Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-20 / 117. szám

1972. MÄJUS 20., SZOMBAT f[S]kusz BT-242 Gent: WHC-közgyűlés Vita az NM feltételéről ötvenéves a szovjet úttörőmozgalom. Eb- , bői az alkalomból Poágornlj elnök a Kreml kongresszusi palotájában Lenin-, renddel tüntette ki a pionírmozgalmat. Temetés Milánóban Az OKP parlamenti vizsgálatot követel... ÜJABB MÉLYPONTHOZ érkeztek az Egyesült Államok és Egyiptom kapcsolatai. Szá­dat elnök a közelmúltban el­hangzott beszédeiben élesen támadta az USA közel-keleti politikáját, rámutatva, hogy „nincs értelme tárgyalni az amerikaiakkal, mert azok iz- raelibbek az izraelieknél”. Az egyiptomi államfő többek kö­zött azt is felhozta az ameri­kai kormány ellen, hogy lé­lektani hadjáratot folytat, melynek célja éket verni Egyiptom és a Szovjetunió kö­zé. MINDENNEK EREDMÉ­NYEKÉNT szerdán az egyip­tomi külügyminisztériumba kérették Joseph Greene-t, az amerikai misszió rangidős dip­lomatáját, s közölték vele Szadat elnök személyes dön­tését, mely felkérte az USÁ-t: csökkentse felére a Kairóban tevékenykedő húsztagú ame­rikai diplomáciai misszió lét­számát, és a kijelölt szemé­lyek egy hónapon belül hagy­ják el az országot UGYANEZEN A NAPON Alexandriában, fontos megál­lapodást írt alá Grecsko szov­jet honvédelmi és Szadek egyiptomi hadügyminiszter. Az új katonai egyezmény a Szovjetunió és Egyiptom ba­ráti kapcsolatainak és gyü­mölcsöző együttműködésének nagy fokú erősödését jelenti. Ugyanakkor ez a megállapo­dás súlyos csapást mér azokra a kísérletekre, amelyek bizal­matlanságot próbáltak kelte­ni a szovjet—egyiptomi kap­csolatokban, s meghiúsítja Izrael és az őt támogató erők álmait. ERRŐL A GYÜMÖLCSÖZŐ együttműködésről beszélt csü­törtöki sajtóértekezletén Mo­hamed Hasszán El-Zajjat egyiptomi tájékoztatásügyi államminiszter is, rámutatva a két ország egy évvel ezelőtt aláírt barátsági és együttmű­ködési szerződésének ered­ményeire. Kijelentette, hogy ez az együltm űiködés kettős célú. Rövid távon Egyiptom védelmi képességeit támogat­ja, hosszú távon pedig olyan létesítményekben jut kifeje­zésre, mint az asszuáni gát és a heluáni acélkombinát. EL-ZAJJAT a külföldi saj­tó képviselői előtt érzékeltet­te azt is, hogy Kairó sokat vár a jövő heti moszkvai csúcsta­lálkozótól. Kijelentette, hogy a négy nagyhatalomra félre­érthetetlenül felelősség hárul a Közel-Kelettel szemben, és­pedig az ENSZ alapokmányá­nak érvényesítése szempont­jából, különösen ami az ide­gen területek fegyveres erő­szakkal történő meghódítá­sának tilalmát illeti. Szólt a Biztonsági Tanács emlékeze­tes határozatának érvényesí­téséről is, reményét fejezve ki, hogy a moszkvai szovjet— amerikai tárgyalások során az amerikai fél is tiszteletben fogja tartani aláírását, mely ott található nemcsak az ENSZ alapokmányán, hanem a Biz­tonsági Tanács 242-es számú, közel-keleti határozatán is. E KÖZEL-KELETI KÖR­KÉPHEZ tartozik, hogy teg­nap bejelentették: Murad Ghaleb egyiptomi külügymi­niszter a jövő héten Jugoszlá­viába látogat. Figyelemre méltó: Tito a közelmúltban is­mét biztosította az EAK-ot, hogy Jugoszlávia területe nyitva áll az Egyiptomba irá­nyuló hadiszállítmányok előtt. F. annál is fontosabb, hogy Szadek egyiptomi hadügymi­niszter csütörtökön, a légierő műszaki személyzete előtt tar­tott beszédében hangsúlyoz­ta: Egyiptom változatlanul folytatja a felkészülést a meg­szállt területek felszabadításá­ra. A. B. T. Diplomáciai kapcsolat az USA és a Bangla Desh között Az Egyesült Államok, nagy­követi szinten felvette a dip­lomáciai kapcsolatokat a Bangla Deshsel — jelentette be csütörtökön az amerikai külügyminisztérium. Az Egészségügyi Világszer­vezet genfi közgyűlésén pén­tek délelőtt kezdődött meg a vita az NDK felvételének ügyében. Mint ismeretes, ko­rábban a magyar delegáció 18 ország nevében terjesztett a közgyűlés plenáris ülése elé határozati javaslatot a felvé­telre. A délelőtti vitában elsőnek a magyar delegáció vezetője, dr. Farádi László, az egész­ségügyi miniszter első helyet­tese kapott szót, és beszédé­ben megindokolta az előter­jesztést. Küldöttségünk veze­tője indokolásában hangsú­lyozta, hogy a világszervezet alkotmányában lefektetett el­vek, az egyetemesség és a hu­manizmus alapvető elvei mel­lett a felvételt az is indokol­ja, hogy az NDK fejlett egész­ségügyi hálózatával, orvostu­dományi bázisával számottevő segítséget nyújthatna a világ- szervezet céljainak megvaló­sításához, így a fejlődő orszá­gok egészségügyi hálózatának kifejlesztéséhez, a fertőző be­tegségek megelőzéséhez. — Négy éve akadályozzák meg az USA, az NSZK és az általuk befolyásolt tagorszá­gok, hogy az NDK elfoglalhas­sa jogos helyét a világszerve­zetben. Mesterkedésekkel, megtévesztő „érvekkel” sike­rült évről évre elhalasztani az NDK felvételére vonatkozó Péntekre virradó éjjel fel­lázadtak Írország legnagyobb börtönének, a dublini Mount- joy fegyháznak a foglyai. A betiltott ír Köztársasági Had­serek (IRA) úgynevezett ideig­lenes szárnyához tartozó kö­rülbelül harmincöt rab lefegy­verezte az őröket, megkapa­rintotta a cellák kulcsait. Ez­után újabb háromszázötven fogoly csatlakozott hozzájuk. A fellázadt fegyencek ellen a hatóságok több mint ezer rendőrt és katonát vetettek be. A rendőröknek meg kellett döntést — hangoztatta beszéde során a magyar kormánykül­döttség vezetője —, a megté­vesztést szolgálták olyan ér­telmű felszólalások, hogy a döntés az ENSZ hatáskörébe tartozik, pedig számos ország — köztük az NSZK — tagja a WHO-nak, holott az ENSZ- nek nem tagja. Hamis az az érv is, hogy az NDK felvétele zavarná a két német állam kö­zeledését. Ellenkezőleg, a po­zitív döntés megszilárdítaná az európai béke és biztonság ügyét, elősegítené a két német állam közötti további tárgya­lások sikerét. Ideje — fejezte be felszóla­lását a magyar küldöttség ve­zetője —, hogy a közgyűlés ál­lásfoglalását felülvizsgálva, biztosítsa az NDK teljes jogú tagságát az Egészségügyi Vi­lágszervezetben. Mint az várható volt, a nyu­gati tömb ellen javaslatot nyújtott be, az NDK felvételé­nek elnapolását kérve. A közgyűlés ügyrendje sze­rint először a legtávolabbi fel­vételi időpontot tartalmazó ja­vaslatról kellett szavazást el­rendelni. A közgyűlés 70:28 arányban 25 tartózkodással el­fogadta a nyugati tömb által erőltetett elnapolást. A szava­zás eredménye alapján viszont — ugyancsak cfz. ügyrend ér­telmében — a magyar indít­ványról nem tartottak szava­zást. küzdeniük a börtön előtt ösz- szegyűlt háromezer tüntetővel is, akik a lázadókat támogat­ták. A börtönlázadást a rendőr­ségnek és a katonáknak könnyfakasztó gáz segítségé­vel hat óra elteltével sikerült megfékezniük. A lázadók azonban nagy engedményhez jutottak, mivel a börtönható­ságok biztosították, hogy egyi­kük ellen sem foganatosítanak megtorló intézkedéseket. A börtönlázadás ügyében a kormány vizsgálatot indít. CHILE Lms Corvalan a concepcioni zavargásokról Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára beszédet mondott a santiagói rádióban. Kijelentette: a párt visszautasít minden olyan ak­ciót, amely fegyveres összeüt­közéshez vezetne az országban. A fegyveres összeütközés nem elkerülhetetlen és nem kívánatos, és a párt határo­zottan fellép az erők összefo­gásáért, hogy megakadályoz­zuk a fegyveres harc kirobba­nását — mondotta. Corvalan beszédében utalt a Concepcionban lezajlott ese­ményekre; ultrajobboldali fa­siszta csoportok és ultrabalos kalandor elemek megpróbáltak zavargásokat kelteni. A Chilei Kommunista Párt főtitkára elítélte a szélsőséges szervezetek. — köztük a szél­sőjobboldali Haza és Szabad­ság — aknamunkáját, amely- lyel két részre próbálják szakí­tani az országot, és a polgár- háború tüzet akarják fellob­bantam Chilében. A párt — mondotta Corva­lan — támogatja a munkásság és a nép harcát a Chilei for­radalom feladatainak megol­dásában. Pártunk harcot hir­det mind a reformizmus és a megalkuvás, mind pedig a szélsőséges áramlatok ellen. A kommunisták a marxi—le­nini elméletet alkalmazzák a chilei valóság feltételei köze­pette. Legfontosabb feladatunk — mondotta befejezésül Luis Corvalan —, hogy megingás nélkül végrehajtsuk a népi egység programját. A chilei kommunisták jelszava: „Allen- de elnök és a népi egység programja mellett állunk”... AZ 1972-ES cannes-1 nem­zetközi filmfesztivál nagydí­ját két olasz film, Francesco Rosi „A mattéi ügy” című al­kotása és Elio Petri „A mun­kásosztály mennybemenetele” című műve kapta. A rendezői nagydíjat a zsűri Jancsó Mik­lós „Még kér a nép” című filmjének ítélte oda. Pénteken Milánóban erős j biztonsági intézkedések és ha­talmas részvét mellett elte­mették Luigi Calabresit, a mi­lánói rendőrség főfelügyelőjét, aki két nappal ezelőtt fegyve­res merénylet áldozata lett. A gyilkos és társai után óriási apparátussal folyik a nyomo­zás, nemcsak Olaszországban, hanem nemzetközi szinten. El­sősorban az NSZK-ban, mivel a hatóságok arra a megállapí­tásra jutottak, hogy a hideg­vérrel ás szakértelemmel elkö­vetett gyilkosságnál ugyan­olyan módszert alkalmaztak, mint amilyen egyes szélsősé­ges nyugatnémet szervezetek tagjainál is megfigyelhető volt más esetekben. Az olasz rendőrség szélső- jobboldali és az ún. parla­menten kívüli szélsőbaloldali körökben egyaránt nyomoz a tettesek után. Rumor belügyminiszter csü­törtökön este beszámolt And­reotti miniszterelnöknek és Leone köztársasági elnöknek a fejleményekről. A merény­let az utóbbi évek legsúlyo­sabb ilyen jellegű epizódjának | ! tekinthető, amely súlyosan ne­hezedik a politikai légkörre. A polgári sajtó a gyilkosságért a felelősséget egyértelműen a szélsőjobboldali szervezetekre hárítja. Az Olasz Kommunista Párt nyilatkozatban ítélte el a gyil­kosságot, és parlamenti vizs­gálatot követelt az utóbbi évek sötét hátterű milánói eseményeinek teljes és átfogó kivizsgálására. A parlamenti vizsgálat követeléséhez számos politikai személyiség és társa­dalmi szervezet csatlakozott. A baloldali lapok, köztük az Unita pénteki vezércikke, rá­mutatnak, hogy a jobboldal a milánói gyilkosságot kómmu- nistaellenes, szocialistaellenes, a demokráciát veszélyeztető kampányra igyekszik kihasz-. nálni. A SPANYOL RENDŐRSÉG esütörtökön Madridban tüzet nyitott az egyetemi hallgatók egyik illegális gyűlésének résztvevőire. Az egyik egye­temista súlyosan, többen köny. | nyebben megsebesültek. A szovjet-amerikai kapcsolatok történetéből V. NIXON ÉS A MOSZKVA! UTAZÁS Az 1968-as elnökválasztáson befu­tott az örök második. Richard Mil­hous Nixon ex-alelnök, több válasz­tási kampány bajnoka rácáfolt arra a politikai hagyományra, hogy aki egyszer alulmaradt a Fehér Házért folytatott versenyfutásban, annak többé nincs reménye Amerikában elnökké lenni. Nixon minimális előnnyel győzött Johnson alelnöke, Humphrey-vel szemben. E győzel­met főleg annak köszönhette, hogy más, új vietnami politikát hirdetett — mint a Johnson mellett kompro­mittálódott Humphrey. 1969 elején, az Apollo—11 űrhajósainak fogad­tatása után, Guam szigetén az új­donsült elnök meg is hirdette: haza­hozza az amerikai „fiúkat” és he­lyettük a helyi kormányok vállalja­nak nagyobb részt — ahogy kifejez­te magát — önmaguk védelméből. Ezért tekintélyesen felduzzasztottá a délkelet-ázsiai rendszereknek nyúj­tott katonai segítség mértékét, a dél-vietnami hadsereget például a legkorszerűbb amerikai hadianyag­gal szerelte fel. És fokozatosan ki­vonta csapatai nagy részét Délikelet- Ázsiából. Több ízben kijelentette, hogy rendezett, kiegyensúlyozott vi­lágrendre törekszik. A dolgok egyik) érdekessége, hogy fő külpolitikai tanácsadója, Henri A. Kissinger professzor (akinél nagyobb befo- lyást az Egyesült Államok külügyei- be alig gyakorolt valaki), doktori disszertációját annak idején az 1815-ös bécsi kongresszusról írta, arról az időszakról, amikor Napó­leon leverése után nagyhatalmi egyensúly támadt Európában. Reak­ciós, de stabil kontinentális rend­szer. Kissinger egy interjújában, utalva valamikori dolgozatára, egy új — de más, az együttműködés és a haladás alapján megvalósítandó — „bécsi kongresszus” szükségessé­gét hangoztatta. „Váratlan tettek embere” Nixon és Kissinger megnyilatko­zásai — ha nem is módosították az amerikai külpolitika hagyományos alapjait — bizonyos fokú realitás­ról tanúskodtak. Sulzberger, a New York Times nagyhírű publicistája a „váratlan tettek emberének” nevez­te Nixont. Portréját kiegészítette az­zal, hogy vaskövetkezetességgel ra­gaszkodik elveihez — mindaddig, amíg nem ütközik nehezebb aka­dályba. Ha ez bekövetkezik, várat­lan indulati cselekvésekre képes. Sulzberger ezt a jellemzést akkor írta. amikor Nixon elmondta beik­tatási beszédét. Az elnök politikáját most sem lehetne jobban jellemez­ni. A helyzet bizonyos fokú reális felmérése, elnökválasztási program­jának végrehajtása csak addig jel­lemzi ezt a külpolitikát, amíg nem bukkannak fel váratlan nehézségek. Ekkor még elődjeinél is agresszí­vebb lépésekre képes Nixon, képes a hibák eszkalációjára, halmozásá­ra. A világ realitásainak elismerése jelentős tárgyalásokhoz vezetett. Európában megszületett a négy nagyhatalom új, felelősségét tükrö­ző Nyugat-Berlin egyezmény, Viet­namból megindult az amerikai szá­razföldi alakulatok kivonása, jó len­dülettel folytak a még Johnson el­nöksége alatt megkezdődött tárgya­lások a stratégiai fegyverek korláto­zásáról. Az eszmecsere folytatása A reálpolitika és a nixoni, látvá­nyos akció-imádat jegyeit viselte magán az elnök két útjának beje­lentése. Az idén márciusban Pekin- get kereste fel, és most Moszkvába látogat. Peking egy új politika nyi­tánya volt, a küszöbönálló moszk­vai találkozó viszont annak az évti­zedes eszmecserének folytatása, amely — hol megélénkülve, hol le­lassulva — a hidegháború befejező­dése óta folyik a világ két legna­gyobb hatalma között. A legutóbbi csúcstalálkozó óta élteit idő során több fontos kérdés megérett arra, hogy a legmagasabb szinten meg­tárgyalják. Ilyen szempontból szük­ségessé és fontossá vált Nixon moszkvai utazása. Minden a megegyezés irányába történt, minden lépésnek» korunk­ban fokozott jelentősége van, külö­nösen, ha valamely ügyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok állapodik meg egymással. Ezekkel a reményekkel, ezekkel a gondolatok­kal várta a világ Nixon repülőgé­pének landolását a vnukovói repü­lőtéren. Időközben azonban az amerikai elnök bemutatta profiljának másik oldalát is. A hazafias erők sikeres offenzívája rombadöntötte „vietna- mizálási” politikáját. A kiút keresé­se helyett folytatta azoknak a hir­telen és veszélyesen kapkodó intéz­kedéseknek sorát, amelyek közé a VDK elleni bombatámadások fel­újítása, vagy a Benigáli-öbölbe kül­dött amerikai flotta tartozik. Má­jus 8-án drámai hangú tv-beszéd- ben (egyes szkeptikus újságírók sze­rint Nixon három év alatt több drá­mai tv-beszédet mondott, mint Roosevelt elnök a második világ­háború idején) bejelentette: elakná­sítja a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kikötőit és megbénítja az ország közlekedési útvonalait. A be­jelentés azért volt súlyosabb, mint a korábbi eszkalációs lépések, mert ezúttal első ízben közvetlenül a Szovjetunió ellen (és természetesen mindazon országok ellen, amelyek árut szállítanak a VDK-ba) irá­nyult. Tárgyalások kora Az amerikai lépésre adott szov­jet válasz három fontos dolgot je­lentett ki: 1. Nixon intézkedése jogtalan, sért mindenfajta nemzet­közi jogot; 2. a vietnami kérdést csak tárgyalásos úton lehet rendez­ni; 3. a Szovjetunió továbbra is — a szolidaritás alapján állva — min­den segítséget megad a vietnami nép harcához. Ez a józan és hig­gadt hang csak ^az amerikai eszka- lációs lépések szükségtelen és bűnös voltát szögezte le, ugyanakkor azon­ban nyitva hagyta az utat a tár­gyalások előtt. Nixon moszkvai lá­togatása azonban — minPahogy elő­re látható — nem lesz amolyan lát­ványos tv-show műsor, mint ami­lyennel Pekingből örvendeztette meg választóit. Nehéz, de érdemi tárgyalásokra van kilátás. Egy dol­got azonban látni kell. Számtalan kétoldalú és nemzetközi érdek kí­vánja a szovjet—amerikai kapcso­latok javítását. Mindkét ország szá­mára előnyös a gazdasági kapcsola­tok fejlesztése, a stratégiai fegyve­rek tárgyában történő megegyezés és a nemzetközi enyhülésből min­den országnak haszna lenne. A szovjet—amerikai kapcsolatok történetének újabb fejezetét írjuk. E történet a feszültség és az eny­hülés, a hidegháború és az olvadás története. De napjainkban, amikor szeretjük hinni és mondani, hogy a tárgyalások korát éljük, a nemzet­közi vizek a politikában is tele van­nak aknákkal. Csak nagy figyelem­mel, józansággal, higgadtsággal le­het ezeket közömbösíteni. Keres zty András (Vége) Börtönlázadás Dublinben Lenin-rcndes pionírok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents