Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

1973. JÜNIUS 15., CSÜTÖRTÖK pest HEGYEI '^/Cirlap UJ AUTOMATA Solymáron, a PEMÜ csőüzemében állították munkába ezt a nagy teljesítményű csőhúzó automatát. A gépet egy ember ke­zeli. Urban Tamás felvétele Az SZMT és a KISZ felmérése A szakmunkásképzés gondjai Valamikor a gyereket azzal fenyegették: ha nem tanulsz, mehetsz suszterinasnak ... Az idők során azonban kiment a divatból a fenyegetés is, meg a cipészmesterség is. S ezzel együttjárt jó néhány, régen rangos szakma, egyáltalán a fizikai munka lebecsülése. Ezekről a gondokról, a megye szakmunkásképzéséről készí­tettek felmérést a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsá­nak munkatársai és a KISZ Pest megyei Bizottságának ak­tívái. Ha fiókiskolában A megyében jelenleg kilenc és fél ezer fiatal vesz részt szakmunkásképzésben. Ez a szám évről évre csökken, mert kevesebb a munkaképes korba lépő fiatal, a vállalati szak­munkásigényeket egyre nehe­zebb kielégíteni. A nyolc ál­talánost végzett fiataloknak mintegy fele tanul szakmát, REKUMRÄ lar^B REKLÁM NÉLKÜL 3. ,.A szappan a nőknek csak tisztaságot ígér. Az arckrém szépséget is. A nők a pénzü- -kért ígéretet vesznek. Mi nem lanolint adunk el nekik, ha­nem reményt”. (Egy amerikai hirdetővállalat igazgatója.) A XIX. század végén, Ang­liában, a divat változása mi­att a szalmakalapgyárak vál­ságba kerültek. A jobb sorsra érdemes kalapgyárosok a walesi herceghez fordultak segítségért, aki legközelebb szalmakalappal a fején jelent meg a nyilvánosság előtt, s ezzel újra divatba hozta ... A reklám voltaképpen a ka­pitalizmus és a megnövekedett árutermelés szülötte, s mint komoly közgazdasági tényező, nagyobb jelentőséget csak a kapitalizmus kialakulásával szerzett. Nálunk az ötvenes években a mozik, a színházak, az OTP és az Állami Biztosító kivételével alig akadt hirdet- nivaló. A szocialista reklám­ról dr. Hoffmann Istvánná és Búzási János könyvében ezt írja: „A szocialista reklám mértéktartó, igazmondó, a jó értelemben vett közízlés ki­alakításának elősegítője és nem pazarló.” Egymilliárd ■— Az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével fejlődés­nek indult hazánkban a pro­pagandaipar. Míg korábban csak a Magyar Hirdető fog­lalkozott reklámmal, 1968-ban megtört monopolhelyzete, s egyre-másra alakultak meg a hirdetések közvetítésével, il­letve előállításával foglalkozó vállalatok, számos mezőgaz­dasági és ipari termelőszövet­kezet terjesztette ki üzletkö­rét reklámszolgáltatásra. Egyes szervezetek egészen más alaptevékenység mellett folytatnak kiegészítő tevé­kenységként reklámmunkát. Némelyikük nem rendelkezik sem megfelelő képzettségű és gyakorlatú szakemberrel, sem tárgyi feltételekkel, csupán a magas jövedelem reményében végez alacsony színvonalú, esetleg a megvesztegetés lehe­tőségét is magában rejtő hir­detési munkát. Dr. Ribner György, a Bel­kereskedelmi Minisztérium osztályvezető-helyettese azt is elmondja, hogy egyes becslé­sek szerint a reklámra fordí­tott évi összeg meghaladja az évi egymilliárd forintot. Szín­vonalasabb a propagandatevé­kenységünk, szépek a plakát­jaink, ötletesek kisfilmjeink, a baj csupán az, hogy nem mérik föl kellően a reklámok hatását, s a reklámoztatok nem hiszik el, hogy a hatásos reklám segít a termék eladá­sában. így volt ez a Gulasch- ki-cipővel, a műanyag ágyne­műhuzattal — a gyártó nem mert annyit termelni, ameny- nyi tulajdonképpen kellett volna, az áru hiánycikk lett, s mindenki a reklámpolitikát szidta. — A reklám célja a kapita­lizmusban, hogy az értékesí­tést mindenáron elősegítse. A szocializmusban feladata több­rétű: figyelembe kell vennie a társadalom, a népgazdaság, a vállalat és az egyén érdekeit. Fejlett tőkés országokban az árutermelés adott időszaká­ban a reklám intenzitása Már akkora, hogy félrevezeti a fo­gyasztót, kavalkádjába bele­zavarodik a vevő — kiszolgál­tatottjává válik a propagáló­nak. — A szocialista reklám fel­adatai: segítse elő a vállalat értékesítési tervteljesítését, adjon tájékoztatást bizonyos új termékekről, befolyásolja a fogyasztókat, formálja ízlésü­ket, a kereslet és a kínálat összhangját teremtse meg — és őszinte legyen, ne úgy mint az IBUSZ csikós, betyár pla­kátjai. A reklámmal kapcso­latban sok a szemléleti ösz- szeütközés, gyakran a hozzá nem értők is beleszólnak a tervekbe — ritka még az iga­zi reklámszakember. A nem­régiben megjelent rendelet éppen ezeket a feladatokat van hivatva segíteni, a hiá­nyosságok kiküszöbölésével. Hogyan hirdet a Hirdető? A Magyar Hirdető 1948-ban alakult, különböző reklámte­vékenységet folytató vállala­tokból. A megalakulás utáni élénk tevékenységet az 1950-es évek elején már-már a meg­szűnés fenyegette: a színház, a mozi, a hangverseny tartot­ta munkával az itt dolgozó­kat. A Magyar Hirdető 1971-ben kihelyezett 4 miliő plakátot, 6 millió sajtóhirdetést tetetett közzé, 800 ezer méter reklám­filmjét vetítették a mozikban, 1148 percet sugárzott a tele­vízió, a rádióban 2637 perc volt a műsorideje, s megrende­lésére 8 ezer fajta nyomtat­ványt, 12 ezer 342 reklámgra­fikát, majdnem 20 ezer fotót készítettek. Jelenleg csaknem 40, rek­lámmal is foglalkozó vállalat működik — mondja Beszter- czey Pál, osztályvezető. — Alakulásukkor ezek nem az ellátatlan területeket keres­ték, hanem rögtön a szakma kellős közepébe vágtak. Tar­tós sikereket nem érhettek el. Gondunk, hogy a reklám ipari háttere nagyon csekély: saját nyomda, filmlabor nem áll rendelkezésünkre. Akad­nak szemléleti különbségek: a tartalom és a forma kialakí­tásában más-más utakon já­runk. A Magyar Hirdető teljes reklámszolgáltatást nyújtó reklámügynökség, amelynek tevékenysége a propaganda és a reklám minden eszközére kiterjed. Közreműködik kü­lönböző szervek propagandá­jának tervezési munkáiban, tájékoztatást ad a lehetősé­gekről, figyeli a piaci tenden­ciák alakulását, elemzéseket készít, ajánlatokat tesz egyes reklámkampányokra, reklám­kutatási és eredményvizsgála­ti tevékenységének keretében utólagos értékeléseket is vé­gez, javaslatokat tesz egyes áruk, vállalatok elnevezésére, védjegyekre. Ügynökség — konyha mellett A SZÖVORG reklámügy­nökségét egy melléklépcsőn feljutva, az üzemi konyha mellett találhatja meg az ügyfél. Sűrű zsír- és olajszag között, a naptól gondosan el­zárt szobákban dolgoznak a reklámosok. Plakátokat, pros­pektusokat, tv- és rádióhirde­téseket készítenek — elsősor­ban szövetkezeteknek. Dr. Sebestyén Gyuláné fő­osztályvezető: — Nincs még reklámkultú­ránk. Rengeteg előítéletet kel­lene ahhoz legyőznünk, hogy igazi propagandatevékenysé­get végezhessünk. Például a vendéglátóipar alig-alig vásá­rol tőlünk prospektust, plaká­tot, vezetőik azt hiszik, elég a jó étel. Egyébként is, minden ügyfelünk elsősorban ajándék- tárgyakat vesz. Katalógusuk készült az ajándéktárgyakról: csőpohár- készlet 44 forintért, deltazá- ras táska 33-ért, porcelán mokkáskészlet 103 forint, zseb­hamu zó 64 forint, iparművé­szeti homokfúvott üveg mok­káskészlet 267 forint, és go­lyóstollak, mappák, zsebtük­rök minden mennyiségben. — Ezenkívül szívesen ve­szik a kártya- és a falinaptá­raikat, összesen majdnem fél­milliót készítünk belőlük. Ügyfeleink kevésbé adnak pénzt arra, aminek nincs hasz­nálati értéke. Először egymás között ajándékoznak. Aztán az eladók dugják el a különböző — vevőknek szánt — propa­gandatárgyakat. Kqndor Miklós, főosztályve­zető-helyettes : — Akad olyan szövetkezet, ahol meghatározott összeget fordíthatnak reklámra, az összforgalom X ezrelékét. Ez az X ezrelék pedig év vége­ken érintetlen. A SZÖVORG reklámfőosz­tályának éves forgalma: 14 millió 500 ezer forint. Ennyi lehet —- sem több, sem keve­sebb. A „kollektív szerződés” kimondja, ha több, s ha keve­sebb — csökken az itt dolgo­zók nyereségrészesedése. Tamás Ervin jelentős részük azonban a fő­város üzemeiben helyezkedik el, s így nem segít a megye gondjain. A helyzetet rontja a szakmák rangsorolása: ha egy fiatal mesterséget választ, akkor legalább fodrász, koz­metikus vagy autószerelő akar lenni és nem fémforgácsoló, esztergályos vagy pék. Meg kell azt is mondani, hogy a megye csaknem tízezer szakmunkástanulója igen el­térő személyi és tárgyi felté­telek között végzi tanulmá­nyait. A tíz szakmunkásképző intézetben az oktatás megfe­lelő színvonalú, a nem önálló, úgynevezett fiókiskolákban azonban gondot okoz az okta­tók szakképzettsége és a tante­remhiány egyaránt. A szakmunkástanulók nagy többsége bejáró. A naponta három-négy órát kitevő utazás rendkívül nagy fizikai megter­helés a serdülő korban levők­nek. A megoldás a kollégiumi hálózat kiszélesítése lehet. Az ipari tanulókat jelenleg csupán Vácott tudják kollégiumban elhelyezni, pedig nagy szük­ség volna a bentlakásos tanu­lóképzés megteremtésére Szentendrén és Cegléden is. A kollégiumhiány hovatovább a beiskolázást veszélyezteti. Ezek objektív tények, vannak azon­ban szubjektív körülmények is, amelyeket a vizsgálat szin­tén feltárt. Általános tapasztalat, hogy szakmát rendszerint csak kö­zepes vagy ennél gyengébb bi­zonyítvánnyal rendelkezők ta­nulnak. Nemegyszer éppen az nehezíti a szakmunkásképzést, hogy bizonyos általános isko­lai alapok hiányoznak. Az el­múlt tanévben már háromez­ren vettek részt a megyében emelt szintű oktatásban. A magasabb követelmény a bu­kások számának emelkedését vonta maga után: nemegyszer a tanulók ötödének kellett ja­vítóvizsgát tennie. Másik je­lenség: érettségi után szakmát csak átmeneti megoldásként tanulnak a fiatalok, s azután rendszerint felvételiznek az egyetemen. Mintha szégyen volna érettségivel fizikai mun­kásként dolgozni Ne hallgassuk el: a tehetség fogalmáról is téves nézetek alakultak ki. Csak a szellemi kiválóságokat ismerjük el: ha valaki matematikában vagy irodalomban jeleskedik, arra felnéznek, de aki jó kézügyes­séggel rendelkezik és nagysze­rű szakmunkás lesz belőle, az nem számít tehetségesnek. Beszámítják A helyére kell tehát tenni a szakmunkásképzést. Sok üzemben, mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben nem gon­dolnak arra, hogy az utánpót­lásról gondoskodjanak. A meg­oldást az iskoláktól várják. A pályaválasztás irányításának egészen a legutóbbi időkig nem volt gazdája; a közel­múltban alakult meg a me­gyei tanács égisze alatt a Pá­lyaválasztási Tanácsadó Inté­zet, amely jelentős előrelépés. Nem akarjuk azt mondani, hogy eddig semmi nem történt a megyében a szakmunkás­utánpótlásért. Több vállalat ösztöndíjalapot létesített, má­sutt évvégi részesedést, a ta­nulmányi eredménytől függően jutalmat kap a fiatal, megint másutt a tanulóidőt is beszá­mítják a törzsgárdatagságba. Mégsem lehetünk elégedettek, tovább kell lépnünk! Szóljunk még egy fontos tényezőről a sok közül: a szak­munkástanulók világnézeti ne­veléséről. A serdülő korú fia­talt^ sokféle hatás éri: az is­kolában, az üzemben, a vona­ton, az utcán. Hogy ezek kö­zül melyik hagy mélyebb nyo­mot benne, az gyakran a vé­letlenen múlhat. Hiszen egy tizenöt-tizenhat éves fiú vagy lány, aki naponta több órát utazással tölt, nem vehet részt sem az iskola, sem lakóhelye KISZ-szervezetének életében. Az üzemekben a mozgalmi szervek _ keveset foglalkoznak a tanulókkal. Kik nevelik hát a fiatal szakmunkásokat? Az iskolában a pedagógusok (ha a túlterheltség mellett jut rá idejük) és az üzemben a gya­korlati oktatók. Adódik a kér­dés: az iskolában és a gyárban egységes, oktatással összhang­ban levő világnézeti nevelést kap-e a fiatal? Összhangban Nem mindegy, kinek a kezé­re bízzuk a jövő munkásosz­tályának formálását, alakítá­sát. Éppen ezért meg kell te­remteni a szakmunkásképzés­ben részt vevő valamennyi szerv összhangját, állandó munkakapcsolatát. A Szak- szervezetek Pest megyei Taná­csának és a KISZ Pest megyei Végrehajtó Bizottságának nemrégiben megtartott közös tanácskozása az első lépés volt ezen az úton. Soós Ibolya A megyei városok helyzete Tanácselnöki értekezlet Győrben Dr. Papp Lajos államtitkár­nak, a Minisztertanács Taná­csi Hivatala elnökének veze­tésével szerdán Győrben érte­kezletet tartottak a megyei városi, valamint az érintett megyei tanácsok elnökei. A tanácsi vezetők a megyei vá­rosi tanácsok jogállását, mun­kakapcsolatait elemezték — a témáról szóló, írásban közre­adott munkaanyaghoz dr. Varga József, a Tanácsi Hiva­tal elnökhelyettese fűzött ki­egészítéseket. Előadásábah vázolta a még hatékonyabb együttműködés lehetőségeit, hangsúlyozva, hogy a megyék és a megyei városok összehangolt tevé­kenysége elengedhetetlen a helyi és az országos tervek sikeres megvalósításában. COMPCONTROL 972 Június 19 és 24 között ren­dezi meg Sopronban a Gép­ipari Tudományos Egyesü­let és a Méréstechnikai Au­tomatizálási Tudományos Egyesület a COMPCONTROL 72 elnevezésű konferenciát A számítógép-alkalmazás és -kutatás szakembereinek esz­mecseréjén elsősorban azt vi­tatják meg, hogy a számító­gépek miként allsalmaz hatók ésszerűen és gazdaságosan a vezetésben. Húsz országból érkeznek szakemberek a nagyszabású tanácskozásra, s összesen 90 előadást tarta­nak majd a hazai és a kül­földi szakemberek. TÖRVÉNY ÉS ALKOHOL H a valaki nem tudná, hogy hazánkban mely napokon fi­zetnek bért, nem kellene megérdeklődnie: az utcán, a járókelők között támolygó ittas emberek gyakoriságából kikövetkeztethetné. S hogy ez valóban így van, megerő­síti az a statisztikai adat, amely szerint 1960 és 1970 között, mialatt az egy főre jutó reáljövedelem 59 százalékkal emel­kedett, az alkoholtartalmú italok fogyasztása vásárlói áron 60 százalékkal nőtt. A jövedelem növekedését egyenes arányban követte a szeszes italokra költött pénz. S ennek hatása nemcsak az utcán mutatkozik, hanem a családok és az egyének életében is. Számtalan konfliktus, csa­ládi és egyéni tragédia forrása az alkohol. Orvosi megfigyelé­sek szerint a rendszeresen ivók 10—15 százaléka válik iszákos­sá, és az utóbbiaknak egyharmada alkoholista beteggé. Az al­koholistáknál súlyos idegrendszeri és belgyógyászati megbete­gedések lépnek fel; elég példaként az alkoholos demenciára (elbutulás) vagy a májzsugorodásra hivatkoznunk. Az alkohol okozta károk csak részben fejezhetők ki forintban, de ameny- nyi átszámítható, az is tetemes összegre rúg. Az alkohol okoz­ta közúti baleseti károkat például 1969-ben nyolcvanmillió fo­rintra becsülték, az üzemi baleseti károkat pedig mintegy hét- százmillió forintra. Sokan felvetették azt, hogy, ha mind a családok életében, mind az emberi szervezetben, mind forintban mérhetően ekko­ra károkat okoz az alkohol, akkor miért hozzák forgalomba. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt, voltak már kí­sérletek a világon a szeszforgalmazás állami betiltására —köz­ismert az USA esete —, ám ezek nem küszöbölték ki az alko­holizmust sem és a szeszfogyasztást sem, csupán a cserqpé- szést, a tiltott forgalmazást, az árakat növelték. Másrészt alig­ha képzelhető el, hogy egycsapásra beszüntethető a szeszes ita­lok fogyasztása, ha már több ezer éve tart. De hiszen miért is kéne beszüntetni, mondják mások, ha al­kalmanként a mértékletes fogyasztás jótékony, a társas életet „olajozó” hatását tekintjük. Ám, ki tudja megmondani, mi, vagy mennyi a mértékletes? Mikor kell megállni? Erre általá­nos szabály nincs, és éppen azok nem ismerik ezt a határt, akiknél iszákosságra, majd alkoholizmusra vezet a kezdetben alkalmi italozás. Így hát marad a lehetséges, bár nehezebb megoldás: olyan közszellemet Igyekszünk kialakítani, amely nem holmi férfias cselekedetnek tekinti a részegséget, részegeskedést, hanem an­nak értékeli, ami: emberi mi voltunkból kivetkőző magatar­tásnak, a normálistól való eltérésnek, végső soron — mert er­re vezet — betegségnek. Az első társadalmi, országos méretű tett, ami egy ilyen felfogásnak támogatást nyújt, és ami következetesen végiggon­dolva így tekinti az alkoholizmust, az az idén — közvetlenül az alkotmánymódosítás után —, az országgyűlés áprilisi ülésén elfogadott II. törvény. Az egészségügyi törvény, amely har­madik részének második fejezetében kitér az alkoholizmusra. A 35. paragrafus első bekezdésében kimondja: „Azt az alko­holistát, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával családját, kiskorú gyermekeinek fejlődését, sa­ját egészségét, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve munkahelyén a munkát ismételten súlyosan zavarja, az egészségügyi szerv jogosult gondozáson való rész­vételre kötelezni, illetőleg elrendelni a gyógykezelésnek kór­házi alkoholelvonó osztályon (részlegen) történő foganatosítá­sát. A kórházi gyógykezelés tartama — ha jogszabály másképp nem rendelkezik — nem haladhatja meg a folyamatos hat hó­napot”. A következő paragrafus azt is kimondja, hogy az ittas személyt, „aki nyilvános helyen botrányt okoz, vagy magával tehetetlen, a rendőrség szervei kijózanító szobára szállíthat­ják”, ahol őt „kijózanodásig, de legfeljebb huszonnégy órai időtartamra” lehet visszatartani. Hiba lenne, ha mindent a törvényre és foganatosítóira hagynánk, és ezzel elintézettnek tekintenénk az alkoholizmus ügyét. A törvény fontos kiindulópont az alkoholizmus elleni küzdelemben, amely egyfelől az iszákosság elfajúlásának ele­ve gátat igyekszik vetni, másfelől az alkoholisták gyógykeze­léséről intézkedik. Nemcsak annyira lesz hathatós, amennyire foganatosítják, hanem annyira, amennyire a társadalmi meg­ítélés magáévá teszi az iszákosságnak és az alkoholizmusnak a törvényben kifejezésre jutó, közérdekű megítélését. Németh Ferenc é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents