Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
MSI HEGYEI 1972. JÚNIUS 11., VASÁRNAP EGY FELMÉRÉS TANULSÁGAI Csak közösen Az utóbbi időben gyakran és sokat szóltunk a közművelődés társadalmi fontosságáról. Ügy hiszem, joggal. A szocializmus építése, a gyors tudományos-technikai fejlődés megköveteli az emberek általános és szakműveltségének fokozását, tudományos világnézetének erősödését. Mindezt tudjuk, történtek is kísérletek az előbbrelépésre, ám ennek ellenére a közművelődés ma sem foglalja el megfelelő helyét a művelődéspolitikában. Irányelvek a felhasználáshoz A legfőbb ok: hiányoznak a közművelődés anyagi alapjai. Egyrészt: a meglevő művelődési intézmények többsége elavult, alkalmatlan a korszerű közművelődésre, másrészt; az intézmények állami támogatása nem nőtt, inkább csökkent az elmúlt esztendők során. Ennek következtében bizonyos gazdasági kényszer állt elő, amely sokszor alacsony színvonalú, a nevelési törekvéseket nem szolgáló, egyoldalúan csak szórakoztató programok szervezésére ösztönözte a művelődési házak vezetőit. És az igazsághoz tartozik az is, hogy a közművelődésre szánt szűkös kereteken belül sem mindig gazdálkodunk megfelelően. Túlságosan sok pénzt emésztenek fel a mostanában elszaporodott látványos, nagy rendezvények, a reprezentatív programok, a közművelődést csak közvetve segítő intézmények. Ugyanakkor elenyészően kevés művelődési ház épül s a meglevők korszerűsítése is nagyon lassú ütemben halad. Az öt esztendővel ezelőtt megjelent termelőszövetkezeti törvény nem véletlenül tette a gazdaságok feladatává, hogy „emeljék a tagság szakmai, politikai és kulturális képzettségét”. E feladatok biztosítására a törvény minden gazdaság számára előírta, hogy külön kulturális alapot létesítsenek. Mondhatná bárki: mi ebben az új, hiszen kulturális alap azelőtt is volt a termelőszövetkezetekben?! Pontosabban: szociális-kulturális alap, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ennek az összegnek a jelentős részét, nem egy esetben pedig az egész összeget szociális létesítményekre, illetve segélyekre fordították. Nem véletlen, hogy egy esztendővel a termelőszövetkezeti törvény életbelépése után a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és áz Országos Népművelési Tanács közös irányelveket jelentetett meg, útmutatást nyújtva ezzel a kulturális alap felhasználásához. Az irányelvekben arra ösztönözték a termelőszövetkezetek és más gazdasági egységek vezetőit, hogy erejükhöz és lehetőségeikhez mérnégy klubot (Nagykőrösön) kizárólag termelőszövetkezet tart fenn. Ez mindenesetre bíztató a jövőt illetően. Annál is inkább, mert ezekben a napákban is több községben folynak tárgyalások a tanács és a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ vagy éppen a ktsz vezetőségével a művelődési ház közös fenntartásáról, rendszeres támogatásáról. A gyorsabb szemléletbeli változás igénye azonban nemcsak a termelőszövetkezeti és más gazdasági egységek vezetőivel szemben támasztott követelmény, vonatkozik a tanácsi vezetőkre is. Annak ellenére, hogy a tanácsok az utóbbi időben egyre rendszeresebben foglalkoznak üléseiken a közművelődés kérdéseivel, a művelődési intézmények munkájával, ezeken a tanácskozásokon még hiányzik az alapos elemző munka, a tartalmi értékelés, ezért a határozatok is többségükben formálisak, sablonosak. A tsz-e!nök tájékozottabb A vizsgálat feltárta; a tanácsi vezetés még nem mindenütt törekszik arra, hogy kapcsolatokat teremtsen a gazdasági vezetőkkel. És olyan példákkal is találkoztak a munkabizottságok tagjai, amikor a termelőszövetkezetek elnökei tájékozottabbak voltak a község közművelődési életéről, gondjairól, mint maguk a tanácsi vezetők. Másutt hiányoznak a községi koordinációs munkatervek: a tanácsok is, a gazdaságok is a maguk elképzeléseit valósítják meg, ahelyett, hogy közösen dolgoznának ugyanazon cél érdekében. A falusi lakosság, a termelőszövetkezeti tagság művelődése társadalmi igény, ezért valamennyi — e munkában érdekelt — szerv és intézmény közös ügye kell hogy legyen. Közösen kell keresni a munka jobb szervezésének, eszközeinek és formáinak új lehetőségeit s a kiadások pénzügyi fedezetét is közösen kell vál- lalniok. Prukner Pál Méltó helyen A nagy költő, Petőfi Sándor születése 150. évfordulóját országszerte ünnepi készülődés előzi meg, s ebből több megyei település is derekasan kiveszi a részét, hiszen Petőfinek élete során sűrűn adott fedelet egy-egy megyebeli hely. Különösen Dömsöd nagyközség az, ahol a költőnek és szüleinek ott töltött idejét, életük Dömsödhöz kapcsolódó eseményeit drága emlékként őrzik, s most a jubileumra is méltó módon készülnek. A napokban a nagyközség tanácsa 80 ezer forintért megvásárolta a Petőfi tér 12. alatt levő ingatlant, s ott parkot alakítanak ki, hogy méltó környezetben helyezhessék el a település valamikori lakójának, Petőfi Sándornak a szobrát. Új csárda Üj színfolttal bővült Budapest nyári vendéglátó hálózata az idegenforgalmi főszezon kezdetén. A városligeti Gun- del szabadtéri éttermében magyaros vendéglőt nyitottak „Gundel csárda” néven. KÖRÖSI KEREK Hazánk mezőgazdasága - diákszemmel SOHA MÉG ekkora közönséggel nem nyitottak kiállítást a jó öreg Vajdahunyad várában. És soha még ilyen vidám, derűs, sok színű tárlatot! Köszöntő, díjkiosztás, villanófény — ünnepélyes szalagnyisszan- tás. — Hazánk mezőgazdasága — diákszemmel — ez a kiállítás kissé hivatalosan hangzó címe. — HARMADIZBEN HIRDETTÜK MEG ezt a pályázatot — mondotta bevezetőjében Kürthy Imre, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium csoportvezetője. Míg 1969-ben 206 diák jelentkezett, idén 290 általános iskolából, 64 gimnáziumból és 29 mező- gazdasági szakközépiskolából, illetve szakmunkásképző intézetből 2821 diák küldte be pályázatát. Az idei kiállítás felülmúlja a korábbiakat, s ezt tükrözi a jutalmazás is. Míg 1971-ben például 56 díjat és 79 Egészséges változás A vizsgálat természetesen nemcsak hiányosságokat - tárt fel, hanem számot adott a megkezdődött egészséges szemléletbeli változásról is. Ez a változás számokban is mérhető. 1968-ban — a termelőszövetkezeti törvény életbelépését követő esztendőben — mindössze egy közös fenntartású és húsz termelőszövetkezeti támogatású művelődési ház működött Pest megyében. Ha a közös fenntartású művelődési házak száma tizenhárom, a termelőszövetkezeti támogatású intézményeké' pedig negyvennégy. Ezen kívül három községi művelődési házat (Dabas, Makád, Csornád) és Állami vállalatok és szövetkezetek részére vízből termelt bányakavics azonnali szállítását, kedvező feltételekkel, soron kívül vállaljuk az egész ország területére, vasúti és közúti feladással. Magánosok kiszolgálása a FAÉRT és a TÜZÉP telepeken keresztül történik. Megrendeléseket az alábbi cimre kérünk: KAVICSBÁNYA VÁLLALAT Kereskedelmi Osztálya Budapest V., Molnár u. 53. Telefon: 181—313—. Telex: 57-85. Ügyintéző: Kunsági Ferencné csoportvezető. Népi motívumok A divattervezők egyre több modellt díszítenek népi motívumokkal. A Népművészeti és Háziipari KSZV boltjaiban megkezdték e ruhadarabok árusítását. jutalmat adtak ki, idén 119 díj és 253 jutalom — fényképezőgépek, filmfelvevők, mikroszkópok, rádiók — talált gazdára. A FALAKON, TABLÓKON képek, rajzok és metszetek. Naiv báj, harsányság és már- már rafinált technika. Égő napraforgók, gyermekszemű boci, tyúketető néne, paprikafüzér, tejeskocsi, favágók, kovácsok, szövet- és plüssdarabok- ból ragasztott tarka kompozíció, kukorica-lencse-borsó mozaikcsendéletek, pozdorjale- mezen spárgalány spárgavirággal, fatáblába faragott gulya, ágynemű gombból és zsinórból szőlőkjötözők, szelíden lágy selyemfestményen szánto- gató traktor,' erdei emberek, mesebeli öreg fehér kutyával, egy metszeten — mintha csak görög vázafestmény lenne — halászok vonják a hálót. A tárlaton leginkább a nagykanizsaiak jeleskednek Említsük meg azért, hogy megyénkből is akad itt kiállító, valamennyi nagykőrösi. Korga György metszete madarakat ábrázol, Friskó Márta tanyabokrat mesterkedett papírra; gazda, tehénnel —- ez Pomonyi Mária metszetének témája, Pintér József munkái lekvárfőzőket, csacsifogatot, tehenét csordába hajtó asz- szonyt, s lúdjaikat áruba bocsátó vásárosokat ábrázolnak. A gyermekművészet alkotásai alatt egy-egy polcon kaptak helyet a leendő mezőgazdasági szakemberek és tudósjelöltek dolgozatai. Néhány cím: Élettani jellegű biológiai jelenségek megfigyelése mikroszkóppal, a látottak rögzítése rajzban és írásban; A talajművelés és vízgazdálkodás gépesítése; A gyümölcs jelentősége életünkben, egyéni és társadalmi szerepe. — AZ EGYETEMI SZAK- DOLGOZATOK színvonalával is vetekszik egyik-másik tanulmány — mondja Balassa, Iván, a múzeum főigazgatóhelyettese. — Ennek nagyon örülünk, hiszen a pályázók többnyire múzeumlátogatók is, s így arra vélünk következtetni, hogy szemléltető intézményünk részese az oktatásnak. Apor Zoltán A gyógyító munka A MUNKA: Az ember céltudatos tevékenysége, amellyel a természet tárgyait megváltoztatja szükségletei kielégítése érdekében. Alapvető jelentőségű az emberré válás folyamatában és a társadalom kialakulásában. (Kislexikon.) Amikor húsz esztendővel ezelőtt dr. Gálfi Béla ideg- és elmegyógyász Intapusztán először adott " munkaeszközöket betegei kezébe, még nagyon kevesen hittek az új gyógymód sikerében. Két évtized telt el azóta, és Intapuszta után „megszületett” Simaság, Hencida és végül — Pomáz. Itt, a pomázi Munkaterápiás Intézet igazgató .főorvosi irodájában beszélgetünk most dr. Gálfi Bélával. Témánk természetesen az ember — és a munka. A beteg ember — és a gyógyító munka. — Tizenöt évvel ezelőtt mindössze két öreg — istállóból átalakított — munkásszállás és egy kis irodaépület várt itt benünket. Egyetlen épület környékéről hetven szekér szemetet kellett elszállítani: így kezdődött a honfoglalás — emlékezik az igazgató főorvos. — Mindaz, amit itt lát, a három betegfektető, a két nővér- szállás, a munkásszállások, az üzemi konyha, a 100 személyes fürdő, s a különböző gazdasági épületek, azóta készültek. És mégis, mennyi minden kellene még! Egy röntgenfelvétel — oda- vissza utazással, várakozással — fél napos kirándulás Szentendrére. Nincs laboratórium, nincs elektroencephalograph, s mint a Messiást, úgy várják a két éve épülő 60 ágyas kórház elkészültét, a jelenlegi, mindössze 30 ágyas helyett. Súlyos gondok ezek, ám az igazgató főorvost legalább ennyire nyugtalanítja egy társadalmi méretű probléma: az alkoholizmus. * 4 ALKOHOLIZMUS: Alkoholtartalmú Italok mértéktelen fogyasztása okozta idült mérge- zéses állapot, amely máj- és érrendszeri megbetegedések mellett főleg idegrendszeri tüneteket okoz, és a személyiség kóros elváltozásához vezet. Az alkoholisták aszociálisokká válva, súlyos társadalmi gondokat okoznak; ez ellen a szeszes italok fogyasztásának megnehezítésével és az alkoholisták elvonókúrára fogásával küzdenek. (Kislexikon.) Hazánkban jelenleg mintegy 6000 kényszerelvonó-kú- rást tartanak nyilván. Ennyi embernek kellene — azonnal — kórházi ágyat biztosítani a kezeléshez. Ezzel szemben országosan körülbelül 200 ágy áll rendelkezésre. Egy-egy kényszerbeutaltnak általában 4 hónapot kell várnia, amíg egy ágy megüresedik. S akkor még ho! vannak az önként jelentkezők?! A Munkaterápiás Intézetben 100 ágy várja az önkéntes jelentkezőket. A kezelés 3—5 hónapig tart, utána a rehabilitált beteget elbocsátják. Azaz: el kellene bocsátaniuk. Csakhogy: — Ezeknek az embereknek többnyire nincs családjuk, lakásuk, olykor még állandó munkahelyük sem. A kezelés végeztével egy részüknek nincs hová, mások nem is akarnak elmenni — mondja dr. Gálfi Béla. — Az elvonókúrás — ha előzőleg állandó munkahelye volt — egy évig táppénzre jogosult. Utána leszázalékolják, és járadékot kap. A nálunk végzett munkájáért pedig zsebpénzt: ha a mezőgazdaságban dolgozik, havi keresete 45, ha az iparban, 30 százalékát. Itt megvan a szállása, teljes ellátása, kiszolgálják — csoda, ha némelyik nem is akar elmenni innen? így aztán a 100 ágyból már csak 75-re fogadhatunk új jelentkezőket: huszonötöt lefoglalnak a végleg itt rekedtek. S ez a szám lassanként növekszik... — A megoldás: a munkás- szállás. Az elvonókúrán átesettek itt dolgoznának a gazdaságban, s a munkásszálláson szemmel tarthatnánk őket. Hány visszaesésnek vehetnénk így elejét! Bene Az intézet igazgatója, Mihály tájékoztat: — Intézetünk két részlegből áll: egy költségvetésből gazdálkodó egészségügyiből és égy vállalatként működő gazdálkodási részlegből. Kétezer holdas „birtokunkból” csaknem ezret az intenzív művelésű, sövényes rendszerű gyümölcsös tesz ki. A többi szántó, rét, legelő, illetve művelésre nem hasznosítható terület. Sajnos, kevés a munkaerő, pedig — a betegeken kívül — a tervezettnél jóval több időszaki dolgozót foglalkoztatunk. — A betegek egy részének, akik mezőgazdasági munkára nem alkalmasak, néhány éve ipari szolgáltató tevékenységről gondoskodunk. Erre azért is szükség van, mert földjeink csekély aranykorona értéke, rossz termő adottsága, erősen kötött, agyagos volta miatt a gazdaság évről évre több millió forintos veszteséggel működik. Ezeknek az ipari-szolgáltató munkákból befolyó. 60—100 ezer forintos bevételi forrásoknak köszönhetjük, hogy 1968 óta rentábilisak lettünk. Meg is fogjuk ám a forintot, ahol csak lehet: kutyákat nevelünk \a nyomozó szerveknek, szérum-lovakat tenyésztünk a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézetnek, szezonon kívüli időszakban bérbeadjuk a gyümölcstárolóinkat; tavaly kőbányát nyitottunk, hőtechnikai részleget szerveztünk, amelyben alkalmazottaink hozzátartozói bérmunkát végeznek más vállalatoknak; közös építőipari vállalatunk van a pomázi Petőfi és a toki Egyetértés termelőszövetkezettel. Betegeink a Rico Kötszergyárnak vattát, a pomázi írószer Ktsz-nek tűzőgépkapcsokat csomagolnak, fonalkiszerelést, hegesztő munkát végeznek. Sövény-gyümölcsösükből évente 215 vagon almát, 50 vagon őszibarackot, 30 vagon kajszit, 20 vagon körtét, szilvát, egyéb gyümölcsöt adnak át évente a népgazdaságnak. Gyürríölcstermésük 90 százalékát külföldre exportálják. Évente 38 vagon búzát, 22 vagon árpát, 15 vagon takarmányt, 50 vagon birkagyapjút és két vagon pecsenyebárányt értékesítenek. Termfiési tervük 1967-ben 16,8 millió forint volt, a következő észténten támogassák területük köz- művelődését. Divat az utazás Mi történt a termelőszövetkezeti törvény és az irányelvek megjelenése óta? Erre a kérdésre néhány héten át több munkabizottság kereste a választ Pest megyében. Tanácselnökökkel, termelőszövetkezeti és más gazdasági vezetőkkel beszélgettek az elmúlt öt esztendő tapasztalatairól. ^ A vizsgálatok szerint a szociális és kulturális alap szétválasztása igen sok esetben máig sem történt meg. Ahol végrehajtották a rendelkezést, ott is elsősorban — ez most a módi! — külföldi és belföldi utazásokra fordították a kulturális alap jelentős részét. Jobb esetben színházjegyeket vásároltak a tagságnak, s azt ingyen osztották ki. Lényegesen kevesebb azoknak a gazdaságoknak és más termelő egységeknek a száma, ahol a kulturális alapot elsősorban a művelődési ház támogatására, könyvtárfejlesztésre vagy éppen tanulmányi ösztöndíjakra fordították. Hogyan lehetséges ez? A hiba gyökere: a kulturális alap felhasználásáról a legtöbb helyen még ma is az elnök vagy a vezetőség dönt. Pedig a termelőszövetkezeti törvény lehetőséget biztosított az oktatási-kulturális bizottságok létrehozására is. A vizsgálat tapasztalatai szerint ezek a bizottságok a legtöbb termelő- szövetkezetben nem alakultak meg, vagy ahol megalakultak, ott működésük formális. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a termelőszövetkezeti területi szövetségek mellett sem alakult meg az oktatási-kulturális bizottság, így a termelőszövetkezetek sem fordítottak gondot azok létrehozására. , Az oktatási-kulturális bizottság legfőbb feladáta az volna, hogy a vezetőség és a tagság között összekötő szerepet töltsön be. Ismerve a gazdaság célkitűzéseit, a szakmai és általános műveltség növelésével segíthetné elő a termelési feladatok jobb megoldását.
