőre nem tartoznak a megyei tanács Pá­lyaválasztási Intézetéhez. — Ennek ellenére részükre is tudunk pályát, elhelyezke­dési lehetőséget ajánlani — mondják az intézetben. — Az a tapasztalat, hogy legtöbbjü­ket már biztos állás várja érettségi után. Számítunk mégis arra és fel is készülünk rá, hogy azok közül, akik nem kerülnek be az egyetemre, augusztus elején többen felke­resnek minket. Mostanáig azonban egész Pest megyéből egyetlen érettségiző diák kért tanácsot tőlünk. Pest megye gimnáziumaiban és szakközépiskoláiban 2199, a budapesti és más megyékben levő középiskolákban végzők­kel együtt mintegy 3500 Pest megyei diák lép ki idén az életbe. Örvendetes, hogy nin­csen elhelyezkedési gondjuk. Sz. E. Dunakanyar adattár Több ízben előfordult már az évek során, hogy a Duna­kanyar Intéző Bizottságot megkereste a tv, a rádió és a különböző sajtószervek, hogy felvilágosítást, számokat, ada­tokat kérjenek, vagy éppen a munkásságukkal foglalkozza­nak. A munka megkönnyítésére, a kérések mind pontosabb ki­elégítésére idegenforgalmi földrajzjellegű katalógust ál­lítanak össze, amelynek a ki­dolgozásával a tudományos és egészségügyi szakbizottságukat bízták meg. Ebből a kataló­gusból kitűnik majd az ide­genforgalom milyensége, a szállítások minőségi adatai, a közművesítés, a természeti kincsek, a növény-, állat- és ásványvilág jellege. Új röntgengép Aszódon Naponta 40—45 ember for­dul meg az aszódi szakorvosi rendelőintézetben, és sokfajta orvosi vizsgálat kiegészítője a röntgen. A röntgen-szakrende­lés az utóbbi időben nehéz helyzetbe jutott, mert az el­öregedett berendezéssel ép­pen csak elláthatták felada­tukat. A vizsgálatra kerülők átirányítása Gödöllőre nem­csak nehézkessé tette volna az egyéb orvosi munkát, ha­nem a pácienseknek is ké­nyelmetlen. Ésszerűnek lát­szott tehát az új röntgengép megvásárlása, nehézséget oko­zott viszont, hogy a rendelő- intézetnek nincs felújítási alapja, s közvetlen felügye­leti szerve, a megyei tanács gödöllői járási hivatala sem tudott segítségére lenni. A gond végül is úgy oldódott meg, hogy a megyei központi felújítási tartalékalap terhé­re 166 ezer forintot kapott az aszódi szakorvosi rendelőinté­zet. ' HAVI EGYMILLIÓ A Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelíni Válla­lat szigetszentmiklósi új ABC-áruházában havonta egymillió forintos forgalmat bonyolítanak le. Az üzletben különféle ipar­cikkeket is vásárolhatnak a környék lakói. Foto: Urbán Nyár az állatkertben Nyáriasan szín­pompás már a Fővárosi Állat- és Növény kert. Az őspark minden talpalatnyi helyén egynyáriak és évelők, a szikla­kertben sok száz jeltáblázott nö­vényfaj, a japán­kertben nagyszá­mú ritkaság, a pálmaházban vi­rágzó orchideák gyönyörködtetik a látogatókat. A rovarházban nagy a nyüzsgés: a cincérek, futrin­kák, vízirovarok, szarvasbogarak tarka serege mel­lett a trópusi és szubtrópusi ízelt­lábúak, madárpó­kok, skorpiók tö­mege teszi Euró­pában egyedülál­lóan gazdaggá ezt az élőgyűjteményt. Már elfoglalták „otthonukat’1 a trópusi akvárium Duisburgból érke­zett új lakói, a Budapesten eddig még soha nem lá­tott Picasso-halak. A Vörös-tenger­ben őshonos, pom­pás színű és min­tázatú halakat élő csigával és tonhal- filével, míg a ve­lük érkezett bo­hóchalakat sófé­reggel és kandics- rákkal táplálják. A madárosztály valamennyi lakó­ja már a napsü­tötte külső röp- dékben látható. Kikeltek a nagy­tavon az első idei tőkésrécék, s nyá­rilibák. Jól fej­lődnek a bíbic­fiókák, a fiatal cankók, a díszfá­cán és más csibék. Sorra születnek az emlős osztály állatbébijei. A gímszarvasok 2 kis borja már ug­rándozik. A barna bocsok még a medvesor ketrecé­ben vannak. A kéthónapos kis puma vígan ját­szik a'dajkakutyá­val és a kutya- kölykök tejtestvé­reivel a tigrisház előtti ketrecben. SIEGFRIED LENZ: Egy kisfiúnak integettek* A huszadrendű kis szálloda éjszakai portása egyenetlenre vágott, piszkos körmű ujjaival átlapozta a maszatos füzetet, s amíg törzsével teljesen a lá­togató felé fordult, izmai alatt megfe­szülő egyenruhája szinte szétpattanni látszott. — Ez az egyetlen lehetőség — ismé­telte. — Ilyen későn sehol sem talál szobát. Magától függ. Megpróbálhatja ugyan a többi szállodában is, de sze­retném figyelmeztetni, ha másutt sem lesz szerencséje, és visszatér hozzánk, már mi sem- tudunk segíteni. Egyetlen szabad helyünk van, kétágyas szobá­ban, s fél órán belül minden bizony­nyal azt is kiadjuk. — Rendben van — mondta Swamm. — Csak hát, ön bizonyára megért en­gem, szeretném tudni, kivel töltöm az éjszakát. Nem, egyáltalán nem óvatos­ságról van szó ... No, de mindegy... Egy darabig még töprengett, aztán megkérdezte. — Az illető már fent van a szobá­ban? — Igen uram, még kora este érke­zett. Bizonyára alszik. — Bizonyára alszik — ismételte Swamm, s kitöltve az űrlapot, elindult felfelé a lépcsőn. Mikor szobája ajtajának számát megpillantotta, önkéntelenül is lelassí­totta lépteit, lélegzetét is igyekezett visszafojtani, hátha kiszűrődik valami zaj odaátról, s ebből némi megállapí­tást tehet. Odabenn csend volt. Swamm lenyomta a kilincset. Betette maga után az ajtót, és a falat tapogatva, ke­resni kezdte a kapcsolót. Hirtelen visz- szakapta a kezét: közvetlenül mellette, száraz, de energikus hangon valaki megszólalt: — Nagyon kérem, ne gyújtsa meg a villanyt Igazán lekötelezne, ha teljesí­tené kérésemet. — Talán várt engem? — kérdezte ijedten Swamm. Az ismeretlen, mintha nem hallotta volna, folytatta: — Vigyázzon, nehogy a mankómba ütközzön. A szoba közepén meg bő­röndök vannak. Meg ne üsse magát. Majd irányítom. Tegyen három lépést a fal mentén, aztán forduljon balra. Még három lépés és ágyánál van. Swamm készségesen úgy tett, ahogy * A világhírű, haladó nyugatnémet író egyik legújabb novellája. az ismeretlen kívánta, levetkőzött és a takaró alá bújt. Jól hallotta szomszéd­ja mély és erős lélegzetét, érezte, ha­mar aligha sikerül elaludnia. — Különben Swamm vagyok — szó­lalt meg néhány perc múlva. — Swamm — ismételte a másik. — Igen. — A kongresszusra érkezett? — Nem. És maga? — Én sem. — De hát valamiért csak jött? — Igen, de ezt nem lehet csak úgy elmondani. Azt hiszem, még senkinek sem volt különösebb oka az utazásra, mint nekem — mondta Swamm. Az állomáson szerelvényeket állítot­tak össze. Remegett a föld, s a matra­cok enyhén' rezegtek. — Azért jött ide, hogy végezzen ma­gával? — hallatszott a sötétből. — Nem — válaszolt Swamm. — Hát öngyilkosra hasonlítok? — Nem tudom, kire hasonlít — mondta a másik. — Sötét van. — Isten óvjon az ilyesmitől. Aztán Swamm hangjában érezhető lett az öröm. — Fiam van nekem, uram, olyan kis vadóc. Miatta jöttem ide. — Kórházban van? — Ö, dehogyis, egészséges a kicsi. Igaz, gyakran sápadt, de különben egészséges. El szeretném mondani, hogy tulajdonképpen miért is vagyok itt önnel. Ez a fiammal kapcsolatos. Túlságosan érzékeny, szinte betegesen szenzibilis a srác. Semmitmondó apró­ságra is nyomban reagál. — Tehát kórházban van? — Nem — kiáltott fel Swamm. — Mondtam már, hogy teljesen egészsé­ges. Törékeny a lelke, a kis legényké­nek. Hát ezért mondom, veszélyben van. — Az ilyen nem való az életre... — Hogy beszélhet így — csattant fel Swamm. — Hiszen még egészen gye­rek, tapasztalatlan, ügyetlen. Eh, nem érti! Idefigyeljen! Minden reggel, ami­kor iskolába megy, megáll a sorompó előtt és megvárja míg elrobog a regge­li vonat. Ott áll a srácom nekidőlve a sorompónak, és integet Hosszasan és ugyanakkor reménytelenül. — No és? — Aztán — folytatta Swamm —, amikor hazajön az iskolából, olyan le­hangolt, zavaros. Képtelen megtanulni a leckéjét. Sem játszani, sem beszélget­ni nincs kedve. És ez így megy napról napra, hónapok óta. Egyre rosszabb színben van a kicsim ... — Annyira hatással van rá ez? — Látja — folytatta Swamm —, mindez olyan különös: a kisfiú inte­get az utasoknak, de egyikük sem vá­laszol. Ügy érzi magát, mint akit na­gyon megbántottak. Annyira a szívére veszi ezt a csekélységet, hogy jóma­gam és feleségem a legrosszabbtól tar­tunk. Áll a sorompónak dőlve, integet, míg a vonat el nem tűnik a kanyar­ban, de senki sem válaszol neki. Per­sze, arra nem lehet kényszeríteni az utasokat, reagáljanak az ilyesforma üdvözlésre, nevetséges, abszurd dolog lenne az ilyen jellegű előírás, de ... — Szóval ön Swamm úr, úgy akar a fián segíteni, hogy reggel beül a vo­natba, csupán azért, hogy integessen fiának az ablakból? — Igen. — Számomra nem léteznek gyere­kek — mondta a másik. — Gyűlölöm és kerülöm őket. Miattuk vesztettem el a feleségemet. Belehalt az első szülés­be. — Igazán sajnálom — mondta Swamm. Felült az ágyban. Kellemes meleg öntötte el testét. Ügy érezte, most el tudna aludni, de szobatársa újra meg­szólalt. — ön ugyebár Kürnbachba tart? — Igen. — És nem mutat semmi kétkedést szándékának megvalósításában. Vilá­gosabban szólva: nem szégyell hazud­ni saját gyerekének? Amit ön csinálni szándékszik, legalább magának ismerje be, tiszta hazugság, közönséges csalás. — No, de kérem — tiltakozott Swamm. — Hogy mondhat ilyet!... Fejére húzva a takarót még gondol­kozott egy darabig, aztán elaludt. Reg­gel felébredve Swamm rögtön megálla­pította, egyedül van a szobában. Meg­rökönyödve pillantott órájára: a vonat indulásáig öt perc volt hátra. Arról szó sem lehetett, hogy kiérjen az állo­másra. Délben, mivel még egy napra sem maradhatott a városban, összetörtén és lehangoltan hazaindult. Kisfia nyitott ajtót. Majd kicsattant az örömtől. Nyakába ugrott és szinte ordította a fülébe. — Tudod, papa. valamilyen úr inte­getett nekem ma reggel... — Mankóval? — kérdezte meglepet­ten Swamm. — Igen, bottal. A végére kötött zseb­kendőjét addig lengette, míg a vonat el nem tűnt a kanyarban. Kovái Iván fordítása i

Next

/
Thumbnails
Contents