Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-02 / 128. szám
1972. JÚNIUS 2., PÉNTEK PEST UEC VEI hírlap Gabonaszabványosítási konferencia Budapesten a Gellért Szállóban megkezdődött az a nemzetközi konferencia, amely a gabonafélék és a gabonafeldolgozás vizsgálati módszereinek kidolgozásával kapcsolatos együttműködést és munkamegosztást határozza meg. A budapesti tanácskozáson 11 nemzetközi szervezet képviselői vesznek részt. Elemzik a gabona minősítésének eljárásait, de kitérnek a környezetvédelem szempontjából rendkívül fontos növényvédő szerek maradványainak vizsgálatára is. A kétnapos eszmecsere végén határozatokat hoznak a további teendőkről. EGYEDÜL AZ ORSZÁGBAN Állatorvosok szocialista brigádja Nincs még egy ilyen szocialista brigád az országban. Tagjai egymástól sok kilométer távolságban élnek és dolgoznak. Egyetlen összekötő kapcsuk a közös hivatás volt azelőtt. Ismerték ugyan egymást, de ritkán jöttek össze egyszerre, valamennyien. 1969 ősze óta elmélyült a kapcsolatuk. — Valamennyi kollégával hivatalból gyakran érintkeztem, hiszen a járás főállatorA végső szó övekedett-e a vezetők | jj felelőssége az irányításuk alatt álló gyár, vállalat munkájáért? Sokat és sűrűn vitatott kérdés ez, s kétségtelenül igennel kell felelni rá, még akkor is, ha vannak tényezők, amelyek ennek ellenére sorakoztat- hatóak fel. A felelősség ugyanis nem mérhető úgy, mint a termelés egyik ösz- szetevője; a termelési költségekre, az értékesítési eredményekre számokba foglalható, egymással legtöbbször összehasonlítható adatok mutatnak, ám miféle mérce lehet alkalmas a vezetői felelősség megítélésére? E mérce rendkívül bonyolult, egymással többszörös kölcsönhatásban álló tényezők elemzése nyomán jön létre, s mivel sokféle a hatás, a torzulás veszélyétől sem mentes. Bátran állíthatjuk tehát, hogyha vezetni felelősség, akkor még nagyobb erkölcsi teher a vezetésről, a vezetőkről való Ítélkezés. S különösen az akkor, amikor a végső szót kell kimondani. A vezetők személyre szóló felelősségét a legutóbbi időkben több megyei vállalatnál lemérhették abban is, hogy új ember került az igazgatói székbe. így történt ez például az Ipari Szerelvény és Gépgyárnál, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A változás nem derült égből lecsapó villámként érte a kollektívát, mert sokféle jel, tény figyelmeztetett már hosszabb ideje a feszültségekre, az ellentmondásokra, a megoldatlan problémákra, a halasztga- tott teendőkre. Mindkét vállalat nehezen birkózott az új követelményekkel, nem volt képes átalakítani, rugalmasabbá tenni szervezetét, s bár nem csúszott visszafelé, de nem jutott előbbre sem. így került sor — utolsó lépésként — a végső szó kimondására; a fölmentésre, új ember kinevezésére. A két példa érzékelteti: a vezetői felelősség értelmezése ma más, mint korábban volt, s tagadhatatlan: magasabb a rr e. I* reg hiba lenne mindy ebből arra következtetni, hogy a végső szó egyben varázsige is, s kimondása jóvá változtatja a rosszat, tökéletessé a tökéletlent. Márpedig létezik — s elég széles körben — ez a felfogás. Csodákban reménykednek az ilyen emberek, holott csodák — különösen a gazdasági életben — nincsenek. Ügy hiszik, hogy az új seprő jól seper akkor is, ha nem kap semmiféle segítséget, ám a legrátermettebb vezető sem képes egymaga lényeges változásokat elérni. S itt rejlik mondandónk lényege, akár régi, akár új seprőről is legyen szó. A vezetés: kollektív tevékenység, még akkor is, ha bizonyos vezetői tisztségek elválaszthatatlanok az úgynevezett egyszemélyi felelősségtől. A két dolog között nincs ellentmondás. Az irányítás, a döntéshozatal bonyolult folyamat, s éppen ezért egyre többen válnak részesévé a vállalati szervezetben. Minden posztnak — a csoport- vezetőnek, a műhelyvezetőnek, a gyáregység, az osztály, a főosztály irányítójának — meghatározott része, jelentősége van e folyamatban. Ha tehát valaki nem akar szánt szándékkal a falnak menni, akkor segítségül hívja e posztok betöltőit, s szerepüknek kijáró helyet biztosít számukra az irányítás, a döntéshozatal folyamatában. Vannak, akik nyílegyenesen a falnak tartanak, s nem hallgatnak az intő szóra. Ritka eset az ilyen. Sokkal sűrűbb az, hogy néhány bátortalan próbálkozás, íélig-meddig megfogalmazott intelem után elhallgatnak az emberek, a csenddel vélik tudatni, hogy nem vállalnak közösséget az irányítási módszerekkel, a döntésekkel. Legtöbbször azután addig tart ez a csend, míg az arra illetékesek kimondják a vezető felett a végső szót. Akkor viszont bábeli jelenetek játszódnak le. Akit felelőssé tettek, az a körülötte levőkre mutat, s a csendre hivatkozik. Akik hallgattak, azok most kiabálva bizonygatják, hogy ők valamikor megpróbáltak szólni, de ... írjuk le teljes meggyőződéssel: a végső szó kimondása nemcsak egy embert, hanem egy egész közösséget minősít! K iszámíthatatlan, hangulatból vagy szeszélyből döntő, a közösség véleményét figyelmen kívül hagyó, mindenkivel szemben bizalmatlankodó vezetők akadnak, de számuk — tör*- vényszerűen — csökken. Öle a végletes esetek, s ha még nem is látják be, de tény: eljárt felettük az idő. Jóval nagyobb gond — s politikai, társadalmi kérdéscsoport — azok esete, akik teljes szívvel, becsülettel tették a dolgukat, nagyszerű eredményeket értek el, de azután valahol vakvágányra siklott munkájuk, kifulladtak, nem tudtak a változásokkal lépést tartáhi. Nehéz, nagyon nehéz ilyenkor a végső szót kimondani, s bár elkerülhetetlen, önmagában még nem elég. Nagy szükség van arra is, hogy minden tekintetben elemzés alá kerüljön az a környezet, amely a felelőssé tett vezetőt körülfogta, mert csakis így derülhet ki, mivel kell szembenéznie az új vezetőnek, s hogy mi az, ami a személyi változáson túl intézkedéseket követel. Ez utóbbi az, ami még sűrűn elmarad, illetve következetlenül valósul meg. Ezért bizonyos gondok, problémák újratermelődnek, nemcsak a vállalati, hanem az irányítási szervezetben is. Tiszta lelkiismerettel kimondani a végső szót tehát csak akkor lehet, ha abból nem csupán az érintett ember okul, hanem környezete, működése közege is tanul, tanulhat belőle. Mészáros Ottó vosa vagyok. Egyik is, másik is te -bször szóba hozta, milyen jó lenne, ha néhanapján mind összejönnénk, beszámolnánk egymásnak a munkáról, közös célokat tűznénk magunk elé. Elhatároztuk aztán, hogy brigádot alakítunk. így is történt. Brigádvezetőnek engem választottak meg a kollégák. Azt hiszem kollektív munkánk eredményes — ezek dr. Kiss Elek György szavai. Marek professzorról Tizennyolc állatorvos működik a nagykátai járásban. Van köztük körzeti, némelyik egyúttal üzemi állatorvos is, és van, aki állami gazdaságban vagy tsz-ben dolgozik. Kivétel nélkül valamennyien beléptek a Marek József-brigádba, Névadójuknak ugyanis a századforduló idején tudományos munkásságával világhírt szerzett magyar állatorvosprofesszort választották. Dr. Dubán Dénes működési területe Tápiószele. Neve a sportok iránt érdeklődők előtt aligha ismeretlen, harminc- kétszer volt kézilabda-válogatott. Most már, néhány esztendeje, csak hivatásának él. Tőle halljuk: — Nagyszerű gondolat volt a brigád! Jobban és könnyebben dolgozunk azóta. Sokat tanulunk egymástól. Elég, ha rámutatok, hogy aki közülünk továbbképzésen vesz részt, hazatérve a legközelebbi brigádgyűlésen részletesen beszámol a tanultakról, a legújabb kutatások eredményeiről, az új gyógyító eljárásokról. Havonta egyszer tartunk brigádgyűlést. Olyankor egyikünk valamilyen szakmai témáról tart előadást, az azt követő vitában pedig hozzáfűzzük a tárgyra vonatkozó gyakorlati tapasztalatainkat. így tanulunk rendszeresen egymástól. Gyakorlati tapasztalatuk bőséges. Ök, tizennyolcán 12 000 szarvasmarha, 24—25 000 sertés, 2000 ló, wú 000 juh és — mert néhány gazdaság pecsenyecsibét is nevel — évente vagy 200 ezer baromfi, több ezer tojótyúk egészségén őrködnek. Aztán háztáji házinyúl is sok van a járásban, csak Nagyká- tán tartanak két-háromezret. A tápiószentmártoni Kossuth Tsz száz méhcsaládját is óvni kell a betegségtől. És három húsfeldolgozó üzem ellenőrzése is a feladatuk. Jut már p'.henőnap Dr. Záboji Elemér két község, Szentmártonkáta és Szent- lőrinckáta állatorvosa; több ezernyi, mindenféle állat egészségének őre: — Brigádunk tagjainak állandó tapasztalatcseréje kétségkívül sokban hozzájárult ahhoz, hogy a járás tehénállománya lágyrészt gümőkór- és brucellózismentes. Mindössze négy gazdaság állománya nem teljese-* az még. Az állatorvos azonban, amikor az állatot gyógyítja, vagy a betegségektől igyekszik megvédeni, nemcsak a jószágállomány egészségét óvja, hanem, bár erről ritkán esik szó, az ember egészségét is. Hiszen a tuberkulózist, meg a brucellózist, de más állati betegséget is, megkaphatja az ember. Dr. Bódosi Béla körzeti állatorvos, Tápiószentmárton: — Amikor tömeges vizsgálatokra vagy oltásra került sor, azelőtt is előfordult, hogy segítettünk egymásnak, szomszédos községekben levők. Amióta azonban brigádban dolgozunk, együttműködésünk szervezett lett. Nem közömbös, hogy például az oltási kampány gyorsabban bonyolódjon le, és az állatállomány így hamarabb szerezzen védettséget, valamilyen fertőző betegséggel szemben. És még egy: megszereztük a járásban a vasárnapi és ünnepnapi ügyeletet. Így szereztek maguknak pihenőnapot a brigádtagok. Azelőtt vasárnap sem mozdulhattak el községükből, márpedig az állatorvosnak is szüksége van néha pihenésre. Az M-program Dr. Hüse Ferenc, a tápiószentmártoni Kossuth Tsz üzemi állatorvosa és egyben főállattenyésztője: — Brigádunk M-program- jával foglalkoztunk intenzíven hosszabb ideje. A fejős tehenek oly gyakori tőgygyulladásának felderítésére rendszeres Mastitest-vizsgálatot végzünk valamennyi nagyüzemi tehénistállóban. Az állatorvos kötelessége meggyógyítani a tőgygyulladásban megbetegedett tehenet, ez magától értetődik, de az állandó vizsgálat már nem feladata. A tőgygyulladás tudvalevőleg megnehezíti a fejést, csökkenti a tej mennyiségét, rontja minőségét. Ha későn veszik észre, nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható. Ilyen súlyos esetek megelőzése brigádunk M-prog- ramja. Két esztendeje a Közalkalmazottak Szakszervezete Pest megyei Bizottságának állategészségügyi alapszerve a szocialista brigád címre méltónak találta a Marek József állatorvosbrigádot. Az erről szóló oklevelet és a zászlót dr. Kéri József, a Pest megyei Állategészségügyi Állomás igazgató főorvosa adta át. A legutóbbi, április végén tartott bri- gádgyűlásen pedig a bronz brigádérmét és a tagoknak a zöld koszorús jelvényt nyújtotta át a főorvos, aki azt mondta á gyűlésen: az állategészségügy érdekében szeretné, ha a megyében és az országban nem lenne egyedüli az állatorvosoknak ez a szocialista brigádja. Szokoly Endre Külföldi üdvözletek Kádár János 60. születésnapja alkalmából Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát 60. születésnapja alkalmából meleghangú táviratban üdvözölte Leonyid Brezsnüev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Jumzsagijn Ce- denbal, a Mongol népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára és Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára. Jókívánságait tolmácsolta Ausztria Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, Chile Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, Aarne Saarinen, Finnország Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke, Kosztasz Kolijannisz, Görögország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Irady Eskandary, az Iráni Néppárt Központi Bizottságának első titkára, Meir Vil- ner, Izrael Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Kurt' Bachmann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke, Gerhard Danelius, Nyugat- Berlin Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának elnöke, Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, Ermenegildo Gaspe- roni, San Marino Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Dolores Ibárruri, Spanyolország Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke, Jakub Demir, a Török Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front Központi Bizottsága elnökségének elnöke és a Béke és Szocializmus című folyóirat szerkesztősége. A születésnap alkalmából kifejezte szerencsekívánatait a Szovjetunió, a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Délvietnami Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Norvég Királyság, a Román Szocialista Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, valamint a ^szovjet hadsereg ideiglenesen Magyarországon állomásozó déli hadseregcsoport parancsnoksága. Kádár Jánost szívélyes táviratban üdvözölte Giorgio La Pira volt firenzei polgár- mester. A Központi Bizottság első titkára számos üdvözletét kapott szovjet politikai és közéleti személyiségektől, művészektől, iskoláktól és intézményektől. Táviratot küldött többek között Anton Kocsinyan, az örmény Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az SZKP KB társadalomtudományi intézete, az SZKP omszki területi bizottsága, Baszan Gorodovikov, a Kalmük Autonóm Köztársaság területi pártbizottságának első titkára, a szovjet baráti társaságok és külföldi kulturális kapcsolatok szövetségének elnöksége és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság központi vezetősége, Mihail Bot- vinnik volt sakkvilágbajnok és Olga Lepesinszkaja balettművész. , NAPIRENDEN: A CEGLÉDI HÍRLAP Sajtóaktíva-értekezlet a ceglédi járásban Az MSZMP ceglédi járási bizottságának propaganda- és művelődési bizottsága értekezletet kezdeményezett annak érdekében, hogy a járás pártalapszervezeteinek titkárai az állandó tudósítókkal beszéljék meg a Pest megyei Hírlap napi különkiadásának, a Ceglédi Hírlapnak helyzetét és munkáját. A tegnap megtartott tanácskozáson Nagy Imre, a ceglédi járási pártbizottság titkára mondott vitaindítót, s utalt arra, hogy e megbeszélés célja: állandó, konkrét formáját teremtsék meg a megyei pártlappal fenntartott kapcsolatnak, folyamatosan és tartalmasán biztosítsák a tudósítók révén is a járás életéről szóló beszámolókat, értékeléseket. Vázolta azokat az igényeket, amelyeket a párt- bizottság támaszt egyrészt a ceglédi oldal, másrészt a lapot informáló pártmunkások, tudósítók iránt. Hetesi Ferenc, a Pest megyei Hírlap fiókszerkesztőségének vezetője nyújtott ezt követően részletes tájékoztatást a Ceglédi Hírlap munkájáról, tevékenységéről, s a tudósítók feladatairól. Befejeződött a tudományos diákkörök X. konferenciája Csütörtökön, a Kertészeti j Egyetemen tartották a tudományos diákkörök X. jubileumi országos konferenciájának ünnepélyes eredményhirdetését, valamint a szakdolgozatok országos pályázatának nyilvános értékelését. Dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes méltatta az ifjúság szerepét a tudománypolitikai célok megvalósításában, majd a diákköri munkát eredményesen támogató oktatóknak, ifjúsági vezetőknek kitüntetéseket nyújtott át. Szűcs Istvánná, a KISZ Központi Bizottság titkára átnyújtotta a legértékesebb pályamunkák készítőinek a díjakat, majd 40 oktatót, illetve fiatalt KISZ-kitüntetésben részesítettek. Főcze Lajos, a KISZ Központi Bizottságának titkára bejelentette: az országos zsűri 14 iparágban döntött a helyezések sorrendjéről, illetve a díjak, különdíjak odaítéléséről. Az országos pályázaton mintegy 400 szakdolgozat vett részt. A legkiválóbb 101 pályamunka készítőjének — 146 fiatal műszaki és közgazdász diplomásnak — átnyújtották a SZOT és a KISZ KB arany-, ezüst-, illetve bronzplakettjeit, illetve oklevelét, a kiváló feltaláló-, a kiváló újító kitüntetéseket. Emellett együttvéve 314 ezer forint jutalomban részesítették az arra érdemeseket. Élénk, tartalmas vita alakult ki ezt követően. Felszólalt — sorrendben — Barhács János, a kocséri Űj Élet Tsz elnöke, Mocsári József abo- nyi pedagógus, pártszervezeti titkár, Fehér Jánosné abonyi pedagógus, Határ Ilona törtei! pedagógus, Illés István, a ceglédberceli művelődési ház igazgatója, Huszár Sándor, a csemői községi tanács vb-titkára, Szűcs László, az abonyi nagyközségi tanács elnöke, Sziráki Péter, a Ceglédi Járási Hivatal titkárságának vezetője, Fekete Antal, a ceglédberceli csúcspártveze- tőség titkára, dr. Somodi István, az abonyi nagyközségi pártbizottság titkára, Németh István, a ceglédi járási párt- bizottság munkatársa, Sipos Andor pedagógus, a mikebu- dai pártalapszervezet titkára, Győré József, a Ceglédi Járási Hivatal népművelési felügyelője, dr. Horinka László ügyvéd, az igazságügyi alapszervezet h. párttitkára. A vitában elhangzott problémákra dr. Lőkös Zoltán, a Pest megyei Hírlap főszerkesztője válaszolt, s elemezte mindazokat a tennivalókat, amelyek a szerkesztőségre, valamint a Ceglédi Hírlap fiókszerkesztőségére és az állandó tudósítókra, de a párt- alapszervezetekre is várnak, annak érdekében, hogy még színvonalasabban, a politikai követelményeknek és az olvasók igényeinek megfelelően tölthesse be lapunk hivatását. A tartalmas és a szerkesztőség munkáját jelentősen elősegítő tanácskozás Nagy Imre zárszavával fejeződött be. i t
