Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

HA JÓL MEGY: ŐSSZEL KAPUNYITÁS Elkezdték az új monori óvoda építését Péterffy felvétele MOHOS «vom A P 8 S^T.’M.E G'Y-E I ; H’ÍR L A P KÜltÖN KIADA5 A . XIV. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 1972. MÁJUS 16., KEDD Az elmúlt szombaton alapos előkészítés és szervezés után elkezdték Monoron, a Jászai Mari téren az új óvoda alapo­zását. Több mint ötven társa­dalmi munkás gyűlt össze, kö­zöttük Spenger István, az MSZMP monori bizottságának titkára és dr. Vecserek Lajos, a községi tanács elnöke, hogy kiássák a leendő épület alap­jait. A honvédlaktanyából is eljött egy 20 fős szakasz, és derekasan kivette a részét a munkából. A műszaki irányí­tást Hochstein Ferenc műve- vető végezte. Az építkezést a továbbiakban Virányi László, a Ceglédi Építőipari Vállalat monori részlegvezetője társa­dalmi munkában irányítja. Az alapásással szombaton elkészültek, mintegy 250 köbméter földet mozgat­tak meg. Az elvégzett munka értéke 20 ezer forint. Még ennél is na­gyobb munka vár az önkéntes óvodaépítőkre, május 20-án és ,„Akkor még nem higanygőz világított, néhány sárgafényű lámpa pislákolt csak az utcá­kon. A rossz szándékú ember támogatója mindig a sötétség, különösen akkor, amikor az ötvenhatos események árnyé­kában éltek még Üllőn is az emberek... Kapuk mellett óvakodtunk, osontunk, egy­mást kísérve haza, mert sokan nem nézték jó szemmel a szer­vezkedést, az új ifjúsági szer­vezet, a KISZ megalakítását.” Kik is voltaik a pionírok, az alapító tagok 15 évvel ezelőtt? Az iménti emléket felidéző Szigeti János mozgatója, szer­vezője, első titkára volt az erősödő, izmosodó KISZ-nek. Már sorolja is a neveket: Ára­dd János, Békési János, Deme­ter László, Kun József, Nigré- nyi József, Békési Júlia, Zá­honyi Marika, Vajnai Babi, Varga Béla és Erdélyi János. Ráncosodik a homlok, ösz- szeszűkül a szem, 15 év alatt bizony még az emlékek is megfakulnak, arra azonban büszkén emlékszik Szigeti Já­nos. hogy ezek a gyerekek nem késtek el soha. Pedig a pontosság ritka emberi erény, különösen akkor, amikor min­dig akadt tennivaló, hiszen, hogy kedvesebbé, otthonosab­bá váljék a helyiség, ahol es­ténként összejöttek, a tsz-től hat hold kukorica művelését vállalták. Emellett mindig ott voltak, ahol szükség volt dol­gos, szorgos kezekre. Társadal­mi munka végzésében sem kullogtak messze hátul, a la­pát mindig nagyobb volt a ke­zükben, és mindig többet dob­tak néhány lapáttal... Neve volt már az üllői KISZ-nek! Ahol megjelentek, ott más­nak alig jutott érem, oklevél. Ritkaságszámba ment akkor még a lemezjátszó: jutalmul azit kaptak. Nem hiányzott a rádió sem. s ajándékba kapott társasjátékok egész sora nyúj­tott hasznos szórakozási lehe­tőséget. Valóban otthon lett a 21-én, a következő szombat­vasárnapon. Ügy tervezik, hogy o teljes betonozást el­végzik. A műszaki feltételeket a nagyközségi tanács biztosít­ja. A helyszínen van egy ke­verőgép sor, amely folyamato­san adagolja a betont, vagy, ha lehetséges, a Monori Ál­lami Gazdaság nagy betonke­verő telepét veszik igénybe az országút mellett, ahonnan au­tókon szállítanák a helyszínre a kész anyagot. Az illetékesek kérik a te­lepieket, hogy tekintsék szívügyüknek az építke­zést, vegyenek részt ben­ne. A most következő szombatra mintegy hat­van gyalogmunkásra lesz szükség. Igen sok fiatal család van a telepen, viszonylag sok gye­rekkel. Mindannyiuk öröme lesz, ha gyerekeik számára fölépül a méreteiben is szép, modern óvoda. F. J. Vöröshadsereg úti pártiház ra­gyogóan tisztántartott külön helyisége. Volt járásszerte hí­res tánccsoport, színjátszó­csoport, de a tanulásról sem feledkeztek meg... Ahogy 15 év távlatából vlsz- szatekintünk, bizony azok az alapítótagök ma számottevő tagjai a társadalomnak. Kiss Sándor Vannak emberek, akik nem tudják, milyen a ház, az utca, ahol élnek — hétköznap, reg­gel nyolc órakor. Talán eszük­be sem jutott még soha. Olyankor már a munkapad mellett állnak, dolgoznak, vagy vitatkoznak, nézik a munka­darabot, hallgatják a gépzú­gást, a kattogást. És arra gon­dolnak talán, hogy ma megint hűvös volt a hajnal, csípte a szemüket a megszakított álom és a hajnali pára. Délután kilépnek a gyárka­pun. Villamosra, vonatra ül­nek, hazaballagnak, az üresen is nehéz aktatáskával. Mint Búzás Gábor, akiről tegnapig csak annyit tudtam, hogy Mo­noron lakik, és egyike azok­nak, akik, ha összeszámolnák napi utazgatásaik idejét, ki­derülne, hogy jócskán telne abból több világkörüli útra is. Egyszer azonban ezek az uta­zások, a naponta szinte perc­nyi pontossággal ismétlődő élet- és munkarend véget ér. Ami után néha fáradtan só­hajtottak, a nyugdíj, egyszer- csak hétköznapi valóság lesz. Búzás Gábornak novemberben, akkor éppen 43 esztendeje, hogy bejáró munkásnak mond­hatja magát. És ugyanott, 43 esztendeje: a budapesti Ganz- kapcsolóban. Monor, keverőüzem: nincs | fürdő. PEVDI: nincs fürdő. A közétkeztetés jó néhány í monori üzemben nincs meg­oldva. Sok helyen nincs sza­bad szombat. Hiányos az áru­ellátás, főleg ruházati cikkek­ből és gyermekcipőkből. Egyes gazdasági beosztásokban a le­hetőségekhez képest még mindig kevés a nő. Címszavakban ennyi — de sokkal több hangzott el futó­lag a monori községi párt- végrehajtóbizottság ülésén, ahol első napirendi pontként tárgyalták a nők helyzetét. A Központi Bizottság határozata után a járási pártbizottság is megtárgyalta a határozatban foglalt feladatokat, s a nagy­községi pártbizottság intézke­dési tervet készített. Változott-e azóta a nők helyzete, s hogyan? Erre adott választ László Ká- rolyné, a vb nőfelelősének bri­gádvizsgálat utáni beszámoló jelentése. Monoron az utóbbi időben egyre több dolgozó nő vesz részt a politikai, közéleti mun­kában. A monori pártszerve­zetek taglétszáma 586, ebből 133 nő, akiknek aránya nőtt. az elmúlt esztendőben. Keve­sen vannak viszont akik szak­mai, politikai oktatásokon vesznek részt. Monoron öt­száznegyvenhat nő dolgozik — közülük — a munka mellett — tízen tanulnak főiskolán, har­mincötén középiskolában, ket­ten általános iskolában. S ha azt is ^ hozzátesszük, hogy mindössze száztizenketten szakmunkások, az arány még jobban eltolódik a férfiak ja­vára. Változtatni kell a fizeté­sek közötti aránytalansá­gon is. A vizsgált üzemek közül a kefegyárban a fér­fidolgozók átlagkeresete több mint 2210 forint, a nőké 1400. Pedig az üzem dolgozóinak több mint 70 százaléka nő! Az Üj Élet Tsz-ben is hasonló az arány: a férfiak átlagkere­sete 2291 forint, a nőké 1400. Ennek ellenére sokan tartoz­nak a törzsgárdatagok közé, ami azt bizonyítja, hogy az asszonyok, lányok a mosto­hább körülmények ellenére is — Huszonkilencben végez­tem az iskolát, onnan kerültem rögtön a Ganz-kapcsolóba. Kéthónapi próbaidőre vettek fel, fiatalkorú voltam még, kipróbáltak, érdemes-e beisko­lázni ... Már úgy látszik, ér­demes volt, mert inas lettem, három évig: elektromos mű­szerész. Akkoriban 10—12 ta­nulónál többet nemigen vettek fel, hát örültem, hogy sike­rült. Három év volt a tanonc­iskola, közben dolgozott az ember satupadnál, eszterga­padnál, lakatosműhelyben... Hogy mindenbe belekóstoljon. Harmincháromban végeztem, esztergagépen kezdtem dolgoz­ni, belejöttem — és akkor el­vittek katonának. Csak ez az idő volt, amikor nem a gyár­ban töltöttem a napokat. Le­szerelés után visszamentem, akkor a lakatosműhelyben volt munka. Emlékszem, rengeteget dolgoztunk akkoriban. Szinte éjjel-nappal csináltuk a szá­raztrafókat, fél ötkor ment a vonatom, volt nyolc óra is, mire hazakeveredtem. Az uta­zás ... Most már arany az uta­zás ahoz képest, ami akkori­ban volt! Két óráig is eltar­tott, amíg beértünk azzal a „ro­bogó” mozdonnyal. Egyszer, 34-ben a lőrinci bevágást tel­jesen befújta a hó. Átgyalogol­tunk Szemerére... ragaszkodnak munkahelyük­höz. Igaz, ezt a tényt magya­rázza az is, hogy megtakarít­ják az utazást, s több idő ma­rad az otthonra, a családra. A nők munkájának meg­könnyítésére született jó né­hány helyes intézkedés. Mo- nori-erdőn az elmúlt eszten­dőben új óvodát adtak át, húsboltot nyitottak. Monoron, a Kossuth és Jósika utca sar­kán nyílt élelmiszerbolt, nőtt az óvodai helyek száma, föl­újították a bölcsődét, s épül már az újtelepen az új, száz kisgyermeknek otthont adó óvoda is. Gond azonban akad még bőven, főleg a szolgálta­tások terén. Lassú a cipőjavítás, hossza­dalmas és nem kielégítő a ruhatisztítás, a háztartási A pilisi könyvtár épülete, enyhén szólva, nem könyvtár­nak való — kis túlzással —, életveszélyes. Hogy mit jelent nedves helyiségben tízezer kötet könyvvel dolgozni — ezt ugye nem kell részleteznem. Pedig a könyvállomány szé­pen gyarapszik — a község ve­zetői szívügyüknek tekintik ezt a kulturális munkát. Üj könyvtár felépítése azonban már meghaladja a község erőit, így aztán két-három évenként a rendelkezésre álló szűk ke­retből a lehetőség szerint rendbehozzák a könyv ottho­nát és ez így lesz bizonyára még sokáig. A Pest környéki nagyközségek ismerős gondjai közül való ez — megoldása állami segítség nélkül elkép­zelhetetlen. Kotász Árpádné, a községi könyvtár fiatal vezetője min­denesetre mindent megpróbál elvégezni — amit ilyen körül­mények között lehet. A gyer­mekekkel már megszerettette a könyvet, de nemcsak olva­sókat, versmondókat is nevel. A népművelési munka Pili­sen is éppen olyan nehézsé­gekbe ütközik, mint máshol. Egy-egy nívós irodalmi műsor megrendezésére itt is végig kell könyörögni a szerveket, hogy a pénz összejöjjön. Nagy (Harminchat filléres órabér­ből jött ki Búzás Gábor első fizetése. Szép pénz volt, egy elsőéves segéd nyolc fillért ka­pott. Nemrég odament hozzá egy fiú: Gábor bácsi, én kilé­pek. Miért? Kértem ötven fil­lér javítást, nem adtak. Most kilépek, aztán ha visszajövök, majd meglátja, hogy megad­ják! Gábor bácsi nem mond­ta, hogy ő évek óta nem ka­pott emelést. Egyszer fordult elő, hogy át akarták vinni az Északi Főműhelybe, mozdony- vezetőnek. Hatvanban volt ez. Nem ment, pedig éppen épít­kezett, akkor kezdték felhúzni a falakat.) — Most gyári olajozó va­gyok. A gépeken elhasználó­dott olajat kell cserélni, min­den műhely hozzánk tarto­zik, a tmk, a lakatos, a gép­műhely, a karbantartó, a vas­mag, a festő ... Hány is van...? Jól ismerem a gépeket. Sze­retem a gyárat. Magamnak én még soha nem kértem sem­mit. Mondták is, hogy vaska­lapos vagyok, ugrálni kell az embernek, ha akar valamit, különösen nyugdíj előtt... Hát én nem ugráltam. Egyszer mondtam a szakszervezetis­nek, kevés lesz a nyugdíj. Azt mondják, előbbre való a ter­melés, mint a karbantartás. hivatásszeretet nélkül elkép­zelhetetlen, hogy ezt valaki csinálja. Pedig az igény meg­volna rá. A pilisiek szeretik a szépet, a művészetet, az igazat. További műsorokra van igé­nyük. Legközelebb Marton Pálné Homok Erzsébet, a vérségi krónikás asszony láto­gat el hozzájuk. Mert ezt a munkát csinálni kell mindig egyforma lelkesedéssel. A köz­ség népművelési munkájába is besegít, mert nincs művelő- désiotthon-igazgató. A nép­művelők, az igazi népművelők hozzászoktak a nehézségekhez. És Kotász Árpádné ebből a csoportból való. A Monori Állami Gazdaság vállalati szakszervezeti bi­zottsága, a KlSZ-csúcsbizott- sággal együtt vasárnap Mo­noron rendezte meg a vállalati MEDOSZ-sportnapot. Népes mezőnyök vetélkedtek az egyes számokban. Kispályás labda­Akik munkát adnak le, azok­nak kell a több pénz. ★ (Gábor bácsi nem mondta, hogy a 43 év alatt ő is adott le munkát. Mert erről vala­hogy „megfeledkeztek”. Külön­ben azt mondja, megbecsülik. Ami jelvény, oklevél van, azt ő megkapta. Többszörös ki­váló dolgozó. A lánya is a gyárban dolgozik, a fénymá­solóban. A monori családi ház­ban négyen élnek. Búzás néni négykor kel, negyed ötkor éb­reszti a papát, félt ötkor a ne­jét, ötkor a lányát. Útra ké­szíti őket/ Aztán már nem ér­demes lefeküdni. Pontosan olyan, mintha ő is bejárna. Csak a zsúfolt vonatok ma­radnak ki az ő bejárásából.) — Már előre elterveztem, mit csinálok, ha nyugdíjba megyek. Föltalálom én ma­gam ! Itt a kert... Meg dolgoz­ni szeretnék még. Olyan mun­kát vállalnék, ahol nem kell hajnalban kelni, bejárni... Valami jó nyugdíjas munkát. Ami pótol a pénzhez... És, hogy benne maradjak azért a munkában. ★ Vannak emberek, akik nem tudják, milyen a ház, az utca, ahol élnek — hétköznap reg­gel nyolc órakor. Olyankor már a munkapad mellett áll­nak. Mint Búzás Gábpr, 43 éve, a Ganz-kapcsolóban. K. Zs. JEGYZET Mosolyhiány Jó, hogy megnyílt Mono­ron a Kossuth és Jósika ut­ca sarkán az új kis ABC. Minden van, mindent meg­találhatnak a vásárlók, er­ről mi is örömmel szóltunk már. Ezért furcsállottam, hogy néhány an — akik alig várták már az üzlet meg­nyitását — most mégis a központba vándorolnak reggelente, mint régen, s ugyanúgy cipekednek, mintha a bolt nem is len­ne. Miért? — kérdeztem, s a válasz ez volt: — Sokat jelent, hogy ho­gyan fogadják a vevőt. Ezt az üzletet még nem nagyon ismerjük, az önkiszolgáló­ban egyébként is nehéz el­igazodni, de itt egyetlen se­gítő szót nem hall az em­ber. A pénztárban egy fia­tal lány ül fagyos arccal, néha tánczenét hallgat... Jó, az is kell, de nem árta­na törődni a vásárlóval sem! Ahol nincs mosoly, s egy fél szó sem, oda nem szívesen megy be az ember másodszor. Inkább marad a régi üzleténél... Ehhez nem sok kommen­tár kell. Elég talán annyi is, hogy a bőséges áruválasz­ték azért nem minden. A jó bornak is kell cégér. S ez a cégér — a mosoly, a kedvesség, az udvariasság — igazán pótolható hiány­cikk. (zs.) M 41 MfSOR Mozik i Gyömrő: Forró éjszakában. Maglód: A kétéltű ember. Mende: Karbonárik. Monor: Osceola. Nyáregyháza: Sötét pillanat. Pilis: Vizsgálat egy minden gyanú felett, álló. polr gár ügyében. Üllő: Kísért a múlt. Vecsés: Valaki az ajtó mögött. rúgásban például két csapat állt rajthoz. A lövészverse­nyen pedig 50 fiatal vetélke­dett. Az atlétikai versenyek során különösen jól szerepelt Molnár László, aki három számban is az első helyen vég­zett. A monori sporttelepen elő­ször rendeztek ilyen magas színvonalú atlétikai versenyt, ezért a mostani eredmények egyben „pályacsúcsnak” mi­nősülnek. Részletes eredmények, atlé­tika, magasugrás: 1. Molnár László (Dános) 160 centi, 2 Kiss László (Szentmártonkáta) 145, 3. Rácz Zoltán (Szentmár­tonkáta) 135 centi. Távolugrás: 1. Molnár László 580 centi, 2. Kiss László 480, 3. Nagy Tibor (Szentmártonkáta) 475. 100 mé­teres futás: 1. Molnár László 12.1 másodperc, 2. Déri István (Monor, központ) 12.4, 3. Nagy Tibor 12.7. 400 méter: 1. Ba­lázs László (Szentmártonkáta) 62 másodperc, 2. Bokros Sán­dor (Monor, központ) 64, 3. Kiss László 68. Súly lökés: 1. Borsányi József (Dános) 11,85 méter, 2. Balázs László 10,60, 3. Kiss László 10,50. 800 mé­teres futás: 1. Bokros Sándor 2.35 másodperc, 2. Nagy Tibor 3 perc. Kispályás labdarúgás: 1. Dános I, 2. Dános 11, 3. Szentmártonkáta. A győztesek és helyezettek részére az értékes díjakat Fazekas Ernő, a pártbizottság titkára és Ambrus Béla vszb- titkár adta át. Dicséret illeti a rendezésért Topolcsik Ilo­nát, a KISZ-csúcsbizottság titkárát. Az első három helye­zett részt vesz a május 21-i ceglédi területi MEDOSZ- döntőn. (gér) Ezúton mondok köszönetét mind­azoknak, akik szeretett feleségem temetésén fájdnlmamban együtt- éreztek. Singer Imre és családja. EMLÉKEZNEK: Az első üllői KISZ-esek HŰVÖSEK A HAJNALOK Hivatásszeretet Szalontai Attila Százhúsz résztvevő a MEDOSZ-sportnapon 0 i Megoldásra váró gondok Van-e változás? — Monori beszámoló a nők helyzetéről gépeket csak késve és sok utánjárásra javítják meg. A telepen dolgozó nők azt is kérik: legyen egy autóbuszvá­ró a PEVDI-üzem környékén, mert esőben, hidegben a sza­bad ég alatt várnak a buszra. Általános igény, hogy a több műszakos munkaidőt fel kel­lene számolni. Különösen ne­héz a helyzet a MÁVAUT- nál, ahol a nők — kalauzok, forgalmi dolgozók — munka­ideje jóval több. mint kelle­ne... Megoldásra váró gond van tehát nem is kevés. Az intéz­kedési tervben minden feladat megtalálható, amelyet a jövő­ben — gazdasági és pártveze­tőknek, nőbizottságoknak — közösen kell megoldaniuk. (k. zs.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents