Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
1972. MÁJUS 7., VASÁRNAP ™%Mfrlap 9 KETTEN KERTÉSZ LÁSZLÓ RAJZA msssssssssssssssssssssssssssssssssssss.0* KAPU ELŐTT — BARCZI PÄL RÉZKARCA fSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSSS* * % Es megismétlődött a csoda y**ss*ss7ssssssssjy*sssss& K.,S/,SSSSSSMSSSSSS//SSSS///SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS//SSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSS//S/S//SSSSSSr*i Je/zőtűz oda fönn ^<7//////^/////////>7//i7///^//J/////////////^^^ LAZAR ERVIN: Májusfa m Verseiben nyomon követhető e töprengő gondolatoknak, a „de tiszta keU marad- jak" felet lehetőségeinek keresése. Ügy érzem, a Tengerek fogságában summázta ezeket a gondolatokat. Kérem, beszéljen orröl a költeményéről részletesebben, — Sokáig készült, formálódott bennem ez a vers, majd két évig írtam. Ha elemezni próbálnám a mondanivalómat, azt hiszem, száraz, filozofikus mű kerekedne belőle. Arról, hogy az émber a tfggtelen világban is a maga pici, zárt világán belül él. Ez félelmetes és egyben felelősségteljes felismerés. Mert ki .hogyan éli az életét, azt minden ember maga dönti el. És amit választott, azt az utat kell járnia. De mert gondolkodik, lát, hall, az élet sok más lehetőségeit is számba veszi, és ezek ellenében már nem mindig könnyű vállalni a magáét. Hogy menynyire fontos a döntés, és hogy amit vállaltunk, azt végig is vigyük — ezt szerettem volna valahogy összegezni. Három ember, A toronyőr, A matróz, A hajósinas mondja el ezeket, a gondolatokat. Három ember, három típus, három magatartás, Ami közös bennük, az az érzés, ami a tengerhez köti őket. Életformájukat, munkájukat, „fogságukat” meghatározza a víz. De emberi mivoltuk, vágyaik, vívódásaik egymással össze nem hasonlíthatók. Gyermekkori olvasmányaim emlékeiből jött elő ez a három ember, a toronyőr, a matróz, a hajósinas. A vizet megmagyarázhatatlanul, nagyon szeretem, önmagától adódott ez a forma, hogy az életet a tenger végtelenjébe zárjam, és azon belül próbáljam helyemet, helyünket meghatározni. Legfontosabb mondanivalómat, egyben hitvallásomat a hajósinas mondja el: //////////////■//^ „Csöndes a víz. A kormányos nem néz a műszerekre, megcélzott egy csillagot, .most afelé tart mindig a hajó és Indiába ér. így megyek én is csillagom nyomán, míg el nem süllyed a hajó, míg egy hullám le nem sodor, . amíg hajós kell, mindig — Ift a váltás, Kezdjétek fiúk.” L. N. » POLGÁR ANGÉLA: Szomjúság Már napok óta nem tudtam beszélni veled riadt reggeleken együtt ébredtünk mégsem találkoztunk Már napok óta csak húsról beszélünk és mechanikáról pedig szerettem volna beszélni a kisfiúval kinek képét magammal hordom Már napok óta szeretnék telkedhez érni de csak két napos szakállad szúrja ujjamat és szemöldököd dús hegyében gondok tanyáznak Már napok óta évek óta Éva óta gyűjtöm és szűröm a szavakat hogy ne dadogjak majd ha beszélek Szeretném ha barangolnánk eső áztatná kabátunkat nem beszélnénk húsról mechanikáról albérletről és derékszögekről sem Szeretném fészket kereső kezem kabátujjadba dugni szeretnék veled hallgatni — nem beszélni ■ Már napok óta . » eszeg, elálló fülű tanító kísért át a falun. Dühített, mert egyré azt ma- nL gyarázta, hogy micsoda jó viszonyS ban van a doktorékkal meg az ál” latorvossal, s neki a járásnál is van egy főmufti puszipajtása, egyszóval ő itt az előkelőséghez tartozik. Az ördög tudja, miért volt erre szüksége, talán attól félt, hogy enél- kül lenézi őt a jöttment pesti. Mármint én. Nem akartam neki megmondani, hogy a puszta, ahol nevelkedtem, alig húsz kilométer ide. Szerencsére megláttam a májusfát, egy pa- latetős, nagyudvarú, tehetős parasztház kerítése mellé tűzve. Jókora nyárfa volt, piros meg kék szalagokkal felcicomázva, a legtetején néhány palack hintázott. — Itt szép lány lakhat — mondtam az előkelő tanítónak, mielőtt még elmondhatta volna, hogy Nixonnal szokott ultizni. Felkapta a fejét, tanácstalanul rám nézett. — Hol? — Itt, ebben a házban. A májusfáról gondolom. Tudatlannak járó, fölényes mojolyt villantott felém. — Ugyan, hol van már az a világ! — Melyik világ? — Amikor a lányoknak tűzték a májusfát. Ez az épület a tsz-iroda. Nem lakik itt senki. Hogy értetlenül néztem rá, megállt, szem- befordult velem, megfogta a kabátom gombját. — Kérem, itt mostanában csak az orvosnak, az állatorvosnak, a tsz-elnöknek meg a tanácselnöknek tűznek májusfát. És egyet a kocsmaudvarra, hogy legyen mit kitáncolni. Lányoknak nem. Csak a falu elejének. Fölébredt bennem az ördög. — Magánák tűztek? Dühösen nézett rám. — Én, kérem, csak egyszerű tanító vagyok. Szótlanul bandukoltam a protokoll-májusfás faluban, gyerekkorom májusai jutottak eszembe. Egész éjszaka mozgott a puszta, fékevesztetten ugattak a kutyák, az erdőőrök, csőszök egy pillanatra sem hunyhatták le a szemüket, mert honnan is szerezték volna a legények a fát? Világos: lopni kellett. S csőszéberség ide, csőszéberség oda, mindig annyi fát loptak, amenyire éppen szükség volt, s másnap a lányos házak napraforgószárral bekerített, tenyérnyi udvarán ott virult a tavasz meg a szerelem jelképe: a májusfa. Milyen nagy szégyen volt, ha valamelyik lányos ház előtt üres maradt az udvar. S akik kapták, azoknak is volt versengni valójuk. Kié ^ legnagyobb, kié a legszebb, kié a leggazdagabban feldíszített? S aztán a titok: ki tűzte? Azok még valódi májusfák voltak. Ezek? ... Bemegy a tanács embere az erdő- gazdasághoz. Ennyi meg ennyi fa kellene. Igenis, tessék a nyugta. Embereket küldött? Jön egy fogat Emberek ide, meg ide, ezt a legnagyobbat a tanácselnöknek. Az is lehetséges, hogy a májusfatűzés is munkaegységre történik. Ott egye a fene! Elbúcsúztam a pro- tokoll-falu májusfátlan tanítójától, dolgom volt még a szomszéd faluban is. Tudtam az utat egyik dűlőúton fél óra gyaloglás. Sietve mentem a dombok közé szorult, szegényes utcán — szerettem volna minél előbb kiérni. Az utolsó előtti nádfödeles háznál gyökeret vert a lábam. Akkora májusfa volt az udvarában, mint egy templomtorony. A kút- nál egy piros szoknyás lány éppen öntötte a vályúba a vizet. Bekiáltottam neki. — Itt ki lakik? Gyanakodva felém fordult. — Mink — mondta. — Gergely Istvánék. — A májusfát kinek tűzték? Szégyellősen elmosolyodott. — Hát kinek tűzték volna?... Nekem. Egyszerre jóleső meleg szaladt szét bennem, boldogan néztem a toronymagas fára. Micsoda szép fa! Ráadásul talán még lopták is! mesélte, dalolta verseit. És most felsorolhatnám számtalan író-költő nevét, azokét, akik engem közvetve neveltek. A magam példájából kiindulva hittem és hiszek abban, hogy az irodalom segíthet az embereknek. > Azoknak, alette ismerik ezt «z er6t, feltétlenül. De hogyan lehet tágítani a kört? Hogyan lehet megtalálni az utat a költészet világától távol élőkhöz? — Ennek a feladatnak a fele mienk, költőké. Keresnünk kell a lehetőségeket, hogy közel kerülhessünk az olvasókhoz. Témáinkban, publikációkban. De — a feladat másik fele az olvasóké. Nekik is keresniük kell a találkozást. # Mit tart a költészet fontos feladatának? — Szomorúan látom, hogy naipról napra szűkebb körben , éljük az életünket. Én magam i is. Munkahelyünk van és ott- ! honunk van, ezen kívül min- > den mástól igyekszünk elzár- : kózni. Ez a beszűkülés egy- ! hangúsághoz vezet, és ebbe ; nem szabad belenyugodnunk. | Minden művészetnek, így a ; költészet fontos feladatának is : tartom, hogy tágítsa a gondol- : kodást, lehetőséget, perspektí- | vát adjon a fantáziának. Mert a. megindult gondolatokból , előbb-utóbb cselekvés is vá- i lik. i • Mit tart a legszebbnek az | életben? : — Magát az életet. Az, hogy ! él az ember, az mindenképpen : gyönyörű. És aki ebben hisz. | az megtalálja mindig, nehéz ! időkben is az értelmet, az ap- j ró örömöket. * Mit tart a legfontosabbnak? — Szorongások nélkül lefeI küdni esténként, és másnap i szorongás nélkül ébredni. Ez, ! persze, nehéz. — A közelmúltban SZOT-díjjal í Kitüntetett Benjámin Lászlót ; mutatja be ez az interjú. * • 1 — I Nem jártam még viharos | tengeren, ném éreztem a ha- i jón hánykolódók halálfélelmét, ; nem tudom, hogy mit éreznek, I akik ilyenkor meglátják a par- i ton a torony tetején a jelzőtü- ; zet. De tudom, hogy akkor az ; az életet jelenti. A reményt. Az embert félelem és 61- i zonytalanság kíséri. Nemcsak ; a viharos tengeren, de az egy- : szerű mindennapok harcaiban is. És az ember kétségbeesetten keresi a kapaszkodót, a reményt. Jó azoknak, akik meglátják a jelzőtüzet oda- fönn; melyet költők gyújtanak, okos, reményt is adó, szép szavaikkal. Benjámin Lászlóval beszélgetek. • Miért lett költs? — Petőfit előbb ismertem, mint a betűket. Édesanyám HŰVÖS, szeles kora tavaszi napon történt, nem olyan régen. Alig harminc s egynéhány év telt el azóta. Óbudán villamosoztam a ti- zennyolcas jelzésű szerelvényen. Esteledett. Az első kocsi hátsó peronjának egyik sarkában álltam. A másik sarokban egy szőke lányka állt. Hosszú, selymes haját lobogtatta a szél, nagy őzikeszemével minden megállóban fürkészve figyelte a fölszállókat. Egyszer csak elkaptam a szőke szépség kezét, és valósággal lerántottam az induló kocsiról. — Az első ajtón szállt föl az ellenőr — súgtam a földre érve. — Köszönöm — rebegte ő hálásan, és nem húzta el kezemből a kezét. Így kezdődött a csoda. A MINAP, egy hasonlóan kora tavaszias kora tavaszi na- ; pon, történetesen megint Óbu- í dán villamosoztam, történe- i lesen megint a tizennyolcas i villamoson, s az is meglehet, j hogy ugyanazon a kocsin. Es- i feledett. Ott álltam az első i kocsi hátsó peronjának egyik i sarkában, és eszembe jutott i a csoda, amelyben nem oly: régen, alig harminc s egyné- j hány éve részem volt. Fölsó- i hajtottam: Ha még egyszer!...] Ekkor odapillantottam a má- i sik sarokba, és nem akartam i hinni a szememnek: Hosszú i selymes haját lobogtatta a i szél, nagy őzikeszeme für-; készve figyelte minden meg- j állóban a fölszállókat. Egy- ] szer csak elkaptam a szőke ] szépség kezét, és... — Az első ajtón szállt föl i az ellenőr — súgtam a földre i érve. ÖT PERC MŰLVA már szó- : rosan egymáshoz simulva i bandukoltunk éppen úgy, i mint akkor, ö hálásan pislo- : gott rám, megmentőj éré, én ] pedig az álla alá nyúltam, i magamhoz emeltem az ajakát i éppen úgy, mint akkor. A szőke szépség lehunyta a szemét, engedelmesen közelítette felém csókra nyitott- száját — éppen úgy, mint akkor. Én ráhajoltam, és akkor... akkor eszembe jutott az a hivatalos közlemény, amely szerint influenza ugyan nincs, de sok a torokfájás és a hűléses megbetegedés. A homlokára leheltem egy puszit, és mentünk tovább. Nemsokára egy térre értünk. — Jaj, úgy elfáradtam — szólt a kis szőke, és leült az első padra, és kacéran hunyorgatva hívott magához — éppen úgy, mint akkor. Eszembe jutott, milyen nagy beszélgetés, hallgatás, meg miegymás volt akkor, és lelkesen engedtem a hívásnak, de a pad előtt megtorpantam. Észrevettem ugyanis, hogy a pad, mintha nedves, sőt enyhén szennyezett is lenne. pedig az átmeneti kabátomat ősszel tisztíttattam, és a felfázás veszélye... — Igazad van, fiúka! — szólt a szőke megértve habozásomat —, jobb ilyenkor valamely vendéglátóipari üzemegység meghittségében. ESZEMBE JUTOTT, hogy akkor egy kiskocsmában kötöttünk ki, ahol az utolsó fillérig elvertem a pengő húszamat, és az éjszakában gyalog mentem haza, Újpestre. — Mennyivel más most a helyzet! — ujjongtam magamban. — Most négy százas van a zsebemben és buszbérlel és... Már ott álltunk a kiskocsma előtt, már hallottuk a sramlit, már kezem az ajtc kilincsén volt, amikor megszólalt a józan eszem: Micsoda hülyeség elkölteni — csak úgy — talán száz forintot is! Száz forintért vehetek két pár térdfix harisnyát, vagy egy import jéger alsót. — Anyukád már biztos aggódik érted — fordultam ekkor a kis szőkéhez. — Látod, ez eszembe se jutott — kerekítette el ártatlanul nagy őzikeszemét, majd sarkon fordult és elszökellt. — Meg sem csókolsz búcsúzóul? — kiáltottam utána. — Meg sem! — válaszolta, mint a visszhang. EKKOR szinte éreztem ízét az első csoda alkalmával kapott búcsúcsóknak, és csak álltam ott magamban, csalódottan' tátogva, majd szomorúan fölsóhajtottam: Hej, ez a mai fiatalság! Mennyivel őszintébb is volt az a kis szőke harminc s egynéhány évvel ezelőtt! Sólyom László
