Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
1972. Április 9.. vasárnap ‘“'Z/Církip 3 A KULTURÁLIS FORRADALOM, mint a szocializmus fontos eleme, állandóan hat a társadalmi tudatra. A közgondolkodás és a tudatformálás olyan területei társadalmi életünknek, ahol kötelességünk az új módszerek keresése. A kultúra, a közművelés nem lehet kizárólagosan felülről szervezett állami feladat és tevékenység. Természetesen az állami irányításra is szükség van, és szükséges a kultúra felülről jövő állami anyagi támogatása is. Mégis olyan összetett problémáról van szó, mint maga az emberi gondolkodás, a maga sokszínűségével, bonyolult igényrendszerével. Óriási emelőerőt hagynánk figyelmen kívül, ha a kultúrát csak felülről a tömegekért s nem általunk és velük együtt is formálnánk és terjesztenénk. E téren azonban még mindig nagyok a kihasználatlan lehetőségeink. Miről is van szó tulajdonképpen? Nem másról, mint a kultúra társadalmasításáról. Ez a gondolat fogalmazódik meg a Hazafias Népfront V. kongresszusa elé kerülő tanulmányban, amely a népfront közreműködését tárgyalja a művelődéspolitikában. EZT A TÉMAKÜKT VITATTAK meg (mint arról már i Pest megyei Hírlap április 5-i száma hírt adott) Nagyká- :án a falusi és tanyai népművelők, könyvtárosok, pedagógusok és tanácselnökök Darvas Józsefnek, a Magyar Írók Szövetsége elnökének, a Haza- lias Népfront alelnökének részvételével. Maga a fogalom — a kultúra társadalmasítása — nem új, most mégis újszerűén jelentkezik. Olyan sok összetevőből áll, hogy szintetizálni bizony nehéz dolog. De — s ez a lényeges — van honnan és miből kiindulni. Elsősorban a felsza- oadulásunk óta eltelt huszonhét évből, apjjter kát tettünk azért, hogy; a. szocialista kultúra hazánkban kibontakozzék. Nagyon sokat segített a gondolatok ébresztésében a kitűnő vitaanyag is. Azt persze nem mondhatjuk, hogy a huszonöt év alatt mindent a legjobban csináltunk. Hogy nem lehetett volna jobban is tenni a kultúra dolgait. Bizonyos korábbi módszerek is Elavultak már, újak kellenek. Lényeges az, hogy a felismerések megfogalmazódnak. Eljutunk tehát kulturális Életünk újabb fordulópontjához, amikor tovább kell lép- ii. Most formálódik bennünk hogy milyenek legyenek ezek a lépések. AZ ALAPÁLLÁS VILÁGOS: kulturális életünket és munkánkat csak a tömegek tevékeny részvételével fejleszthetjük tovább. Ez társadalmi Érdek. De hogyan és mi módon? — Erre keresett választ i nagykátai őszinte beszélgetés is, a népfrontmunka oldatáról közelítve meg a kérdést. Mit kell tennie a jövőben a népfrontnak, hogy újabb és jóval nagyobb tömegeket vonjon be a kultúra világába? Olyanokat, akik ma még talán csak öntudatlanul áhítoznak műveltségre. A kultúra társadalmasítása és tömegesítése, ezek a népfront nagy és alapvető feladatai. Az új szervezési formáknak megfelelően olyan módszerek kidolgozásáról van szó, amelyek egyben társadalmi-politikai jelentőségűek is. A VITÁBAN részt vevők egyetértettek abban, hogy a legjobb szervezési formák Egyike a „művelődési munka- közösségek" létrehozása, a népfront égisze alatt. Falun, tanyán különösen, de városban is. Ez lesz a jövőben a népfront kulturális munkájának legfőbb feladata. Elsősorban olyan művelt és érdeklődő emberekkel, akik eddig nem vettek részt a közéletben. Másrészt olyanokkal, akik érzik, hogy tovább kell képezniük magukat, s ezért készek munkát befektetni, áldozatot vállalni, önmagukért és szű- kebb pátriájukért. Az eddig ismeretlenek, az „arcnélküliek” is legyenek ott minél nagyobb számban ezekben a közösségekben, hogy kiformálódjék velük és általuk a lakóhely színvonalas, érdekes és sokrétű kulturális arculata. Az önművelési formák kis társadalmi műhelyei jöjjenek létre az ország falvaiban és városaiban. Nem önmagukban és öncélúan, hanem segítve és támogatva a kulturális szolgáltató intézményeket és segítséget és támogatást kapva ezektől az intézményektől. Nagy társadalmi erők foghatók így össze, amelyek újabb és újabb igényeket hozhatnak felszínre. S ez nagyon hasznos dolog lehet a kulturális állami intézmények számára is. KEZDETI LÉPÉSEK már tisztáztak, amikor az ifjúsági klubokról, művelődési körökről beszélünk. Mindezek és más szervezeti formák is már magukban hordják ezeknek a társadalmi úton létrejövő kulturális munkaközösségeknek a csíráját. Ez az út, amelyen el kell indulni, amelyet a jövőben szélesíteni kell. A társa- dalmasított kultúra útja ez. S ami még fontosabb, meg van ehhez a szándék és a kedv is. Nemcsak ehhez az alapformához, hanem más egyébhez is, amiről szóltak a kultúra vonatkozásában, okosan, néha szenvedélyesen. A hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermekek sorsáról, az általános iskolát be nem fejező fiatalok nagy számáról. A bejárók kulturális problémáiról. A könyvtárak helyzetéről és az iskolával való kapcsolataikról. A kulturális alapok célszerűbb és ésszerűbb felhasználásáról. Mindezt és még sok mást azonban belekapcsolták az alapkérdésbe, így közelítettek a kultúra társadalmasításának ügyéhez. Értették és érezték, hogy valahol erre vezet a kibontakozás egyik útja. A KÖZMŰVELŐDÉSI TÖRkultúra társadalmasításának. Persze az embereket nem lehet törvénnyel arra kényszeríteni, hogy önmagukat műveljék. A művelés vágya emberi, egyéni igény. A feltételek megteremtésében azonban ilyen törvény sokat segíthet. A kilátások ehhez most még kedvezőbbek lettek, hiszen a módosításra kerülő alkotmány új szövege bőségesen tartalmaz közművelődési alkotmányos jogokat is. Indokolt tehát a közművelődési törvény, bármilyen bonyolult területet kell is szabályoznia. Remélhető, hogy az igény hangot kap majd a népfront V". kongresz- szusán is. FALUSI, TANYAI NEPMUVELŐK^ pedagógusok, könyvtárosok, tanácsi vezetők beszélgettek, vitáztak a járás, kicsit a megye és az ország kulturális gondjairól. Eredményeiről is, jövőjéről is. Amit mondtak hittel és felelősséggel mondták. A maguk háza táján sokat tettek a kultúráért eddig is, s ezután is dolgozni fognak érte. Sok jó és új helyi kezdeményezés részesei voltak. Munkájukhoz most új célokat, új kilátásokat kaptak. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a szocialista kultúrának következő nagy lépése a kultúra társadalmasítása. Antalfia Jenő VÉNYRŐL is ezziel ösazefüg- ’éésben esett szó. Talán azért is, mért az elmúlt parlamenti ciklusban éppen Pest megyéből indult ki e törvény kezdeményezése. S a népművelők sokat várnak tőle. Persze nem várják és nem is várhatják a törvénytől a megváltást, de nem is erről van szó. A magyar közművelődést mégis jó volna bekapcsolni az állam jogrendszerébe. Pontosan azért, hogy ez a kerettörvény is ösztönözzön és irányt mutasson, ha közvetetten is, a Úttörő munkásőrök találkozója Szombaton Pápán véget ért az úttörő munkásőrök négynapos találkozója, amelyet a Magyar Úttörők Országos Szövetsége rendezett. Pápán 1965-ben elsőként alakultak úttörő munkásőr rajok és az eddigi munkájuk elismerését is jelzi, hogy a városban rendezték meg az első találkozót, amelyen 300 úttörő vett részt hazánk minden részéből. A négynapos program során a találkozó részvevői fáklyás felvonulást rendeztek. A vendégek megismerkedtek a város neveztes- ségeivel, üzemeivel is, majd bakonyi túrán vettek részt és a döbrentei várnál járőrversenyt rendeztek. Öntözési kérdőjelek a megyében Esővárás helyett gyorsabb felkészülést Szombaton délelőtt a megyeházán megtartotta alakulása utáni első ülését a Pest megyei öntözési operatív bizottság. Kusza Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezetője, a bizottság elnöke sorra vette azokat a tennivalókat, amelyeket már az előző ülésen meghatároztak. A napirendi pontok közé tartozott a víztársulatok fölkészülése az öntözésre. Vitát váltott ki a Dunakanyar Víztársulat szerepe, amelynek nincs elég gépe, hogy a gazdaságok — így a Tahiban működő Kék Duna Szakszövetkezet — igényeit kielégítse. A Galgamenti Víztársulat még nem küldte el intézkedési tervét. Hat társulat területén eddig tíz gazdaság kezdte meg az öntözést: a hévízgyörki, bagi, domonyi, galgamácsai, túrái, vácegresi, gödi, őrbottyáni termelőszövetkezet, illetve az Alagi Állami Gazdaság. Márkus István, a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója elmondta, hogy Pest megyében 30 ezer holdra van öntözési lehetőség, ám a szakemberek elvándorlása, s más okok miatt hozzávetőleg csak 1600 holdat öntöznek. Megítélése szerint most az szükséges, hogy a bizottság tagjai a jövő héten látogassanak el a nagyobb gazdaságokba, ismérjék meg a gondokat. Sok helyütt bizakodnak: megjön majd a csapadék — a tsz-ek részéről nem eléggé aktív az érdeklődés. A szolnoki igazgatóság képviselője elmondta, hogy a Pest megyei területen levő víztársulatok intézkedési terve nem készült el, így a nagykőrösi társulat a jövő hét végére ígérte ezt a munkát. Az igazgatóság talajtérképeket készít, amelyeket 10 naponként bocsát a gazda- daságok rendelkezésére. A dánszentmiklósi Micsurin Tsz- ben fúrjáfk ß. Hátakat, a szövetkezet mintegy 100 hektárnyi kapásnövényt, 50 hektárnyi gyümölcsöst öntözött már meg. Néhány víztároló, illetve öntözőtelep kihasználásáról is sok szó esett a bizottság ülésén. Kusza Béla például elmondta, hogy a dunabogdányi öntözőtelep tervezése hibás volt, a tsz várja az alkalmat, hogy megkezdődhessen az öntözés, amely itt 5S1 holdra terjed ki. A gombai víztároló már építése után, 1966-ban megÉsszerű eszköz-átcsoportosítás Két gazdaság egyesült erővel Március elsején megkezdte szoros együttműködését Öcsa két közös gazdasága, az Űj Barázda Tsz és a Rákóczi Szakszövetkezet. Addig is kooperáltak már egyben-más- ban, például tavaly erdőgazdaságaikban közös fafeldolgozó üzemet létesítettek. Most azonban erősebb szálak kötik össze a két szövetkezetei: egyszerű gazdasági együttműködésre léptek, vagyis a szak- szövetkezet közös területének megművelését a tsz intézi. A gazdasági egyesülés mindkét szövetkezetre származó előnyeiről Saáry József, a tsz elnöke elmondja: — Ezek után a közös 4800 holdon olyan mezőgazda- sági munkát folytathatunk, hogy megtarthatjuk ipari kisegítő üzemeinket. Az új gazdasági szabályozók értelmében az alaptevékenység nem lehet az ipari melléktevékenységnél kisebb, és most már biztos, hogy nem is lesz. Egyébként mind a két szövetkezet átszervezte kisegítő üzemeit. A Rákóczi megszüntette vasipari és szerelvénygyártó részlegét, illetve átvette annak munkáját, az Űj Barázda hasonló üzeme. Ezzel a belső hatékonyság és a termelékenység is fokozódott. Az. Űj Barázda kevés és gyenge minőségű földjével nemcsak ipari üzemei segítségével biztosíthatta tagjai megélhetését. Ha tehát alaptevékenysége az ipari tevékenység alatt maradna, a mező- gazdasággal foglalkozó tagok életkörülményei romlanának. A Rákóczi Szakszövetkezetnek Viszont állandóan nagy gondot okozott közös művelésű területének megmunkálása. Tagjai nagyrészt idős emberek, saját gazdaságukban is nehézkesen dolgoznak, közülük csak kevesen vettek részt a közös munkában. — Gazdasági együttműködésünkre — folytatja a tsz- elnök — szociális meggondolások is sarkalltak minket. A szakszövetkezet, az EGE-ből származó jövedelméből, az eddiginél többet juttathat tagjainak. Egyébként tagjai sorából 86, többnyire korosabb ember, belépett hozzánk, az Üj Barázdába, mintegy 600 hold földdel. Egy részük nagyon idős vagy beteges, nem is bírja a nehéz mezőgazda- sági munkát. De, hogy három év múlva, nyugdíjjogosultak lévén, kaphassanak is nyugdíjat, arról gondoskodunk. Amelyik nem dolgozhat a mezőgazdaságban, annak otthon elvégezhető munkát juttatunk. roggyant —, most is tisztázatlan, mikor lehet belőle öntözni. Örbottyánban a szövetkezet pénzügyi helyzete olyan, hogy késlekedik az öntözőtelep kihasználása. Kitűnt az is, hogy meglevő berendezésekhez sem kér vizet néhány gazdaság. A bizottság tennivalói tehát sürgetőek és sokrétűek. Sajnos, néhol még azt is meg kell értetni, hogy az esővárással nem sokra megyünk: most az a lényeg, hogy az erők összefogásával, mindenfajta bürokráciát száműzve, minden csepp víz a csapadékért áhítozó növényeket üdítse! k. n. Bedolgozó lesz egyik vagy másik ipari üzemünkbe. Az együttműködés különben odáig terjed, hogy a szakszövetkezet önálló tevékenységének könyvelését is a termelő- szövetkezet látja el. A két szövetkezet közgyűlése, természetesen küiön-külön, a gazdasági együttműködés figyel embevételével készült idei tervet már elfogadta. A szak- szövetkezet tagjainak háztáji állattartását és a termények értékesítését is bővíteni szándékszik. Az Űj Barázda pedig a megnagyobbodott területen a mezőgazdasági munkát. Idei bruttó termelési értékét a tavalyi 77 millióval szemben 107 millió forintban irányozta elő a tsz, a tiszta nyereséget 7,5 millióban, bár tavaly 10 millió nyereséggel zárta az évet. Nagyobb bevétel és kevesebb haszon? A tsz-elnök ezt is megmagyarázza: — A Rákóczii a múlt esztendőben szőlőjére másfél milliót fizetett rá. Egyáltalán nem valószínű, hogy csak azért, mert mi műveljük, ez a ráfizetés csökkenne. Ezért mezőgazda- sági nyereségünket kellett kevesebbre előirányozni. Az arányok betartása miatt pedig ipari kisegítő üzemeink termelését kell csökkentenünk. Sz. E. Nem ellenfelek ÍVJ egnőtt a gazdasági dön- főbizottságok munkája, a vállalatok közötti összetűzések, viták száma nagyobb, mint korábban volt. .Ügy tűnhet, ellenfelek állnak az igazságot tevő bírák elé, s valódi vagy vélt. érdekeik érvényesítéséért nem sajnálnak sem költséget, sem fáradságot. A változó gazdasági viszonyok módosítják a vállalati kapcsolatokat is, de valóban ellenfelekké tennék őket? Vagy inkább arról van szó, hogy köny- nyebb perre menni, vita tüzét táplálni, mint megkeresni a kölcsönös előnyöket, a jó együttműködés biztosítékait? Négy esztendeje, 1968- ban bátor lépésre szánta el magát a Nagykőrösi Konzervgyár. Fölszámolta saját szállítóparkját, s teljes egészében ráhagyatkozott az „idegen” cégre, a Volán 1. számú Vállalatára. Ez utóbbi vállalta, hogy maradéktalanul kielégíti a konzervgyár szállítási igényeit — ami nem kicsiség, lévén az évi termelés 10— 11 ezer vagon —, a partner viszont kötelezte magát, hogy nem veszi igénybe mások szolgálatait. Minderről szerződés készült, próbaképpen, három esztendőre. Mi történt" ez idő alatt? A szállító vállalat telepet építtetett közvetlenül a gyár szomszédságában, a járműparkot úgy alakította ki, hogy az a legjobban megfeleljen a fuvaroztató igényeinek. A gépkocsivezetők — mivel állandóan ugyanazt a munkát végezhették — gyorsan megismerték a szállítás zavartalan lebonyolításának fogásait, többletjövedelem fejében vállalták a rakodást, az árukísérést, ami viszont a konzervgyár számára kamatozott hasznosan. S különösen a legutóbbi időkben, amikor a gyár jelentősen bővítette kapcsolatait a kiskereskedelemmel, néhány nagykereskedelmi vállalat merev magatartását ellensúlyozandó. Három év alatt több ízben készítettek gazdaságossági számításokat, s kiderült, hogy a kapcsolat, mint üzlet is bevált, mindkét fél számára nyereséget hozott. Megújították tehát a szerződést, most már öt esztendőre, ám — amint azt a konzervgyár igazgatója hangsúlyozta — a jó gazdasági kapcsolat törvényszerűen maga után Vonja a még szorosabb együttműködést — közös üdültetés megszervezését például —, a két vállalat közötti szocialista viszony minél erősebbre való kovácsolását. A z utóbbi mondatrészt aligha lehet kellően hangsúlyozni; két vállalat, s általában a vállalatok közötti szocialista viszony nem újkeletű kívánalom, ám tagadhatatlanul még nem általános jellemzője a gazdasági életnek, ami a gyakorlatot illeti. Elméleti modellként természetesen minden világos. Két vagy több állami termelő egység létesít kapcsolatokat egymással, a közös érdekek, a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával. A gyakorlatban azonban ez a modell sokféle változáson — nem ritkán torzuláson — megy át, s a rövidlátó vállalatvezetés könnyen sodródik tévutakra. A túl gyors sikerek erőltetése, a nyereség mindenáron való növelése, a haszon megtermelése helyett annak hajszolása sűrűn teremt olyan helyzetet, amilyenben csak az tűnik fontosnak, ami pénzben mérhető. Márpedig nem szükséges bizonygatni, hogy a szocialista gazdasági egységeknek másféle kötelmeik is vannak. Vajon azt sugalmaznánk ezzel, hogy mindenfajta vállalati érdekellentét baj, valamennyi vita fölösleges? A gazdasági tevékenység lényeges jellemzőit tagadnánk, ha ezt tennénk. A termelés, az értékesítés bonyolult szervezetében napról napra teremtődnek feszültségek, ellentmondások, létrejönnek vitás kérdések, tisztázandó problémák. A baj nem ez. Sokkal inkább az, hogy széles körben követett gyakorlat szerint a vitás esetek szereplői „tárgyalások” helyett a „háborút” választják. Eszükbe sem jut a közös nevezőket kutatni, a viszonyt a kölcsönösség alapján rendezni, hanem kardot rántva, bajvívó állást elfoglalva néznek a másikkal farkas- szemet Nem számít ritkaságnak ez két — vagy több — olyan vállalat esetében sem, amelyek azonos tárcához tartoznak, s még sűrűbb a különböző minisztériumok irányítása alatt álló termelőegységeknél. Van-e magyarázat mindezekre, vagy valamiféle objektív törvényszerűség érvényesülését kell látni bennük? XT orábban, a közvetlen gazdaságirányítás rendszerében a vállalati kapcsolatok formálisak voltak. A számukra kötelezően megszabott feladatok alkották a teendők sorát, s ha az előírt tervmutatókat elérték, akkor „jól dolgozó” vállalatok voltak, függetlenül a felhasználók, a vásárlók véleményétől. Napjainkban, a közvetett gazdaságirányítás rendszerében, a formális Vállalati kapcsolatokat fölváltják az üzleti együttműködés módozatai. Nem megszabott tervfeladatok, nem kötött tervmutatók diktálják, mit és hogyan cselekedjenek, hanem a partnerekkel kötött szállítási szerződések, megállapodások. Az új viszony — a korábbitól alapvetően különböző kapcsolat — a vállalatoknál ma még csak egy valamit állított előtérbe: a nyereséget, azaz a pénzt. Ezt vélik egyedüli mércének, s közben, hogy e mércét elérjék, kockára teszik hosszú távú érdekeiket; partnerek helyett ellenfeleket szereznek. A gazdasági környezetnek is szerepe van ugyanakkor abban, hogy a vállalatok még nem kényszerülnek hosszabb távra megalkotni stratégiájukat, s így a taktika — sőt, a taktikázgatás — foglalja el a fő helyet. Néhány kudarc már figyelmeztet arra, hogy a taktika nem pótolja a stratégiát. Néhány példa viszont — mint a nagykőrösi is — arra ad bíztatást, hogy a stratégia formálása közben partnerré válnak, mégpedig szocialista társakká a vélt ellenfelek. Mészáros Ottó A kultúra társadalmasítása
