Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

1972. MÁJUS 4., CSÜTÖRTÖK

rtai MEC*K I

^Jiíriap

Ü] könyvek között tallózva

Magyarok amerikai koszton

Rádió- és televíziódrámák

Pintér István, a neves riporter, több könyv szerzője nem ismeretlen a Pest megyei Hírlap olvasói előtt sem, hiszen dokumentumriportjaival többször szerepelt a lap hasábjain. Most egy újabb kötettel jelentkezett: a Magyarok amerikai koszton című doku- mentum-riportkönyvét a Táncsics Kiadó jelentette meg. Már találkoztunk a napilapok hasábjain az izgalmas, érdekes, mindvégig lebilincselő olvasmány egyes fejezeteivel, amelyek annak idején nagy érdeklődést váltottak ki az olvasók körében. így összegyűjtve talán még érdekesebbek, izgalmasabbak. A szerző érti a módját, hogy lekösse olvasójának figyelmét. Korabeli dokumentumokra támaszkodva írja a történeteket, amelyeket maga az élet produkált. Pintér riporteri szemfülessége, bátorsága kellett azonban hozzá, hogy riportkötetté kerekedjenek ki. A szerző könnyed, szatirikus hangvétellel rajzolta meg ennek a korszaknak nagyon izgalmas történetét, s egyben dicstelen szereplőit, akik dollárért eladták magukat, s amerikai kosztra szegődve, áskálódtak, összeesküvést szőttek s kémkedtek hazájuk ellen: a Szabad Európa Rádió (SZER) magyar szekciójáról van szó.

A könyvből megtudjuk: mikor és hogyan alakult meg a SZER, milyen céllal hozták létre az amerikaiak a Münchenben székelő rádióadót, és hogy az emigráció hogyan tömörült köréje, s miként kapcsolódtak be az emigránsok az amerikai hírszerzés munkájába. Persze, a szerző nem elégszik meg, hogy a SZER munkatársait bemutassa, hanem általuk Magyarország felszabadulás utáni történetének egy részét ismerteti, a „ki kit győz le” időszakának legizgalmasabb összecsapásait — az ösz- szeesküvő Nagy Ferenc miniszterelnöktől kezdve a kisgazdapárti Saláta Kálmánon át a politikai kalandor Eckhardt Tiborig, aki már korábban amerikai zsoldba szegődött; a fasiszta, nyilas tábornokokon át — Kisbarnaki Farkas Ferenc, Zákó András —, a pénzért gyilkolni is képes banditákig, akik kiszolgálták Horthyt, Szálasit, és amerikai zsoldba szegődve próbálták megzavarni a felszabadulás utáni Magyarország békéjét.

Pintér István hiteles képet rajzol a SZER munkatársairól, akik segédszínészekből — Kőbányai Péter: azaz Borbély László, Patkó Gyula —, bukott politikusokból — Kovács Imre, Varga Béla —, tehetségtelen újságírócskákból verbuválódtak, vagy politikai, diplomáciai tapasztalatukat adták el, illetve „gyümölcsöztették” a SZER javára, mint Bede István, gróf Dessewffy Gyula, Fábián Béla.

Ezek cselekedeteik, a többi kémek, politikai kalandorok történetét fűzi egy csokorba. S a kötetnek az az érdekessége, hogy mindvégig a Szabad Európa Rádióról és köréje csoportosult kalandorokról, hírszerzőkről és gazdáikról szól. Kötetének az adja az aktualitását, hogy a SZER még mindig működik Münchenben, bár már lassan lejár az ideje, hiszen az Egyesült Államokban is vannak politikusok, szenátorok, akik megszüntetését követelik, mert működése zavarja a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Államok keleti politikáját.

■íli# iSlvAU

magyarok amerikaii koszton 8

m

A kötet címlapja

S hogy még többet nem tudunk meg a disszidens társaság működéséről, az azért van,

mert a szerző maga vallja könyve utószavában: „Riporter vagyok, nem történész és nem is hírszerző. Könyveimhez az anyagokat újságírásban szokásos módszerekkel gyűjtöttem. Saját élményeimre, tapasztalataimra támaszkodva felhasználtam a világsajtóban és a magyar lapokban több mint két évtized alatt megjelent, a témát érintő értesüléseket és — inkább a régebbi időszakról — néhány történész munkáját.” Mint írja: „legtöbb segítséget mégis azoktól kaptam, akiknek a hazánk ellen folytatott ellenséges tevékenység megakadályozása, elhárítása a hivatásuk”. Ez a tény egymagában is kivételes érdekességet kölcsönöz a kötetnek, amely ízléses kivitelben, képekkel illusztrálva látott napvilágot.

Gáli Sándor

„Verba volant, scripta ma- nent” (a szó elszáll, az írás megmarad) — talán ez az ősi latin mondás is késztette a rádió és a televízió irodalmi vezetőit, hogy a Minerva Kiadó gondozásában két külön kötetben rádiójátékokat és televíziódrámákat adjanak közre. Tegyük mindjárt hozzá: hasznos és dicséretes kezdeményezésként.

Budapesti látomás címet viseli az egyik kötet, a válogatott rádiójátékoké. Ebben — Lékay Ottó szerkesztésében és előszavával — hang játék-irodalmunk néhány rangos és sikeres alkotását teszik hozzáférhetővé emlékeztetőül, másoknak ízelítőül. A szándék az, hogy a műfaj hazai fejlődéséről legalább vázlatos képet adjanak.

A címadó hangjáték — Sőtér Istvánnak először 1948-ban elhangzott jelenete — ma már a műfaj hazai történetének

Szerzője: Vaszilij Suskin, a színész, filmrendező és író, néhány folyóiratunkban közölt írása után, most jelentkezik először magyar nyelven, kötetben összegyűjtött elbeszélésgyűjteménnyel. Mint színészről és rendezőről ezúttal nem tudunk véleményt formálni. De egymagában írói tehetsége is elegendő ahhoz, hogy a kitűnő alkotók sorába iktassuk.

Suskin a nagy orosz elbeszélőelődök hagyományainak folytatója. Körülhatárolt, erőteljes egyéniség. A csendes emberi tragédiák is keményen kifaragottá válnak egyéni hangja, izmos kifejezésmódja által. És a nagy drámák is halk, lírai felhangot kapnak, mert az író nemcsak ismeri a szenvedés mélységeit, hanem részvéttel és gyöngéden hajlik a szenvedők fölé. Sokszor apró mozzanatokat, motívumokat „hangszerel meg” olyan gazdagsággal, hogy elcsodálkozunk, hányféle finom és bőséggel áradó szólam festi alá az alig megfogható vezérszólamot. Itt van mindjárt a „Müfenyőfa”. A történet mindössze annyi, hogy két falusi ember, alkalmi jármű híján gyalog indul haza egy ünnepnapon a falujába. Egy harmadik, máshová való férfi is hozzájuk csapódik. Erről tudják, hogy családos ember létére egy falujukbeli özvegyasszony szeretője. Ez, a fagyban és hóviharban megtett út a számukra ellenszenves férfival — a novella tárgya. Nagyszerű emberismeretről, kitűnő humorérzékről tesz benne az író tanúságot.

Ugyanilyen „A kozmosz, az idegrendszer meg egy harab szalonna” is. Ebben egy idős, tudatlan és másnapos állapotát nyögő ember vitatkozik tizennégy éves albérlőjével, akit tanyai anyjától vállalt el. A kisfiú tudományos érvekkel rohamozza a főbérlőt, aki a megadást szavakban jelezni büszke, azt a maradék szalonna felkínálásával fejezi ki. A hasonló írások sorába tartozik „Mii pardon madám" is. A vadász Bronyiszlav Pup- kov, aki különös keresztneve miatt felnőtt korában „jól fejbekólintotta” a pópát, furcsa, rögeszméjévé vált históriát beszél el minden alkalommal a vezetésével faluja határában vadászó városiaknak. Mégpedig azt, hogy ő egyszer szemtől-szembe állt a fronton Hitlerrel, s ő, a mesterlövész, célt tévesztett, amikor ráemelte a pisztolyát. Pupkov tudja, hogy ez „történelemhamisítás”, mégsem tud képzeletének és mesélő szenvedélyének ellenállni.

Drámai, nagy formátumúéiKígyóméreg

beszélés mindjárt az első is: „Az élet szerelmese” az üldözött szökevényről, s ugyancsak szökevény Sztyopka is, egy másik novella hőse, aki büntetésének letöltése előtt megjelenik családja falusi házában, mert — mint közli — jó magaviseleté miatt hamarabb szabadult, összegyűlnek a rokonok, a barátok, evés-ivás, tánc, éneklés, jóízű mulatság kezdődik. A vigasság tetőpontján azután megjelenik egy rendőr és elvezeti a körözött Sztyopkát. „Ezért újabb két évet sóznak rád, te bolond” — csóválja fejét a rendőr. „Tudom” — feleli

Sztyopka nyugodtan — „most már, hogy itthon voltam, könnyen elviselem.”

Az író természetismerete is megragadó, mintha egész eddigi életét a tajgán, a fák között, a nagy folyók partján töltötte volna.

Kitűnő fordítók mutatják be a magyar olvasóközönségnek az értékes írót. A szép kötésterv, s a tartalommal összehasonlítva kissé sivárnak tetsző borító Gyárfás Gábor munkája. Vaszilij Suskin könyve az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Barát Endre

hőskorát Idézi. A kötet szerkesztési — ámbár vitatható — önkorlátjának megfelelően (a korábban bárhol megjelent hang játékok közlését mellőzik), nyomban egy évtizedet ugrunk, és hangjátékirodal- munknak a hatvanas években kezdődött korszakánál vagyunk Sós György Igaz legendájának olvasásával. Hegedűs Géza, Kopányi György, Vészi Endre, Hubay Miklós, Szako- nyi Károly, Csurka István, Gyárfás Miklós egy-egy rádiójátéka sorakozik még a lapokon, s valóban reprezentálják a maguk sokféleségében is hangjátékirodalmunk tisztes helyét.

Magyar televíziódrámák — egyszerű tényközlő címével jelent meg a másik kötet Szűcs Andor szerkesztésében és bevezetőjében. Négy szerző

— Gyárfás Miklós, Palotai Boris, Mesterházi Lajos, örsi Ferenc — egy-egy művét adja közre ezúttal, jelezve a továbbfolytatás igényét, szándékát. E kötetben a hazai tv- dráma fejlődésének kezdeti és középső szakaszáról adnak bizonyos képet a közölt darabok

— amint azt a szerkesztő jelzi előszavában, egyben rövid áttekintését is nyújtja e fejlődésnek, s ez új, fiatal műfaj további útjának.

Igazat kell adjunk abban,' hogy a hazai tv-dráma jelentős eredményeket ért el máris, alig fél emberöltőnyi története során, miközben kétségtelenül azon az úton jár, amelyen mindenütt a világon: színháztól, rádiótól, filmtől csipegette a morzsákat, míg rátalált írókra, akik figyelembe akarták és tudták venni a tv sajátos követelményeit, a korlátozásokat, a határok kitágulását, a tér és idő korlátozott voltát, sőt a pénzben és tapasztalatban való kezdeti szegénységet. így alakult ki egyelőre az a hazai tv-dráma, amely a színházművészetnek vethette a hátát. A továbbfejlődés útján inkább tartalmi kérdések állnak, s hogy végül melyik kerekedik fölül (a dokumentációs törekvések, a nagy irodalmi alkotások metamorfózisai vagy a kalandos történetek), ki tudja? Talán, ahogyan mondani szokták: isis. És ez lenne a helyes, természetesen rátalálva a megfelelő arányokra.

E kötet mindenesetre nem megy ilyen messzire. Válogatása azonban igaz értékekre hívja föl a néző-olvasó figyelmét.

L.

Zene és üzlet

Ernst Roth 1966-ban megjelent nagy sikerű könyvét most magyar fordításban jelentette meg a Zeneműkiadó. Alcíme: „Egy zeneműkiadó

emlékeiből”. A nemrég elhunyt szefző több évtizeden keresztül a világ két legnagyobb zeneműkiadójának — az Universal Edition, majd a

Klapka katonái

A negyvennyolcas szabadságharc kimeríthetetlen forrása az irodalomnak. Különösen nagyszerű példáit mutatja fel az igaz hazafiságnak, az önként és tudatosan vállalt országos gondok viselésének, a külső lemondásnak és belső felemelkedésnek. S már puszta felemlítése is felcsillantja a kalandok, a nagy élmények, regényes események tüzét. Mert minden történelmi kataklizma, országot rengető esemény — így az idő múlásával a szabadságharc is — nem a vérző és ezernyi emberi szenvedéstől sebes, hanem romantikussá szépült arcával fordul a késő utódok felé. Özönével nyújtja a ha- zafiság, a férfias bátorság s elvhűség mintáit a serdülő, eszményképre szomjas ifjúságnak.

Takács Tibor nem először talált rá a neki megfelelő témára e gazdag és nagyszerű lelőhelyen. Űj ifjúsági regénye, a Klapka katonái a szabadságharc egy kevéssé előtérben álló mozzanatát dolgozza fel, s már ezért is dicséret illeti.

Negyven nappal Görgey annyiszor és annyiféleképpen elemzett, boncolgatott, dicsért és elítélt tette: a világosi fegyverletétel után, s Kossuth külföldre menekülését követően Komárom vára még mindig tartotta magát. Erődítései között a nagy létszámú, ütőképes hadsereg élén az alig harmincéves tábornok, Klapka György állt, aki háromszor verte meg az osztrák Schlieck seregeit, s csatát nyert Kápolnánál és Isaszegnél. Ebben a kiélezett helyzetben — s a város körül a fegyverszünet

Kondor Lajos rajza Takács Tibor regényéhez.

végét váró osztrák és cári hadakkal az erőviszonyokat és kilátásokat felmérő, meggondolt Klapka egyedül a fegyverletétel útját látta járhatónak. Hiszen a forradalom egyetlen, le nem rontott bástyája nem maradhatott fenn sokáig, ha mégoly hősiesek is védelmezői. Ellenlábasa, a forrófejű Thaly Zsigmond még a tábornok félretételétől sem riadt volna vissza, hogy ábrándját és képtelen tervét, a „csallóközi köztársaságot” életrehívja. Kettejük közé ékelődik be Haynau, aki, hogy siettesse a kapitulációt, orgyilkosokat küld Klapkára. Thaly esküdt társainak, s a Haynau-bérenceknek útját egy fiatal katonaorvos, s a magyar színésznővé lett német Fanny keresztezi, akinek testvéröccse az egyik bérenc.

A fordulatoknak, s a realitás körén belül mozgó, mégis regényes kalandoknak nincs tehát híján a mű, ami joggal lekötheti a felnőtt olvasót is. És éppen ezért, mert Takács Tibor jó regényt írt, felmerül vele szemben a differenciáltabb ábrázolás igénye. E könyv olvasói már kamaszkorúak, nem szükséges számukra lesimított jellemfelületeket nyújtani. Klapka maga nemcsak kiváló katona volt, hanem mint később külföldön bebizonyította, pénzügyi és kereskedelmi vállalatok tehetséges létrehozója is, s ez előtt és után nagyvonalú, bár a körülmények miatt meg nem valósítható politikai tervek kidolgozója. Mindezt a sokféle tehetséget, s jellembeli tulajdonságot sejtetni lehetett volna, hogy alakja még ember- közelibb legyen. S még valamit: egy erős, de körülzárt és reménytelen helyzetben levő hadsereg vezetésében a vélemények, politikai tendenciák, emberi aggodalmak különbözősége miatt okvetlenül konfliktusok lépnek fel. Drámaian színezték volna a regényt Klapka és közvetlen környezetének bizonyosan meglevő és ki-kirobbanó ellentétei.

A szép magyarsággal megírt könyvnek kiemelkedő része nyelvi és érzelmi vonatkozásban is a fegyverletétéi szomorú és mégis felemelő fejezete.

A Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában megjelent művet Kondor Lajos szép címlapja és stílusos illusztrációsorozata gazdagítja.

B. E.

Boosey and Hawkes — vezetője, nemzetközi szerzői jogi kérdések világszerte elismert szaktekintélye, századunk kimagasló zenei égyéhiségeines személyes jó barátja, támogatója s a muzsika lelkes megszállottja volt.

Nagyfokú zenei képzettsége és tájékozottsága mellett megdöbbentő éleslátással szemléli változó ellentmondásokkal terhes korunkat s benne a művészek helyét és szerepét. Érdekes, izgalmas képet tár elénk a technikai civilizáció előidézte változásokról a zeneművészet terén; bemutatja, hogyan befolyásolta a zene és a zeneszerzők létét a hanglemez, magnetofon, tv, rádió és a film.

A könyv szerzője feltárja korunk egy sajátos ellentmondását o művészet és az üzleti szellem összeegyeztethetetlen voltát. Könyvében szól a kiadó nagy felelősségéről; lehetőségéről, amellyel útnak indíthat egy szerzőt a siker útján, és kockázatáról, ha kudarcot vall vele.

A zenei élet mindennapos problémáit boncolgatja; betekintést nyerhetünk siker- bukás, művészet—közönség,

alkotás—újraalkotás (alkotóés reprodukáló művészet), kritika és reklám titkaiba. S az általános problémák felvetése után személyes kapcsolatait, találkozásait felelevenítve mutatja be, hozza emberközelbe századunk legnagyobb zeneszerzőit. Schönberg, Berg, Weber, Sztravinszkij, Richard Strauss, Bartók és Kodály kissé szubjektív, de találó portréi a könyv jól sikerült részei.

Értékes és részletes képet kapunk a napjainkban sokat vitatott Üj Zenéről, melynek helyzetét meglehetős pesszimizmussal ítéli meg. Kitér korunk kultúrájának másik központi problémájára, a könnyűzenére. Történeti áttekintés után a bécsi operettől a New Orleans-i dzsesszmuzsikán keresztül jut el a Beatles-zenéig, melyet a „dühös fiatalok dühöshangulatból fakadó dühös muzsikája”-ként emleget.

Ha Roth szemléletével helyenként nem is értünk egyet, ha érvelései nem mindig győznek meg bennünket, hatalmas tudásanyaga, ironikus látásmódja, friss, eleven stílusa könyvét minden zenekedvelő érdekes, kellemes olvasmányává emeli.

Korda Ágnes

1