Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
/ts* literit i 1972. MÄJUS 28., VASÁRNAP FÓKUSZ Részecskegyorsítótól a futurológiáig SZOVJET BERENDEZÉSEK működnek majd a Chicago közelében levő új amerikai részecskegyorsítón — jelentette be a hét végén moszkvai sajtóértekezletén Millionscsikov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke. Az akadémikus elmondotta, ' hogy a szovjet fizikusok által készített különleges kísérleti berendezéseket máris a New York állambeli Bataviába szállították. A világ jelenlegi legnagyobb részecskegyorsítója még nem érte el a tervezett kapacitást, de hamarosan alkalmassá válik kivételes fontosságú kísérletek elvégzésére az elemi részecskék kutatása területén. Valószínű, hogy az első ilyen kísérleteket éppen szovjet berendezésekkel, az elemi részecskék fizikája területén esetleg korszakos jelentőségű szovjet elméletek felülvizsgálatára végzik majd el a szovjet és az amerikai tudósok. Hasonló szovjet berendezéseket már sikerrel alkalmaznak a kaliforniai Stanford egyetemen, a világ legnagyobb lineáris részecskegyorsítójá- baap. RÉSZT VETT A SAJTÓÉRTEKEZLETEN Dzsermen Gvi- siani, a szovjet tudományos- műszaki állami bizottság elnökhelyettese is. Kifejtette, milyen jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió a szovjet—amerikai tudományos-műszaki vegyesbizottság létrehozásának. Elmondotta, hogy 1971-ben. mindössze 200 amerikai szakember érkezett hivatalosan a Szovjetunióba, de a szakmai kapcsolatok felvétele céljából mintegy 20 000 amerikai tudós és szakértő járt itt turistaként. Az új egyezmény előirányozza az érdekelt vállalatok és intézmények közvetlen kapcsolat- felvételét s ezzel megszünteti az eddigi feszültséget az együttműködés igényei és lehetőségei között. MILYEN SZEREPET SZÁN a Szovjetunió a harmadik nemzedékbeli elektronikus számítógépeknek? — kérdezték Gvisianit. Válaszában a tudományos-műszaki állami bizottság elnökhelyettese nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ennek a számítógépcsáládnak a kidolgozását a Szovjetunió az európai szocialista országokkal szorosan együttműködve, lényegében befejezte s a közeljövőben az együttműködésben részt vevő országok képesek lesznek kielégíteni tetemes igényeiket az ilyen készülékekből. Egyidejűleg folyamatban van a negyedik nemzedékbéli számítógépek prototípusainak megalkotása is. EGY KÉRDÉSRE VÁLASZOLVA a sajtóértekezleten megerősítették, hogy újabb fejlemények hiányában a Szovjetunió nerri látja lehetségesnek a részvételt a stockholmi környezetvédelmi konferencián. Az NDK távollétében ugyanis hosszú távon elképzelhetetlen egy ilyen valóban univerzális probléma megoldása. Ettől függetlenül a Szovjetunió kétoldalú kapcsolatok és a szocialista országokkal folytatott sokoldalú együttműködés formájában mindent megtesz a környezetvédelem érdemi problémáinak megoldására. A SZOVJET FUTUROLÓGIA fejlődésére vonatkozó kérdésre Gvisiani azzal kezdte válaszát, hogy ez a kifejezés a szovjet tudományban nem honosodott meg, mert igen gyakran kifejezetten tudományellenes képzetekkel párosul. Moszkvában, Leningrádban, Kijevben és más szovjet városokban számos kutatóintézet foglalkozik a tudományos prognóziskészítés módszereinek kidolgozásával és konkrét prognózisok elkészítésével. Ennek a munkának legfontosabb része jelenleg a Szovjetunió 1990-ig szóló univerzális fejlődési tervének kidolgozása. Ezt az SZKP XXXV. kongresszusa határozta eh a HÉT KR ÚNIKÁJR NIXON A KREML FALÁNÁL A tét: egy atom-világháború elhárítása — Sorozatos programváltozások Indokínához az út változatlanul Párizson át vezet - Bonn: félúton Moszkvában pénteken, a késő esti órákban aláírták a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet— amerikai megállapodást. Ké- pönkön: Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Nixon, az Egyesült Államok elnöke kicserélik az aláírt okmányokat. A képtávíró-masinák valósággal ontották a héten a moszkvai telefotókat a tárgyaló- asztal mellett helyet foglaló államvezetőkről, szerződések aláírásáról, kézfogásokról. A legelgondolkoztatóbbnak mégis azt a pillanatfelvételt találtam, amely nem a Kreml valamelyik termében, hanem a híres, vöröstéglás falak közelében, az Alekszandrovszkij- kertben készült. Az amerikai elnök néma főhajtással tiszteleg a szovjet Ismeretlen Katona emlékműve előtt... Nixon, a Moszkvában elhangzott első pohárköszöntőjében azt mondotta, hogy a Kremlben, ebben az ősi palotában „valamennyien szinte kézzelfogható közelségben érezzük a történelmet”. Ha komolyan gondolta ezeket a szavakat, vajon milyen érzések töltötték el ott, a jelképes sírnál? Hiszen a történelem egyik legfőbb tanulsága, hogy a Szovjetuniót nem lehetett és nem lehet legyőzni — nem a nácik parádéztak a Vörös téren, hanem horogkeresztes zászlaikat tették le a Kreml falához, a győzelem ünnepén. A múlt felidézése azonban arra is utal, hogy a Szovjetunió mindig hajlandó volt a kölcsönös előnyökön alapuló békés egymás mellett élésre, így volt ez tegnap, az antifasiszta koalíció időszakában s így van ez ma és holnap, amikor a tét nem kisebb, mint egy atom-világháború elhárítása. Egyelőre korai lenne még megvonni a szovjet—amerikai csúcstalálkozó végső mérlegét, de annyit máris megállapíthatunk, hogy a tárgyalások rendkívül jelentősek voltak. Már az a tény, hogy a protokoll- szakembereknek „állandó fejfájásuk” lehetett a sorozatos programváltozások miatt, megmutathatta: nem a külsőségek és a látványosságok, hanem a beható tanácskozások jegyében állott a moszkvai csúcs. A nagy számú különtudósítónak Is alaposan kijutott az izgalmakból, előfordult, hogy még éjfél után is a Hotel Inturiszt- ban berendezett sajtóirodában várakoztak, mert még mindig tartott a szovjet és amerikai vezetők eszmecseréje. A találkozó nemcsak „tárgyszerű légkört” eredményezett, de számos lényeges szerződésben is realizálódott. Ezek bilaterális jellegűek, ám ismerve a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerepét, különleges felelősségét, jelentőségük mégis túlnő a kétoldalú kereteken és az egész emberiséget, az egész világpolitikát érintik. Különösen áll ez az első SALT- megegyezésre, amely bevezetheti a stratégiai fegyverkezés további korlátozását. (A SALT-téma nem érinti 'a már meglevő nukleáris fegyver- készleteket, de gátat kíván szabni a tömegpusztító fegyverekkel folytatott verseny meredeken felfelé ívelő görbéjének. Ezzel csökkenne az atomháborús veszély, javulna az általános légkör, s óriási összegek szabadulnának fel a békés építőmunka céljaira.) Ami Moszkvában történt, nehezen becsülhető fel jelentőségében (első ízben járt amerikai elnök a szovjet főváHelsinkiben, a SALT-tárgyalások szovjet és amerikai küldöttségének vezetői, Vlagyimir Szemjonov és Gerard Smith, búcsúzóul udvariassági látogatást tettek Urho Kekkonen finn államelnöknél. Képünkön (balról jobbra): Kekkonen finn elnök, Szemjonov (háttal) és Smith. rosban) —, mégsem hordozta magában a váratlanság ismérveit. A lenini, elvi békepolitika s annak jegyében a XXIV. kongresszuson megfogalmazott békeprogram fejeződött ki a mai helyzetnek megfelelően. Az új erőviszonyok, az új világhelyzet hatására pedig az Egyesült Államoknak is mindinkább tudomásul kell vennie bizonyos realitásokat, ha ma még távolról sem képes következetesen végigjárni az utat. A Szovjetunió a jövőben is kész lesz megkeresni mindazokat a közös érdekű kérdéseket az Egyesült Államokkal, amelyek hozzájárulnak a nukleáris világégés fenyegetésének kiküszöböléséhez. Ugyanakkor szovjet részről változatlanul együttéreznek a szabadságukért harcoló népekkel, nem hajlandók semmifajta egyezkedésre harmadik országok rovására. Amennyiben tehát Nixon indokínai problémáira szeretne megoldást találni, ahhoz az út nem Moszkván, hanem Párizson át vezet, az érdekeltekkel, a VDK és a DIFK kormányával kell szót értenie. Minden más kitérőkeresés csak nehezíti a Fehéz Ház jelenlegi lakójának helyzetét. Katonailag ezt bizonyítják a szabadságharcos erők változatlanul tartó offenzívá- jának sikerei és politikailag figyelmeztető jel a háborúellenes McGovern szenátor e heti nagy sikere az Oregon és Rhode Island államokban tartott próbaválasztásokon. Ritkán esik meg, hogy a hét ennyire egyetlen esemény jegyében álljon — az is igaz, hogy a moszkvai csúcson sűrítetten mutatkozott meg az egész nemzetközi politika. Mégsem feledkezhetünk meg Európáról — az egyik Brezsnyev—Nixon négyszemköztnek is kontinensünk kérdései szolgáltak különben témául... Heinemann köztársasági elnök aláírta a keleti szerződések ratifikációs okmányait, s ezzel befejezést nyert a hosszadalmas jogi procedúra, most már csak a dokumentumok cseréje van hátra. Ez lehetővé tette, hogy kitűzzék jövő szombatra a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyoldalú egyezmény aláírását és közben máris szignálták a két német állam közlekedési szerződését. Ez az NDK és az NSZK első nemzetközi jogi érvényű megállapodása s az aláírásnál kilátásba helyez144 óra Hétfő: Moszkvában megkezdődik a szovjet—amerikai csúcstalálkozó — Rendkívüli SALT-megbeszélések sorozata Helsinkiben. Kedd: Az NSZK elnöke aláírja a ratifikációs okmányokat — McGovern előretörése két amerikai próba- választáson. Szerda: Bizalmi szavazás a francia parlamentben — Heves harcok a dél-vietnami - hadszíntereken. Csütörtök: összeül az újonnan választott olasz törvényhozás — A KGST végrehajtó bizottságának ülése. Péntek: A két német állam közlekedési szerződésének aláírása — Fidel Castro Bulgáriából Romániába érkezik — Az első szovjet— amerikai SALT-megállapo- dás. Szombat: Fokozódik a feszültség Észak-Irországban — Nixon Leningrádba látogat. ték további, még szélesebb tárgyalások megindítását. Az európai fejlődés mindenképpen jó úton van, s most a biztonsági konferencia előkészületeinek meggyorsításán van a sor. Ezért fordul az érdeklődés Brüsszel felé is: érkeznek már a küldöttek az európai ‘ népek közgyűlésére, amely kontinensünk társadal- , mi erőinek nevében száll majd síkra a biztonság ügye mellett, R. E. Hét végi jelentések A SZOVJET—EGYIPTOMI barátsági és együttműködési szerződés aláírásának első évfordulója alkalmából Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgor- nij és Alekszej Koszigin táviratot váltott Anvar Szadat egyiptomi elnökkel. A DÉL-VIETNAMI NÉPI FELSZABADÍTÓ ERŐK szombaton hajnalban, tüzérségi előkészítés után, harckocsik támogatásával áttörték a saigoni kormánykatonaság Kontum körüli védelmi gyűrűjét és elfoglalták a város északi körzetét. A KIADÓS MONSZUN- ESŐZÉSEK okozta beázások miatt megszakadtak a telefon- és távírókapcsolatok Bangla Desh és a külvilág között. Dacca repülőterén szünetel a légiforgaiom. Szürkéskék sima a tenger, fürdésre csábít a rekkenő hőségben. De azután eszembe ötlik Hemingway öreg halásza, a nagy hal és a zsákmányt lekopasztó ragadozók. Szégyen ide, szégyen oda, mégiscsak megkérdezem újdonsült kubai barátomtól, nincs-e cápaveszély a környéken. — A cápáktól nyugodtan megfü- rödhet, errefelé legalábbis nagyon gyávák, elkerülik az embersokaságot. A nagy testű fekete mániákról és a kisebb, fürge barracudákról már nem mondhatom ezt, harapásuk és mérgük sok kellemetlenséget tud okozni... Szerencsére a tiszta tengervízben messziről észre lehet venni közeledtüket, van idő a fürdés abbahagyására, vagy ellenintézkedésekre. Egy pillanatnyi szünet következik, azután magától értetődő természetességgel, ahogyan Kuba hétköznapjaiban is kapcsolódnak a problémák, hozzáfűz még egy mondatot: — Megtanultuk kiismerni a minden rendű és rangú ragadozókat, védekezni is képesek vagyunk ellenük ... A célzás félreérthetetlen, a nagy szomszéd, az Egyesült Államok közelségére utal. Az amerikai hadihajók és harci repülőgépek rendszeres őrjáratokat folytatnak a karibi vizeken és a száztíz négyzetkilométeres guantanamói támaszpont továbbra is ott terül el beékelődve Kuba testében. Jellemző, hogy a több, mint hetven esztendős bérleti szerződés értelmében az amerikaiak annyit fizetnek a területért, mint egy használt Ford kocsi ára. A forradalmi Kuba kormánya természetesen nem fogadja el, hanem visz- szautasítja ezt az összeget. Nagyarányú, közvetlen támadás az utóbbi időkben nem történt, a Disznók öblében, Playa Gironnál történt sikertelen partraszállás emléke máig kísért Washingtonban. Gyakran előfordulnak azonban különböző provokációk, s május elsejei beszédében Fidel Castro ismét kénytelen volt kitérni ezekre, megKUBAI JEGYZETEK (2.) Cápák és felelő ellenintézkedéseket helyezett kilátásba. Az invázió veszélyének elhárítása — amelynek alapvető tényezői a kubai nép forradalmi szelleme és a szocialista világ szolidaritása — nem oldott meg minden nehézséget. Az új társadalom építése sehol sem könnyű, de Amerika első szabad földjén különösen sok nehézséggel kellett és kell megküzdeni. Az Egyesült Államok után annak idején Kubában valósították meg másodjára a színes televíziós adásokat — természetesen egy szűk kör és az amerikai turisták számára —, ugyanakkor saját erőből gombostűt sem voltak képesek gyártani. Jellegzetesen monokultúra uralkodott a szigeten, nem is hívták másként, csak cukorszigetnek, S legfőbb exportcikkének ára Washington ké- nyétől-kedvétől függött. Jelentős élelmiszerbehozatalra is szorultak, de a trópusi körülmények között még hűtőházakkal is alig rendelkeztek, miután a száznegyven kilométernyire fekvő floridai partoktól naponta indultak az áruszállító hajók. Maga Havanna afféle hét végi „kisegítő” volt az amerikaiak számára: hatszázezren éltek a különböző kiszolgáló iparokból, a játék- kaszinóktól a bordélyházakig. Ahol ma a Tropicana mulató műsorában gyönyörködnek esténként, ott volt a világ egyetlen olyan játékbarlangja, ahol nem volt felső tét, tehát pillanatok alatt akármilyen ősz- szeget el lehetett veszteni... A kubai forradalom után az egész gazdasági és társadalmi struktúrát át kellett alakítani — teljes amerikai blokáddal, és a környező latinamerikai országok felé „egészség- ügyi zárlattal” súlyosbítva. Elmondani is nehéz, mi mindent kellett rövid idő alatt megvalósítaniok. Lerakni az ipar alapjait, sokoldalúvá hadihajók tenni a mezőgazdaságot, nem megfeledkezni az évente még mindig 7—800 millió dolláros bevételt jelentő cukornád-termesztésről, utakat építeni, kialakítani a tengeri flottát, felszámolni az analfabétizmust, megjavítani a közegészség- ügyet, enyhíteni a lakásgondokon, s nem utolsósorban biztosítani az ország védelmét. (Ez valóban össznépi ügy, a hadsereg mellett három és fél millió ember tagja a CDR-nek, a Forradalom Védelmére Alakult Bizottságoknak.) Mindez óriási erő-, anyag- és emberösszpontosítást követel. Kuba földje olyan termékeny, hogy a kísérletként elültetett szőlőt évente kétszer szüretelhetik és van termék, amiből háromszor arathatnak. Csakhogy ugyanilyen buján nő a gyom és gaz, az átlagosnál gyorsabban terjednek el a kártevők és növénybetegségek, a trópusokon különösen szeszélyes az időjárás. A statisztikák adatai elegendő esőről adnak hírt, de a lezúduló víz a keskeny szigetről három óra alatt be- lepatakzik a tengerbe. (Űjabb feladat: víztárolók építése!) A hatszázezer munkanélküli — ennyit tartottak számon a forradalom előtt — régen a múlté, de új gond adódik: a munkaerőhiány... Az elmondottakból következik, hogy Kubában ma még alapvető jegy- és fejadagrendszerrel kell biztosítani minden család számára a legszükségesebb élelmiszereket és iparcikkeket. A jegy nélkül kiszolgáló vendéglők, éttermek — az elmúlt hetekben százhatvan új helyiséget nyitottak meg — általában zsúfolásig tömve vannak, néha bizony jó előre sorszámot kell kérni igénybevételükhöz. De szemtanúként hivatkozhatom rá: jártam másutt is Latin-Amerikában, s már most Kubában találtam a legA felnövekvő nemzedék: kubai gyermekek egy santiagói óvodában. kiegyensúlyozottabb viszonyokat. Nem láthattam a luxusnak, gazdagságnak nyomait, mint másutt — de az iszonyú szegénységét sem. Természetesen a fejadag szerinti elosztást szükséges átmenetnek tartják, a tervek alapján Kuba energiatermelése jelentősen megemelkedik, belépnek az új ipari létesítmények, s három-öt éven belül önellátó lesz az élelmiszertermelés területén is. Kuba nincs egyedül —. a szocialista világrendszer tagja, elsősorban a Szovjetunió, de a többi szocialista országok is minden tőlük telhető segítséget megadnak számára. Fidel Castro körutazása — amelynek során első ízben hazánkba is ellátogat — tovább erősíti ezeket a szálakat. Ez pedig biztosíték arra, értsenek belőle a Kuba partjai körül ólálkodó cápák és kalózok is, hogy Kuba Amerika szabad földje és az is marad .,, Réti Ervin
