Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-13 / 111. szám

1973. MÁJUS 13., SZOMBAT I ‘%&Círíap 5 Nyári patika BETONCSÖVEK A BNV-N Mozaíklap Budapesttől Szegedig HÍDGERENDA /I KÉREGALAG ÚTHOZ — Mivel szerepel a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek szentendrei gyára? —kér­deztük Zsarkó János főmér­nöktől. — Kiállítjuk a már ismert hídgerendát, a feszített beton nyomócsövet, a Siómé gravitá­ciós csövet és mozaiklapjain- kat. A hídgerendát az Építés- tudományi Intézet szentendrei telepén készítjük, mert ott van a gyártáshoz szükséges feszítő­berendezés. A hídgerenda 12—24 mé­teres tér áthidalására al­kalmas, ezúttal a HÉV-kéregalagút mennyezetére készül. Előnye: nem igényel vasszerelési, zsa- luzási munkákat, gyorsabbá teszi az építést. Idén négyezer méter hídgerendát gyártunk'az Útépítő Tröszttel közösen. A svéd—szovjet licenc alapján százmillió forintért állítottuk fel Szentendrén a Sentab-nyo- mócsőgyárat. Idén 5—6 kilo­métert már ezzel a csővel épí­tenek Budapest vízellátási te­rületén. Ebben az évben 45 ki­lométer ilyen cső készül: 50 centiméter átmérőjűtől a 120 centiméteresig. A BNV-n kiállítjuk a Siome-beton­csőgyárunk termékét is (a képen): a csatornacsövet 30 centiméte­res belső átmérőtől a 80 centi- méteresig. Egyébként ebből 1972-ben 350 ezer méter ké­szül el. Megkezdődött a próba­üzem a mozaiklapgyártó csar­nokban is, ahol az OTCEM- Cassani automata gépek ont­ják a modem, szép mozaikla­pokat, melyekkel természete­sen szerepelünk a vásáron. Idén 980 ezer négyzetmétert gyárt a gépsor, ezzel a meny- nyiséggel Budapesttől Szegedig egy öt méter széles utat lehet­ne beburkolni. A félév végére már teljes üzemben gyártjuk a mozaiklapokat. Az ipari seregszemlén mind a 12 fajta mozaikla­pot bemutatjuk. Mint látja, a közel 400 millió forintos rekontsrukció után az idei BNV-n már csak korsze­rű, új termékeinkkel indulunk. T. E. Óvodák összefogással A szentendrei járási hiva­talban az óvodahelyzét alaku­lásáról tájékoztat Balogh Sán­dor pénzügyi osztályvezető. — A múlt évben ugrásszerű volt létszámemelkedés, kü­lönösen az agglomerációs köz­ségekben: Tahiban, Budakalá- szon, Csobánkán, Pilisszántón és főleg Pomázon. Ennek ered­ményeképpen óvodahelyze- tünk romlott: az eddig csupán 85—100 százalékos kihasznált­ságot felváltotta az átlagosan 120 százalékos telítettség, s még így is kimaradt 77 gye­rek a járás óvodáiból. S mert az anyasági segély lejártának még csak az első hullámánál tartunk, o közeljövőben még több gondot okoz a helyhiány. A járásban összesen 17 óvoda van, minden községben leg­alább egy, de sok helyütt ki­fogásokat emel a KÖJÁL: el­Kétszázhetven lakás Az építőipari szövetkezet a városért A Szentendrei Építőipari Ktsz munkásai a negyedik öt­éves terv során mintegy 270 lakás építését vállalták a vá­rosban, de — miként a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága elé került jelentésükben írják — „a betervezett lakás­szám tovább növelhető, ha az építőanyag-ellátásban nem lesz fennakadás”. Közös érdek A végrehajtó bizottság leg­utóbbi tanácskozásán elláto­gatott az építkezésekre, s elis­meréssel nyilatkozott a szö­vetkezetnek a város érdeké­ben kifejtett tevékenységéről, erőfeszítéseiről. Munkájukra évek óta jel­lemző: maximális részvétel a városépítésben. A nagyobb közösség, a város érdeke ta­lálkozik a kisebb közösség, a szövetkezet érdekeivel, ezt bi­zonyítják az eredmények. 1968- ban még csak közel 15 mil­lió értékű munkát végzett, más néven, ekkora összegű terme­lési értéket produkált a szö­vetkezet, tavaly ez az ősz- szeg meghaladta a 37 millió forintot. A nyereség négy év alatt tizenegyszeresére nőtt. A termelési eredménynövekedést jórészt a munkafegyelem megszilárdulásával magyaráz­zák. Jelentősen, a korábbi évekhez viszonyítva, mintegy felére csökkent a munkaerő­vándorlás is, és sikerült olyan vezetőgárdát alkalmazni, amely érti a dolgát. Minimális adminisztrációval Figyelmet fordítanak arra, hogy a lehető legkisebb le­gyen az improduktív mun­kát végzők, s minél maga­sabb a szakemberek száma. A jelenlegi 280-as létszámból mindössze 14 az adminisztra­tív dolgozó, 160 szakmunká­suk és 20 betanított munká­suk van. Négy mérnök, tizen­hat technikus és egy közgaz­dász dolgozik a szövetkezet­ben. Most harminc ipari ta­nuló sajátítja el a szakmákat, s csak azért ennyi, mert nincs több jelentkező. A vezetők úgy látják, hogy a fiatalok első­sorban olyan pályák iránt ér­deklődnek, ahol kevesebb munkával lehet több pénzt ke­resni. Első a szolgáltatás A végrehajtó bizottság há­rom éve elsősorban azt vizs­gálta, miképpen vesz részt a szövetkezet a lakossági szol­gáltatásban. A vb akkor ezt a tevékenységet kevesellte, s bár azóta ez a tevékenység fo­rintértékben megháromszoro. zódott, a vb most is hangoz­tatta ennek fontosságát. D. G. avultak az épületek, a kony­hák, a közművek. A sziget községei: Szigetmo­nostor, Pócsmegyer, Tahi kö­zül legmostohább helyzetű a szigetmonostori, csak az óvó­nők igyekezete tartja benne a lelket. Pócsmegyerén nincs különösebb probléma, Kisoro­szi két éve kapott szép új óvo­dát, Tahi harmadik éve mo­dernizált, és meglevő óvodái átcsoportosításával segít ma­gán, ahogy tud. Azonban a sziget régi és aligha megold­ható gondjainak egyik forrása az, hogy üzem nincs itt, nem is lehet. Viszont mindegyik szakszövetkezet erejéhez mér­ten. támogatja a községi taná­csot — tavaly zökkenők vol­tak ugyan Kisorosziban az együttműködés körül, de új szakszövetkezeti elnök, új együttműködés: reméljük, gyümölcsöző. Tahiban tavaly általános együttműködést kö­tött a helyi tanács és a Kék Duna Szakszövetkezet, s ez a gyakorlat is eredményesnek látszik. Minden községbeli fel­újítást, az óvodákét is, a Kék Duna építőrészlege végez. A megyei tanács — mint mindig — most is a gyermek- intézményekre és a pedagó­guslakásokra helyezi a fő súlyt, s a községi-járási el­gondolásokat is úgy kell ki­alakítaniuk, hogy a középtá­vú tervek összhangban legye­nek ezzel a mindennél fonto­sabb céllaL P. G. sorozatban Svájci gép ontja a szentendrei toll- üzemben a nép­szerű Pax golyós­toll betéteit. Mű­szakonként 15 ezer betétet gyárt az okos automata, mely nemcsak a különböző alkat­részekből állítja össze a betétet, hanem egyben meg is tölti azo­kat. Foto: Urbán Nyolcmilliós program Az adósoknak íizelni kelZ A február 25-én elkészült dunabogdányi vízműhálózatot ugyanakkor átadták az üze­meltető váci Dunamenti Re­gionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalatnak, kisebb há­lózatbővítés azonban még hát­ra van. Az eredeti terv szerint 1969—70-re ütemezett munkát a 11-es főközlekedési út kor­szerűsítése miatt el kellett ha- lasztaniuk, ezt fejezik be az idén. Ehhez — és az esedékes OTP törlesztéshez — a társu­latnak pénzre is szüksége van. Az 1968 eleje óta működő du­nabogdányi vízműtársulat fennállása óta most másodszor küzd anyagi gondokkal, s ez notórius adósainak köszönhe­tő. A tíz év alatt befizetendő hozzájárulás összege lakáson­ként 4300 forint. Fél évenkénti részletekben kell befizetni, de erről sokan ismételten elfeledkeznek. A lakosság túlnyomó többsége rendszeresen befizeti a hozzá­járulást, de a vízműtársulati tagok hátraléka mégis megköze­líti a félmillió forintot, s a nem társulati vízhasználó­ké is 210 ezer forintra rúg. A nem fizetőkről most kimutatás készül. Nincs más hátra, a községi tanács közadó módjá­ra hajtja be az évek alatt fel­gyűlt tartozást. A társulat közel jövőbeni munkája a hétvégi parcellák vízművesítése. A község végé­től Visegrád-Szentgyörgypusz- táig vonuló úgynevezett Sváb­hegy oldalát a tanács víkend telkekké parcellázva adta el. Ennek a résznek vízellátási tanulmányterve elkészült, jó­váhagyása után a beruházási programterv szerint hozzáfognak a nyolomil- liós beruházáshoz: a tárolómedence, a két áteme­lőtelep és a nyolc kilométer­nyi vízhálózat kivitelezéséhez. Közben felmérik az érdekel­tek számát, begyűjtik a belé­pési nyilatkozatokat, ezek alapján kiszámítják az egysé­genkénti összeget. Ez esetben a szervezés — nem helyben la­kó víkendtelep-tulajdonosok- ról lévén szó — körülménye­sebb lesz a szokásosnál. A ta­nács ezért már gyűjti a kü­lönböző helységekben lakó tulajdonosok belépési nyilat­kozatait, Megoldáshoz közeledik Leányfalu gyógyszertárgond­ja. Az előírás értelmében a gyógyszertári központ nem ad­hat gyógyszerász státust 6000 lakosúnál kisebb községnek. Leányfalu mindössze 1500 lé­lekszámú, de mert a szezon­ban a nyaralók 5000 főnyire duzzaszt ják a lakosságot, a napokban ide szállítják Dom­bóvárról azt a „Pilis” típusú Érdért faházat, amelyet egy községi tulajdonú, központi telken helyeznek el. Fűteni nem lehet, de nyárra megfe­lel a célnak és mintegy 100 ezer forintból kitelik az épü­let felállítása és berendezése. A megyei gyógyszertári köz­ponttal történt megállapodás szerint ezután nyaralási idény­ben — májustól szeptemberig — működik az idény-gyógy­szertár, s minthogy az épület alapterülete megengedi, ez­alatt a gyógyszerész kint is lakhat. A gyógyszertár napon­ta négy óra hosszat tart majd nyitva, alkalmazkodva az or­vos rendelési idejéhez. Felvétel a marxista középiskolába Az MSZMP Szentendrei Vá­rosi Bizottsága június 28-án, délután 2 órakor a pártbizott­ság Somogyi-Bacsó part 16. szám alatti épületében tartja a marxizmus—lenlnizmus közép­fokú iskola felvételi vizsgáit. Az illetékes pártszervezet tit­kárának aláírásával ellátott jelentkezési lapokat június 14-ig kell eljuttatni a pártbi­zottság címére. Mai bolgár gráf ika Zdravko Aleksziev: Asszonyok. A napokban nyílt meg Szent­endrén, a József Attila Műve­lődési Házban a mai bolgár grafikát bemutató kamaraki­állítás. Újabb párizsi kiállítás előtt Czóbelnél - Szentendrén A május mindig hazahozza Szentendrére az emeletes műteremház gazdáját, Czóbel Béla, Kossuth-díjas festőművészt. Magaalkotta ön­törvénye, ez életének immár harminchárom esztendeje, hogy megtelepedett ebben a Du- na-parti műemlékvárosban. A telein Párizs és Budapest osztozik, de a tavasz, a nyár, az őszelő mindig Szentendréé. Még csak néhány napja érkezett. A mű­teremben, a festőállványon, mindössze két megkezdett csendélet jelzi hazaérkezését. Az egyiket kedden, a másikat szerdán kezdte, s beletelik még néhány hét, amíg az olajképek aljára rákerül a jól ismert szignó: Czóbel. Ul a kertben, elmaradhatatlan pipáját szív­ja, s közben gyönyörködik a jókora gyepsző­nyeg, a fák és a bokrok üde zöldjében. — Hosszú volt az idei tél — mondja derű­sen. — Már nagyon vártam, hogy újra Szent­endrén legyek. Azért késtem néhány napot, mert költözködtem Budapesten, öregszem — rajzolódik sokráncú arcán egy fintor —, fáj­nak a lábaim, magas volt már a második emelet. Most is ugyanabban a házban lakom, de földszinten, a közelmúltban elhunyt Uitz Béla műteremlakásában. A kérdés akaratlan: — És Párizs? Nem hiányzott ezen a télen? — Kora tavasszal néhány hétig kórházban voltam. Ezért is halasztottam el mostanra tervezett párizsi kiállításomat. Eddig mind­össze tíz új képemet küldtem ki. Illő, hogy most újra nekilendüljek a munkának, hogy az októberre áttett Drouet Galerie helyiségei ben rendezett kiállításon legalább huszonöt-har­minc képet mutathassak be. A megnyitóra feltétlenül elmegyek. — Más tervek? — Júliusban, a szentendrei nyár keretében nyílik meg egy kisebb emlékkiállítás közel­múltban elhunyt, szeretett feleségem, Modök Mária műveiből. Nagyon szeretném, ha mi­előbb Budapesten is egy nagy, átfogó kiállí­tást rendeznének gazdag festői örökségéből. S mert a kora délutáni szemlélődés ideje lejárt, visszavonul műtermébe, a megkezdett képekhez, hogy nyolcvankilenc évesen is fia­talos lendülettel végezze magamegszaibott dolgát. Prukner Pál A szocialista Bulgária kép­zőművészeti kultúrájában elő­kelő helyet foglal el a grafika műfaja, amely színvonal, kor­szerűség és nemzetközi elis­merés dolgában megelőzi a festészetet és a szobrászatét. A művek tiszta, friss hangja, tar­talmi és formai gazdagsága mintegy másfél évszázados fejlődés eredménye. Egy kamarakiállítás termé­szetesen nem adhat átfogó ké­pet sem a megtett útról, sem a jelen eredményeiről, csupán bepillantást enged egy baráti nép sokszínű művészetébe. Ez a bepillantás mégis sokatmon­dó: a bemutatott művekben a játékos, kedves mesélőkedv váltakozik az egy tömbből fa­ragott, befelé forduló zártság­gal. Vagyis szemléletesen jel­zi az ikonszerűségtől az erős, rusztikus paraszti művészetig terjedő utat. Az aranydíszes, vörös-fekete ikonokra emlé­keztető művektől (Mihail Pét- kov: Portré) a bolgár népmű­vészetet jellemző zöld-barna- fekete színekig (Zdravko Alek­sziev: Asszonyok) terjed a be­mutatott grafikák 1 színskálája. (Rumen Szkorcsev: Repülés, Juli Mincsev: A mólónál). Ezek a művek kivétel nélkül a rend, az emberség, a munka igazát hirdetik. r ••* • , .". • %:V. •-• . ' ■ ■ ■,■:*(..<■ SZENTENDRE • ■ ■■ : •-■ i-í'' ^í'í /- ^r^v-:; r-^: í ____;/ ' .-■ "■ • -*Mfr •>?; v:&} 7-0 -■;;

Next

/
Thumbnails
Contents