Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
Losoitczi adta át a kitüntetést A háromezer holdnál nagyobb területen gazdálkodó tsz-ek közötti verseny egyik legjobbja, a rémi Dózsa közös gazdaság, szombaton tartotta a zászlóátadó ünnepséget. A jó hírű termelőszövetkezetnek Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át a vörös vándorzászlót, a tsz-gazdák nevében dr. Németh István elnök vette át a magas kitüntetést. Az esemény alkalmából egésznapos rendezvényt tartottak a termelőszövetkezetben. Az ünnepség részvevőit, Losonczi Pált, Muharos Józsefet, a TOT elnökhelyettesét, dr. Romány Pált, az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottságának első titkárát, továbbá a járás párt- és tanácsi vezetőit 'a tsz előzetesen tájékoztatta a közös gazdaság, s egyben a falu életéről, valamint a szövetkezetben elért eredményekről. Az alacsony termőképességű földet művelő tsz- ben 1965 óta megötszöröződött a termelési érték. A tsz-ünnepség után Losonczi Pál a kiskunhalasi járás párt- és tömegszervezeteinek vezetőivel találkozott. XVI. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 4ra 1.20 FOSSliVl 1972. Április 30.. vasArnap KÉTSZÁZMILLIÓ KONZERV Hetedszer került Kőrösre a vándorzászló Rövid kitüntetés-statisztika: tegnap Nagykőrösön a konzervgyáriaknak hatodszor adták át a Szocialista munka vállalata oklevelet és hetedszer a Minisztertanács és a, Szakszervezetek Országos Tanácsának vörös vándorHa majd... M ájus. Zászlók, jelszavak, a taivasz — még- na most didergető tavasz is — színeit felöltő természet. Ünnep. A szavak sajátos jelentés-tartalom hordozóivá váltak. Azt mondjuk: május. Arra gondolunk: ünnep. Annak köszöntése, ami emberré tette az embert, világot formál, táját alakít, értéket teremt. A munkáé. Szép ünnep ? Az. Mert ha a munka a miénk, akkor az ünnep sem másé. Magunkat dicsérjük ezen az ünnepen? • Igen. Nincs benne semmi röstellni való. Magunkat; a kiváló eredményt elért gyárat, üzemrészt, munkást, a kiemelkedően dolgozó mérnököt, kereskedelmi alkalmazottat, termelőszövetkezeti parasztot. Mindenkit, aki fölfedezte az értelmes cselekvés szépségét. Ne féljünk leírni: örömét. Sokan vannak ilyenek? Sokan. Egyre többen. A magunk országát építeni annyi, mint széppé tenni a munkát. Vannak, akiknek még nem az? Vannak, nem is keve- ; sen. Csupán rajtuk múlna, ' hogy kényszerű tehernek érzik azt, ami másoknak már öröm? Kérdések, s a feleletet nem az idő, hanem a társadalom fejlődése, változása adja majd meg. A munka átváltozása, az alkotás örömének föllelése nem automatikus, tőlünk függetlenül végbemenő folyamat. Gazdasági és tudati tényezők sokasága hat mellette s ellene. Vitás-e, hogy fokozatosan mi kerekedik felül? Nem vitás, hiszen serkentői és részesei, szemtanúi és élvezői mi magunk vagyunk ennek a folyamatnak. Elégedettek lehetünk azzal, ahová eljutottunk? Nincs okunk elégedetlenségre, ám mégsem vagyunk elégedettek. A cselekvés rugója a többet akarás. Többet, de — mit? Szép munkát. Olyat, amelyet vállal elvégzője, amelyre büszke. Minden munka ilyen? Dehogy! S még sokáig nem lesz az. Türelmetlenkedni hiba lenne, sem a tudat, sem a gazdaság fejlődésében nem kerülhető meg a fokozatosság. Az egymásra dobált téglahalom még nem ház. Akkor válik azzá, ha sorban egymásra, s egymás fölé kerülnek, ha habarcs fogja össze rétegeiket, s ha tető borul föléjük. Tetőt raknánk már? Nem. Magasodó falakat. H a majd a bőség kosarából ... Mennyit idéztük, emlegettük Petőfi szavait! Vannak, olykor úgy érezni, hogy az elviselhetőnél többen is vannak azok, akik a maguk használatára szeretnék kisajátítani a költő gondolatát. Bőség — s csak saját mindennapjaikra, s csupán anyagiakra gondolnak. Erről szólt a költő? Nem! Ezer és ezer más verssora bizonyítja, tudatja, hogy soha nem az egyéni létet tette első helyre. Hanem a népét. A közösségét. Vagy egészen mai szóval: a társadalomét. A társadalomnak kívánta a bőség kosarát. Megrakva anyagi, de szellemi javak garmadájával is. Messze vagyunk még ettől? Igen. Kell-e józan gondolkozású embernek bizonygatni, hogy történelmünk nemcsak dicső tetteket, de iszonyú terheket is hagyott ránk? E terhek súlyát könnyíteni csak lépésről lépésre lehet. Mégha jobb, szebb, vonzóbb lenne is kimondani: nincs több teher. Van! Vál- lunkra nehezedik, meghatározza cselekvésünk ritmusát, terveink célját. Ám népesedik azok tábora, akik látják: ahogy célratörőbbé, eredményesebbé válik a munka, úgy enyhül a teher nyomása. A munkát köszöntik ezekben a napokban kisebb és nagyobb közösségekben. Zászlókat, kitüntetéseket adnak át, kollektíváknak s egyéneknek. A legjobbaknak kijár a tisztelet, a megérdemelt elismerés. így van rendjén. Mégis, látni, s becsülni kell, hogy egyre többen sorakoznak mögöttük, akik ugyan nem jutottak az első sorba, de a tizedikből a hetedikbe, az ötödikből a harmadikba léptek. Még ritkán érzik a munka örömét, de azt már tudják, hogy a cselekvés ad rangot, becsületet, emberi tisztességet, helyet a társak táborában. S ez nem kevés. M. O. zászlaját. A gyár tizenhatszoros élüzem. — A tavalyi esztendő nehéz időszak volt — mondja Kovács Sándor igazgató. — Az 1970-es szárazság miatt alacsony készlettel kezdtük az évet, nem volt meg a kellő exportrendelés, s zöldségtermesztési problémák akadályozták a munkát,vés emelkedtek az árak is. Konzerve- ink ennek ellenére változatlan áron kerültek a boltokba. A Konzervipari Tröszt gyárai közül nekünk sikerült legjobban — a gondok ellenére — a tavalyi év: termelési értékünk 870 millió forint volt, több mint 200 millió darab konzervet szállítottak el Kőrösről, s exportáltunk a világ negyven országába. Tegnap a város művelődési központjában gyűltek össze a konzervgyár díszünnepségének résztvevői: Szilágyi János vezérőrnagy, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának tagja, dr. Tamás László, az Élelmezési Ipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Nyers Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Takács Jenő, az MSZMP városi bizottságának titkára, Sófalvi Zoltánná, a Szakszervezetek Pest megyei Bizottságának titkára és Tanai István, a város tanácselnök-helyettese. Dr. Tamás László adta át a vörös vándorzászlót és a Szocialista munka vállalata cí(Folytatás a 3. oldalon.) Ünnepi díszben a városok, falvak Monoron rendezik a megye központi ünnepségét Tartalmában, formájában egyaránt méltó program köszönti az egész országban a 28. szabad május elsejét. A munka hagyományos ünnepe az idén is sok látványosságot kínál. Az eseménysorozat részvevői a fővárosban és Pest megyében is a proletár nemzetköziség, a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő testvéri barátság, az európai béke és biztonság megteremtéséért vívott harc, a vietnami és az arab népek iránti szolidaritás jegyében, a X. pártkongresszus határozatainak szellemében ünnepük május első napját. Budapest és Pest megye városai, községei már díszruhát öltöttek. Vörös és nemzeti színű zászlókkal lobogózták fel a tereket, utcákat, lakóházakat, üzemeket és intézményeket. Az ünnep egyik látványossága lesz a kivilágított esti Budapest, a fényárban úszó Halászbástya, a nagy erejű reflektorokkal megvilágított hidak, középületek, emlékművek. Az ünnep előestéjén katonai tiszteletadással vonják fel az állami zászlót a Parlament előtti Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a munkás- mozgalom vörös zászlaját a Gellérthegyen. Pest megye május elsejére tervezett ünnepi eseményeiről már az előbbi napokban beszámoltunk lapunkban. A központi ünnepséget Monoron rendezik; dr. Bíró Ferenc, a megyei párt- bizottság titkára mond ünnepi beszédet. Május elsején reggel Budapest lakóit — mint ahogy Pest megye több városának lakóit is — zenés ébresztő köszönti. A többi kerületeiből elindulnak a Felvonulási térre, a központi eseményre, az ünnepi seregszemlére a részvevők. A Felvonulási téri ünnepséget követően megtartják a hagyományos majálisokat, hivatásos és öntevékeny együttesek közreműködésével. A gellérthegyi szabadtéri színpadon már ma megkezdődik a program. Május 1-én országszerte érdekes sportrendezvényekre is sor kerül. Szorosan kapcsolódik az ünnephez a rádiónak és a televíziónak az erre az alkalomra összeállított műsorsorozata is. Nemeslaki Tivadar, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának titkára április 30-án este a rádióban és a televízióban méltatja a munka ünnepének jelentőségét. ÉPÜL A DKV II. Szocialista szerződés A Dunai Kőolajipari Vállalat beruházásának első szakasza — a DKV I. — 1971. végén befejeződött. A felépült 14 technológiai üzem az eredetileg tervezett 3 milliárd tonna helyett tavaly 3,5 milliárd tonna kőolajat dolgozott fel. Már 1968-ban megkezdődtek azonban a második szakasz — a DKV II. — műszaki előkészületei és kivitelezési munkái. E további 6 milliárd forintos beruházás befejezési határideje 1976. A határidők betartásának, s a kivitelezési munkák jó minőségének biztosítására, a kivitelezéssel megbízott 17 vállalat szocialista szerződést kötött a DKV-val. A Pest megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai • osztályvezetője, Cabányi Lajos, jelenlétében megkötött szerződésben dr, Simon Pál, a DKV igazgatója és Mezei Lajos, a pártbizottság titkára vállalta a tervek határidőre történő szállítását és a kivitelezők közötti koordináció feltételeinek megteremtését. A kivitelező vállalatok igazgatói és pártszervezeti titkárai pedig kötelezték magukat a rész- és véghatáridők betartására, s a gazdaságos munkára. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Éljen májas 1., a nemzetközi munkásosztály seregszemléje! (Az MSZMP Központi Bizottsága május 1-i jelszavaiból.) v ♦
