Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

I 1972. ÁPRILIS 30., VASÁRNAP r&s Mtd ^/Círiíxp 5 Tegnap felavatták a leányfalui strandot GÖDÖLLŐI TAVASZ Megnyílt a kiállítás A szigettől a nagyvilágig Beszélgetés az IBUSZ vezérigazgatójával Tegnap délelőtt Leányfalun ünnepélyesen felavatták a Dunakanyar több mint 17 millió forintos költséggel lét­rehozott első melegvizes strandját. Az ünnepségen meg­jelent Császár Ferenc, az MSZMP szentendrei járási bizottságának első titkára és dr. Korsós László, a szent­endrei járási hivatal elnöke. A vendégeket Farkas József községi párttitkár köszöntötte. Méltatta az átadásra kerülő,, 18 ezer négyzetméter alapte­rületű, 1400 üdülő befogadá­sára alkalmas strandfürdőt. Ásványi tartalmú, 56 fo­kos vize 1000 méter mély­ségből érkezik, majd hő­fokszabályozás után kerül a három medencébe. A későbbiekben tovább bőví­tendő strand területére a ter­vek szerint egy negyedik, öt­ven méter hosszú medencét is építenek. Most már a termés a fontos A tavalyinál kedvezőbben alakultak a zöldség ermesztési szerződéskötések Ajándék Márciusban a dunaújvárosi múzeumban bemutatták a vá­rosépítés kezdetén ott élt és dolgozó Szantrucsek Jenő fes­tőművész gyűjteményes ki­állítását. A művész özvegye most értesítette a városi mú­zeumot, hogy férje képei kö­zül a Dunaújvárosban készí­tett és kiállított nyolc fest­ményt — portrékat és az üze­mekről készült képeket — a múzeumnak ajándékozza. Avar kaganátus volt... Szekszárdon régészeti lele­tekre bukkantak a Bercsényi utcában folyó csatornaépítke­zés közben. A béri Balogh Ádám Múzeumba került két bronz kürtősvégű karperec, egy bizánci típusú ezüst fül­bevaló és egy korai avar edény. A leletek azt a ko­rábbi feltevést erősítik meg, miszerint Szekszárd és kör­nyéke a kora-avar kaganátus egyik gazdasági központja volt. 1932*tol több mint tíz éven át működött pilisi népfőiskola. Itt egy férfi-, egy gazdasz- szonyi és egy leánycsoport működött. Az előadók: hely­beli tanítók, tanárok, lelké­szek, jegyzők, orvosok, tiszt­viselők és meghívott írók, egyetemi tanárok stb — de rajtuk kívül gazdák is tartot­tak előadásokat. Az iskolában a legfőbb, kisgazdaságban hasznosítható mezőgazdasági ismereteken kívül többek kö­zött közigazgatási jogot, ma­gyar irodalmat, társadalom- tudományt, gazdasági földraj­zot, éneket, gazdasági szám­tant, egészségtant, gazdasági üzemtant, magyart, történel­met is oktattak. A nők szű- kebb témakörben, kevesebb tárggyal ismerkedtek: például háztartástannal, a magyar népdalkinccsel. A hároméves iskolát elvég­zettek „a magyar föld birtok­lására méltó" oklevelet nyer­tek. De a hallgatók később sem váltak el a népfőiskolá­tól: közülük sokan előadók­ként folytatták a munkát. A pilisi népfőiskolát java­részt adományokból tartották fenn. Megyénkben Érden és a monori tanyákon is működött népfőiskola. Az utóbbit néhai Oláh István, a monori gim­názium felszabadulás utáni megalapítója, vezette. Abban az időben többször szóvá tet­te, sérelmezte: a népfőiskolák apostolai miért mindig a dán és finn példákra hivatkoznak? Tessedik Sámuel Szarvason száz évvel előzte meg a skan­dináv példát! Oláh István 1942-ben kinyomtatott szavai a mozgalomról: „Vigyázzunk azonban, hogy a divatozók, di­lettánsok és pillanatnyi akar­Az avatáson Császár Fe­renc, a járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Hosszan szólt má­jus 1 jelentőségéről, majd ar­ról beszélt, hogy legnagyobb ünnepeinket gyakran kötik össze a városokban, közsé­gekben az életszínvonal eme­lését szolgáló új létesítmé­nyek átadásával. A községbeliek és a turis­ták pihenését, üdülését szolgálja, a környezetet, az életet teszi szebbé az új strandfürdő is — méltán avatják fel, május elsejére. A járási pártbizott­ság első titkára ezután átad­ta a strandfürdőt Leányfalu lakosságának. A község nevében Bálint József tanácselnök vette át az új létesítményt. A gazdasági szakemberek szerint idén várhatóan megáll a zöldségtermelés lassú visz- szafejlődésének folyamata, amely néhány évvel ezelőtt kezdődött, s az elmúlt évben különösen nehéz feladat elé állította a piaci ellátásért fe­lelős kereskedelmet és a kon­zervgyárakat. A zöldségter­mesztés fellendítésére ugyanis — mint ismeretes — egész sor árintézkedés látott napvilá­got, az üzemek gépvásárlási és egyéb kedvezményeket kaptak. Ennek eredményeképpen — a legújabb összesítés szerint — 1972 áprilisában lényegesen kedvezőbben alakultak a zöld­ségtermesztési szerződésköté­sek, mint egy évvel korábban. A SZÖVÉRT egyesüléshez tar­tozó MÉK, a Zöldért és a Hungarofruct túlteljesítette felvásárlási előirányzatát és 11 százalékkal több árut kötöt­tek le, mint amennyit tervez­tek. nokok hínárjában el ne ve­szítse komolyságát ez a na­gyon fontos megmozdulás. Vi­gyázzunk, mert eddig a leg­szebb, a legegészségesebb ma­gyar törekvéseket egy látha­tatlan front mindig kettéfűré­szelte.” Tanulságért, folytonosságért Milyen szükséglet sürgeti közművelődésünk, iskolánkí- vüli népművelésünk távolab­bi múltjának, egész történeté­nek feldolgozását, értékelését és közrebocsátását? — A meg­ismerés igénye. Hogy megtud­juk, milyen elmaradást kel­lett felszámolnunk később? S hogy megtudjuk azt is, mi mindenért nem kell szégyen­keznünk, mire lehetünk büsz­kék. Hogy eloszlassunk tévhi­teket és nosztalgiákat. (Gon­doljunk az egykori élénk ön- tevékenység mögötti hagyo­mányos közösségekre, ame­lyek egyúttal feltételei is vol­tak az öntevékenységnek. Vagy arra, hogy az akkor olyannyira óhajtott ismeret- anyag nagy része azóta el­avult — vagy ellenkezőleg, közismertté vált, könnyen hozzáférhetővé.) Szükség van a feltérképe­zésre — feldolgozásra azért, hogy elválasztódhassanak a maguk idejében haladó törek­vések — a többitől. Szükség van a feltérképezésre, tanul­ság végett. S azért, hogy a ha­ladó törekvések közül is kivá­lasztódhassanak azok, amelye­ket hagyománynak vallha­tunk, hagyománnyá emelhe­tünk, amelyekkel folytonossá­got is teremthetünk. Padányi Aw0h A Gödöllői tavasz, 1972. rendezvénysorozat keretében ebben az esztendőben is meg­rendezték a város és a járás képzőművészeti életét bemu­tató tárlatot. A zsűri váloga­tása alapján Chlumetzky Ti­bor, Fazekas Ferenc, Karsai Zsigmond, Kukla Mátyás, László Lilla, Lörincz Rezső, Pataky Tibor, Remsey Andor, Remsey Gábor, Remsey Iván, Remsey Jenő, Sailer György, Sári László, Szekeres Erzsé­bet, Takács József és Zajzon Ágnes képeit láthatják az'ér­deklődők. A járási hivatal nagyter­mében tegnap délután ünne­pélyes keretek között megnyi­tották a tárlatot. A kiállításon látható alkotások ismertetésé­re lapunk egy későbbi számá­ban még visszatérünk. A leszerződött mennyiség az elmúlt évinél 66 ezer tonnával több, de 135 ezer tonnával haladja meg az elmúlt évi tényleges felvásárlást. 1971-ben — mint ismeretes — kedvezőtlenül alakultak a terméseredmé­nyek, emiatt nem sikerült tel­jesíteni az előirányzatokat. Az üzemek éltek az állami támogatással és több évre szóló termelési szerződéseket kötöttek. Ennek alapján egész sor gép megvásárlására sze­reztek jogot;" egyebek között 12 amerikai paradicsom- kombájnt,* 17 holland és 15 magyar zöldborsószedő-gép- sort, hét holland vöröshagy­ma-kombájnt és 40 zöldborsó- cséplő-gépet vásároltak meg. Ezek mellett speciális vető, ültető és manipuláló berende­zéseket is beszereztek, hogy messzemenően gépesíthessék a kézi munkát. A konzervipari vállalatok az előző évinél több mint 35 ezer tonnával nagyobb mennyiségű árura kötöttek szerződést a zöldségtermesztő gazdaságok­kal. A szerződéskötések adatai szerint megnőtt az érdeklődés a dohánytermesztés iránt is. A szerződéskötések eredmé­nyeinek ismeretében a szak­emberek arra számítanak, hogy amennyiben az időjárás nem lesz különösebben kedve­zőtlen, úgy a tavalyinál jobb lesz a zöldségellátás. Tausz János, az IBUSZ ve­zérigazgatója, régi ismerőse a Pest megyei embereknek. Amióta 1949-ben országgyűlé­si képviselővé választották, egy ciklust leszámítva — meg­szakítás nélkül majd húsz esz­tendeje — megyénk valame­lyik választókerületét képvi­seli a Parlamentben. Bár So- mogyországban, Barcson, szü­letett, mégis fiatal kora óta annyi régi és új emlék, él­mény fűzi Pest megyéhez, hogy ma már inkább ide tar­tozónak vallja magát, mint somogyinak. Talán ezért is fordult visszájára az első fél­órában az idegenforgalomról tervezett beszélgetésünk, s vált férfiasán szemérmes val­lomássá egy táj s a benne lakó emberek szeretetéről. Az első emlék: Szigetmonostor — Az első Pest megyei em­lékek, még a harmincas évek elején, Szigetmonostorhoz fűznek ... — emlékezik csen­des derűvel ifjúságának moz­galmas, felejthetetlenül belé- rögződött esztendeire. — Ta­vasztól őszig, amikor csak le­hetett, ott sátoroztam munkás­társaimmal a TTE táborában. De gyakori vendég voltam a gödi Fészekben és a vöröskői találkozókon is. Akkor, persze, nem gondoltam arra, hogy én, a nagy természetbarát, egy­szer majd elősegítője lehetek annak a nagyarányú turiz­musnak, amely nem valami­féle magyar specialitás, ha­nem világjelenség immár több mint egy évtizede. Igaz, akkor beértük egy erős bakanccsal, egy kopott sátorral, s hogy volt a közelben egy kerekes kút is, az már szinte ajándék­nak számított. Minket akkor e táj természeti szépségein kí­vül azok a közös beszélgetések vonzottak ide, amelyek bizo­nyos értelemben elősegítői és érlelői voltak mindannak, aminek ma, pontosabban hu­szonhét esztendeje már való­ság a neve. Szóval, így kezdő­dött az én nagy barátságom Pest megyével, s ez a barátság vált e szűkebb tájért érzett fe­lelősséggé két évtizeddel ez­előtt, a falvak és emberek ügyes-bajos dolgai, valósággá formálható tervei érdekében. Szólt a képviselőtárs — Hogyan egyeztethető ösz- sze ez a felelősség a százezrek utaztatásából, ország-világ lá­tásából adódó gondokkal, fel­adatokkal? — Valóban, a sok százezer ember utaztatásának feladata nem kis gondot jelent. Tavaly például majd félmillió külföl­di turista magyarországi és százhétezer magyar turista külföldi utazását szerveztük és bonyolítottuk le. Ezenkívül országjáró túráinkon szintén százezrek ismerkedtek hazánk legszebb tájaival, nevezetessé­geivel, így Pest megyével is. Valahol itt kezdődik, a felada­tok bizonyos értelmű azonos­ságában, ez a kapcsolat. Ne vegye szerénytelenségnek, ha azt mondom két évtizeddel ez­előtt Visegrádon kívül nem sokat ismertek Pest megyéből a máshol élők. Ma? Csak ta­lálomra olvasson bele ország­járó programjainkba, megéri a fáradságot, mert azonnal mérhető a változás — biztat az asztalon fekvő jókora pros­pektushalomra mutatva. Az­tán vár türelemmel, hogy nyomban meggyőződhessem az elmondottak valóságáról. „Szentendre, Dobogókő, Leányfalu, Dunabogdány, Visegrád, Főt, Vácrátót, Nagy­maros, Vác, Gödöllő, Aszód, Páty, Zsámbék, Herceghalom, Ráckeve, Cegléd, Nagykőrös, Tápiószecső, Szentmártonkáta” — olvasom hangosan a való­ban sokszínű megyei progra­mot. — Természetesen ez a kör tovább bővíthető — jegyzi meg szinte felhívásként. Azonnal rákérdezek — Akár most is? S várom meghökkenését vagy kitérő feleletét, de he­lyette cigarettával, kávéval kínál. — Igen, akár most is — vá­laszol derűsen. — Az imént felolvasott útvonalainkat sem' a véletlenek alakították ki. Nem egy közülük éppen me­gyei képviselőtársakkal foly­tatott beszélgetések nyomán született. Például a szentmár- tonkátai út sem nekem vagy valamelyik munkatársamnak jutott az eszébe, hanem a me­gye egyik vezetője, aki szintén képviselőtársam, javasolta. És így került programunkba a toki Egyetértés Termelőszö­vetkezet pinceborozója, amely­nek már a tengerentúlon is híre van. Szívesen fogadunk minden javaslatot, ha az való­ban megfelel azoknak a kö­vetelményeknek, hogy kül- és belföldi .vendégeinknek - nyu­godt szívvel ajánlhatjuk a fi­gyelmébe. Akkor én is elmondanám egy ötletemet ... — kapok az alkalmon. — Hallgatom ... És termé­szetesen jegyzem is. Zebegény és a Galga mente — Májusra már megnyílik Verőcén a Gorka Emlékmú­zeum. Gorka Géza ismert alakja volt a nemzetközi ke­rámiaéletnek is. Ezt ajánla­nám kiindulópontnak egy me­gyei túrához, amelynek követ­kező állomása a nagymarosi művésztelep lehetne, végcélja pedig a zebegényi Szőnyi Ist­ván Emlékmúzeum, amelynek csodálatos szépségű ötholdas parkjában nyaranként egy hó­napra festők, szobrászok ve­szik birtokukba a felállított faházakat. De előtt? és utána mindez kihasználatlan szállás- lehetőség festői környezetben, egy Európa-hírű alkotóműhely tövében. Gondolom, nemcsak turistautakat lehetne szervez­* * ERDEMES FELKERESNI A BIK 671. SZ. LAKBERENDEZÉSI ÁRUHAZAT Nagykőrösön, a Kecskeméti út 21. sz. alatt (a Pipagyár épületében). KITŰNŐ MINŐSÉGŰ ÁRUK — OLCSÓ ÁRAK 9 Bútorok 0 Lakberendezési cikkek 0 Kárpitozott garnitúrák 0 Rádiók, televíziók 0 Elektromos háztartási gépek ki ' * * A SZERVEZETT HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS ni ide, hanem szakmai kirán­dulásokat is. Az ország más tájairól és külföldről egy­aránt A másik idegenforgal­mi érdekesség a Galga mente meglátogatása. A népművé­szet sok mestere él ezen a tá­jon: énekesek és népi hímzők, naiv festők és drukkolóasszo­nyok, citerás és furulyamű­vész. — Hasznos ötlet — állapít­ja meg, s megkérdezi, kit kel­lene megkeresniük ebben az ügyben. — Talán Sára Ferencet, aki maga is a népművészek közé tartozik, és jelenleg két falu művelődési házának igazgató­ja, korábban pedig az^ egész gödöllői járás népművelésé­nek a felügyelője volt. És a horgászok? Üjabb feljegyzés kerül a papírra, bizonyságul, hogy va­lóban komolyan vesz minden javaslatot, amely nemcsak az általa vezetett vállalat mun­káját segíti, hanem egyúttal Pest megyei ügy is, jóllehet ez a vidék már nem az ő válasz­tókerülete. Aztán, anélkül hogy kérném, Ráckeve és Apajpuszta neve is felíródik. — A Ráckevei-Duna fejlesz­tésében nagy fantáziát látok. A horgászás legalább olyan, sőt szélesebb körű hobbyja az embereknek, mint a vadászás. A Ráckevei-Duna ideális hor­gászparadicsom lehetne, ahova szívesen szerveznénk külföldi vendégeket, ha javulna ellátá­sa, és a part mentén kiadható horgászházak sorakoznának. Ez sokkal könnyebben valóra váltható terv, mint a szálloda- építés. És ez megint valamifé­le magyar specialitás lehetne, amely esztendőnként ezreket vagy akár tízezreket is vonz­hatna külföldről. Például: szakmai utak S ha már a terveknél tar­tunk, akaratlan a kérdés más területek fejlesztésével kap­csolatban. — Bár nehéz időszakot élünk a beruházások megszi­gorításával, ennek ellenére az Országos Idegenforgalmi Ta­nács pályázatot hirdetett pre­ferált beruházású üdülőházak tervezésére. Az elképzelések szerint összesen négyszáz üdü­lőházat szeretnének létesíteni Leányfalun, Visegrádon és Dunakeszin. Ha ehhez hozzá­számoljuk a szentendrei Da­nubius Szállót, a visegrádi Sil- vánust és a júliusra ígért do­bogókői Nimródot, valamint a papszigeti és a gödi kempin­get, akkor elmondhatjuk, hogy a Dunakanyar egyre je­lentősebb helyet foglal el az ország idegenforgalmában. Ha ilyen mértékben nem is, de azért a megye más tájai is egyre erőteljesebben bevon­hatók lehetnek az idegenfor­galom érdekszférájába. Pél­dául a ceglédi termelőszövet­kezetekbe szakmai utakat szervezhetnénk, másutt más jellegű programot. Az idegen- forgalom hazánkban a nagy fejlődés ellenére még koránt­sem érte el a kívánt mértéket. Prukner Pál Kórustalálkozó Dabason Kodály Zoltán születése 93. évfordulójának tiszteletére rendezik meg ma délután két órakor a járási hivatal dísz­termében az I. dabasi kórus- találkozót, amelynek vendé­gei között ott lesz a nagy ma­gyar zeneszerző özvegye, Ko­dály Zoltánná is. Emlékbeszé­det mond Fasang Árpád, a budapesti Bartók Béla Zene- művészeti Szakiskola igazgató­ja. A találkozón részt vesz a budai járási HISZ vegyeska­ra, a dunakeszi 3. számú álta­lános iskola gyermekkórusa, a ceglédi vasutas vegyeskar, a monori 2. számú általános iskola és gimnázium egyesí­tett kórusa, a dabasi gimná­zium vegyeskara, az ócsai mű­velődési ház kamarakórusa és a Tápió menti ifjúsági együt­tes leánykara. I t * í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents