Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
12 ff írlap 1972. ÁPRILIS 30., VASÁRNAP ILLYÉS GYULA: Cserepezó' (Részlet) Ejh, ez az újj! Mi üzen így néki? Szinte csaholna! Ugyan mi készti? Újra madárfütty? Gépdobogás? Füleltem, vízcsap? Nem, — kalapács! Persze! Itt szembe dologba kezdtek! Fönt a munkások! Már cserepeznek! Onnan jön ez a friss üzenet, ők verik ezt a jó ütemet. A sürgetést, hogy álljam a versenyt, hagyjam a könyvet, írjam a verset tegyem, de tüstént amit tudok, doboljam én is az indulót. Adjam tovább, hogy ami volt, elmúlt hirdessem, éled ami elpusztult, üssem világgá, mint a tető legtetején a cserepező. A munkások műveltsége TÚL A GYÁRON Új lakások, munkásszállás A technikai, technológiai teendők mellett jelentős gondot fordít az életkörülmények javítására a Cement és Mészművek váci gyára, hogy ilyen módon is enyhítse a nyomasztó létszámhiányt. Annak idején jó néhány dolgozót kötött a Naszály tövében levő gyárhoz, lakást kapott. Most folytatódik a lakásépítés, a tervek szerint 96 új otthon falát húzzák fel a kivitelezéssel megbízott nógrádi építők. Sok egyedülálló munkavállaló is elszegődne a Dunai Cement- és Mészművekhez, ha fedelet tudna a feje fölött Ennek biztosítására a gyár kétszáz személyt befogadó munkás- szállást épít. A korszerű szállót a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat építi, s remény van arra, hogy az eredetileg megállapított határidőnél, az év végénél korábban adhatják át használatra. Mindkét építkezést a Cement- és Mészművek saját erőforrásaiból finanszírozza. Mind több háztartásba Annak idején, amikor építeni kezdték az algyői olaj- és földgázmezőt a fővárossal összekötő vezetékhálózatot, a megye két alföldi városában, Cegléden és Nagykőrösön széles visszhangot keltett, hogy mód nyílik a felhasználásba való bekapcsolódásra. Az azóta eltelt idő — részben műszaki problémák, részben a felhasználók tartózkodása miatt — bár nem igazolta a vérmes várakozásokat, de fokozatosan bővül a Tiszamenti Gázszolgáltató Vállalat partnereinek száma. Napjainkban ugyan még mindig a palackos gáz vezet — Cegléden mintegy hétezer, Nagykőrösön négy és fél ezer háztartásban használják —, de az épülő lakások egy része már a vezetékes gáz szolgáltatásához kapcsolódik. Nagykőrösön jelenleg — a közületi fogyasztók mellett — 125 háztartásban élvezik a vezetéken érkező gáz előnyeit, s a feljesztési tervek szerint számuk az év végére már eléri a háromszázat. itathatatlan tény, hogy Y az eltelt huszonhét esztendő alapvető változásokat eredményezett a munkásság műveltségében. De azt is tudomásul kell venni, hogy a felszabadulást követő évek látványos előretörése után lelassult a művelődés tempója, és gyakran a legkisebb előrehaladásért is nagy erőfeszítéseket kell tenni. Annak ellenére, hogy a hazánkban bekövetkezett alapvető társadalmi változás eredményeként ma senki előtt sincs elzárva a kultúra, objektív tény, hogy az egyes emberek, családi, származási, iskolázott- sági és munkahelyi körülmények miatt, különböző mértékben élnek a művelődési lehetőségekkel. Elgondolkoztató példák egész sora bizonyítja ezt. Annak ellenére, hogy az általános iskola nyolc osztályának elvégzése több, mint negyedszázada kötelező és ingyenes, a huszonöt éven aluli ipari-fizikai munkások huszonegy százaléka nem fejezte be az általános iskolát, és ezzel az alapműveltséggel a munkásosztály ötven százaléka sem rendelkezik. Pest megyében az országos átlagnál jobb a helyzet, 33,6 százalék az általános iskolát el nem végzett munkások aránya. (Tíz esztendeje még hatvanhat százalék volt!) A fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulási esélyeit több tényező is befolyásolja. A munkáscsaládok anyagi lehetőségein és kulturális igényein túlmenően lényeges meghatározó tényező a megye iskolahálózatának kedvezőtlen helyzete. Bár az általános iskolai tantermek száma az elmúlt tervidőszakban a tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben növekedett, az ellátottság csak minimális mértékben javult. Az új tantermek építése a szükségtantermek számának csökkenését — 531-ről 455-re — eredményezte, a kettős váltás arányain viszont alig módosított. Változatlanul mostoha körülmények között folyik a szakmunkástanuló-képzés, amelynek keretében a munkásosztály utánpótlásának oktatása, nevelése történik. N ehezíti a munkásosztály vezető szerepének érvényesülését, hogy egyes speciális rétegeinek művelődési helyzete az átlagoshoz képest is rendkívül rossz. Ez mindenekelőtt a bejáró munkásokra, valamint a segédmunkásokra és — sok erőfeszítés ellenére — az építőipar munkásaira vonatkozik. Amíg Pest megye iparában százhatezer ember dolgozik, addig a megye munkavállalóinak ötvenöt százaléka, csaknem kétszázezer ember, naponta utazik budapesti munkahelyére. E munkástömegek a fővárosban hozzák létre a termelési értéket, az adót is a budapesti közigazgatási szerveknél róják le utánuk az üzemek. Ugyanakkor szociális, kommunális és kulturális igényeik a megye községeiben jelentkeznek, ezt azonban a lakóhely — megfelelő, koncentrált anyagi erők hiányában — nem tudja vállalni. A helyzetet súlyosbítja az utazással töltött órák elvesztésén túl az a tény, hogy a bejárók többsége iskolázatlan, betanított vagy segédmunkás. Munkahelyük sem ösztönzi őket általános és szakmai műveltségük növelésére, ennek következtében kulturális igényük is alacsonyabb. Sürgető igény mielőbbi hatékony bevonásuk a köz- művelődésbe. Csak a kulturáltabb munkaerő válik igazán alkalmassá a tudományostechnikai forradalom vívmányainak befogadására, elsajátítására, új technika, technológia, termelésszervezés megvalósítására. A műveltség bizonyos fajta fokmérője az olvasottság — nem új megállapítás ez sem. Kulturális forradalmunk egyik legjelentősebb eredménye az a mennyiségi és minőségi fejlődés, amelynek nyomán az elmúlt öt évben a lakosság évente már húszmillió kötet könyvet vásárolt, és ötvennyolcmillió kötetet kölcsönzött a könyvtárakból. E tekintetben hazánk nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő helyet foglal el. E nagy fejlődés ellenére a családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet, és a felnőtt lakosságból mintegy hárommillió egyáltalán nem olvas. Ezek nagyobb része — sajnos — munkás és paraszt. A könyvtárak kölcsönzési aránya országosan megyénkben a legalacsonyabb, igaz, hogy a könyvellátottság is Pest megyében a legrosszabb. Ha figyelembe vesszük, hogy például Százhalombattán, nincs megfelelő könyvtár, akkor érthetővé válik az alacsony kölcsönzési arány. Érthetővé válik, de belenyugvás ra eOVáltalám nem ad okot.) Annál is inkább nem, mert- az olvasmányok között megyénkben sem foglal él megfelelő helyet a tudományos és szakmai ismeretterjesztő irodalom. A szépirodalmi könyvek legolvasottabb fajtái — a régi, többé-kevésbé romantikus klasszikusok —mellé csak igen lassan zárkózik fel a mai, modem szocialista irodalom. E lőrelépés — kétségkívül az —, hogy az elmúlt tíz évben a termelésben is élenjáró munkások művelődéséért igen sokat tettek a szocialista munkabrigádok, amelyek a gyakorlatban kapcsolták össze a termelőmunkát a művelődéssel. Pest megyében ma már — s ez igen örvendetes — 3971 brigádban 56 397 munkás fejt ki közös és rendszeres tevékenységet feladataik tökéletesebb ellátása, általános és politikai önművelése érdekében. A brigádok többsége művelt, politikailag tapasztalt munkások vezetésével tevékenykedik. Ez a tény és a rendszeres önművelés követelménye kedvezően befolyásolja politikai magatartásukat, mindenkori állásfoglalásukat. A szocialista munkabrigádok megszilárdulásával létrejöhetnek a közművelődésnek olyan természetes elemi egységei, amelyek nemcsak a munkatevékenységben fejlesztik tagjaikat, hanem befolyásolják érdeklődésüket, szabadidő-felhasználásukat is. Ma a megnövekedett szabad idő kis töredékét használják csak kul- turálódásra. Egyelőre még messze vagyunk attól, hogy az emberek szokásává tegyük a szabadidőbeli művelődést De — és ez is az igazsághoz tartozik — a gazdasági vezetők jelentős része sem érti ma még, hogy a művelődés: termelési tényező. Ennek következtében nem érdekeltek a kulturális létesítmények fenntartásában, a művelődést szolgáló eszközök gyarapításában. Pedig a munkásság cselekvő, közvetlen társadalmi-közéleti részvételéhez elengedhetetlen feltétel a szakmai ismeretek állandó bővítése mellett az általános műveltség. Ez kötelessége a társadalom történelmi küldetést vállaló, vezető osztályának, a munkásosztálynak. PRUKNER PÁL Kiváló dolgozók A kiváló dolgozók kitüntetésüket piros díszdobozban veszik át. Ebben egy igazolványlap található, amely feljogosítja tulajdonosát a jelvény viselésére. A jelvény címerünkkel díszített vörös csillag, ezt lánc köti az ezüstö- zött táblácskához, a „kiváló dolgozó” felirathoz. Az Állami Pénzverő üzemeiben évente 120 ezer „kiváló dolgozó” kitüntetés készül. Először gépi veréssel az eloxált alumíniumlemezből csillagot vágnak, erre kerül a fröccsöntéssel gyártott polisztirol műanyag vörös csillag, a szalagrész pedig ezüstözött sárgaréz. A lánc — a lánckészítő automatán gyártják — aranyozott sárgaréz. A kitüntetés miniatűr változatán a jelvény aranyozott, a szalagrész pirosra festett. „Munkám hatékonyságát a leltárkülönbözeten mérhetem le, általában nincs hiányom, se többletem. A másik feladatom: határidőre elvégezni az adminisztrációt. Kiváló dől• A Pest, megyei Hírlap y ' melléklete F .- •' C \\ .y. - - í'v gozó háromszor lettem, 1963- ban, 1970-ben és az idén, amikor húszéves jubileumát ünnepelte a vállalat. Nehéz visszaemlékeznem az első kitüntetésre, régen volt, sok minden történt azóta. A gyárba 1953-ban kerültem, mint anyagkönyvelés-vezető, aztán átvettem a termeléskönyvelést, és 1957-ben kineveztek főrak- tárnoknak. Akkoriban nem volt fedett tárolóhelyiség, árkokban feküdtek az acélrudak, az üzemanyaggal teli hordók pedig az egyik üzem mögötti réten álltak. Nagy munkát öltem a rendszerezésbe, hogy kartonokra fektessem azt a hatezer féle anyagot, amelyet tárolunk. Két évvel ezelőtt, amikor másodszor kaptam meg a „kiváló” jelvényt, új nyilvántartó kartonokat vezettem be és egy új, házi anyagszámozási rendszert találtam ki: azonos számot kapott a raktári nyilvántartó karton és az anyagkönyvelési lap, hogy még véletlenül se keveredhessenek el a dolgok. Most öt raktáros, hét daraboló- és segédmunkás dolgozik a húsz kisebb-nagyobb raktárban, ahol ötven millió forint értékű anyagot kezelünk: acélféleségeket, nemesfémeket, vas- és keményfémporokat, segédanyagokat. Idén, mint régi dolgozó, harmadszor nyertem el a „kiváló” címet. Emlékezetes ünnepség volt. Régebben itt, a gyárban adták át a jelvényt, most a MOM kultúrházban tartotta a vállalat a jubileumi megemlékezést, műsorral, tánccal. Mindenki láthatta, hogy az igazgatómtól átveszem a kitüntetést, zsúfolt volt a színházterem.” Nothdurft György munkája az anyagraktárak kezelése, illetve az itt dolgozók képzése, irányítása. Azon a termelési tanácskozáson, amelyen munkatársai megválasztották a címre, Erdélyi Mihály daraboló szót kért és a rend kedvéért tájékoztatta a résztvevőket, hogy ő is 1953 áprilisa óta a vállalat dolgozója. Több hozzászólás nem volt. A Porkohászati Vállalat „Szocialista munkaverseny és mozgalom irányelvei és szabályzata” című dokumentumában olvashatjuk: f,A »Kiváló dolgozó« kitüntetést az egyéni versenyben és brigádmozgalomban részt vevő dolgozók egyaránt elnyerhetik, ha a cím elnyerésére vonatkozó feladatoknak eleget tesznek. Alapfeladatuk: igazolatlan hiányzásuk, írásos vezetői figyelmeztetésük, jogerős, elmarasztaló fegyelmi büntetésük nem lehet.” A Porkohászati Vállalat húszéves jubileuma alkalmából, idén februárban, 13 ezer 590 forintos jutalmazási ösz- szeget teremtett elő kiváló dolgozóinak. A kitüntetéseket és a velejáró félhavi fizetést hatvan százalékban a munkások, negyvenben az alkalmazottak kapták. Synon István salakozóról azt tartja a főnöke, hogy megbízható, pontos ember. Húsz év alatt igazolatlanul nem mulasztott, nem késett, köz- megbecsülésnek örvend. — A felszabadulás előtt téglagyárban dolgoztam, aztán kivittek a frontra, fogságba estem, negyvennyolcban engedtek haza. 1949-ben a budakeszi mezőgazdasági kísérleti telepen kapáltam, kaszáltam. ötvenben a Földművelésügyi Minisztériumban lettem segédmunkás, nagy tárolókba hordtam a szenet, s innen vitték a tüzelőt a kályhákba. 1953-ban nem akartak elengedni, mert elégedettek voltak velem, én mégis a gyárat választottam. Két évig mint ipari tűzoltó dolgoztam, ellenőriztem, hol lehet dohányozni, hol nem. Tűz nem volt hálistennek. ötvenötben a szállítókhoz kerültem, anyagot hoztunk, vittünk, mindenfelé jártunk. Mint kocsikísérő 1600—1800 forintot kerestem. 1963-ban tízéves törzsgárda-kitüntetést kaptam, de ez akkor csak oklevéllel járt. 1966 óta salakozom, szenet hordok a kazánhoz, s kiviszem a salakot. Ha két megértő ember van, akkor nem nehéz munka. Bizonyára azért tüntettek ki, mert ami rám volt bízva, azt elvégeztem, hiba nélkül. Azzal, hogy kiváló dolgozó lettem, nem változott semmi, nincs okuk, hogy haragudjanak rám. Nem becsülnek többre sem. Tudom a kötelességem és elvégzem. — A Csepel Autógyár párttitkára voltam az ötvenes években. Az igazgató szétosztott a vezetők között különböző papírfedelű könyvecskéket a szovjet munka- verseny-mozgalomról. A gépmegőrzésről, az önmeózásról, a sztahanovistákról szóltak. El kellett olvasnunk, az igazgató számon kérte tartalmukat. Kirakatot csináltunk, reklámot. Volt egy Kulcsár József nevű fúrós, aki ötszáz százalékot teljesített. Mindenki a kezére játszott, a fúrófejek kifogástalanok voltak, a legjobb anyagokat kapta, és az emberek ezt tudták. Azt mondták, könnyű neki, ám észre sem vették, hogy Kulcsár nyolc órán keresztül föl sem emeli a szemét a gépről. — Nem mindig a legjobbak kapják a kitüntetést. Most az a nézet, hogy „ma én, holnap te”, körüljárjuk azokat az embereket, akik megkapják a „kiváló” címet, de nem lesznek mások előtt példaképek. Pálfi Kálmán igazgató maga is részt vesz a kitüntetések odaítélésében. A termelési tanácskozáson Erdélyi lmréné, meó-csoport- vezető kitüntetését a dolgozók egyhangúlag megszavazták, mivel becsületes, jó munkájával és a vállalathoz való hűségével a „kiváló dolgozó” címet kiérdemelte. — Reggelente meghatározom, hogy mit csináljanak a meósok, aztán csak szúrópróbaszerűen ellenőrzők. Tolómércével, mikrométerrel mérek, ismernem kell a fogásokat, hiszen én meózom a meóso- kat. Ha valamire azt mondom, hogy tizedes, akkor az annyi is. Koncentrálni kell, figyelni — ez a titka a mi munkánknak. — Legtöbbet adminisztrálok, ráírom a „K”-lapra a megrendelő nevét, az anyagot, a méretet. Ennek a méretnek hitelesnek kell lennie, reklamációt nem tudok elviselni. — A „kiváló dolgozónak” mindig jobbnak kell lennie, mert a fejéhez vághatják, hogy nem kiváló. Egyébként is ő a „mintapéldány”. Az asszonyokkal jó érzés együtt dolgoznunk, nem változott a tekintélyem. Jó érzés a munkatársaimnak, hogy közülük választottak kiváló dolgozót. Általában döntő a vállalathoz való hűség, vagyis az, hogy a dolgozó sem jóban, sem rosszban nem hagyta cserben gyárát. Ez akkor is érdem, ha a munkás kisebb képességű. A hűséget sok minden magyarázza: a kényelmes utazás, a festői környezet, a megszokás, a rokoni viszonyok, az ismeretségek, a barátok. Vannak prózaibb szempontok. Először a végösszeg ismeretes, mennyi forintot oszthatnak szét, ezután meggondolják, hogy az üzemekből, a hivatalokból hány dolgozót tüntessenek ki. A félhavi fizetéseket újra összeadják, nem lépték-e túl a végösszeget. Mert a műszakinak, a mun* I *
