Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
1972. Április 2., vasärnap PEST JUCIÉI '^íiríao 13 Állóidőben Eredetileg csak arról akartam beszélgetni abonyi fiatalokkal, mit ismernek a proletárdiktatúra helyi történetéből, mit tudnak a Vigyázó-kastélybeli megtorlásról, fehér tiszti különítményesek gyilkosságairól. Arról, milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt bennük a kastélyparkban ké* hete felavatott mártíremlékmü. A SZOBOR MELLŐL nem kellett, fiatalokat keresve, messzire mennem. Éppen a volt Vigyázó-kastély parkjába telepített új gyáregységet a Mechanikai Művek: Abonyban könnyebben kapni munkaerőt. Betanított munkáslányokkal, szakmunkás fiúkkal beszélgettem itt. Ráértek beszélgetni. Anyaghiány miatt, egy hónapja, napokat, órákat töltenek álló időben, álló órabérben. Hogy mit tudnak a Vigyázó-kastélybeli, 1919-es, 1920-as eseményekről — s az előzményekről, mindarról, amiért a szörnyű bosszú bekövetkezett? Sok mindent: őket még megérintette a múlt. Még az otthon levegőjéből szívták a kisbirtokos parasztságnál kiszolgáltatottabb, de a nagybirtok cselédségénél szabadabb, szí- Vósabb, mozgékonyabb földmunkásság hagyományát. Az abonyi földmunkások forradalmi eszméinek, az olvasókörök műveltségvetésének virágba borulása a proletárdiktatúra idején — gyermekkori estéiket átszövő történetfonál. A hatalomra jutott szegénységnek itt 12 ezer hold nagybirtok kézbevétele mellett, gondja volt iskolareformra, a zeneoktatás megszervezésére. Középiskolát is terveztek. EZEK A FIATALOK, mielőtt iskolába jártak, már hallottak a háromezer abonyi vöröskatonáról, a proletárhadsereg szolnoki, abonyi összevonásáról, fogságba ejtéséről. A csendesedni azután sem hajlandó vidék további ellenállásáról. Még felfogták a házakban megbúvó iszony hullámrezgéseit: a fehér tiszti különítményesek fél esztendőn át foglyok tömegét kínozták halálra a Vigyázó-kastély pincéjében. Az adatokat, eseményeket, az áldozatok nevét pontosan nem ismerik. De: „Nagyanyám visszajáró szellemekről beszélt”. A „modem stílusú” emlékművet azonban nem értik, nem érzik. A képzőművészettől továbbra is Munkácsy, Szinnyei Merse Pál, és iskolai rajztanáruk irányát óhajtanák. Ifjú kispolgárok? „Ha csak húsz év múlva fogjuk megérteni a ma alkotó művészt, mert előttünk jár, akkor száz év múlva, talán megint nem fogják érteni őt” — hökkentett meg egyikük e vélekedéssel. Tovább beszélgettünk. Aztán már éreztem, ízig-vérig modern fiatalok ők. A történelmi háttér előtt, történelemben gondolkozva próbáltam őket elemezni, próbáltam összegezni. Mily szemléletesen, örvendetesen foglalják össze — a felszabadulást! Egész valójuk mutatja a társadalmi emelkedést, az életszínvonal növekedését, a népművelés vívmányait, a tömegtájékoztatás fejlődését, közoktatásunk eredményeit (Abonyban alakították meg hazánkban az első községi zeneiskolát, önálló ipa- ritanuló-intézet jött létre, s működött itt, jól, egészen a legutóbbi központosításig). JÖ VOLT NÉZNI, mint tanúskodik százados belérögzött- ségek levetéséről közvetlenségük, fesztelenségük. Mozgásuk és tekintetük elárulja: születés, pályaválasztás, nálunk már nem végzet. Jó volt hallani szabad beszédüket — hogy megmondták a műve- zető-párttitkárnak, vagy „Jenő bácsinak”, az üzemvezetőnek! — jó tapasztalni, hogy egy sem habozott, amikor kérdezték, jegyezték a nevét. Friss feleleteikből tájékozottság, önálló gondolkodás érződött. Arra a kérdési-e is, szerintük miért korszerűbb üzemben dolgozni, mint termelőszövetkezetben: „Mert ez a technikai változások góca. Mert itt inkább jelen vagyunk korunkban. Mert itt készül a jövő”. Sok mindenről beszélgettünk, de a hiányzó fontos dolgok között egyikük sem említett árut. Pénzt is csak akkor, amikor a szakmunkások kisebb, a segédmunkások nagyobb megbecsülése került szóba. „Ezerkétszáz, .ezerötszáz, amennyit itt megkeresek, elég is nekem!” — mondta egy lány később, már búcsúzóul, és beletúrt vörösre festett rövid hajába. ÍGY elemeztem, összegeztem, miközben ők panaszkodtak a túlzott gyámkodásra. Hiányolták a szórakozási lehetőségeket, a közművelődés rájuk szabott formáit... Amikor a lányok szakmai képzési lehetőségéről érdeklődtem: Ha lehetne szakmát tanulni! — csillant fel a szemük. De a fiúk legyintettek. Ne bánják, hogy nem lehet, hisz ők is a szakképzettségük töredékével élnek - munkakörükben! (De hogy átléptük a tudományostechnikai forradalom küszöbét, s hogy már a közeljövő minden koroknál jobban igényli az eddiginél, - a meglevőnél magasabb tudást, alkotóképességet, ezt kevéssé értik. S nem értik azt sem, hogy a mező- gazdaságot is forradalmasítja a technika.) Mi bajuk? Hisz oly jól élnek — mondhatná bárki. Soká tartott, míg felfedeztem, megértettem kimondott panaszuk mögött a megfogalma- zatlant. MAS GENERÁCIÓ? Igen. Felszabadult szellemmel, energiával, öntudattal rendelkeznek, de nem más emberek! Az ember pedig, természeténél fogva, nem akar könnyen, kényelmesen, lazán élni. Felszabadult szellemét, energiáit is hasznosítani akarja, kiélni: befogni. Legbensőbb, jobbik, nemesebb énünk izgalmas és lelkesítő, nehéz feladatot óhajt, amely köré elrendezheti magát az ember. (Eszembe villant, hogy az árvíz pusztítására, a szervezést megelőzve, milyen hirtelen mozdult, sietett cselekedni, segíteni a fiatalság.) Kinn a parkban a mártíremlékmü: a kőtömbből magasba emelkedő öklök a fájdalmat, megkínzatást jelentik, és a harc, az élet váUalását. Üzennek a túlélőknek, az utánuk jövőknek: bátorítják őket a harcra. Nem meghalni akartak ők, hanem győzni: élni! De céljaikért a halált is vállalták. Benn a műhelyben fiatalokkal beszélgettem: mit tudnak e forradalmárokról, milyen érzéseket kelt bennük a szobor. Csoportunkban, a fiatalok jellegzetes, kissé hanyag tartásával álldogáltak. De hát aki tétlenségre kényszerül, lazítja izmait, elernyeszti tartását. S ők éppen tevékenység híján voltak. Allóidőben. Padányi Anna Ön mit ért szabadságon? Szabadság: az az állapot, helyzet, amelyben valaki vagy valami szabad... (A magyar nyelv értelmező szótárából.) A válaszadó Tankó Zoltán, az ÉVIG ceglédi gyárának főmérnöke: — ön mit ért szabadságon? — Nagyon nehéz kérdés. Szabadság = mai társadalmi felépítettségünk. Olyan légkör, amelyben élünk, amelyben az emberek fizikailag, politikailag, erkölcsileg szabadok. — Hogyan határozná meg a szabadság tartalmát? — Nagyon nehéz kérdés, pedig nem is régen tanultam filozófiát. Többet kellene gondolkozni ezen, különösen, ha újságcikkbe kerül a definíció. Vajon mások mit válaszoltak? — Mikor érzi az ember, hogy szabad? — Amikor szabad akaratából cselekedhet politikai és gazdasági téren. Ha olyan az élete, mint a mienk. Adott a szabad véleménynyilvánítás lehetősége, mindenki javaslatot tehet. Nincs munkakényszer, az ember képességeinek megfelelő feladatot kereshet, ha nem is teljesen, de tág határok között választhat... Nincs kizsákmányolás — ez a szabadság fő kritériuma. Néhány ügyeskedőtől eltekintve mindenki munkája szerint részesül a javakból. — Mi a szabadság gátja, korlátja? — Az a termelési viszony, amely nem szocialista. A kapitalista társadalmi viszonyokból származik a faji előítélet, a nemzetiségi megkülönböztetés. Nálunk semmi sem gátolja a szabadságot... Szabadság: olyan lehetőség, amely módot ad arra, hogy valaki megtehessen valamit... (A magyar nyelv értelmező szótárából.) A válaszadó Mészáros Péter, az ÉVIG ceglédi gyárának szocialista brigádvezetője: — ön mit ért szabadságon? — A mi társadalmunkban az emberek függetlenek, senkit sem gátolnak, kényszerítenek, nincs kötöttség, mint a kapitalista társadalomban. — Mikor érzi az ember, hogy szabad? — Az idős emberek elbeszélése alapján a múltat és a jelent nem is lehet összehasonlítani. — Mi a szabadság gátja, korlátja? — A gyarmati országokban magyarázattal szolgálhat a munkásság művelődési, társadalmi aktivitási lehetőségeire. Az ingázás szó szerint is az ^átmenetiség” tükörképe. Egyoldalúak lennénk, ha az ingázást pusztán negatív társadalmi jelenségnek fognánk fel. A munkásnak nagyobbak a lehetőségei a budapesti gyárban — szakmai fejlődés, közösségi előrelépés terén —, mint sok, községbe telepített üzemben, ahol a betanított munkát szorgalmazzák. Az ingázás szelektáló intézmény, próbára teszi a munkást, hogy legyőzie-e az utazgatással járó csábításokat, szabadosságot, italozást. Mindenesetre e mozgás káros következményeivel szembe kell nézni: javítani a közlekedési kultúrát, fokozni szükséges az ingázás adminisztratív és társadalmi ellenőrzését, s tervszerű ipartelepítéssel is változtatni kell a mai helyzeten. Először a kérdést érdemes helyesen feltenni: tettünk-e kellő intézkedéseket a migráció káros hatásai ellen ? A TÁRSADALMI EREDET A tapasztalatok szerint a társadalmi átrétegeződés együtt jár a helyváltoztató mozgásokkal, az ingázással, a migrációval. Nálunk a felszabadulás után történt jelentős társadalmi helyzetváltás: parasztból munkás, munkásból értelmiségi lett. A társadalmi mobilitás másik hulláma 1959 és 63 között, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésekor zajlott. Ekkor nemzedékek közötti (paraszt apa gyerekéből munkás) és egy nemzedéken belüli (a fiatal munkásból mérnök) átrétegződés történt. Ez a változás is az „átmenetiséget” erősíti. Pest megyében a betanított és segédmunkások között jóval kisebb a pa- rasztszármazásúak aránya, mint országosan. A megye munkásságának fele új munkás, aki szüleinek paraszti életformáját most váltja át munkás-életformára. A megye munkásosztályának másik része kizárólag munkás-életformát él, nem foglalkozik mezőgazdasági tevékenységgel, és már szülei is munkások voltak. Az új életforma megtalálása önmagában is nehéz feladat, s ha ez együttjár az ingázással — s ez így van —, akkor az átalakulás még bonyolultabb, sok kitérővel terhes folyamat. A LÉT A társadalmi átrétegződési és a hely- zetváltoztató mozgás bonyolultsága sok kérdésre választ ad, de nem mindenre. Valószínűleg eldönthetetlen, hogy a lakás-, a jövedelmi viszonyok másodlagosak-e az előbb említett okokhoz képest. Inkább ott rejtőzhet az igazság, hogy a társadalmi váltás, a mozgás és a létfeltételek együttesen határozzák meg a munkás életformáját, gondolkozását, műveltségét, társadalmi aktivitását. A megye munkásságának lakáshelyzete rosszabb, mint a budapesti munkásságé, a lakbérek is magasabbak. Legrosszabb körülmények között a segédmunkások élnek, de lakásukért ők fizetnek a legtöbbet: csak kevesen kaptak ingyen lakást, nagyobb részük szüleiktől sem örökölhetett, ezért saját házat kellett építeniük. Pest megyében a szakmunkások 51 százaléka, a betanított munkások 55,5, a segédmunkások 60,4 százaléka lakik saját házban. A szakmunkások 6,9, a segédmunkások 3, a művezetők 18,2, a technikusok 21,4 százaléka lakik teljesen komfortos lakásban. A megyében a tipikus kereset a szakmunkásoknál 1800 és 2200, a betanított és segédmunkásoknál 1400 és 1800 forint között van. A férfiak havi átlagkeresete 2087, a nőké 1347 forint. Ha a női átlag- keresetet száznak vesszük, akkor a férfi- és a női munkások keresetének viszonya 155:100. A 35—39 éves szakmunkások keresete 31 százalékkal magasabb a 15—17 évesek, 23 százalékkal a 18—19 évesek kereseténél, és 40 százalékkal haladja meg az 55—59 évesek jövedelmét. A szakmunkások családjaiban az egy személyre jutó havi jövedelem 1140, a betanított munkások családjaiban 1045, a segédmunkásoknál 954 forint. A TUDAT A négy tényezővel motivált lét meghatározza a tudatot. Megkérdezték a munkásoktól, hogy a felmérés előtti hónapban milyen könyvet olvastak. A szakmunkások 57, a betanított munkások 72, a segédmunkások 69 százaléka egyáltalán nem olvasott könyvet. A válaszolók nyolcvan százaléka nem jár könyvtárba. Ilyen kérdést is feltettek: „Volt-e színházban az elmúlt évben?” A szakmunkások 76, a betanított munkások 82, a segédmunkások 84 százaléka egyszer sem volt színházban. Kik irányítják az üzemben 'a munkát, mi lesz a sorsa annak a munkadarabnak, amelyet készítenek, mekkora a gyár termelési értéke? — ilyen kérdésekkel tudakolták a munkások tájékozottságát. A statisztikai 'adatok infor- málatlanságról adnak hírt, például: a szakmunkások 31, a betanított munkások 46, a segédmunkások 48 százaléka nem tudott arról, hogy üzemükben kötöttek-e kollektív szerződést. A nem megfelelő tájékoztatás részben magyarázza, hogy miért nem volt semmiféle javaslata a munkaszervezésben, a munkavédelemben és szociális téren a munkások 58—82 százalékának. A politikai aktivitást tükrözik a következő adatok: a szakmunkások négy, a betanított munkások öt, a segédmunkások egy százaléka tölt be szakszervezeti funkciót, egy százalékuk pártfunkciót, további nyolc százalékuk tanácsi, népi ellenőri és tömegszervezeti tisztséget lát el. E tények is bizonyítják, hogy nem elégedhetünk meg az átrétegződésből, az ingázásból, a létfeltételekből eredő „átmeneti állapot” okmagyarázatával, hanem a politikai, gazdasági munka területén is önkritikus elemzésre van szükség. F.P. nem lehet gyakorolni az emberi jogokat, ott rossz a munkakörülmény, a szociális ellátás. Nálunk támogatják a ten*- niakarást, nem akadályozzák az embert. Szabadság: az az állapot, amikor valaki nincs fogságban ... (A magyar nyelv értelmező szótárából.) A válaszadó dr. Vámosi Nándor, a ceglédi Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója: — Mit ért ön szabadságon? — Idézhetem Engelst? Szabadság = „felismert szükség- szerűség”. Most az a kérdés, hogy egyéni vagy nemzeti szabadságra gondol? — Hogyan határozná meg a szabadság tartalmát? — Nagyon óvok mindenkit attól, hogy összekeverje a szabadságot a szabadossággal. Igyekszem úgy cselekedni, ahogy etikai, logikai érveim diktálják és ezek nem függetlenek a közösségi szabadságtól. Úgy gondolom, hogy nálunk a szabadság tartalmát a szocialista demokrácia határozza meg. — Kérem, konkrétizálja a szabadság-fogalom tartalmát. — Leülünk az osztály-KISZ- titkárral, az osztályfőnökkel hármasban beszélgetni. A tanuló szabadon beleszól a közösség életébe. Azt is megkérdezem a diáktól, hogy milyen segítséget kér osztályfőnökétől. — Mit ért ön szabadosságon? — Ne éljünk vissza a szabadsággal! — Mi a szabadság gátja, korlátja? , — Amikor a centralizmust elszakítják a demokratizmustól, mint például a személyi kultusz, a dogmatizmus idején. Ekkor az volt a „jóember”, aki mechanikusan fújt egy szöveget. De a szabadság gátja, ha a demokratizmust egyoldalúan értelmezik. Ha a jogok és a kötelességek egységben vannak, akkor nem lehet baj a szabadsággal... Szabadság: valakinek a szokások, az illem által nem korlátozott, szabados viselkedése, cselekvése ... (A magyar nyelv értelmező szótárából.) A válaszadó Dobozi Eszter, a ceglédi szakközépiskola másodikos tanulója, a KISZ- csúcsvezetőség tanulmányi felelőse: — Mit ért szabadságon? — Mindenki azt csinál, amit akar, de ez nem jó, mert a társadalom olyan munkát is megkövetel, amit senki sem végez szívesen. Van politikai, szólásszabadság. A szabadság béke nélkül nem képzelhető ei. — Hogyan határozná meg a szabadság tartalmát? — Nálunk béke van és szólásszabadság. Akkor nem érzi az ember szabadnak magát, ha a társadalom és az egyén igénye nem azonos. — Mikor érzi az ember, hogy szabad? \ — Mindig szabadnak éreztem magam. Akkor történne az ellenkezője, ha nem mondhatnám el a véleményemet, és ha háború lenne. — Mi a szabadság gátja, korlátja? — Talán, ha az emberek egymást gátolják, hogy szabadnak érezhessék magukat. Cselekedeteikkel, szavaikkal rossz helyzetbe hozzák társaikat. Ezért hiányzik néha a szabadságérzés: a nyugalom, a lelhinyugalom, a biztonság- érzet. Szabadság: jog illetve engedély arra, hogy valaki hivatásszerűen végzett munkáját meghatározott időre megszakítsa, vagy az az idő, amelyet valaki ilyen engedély alapján pihenésre, üdülésre, gyógyulásra stb. fordít... (A magyar nyelv értelmező szótárából.) A, válaszadó Szűts Ferenc, az albertirsai Szabadság Tsz főkönyvelője: — Mit ért ön szabadságon? — A dolgozók szabadsága, fizetett szabadság, fizetés nélküli szabadság, Szabadság Tsz — mégis mire gondol? — Mit ért ön szabadságon? — A cselédek a gróf földjén dolgoztak. Felszabadultak a cselédsorból, a saját maguk birtokán gazdálkodhatnak ... Háború és szabadság, Vietnam, Pakisztán — nem akarom a politikusok témáját elorozni. — Hogyan határozná meg a szabadság tz ialmát? — Az ember szabadon választ, szabadok az elvei, szabadon érvényesül — nehéz egy mondatba sűríteni a tartalmat. — Mikor érzi az ember, hogy szabad? — Még szabad idejében, szabadsága alatt sem tud az ember szabadulni a bajoktól, a gondoktól. A mezőgazdasági vezetők évi szabadságuknak csak a felét tudják kivenni. Annyira köt a munka, hogy nem rendelkezünk elég szabad idővel, de, ha befejeztük a munkát, szabadon, bármit tehetünk. — Mi a szabadság gátja, korlátja? — Nem úgy értem, hogy az a szabadság, ha mindent fel lehet rúgni. Törvényes keretek közö tt cselekedni — ez a szabadság. Olyan szabadságot nem tudok elképzelni, hogy mindenki azt csináljon, amit akar. Aki ezt a társadalmi rendet alá akarja ásni, annak nincs szabadsága. Csak annak biztosítanak szabadságot, aki tiszteletben tartja a társadalom törvényeit. Aki megszegi a szabályokat, azt szabadságvesztésre ítélik. De még ő is szabadul, s ha a büntetés elérte nevelő célját, akkor a társadalom mindent megtesz, hogy ez az ember is teljesen szabaddá váljék... „Az emberiség a szükségszerűség, az embertelenség bíró- dalmának megszűnése után indul el igazi történetének útján. Ez az átalakulás — ahogy Engels kifejezi —, ugrás a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába”. (Idézet a történelmi materializmus tankönyvéből.) Fóti Péter Segíts magadon, a vállalat is segít Gazdag program a konzervgyári KISZ-klubban Régi kívánságuk teljesült a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár dunakeszi gyáregysége KISZ-istáinak nemrégiben a KISZ-kiub avatásával. A vállalat gazdasági vezetése két helyiséget «igédéit át klub céljaira az üzemi étkezde épületében a fiataloknak. A szükséges átalakítási munkákat maguk a fiatalok és a gyáregység szocialista brigádjai végezték. A KISZ-esek pénzét — amit az elmúlt év végén a készáru kiszállításában végzett társadalmi munkával kerestek — a vállalat vezetősége is megtoldotta, ebből tellett korszerű, szép berendezésre: kényelmes székekre, asztalokra, függönyökre, szőnyegekre. A gyáregység ifjúsági alapszervezeteiből alakult kulturális bizottság — a párt- és a szakszervezeti aktivisták segítségével — gazdag, érdekes programot állított össze, diavetítésekkel illusztrált úti beszámolókból, író-olvasó találkozókból, a szakmunkástanulók számára rendezett tanulmányi versenyekből, irodalmi és zenei műsorokból. I
