Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

1972. MÁJUS 24., SZERDA rr.si MEcrei /hírlap Különös feladat A Beloiannisz Híradás- technikai Gyár MHSZ búvárai különös felada­tot kaptak a postától. A Petőfi- és a Szabadság-híd közötti Duna-szakaszon megsérült egy víz alatti kábel. Az amatőr búvárok felkutatják és kicserélik. A vezetéket nagy sebességű vízsugárral tisztítják a Duna mélyén. A győztes: Budajenő KÖZÖS MÚLT ÉS JÖVŐ A háromezer lélekszám alatti kisközségek községfej­lesztési és szépítési versenyét tavaly Budajenő nyerte meg. Az oklevelet és a 85 ezer fo­rint jutalmat a május elsejei ünnepségen vették át. Az ösz- szeg felhasználásáról a ta­nácsülés dönt. A végrehajtó bizottság javasolja, hogy for­dítsák a telki klubkönyvtár bővítésére. Telki ugyanis — közigazga­tásilag — Budajenőhöz tar­tozik. A két község: testvér. Közös a múltjuk és közös a jövőjük. A nagyobb testvér Budajenő, a maga 903 lako­sával, Telkin háromszázötve­nen élnek. Ügy tűnik, mintha ezen a vidéken nem teremne meg a gyom, virág és pázsit min­denütt. Egy útszéli kőre ülne le az ember legszívesebben, és Hétfőn kétszer annyi... 1971: MEGHALTUK 63Q-AJV A baleseti statisztikák min­dig szívbemarkolóak, de ugyanaltkor mindig felháborí- tóak is. Mi, emberek, sajnos, gyakran semmibe vesszük, le­becsüljük a veszélyt, a munka­helyi vezetők egy része pedig, akiknek elsőrendű kötelessé­gük lenne a biztonságos mun­kavégzés feletti őrködés, el­fordítják a fejüket, s úgy tesznek, mintha nem látnának és nem hallanának semmit. Ők maguk sem kérik A szocialista brigádvezetők nemrég lezajlott iparági ta­nácskozásain nem ok nélkül foglalkozott minden második hozzászóló az üzemi baleseti helyzettel. Az az igazság, hogy sok üzemben sokkal élesebben vetik fel a munkavédelem problémáit a szocialista bri­gádok, mint maguk a gazdasá­gi vezetők. Az igazgatók, fő­mérnökök az üzemiek többsé­gében heteken át nem szakí­tanak időt egy-egy személyes üzemi munkavédelmi szemlé­re, sokan pedig — huszadran­gú megbízatásként — kiadják albérletbe a munkavédelmi tennivalókat. Valahogy a sok­féle s egyre növekvő vezetői tevékenység köréből kiesik, háttérbe szorul a munkavéde­lem. Tudjuk, hogy a termelési adatok minden nap a vezetők asztalára kerülnek, s azt is, hogy nagyon érzékenyen rea­gálnak a legcsekélyebb válto­zásra is, azonnal intézkedések egész sorát rendelik el, ha fennakadás van. a napi munká­ban. Ugyanez a naprakész és odaadó fegyelem azonban nem vonatkozik a legfontosabbra, a munkát elvégző emberek biztonságának szigorú szá­monkérésére. Az igazga­tók elé még havonta sem kerül baleseti adat, nemhogy naponta, és sajnos, ők maguk sem kérik azt, csak .díkor, ha már megvan a baj, vagy a SZOT munkavédelmi felügyelői megbírságolják őket. Mindezt akkor is el kell mondani, ha a teljes képhez hozzátartozik, hogy soha ennyi millió forintot, sőt, összessé­gében milliárdokat nem fordí­tottak hazánkban munkavéde­lemre, mint ezekben az évek­ben. Csak a vegyiparban pél­dául 1,9 milliárd forint a ne­gyedik ötéves terv munkavé­delmi költségvetése. Ténykér­dés az is, hogy a foglalkozási betegségeket, a szilikózist, az ólombetegséget nagymérték­ben lecsökkentettük, s hogy egyre kevesebb a nehéz és egészségre ártalmas munka­hely, ami az életkor kitolódá­sában is kifejezésre jut. Ennek ellenére is nyugtalanító adat, hogy hazánkban évente több mint 140 ezer a baleset — 1971-ben 143 951 —, s köztük 600-nál több halálos — 1971- ben 630 — üzemi baleset tör­ténik. A népgazdaság egészé­ben 1970-hez viszonyítva 2 százalékkal csökkent ugyan az üzemi balesetek száma, de ugyanakkor 0,8 százalékkal növekedtek a halálos kimene­telű balesetek. Ezen belül a mezőgazdaságban 21 százalék­kal csökkent, az iparban vi­szont 9,9 százalékkal növeke­dett a halálos balesetek szá­ma. Mi az oka ennek?! A töme­ges halálos üzemi balesetek számának a növekedése, és ezen belül a dolgozók szállítá­sával kapcsolatos súlyos köz­úti balesetek számának a fel­futása. Hazánkban 1971-ben 56 esetben történt tömeges üzemi baleset, ennek során 440 dolgozó sebesült meg súlyosan, 93-an pedig meghaltak. Nyolc esetben egyidejűleg három vagy ennél több dolgozó halt meg. A tömeges halálos üzemi balesetek 50 százaléka a köz­lekedéssel függött össze, a dol­gozókat szállításuk közben ér­te a halálos kimenetelű bal­eset. A vállalati vezetők sok­szor azzal nyugtatják magu­kat, illetve hárítják el a fele­lősséget, hogy: „ami a közuta­kon történik, az nem üzemi baleset, az rendőrségi ügy”, s a közlekedésrendészet feladata a megelőzés és a rendcsinálás”. Ez azonban nagy tévedés! Vállalati leiadat A munkásokat szállító gép­kocsik műszaki állapotáról és megfelelő karbantartásáról történő állandó megkülönböz­tetett gondoskodás, s a sze­mélyszállítást végző gépkocsi- vezetőkkel a fokozott foglal­kozás nem rendőrségi, hanem vállalati feladat. Ma egyre több üzem vállalja magára a dolgozók utaztatását, de még nagyon kevés vállalat mun­kavédelmi szabályzata tér ki a személyszállítás tárgyi és személyi feltételeinek alapos és szigorú meghatározására. És hány vállalatnál „bocsána­tos bűn” a hajnali italmérés, s hányszor kínálják az este 10-kor kocsival kiálló és haj­nali 4-kor már ismét 40 dol­gozót szállító gépkocsivezetőt maguk az utasaik egy kis „szíverősítővel”. A nehézipar­ban húsz, a kohó- és gép­iparban 58 százalékkal nőtt a halálos balesetek száma 1971-ben, de az állami és szövetkezeti kereskedelemben és a szolgáltató iparban sem a csökkenés, hanem az emel­kedés a jellemző. A szigor és az ellenőrzés, a biztonságos munkavégzés és utaztatás feltételeinek a megteremtése és a megkövetelése éppen ezért nem várathat magára, ez senki másra át nem hárít­ható gazdaságvezetői feladat. Mindenekelőtt a munka- és biztonságtechnikai fegyelem lazulását kell megszüntetni. A dolgozókat jobban fel is kell készíteni önmaguk védelmére. A szakképzetlenségből és gya­korlatlanságból adódik ugyan­is a balesetek 42 százaléka, s az első évben, az új munka­körben fordul elő a leggyak­rabban. A termelésben egyre több új gép, gépsor és tech­nológiai folyamat kerül be­vezetésre, nem lehet szemet hunyni afelett, ha az új el­járásokat áz utasítások elle­nére alkalmazzák a dolgo­zók, s ezzel nagy veszélynek teszik ki magukat. Büntessék meg azokat... A szakszervezetek munka- védelmi felügyelői több mint húsz éve küzdenek követke­zetesen a munkavédelem színvonalának emeléséért, ül­dözik a nemtörődömséget, a hanyagságot, a szemléleti le- zserséget. Míg 1970-ben 10 787 munkavédelmi intézke­dést tettek, addig 1971-ben már 15 959 esetben jártak el mulasztó gazdasági vezetők ellen. Ezen belül üzem, gép, illetve berendezés működésé­nek felfüggesztését, s rajtuk a munka beszüntetését 1850! eset­ben rendelték el 1970-ben, 1971-ben pedig 2288 esetben. A SZOT állásfoglalása sze­rint olyan anyagi-erkölcsi ösztönzési rendszert kell sür­gősen kialakítani, amely a termelést irányító vezetőket a munkavédelmi feladatok ma­radéktalan ellátására kész­teti és kényszeríti. A bal­eseti helyzet javulása jár­jon erkölcsi-anyagi elisme­réssel, de erkölcsileg és anya­gilag megfelelően büntessék is meg azokat a vezetőket, akik nincsenek eléggé tekin­tettel a dolgozók egészségére és testi épségére — így szól a SZOT álláspontja. Nagy se­gítséget jelentene, ha a mű­szaki szakembereket is rend­szeresen megbíznák az üze­mekben biztonságtechnikai és egészségvédelmi feladatok megoldásával, s ha a túlórá­zásokat a tervszerűbb és jobb munkaszervezéssel megállíta­nák, csökkentenék, az egész­ségre ártalmas munkakörök­ben pedig egyenesen megtilta­nák. A legnagyobb eredményt a balesetek leküzdésében mégis attól várhatjuk, ha maguk a dolgozók, sokkal nagyobb gondot fordítanának munka- körülményeikre, s ha elsősor­ban a dolgozónak nem volna mindegy, hogyan és milyen körülmények között telik el a napi 8 óránk. Logikus lenne például, hogy a pihenőna­pok után frissebben és össze­szedettebben álljunk mun­kába. Ez így is lenne, ha a szabad időnk valóban az ak­tív, kellemes és felüdítő, s a munkakedvet is regeneráló pihenéssel telne. Ehelyett azon­ban sokkal nagyobb a fáradt­ság hétfőn, mint szombaton. A férfiaknál a kiesés a mun­karitmusból, a nőknél a már- már mértéktelen háztartási munka eredményezi, hogy hét­főn kétszer-háromszor annyi az üzemekben a baleset, mint pénteken. A munkahelyi biz­tonság érdekében tulajdon­képpen tehát minden szin­ten elsősorban a szemléletért, a gondolkodásunkon kell vál­toztatni, mert a saját belá­tásunkat rendeletek nem he­lyettesíthetik. Kocsis Éva hallgatná órákon, napokon át a csendet. A falvak szélén kis lakóte­lepek nőnek ki a földből, Bu- dajenőn 50, Telkiben 13 ház­helyet parcellázott tavaly a tanács. A tanácselnök, Mózs Ernő, nem helyi lakos, két éve na­ponta ki- és hazautazik a fő­városból a községbe. — Évente 80 ezer forintunk van községfejlesztésre — mondja —, önmagában ezzel nem sokra jutnánk. A két község mégis soha nem látott ütemben fejlődik, elsősorban a társadalmi összefogás ered­ményeként. Tavaly 870 ezer forint értékkel gyarapodtunk, társadalmi erőből. Egy lakos­ra — a csecsemőket is bele­értve — átlagban 694 forint társadalmi munka jutott. Ez­zel az eredménnyel nyertük meg a versenyt. Aki tud, segít __ A budajenőiek és telkiek la kóhelyüket szerető emberek. Egy példát mondok. Április 4-re amolyan „házi” tisztasági versenyt hirdettünk, s ahogy elhangzott a felhívás, méh­kashoz hasonlított a község. S ha azt mondom, hogy szinte így van ez egész évben, nem túlzók. Ez az egész évi szépí­tés, virágosítás sok tízezer fo­rintot ér. Persze, csupán eb­ből sosem jött volna össze a 870 ezer forint érték. Szocia­lista szerződéseink vannak különböző vállalatokkal és in­tézményekkel, s a bennük le­fektetett vállalások tavaly kezdtek megvalósulni. — Az például, hogy szinte az egész község park, főleg a Fővárosi Kertészeti és Park­építő Vállalatnak köszönhető. A Pest megyei Útépítő Válla­lat nagy értékű tereprende­zést végzett az üdülőtelepen, remdbehozta a telepre felve­zető utakat, és portalanította a budajenői főutcát. Néhány magántervező társadalmi munkában elkészítette a köz­ség belvízrendezési tervét és felmérte az üdülőtelepet, hid- rogeológiailag. Az Országos Műemléki Fejlesztési Bizott­ság segítségével próbafúrást végeztettünk Budajenőn. Víz után kutattunk, 320 méternél vízre leltünk, de sajnos, el­apadt. Most az egyik megyei mélyépítő vállalat az üdülő­telepen fúr kutat. Jelenleg 168 méternél tartanak. A tel­ki Állami Erdő- és Vadgaz­daság szintén társadalmi munkában, kővel borította a belterületi utakat és — az Egyetértés Termelőszövetke­zethez hasonlóan — ingyen szállít, fuvaroz nekünk. Az üdülőtelepen most épül ki a villanyhálózat, a Nehézipari Minisztérium jelentős segít­ségével. — Hogyan tudtunk meg­nyerni céljainknak ennyi in­tézményt, vállalatot? Egysze­rű a magyarázat. Telki festői határában volt a termelőszö­vetkezetnek egy elhagyott le­gelője, a községnek adta, té­rítés nélkül. Hozzáadott az erdőgazdaság is egy jókora területet. Százhatvannégy hétvégi telket mértünk ki itt, s a fenti vállalatok, intézmé­nyek dolgozóinak kedvezmé­nyesen adtuk. Ök szocialista szerződésben vállalták, hogy segítenek a községnek tervei megvalósításában. Ez így egy­szerű. De amíg mindez meg­valósult, amíg eljutottunk a mai napig, addig bizony volt mit szaladgálni. Pedig sokan csináltuk. Mindenki segített, Füredi Róbertné vb-titkár, Wéber György népfront-tit­kár, a pártszervezet. És min­denekelőtt Szilágyi Tiborné iskolaigazgató, párttitkár. Ismét beneveztek — Igaz, ami igaz, az utóbbi két évben valósággal felfor­dítottuk a községet — mond­ja Szilágyiné. — Megbeszél­tük a lakossággal, mit, ho­gyan kellene és lehetne fej­leszteni, s aztán valóságos inváziót indítottunk el. Kezd látszani az eredmény. Pedig azt hiszem, hogy a budajenői és telki emberek sem sokban különböznek más községek la­kóitól. Csupán felszínre kell hozni a minden emberben meglevő, lakóhelye iránti sze­retetek Az idén természetesen ismét beneveztünk a község­fejlesztési és szépítési ver­senybe. Hogy mit haladtunk az elmúlt néhány hónapban, 6 melyek a ránk váró legfonto­sabb tennivalók, erről is 6zó esik csütörtökön a tanácsülé­sen. A jelek szerint a tavalyi eredményt sikerül az idén is megismételnünk. Mindént el­követünk, hogy így legyen. Deregá'n Gábor Kirándulás a Hortobágyr A toki Egyetértés Tsz-ben rendszeressé vált, hogy szer­vezetten gondoskodjanak dol­gozóik szórakozási igényei­nek kielégítéséről. Szabó Bá­lint, szociális-kulturális fő­előadó ebben az évben az alábbi lehetőségekről tájékoz­tathatta a tagságot. Bálatonbogláron júniustól szeptemberig közel 500 ember üdülhet egy-kéthetes turnu­sokban, napi negyven fo­rintért. A Hortobágyra és a Dunakanyarba a nyáron há­romszázan tesznek egy-kétna- pos kirándulást. Május 20- án, szombaton, a tsz saját au­tóbuszán harmincfős csoport indult erdélyi körutazásra, ahonnan vasárnap tértek visz- sza. Az NDK-ban levő társ­termelőszövetkezetekkel meg­állapodást kötöttek: július­ban tizenöten vesznek részt csereüdülésen, azt megelő­zően pedig 15 szakember szakmai tapasztalatcserére utazik ugyanoda. Augusztus­ban ismét nagyobb utazáson vesz részt huszonkilenc tsz­dolgozó. A bolgár tengerpar­ton, Albernában töltik két­hetes szabadságukat. A kulturális bizottság szer­vezésében az első évnegyed­ben 290-en tekintették meg a Budapesti Nagycirkusz elő­adásait és még további 400 jelentkezőt érdekel ez a mű­sor. Nemcsak kulturális, szociá­lis téren is jelentős az előre­haladás. Rendszeresen láto­gatják a betegeket, a nyug­díjasokat és járadékosokat. A látogatások során eddig 38 tag számára 500—800 forin­tos keretben mintegy 21 ezer forintot fizettek ki. Gyakran javasolják, hogy a kisma­mákat és az idősebb nőket osszák be könnyebb munkára. Ezeket a javaslatokat a veze­tőség a legmesszebbmenőkig igyekezett megvalósítani. Szigetszentmiklósi közös vállalkozás Rajzasztalok, hangszigetelő falak A lakosság régi kívánságá­nak tett eleget két évvel ez­előtt négy Pest megyei terme­lőszövetkezet, amikor Sziget­Milyen a Suez? Mindenki kivár­ja a trafikban, míg sorra kerül. Testes férfi követ­kezik. — Egy Fecske, plusz gyufa. Pénz csörög, ci­garettásdoboz puf­fan, sok beszéd nincs, trafikban az nem szokás, öt gyerek követke­zik, egyikük, a vöröskés hajú szo­rongatja az össze­dobott pénzt a többiek képvise­letében. Izgatot­tak. — Na öcsi, te mit kérsz? A, nem sava­nyúcukrot, nem mentolos szip­kát ...! — Egy doboz Suezt. Az őszes trafi- kos asszonyság el­sápad. — Egy mit? — Suezt. Egy doboz Suezt. — Meg egy gyufát is, Dani! — teszi hozzá a négy passzív vá­sárló közül az egyik, aki testvé­rek között is a na­pokban léphetett ki az óvodai nagy­csoportból. — És egy gyufát — tolmácsolja a képviselő. Közben a trafi- kosnőnek sikerült értelmezni a ké­rést, rájött, hogy a Suez (Szuez) egyiptomi cigaret­ta, de mit tegyen, olyan ritkán ké­rik, és annyiféle márka van, akár katalógust is le­hetne már kiadni róluk. — Egy Szuez, egy gyufa, még valamit...? A gyermek fizet, előbb még gube­rál, sok a húsz­filléres. A trafikos forgatja a szép csomagolású ciga­rettát és motyog hozzá. — Nem is tu­dom, erős ez? Biz­tosan finom, azon az erős napon jó dohány teremhet. Mert a női ciga­retták azok... Csörren a pénz, a mondat félbe szakad. A gyere­kek ki se mennek a dohányboltból, helyben bontják fel a csomagot, tűzadásban a nagycsoportos jár az élen. A trafi- kosnő óvó és ra­jongó szemmel fi­gyeli a műveletet, mintha saját gyártmányú áru­jának sikerére lenne kíváncsi. — Na, gyere­kek, milyen? Erős? Hadd tud­jam meg. Az éppen jelen levő vásárlók is nagy érdeklődés­sel várják a vá­laszt. — Nem erős — szögezi le egyikük, aki nemrégen ta­nulhatott meg ír­ni. — Cseppet sem erős. Finom. A sorban álló vevők is tudomá­sul veszik, hogy a gyerekek jó vá­sárt csináltak, semmi baj. Azok meg elrakják a csomagot. — Szcsókolom! — Szervusztok. És elmennek. (fehér) szentmiklóson megalakította az első szolgáltató közös vál­lalkozást. A hasznos kezdemé­nyezésnek azóta sok beteg rá­dió, tv, háztartási gép köszön­heti „gyógyulását”, sok házki- csinosodását. A szépen fejlődő közös vállalkozás négyes számú főépítésvezetősége a leg­fiatalabb a különböző he­lyeken működő telepek között. Profilja igen sokoldalú. A hét­végi házak építőinek nagy se­gítséget nyújtanak az ÉRDÉRT által forgalomba hozott fahá­zak szakszerű összeszerelésé­vel. E munkájuk egyik jelen­tős feladata a ráckevei üdülő­telep kialakítása. A főépítésvezetőség asztalos­részlegében harmincán dolgoz­nak. A lakossági szolgáltatások mellett a Pannónia Filmstúdió rajzfilmrészlegének speciális rajzasztalokat és hangszigetelő falakat készítenek. Az építőipari részleg több újpesti gyár tatarozási, fel­újítási gondjának megol­dásában nyújt segítséget. Egyebek között ők építik a Bőripari Kutatóintézet új mé­rőhelyiségét. Az Öntödei Vál­lalatnál a gazdasági épület már elodázhatatlan felújításán és egy öntödei csarnok re­konstrukcióján dolgoznak. Az újpesti cérnagyárban a bölcső­de tatarozásával vesznek le nagy gondot a gyár vezetőiről. Ugyanitt az eddig száz sze­mély befogadására alkalmas étkezőt és konyhát úgy kor­szerűsítik és bővítik, hogy ezentúl ötszáz személy kiszol­gálására válik alkalmassá. Jól fizető munkák, de a környék lakossága szolgálatába is még jobban bekapcsolódhatnának. k. z. f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents