Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-12 / 110. szám

1972. MÄJTJS 12., PÉNTEK rtJ» Zfiíríap 5 Plusz 48 millió Forint A szocialista brigádok napja Százhalombattán Buszok seregszemléje Gödöllőn Jogtörténeti konferencia Nemzetközi jogtörténeti konferencia színhelye lesz má­jus 18. és 20. között a híres dél-dunántúli üdülőhely: Sik­lós. A tanácskozást a pécsi tudományegyetem jogtudo­mányi kara rendezi a Magyar Jogász Szövetséggel és a pécsi akadémiai bizottsággal közö­sen. A konferencia témája: a közigazgatás fejlődése az utób­bi 100 évben Közép-Európa országaiban. A tudományos ülésszakon — a magyar jogá­szok és kutatók mellett — a bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK- és NSZK-beli, román, osztrák és szovjet jog­tudósok vesznek részt. Rendkívül érdekes, T-alap- rajzú, lépcsőzetes szintma­gasságú szárnyakból kombi­nált epület kialakulását fotóz­tuk le Nagykáta főterén. Amint megtudtuk, alighanem állóképre sikerül a megörökí­tés, akkor is, ha filmre vesz- szük. Mert nem akar elmoc­canni a holtpontról ez az építkezés, s hogy még kiál- tóbb legyen a tempótlansága: mellette gyorsított ütemben készült el egy hasonló mun­kaigényű, s méghozzá hasonló összetételű épület. Amazt is akkoriban kezdték, mint ezt a csigalassúsággal készülőt: 1969 végén. Az huszonnégy la­kásos, földszintjén üzlethe­lyiségekkel (Gelka-szervíz, Ál­lami Biztosító stb.) — ez ti­zennégy lakásos, a földszin­ten szolgáltatóházzal. Azt nem­csak rekordgyorsasággal ad­ták át, hanem mint a Pest megyei Beruházási Vállalat­nál dicsérik: még hibajegy­zék sem készült, mert nem volt miről. Ennek az átadási határideje az eredeti szerző­dés szerint a múlt év szep­tembere volt, a módosított szerződés értelmében ez év áprilisa — most május közepe­táján járunk, de az átadás még várat magára. Még idegen telken — A helyi lakásprogram első fázisaként készült el a 24 lakásos ház — mondja Pavlyás István, a nagyközségi tanács vb-titkára. Szerencsénk volt, s mondtuk is: ha ilyen gyorsan készül a többi is, semmi baj. Nem így lett. Mindig közbe­jön valami. Ügy kezdődött, hogy még az előző tervidő­szakból megmaradt a nagyká- tai szolgáltató ksz-nek egy­millió-kétszázezer forintja, s 'elhatározta, hogy tanácsi Amikor már csak néhány hét választ el bennünket a szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozásától, kü­lönösen sok szó esik ezekről a brigádokról. Ilyenkor összege­zik az eredményeket, a moz­galom sikereit. A sajtó és a rádió nyilvánossága előtt azonban nemcsak dicséretek, hanem bírálatok is gyakran elhangzanak. Néhányan fel­vetették például azt a kérdést: szükség van-e napjaink­ban a brigádok kulturális felajánlásaira, nem eről­mogatással szolgáltatóházat épít. Ám amilyen jó volt a kezdet, olyan döcögőssé vált később minden. Most a te­lektulajdon rendezésével van probléma — ugyanis az a sa­játságos helyzet, hogy már áll az épület a telken, amely­nek adás-vételét még nem in­tézte el az építőközösség, s amíg ezt nem dokumentálják, addig az OTP — természete­sen — nem folyósítja az épí­tési hitelt. A kezdet kezdetén azon forrongott a lakosság, hogy miért adtuk oda a nagy­község legnagyobb terét, pe­dig nyilvánvaló: éppen azért, mert centrumban van, közmű­vesített, mindenünnen egy­formán elérhető távolságra esik, s még mindig eléggé le- levegős marad a tér körülöt­te. A legújabb akadály, amint tudom: a központifűtés olaj­tárolójának kijelölése, ehhez ugyanis több hatóság engedé­lye szükséges. Egyes szakmák elöregedőben — Különben — fűzi hozzá a vb-titkár — a helyi ksz rég­óta működik megelégedésre, s a központban lakók ellátott­sága nagyjából eddig is biz­tosítva volt. Az a vélemé­nyem, hogy a szolgáltatóház csak akkor lesz rentábilis, ha kitűnő szakembereket foglal­koztatnak. A legnagyobb bajt az aránytalanságok okozzák nálunk — aránytalanul osz­lik el a község területén a szolgáltatóhálózat s a profilja is; egyes szakmákban már- már túl sokan vannak, más szakmák muzeális ritkaság- számba mennek. A belterüle­ten öt magánkisiparos és há­rom szövetkezeti fodrászat mű­ködik — kijjebb egy sincs. Pe­tetjük-e a brigádokra a közös szórakozást? Erre a kérdésre kerestünk mi is választ Százhalombat­tán, a Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál, ahol a munkaverseny- felelőssel, Strasszer Gáspárral beszélgettünk. — Vállalatunk 138 szocialis­ta brigádjában 2001-en dolgoz­nak. A brigádtagok többsége nem százhalombattai őslakos, az ország különböző részeiből érkeztek. Kezdetben idegen­nek, talajtalannak érzik ma­gukat, s mi kötelességünknek dig ma már a központtól tá­voleső helyek is rohamosan ki­épülnek, s a telekkönyv és a térkép szerint a belterületek­hez sorakoznak fel — de a ki- esőbb helyeken nincs szolgál­tatóhálózat, mert az esetleg vállalkozó kedvű kisiparosok helyiséggondjait sem tudjuk megoldani. Községszerte hi­ányzó szakma a női szabó. Tizenkétezer lakosú járási székhely — s eddig csak egy idős női szabó dolgozgatott, a másik felköltözött Pestre. Most adtunk ki egy másik női sza­bó iparengedélyt, azt is in­kább javítást-alakítást végző kisiparosnak. Örök refrén: nincs cipészutánpótlás, egyet­len idős cipészkisiparosunkon kívül a ksz öregjei dolgoz­nak ... Ha elkészül, egyik­másik gondot remélhetőleg megoldja a szolgáltatóház. Ármódosítás nélkül Utána érdeklődtem az épít­kezésbe menetközben bekap­csolódó Pest megyei Beruhá­zási Vállalatnál — ahol el­mondták: a vállalati jogász véleménye szerint a határidő­elcsúszások miatt ármódosí­tásra nem kerülhet sor, s a kivitelező Ceglédi Építőipari Vállalat kötbérezésére sem gondoltak a legutóbbi idő­kig, s ha rákapcsol, a kivite­lező még augusztusig befe­jezheti a régóta húzódó épít­kezést, a tizennégy KISZ-la- kást, s az épület földszintjén a 664 négyzetméter alapterületű szolgáltatóházat. érezzük, hogy megkönnyítsük beilleszkedésüket az új kör­nyezetbe. Ennek egyik bevált módja: az egy brigádban dol­gozók rendezvényeinek, közös szórakozási, művelődési felté­teleinek megteremtése. Érde­mes áttekinteni a brigádok önértékelő jegyzőkönyveit. A kulturális felajánlások között a névnapok megünneplésétől kezdve a színházlátogatásig minden szerepel. Azokban a brigádokban, amelyekben nagyrészt fia­talok dolgoznak, szinte ki­vétel nélkül túlteljesítet- ~ ték a „szocialista címhez” szükséges kulturális válla­lást. Bátran állíthatom, dolgozóink igénylik a közös programokat. — Ügy tudom, már több éve foglalkozik a brigádmozgalom­mal. Tapasztalatai szerint van-e különbség az ifjúsági brigádok és az idősebbek bri­gádjai között? — A különbséget számokban is ki lehet fejezni: az ifjúsági brigádok múlt évi felajánlá­saiból vállalatunk 48 millió fo­rintos termelésnövekedést tu­dott felmutatni. A fiatalok szí­vesebben dolgoznak közösség­ben, és — akár családosak, akár egyedülállóak — munka­időn túl is keresik egymás tár­saságát. — A vállalat milyen módon segíti a brigádok munkaidőn túli közös rendezvényeit? — Sajnos, kultúVházunk nem a legalkalmasabb erre a célra. Ezért brigádjaink gyak­ran kisebb kirándulással kö­tik össze a programokat, a környék nevezetességeit kere­sik fel. A vállalat csak össze­vont rendezvényekben tud a brigádoknak segíteni. Néhány héttel ezelőtt, egyik szabad szombatunkon a lakótelep melletti kis er­dőben megrendeztük a szocialista brigádok nap­ját. A kedvezőtlen időjárás ellené­re jól sikerült a rendezvény, több mint ezer látogatója volt. A katonaságtól kaptak a bri­gádok egy-egy sátrat, mi pe­dig lángos-, pecsenye- és kol­bászsütőket szerveztünk, a gyerekeket ideiglenes játszótér várta. Délután sportprogram­ban vehettek részt a fiatalok, megrendeztük 37 csapat rész­vételével az üzemi kispályás labdarúgó-bajnokságot. Az ünnepségen adtuk át a brigád­vezetőknek az arany-, ezüst­ös bronzérmeket, valamint a kiválódolgozó-kitüntetéseket. A szocialista brigádok napjá­nak sikere arra kötelez ben­nünket, hogy a jövőben gyak­rabban rendezzünk ehhez ha­sonló programokat. Gödöllőn, az ideiglenes pá­lyaudvar ünnepi külsőt öltött. Már napok óta készültek a MÁVAUT (Volán 20. számú Vállalat) főnökségéhez tartozó gépkocsivezetők a buszok vizs­gáztatására. Népes zsűri előtt sorakoztak fel éves műszaki szemlére a közforgalmú járművek. Az autóbuszokat műszaki és esz­tétikai szempontból egyaránt alaposan megvizsgálták, az­tán minősítették. Nemcsak a buszok, hanem a vezetők is „vizsgáztak”. Tizennyolc gép­A magyar zeneművészet hírnökei, nagyzenekaraink, ka­maraegyütteseink, hangszeres szólistáink az év hátralevő ré­szében számos országba láto­gatnak el. Az Állami Hangversenyze­nekar május végén, június ele­jén két koncertet ad a bécsi ünnepi hetek műsorában, ok­tóber 26. és december 2. kö­zött pedig az Egyesült Álla­mokban ad hangversenyeket. Sok meghívásnak tesz eleget a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, Lehel György vezényletével. Június­ban Baselben és Oslóban lesz­nek rádiófelvételeik, szeptem­berben a genfi rádióban sze­repelnek. Májusban Párizs, szeptemberben Badkissingen következik egy-egy előadással. Októberben az NDK-ban lép­nek dobogóra. A helyi párt- és állami szer­vek kezdeményezésére a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­térium támogatását megnyer­ve, Pécsett elhatározták, hogy országos közlekedési ki­állítást rendeznek június 30- tól július 10-ig. A bemutató megrendezésére a tanácstól a Pécsi Idegenforgalmi Hivatal kapott megbízást, s már létre is jött a rendező bizottság. A kiállítás fővédnökének dr. Csanádi György közlekedés­éé postaügyi minisztert kér­ték fel. Az országos közlekedési ki­állításra mintegy 300 vállala­kocsivezetőt a helyszínen ju­talomjeggyel ajándékoztak meg, amely 200 forintot je­lent egyénenként. Gödöllőn a 65 MÁVAUT- busz 350 járatban vesz részt naponta. Nagy az igénybevé­tel, s az utak minősége sem egyformán kielégítő. A javuló munkafegyelem, a járművek gondozása, szeretete azonban eredménnyel jár: jól vizs­gáztak Gödöllőn az autóbu­szok és vezetőik egyaránt. Csiba József Világszerte ismert zongora- művésznőnk, Fischer Annie októberben Genfben, Zürich­ben, Bemben, Baselben, no­vemberben Utrecht-ben, Rot­terdamban, Hágában és Ams­terdamban koncertezik. Kocsis Zoltán, a zongora most feltűnt fiatal mestere salzburgi és mentoni meghívásnak tesz eleget. A Tátrai vonósnégyes Ja­pánban koncertezik. A Madrigál-kórus júliusban Bregenzben, októberben Salz­burgban énekel. Bulgária hat városában nyolc alkalommal lép fel au­gusztus 1. és 10. között az Ál­lami Népiegyüttes. Két hónap alatt körülbelül 45 előadást ad az Egyesült Államokban a Rajkó együttes. tot és intézményt hívtak meg. A résztvevők között találjuk majd a MERKUR-t, az AU- TÓKER-t, a MALÉV-et, a MAHART-ot és számos olyan kisebb-nagyobb vállalatot, in­tézményt, amely valamikép­pen kapcsolatban áll a közle­kedéssel. A kiállítás célja, hogy a közúti közlekedési eszközök­től a vízi és légi járművekig — tehát átfogva a közlekedés valamennyi ágazatát — be­mutassa a magyar közlekedés múltját, jelenét, felvázolja a várható jövőt. Az országos közlekedési be­mutató tehát sok-sok érdekes és értékes látnivalót ígér. A Közlekedési Múzeum például kiállítja az első omnibuszt, egy példányt az első taxi­ból. A MERKUR bemutatja az összes, általa forgalomba hozott autót. EZER ÉV A fennállásának ezredik év­fordulóját ünneplő Székesfe­hérvárott, az István király Múzeumban megnyitásra ké­szen áll a millenniumi kiállí­tás. Az István király Múzeum millenniumi tárlata a város 972—1972 között betöltött sze­repét mutatja be. Mivel „vi­rágkora” a középkorra esik, a legnagyobb hangsúlyt ez a korszak kapta a kiállításon. Telefondoktor (Hídvégi János rajza) Ép ÜL., de Még csak indokokat szolgáltat a nagykátai szolgáltatóház tá­P. G. Ä. É. Elza néni kérdez — Magának biztosan okos embernek tetszik lenni — fordult hozzám optimizmustól átfű­tött tekintettel egy Leander Elza nevű idő­sebb hölgy, aki aktív és fiatalos hevű újság­olvasó. — Tessék már nekem megmondani, hogy ez mi ez? — nyomta az orrom alá a ke­zében tartott újságot. — Mi az, ami ez... illetőleg mi az, amit nem tud? — Ez itt ni, tessék csak nézni ... Hélium­neon lézerberendezéssel világítanak meg egy új ausztráliai világítótornyot... — Hát, kérem szépen, kedves Elza néni, a világítótorony az arra való, hogy ... — Nem kedveském — intett le finom ta­pintattal Leander Elza, ez a fiatal hevű új­ságolvasó néni. — Nem. Hogy mi a világító- torony, azt még én is tudom. Azt szeretném megtudni, hogy mi az a hélium-neon lézer- berendezés ... Tetszik tudni, kérem, nem akarok lemaradni. Ha az ember már újsá­got olvas, akkor valóban tartson lépést az élettel. Nem igaz? Szóval? — Hogy mi az a neonlézeres hélium? — Nem, kedveském. Rosszul mondta — csippentette össze kissé szemöldökét Leander Elza, amitói egy nagy találmányon töprengő cickánynak tűnt előttem... — Hélium-neon lézer és berendezés. Ezt nem tudom. Ezt tes­sék nekem megmagyarázni — függesztette rám olyan bizalommal a tekintetét, hogy kénytelen voltam nekikezdeni a magyarázat­nak. — Hát, kedves, Elza néni. Mint tudja, van hélium. Aztán van neon is. Meg van az a lé­zer is. Mint tetszik tudni. — Tudom ... hallottam már ezekről — bó­lintott Elza néni jelezve, hogy az alapokkal tisztában van. — Nos, tehát, ha ezt a két izét, mármint a héliumot és a neont összekötik, és' az egészet megkeverik a lézerrel, egy olyan izét kapnak, ami világít. Tudniillik, ha nem.világítana,ak­kor nem alkalmaznák a világítótoronyban. Mert, ugyebár, példának okáért, a spenótot sem alkalmazzák még a fényes tükörtojással sem a világítótoronyban. Na, miért nem? Mert nem világít. Ügy bizony. Míg ez a lé­zeres neonhélium, ugyebár az világít... — Héliumneon lézerberendezés — javította ki Elza néni. — Az, az, persze, hogy az. Én is úgy akar­tam mondani. Világos? — Micsoda, kedves'kém? — kerekítette rám tekintetét az öregasszony. — Hát amit kérdezett. — Amit magától kérdeztem, kedves, az vi­lágos. Az nem világos, amit válaszolt. Szóval, hogyan is van ez... Ha lehetne magyarázza el mégegyszer. — Idefigyeljen. De jól. Mert többet nem mondom. Először is van a hélium. Stimt? Az­tán van az az izé, az a neon. Stimt? Ezt be­leteszik egy berendezésbe, ami lézer, s az egészet megvilágítják egy toronnyal, ami vi­lágítótorony. Nem, fordítva. A tornyot vilá­gítják meg az egésszel, amiben a lézer meg- neonozza a héliumot, s ettől áll elő a hélium­neon, amiben berendezkedik a lézer, hogy világíthasson ... Stimt? — Egy szót se értek belőle, kérem szépen... Ha lehetne egy kicsit világosabban... Ha le­hetne! , i — Egy frászt. Mit gondol, mire való va­gyok én? Hogy megmagyarázzam azt, amit kimondani se tudnak rendesen, azt, hogy mi a kripton-hidrogénnel berendezett lézer? — Pardon! Héliumneon lézerberendezés. Így hívják ... Ekkor fakadtam sírva, s könnyeim vasta­gon áztatják ma is a lexikonokat: mi a ke­serves úristen lehet az a héliumneon lézer- berendezés... Úristen, mi lehet? Gyurkó Géza Művészeink a nagyvilágban Múlt, jelen, jövő A gyártástól a karbantartásig

Next

/
Thumbnails
Contents