Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám

1972. MÁJUS 30., KEDD PE*t MEGY El zMMtm Külföldi üdvözletek Kádár János 60. születésnapjára Kádár Jánost, a Magyar 'Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárát 60. születésnapja alkal­mából meleghangú levelek­ben, táviratokban köszöntöt­ték kommunista és munkás­pártok vezető testületéi és ve­zetői, a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője, külföldi politikai közéleti sze­mélyiségek és a munkásmoz­galom harcosai, valamint kül­földi üzemek, iskolák és in­tézmények kollektívái. Kádár János fogadta Tutarinov vezérezredest és Andrjuscsenko altábornagyot Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Fock Jenőnek, a kormány elnökének társasá­gában — hétfőn fogadta I. V. Tutarinov vezérezredest, a Vaíisói Szierződés egyesített fegyveres erői főparancsno­kának magyarországi képvi­selőjét, aki végleg elutazik hazánkból; valamint a főpa­rancsnok újonnan kinevezett képviselőjét, V. K. Andirjus- csenko altábornagyot. ' 7O T-értekezle t A Mezőgazdasági Szövetke­zetek II. országos kongresszu­sának állásfoglalásából adódó közös feladatok megvitatására hétfőn a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa szer­vezésében országos értekezlet kezdődött. Az értekezletet Szabó István, a TOT elnöke vezeti. A TOT intézkedési tervét, valamint a TOT és a területi szövetségek együtt­működésére vonatkozó javas­latokat Moharos József, a TOT elnökhelyettese ismer­tette. A vita ma folytatódik. SZÁZPERCES FUTAM.., Befejeződött a megyei Ifjú Gárda-szemle Győztes: a budai járás első csapata nagykőrösi ifjúgárdista sza­kasz. Az összetett verseny győzteseinek járó serlegeken kívül az alaki szemlén és az elméleti vetélkedőkön legsi­keresebben szerepelt egységek is kaptak jutalmat: a megyei KISZ-bizottság, a munkásőr­ség megyei parancsnokságá­nak, a megyei főkapitányság, az MHSZ és a megyei polgári védelmi parancsnokság aján­dékait nyerték eL Az ifjú­gárdisták impozáns sereg­szemléje a fiatalok díszmene­tével ért végek Vasárnap reggel piros és kék melegitős lányok és fiúk népe­sítették be a budaörsi katonai alakulat sportpályáját, ahol a rajt előtt még egy röpke, izommozgató edzéssel készül­tek fel az ifjúgárdisták har­madik megyei szemléjének SERLEGEK ÉS OKLEVELEK Mi a zöldség jövője? Határjárás a kitüntetett galgahévízi tsz-ben Ügy esett, hogy — merő vé- Setlenségből — a Pest megyé­ben vándorzászlót és okleve­let, vagyis a kormány kitünte­tését elnyert ót termelőszövet­kezet közül eddig nem szól­tunk a galgahévízi Rákóczi Tsz oklevél jutalmazta ered­ményeiről. S mivel az utóbbi egy-két hétben meglehetősen sajnálatos témakörben, a sza­nált szövetkezetek sorsában igyekeztem eligazodni,’ ’ •most annál frissítőbb-vidámítóbb Galgahévízre eljönni: bár mi­előbb csak megközelítően iilyen színvonalra fejlődnék Nyársapát, Kösd, Tápiószele és a többi, elbizonytalanodott, *fagy tán talpára még sosem állt gazdaság ... Autóügyek Tudom, sok előföltétele van az efféle kívánalom teljesedé­sének, ám Galgahévíz újólag abban erősít meg, hogy min­denfajta föltétel legfontosab­bika: a tettrekészség. A gaz­dag szövetkezethez kissé mél­tatlanul rozzant gépkocsin jár­juk a földeket, ebből azonban aem szabad olyan következte­tést levonni, hogy lám, csak a sajátjukra áldoznak a tagok. Nem, hiszen az irodájuk pél­dául olyan, amilyet még nem is láttam a megyében: emele­tes. tágas, modern. Persze, ami a gépkocsit illeti, megreparál- ják azt hamarosan; az esők utáni határban szorgoskodó nép között, a táblák végében viszont meg-megvillan egy- egy saját autó. Engedelmet, hogy így elidőzöm az autó­ügynél, de megvan az oka: fájlalják a galgahévíziek, hogy egyesek, derekas munkájuk, következésképpen gyarapodá­suk látható jelein ironizálnak. Csakugyan: hol az a válasz­tóvonal, amelyet megvonva azt mondhatjuk, hogy az afölötti erőfeszítés már csak a — di­vatos kifejezéssel — státus- szimbólumokért való hajsza, semmi több? Ilyen jelképes választóvonal kijelölésére nem vállalkoznék; annál inkább nem, mert hozzávetőleg is­merem a falusi utánpótlás, he­lyesebben a mezőgazdasági munkaerő-utánpótlás koránt­sem vigasztaló helyzetképét. Friss emlék a tsz-kongresszus egyik fölszólalójának harang- kongatása ebben a tárgykör­ben — bizony, bonyodalmak­kal jár mezőgazdasági pályák­ra vonzani a mai fiatalokat. és akkor mondhatjuk-e, hogy ne csináljátok?! Ellenkezőleg: addig vagyok, lehetünk nyugodtak a terme­lőszövetkezetek, az élelmiszer- gazdaság jövendőjét illetően, amíg a nappal kelő és nyugvó emberek munkálkodnak a ha­tárban. s akkor örülök, ha Ide már — munkaeszközként! — saját autójukon rúgtathat- nak el. Száz vagon áru egy tagban Ez a határ most — ismét­lem— vidító képet nyújt. Mé­száros János, a tsz elnöke és Katona József, a tsz főmező­gazdásza elmagyarázzák még azt "is. hogy melyik tábla mennyit ér, azaz mekkora ter­méssel számolnak. Emitt 70 hold (!) sárgarépa, petrezse­lyem egy tagban — ez annyi, mint 100 vagon áru. Értéke: 2,5 millió forint. Három nap alatt megkapálták, alig van már benne gaz. Részes műve­lés dívik itt, úgy látszik, a zöldségtermelésben még hosz- szú ideig megmarad ez a for­ma. Piciny karók jelzik, hogy melyik családé az a sáv. Rákanyarodunk egy másik dűlőútra, föltűnnek a háztáji földek. Hihetetlen, ám itt — több a gaz... — Ebben, persze, van egy kis munkaszervezési tudatos­ság — mondja a főmezőgaz­dász, s átvált a vegyszerek di­cséretébe. Valóban: olyan 37 holdas burgonyatáblához ér­kezünk, amely a kéthetes csa­padékot gyom nélkül vészelte át a vegyszerezés eredménye­ként. Ráadásul csupa új faj­ta. Kisvárdáról. íme, tehát: aki a tagok közül még kétel­kednék a vegyszer hasznában, ám jöjjön ide, gyönyörködhet a bokrokban. Öntözött kertészet Galgahévízen tehát szinte meghatározója a gazdálkodás­nak a zöldség. Részben a Gal- gából, részben egy víztároló­ból öntözni tudnak már 180 hold kertészetet, nőtt az idén a paprika, a paradicsom és a gyökérzöldség termőterülete. Kovács Zoltán, az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Szövet­kezetek Szövetségének titkára meg is jegyzi: — Érdekes tendencia ez, hi­szen éppen ellentétes a megyei folyamattal: a paprika és a paradicsom általában keve­sebb, míg a zöldborsó és az uborka több. Kedvező tehát a galgahévíziek példája. — S mi a zöldség jövője itt? — Szeretnénk fenntartani a kertészetet — válaszol Mészá­ros János elnök. — Sajnos, a fiatalok nem csinálják; csak a középkorúak, s az öregebbje. Csúcsidőben nincs is elég munkáskéz. Katona József főmezőgaz­dász ezt így toldja meg: — A zöldség jövője a beta­karítógépek fejlődésének a függvénye. Sajnos, ma még a paradicsomszedő gépsor pél­I dául nagyon drága... — A holtmunka különben is drágítja a termelést — mond­ja Kovács Zoltán, a szövetsé­gi titkár. — A szakosított ser­téstelepekről például egyálta­lán nem jönnek ki olcsóbb ál­latok, mint a háztáji ólakból, ami nem jelenti azt, hogy az utóbbi formára hagyatkozhat­nánk. És az értékesítés? Az ám, az árak! A tsz leg­főbb partnere: a Nagykőrösi Konzervgyár. — Jók a kapcsolataink, kor­rekt az átvétel — vallják a szövetkezet vezetői. — De már a kockázatot mi vállaljuk, s az árakról is lehetne beszélni... Mindenesetre termékeink 70 százalékát a konzervgyár ve­szi meg, jelentős partnerünk a, budapesti Zöldért, s van al­kalmi kapcsolatunk a Szolnok megyei, sőt a Veszprém me­gyei MÉK-vállalattal is. — S a Pest megyeivel? — Nem találtuk meg a kö­zös hangot — fogalmaznak kissé diplomatikusan a galga­hévíziek, akik azonban kifo­gástalannak mondják az együttműködést a fővárosi Sa­sad Tsz-szel. — S közvetlen értékesítés van-e? — A Bosnyák téri piacra évi több száz vagon árut viszünk, s természetesén a helyi ÁFÉSZ-t mi látjuk el. A háromezer lakosú faluban 700 tagja van a Rákóczi Tsz- nek, s hozzávetőleg ugyaneny- nyi az eljáró munkavállaló. Am abból a 700-ból 250 a nyugdíjas, járadékos, nélkü­lük számítva 44 év az átlag­életkor a tsz-ben. Vagyis — összevetvén másokkal, köztük most vándorzászlót elnyertek­kel is — majdhogynem ideális azért ez az átlagéletkor. — Pottyannak be fiatalok, de ritkán — tűnődik Katona József. — Van most is egy jö­vevényünk, Pestről tért meg, fogatos lett. Két traktoros is érkezett, üzemből, ide nősül­ve. Szorgalmasak, elégedettek vagyunk velük. Amikor a szövetkezet, pon­tosabban akkor még két tsz megalakult, csak néhányan vándoroltak el, mások vára­koztak, nem léptek be — ma jobbára ők a traktorosok, a gépkocsivezetők. Az elnöki iroda falán oklevelek (az 1966-ost még Dobi István adta át), rajtuk Fock Jenő, Fehér Lajos aláírása. Az egyik szek­rényen három ezüst serleg, ér­mek sokasága... A galgahé­vízi akarat jelei ezek éppúgy, miként maga a saját brigád építette, kétmillió-négyszáz­ezer forintba került szövetke­zeti irodaház, vagy akár a ta­gok új házai, autói is. Keresztényi Nándor Magyar-kanadai okiralcsere Nagy János külügyminisz­ter-helyettes és Max. H.Wers- hof, Kanada rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hétfőn á Külügyminisztéri­umban kicserélte a Magyar Népköztársaság kormánya és Kanada kormánya között 1971. október 6-án Ottawában aláírt kereskedelmi megálla­podás megerősítő okirataitt Az okiratcserénél jelen volt Maurice Shwarzmann kana­dai ipar- és külkereskedelemé ügyi miniszterhelyettes és dr. Szálai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes. utolsó próbatételére: a járőr­versenyre. Az izgalmat még csak fokozta, hogy a 380 fiatal kétnapos találkozóján a szom­bat délutáni honvédelmi és politikai tárgyú elméleti vetélkedők után sem alakult ki nagy kü­lönbség az egyes szaka­szok pontszámai között. A további izgalmakról a 380 fiatalt két napra vendégül lá­tó alakulat katonái, tisztjei és az MHSZ munkatársai gon­doskodtak: a járőrverseny több mint öt kilométeres út­vonalán nehéz próbatétel elé állították a gárdistákat. S te­gyük hozzá, hogy a versenyál- iomásokat jobb esetben föld­úton. többnyire azonban er­dei ösvényeken, vagy vízmo­sásokban lehetett megközelí­teni. Havasi Ottó, & megyei KISZ-bizottság honvédelmi és sportfelelőse, Vass Jenő had­naggyal, az alakulat KISZ- titkárával indította el a csa­patokat, s néhány száz méter után következett az első vizs­ga: célibalövés bukó alakra, kispuskával. Erdőben elrej­tett céltáblák felkutatása és kézigránátdobás — ez volt a feladat a második állomáson, majd verseny következett — ki tud gyorsabban sátort ver­ni? Árok felett kifeszített kö- télhídon kapaszkodtak át ez­után a gárdisták, akik a ne­gyedik állomáson éppen annyi időre fújhatták ki magukat, ahány perc alatt válaszolni tudtak a honvédelmi tárgyú kérdésekre. A százperces fu­tam utolsó útszakasza vissza­vezetett a laktanyába, ahol 50 métert kellett lefutni — gáz­álarcban. Mire mind a három­száznyolcvan versenyző célba ért. a fel-feltámadó hűvös szélben senki sem panaszko­dott a hidegre... A zsűrire várt ezután a nagy munka, s a sok száz pont ossz es zárni á- lása után sor kerülhetett az eredményhirdetésre. Az ifjú­gárdisták kétnapos szemléjé­nek záróünnepségére meghí­vott vendégek között volt Len­gyel Sándor, az MSZMP bu­dai járási bizottságának tit­kára, Molnár József, a KISZ Pest megyei bizottságának titkára, s képviseltették magu­kat a megyei fegyveres testü­letek, és a budai járás állami és társadalmi szervezetei is. A sportpályán felsorakozott sza­kaszok előtt Király Tamás, a megyei Ifjúgárda parancsno­ka köszöntötte a fiatalokat, s értékelte a kétnapos szemlét. Mint elmondotta, a verseny- sorozat méltóan reprezentálta a mozgalom fejlődését, a fiata­lok honvédelmi nevelésében és felkészítésében elért ered­ményeket. Elsőként fejezte ki elismerését a budai járás első csapatának, amely kiváló teljesítménnyel nyerte meg az összetett versenyt, s ezzel el­dőlt: a Mechanikai Művek, az Ipari Szerelvény és Gép­gyár, valamint az MGM diósdi gyárának fiataljai­ból álló szakasz képviseli majd Pest megyét az ifjú­gárdisták augusztusi or­szágos szemléjén. Második helyezést értek el a budai járás második szakaszá­nak tagjai: a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem zsámbéki karának gárdistái. A verseny harmadik helyezettje lett a Magasabb mérce: a minőség MINŐSÉG — aligha ta­lálnánk kifejezőbb szót a szocialista brigádvezetők most zárult országos ta­nácskozásának jellemzésére. Minőséget a termelésbe, a szervezésbe, a szocialis­ta kollektívák minden ténykedését a magasabb követelmény határozza meg. A minőségi igény sokrétű­ségét bontotta ki az orszá­gos tanácskozáson felvetett minden egyes gondolat. Ma száztízezer kollektí­vában egymillió-kétszáz­ezer dolgozó törekszik a szocialista brigádmozgalom hármas céljának megvaló­sítására. Lényeges meny- nyiségi növekedésre már nem számíthatunk: a mennyiségnek minőségbe kell átcsapnia! A mozgal­mat nem elsősorban szé­lességében, hanem mélysé­gében kell továbbfejleszte­ni. Vagyis a jövőben sem élhetünk a számok bűvkö­rében, a szimpla toborzá­sok ideje lejárt, az extenzív fejlődést a brigádmozga­lomban is az intenzív vált­ja fel. Másképp kifejezve ezt a gondolatot: az egyes kollektívák aktivitása, tu­datossága, minőségileg ma­gasabb rendű ténykedése az előbbrelépés egyetlen felté­tele. HOGYAN FEJLŐDHET intenzíven a brigádmozga­lom? Ha minden területen tudatosul a minőségi köve­telmény. így elsősorban a munkában. Ma már nem a termelés egyetlen fokmérő­je: a több! Sokkal helye­sebb kérdések: szükség van-e a termékre, igényli-e a vevő, hogyan lehetne ol­csóbban előállítani, miként korszerűsíthetnénk az árut, hogyan ésszerűsíthetnénk a termelési folyamatot. A ha­tékonyságra való törekvés a minőségi munka fontos záloga. A gazdasági haté­konyság alakulásának pedig egyik lényeges feltétele a termékek minősége. A szo­cialista kollektívák akkor dolgoznak jól, ha olcsón, hatékonyan minőségi ter­méket állítanak elő — e program határozhatja meg a brigádok termelőmunká­ját. MAGASABB MÉRCÉT kell állítani a szocialista brigádok üzemi, gyári ak­tivitásának értékeléséhez is. Hogyan élnek a kollek­tívák tagjai az üzemi de­mokrácia fórumainak lehe­tőségeivel, milyen felelős­séggel javasolnak, mennyi­re válik mindennapivá a bírálat és önbírálat, hogyan segítik a vezetői döntéseket — mind olyan kérdés, amelyre a jövőben határo­zottabb válaszokat kell ad­ni. Minőséget a brigádok együttélésébe, művelődésé­be! A szocialista kollektí­vák összekovácsolása el­képzelhetetlen formális összejövetelekkel. A bri­gádtanácskozásoknak ran­got kell adni azzal, hogy mindig a leglényegesebb kérdéseket beszéljék meg, kevés legyen az üresjárat, s az elhatározásokat tettek kövessék. A jövőben a „szo­cialista módon élni” elvet nem töltheti meg kizáróla­gos tartalommal a havi, fél­évi fehér asztal melletti koccintgatás vagy kirándu­lás. Ezekre is szükség le­het, de még inkább tartal­mas programokra. A műve­lődést ne az tükrözze, hogy a brigád megnézett egy fil­met, hanem, hogy milyen filmet, milyen vélemény alakult ki az alkotásról. A kulturális orientációra még nagyobb szükség van, arra, hogy a szocialista brigádok tagjai az igazi művészeti teljesítmények szószólóivá váljanak. Kapjon nagyobb szerepet életükben az olva­sás! A politikai képzést ne csak ilyen számok jelöljék: „a kollektíva 60 százaléka részt vesz oktatáson” — sokkal lényegesebb, hogy mit tanul, miért tanulja, s hogyan kamatoztatja az is­mereteket munkájában. A gondolati „minőségjavu­lás” visszahat a munkára is! NEMCSAK A SZOCIA­LISTA BRIGÁDOKNAK kell azonban arra töreked­niük, hogy magasabb szin­ten dolgozzanak, politizál­janak, tanuljanak, műve­lődjenek, hanem a vezetők­nek is sokat kell tenniük, hogy a feltételeket megte­remtsék. Például keltsék fel a kezdeményezés igé­nyét, figyeljenek oda job­ban a munkások javasla­taira, vonják be a szocia­lista kollektívákat a válla­lati „stratéga” kialakításá­ba. Társadalmi munkájukat ésszerűen hasznosítsák, s ambícióikkal ne éljenek vissza. A vezetők osszák meg gondjaikat a szocialis­ta brigádtagokkal, a mun­kásokkal, s az eredmények dicsőségét is. Szigorú mér­cék szerint értékeljenek, s ne fukarkodjanak az anyagi és erkölcsi elismeréssel. Különösen az erkölcsi meg­becsülés hiányzik sok he­lyütt, hamis az az elképze­lés, hogy a munkás csak a vastagabb borítékért „hajt”, jólesik az erőfeszítés utáni köszönet is. Az anyagi és az erkölcsi megbecsülés nem járhat külön utakon, hely­telen lenne, ha egyesek csa. forintot, mások csak „vállveregetést” kapnának. A jobb munkát, a nagyobb eredményt forintnak és di­cséretnek kell követnie! A szocialista brigádokra sok feladat vár a jövőben, például tegyenek többet a fiatalokért, szervezzék meg a könnyebb beilleszkedés feltételeit, teremtsenek az ifjúságnak „vágykielégítő” feladatokat. Figyeljenek jobban a dolgozó nőkre, könnyítsék meg munkáju­kat, szervezzék meg az ideálisabb munkamegosz­tást, segítsék az anyák sza­bad idejének növelését. AZ ORSZÁGOS TA­NÁCSKOZÁS két napján sok kérdésről esett szó, a Pest megyei küldöttek is több égető problémáról tu­dósították kollégáikat. Visz- szatérve az üzemekbe, gyá­rakba, termelőszövetkeze­tekbe sem kisebb a feladat: az általánost a konkrét nyelvére kell lefordítaniuk. Azaz, gyakorlati teendők egész sorával kell segíte­niük a minőség fokozódá­sát. Fóti Péter 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents