Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-11 / 84. szám

"“'Zltírhm 1972. ÁPRILIS 11., KEDD Ifjúvezetők parlamentje Salgótarjánban, a Nógrád megyei pártbizottság székhá­zéban hétfőn, 196 küldött és számos meghívott vendég részvételével megkezdődött az ifjúvezetők II. országos parla­mentje. A plenáris ülés elnök­ségében helyet foglalt a helyi vezetők mellett Szűcs Ist- vánné, a KISZ KB titkára és Szabó Ferenc, a Magyar Út­törők Szövetségének főtitkára Közlekedési kiállítás Országos közlekedési kiál­lítást rendeznek Pécsett jú­nius 30. és július 10. között. A kiállítás iránt máris nagy az érdeklődés. Eddig 39 nevezés érkezett. CEGLED Korszerű hazai és külföldi gépek Az ÉVIG ceglédi gyárának rekonstrukciója két évvel ez­előtt kezdődött meg annak ér­dekében, hogy a kismotor- gyártás az alföldi gyárban is meghonosodjék. A négyezer négyzetméte­res új csarnokban évi 160 —180 ezer kismotort lehet majd gyártani. Az épületet már felépítették, jelenleg a szakipari munkák­nál tartanak. November 7-én korszerű gyárat avatnak Cegléden. A gépi berendezés, felszerelés európai színvonalú lesz. A modem berendezéseket, a kü­lönleges célgépeket a hazai társvállalatok mellett, az NDK, Csehszlo­vákia, az NSZK, Anglia és Olaszország szállítja. Az új gyárba 100 munkás fel­vételét tervezik. Részükre korszerű ebédlő, öltöző és für­dő is épül. Váera látogatott Apró Antal Segédmunkás kerestetik Találomra válogattam a lap több száz hasonló szövegű hir­detése közül, mutatóban né­hányat: „Az ÉVIG Ceglédi Vil­lamos Kisgépgyára felvételre keres tmk-lakatost, esztergá­lyost ... 18 éven felüli férfi segédmunkásokat. Udvari se­gédmunkásokat, műhelysegéd­munkásokat ... felvesz a Ta­lajjavító Vállalat, Szentendre, Római sánc utca 13. A Pest megyei Fémipari és Kéziszer­számgyártó Vállalat felvesz kovács szakmunkásokat és se­gédmunkásokat jó kereseti le­hetőséggel.” Hiány várható Ma alig van az országban és a megyében olyan gyár, ahol ne fogadnák „szeretettel” a jelentkező segédmunkást. „Minden segédmunkásomra úgy vigyázok, mint az arany­ra” — mondta az egyik műve­zető. „Ha nem járnak a ked­vembe, legfeljebb odébbállok” — így látja a helyzetet egy se­gédmunkás. Nagy a kereslet, kicsi a kínálat — a munkaerő- piac jellemzőjévé vált hát a „segédmunkás-probléma Mit mondanak a tények a „tedd ide, tedd oda, hozd, vidd” tanulatlan munkások­ról? Előzetes becslések szerint 1968—75 között a segédmun­kások száma 2,1 millióról mintegy 1,8 millióra csökken. Nyolcvan népgazdasági ágazat prognózisát összegezték, s ezek szerint: további intézkedések nélkül a negyedik ötéves terv végére kb. 6—8 százalék körüli segédmunkáshiány várható. E tények okkeresésre kész­tetnek minden szakembert. A krónikus szakmunkáshiány „alapjait” évek óta lerakjuk: a gyárak vezetői a műszaki fej­lesztési, beruházási progra­mokban általában nem törek­szenek munkaerő-megtakarí­tásra. Különösen kevés pénzt szánnak kisgépesítésre, a ra­kodás, a szállítás korszerűsíté­sére. Pazarolják a ma még oicsó élőmunkát! A vállalatok vezetőinek szeme előtt gyak­ran csak egy cél lebeg: többet, eredményesebben termelni, pe­dig a prakticista „sok" holnap „kevesebbé” válhat. A képlet ugyanis egyszerű: a segédmun­kás-szükségletet a munkafo­lyamatok korszerűsítésével le­het csökkenteni. Segédmunkásokra pedig szükség van, a mezőgazdaság kivételével valamennyi nép- gazdasági ágban csak mérsé­kelten csökken a segédmunka iránti igény. Igaz, a tervidő­szakban nő a nem fizikai dol­gozók aránya, de a fizikai munka súlya még 1975-ben is 75 százalék fölött lesz. Hogyan lesz több segédmunkásunk? Lekötni a vándormadarat Az új segédmunkások ma el­sősorban a mezőgazdasági dol­gozók közül toborzódnak, de ez a forrás sem vég nélküli: a negyedik ötéves terv időszaká­ban a nem mezőgazdaságban tevékenykedők száma 320— 3S0 ezerrel nő, a mezőgazda­ságban foglalkoztatottaké pe­dig csak 100—150 ezerrel csök­ken. Az egyenlet két oldalán nem azonos számok szerepel­nek. Ha Pest megyében a segéd­munkások keresetét 100-nak vesszük, akkor a szakmunká­sok fizetése 123, a betanította­ké 96. A fiatalok egy része a kedvező kereseti lehetőség miatt eredeti pályaválasztási szándékától eltérően hajlandó kvalifikálatlan munkát vállal­ni. Ez a „segédmunkásforrás” némi gazdasági biztonsággal kecsegtet, de mint mindennek, ennek is ára van: az anyagias szemlélet tudati torzulásokat okozhat, a fiatalok csak „pénz­től vezérelt” segédmunkássá válása elkendőzheti a gyakor­ta pazarló munkaerőképzést, s e folyamat a társadalmi átré- tegeződés szempontjából is kedvezőtlen. Ezért fokozott fi­gyelmet kell fordítani a fiatal segédmunkásréteg kialakulá­sára, összetételére, szemléleté­re. Segédmunkásokra pedig szükség van, ugyanakkor reá­lisan látnunk kell, hogy ma még nem termelhetünk min­denütt a legkorszerűbb auto­mata gépeken, s a munkaerő- import nem jöhet számításba. Hát akkor mi lenne a „segéd­munkás-probléma” megoldá­sa? A szakemberek közgazda- sági eszközökkel kívánnak enyhíteni a mai helyzeten. Elsősorban operatív munka­erő-gazdálkodás szükséges, ez­zel jár együtt a „vándormada­rak” fokozottabb adminisztra­tív ellenőrzése. Szintén köz­ponti feladat, hogy bővítsék a segédmunkások lehetőségeit. Vagyis akinek egyszer beírták a munkakönyvébe, hogy „se­gédmunkás”, az ne legyen köt­ve egy életen át e „szakmájá­hoz”. Jobban kell segíteni ta­nulásukat, szükséges megte­remteni az előrelépés feltéte­leit. Szolgáltató munkaközösség ? A vállalatokra is sok teendő vár a segédmunkás-probléma megoldásában. A legfonto­sabb, hogy anyagi erejükhöz mérten a segédmunka gépesí­tésére, a fizikai munka csök­kentésére törekedjenek. Ma még ezt előrelátásból tehetik, néhány éven belül a szükség kényszerít majd minden cé­get. A gyári munkaszervezés is sok segédmunkást szabadít­hat fel. A vezetők még kevés figyelmet szentelnek arra, hogy a túlzott munkamegosz­tást csökkentsék. Az elapró­zott technológia, a túl sok munkafázis segédmunkások tucatjait nyeli el — minden különösebb eredmény nélkül. A közgazdászok „utópiszti­kus” gondolatokat is dédelget­nek: mi lenne, ha megszervez­nék az „alkalmi munkások munkaközösségét”, amely a legdiszponáltabb területekre irányítaná a segédmunkáso­kat, eredményesen dolgozhat­na egy „segédmunkást szolgál­tató központi szervezet” is. Nem elképzelhetetlen, hogy több „fantáziaterv” megvaló­sítására az élet kötelez majd. Ma az a legfontosabb, hogy a központi és a vállalati vezetés tisztán lássa és keresse a „se­gédmunkás-probléma” okait. Tervszerű munkára van szük­ség, hogy e gond később ne zavarja a népgazdaság fejlő­dését. Fóti Péter Emléksorok a szocialista brigádok naplóiba. (Gábor Viktor felvételei) (Folytatás az 1. oldalról.) 1930-as évek voltak e mozgal­mak tanúi, köztük az egyik legjelentősebb az I922-es há­romhetes sztrájk. S anélkül, hogy előreugra- nánk a látogatás programjá­ban, hadd jegyezzem meg, hogy a gyár mai munkásainak életére, törekvéseire viszont az az adat a jellemző, amelyet később, a szocialista brigádve­zetőkkel folytatott beszélgeté­sen hallottunk: 56 brigád in­dult versenybe itt a szocialista címért, s közülük IS már el is nyerte. Ám az üzem is más — az ál­lamosítás óta —, mint egykor. Mások, lényegesen egészsége­sebbek a munkakörülmények, sőt az 1960-as évek elejére tel­jesen korszerű munkafeltéte­leket teremtettek. A textilipar alacsony bérszintjét dinamikus fejlődés segít felszámolni, no­ha ehhez még idő kell. Min­denesetre sokat jelent, hogy az elmúlt félévben 8,5 százalékos bérszintnövekedést tudtak el­érni. A vállalat modern, erős kö­zépüzemmé fejlődött nap­jainkra, s az a célja, hogy mi­nél inkább a korszerű felsőru­házati cikkek előállításában vegyen részt. Természetesen emellett továbbra is gyártanak olyan hagyományos cikkeket, amelyek iránt még igény mu­tatkozik. Termékeik kéthar­mad része a hazai közönséghez kerül, egyharmadát exportál­ják, s terveik szerint a tőkés exportot a jelenleginek há­romszorosára kívánják emel­ni. Igen érdekesen fejtegette Fejes István igazgató, hogy miként alakul ki világszerte — és így nálunk is — új ru­GÖDÖLLOI TAVASZ, 1972 Újságíró—olvasó találkozó a Pest megyei Hírlap fórumán Hat kiállítás a Munkácsy utcai iskolában Gödöllőn csakugyan szép a tavasz, mert a város nem várja tétlenül a természet ajándékait, maga is bőkezű. A városban hagyományossá igyekszenek fejleszteni a Gö­döllői Tavasz programsoroza­tát, melynek idején előadóes­tek, bálok, kiállítások várják az érdeklődőket. Szombaton különösen gaz­dag programra került 6or az egyetemi városban. A Munká­csy utcai általános iskolában hat tárlatot tekinthettek meg a képzőművészet, a néprajz és a tájak szerelmesei. Benedek János városi ta­nácselnök nyitotta meg Hu- detz József fotóművész kiállí­tását. Állatfotóival méltán hí­res az Agrártudományi Egye­tem fotólaboratóriumának ve­zetője; pillanatfelvételei hi­teles, valósághű képet adnak az állatokról, amelyeket köz­ismerten nehéz fényképezni. Érdekes helytörténeti be­mutató is helyet kapott p mo­dem iskolában, s a gyermek- rajz-kiállítás ízelítőt adott a város ifjú diákképzőművészei­nek sajátos világából. Nyu­godtan nevezhetjük őket kép­zőművészeknek, hiszen rend­szeresen nyernek megyei és országos pályázatokon a kis­iskolások ceruzarajzai. Bul­gária iskoláit, ligeteit őspark­jait mutatta be az emeleten megrendezett tárlat. Az olvasót érdeklik az új­ságírás kulisszatitkai, s min­den újságíró is örül, ha talál­kozik — olvasóival. A Fórum című műsorban a Pest me­gyei Hírlap munkatársai ezért örömmel számoltak be mun­kájukról, mindennapjaikról a népes érdeklődő közönségnek. Rónai Árpád, az MSZMP gödöllői városi bizottságának osztályvezetője mondott han­gulatos bevezetőt estünkhöz, amelyen dr. Lőkös Zoltán, a Pest megyei Hírlap főszer­kesztője a lap szerepéről, fel­adatáról és általában az új­ságíróhivatásról beszélt, majd Gergely Mihály az újságíró természetrajzát ecsetelte, Ta­más Ervin egy elbeszélését olvasta fel, Murányi József — Zsoldos Sándor karikatúráival illusztrálva — mutatta be a lapkészítés menetét, azt a fo­lyamatot, amíg a hírből újság lesz. Fóti Péter riporteri min­dennapjaiból elevenített fel, Prukner Pál humorosan is­mertette Gödöllő érdekessé­geit, Nyíri Éva a sajtóhibák­ról szóló humoreszkjét adta elő. A Fórum után több’ olyan fővárosi színész adott műsort, aki valamilyen módon — ha másként nem —, telekkel, hétvégi házzal kapcsolódik Gödöllőhöz. így Benkő Gyula. Benkő Péter, Bodrogi Gyula, Bánffy György szerzett kelle­mes perceket a hallgatóság­nak, amely tánczenekar, népi együttes muzsikájára táncol­hatott késő éjszakáig. házkodási kultúraforma. Át­alakulóban van az emberek ruházkodási igénye, kedvel­tebbek a praktikus, kényel­mes, könnyű öltözékek, s en­nek igen kedvez a kötöttáru. Ezért a váci gyár feladatának tekinti, hogy részt vegyen a korszerű ruházati kultúra kialakításában, s minél válto­zatosabb lehetőséget biztosít­son a szabad időben, kirándu­láson kívánatos viseletekhez. E könnyű, praktikus öltözék­hez már csak azért is igen alkalmas a kötöttáru, mert a kevés élőmunka-ráfordítás következtében olcsó az előál­lítása. Az elmondottakról rögtön­zött divatbemutatón győződ­hettek meg a vendégek: Kiss Sándor, a technológiai és gyártásifejlesztési osztály ve­zetője mutatott be a gyár manökenjein kollekciót az új modellekből. Ezek egy része a hagyományos kelmékből ké­szült, többsége viszont korsze­rű, úgynevezett szabadidő­ruházat volt, főként frottír jellegűek. A választékra jel­lemző, hogy évente 200 mo­dellel jelentkeztek még 5—6 évvel ezelőtt, jelenleg 6—700 modelljük található a belke­reskedelemben és az export­ban. Találkozás szocialista brigádvezetőkkel A nagy elismeréssel foga­dott gyártmánybemutató után megtekintette a gyártás fo­lyamatát is Apró Antal, több helyen elbeszélgetett a mun­kásokkal, majd az üzemi klubteremben szocialista bri­gádvezetőkkel találkozott. Nevükben Struve Gáborné, a Kossuth-brigád vezetője kö­szöntötte, s vázolta tevékeny­ségüket, eredményeiket, egy­ben arra kérte Apró Antalt, hogy mint az országgyűlés el­nöke, beszéljen arról, milyen kérdések foglalkoztatják most legmagasabb törvényhozó tes­tületünket. Mások is tettek fel kérdése­ket, így Galambos Lászlóné, a körhurkoló üzemrész József Attila brigádjának vezetője az alkotmánytervezetnek az if­júságra vonatkozó részével kapcsolatban, Bíró Adámné, a varroda vezetője a szocia­lista munkaverseny-mozga- lomnak a gazdasági vezetők­re háruló feladatait illetően. A felelős aggódás szólalt meg Torda Sándornak, a X. párt- kongresszus brigád vezetőjé­nek szavaiból, amikor azt kérdezte, nem lehetne-e ha­tékonyabban megakadályoz­ni a munkaerő-vándorlást. S mivel a jelenlevők általában is érdeklődtek arról, hogyan készítenek elő egy-egy tör­vényjavaslatot, hogyan kerül­tek újonnan megfogalmazott részek a módosított alkot­mány tervezetébe, Apró Antal mindezekre részletesen kitért, mintegy megvilágítva, hogyan is dolgoznak az ország veze­tői. Igen sajátos és bensőségesen őszinte volt ez az együtt töl­tött idő. Olyan jellegű, mint valami kölcsönös munkabe­számoló. Ahogyan ugyanis az üzem vezető munkásai —bri­gádvezetői — föltárták a ma­guk mindennapi életét, ugyan­úgy beszélt az országgyűlés elnöke is a törvényhozóknak, az állami vezetőknek a közös­ségért kifejtett munkájáról. Őszintén szólt a törekvések­ről, eredményekről, gondokról, hibákról is, mert hiszen e tevékenységben is, akárcsak az üzemben — mint képletesen szólva mondotta — előfordul­hat „szálszakadás”. Fölvil­lantott igen érdekes részlete­ket abból a munkából, amely megelőzte az alkotmánynak az országgyűlés soron követke­ző ülésszakára való beterjesz­tését. Külön szólt Apró Antal a szocialista brigádmozgalnmról, — Ez nem öncélú mozga­lom, hanem a magyar mun­kásosztály, az öntudatos dol­gozók társulása, szervezkedé­se, összefogása, azért, hogy eredményesen oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. Szer­vezettebbé teszi a munkát, nö­veli az emberek felelősségét — mondotta, s hozzáfűzte: ez­zel megtaláltuk azt a legjobb szervezeti formát, a termelés adott területén, amely megfe­lelő irányítással, vezetéssel, a párt Központi Bizottságának és a kormánynak kiadott irányelvei alapján a lehető leghasznosabb, a legkorsze­rűbb a dolgozók mozgósítá­sára, a termelés, javítására. Nem hallgatta el azt sem az országgyűlés elnöke, hogy e mozgalom továbbfejlesztésé­ben még sok a tennivaló. Re­mélhetően azonban a szocia­lista brigádvezetők országos tanácskozása új lendületet ad majd társadalmunk e legfon­tosabb termelési tömegmoz­galmának. Ennek kapcsán hívta föl a figyelmet arra a közös fele­lősségre, amely az üzemek ve­zetőit és munkásait egyaránt terheli. Ezért is igen lényeges az üzemi demokrácia tovább­fejlesztése, mert a vezetésnek a jövőben a feladatok ered­ményes megoldása érdekében méginkább ki kell kérnie a dolgozók észrevételeit, javas­latait. Azzal válik ez| még eredményesebbé, ha évről év­re fejlesztjük a dolgozók kö­zötti politikai felvilágosító munkát. Értenie, tudnia kell minden munkásnak, hogy mi­lyen hazái, nemzetközi kötele­zettséged vannak az üzemé­nek, vállalatának, mert csak akkor tud ebből maga is iga­zán réoZt vállalni, tud bele­szólni. A rendkívül időszerű társa­dalmi kérdésekről folyó be­szélgetés végén előkerültek a brigádnaplók, s a megjelen­tek kérésére emléksorokat írt lapjaikra Apró Antal és Cser- venka Ferencné. Gyűlés a technikumban Kora délután igen népes gyűlésen találkozott a város vendége a váciakkal, a Lőwy Sándor Gépipari Technikum zsúfolásig megtelt nagytermé­ben. Hatszáznál is többen gyűlhettek össze a város üze­meiből, intézményeiből, s Papp József bevezető szavai után közel kétórás, részletes bel- és külpolitikai tájékozta­tót nyújtott számukra Apró Antal. A megjelentek nagy figyelemmel hallgatták elem­zését, amellyel megvilágítot­ta napjaink külpolitikai ese­ményeinek összefüggéseit, s az események hátterét. Egyet­értéssel fogadták azt a meg­győző konklúziót, hogy a problémák ellenére összessé­gében előre haladunk a nem­zetközi életben, mert hiszen a Szovjetunió, a szocialista világrendszer ereje, tekinté­lye állandóan növekszik. A hazai élet, a belpolitikai hely­zet szintén kedvező lehetősé­geket mutat, megvannak a feltételek a gazdasági munka javítására. Mindannyiunkon múlik, hogy előnyösen éljünk ezekkel a lehetőségekkel, fő­ként jobb minőségű munkával. h. Z. 4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents