Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-26 / 97. szám

Forró testvéri üdvözlet az amerikai imperializmus ellen hősiesen harcoló vietnami népnek! (Az MSZMP Központi Bizottsága május 1-1 jelszavaiból.) ... Molnár János tápiógyörgyei lakosnak Kitüntetés-átadás a szovjet nagykövetségen A kitüntetettek. Balról jobbra Molnár János, Ónodi Géza és felesége. A dolgozó nők harmadik világértekezlete A prágai Internacional Szálló nagytermében kedden megkezdődött a dolgozó nők harmadik világértekezlete, amelyen a Szakszervezeti Vi­lágszövetség kezdeményezésé­re 70 ország 200 küldötte 500 millió asszony és leány képvi­seletében megvitatja a dolgo­zó nők követeléseinek új char­táját. A négynapos tanácskozás jelentőségére tekintettel meg­hívták a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet (ILO), vala­mint az UNESCO és a FAO megbízottait is. A magyar küldöttséget Du­sche fc Lajosné, a SZOT titkára vezeti. Az értekezletet Pierre Gen- sous, a Szakszervezeti Világ- szövetség főtitkára nyitotta meg, majd Karel Hoffmann, a CSKP KB elnökségének tag­ja, a Csehszlovák Szakszerve­zetek Központi Tanácsánál? elnöke üdvözölte a megjelen­teket, tolmácsolva Gustáv Hu­siknak, a CSKP KB főtitkárá­nak és Ludvik Svoboda köz- társasági elnöknek az üzene­tét. Küldöttség Bél-Vietnamból Dr. Mondok Pál, a Pest me­gyei Tanács elnöke és Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának tit­kára tegnap fogadta a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front küldöttségét: Pham Ngoc Luut, a DNFF KB ve­zető munkatársát és Luu Kiemet, a delegáció titkárát. Bensőséges ünnepség szín­helye volt kedden délben a Szovjetunió budapesti nagy- követsége: V. J. Pavlov nagy­követ kitüntetéseket nyújtott át magyar állampolgároknak, akik. a második világháború idején, a hazánkat felszabadító harcok során bátran segítettek szovjet harcosokat. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Honvédő Háború Érdemrend I. fokozatával tün­tette ki Ónodi Géza nyugdí­jast, sápi lakost, II. fokozatá­val Molnár János nyugdíjast, tápiógyörgyei lakost. A Harci Érdemekért emlékérmet ado­mányozta a Legfelsőbb Ta­nács Ónodi Gézának és az időközben elhunyt Molnár Jánosnénak. V. J. Pavlov a kitüntetések átnyújtásakor hangsúlyozta, hogy az Ónodi- és a Molnár­házaspár igaz hazafiságról és humanizmusról tett tanúbi­zonyságot, amikor a nehéz háborús időkben életük koc­káztatásával segített szovjet harcosokat. Ónodi Géza és felesége 1944 őszén több mint egy hétig rejtegette egy, a frontvonal mögé került harc­kocsi legénységét és harci gé­pét. Molnár János és felesége — mint erről április 2-i, ün­nepi lapunkban beszámol­tunk — egy sebesült szovjet katonát rejtett el, s így meg­mentette az életét. Tetteikben a hitleri fasizmus igájában nyögő magyar nép történelmi sorsa iránti mély felelősségér­zet vezérelte őket. A szovjet nép mély hálát érez mindazok iránt, akik a fasizmussal foly­tatott küzdelem nehéz évei­ben mellé álltak, és nem felejti el magyar barátainál? bátor tetteit. A kitüntetések átadásánál jelen volt Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, Kő­rakás László, a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság első tit­kára, Nagy Mária, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtit­kára, s a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Partizán Szövetség több vezető munkatársa is. Ott volt Arató András, a Pest me­gyei Pártbizottság osztályve­zetője és Antalfia Jenő, a Nagykátai Járási Pártbizott­ság első titkára is'. Nemzetközi szimpozion A Magyar Táplálkozástudo­mányi Társaság és a váci Szőnyi Tibor kórház tudomá­nyos bizottsága április 27-én és 28-án, csütörtökön és pén­teken Vácott rendez szimpo- ziont a táplálkozástudomány újabb eredményeiről. A tudo­mányos ülésen külföldi orvos­tudósok is részt vesznek, elő­adásokat is tartanak. ÜTVÉN ÉVES A FOTOKÉMIAI IPAR Kiváló vállalat a Forte Dr. Szekér Gyula miniszter kitüntetéseket adott át az ünnepségen (Folytatás az 1. oldalról.) gigkísérte, s lehetővé tette, hogy az idén összesen mint­egy tízmillió négyzetméter fo­tópapírt, s filmet készítsenek Vácott. Dr. Szekér Gyula miniszter értékelte a gyár történetének tanulságait, jelenlegi népgaz­dasági szerepét és ismertette a jövő feladatait. Kiemelte a gyár tennivalói közül a mű­szaki-kereskedelmi együttmű­ködés bővítését a szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval és a Német Demokratikus Köztársaság­gal: a színes technológia to­vábbfejlesztését, hiszen a ter­vek szerint a negyedik öt­éves terv végére tíz száza­lékkal nő a színes filmek aránya. Gratulált az eddigi jó munkáért és további sok sikert kívánt a gyár kollektí­vájának a termelési felada­tok végrehajtásához. Tavalyi munkája alapján a Forte a nehézipar kiváló vállalata lett, s elnyerte a Vá­ci Pártbizottság vörös ván­dorzászlaját a szocialista mun­kaversenyben elért eredmé­nyéért. Az ünnepségen a mi­niszter kezéből vette át a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát Ritlop Károly főosz­tályvezet ő, a bronz fokoza­tát pedig Schwarcz Mihály üzemvezető és Vosztako Ka­mill igazgatóhelyettes. Tizen­hatan kapták meg a nehézipar kiváló dolgozója címet, míg a Vegyipari Dolgozók Szakszer­vezete hat gazdasági, illetve tömegszervezeti vezetőt tünte­tett ki kiváló dolgozó jelvény­nyel. A negyedszázada itt dolgozók emblémás arany­gyűrűt kaptak, a munkaver­seny legjobb szocialista bri­gádjai arany birgádérem ki­tüntetésben részesültek. A leg­jobb dolgozóknak csaknem 700 ezer forint jutalmat osz­tottak ki. A gyümölcsfák kiirtásával kezdték meg 1913-ban a gyár építését, ma — 1972-ben — a Forte nemzetközi elismerés­nek örvendő termékei bejár­ják a világot. T. E. Magyar—algériai vízügyi megállapodás Az Országos Vízügyi Hivatal és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság vízügyi államtitkárságának vezetői áp­rilis 21 és 25 között Buda­pesten vízügyi együttműködési tárgyalásokat folytattak. Ab­dallah Arbaoui államtitkár, az algériai vízügyi küldöttség vezetője és kísérete Dégen Imre államtitkárnak, az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnö­kének meghívására látogatást tett különböző vízügyi szer­veknél, intézményeknél, léte­sítményeknél és tárgyaláso­kat folytatott a két ország közötti vízügyi kapcsolatok fejlesztéséről. A tárgyalásokat kedden fejezték be, s ennek alapján magyar—algériai víz­ügyi együttműködési megálla­podást írt alá. TF TU \ 1 Majosházán az Üj Élet Termelőszövetkezet lUlmZl tehenészeti telepén naponta 550 liter tejet fejnek. A korszerű tejházban MIRKÖZ tej­hűtővel dolgoznak. Foto: Urbán MÁJUS 1 ELŐTT Ünnepség a MEDOSZ Pest megyei Kedden délután, a MEDOSZ S7,ék. tázának Dózsa-termében ünnepséget rendezett május elseje alkalmából a szakszer­vezet Pest megyei bizottsága. A szép számú — majdnem kétszázra tehető — hallgató­ság előtt dr. Deli István, a MEDOSZ Központi Vezető­ségének titkára mondott ün­nepi beszédet, majd Major Pé­ter, a Pest megyei bizottság titkára kitüntetéseket adottét. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta Burján Imre, a Monori Magtermeltető Vállalat szb- titkára, ezüst fokozatát pedig dr. Mayer Jánosné, a gödöl­Bizottságán lói Agrártudományi Egyetem tanára, a MEDOSZ Pest me­gyei Bizottságának nőfelelőse. A MEDOSZ elnökségének ok­levelét, s a vele járó pénzju­talmat szintén két mozgalmi aktivista kapta, mégpedig 15 éves munkája jutalmaként: dr. Baráth Zoltán, a vácrátóti Bo­tanikai Kutató Intézet szb- titkára, valamint Pongrácz Sándorné, a Monori Állami Gazdaság szakszervezeti bi­zalmija. Ezenkívül SZOT-ok- levelet és Szakszervezeti Mun­káért kitüntetést kapott még negyven ember. k. n. Tudjuk-e, mit akarunk? T? ossz cím ez, mégha kérdőjel áll is a végén. Rossz, mert aligha igaz. Hi­szen miért ne tudnánk, hogy mit akarunk? Ezer dolgot akarunk, teszünk, szavaink, tetteink, szándé­kaink és cselekedeteink kö­zött nem tátong szakadék, mégha olykor azért a rés föl is lelhető. Ám a cím mégis igaz valahogy; hét­köznapi tapasztalatok inte­nek erre. Mert nem ritka, nem csupán szabályt erő­sítő kivétel a rögtönzés, a kapkodás, az időleges meg­oldás, mindaz, ami háttér­be szorítja az eredeti célt, a lényeges teendőt, a tet­tek egészét vezérlő koncep­ciót. S ez baj, Az, mert amint elválik rész és egész, eltorzul a nézőpont. Fonto­sabbnak, lényegesebbnek tűnhet az apró részlet, mi­vel szem előtt van, mint az egész, amelyet a részletek homálya fed. Fordított sor­rend alakulhat ki, s végül már senki nem emlékezik arra, honrtét is tették meg az első lépést, s útnak in­duláskor hová akartak el­jutni. A Pest megyei tanács ve­zetőivel beszélgetve például elhangzik: a megnöveke­dett önállósággal, így az el­sőfokú hatósági jogkörrel a nagyközségek, illetve az érintett községek túlnyomó többsége jól él. Kedvezőek a tapasztalatok a gazdál­kodást illetően is, ám azért már nem ennyire egyértel­műek. Egy tényt említve: tavaly hárommillió forint­nál többet kellett elvonni a helyi tanácsoktól, meg­alapozatlan pótelőirányza­tok igénybevevése miatt. Ami hétköznapi ...nyelvre. fordítva annyit tesz, hogy' némelyik tanács pénzt kért, de valójában nem tudta -r- vagy nem jól tudta —, mi­hez kezdjen vele. Ha most valaki erre elhamarkodot­tan rávágná, hogy „ja, per­sze, a tanácsok”, az nagyon téved. Nem valamiféle „ál­lamigazgatási” tünet, hogy cél és út, eszköz és mód­szer összekeveredik, át­változik. A nagyon racio­nálisnak tartott termelői tevékenységben, az iparban, a mezőgazdaságban is sű­rűn megtörténik, hogy el­indul valami a maga út­ján, de mire annak végére ér, amint azt mondani szokták, a szülőanyja sem ismer rá. A beruházáspolitika tár­cán belüli kézbentartója, Simor János építésügyi és városfejlesztési miniszter- helyettes mutatott rá a kö­zelmúltban egy tanácskozá­son arra az általános ta­pasztalatra, hogy mivel ha­zánkban nem tudott gyöke­ret verni a takarékosság a beruházási eszközökkel, a beruházások tekintélyes ré­szét kezdték el úgy, hogy sem az alapcélt, sem annak elérését nem tisztázták kel­lő módon. A szakemberek „indítás-orientációnak” ne­vezik ezt; vágjunk bele, kezdjük el, azután majd­csak lesz valahogy. Ennek egyik következménye, hogy a megyében —‘ az országos helyzethez hasonlóan — a legutóbbi két évben üzembe helyezett legfontosabb be­ruházások nyolcvan száza­léka (!) átlagosan hét hó­nappal később készült el az eredeti határidőnél... XJ a csupán fejlesztési, be- ruházási ügyekben lenne föllelhető a célokat, utakat, módszereket únos- untalan változtatgató gya­korlat, az is elég nagy baj lenne, ám a gond ennél jó­val szélesebb kört ölel fel. Olyannyira, hogy nemcsak anyagi, de erkölcsi, társa­dalompolitikai kérdésekben is föllelhető az ellentmon­dásosság, a hatások előze­tes felmérésének mellőzése, a rögtönzés, a kényszer szülte időlegesség. Közis­mert, s már-már agyonúnt mindaz, ami az alkoholiz­mus körött kavarog, csu­pán utalunk tehát rá. Ám itt van egy másik kérdés­kör, a foglalkoztatottság. Társadalmi érdek, hogy nagytermelékenységű, kor­szerű berendezések és gé­pek ne álljanak kihaszná­latlanul, de a bérezési gya­korlat éppen az ellenkező irányba terelte a munka­erőt. Folytathatjuk: gazda­sági és politikai érdek, hogy megszűnjék a kapun belüli munkanélküliség, ám pél­dául a közelmúltban, ami­kor az Irodagéptechnikai Vállalat nagykőrösi egysé­gében néhány embernek fölmondták, városszerte mekkora vihar kavarodott! Micsoda dolog manapság embereket elbocsátani — kérdezték méltatlankodva sokan, holott nyilvánvaló — vagy az kellene, hogy legyen —, a foglalkoztatás biztosítása nem vállalati, hanem állami teendő. Bő­víthetjük a kört. Társada­lom- és szociálpolitikai fel­adat a bedolgozók számá­nak növelése, hiszen sokak számára e kis darab ke­nyér is nagyon fontos. En­nek ellenében hat viszont a jelenlegi szabályozás, s így nem csoda, hogy rövid idő alatt Pest megyében a bedolgozók száma 400 fővel csökkent. ÍV em a szükségszerű vál- ' tozások létjogosultsá­gát tagadjuk, nem azok fö­lött törünk pálcát, akik az indokolt módosítások kérői vagy megvalósítói egy-egy adott esetben. Azokról és arról szólunk, akiket és amiket napról-napra látha­tunk. A majd csak lesz va­lahogy embereket, akik hi­tel után futkosnak, állami támogatásért kilincselnek, de közben nem tudják, kell-e az, amire hivatkoz­nak. Az évekig húzódó, vonszolódó ügyeket, az el­lentmondó intézkedéseket, az egymást kergető módo­sításokat ... Cselekedni any- nyi, mint tisztában lenni a cselekedetek következmé­nyeivel. S ez az. amit az esetek egy részében nem tapasztalhatunk, amit hiá­nyolni kell, s ami gondot növeszt, terhet sokszoroz, a hibát bajjal tetézi. Tudományos szakszóval hatásvizsgálatnak nevezik e teendőket, de mi érjük be köznapibb fogalmazással. Azzal, hogy aki akar vala­mit, annak tudnia kell azt is, miért s hogyan akarja; feleletet — világos és fél­reérthetetlen választ — ad­va a kérdésekre, nyugodt szívvel vállalni lehet azt is, amit a tettek szükségszerű és természetes következ­ménye. A felelősséget. Mészáros Ottó-------------------------------------------1 Sz ovjet grafikus kiállítása G. Prisecaru, a DÍVSZ tit­kára nyitotta meg kedden a budapesti Műszaki Egyetemen Vlagyimir Makszimovics Szo- kolov grafikusművész kiállí­tását. A szovjet művész — akit az ifjúság nemzetközi szolidaritási napja alkalmá­ból hívott meg hazánkba a DÍVSZ és a KISZ Központi Bizottsága — tízévi munkás­ságát szentelte a béke, a ba­rátság és a szolidaritás esz­méjének. A leningrádi mű­vész, akinek családja elpusz­tult a hábarúban — felhívás­sal fordult a világ haladó képzőművészeihez, hogy né­hány alkotásukat ajánlják fel egy később létrehozandó nem­zetközi kiállításra, amelynek célja: a fiatalok művészeti nevelése. / \

Next

/
Thumbnails
Contents