Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-27 / 123. szám
1978. MÁJUS 27., SZOMBAT rfcJ * Mcati Emlékkiállítás, juniális, utcabál Szentendrén rendezik meg június 18-án a megyei nemzetiségi találkozót. Előkészítésére, lebonyolítására operatív bizottság alakult, amely elkészítette a találkozó programját. A találkozó legkiemelkedőbb eseménye Joachim Vujics és Jakon Ignatovity Szentendrén élt írók emlékkiállításának megnyitása lesz. A délután kiemelkedő eseménye a Bükkös-parti szabadtéri színpadon zajlik. A járási nemzetiségi, valamint a Komárom és Nógrád megyei nemzetiségi vendégegyüttesek színes népviseletben vonulnak át a városon a Bükkös-partra, ahol reprezentatív műsort adnak. Este nemzetiségi zenekarok közreműködésével utcabál lesz. Körkép három szentendrei üzemből Munkaerőhiány — Értékesítési gondok Nehéz esztendőt hagytak maguk mögött 1971. december 31-én a minisztériumi irányítás alá tartozó szentendrei ipari üzemek: a Papírárugyár, a Betonárugyár és az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat (EFVV). Betonárugyár Termelési értékük a tervezett 465 millió forint helyett T> " • • t - * Szentendrén, a Pest rSoyuI a muzeum megyei AEV bővíti a Ferenczy Múzeumot. A nyolcmillió forint értékű építkezés jó ütemben halad. Július 6-án már kiállítást szeretnének rendezni az új épület- szárnyban. Foto: Urbán csak 416 milliót ért el. A legnagyobb lemaradás a Beton- árugyárban mutatkozott, mégpedig két okból: egyrészt, mert a gyár rekonstrukciós beruházásaiban a csaknem egyéves határidőkésés miatt nem kerültek átadásra olyan gyártósorok, amelyeknek a múlt évben már termelniük kellett volna, másrészt, mert a tavaly július 1-e óta gyártott SENTAB- rendszerű feszített vasbeton nyomócsövek értékesítésére a gyárnak nem volt piaca. Emiatt az év végéig mintegy 17 millió forint értékű készlet halmozódott fel. Ez volt az oka egyben annak is, hogy hosszú évek óta először, o Betonárugyár nem tudott nyereségrészesedést fizetni dolgozóinak. EFVV Értékesítési gondokkal küzdött az EFVV is, mert az általa gyártott B—4 jelű felvonulási épületekből az igény — és a termelés — egyharmadára csökkent. Igaz viszont, hogy megnövekedtek a jármű- és a szerelt egységek iránti igények, ezeket azonban anyagellátási gondok miatt nem tudta teljesen kielégíteni. Papírgyár A három vállalat közül egyedül a Papírgyár teljesítette túl — a tavalyelőttinél szerényebb — nyereségtervét, s itt volt a legminimálisabb az anyag- és késztermék készletemelkedése is. A munkaerőgondok viszont ezt a gyárat sem kímélték: tavaly a kilépések száma meghaladta a belépésekét, ami jelentős gondokat okozott a folyamatos munkarendben dolgozóknál, mindenekelőtt a három műszakban működő borítéküzemben. Szülő anyák — hidegben NÉGY NAPIG MELEG VÍZ SEM VOLT Panasz érkezett szerkesztőségünkbe, hogy Szentendrén a városi szülőotthonban május 12-től 15-ig, négy hideg napon át nem fűtöttek, és meleg víz sem volt, a betegek fél liter vízben mosakodtak. A helyszíni tapasztalat szinte cáfolná a híreket. Ám csak látszatra. Kintjártunkkor, május 16-án fűtöttek be először, s a betegek is — csaknem egy hét után — végre megfüröd- hettek. Elmennek a fűtők Az intézmény gazdasági vezetője, Fonyódi Ernőné elmondja: — Évek óta legnagyobb gondunk a fűtő. A régit még 1 Sínben elbocsátottuk, mert hanyagul dolgozott. Bár megszűnt a munkaviszonya, bent maradt az otthon területén levő szolgálati lakásban. Nem tudtunk ezért olyan fűtőt alkalmazni, akit ideköthettünk volna a lakással. Az azóta eltelt idő alatt hat fűtő váltotta egymást. A mostani zavart az okozta, hogy Szarvas Ferenc, akit április 18-tól alkalmaztunk, csak május 9-ig fűtött, utána felmondott. A mosónő két napig kisegített, befűtött, de a harmadik nap elsalako- sodott a kazán, nem tudta kitisztítani. A kéményseprőknek kétszer üzentünk, ajánlott levelet is feladtam, nem jöttek. Közben megérkezik dr. Horváth Ákos főorvos, a szülőotthon vezetője. — Csak néhány napig nem volt meleg víz meg fűtés, és máris itt a sajtó?!... Kérem, én több jelentésben beszámoltam gondjainkról a városi tanácsnak, kértem, hogy a szolgálati lakásban lakó fűtőt tegyék szükséglakásba. Nem történt semmi... — A város lakáshelyzete közismerten nehéz, nem próbálkoztak valami megoldást találni helyben? — Most talán sikerül — válaszol ismét a gazdasági vezető. — A másik szolgálati lakás a napokban megürül, egyik dolgozónk elköltözött. Olyan ígéretet kaptunk, hogy azt fenntarthatjuk a leendő fűtőnek. Pillanatnyilag ketten jelentkeztek az állásra. Egyikükkel egyhónapos szerződést kötöttünk. Magad uram ... Míg beszélgetünk, körülnézünk a harmincágyas járásivárosi szülőotthonban. Az egyetlen takarítónő dicséretére legyen mondva, mindenütt rend és tisztaság. A csecsemők szobájában még ott a hősugárzó; gondoskodtak arról, hogy itt állandóan 24 fok legyen. A betegszobák zsúfoltak, kicsi az épület. — Hogyan mosakodtak, amíg nem volt meleg víz? — kérdem a betegeket. — Látszik az arcokon, nem szívesen beszélnek. Végül egyikük mégis megszólal: — Mi magunk melegítettünk vizet egy kis rezsón ... A válasz meglep, mert tudom, hogy a harminc beteget tíz ápolónő látja el, s mégis a szülő anyáknak kellett gondoskodniuk meleg vízről? Dr. Szepessy Barnabás járási-városi főorvostól kérdem: — Mi a véleménye a szülőotthonban kialakult helyzetről? — Nem könnyű megoldani a problémákat. Ebben talán része van a rendkívül alacsony fizetéseknek is. Megnézem, hogyan lehetne bérkiegészítéssel, jutalom címén kétezer forintot fizetni a fűtőnek. Az lenne az ideális, ha a szolgálati lakásba olyan házaspár költözne, akik közül a férj fűtő, a feleség takarító. Nem garancia A sokat emlegetett szolgálati lakás ügyében Marosvölgyi Lajost, a városi tanács elnökhelyettesét is felkerestem. Azt mondja: — Alijuk ígéretünket, a szülőotthon rendelkezésére bocsátjuk a felszabadult szolgálati lakást. Helyreállítjuk a szoba-konyhát, s ha találnak megfelelő fűtőt — beköltözhet. — Mi a biztosíték, hogy ezzel a lakással rendbejön minden? — Véleményem szerint egy munkahelyen rendkívül sokat számít az emberekkel való bánásmód, olyan légkör kialakítása, hogy mindenki szívesen dolgozzék. Jobban kellene és lehetne gazdálkodni a bérekkel is. Sajnos, a problémák fölött elsikló vezetési gyakorlat nem garancia arra, hogy ez a mostani kirívó eset nem ismétlődik meg. Soós Ibolya A három vállalat bérgazdálkodása, bérszínvonala kedvezően alakult. A legjelentősebb évközi bérfejlesztést a Betonárugyárban hajtották végre, itt a dolgozók egy főre jutó évi átlagkeresete 2400 forinttal nőtt; az EFVV-nél ez az emelkedés 900, a Papírgyárban 570 forintot tett ki. Ugyancsak kedvező képet mutatott 1971-ben a vállalatok munkaintenzitása és a termelékenység alakulása. A fenti nehézségek és a kedvezőtlen munkaerőhelyzet ismeretében különösen szembetűnő az egy főre és az egy munkaórára jutó termelési érték növekedése, amit mindhárom gyárban elsősorban a termelékenység emelkedése s a jobb munkaszervezés tett lehetőve. ny. é. Öt és fél millió utakra Közel 5 és fél millió forintot költ a Szentendrei Városi Tanács az idén utcák, járdák felújítására. Legtöbbe, több mint 3 millió forintba, a Vasúti villasor, Bocskai út és környéke rendbehozása kerül. Jelentős összeget fordítanak a Vasvári Pál utca, illetve az új lakótelep, a Berkenye utca és a Barackos út felújítására. A tanács 23Ö ezer forintot tartalékol esetleges, előre nem látható kiadásokra, elmosások, útbeszakadások kijavítására. Egy műszakban cseng a kalapács... Fejlesztési tervek a kéziszerszámgyárban A metszőollók, ácsszekercék az egész országban keresett cikkek. Foto: Urbán A Pest megyei Fémipari és Kéziszerszámgyártó Vállalat (PFKV) — régi, ismertebb nevén: a Szentendrei Kéziszerszámgyár — apró, zsúfolt műhelyei előtt tartályokban gyűlnek a félkész termékek. Ez, a korszerűnek még elnéző jóindulattal sem nevezhető üzem — egyik fellegvára a hazai kéziszerszámgyártásnak. — Gyártmányaink iránt akkora a kereslet, hogy bizonyos cikkekből nem is tudjuk kielégíteni — tájékoztat Garamhegyi Péter, az üzemgazdasági osztály vezetője. — Kéziszerszámaink még külföldön is keresettek. Mivel a belföldi igények is egyre növekednek, az 1972—73-as évekre tervezett vállalati fejlesztésen belül, jelentősen bővítjük a kéziszerszámgyártó kapacitást is. Ezeknek termelési értéke a tavalyi 9,8 millióról a jövő Elégedett asszonyok A Pomázi Faipairi Ktsz-ben hatvan asszony és lány gyártja a főzőkanalakat. Kis kollektíva — százharminc tagú — az egész szövetkezet, mégis törődnek azzal, hogy az ott dolgozók jól érezzék magukat. Nemrégiben, hogy könnyítsenek az asszonyok helyzetén, bevezették az egy műszakot. — Versenyezni kell a munkaerőért — mondja Mészáros Józsefné, a nőbizottság vezetője —, ezért igyekezett a vezetőség az asszonyoknak kedvező munkafeltételeket teremteni. Nálunk az elsők között vezették be a szabad szombatot is. A szövetkezet asszonyai, lányai nem panaszkodnak. Annál inkább a férfiak, mert előfordul, hogy kevesebbet keresnek a nőknél. Hiába, a kézügyesség sokat számít. A dolgozók jó része fiatal, sokan veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. Akik otthon maradnak három évig, azok is mindig érezhetik, hogy a szövetkezethez tartoznak. Egyikük családi okok miatt nem tudott visszajönni, a vezetőség segített, hogy bedolgozói munkát kapjon. A kanálcsiszoló részlegben beszélgetek az asszonyokkal az egy műszakról. Faragó Józsefné csoportvezető azt mondja: — Nagyon örültünk neki mindannyian, de kérdezze a többieket is, sok itt a kisgyermekes édesanya. Bölcskei Józsefné ötéves íislány édesanyja: — Én nem hattól kettőig árok, mint a többiek. A vezetőség hozzájárult, hogy akik a gyerekeket óvodába viszik, hétre jöjjenek. így nem kell a kicsiket olyan korán felébreszteni. A lányok, persze, örülnek a hat órának, mert kettő után mehetnek a strandra. Fekete Mihályné rövid ideje dolgozik a ktsz-ben, nemrégiben költöztek ki a fővárosból Pomázra, családi házat építettek. — Két kisfiam van, négy- és ötévesek. Nagy szerencsénk volt, hogy sikerült őket óvodába helyezni. Én viszem-hozom a gyerekeket, aztán vásárolok, főzök. A férjem sokat jár vidékre, külföldre, rá nem számíthatok, ezért jó az egy műszak. — Megtalálta a számítását a szövetkezetben anyagilag is? — Ezernyolcszáz forint körül keresek haVonta, elégedett vagyok. Darabbérben dolgozunk, rajtunk múlik, mennyi van a borítékban. s. i. évben 15 millió forintra emelkedik. Ennél is gyorsabb, nagyobb ütemű fejlesztést tervez a PFKV , a kovácsoltvas termékek — tengelykapcsolók, menetes hüvelyek, pólusvasak — gyártásában. Erre a népgazdasági igényen túlmenően, azért is szükség van, mert a vállalat többi műhelyének munkája nagymértékben a kovácsüzem kapacitásától függ. Csakhogy: a kovácsmesterség is kihaló szakma. — Sajnos, az. Hat év alatt egyetlen kovácsipari tanulót sikerült felvennünk — mondja Garamhegyi Péter. — A nyugdíjba menőket nincs kivel pótolnunk, pedig már most is csupán egy-másfél műszakban tudjuk kihasználni a kovácsműhely gépkapacitását. Ez a probléma is megérdemelné már az illetékesek megkülönböztetett figyelmét és sürgős intézkedését... — Milyen lehetőségeket látnak mégis a kovácsolt termékek gyártási kapacitásának fejlesztésére ? — Tavaly saját beruházásban új, 50 fős üzemet létesítettünk Dabason. Ott jelenleg 25 munkás dolgozik. A tervezett létszám felfutását egy melegüzem — kovácsműhely létesítésétől várjuk. Szentendrén a munkaerőkínálat kimerült. Dabason még nem. A PFKV idei termelési terve összesen 26 millió forint, 4 millióval haladja meg a múlt évit. A termelés növekedését részint a dabasi üzem létszámának fokozatos feltöltése, részint pedig a termelékenység 4 százalékosra tervezett emelkedése fedezi. — nyíri — Díszkivilágítást kap a Fellegvár Most ha leszáll az este, sötétbe borul a visegrádi Fellegvár. Három éve, az idegenforgalom 100. évfordulója alkalmából, a tanács nagy fényerejű reflektorokat vásárolt, beállított egy aggregátort, az adta az áramot, és ki- gyúltak a fények. Akik látták, azt mondják, csodálatos volt a nyári estében a díszkivilágított Fellegvár! Egy nyáron át tartott. Az aggregátor csak ideiglenes megoldás lehet. Állandó áramforrásra lenne szükség, a reflektorok — a raktárban — megvannak. A kérdés ismét napirendre került. Helyszíni bejáráson vettek részt többek között az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat, az ÉDÁSZ és a tanács vezetői a hegyen, a fellegvárt és a nagyvil- lámi autóparkoló villanyhálózatának kiépítéséről tárgyaltak. A kész tervekből — némi módosítás után — már az idén valóság lesz, elkezdik a kábelek kihúzását, a kandeláberek felállítását Itt javasolták, illetve kérték a tanács vezetői a tervező vállalatot: készítse el — még az idén — a Fellegvár bejárati útjának villanyhálózati terveit, s ennek nyomán az ÉDÁSZ építse ki ott is, vagy legalábbis az út egy részén a vezetékeket — még az idén! Erre már rá tudnák kapcsolni a díszkivilágítást, s az idei őszön ismét fényárban úszna a vár. A tervező és a kivitelező még nem adott választ. A tanács vezetői nagyon szeretnék remélni, hogy a „kapacitáshiánynál” erősebb lesz a Dunakanyar iránti szeretetük. Egy bizonyos: Ha az idén nem sikerülne, jövőre mindenképpen kigyúl- nak mind a reflektorok, mind az „utcai” lámpák a Fellegvárban. (d. gr ) t
