Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
4 ■W/rlap 1972. MÄJUS 14-, VASÁRNAP Magyar—francia rádió és tv- munkaterv Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, valamint Raymond Poussard, a Francia Rádió és Televízió vezérigazgató-helyettese pénteken délután Párizsban aláírta a két intézmény közötti együttműködés 1972/73. évi munka tervét. A munkaterv az eddiginél nagyobb mértékben irányozza elő mindenekelőtt a műsorok cseréjét, s többek között előirányozza, hogy a francia rádió Kodály születésének 90-ik évfordulója alkalmából, valamint Petőfi Sándor emlékével kapcsolatban sugároz majd külön emlékműsort, a magyar rádió pedig a Möllere-, Rousseau-, Zola-, Goncourt- és Éiuard-évfordulók- kal kapcsolatban közvetít era- lékműsorokat. Tervbe vették továbbá a két országban rendezendő különböző dzsessz- fesztiválok műsorainak cseréjét és közös vetélkedőműsorok rendezését. A két televízió között is szorosabb együttműködést irányoz elő a munkaterv. Mód Péter, hazánk párizsi nagykövete pénteken este fogadást adott Tömpe István tiszteletére. HASZNOS VITÁK Jó tudni, hogy ma már egyre több gazdasági vezető ismeri fel: nemcsak sokat tehet, hanem tennie is kell az emberek művelődéséért, kultúrálódásáért. A felismerés természetesen önmagában még kevés, ha nem követi a tett. Gödön, amint arról a közelmúltban beszámoltunk, a gazdasági egységek vezetői már eljutottak a cselekedetig: ebben az esztendőben ötvenezer forinttal járulnak hozzá a művelődési ház fenntartásához. Ezt a pénzt természetesen nem ingyen, hanem cserébe adják, olyan rendezvényekért — termelőszövetkezeti akadémia, műszaki tanfolyam, ifjúsági akadémia —, amelyek haszna közvetlenül a termelésben is jelentkezik. S így van ez jól. A művelődési házaknak nem ajándékra v.an szükségük, még kevésbé kö- nyöradományra, hanem meghatározott célú, a művelődés ügyét támogató segítségre. Otthont biztosítani Néhány nappal a gödi példa után az ezerháromszáz lakosú Nagybörzsönyben is hasonló elhatározásra jutott a helyi termelőszövetkezet vezetősége. Kulturális szerződésben vállalták, hogy átveszik az igen rossz állapotban lévő művelődési otthont, és azt klubkönyvtárrá építik át. S hogy ne csak épülete legyen a kultúrának ebben a hegyek közé zárt kis faluban, vállalták egy főállású klubkönyvtáros kinevezését, fizetését és a klubkönyvtár fenntartási költségeit is. Természetesen alaposan megfontolták a dolgot, mielőtt erre az elhatározásra jutottak. A faluban esténként csupán a kocsma jelentett szórakozást fiatalnak, idősebbnek egyaránt. Ez volt a legdöntőbb érv: otthont biztosítani mindazoknak, akik hasznosan szeretnék eltölteni a szabad idejüket. Dunakeszi sem kivétel Néhány hete még úgy volt, hogy hasonló szerződést írnak alá Dunakeszin is, a járműjavító vezetői azonban egyelőre visszaléptek. Pedig ebben a nagyközségben ugyancsak szükség lenne az összefogásra. A községi művelődési ház jelen pillanatban alkalBudakeszi ablakok Az ünnepi könyvhét Pest megyében Gép, nagyüzem, nagyipar mindent meg nem csinál, mindent el nem lát. Az automataberendezés, a gyári szar lag nem javít, nem készít kis sorozatot, vagy egyéni igényre szabott egyedi darabot. Az elromlott, megkopott tárgy, berendezés továbbra is a mesterember két kezére, kézi szerszámára vár. Ha kevés a kisiparos — és az iparilag fejlett országokban számuk megfogyatkozott —, beázik a tető, folyik a vízcsap, hull a vakolat, a csempe, görbén marad ajtó, ablak, púposán a padló, ferdén a cipők sarka, rojtoson az ing gallérja, rongyosan a könyveink, elszomorodik a környezet. S nemcsak az ember teremti környezetét — a környezet is formálja,az embert. Nem rendezkedhetünk be tárgyaink azonnali elhajítására, dolgainknak — azok értéktelenségét sugalló — folytonos cseréjére, ragaszkodásaink feladására, könnyelmű pazarlásra, S a legfejlettebb ipar sem tudná követni, pótolni a romlást, kopást. De nemcsak a javításról van szó. Mondjunk le az alakunkra szabott öltönyről, a saját igényünkre, szobánk méretére készített bútorról, minden egyéni elképzelés megvalósíthatóságáról? Hogy rendben tarthassuk, kedvünk szerint alakíthassuk környezetünket — bár egyes mesterségek óhatatlanul kihalnak, de helyükbe újak is születnek —, mindig szükség lesz kisiparosokra, mesteremberekre. A fejlett ipari országokban az egyik legfontosabb gazdasági ág a sokáig elhanyagolt szolgáltatás! — figyelmeztetnek a közgazdászok. Mindent meg kell tenni, hogy a kisiparosok száma gyarapodjék, ezt kívánják a szükségletek. Mindent meg kell tenni az utánpótlásért, a fiatalok megnyeréséért a különböző mesterségekre. Még jó időben vagyunk: az öregek, az idősebbek még átadhatják tudásukat. Tudásukat, amire büszkék lehetünk, hisz nálunk a kapitalizmus később érett —1 szelleme kevesebbet rombolt: a magyar kisiparos tevékenysége mindvégig megőrizte a. művessé- gét Megnyerni A KIOSZ budakeszi, helyi csoportja nyolc községben, Budakeszin, Pátyott, Zsámbé- kon, Perbálon, Tökön, Budajenőn, Telkin és Nagykovácsiban 1958-ban még csak 93, de négy éve már 151 kisiparost számlált, ma pedig 276- ot. Közülük kilencven üzemi munkás, aki mellékfoglalkozásként űzi az ipart A kisipari tevékenységnek, a szolgáltatásnak ilyen kedvező, szerencsés növekedése jó, lelkes vezetésre utal. Ahogyan értő szervezésre mutat, hogy a KIOSZ helyi csoportjának közgyűléseire mindenkor meghívják a nyolc község tanácsi vezetőit Ügy buzgó szervezésre a budakeszi széfcházukban tavaly megrendezett kiállításuk és annak sikere: a bemutatott mestermunkákat több ezer érdeklődő tekintette meg. Ügyszerető szervezésre, hogy tavaly is négy szakmában indítottak mestervizsga-előkészítő tanfolyamot, hogy tízéves gyakorlattal rendelkező szakmunkások, majd a mestervizsga után, elnyerhessék az ipar- engedélyt. Tevékenységük megbecsülésére, a szükség van ránk biztos tudatára utal, ahogyan igyekeznek felkelteni a pályaválasztó fiúk, lányok érdeklődését — megnyerni őket a különféle mesterségekre. Teljesség Szacswiy József bognár- és asztalosmester a Székelyföldről telepedett Budakeszire. Ma már nem rendelnek tőle szekeret —■ ablakokat, ajtókat készít, épületasztalos. De a kapu fölött most is ez áll a táblán: asztalos és bognár. A kérdésre — hogyan próbálják megnyerni a különböző mesterségekre a pályaválasztó fiatalokat? — sokáig nem válaszolt. Nem válaszolt, amíg az elkezdett műveletet be nem végezte. Egy tyúkketrecbe való kis ablakon dolgozott éppen. Fontos munkán, fontos műveleten. Minden munka fontos, minden művelet. Fontos a megrendelőnek, és neki is az. Hisz, ahogy az ember a másikat, meg a munkáját becsüli — magát is úgy becsüli. Összeillesztette a kereteket. Enyvezett. Ékeket vert a fába, hogy jobban szorítson. Aztán félreállította az ablakocskát, helyére rakta a szerszámot. Letörölte a munkapadot, megtörülte a kezét. Ekkor bemutatkozott. Ahol fontos a munka, fontos a friss söprés, ahol pontosan helyére kerül a szerszám, ott pontosan kerül helyére, és mindig jelentést hordoz a szó; s nem késik, amikor várjuk, akkor hunyorog fel a mosoly. Itt nem választható külön a munka, az élet, az ember, az életforma, a beszéd, a magatartás: itt mindez kerek egész, ez a teljesség. És ahogy észrevette, a látogató szereti a fát, magától megmutatta rendre a raktárban száradó fajtákat, megmutatta sorban az ajtókat és ablakokat, amelyeken dolgozik. De hogy miként próbálják megnyerni különböző mesterségekre a pályaválasztó fiúkat, lányokat, arról, azt mondta, ő nem tud tájékoztatni. Szép szavakkal Hogyan próbálják? A kérdésre Nérrieth István kelmefestő és vegytisztító, a KIOSZ helyi csoportjának titkára adott feleletet. Hetenként kétszer a fogadási napokon pályaválasztási tanácsadást is tart az elnök és a vezetőség néhány tagja ... Két év óta a nyolc község valamennyi általános iskolájának pályaválasztási felhívást küldenek, amelyben szép szavakkal hívják a fiúkat, lányokat, jöjjenek kelmefestőnek, szabónak, bádogosnak, vízvezetékszerelőnek, könyvkötőnek, kádárnak, villanyszerelőnek, autószerelőnek, lakatosnak, cipésznek, asztalosnak, fodrásznak, rádiószerelőnek, galvanizálónak, ácsnak, festőnek, fényképésznek, címfestőnek, szűcsnek, csokorkészítőnek, órásnak, ötvösnek, kályhásnak, szikvízgyártónak ... A budakeszi iskolákból néhány osztály műhelylátogatáson volt több helybéli kisiparosnál... Ennek köszönhetően tanulóik száma a régebbi hat-hétről a duplájára nőtt. Ez még mindig nem sok, mégis, már reményt ad az utánpótlásra .,. — De mindezt a Szacsvay József 'is megmondhatta volna: hiszen ő vezetőségi tag! Csak ehhez Az egyik nyolcadik osztály éppen Szacsvay József asztalosműhelyében járt. És egy fiúnak valami nagyon megtetszett ottan: azóta is kéri Szacsvay Józsefet, vegye maga mellé tanulónak. Ö azonban váltig szabódiik, öregségét, hetven évét emlegeti. A fiú mégis éppen ehhez a műhelyhez, éppen ehhez a mesterhez ragaszkodik. Vajon azóta megegyeztek? Padámyi Anna mattan az igények kielégítésére, a gyári művelődési ház viszont csak az üzem dolgozóinak biztosít lehetőséget a kultúrálódásra. Sok érv és ellenérv hangzott már el az eddigi tárgyalások, megbeszélések során. A gyáriak például azzal érveltek: az ő feladatuk elsősorban a saját dolgozóik igényeinek a kielégítése. Csakhogy — s erről feledkeznek meg — dolgozóik kétharmada nem Dunakeszin lakik, azok művelődési igényeit más községekben kell kielégíteni. Mi lenne akkor, ha ezekben a községekben azt mondanák: nem hajlandók beengedni a művelődési házakba a járműjavító dolgozóit, mivel ott a fenntartáshoz a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, a ktsz és nem a járműjavító járul hozzá? Csak az lehet a helyes elv, ha minden gazdasági egység ott járul hozzá a művelődési ház fenntartásához, ahol üzemel, függetlenül attól, hogy azt a művelődési házat kik látogatják. Ez alól Dunakeszi sem lehet kivétel! Összegről még nem Öcsán sem fejeződött még be a vita a művelődési ház közös fenntartásával kapcsolatban. A legutóbbi megbeszélésen, amelyen a nagyközség gazdasági egységeinek vezetői vettek részt, csupán egyetlen konkrét állásfoglalás hangzott el. Dobrovolni Sándor, Öcsa és Vidéke ÁFÉSZ elnöke évi tízezer forint támogatást ajánlott fel a művelődési háznak. A helyi szövetkezet és szakszövetkézet vezetője ösz- szegrŐl még nem nyilatkozott. És a nagyközségben működő ipartelepek vezetői sem. Mégsem haszontalanok ezek a megbeszélések. Ha sok helyütt ma még ellentétesek is a vélemények, éppen ezek a vitafórumok azok, ahol közös nevezőre juthatnak a falu vezetői a gazdasági egységek vezetőivel. A gödi és nagybörzsönyi példa is ezt bizonyítja. Prukner Pál K. Istvánnak Moszkvicsa van, CO-s, halványkék Moszkvics, hátsó ülését kiszerelte, a pajtában, lószerszámok mellett tartja, a csomagtartóban saláta maradványok. K. István szülei tíz holdat gürcölték össze, aztán _ a termelőszövetkezetben dolgoztak, meg a két hold háztájin, megházasították fiukat, ötvenezer forintot adtak vele, rá egy évre a halálukat. K. István azt mondja, anyja nem bírta az öreg halálát, csak az ujjára száradt aranygyűrűt nézte, 43 nappal a temetés után tüdő- gyulladás vitte el. A szülők még régen maguk csináltattak sírkövét. K. Istvánnak a föld a mindene, felesége azt mondja, a föld az ellenségük és az ágyasuk, a barátjuk, a szeretőjük, a félelmük, a bátorságuk. Mindent annak köszönhetnek. A 20 ezer forintért vett bútorokat, a televíziót, a bundát, amiben ő csak a templomba jár. A kocsit is, melyet négy éve vásároltak. A száraz, cserzett arcbőrt, a sebeket a kézén, a kialvatlan, vörös szemeket, a sérvműtétet. — Többet kihajt magából az ember, mint az állatából. Hamar eltörődünk. K. Istvánék hajnali ötkor kelnek, elvégzik az otthoni munkát, utána kimennek a szőlőbe, aztán a termelőszöAz ünnepi könyvhét megyei eseményeinek előkészítését már április elején megkezdték, amikor a könyvbarát bizottság ülést tartott, ahol a társadalmi szervezetekkel való együttműködésről volt szó. A könyvkiadók közül a Szépirodalmi, a Magvető, a Kossuth és az Európa kiadó munkatársai május 22-én tájékoztatják majd a megye könyvtárosait a könyvhétre megjelenő művekről. A könyvhét megyei eseményei május 29-én kezdődnek Gödöllőn, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront megyei titkára nyitja meg az eseménysorozatot, a műsorban egy új törekvés érvényesül: az irodalmi müvek ismertetését összekapcsolják a belőlük készült filmek vetítésével. Gödöllőn Goda Gábor életművéről lesz szó — Újhelyi Jánosnak, a Hunnia Filmgyár dramaturgjának előadásában —, közreműködnek Kohut Magda, Papp János, a Nemzeti Színház művészei és Kovács P. József, a televízió munkatársa. Ezután vetítik a Volt egyszer egy család című filmet, amely Goda műveiből készült. Előreláthatóan a megye húsz településén rendeznek író—olvasó találkozókat. Abonyban Déry Tibor életévetkezettől kölcsönvett lóval szántják a háztájit, műtrágyát szórnak a konyhakertben, elültetik a korai burgonyát, köztesnek pedig céklát, káposztát, petrezselymet. Másodvetés uborka és zöldborsó lesz. A termelőszövetkezetben naplementéig dolgoznak, aztán berakják az árut a Moszkvicsba, fölmennek Pestre, a Lehel piacon éjjel kirámolnak, a feleség a standon marad, a férj visszajön a kocsival, hajnalban már újra a földeken látni. — Négy éve kaptuk a kocsit. Jó, hogy van. Bírja a terhet, gyors, addig az asszony vonaton cipekedett. Nem igényes a Moszkvics, nem kell a sok szerviz, megmossuk mi magunk is, az öcskös beolajozza, aztán fut tovább. — Hol voltak már vele? — Legtöbbször Pesten, nyáron hetente négyszer is. Persze, sokat nem látok akkor a városból, késő este megyünk föl, rámolunk, ülünk az áru mellett, amikor hajnalodik, jövök vissza. Voltunk már a Balatonnál is. Kétszer. Addig, míg a Moszkvics nem volt, egyszer sem. Azóta kétszer, és egyszer Mátraszentistvánon — búcsúban. Szép búcsú volt, keresztekkel, körmenetekkel. K. Istvánék reggelire üres teát isznak, ebédidő a földön éri őket, nincs idő evésre, este, ről és műveiről szintén Újhelyi János dramaturg tart előadást Takács Márta előadóművész közreműködésével, és levetítik a Szerelem című — az író két novellája alapján készített — nagysikerű filmet. Zebegényben Sánta Ferencet Szabó B. István irodalomtörténész mutatja be. Vámosmiko- lára Csűr ka István látogat el. A legújabb magyar könyvsiker részese, a Makra írója, Kertész Ákos Nagykátára és Dunaharasztira kapott meghívást, Szentpál Mónika előadó- művész olvas fel az író műveiből. Csemőn Bárány Tamás, Piliscsabán és Pomázon Fábián Zoltán, Szentmártonkátán Varga Domokos találkozik olvasóival, Pilisszántón Orsi Ferenc. S ellátogat még a megyébe, Pilisvörösvárra Bihari Sándor, Vácszentlászlóra Hárs László, Törteire és Jászkara- jenőre Janikovszky Éva, Üllőre Hunyady József, Pilisre Ra- kovszky József, Fótra Rónaszegi Miklós, Tahitótfalura Szombathy Viktor, Nagykőrösre Vargha Balázs. A május 27-től június 5-ig tartó ünnepi könyvhét megyei eseményei Karinthy Frigyes életének és műveinek bemutatásával végződnek Cegléden, ahol levetítik az író művéből készült Utazás a koponyám körül című filmet is. vacsorára az előző napi maradékot melegíti fel az asszony. A televízió nekik ritkán ad műsort, mikor nézik, gyakran elalszanak, a zúgásra riadnak föl, inkább nem nézik, felesleges pazarolni az áramot. Alszanak helyette, a pihenést órákban mérik, kihasználják az időt. Galgahévíz alig háromezer lelkes község a Galga folyó mentén, jó földdel, szorgos emberrel áldva. A faluból csak a szegényebbje jár el munkára, összesen 710-en, legtöbbjük Pestre, vasúthoz. A tanácselnök: — Az itteniek éjjel-nappal dolgoznak. így volt ez mindig, a múlt rendszerben a földet vették, most házat építenek, autóra gyűjtenek. Az aranyson, az ezüstsort, a legtehetősebbek lakják, aztán jön az újtelep, de már ott is van manzárdtetős ház, szép kerítés, kocsi. Legszegényebbek a Zalka Máté utcaiak — üzemi dolgozók, fizetésből élők. Galgahévizen titkolják a pénzt, sok ember bizalmatlan, s azok Budapesten, Hatvanban, Aszódon teszik a pénzt takarékba, elosztva. Gazdagságukat házukra, kerítésükre, kocsijukra ragasztják. Az épületet a községben magassággal mérik, a kerítést a díszítéssel, TtTATF'PT/’T ttt) Ceglédem a Kossuth gwiná- \J I \ I H K I II n zium KISZ -szerv ezete pinceklubot rendezett he az iskola alagsorában. Tanulás után ott kulturált környezetben szórakoznak a diákok. Foto: Urbám „Bírja a terhet" Autó a faluban i < A kultúra közös ügy
