Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
10 «ST MEG »El ?#írlöD 1972. ÁPRILIS 30., VASÄRNÄP JÓZSEF ATTILA: Tömeg Munkát! kenyeret! Munkát! kenyeret! Jön a tömeg, a tömeg! Mint a megriadt legyek, röpülnek róla a kövek. Szálló szikla, apró szikra, mint ki a szemét kinyitja, ha vasdorong ütötte meg. A tömeg járó erdő-rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termőföld talpa, tenyere. Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek s a ködök bár hegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere. Kenyértésztaként dobódxk, hánykolódik, dagasztódik, a tömeg. Tömény őssejt, püffeteg, tapogatóit kibontja, nyúlik, válik amőbaként, más dudorait bevonja. Világ, bekap a tömeg! Felleget fú orralika, odvas foga bérkaszárnyák görbe sora. Kapkod, nyúl, ahová ér, csűrért, gyárért, boglyáért, hétórai munkáért, a Göncölért, Fiastyúkért, bővizű, alföldi kútért — — Nyirkos, görbedő atyáim, édes, sovány leánykáim a tömeg. Körötte füstölgő csövek. Folyót piszkál a szalmaszál, — ni, kapja, viszi már az ár! és sodorja a padokat, a kiszniket, a kocsikat, a csákókat, a lovakat, a fölmutatott kardokat------Óh! M inden más hiábavaló. az alku, az átok, a csönd, a szó! O az épület s az építő lenn alapkő és fönn tető, a dolgozó, a tervező — — Éljen a munkásság, parasztság, nem fogja polgári ravaszság, fölrúgja milliónyi láb, — hú! tömegek, tovább! tovább! Dokumentumok „...só is csak elvétve..’ 99 • •• A Kommunista című lap írta 1934. május elsejei számában: „Országosan majdnem negyedmillióval kevesebb munkás feleannyi bérért termelt 1933-ban ugyanannyit, mint 1927-ben. Földönfutó koldussá tettek negyedmillió munkást, éhbérre szorították a termelésben, hogy „leküzd- hessék” a válságot.. Pest megye lakosságának 26 százaléka ipari tevékenységből élt, de az ipar elsősorban kis-, házi- és. vándoripar jellegű volt. Egyes rétegek a nagyarányú munkanélküliség miatt nehezen éltek. 1934- ben Pest megye 30 ezer lakosának nem volt biztos megélhetése. Részlet az Országos Mező- gazdasági Kamara 1935. évi jelentéséből: „A falusi munkásosztály teljesen megszűnt cukorfogyasztó alany lenni, sőt gyufa, petróleum és só is csak elvétve jut a munkásháztartásokba.” Az ünnepnek nincs vége Egy régi május elseje Monoron Az öregember cigarettára gyújt, a gyufa körmére ég: — Két hét múlva itt vitték végig megbilincselve, mind a tizenkettőt. A csendőrök kiabáltak: gyerünk, piszkos kommunisták, az ünnepnek vége! Csúnyán összeverték valamennyit. Volt egy doboz cigarettám, bedugtam az egyik fogoly zsebébe. Később kérdeztem meg az ismerősöktől: ki volt az az ember? Valaki azt felelte: Drapál János. Olyan korú lehetett, mint én, legfeljebb két-három évvel idősebb... Az öregember szerény: „Kedvesem, ne írja be a nevem. Sokan adtak a foglyoknak”. * Gyömbér Sándor pilisi lakos 15 éves volt 1932-ben. Sosem felejti el azt a május elsejét. — Kifutófiú voltam a Ba- logh-pékségben. Vasárnap volt, de nekem nyolc órára akkor is szét kellett hordanom a boltokba a kenyeret. A sorompónál csődületet láttam. Fenn, a magasban, a távíródróton vörös zászló lengett, lenn meg őrjöngtek a csendőrök. A törzsőrmester egyre azt hajtogatta, ha megtudja, melyik tűzoltó adta kölcsön a létrát a zászló kitűzéséhez, az nem ússza meg szárazon. Fényes reggel volt már, a faluban futótűzként terjedt a hír, tódultak a sorompóhoz az emberek, s a zászlót — feszesen függött, a szél sem kuszálta össze —, még mindig nem bírták leszedni. Drapál János veterán így emlékezik a monori illegális harcokra: ... „Czellaó Károly hozta szóba először az illegális pártot. Meghívott a lakására -is, ahol összehozott egy Sinko- vics nevű — mint később megtudtam: gyömrői elvtárssal. Tőle később ötezer röpcédulát kaptunk, hogy szórjuk szét a községben ... Ettől kezdve rendszeresen elláttak illegális sajtóval, s a következő - akciókban már H. Kovács János is részt vett. Egy napon utasítás jött, hogy hár- mónk közül valaki menjen ki hathónapos iskolára a Szovjetunóba. Ügy döntöttünk: az menjen, aki elsőként lett tagja az illegális sejtnek. Czellaó Károly elutazott, s helyette H. Kovács elvtársat választottuk titkárnak. A központi sejt mellé akkor már megszerveztük az északi, déli, keleti és nyugati sejtet is. H. Kovács János 1932-beli letartóztatásunkig volt a KMP kerületi titkára,..” Gyömbér István nyugdíjas visszaemlékezéseiből: ... „H. Kovács János megbízott az ifjúmunkások közötti szervezőmunkával. Dó- czi József és Kerekes Pál lett a segítőtársam. 1931-ben Ra- gozóczki János és Bajkai Károly összehozott a budapesti KIMSZ összekötőjével, akivel attól kezdve kapcsolatot tartottam ... 1932-ben megszerveztük a munkanélküliek felvonulását Monoron. Drapál János vezetésével küldöttséget menesztettünk a főszolgabíróhoz. A főszolgabíró azt mondta, másnap menjek vissza a válaszért, mert egyedül nem dönthet. Másnapra a járásból Monor- ra rendelte a csendőröket. Csakhogy elszámította magát: hetipiac napja lévén, még nagyobb volt a tömeg, mint az előző napon. A csendőrök tehetetlenek voltak a tömeggel szemben. Az akciónak híre tnent a járásban, s az lett a következménye, hogy kényszerűségből ínségmunkát szerveztek, kétnapi folyamatos munkát biztosivá a munka- nélkülieknek. Az utcai árkokat kellett rendbe tenni, napi két- három kiló lisztért vagy burgonyáért, amit a módosabb monoriaktól szedtek össze. Mi persze ezt az alkalmat is felhasználtuk, hogy a javak egyenlőtlen elosztása, a társadalmi igazságtalanság ellen agitáljunk az emberek között ...” Budapest, VI., Lenin körút 104, II. emelet. A csengetésre deresedé hajú, fiatalos férfi nyit ajtót: Dóczi József egykori ifjúmunkás, a párt veteránja. — Az összekötő 1932. április 30-án közölte a vezetőség utasítását: május elsejére ki kell tűzni a vörös zászlót a Turul vendéglő előtti ívlámpa vezetékére. A feladattal a mi sejtünket bízták meg: Gyömbér Istvánt, Kerekes Pált és engem. Ragozóczki János átadott egy vörös zászlót, amit — úgy néztem — vasúti bakterzászlókból gépelhettek össze. Az aljába vaspálcikát varrtak, hogy a szélben is kifeszüljön, a felső szélére meg kapcsot, abba fűzték bele a zsineget. A spárga tövét elvékonyítottuk, hogy egy rántásra elszakadjon. Acéldrótból négyágú dupla horgot csináltunk, beleakasztottuk a kapocsba, a zsineg végére nehezéket kötöttünk, hogy súlya legyen, amikor a zászlót feldobjuk a magasba. Mindent úgy csináltunk, ahogy az Ifjú kommunista című illegális újságban láttuk. A többi már egyszerű: egy jól irányzott dobás, a horog valamelyik ága feltétlenül beleakad a kiszemelt drótba, a zászló fennmarad, a zsineget a nehezékkel együtt letépjük. Eddig rendben volna, hanem a sejttel volt baj! Gyömbér István vidéken dolgozott, és nem tudott hazajönni április 30-ára. Ugyanígy Kerekes Pál vasutas', aki éppen szolgálatot teljesített Budapesten. Már jó ideje ólálkodtam a Turul vendéglő előtt, hiába. A rendőr máskor . szívesen megitta a fröccsöket, ha fizettek neki, most el nem mozdult onnan, az istennek sem. Már sötétedett, amikor találkoztam Hörömpő Mihállyal. Néhány hónappal korábban, a munkanélküli tüntetés szervezésekor tudtam meg, hogy ő is közénk tartozik. Együtt indultunk el alkalmas helyet keresni. Éjféltájban jutottunk a sorompóhoz. Láttuk, hogy a távíródrót itt jóval magasabban feszül, mint másutt. Hörömpő Mihály falazott, én meg feldobtam a zászlót a magasba. Rögtön fennakadt. Akkor letéptük a zsineget, és elszeleltünk... Gyömbér István visszaemlékezéseiből: ... „A zászló délelőtt 11 óráig lengett a vasúti átjáró felett. Nagy csődület támadt, mert a csendőrök képtelenek voltak leszedni. A kirendelt tűzoltók is csak a leghosszabb létráról érték el. Addigra Soha' nem Volt az emberiség- lek annyira kőiös vágya, óhaja s kívánsága, mint e négy betű: •éke. A. világ valamennyi népe zért a' szóért'.kiálltott: béke, •ékét! De . a ' tébolyult f Hitle’r- anditái puskagolyóval válnszöl- »k.‘ Felperzselték, fél' Európát’, »fosztottak országokat, halomra yiikoltak milliókat és földön-, itóvá tették a népek sokaságát., z lett az őrült,- dilettáns német ji'és. szellemi ': ideológia ered- cnye. : ,*V.f<?r-£"\ Az’ egész Európa' embertelen igázására . felkészült,; szörny- ülött. náci-fasizmus^ már meg- mmisitve, vlétipoTva; hever :a. :moltráciék’hadseregének lábai 5tt, de még közvetlen előtte is ’gkisérelte a három hágyhata- d békéjét, illetve egységét mcg- ntani. Amerikának és'.'Angliák felajánlották a fegyverleté- t, de a Szovjetuniónak nem; zel az utolsó, alja® tnerény- ükkel nemcsak-az volt á:céN. :, hogy megbontsák .az,egylet, hanem- igy, reméltek*egy* juk nézve e'nybéhb' büntetést szközőlni. 'Nem', erről szósem el! Azért a rettenetes-bűnért, lyel elkövettek,-felelniük; és ihődniük kell! Sztálin marsall hadserege még a csiráját, is tja a náci-fasisztáknak,' hogy veszélyeztethessék többé a cs nemzetek áldásos mucit és igy megszabadítja a vi- ■t örökre a háború borválságaitól. lost, a béke megérkeztével, rő lelkesedéssel köszöntjük őztes nemzetek bölcs vezetőit és hős hadseregeit, - melyek, nieg- Szabaditották • az emberiséget a sok szenvedéstől,felszabadították az elnyomottakat és utat nyitottak a'békés,. boldog jövő felé. Győzelmi Útjukon kíséri őket a világ valaménnyi'népének hálája és béke himnusza és minden népek közös vágya és régi kívánsága: világ proletárjai egyesüljetek,. hogy örök legyen a béke és áldásos a munkai (V—ót A Tanácsköztársaság megdöntése után 1945-ben ünnepelhetett újra szabad májust az ország. „Béke!” és 2. oldalán „Harcos békét !’* ezt a programot hirdette meg a Magyar Kommunista .Párt monori szervezetének emléklapja is, amely a Vörös Hadsereg köszöntésével, Ady- verssel, az ifjúsági mozgalom tettekre serkentő felhívásával négy oldalon jelent meg 1945 májusában. azonban, mindenki megláthatta, mennyire félnek az urak ettől a zászlótól...” Néhány nappal később megkezdődött a megtorlás: Rákospalotától Albertirsáig, le- taftóztátták a KMP helyi vezetőit. H. Kovács Jánost 11 monori kommunista követte a csendőrségi tömlőébe: Gyömbér István, Ragozóczki János, Bajkai Károly, Ardai István, Nagy Imre, Boros Mihály, Drapál János, Torma Imre, Dóczi József, Kerekes Pál, Pintér István. A csendőrök ütötték-verték őket. H. Kovács János az ütlegektől egyik fülére megsüketült. Sürgős volt a dolog: a pesti nyomozók pünkösdre otthon akartak lenni. Kapkodásukban oda sem figyelték a csendőrök által felvett jegyzőkönyv sületlenségeire. Ezt használta ki később a vádlottak védőügyvédje, s a bíróság nem tekinthetett el a tényéktől. Drapál János így emlékszik a továbbiakra: „Pünkösd szombatján megbilincselve kísértek bennünket Budapestre, a Markó utcai ügyészségre. A vasútállomásig erős csendőri fedezettel mentünk. A Petőfi utcában sok ember nézte a menetet, s elkísérte az állomásig. Néhá- nyan cigarettát, dohányt adtak nekünk. A Mankóban újabb kihallgatások következtek, majd 8 heti vizsgálati fogság után, vádirathirdetés, tárgyalás, ítélet: H. Kovács János 2 évi fegyházat, Ragozóczki 6 hónapi fegyházat kapott államellenes szervezkedésért, illegális összejövetelekért, nyolcán pedig 6—6 heti fogházat kaptunk...” Gyömbér István: ... „Később megtudtuk, hogy letartóztatásunk után újabb röpcédulázás volt a községben: Monori F. Dezső, Kajli József és Hörömpő Mihály tevékenykedett, hogy elterelje rólunk a figyelmet. Letartóztatásunk alatt a párt újabb tagokkal erősödött...” Végül idézzük Drapál János szavait: „ ... Szabadulásunk után örömmel tapasztaltuk, hogy helyünkre energikus fiatalok álltak. Ott folytatták, ahol mi abbahagytuk. Az uraknak pedig tudomásul kellett venniük, hogy Monoron a kommunista párt gyökeret eresztett, nem lehet többé kiirtani a község életéből.” NYÍRI ÉVA HOMOK ERZSEBET: A kezerrí" Mire kijártam a hat elemi iskolát, betöltöttem a tizenkettedik évemet. Ügy mondják, akkorra elég mutatós lány lettem. Mire végeztem az iskolával, édesapám kemény akarata és vasszorgalma már két szép lovat hozott az istállóba. Kevéske földünk is volt. Meg béreltünk is hozzá a paptól, és így már nem voltunk annyira az uraság földjéhez kötve. Édesapánk dolgozgatott a lovakkal, meg fuvarozott a falusiaknak. Bátyó és én még aratást is vállaltunk, mikor a miénkkel végeztünk. Aztán meg mentünk a , cséplőgépekhez részesbe csépelni. Bizony, bátyónak nehéz dolga volt a gépnél, mert neki is vinnie kellett a zsák búzát, akár a többieknek, még a magas padlásokra is. Pedig csak tizenöt éves volt. No, de mindenütt és mindenkor voltak jó emberek, akik segítették a gyengéket. Egy*A szerző első, Igaz mesék című könyvének egyik története. két javakorabeli ember ott a gépnél igazán jószívű volt. Mert mikor bátyó volt soros a zsákolásban, odamentek a mázsához, s félretolták a zsák alól. — Eredj innen, te bikfict... Inkább vigyél el helyettünk egy pár villa szalmát, majd mi helyére rángatjuk a zsákokat. Én a töreklyukihoz kerültem. A töreket raktuk a törekhordóra, és vittük, ahová a gazda parancsolta. Ezt csináltam állandóan, heteken keresztül, abban a klbírhatatlannak látszó porban. Azóta is sokszor elgondolkoztam azon, hogy micsoda kiismerhetetlen valami az a cséplési por. Nincsen annak s'e szája, se lába, de még keze se, és mégis úgy tud csípni, hogy az első napokban szinte elviselhetetlen. De néhány nap után, ha megszokja az ember, szinte hiányzik. Én is így voltam vele. Szinte rossz volt, mikor végeztünk a csép- léssel. Már gyerekésszel is nagyon szerettem a paraszti életet. A karcsú szárú, ringó derekú búrót, a madárdaltól hangos erdőt, s csörgő patakokat, a susogó fákat, a százszínű rétet... De mégis bujkált, motozott bennem a vágy valami más után ... Nagyon szerettem volna képzett varrónő lenni, és addig unszoltam a szüléimét, míg bele nem egyeztek, hogy varróiskolába men4 . vs***«),» wewssp •” • *............. MAGYAR KOMIHMSTA PÁRT MÜIVOR ÉSZERVEZETfojEK »I ÁJl'SI EMLÉKLAPJA ;í 0ldfíilt qú mdűlah)k ./"Ár idermájus e'gészea más, mint az elmúlt években'. Ezt mindenki érezhette, aki az 1. jer; felvonuláson' részt-vélt. Soha'nem látott tömeg ünnepelte á napot és hiszem, hogy az elkövetkező években nem lesznek közömbösek e nappal ■ szemben,1 akiket: nem a meg ' győződé*; népi 9 szervezettségük hozott, közénk.;.-;t\ • y . • v, • Sokan mondták nekem utón útfélen és hivatalos helyen, hogy. ilyen 'szépet még nem láttak és hogyan fehet, hogy ilyen szép ünnepélyt' nem engedélyeztek a' hatóságok az elmúlt-években; A felelet egyszerűt Május I. a munkások nyilvánították hivatalos munkás. ünneppé, és Ugyanakkor elhatározták a három nyölcas, jelző megvalósulását és'.éz pedig a kővetkező: nyolc óra. utunka, oyolc óra szórakozás és nyolc íra .pihenő.' Ezeket’ a föltételeket .súlyosnak, tartották a reakciósok és mivel pénzük és ezáltal a hatalmuk meg volt, egyszerűm hatalmi szóval megtiltották 1 • nap ' ünneplését. .Sértette volna a fülüket, ha a nagy tömegben olyan ielszavak hangzottak volna el, amelyek íz 6 érdekükkel ellentétben vannak. 0A másik ok pedig, hogy rrájus t. (munkásság neve és barci ptogramm- ának alapköve. Irtózlak attól a gon- falattól, hogy május I én a munkás lág ünnepeljen é§ tiltakozzék a kapjlisták és a reakciót rendszerek ellen. 5k addig egy sarokban várják az idők nuiását. Mert azt mégsem lehet tőlük livánni, hogy a munkássággal együtt inpepelienek. Ezen a napon még úgy , em illett nekik szórakozni, mint máskor.' Áras 1 neorő.Gondollak egyet: május 1 én dolgoztatlak és ók mulattak. De nem mint munkás, hanem mint tavasz ünnepét ünnepelték. Persze- ez az öröm a demokratikus Magyarországban ürömmé változott a számukra. De mi ezen egy Csepel semjbáckódunk. Sőt... • • De ugyanakkor, mikor május t-ét .ilyeri szépen és)szabadon ünnepeltük, nem szabad njcglelcdUezni, hogy ezt a győzelmes Vörös Hadserrgnek köszönhetjük és azoknak az elesett hős liszteknek, altiszteknek és legénységnek, kiknek emlékére községünkben azt a-két szép emlékművet emeltük. Hálánk és kegyeletünk emlékére úgy kelt ápolni éa őrizni e két emlékművet, mini a legkedvesebb hozzátartozóink emlékére emelt emléket. Nem sztbad. I hogy a virágok e kél emlékmű körül elbervadjanak. Május t i ünnep megrendelésében résztvevő elvtársainknak, ifjú munkásainknak, a szakszervezeti vezetők és öntudatos tagjainknak köszönetét kell hogy mondjak. Szinte nem is tudok kivételt tenni, csupán annyit szeretnék mondani az ifjúság közreműködéséhez, hogy bár érte őket támadás és csináltak valamit, ami nem helyes, de ezzel szemben most megmutatták erejüket és egységüket. Nagyon helyes, ha kritizálnak és kritizálják egymást, n ért igy kristályosodik ki egy harmadik fogalom. Még csak annyit, hogy a személyeskedést ne ismének meg, mert ez a mozgalom rákfenéje. De nemcsak május elsején mutatták meg egységes cselekvő erejüket, hanem
