Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-21 / 93. szám
% I 1972. Április 21., péntek real HEcrit 'ZMirlap Segít a gyár, a tsz Válaszkeresés Érden Társadalmi ösztöndíj fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek Mint lapunkban már ismertettük, a Pest megyei Tanács a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek segítésére, az elmúlt tanévre 600 ezer forintos ösztöndíjalapot hozott létre. Ennek növelése, az ügy széles körű segítése végett felhívással fordultak a megye társadalmi, gazdasági szerveihez. Ez a várt eredményt nem hozta meg, az alapot csali kevéssel emelte. A megyei tanács e tanévre már egymillió 800 ezer forintot biztosított a célra; utóbb a vb még 290 ezer forinttal megnövelte. A társadalmi felhívás ezúttal még kevesebb sikerrel járt: az egész megyéből mindössze 56 ezer forintot ajánlottak fel. A támogatók között is kevés az ipari üzem. A témával kapcsolatos kérdéseinkkel felkerestük az egyik megyei nagyvállalat igazgatóját, aki így nyilatkozott: a vállalatok már képtelenek eleget tenni mindazon társadalmi kérelmeknek, amelyekkel újabban szinte elárasztják őket. Hasznosabb, ha az üzemek egész erejüket a termelésre, a nyereségre, saját dolgozóik helyzetének javítására összpontosítják; a tanácsi kasz- szába fizetett nyereségből végső soron az állam dolga a fontos célok, például az ösztöndíjazás nagyobb támogatása. A kérdezett vállalatvezető ugyanakkor kétségbevonta, hogy az igazán tehetséges fiatalok, legyenek bár munkás- származásúak, rászorulnak a támogatásra, mert szerinte a tehetség feltör, érvényesül. Egyéni vélekedése arról is tájékoztat, milyen meggondolások miatt maradt el a remélt mérvű társadalmi hozzájárulás a megyei ösztöndíjalaphoz. Vannak, akik nem így vélekednek. De mielőtt őket megszólaltatnánk, hadd számoljunk be egy másik tapasztalatról: a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei társadalmi támogatásának más módozatáról. Érdiek vagy battaiak Két év óta, közvetlenül a középiskolán keresztül, megyénkben összesen évi 75 ezer forinttal ösztönöz arra érdemes fiatalokat több üzem, községi, városi tanács, szövetkezet. Az érdi Vörösmarty Gimnáziumot például e célból az MGM diósdi gyára az Idén nyolcezer, a helyi Bentavölgye Termelőszövetkezet kilencezer forinttal segíti. Hogyan jutottak az iskolák e közvetlen támogatáshoz, mi vezette a támogatókat? — erre kerestünk választ Érden. A jó jövedelmű Bentavölgye Termelőszövetkezet tagsága, vezetői szép, önkéntes feladatuknak tekintik a helyi társadalmi célok anyagi támogatását: az úttörőtáborra, a sportegyesületre, a könyvtárra például évi 40 ezer forintot költenek. Ottjártunkkor Dékány István, a szövetkezet elnöke a község párt-, tanácsi, gazdasági vezetőivel tárgyalt éppen. Négy év alatt egy 10 millió forint értékű sportkombinát megépítését tervezik, kizárólag társadalmi összefogásból. E sporttelephez a termelőszövetkezet eddig 16,5 hold jó földet engedett át, s a földmunkák nagy részét is elvállalta... Amikor a tavaly hat-, az idén kilencezer forintos ösztöndíjazást felajánlották a községi gimnáziumnak, egyik kikötésük ez volt: érdi vagy százhalombattai fiatalok kapják, fizikai dolgozók tehetséges gyermekei. De még ezt is kérték: a gimnázium vezetői, tanárai jelöljék ki a diákokat. (Az ösztöndíjazást támogató gazdasági, községi, városi társadalmi szerveknek a helyi, iskolai kiválasztás szimpatiku- sabb? De hiszen e tanévre az ösztöndíjakat már sehol sem megyei szinten, de mindenhol a középiskolákban ítélték oda a KISZ-szervezet bevonásával! A diák pályázatát hármas követelmény alapján bírálják el: fizikai dolgozók gyermeke legyen, a család egy főre eső jövedelme 1100 forint alatt, a pályázó tanulmányi eredménye 3,5 fölött legyen. A segítséget az iskola ítéli meg, de az alapkövetelmények, minisztériumi és megyei rendelkezés értelmében, mindenhol egységesek.) Diósd kezdeményezett A Magyar Gördiilőesapágy- művek Diósdi Gyárától kapott ösztöndíjak iránt érdeklődve — nagyvállalat és gimnázium széles kapcsolatáról értesültünk. De nemcsak erről az egy vállalatról van szó. A gimnázium kémia-, biológiatagozatának megalakulásakor kapcsolatot teremtettek a törökbálinti Kertészeti Kutató Intézettel, a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalattal, a Chi- noin egy nagytétényi üzemével. E vállalatoktól nagy értékű laboratóriumi felszerelést, anyagot kapnak; a tanulók bejárnak az üzemekbe, ismerkednek a gyártási folyamatokkal ... Az iskolai — nem tagozatos — „műszaki osztályt” pedig egyenesen az MGM diósdi gyára kezdeményezésére indították! A rekonstrukció alatt álló s további nagymérvű korszerűsítés elé tekintő gyárban szükség lesz érettségizett szakmunkásokra. A műszaki osztály — jövőben osztályok — támogatásától, műszaki ismeretek nyújtásától, a gyárral, szakmákkal való ismertetéstől azt várják, hogy sok fiatalban érdeklődés, kedv támad a csapágy gyártáshoz. Az iskola és a gyár együttműködési megállapodást kötött. Itt többek között megegyeznek abban, hogy a vállalat segíti az iskola felszerelését; segíti a gyakorlati foglalkoztatást. A jövőben műszaki szakkört rendeznek be az üzemben a diákok számára. E megállapodásban az évi 8 ezer forintos ösztöndíjazásról is értesülhetünk: a támogatást „lehetőleg gyárbeli dolgozó gyermeke kapja”. A gyár lehetővé teszi, hogy az illető fiatalok felsőfokú tanulmányaik esetén is részesüljenek ösztöndíjban, de akkor sem szerződésről lenne szó. (Segített a szövetkezet s az üzem támogatása, hogy az ösz- szes arra érdemes fiatal megkaphassa az ösztöndíjat? — Dizseri Sándor, az érdi Vörösmarty Gimnázium igazgatója ismertette az adatokat: az idén már egyetlen jogosult pályázót sem kellett elutasítaniuk! A megyei alapból, a fizikai dolgozók gyermekeinek arányában tanulóik részére 87 ezer forintot kaptak; összesen 94 ezer forint fölött rendelkeztek tehát. Tavaly még 20, az idén már 26 tanulójukat támogatják.) Mi vezeti a helyi középiskolák ösztöndíjalapját közvetlenül növelő községi, városi szerveket? — erre kerestünk választ Érden. Meggyőződtünk arról, hogy e gazdasági, társadalmi szervek célja a lakóhelyhez, üzemhez kötődő munkáscsaládok, parasztcsaládok tehetséges fiainak önzetlen támogatása. Országos ügyet is Az ilyen üzemek, szövetkezetek, társadalmi szerzek egyúttal országos ügyet is segítenek. Mindazok, akik az ösztöndíjazás mellett döntöttek, a feladat országos jelentőségét is árérezték. Erről azonban szóljunk egy másik alkalommal. Padányi Anna A magyar nyelv hete Április 24. és 30. között rendezi meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országszerte a magyar nyelv hetét. A rendezvénysorozat központi eseményeit a TIT irodalmi-nyelvi országos választmánya és Csongrád megyei szakosztálya rendezi. Az ünnepségek április 24-én kezdődnek a Szegedi József Attila Tudományegyetem aulájában. A magyar nyelv hete alkalmából Győrben rendezik meg a Kazinczy Ferenc kiejtési verseny döntőit. A rádióban május 1-ig tizenkét előadás hangzik el, amelyek anyanyelvűnk aktuális problémáival, a nyelvművelés gondjaival és a nyelvvédelem feladataival foglalkoznak. NYÁRIAS FORGALOM A visegrádi átkelőnél már nyárias a forgalom. A Bulcsú motoroshajó sűrűn fordul Nagymaros és Visegrád között. Foto: Urbán „Jó szívvel adtuk' Ház az öregekért Takács Sándor és felesége ajándékozási szerződést kötött a dunaharaszti községi tanácscsal: Batthyány utca 2. szám alatti házukat a tanácsnak adományozták. Meg egy varrógépet — Miért? — Ügy gondoltuk, segítünk, hogy Harasztiban is otthont teremtsenek az idős embereknek. Ismerjük az öregség gondjait, mi is azok vagyunk — mondja Takács Sándor. — Jó szívvel adtuk — szól a felesége. — Nincs senkink, magunkra maradtunk. — Amikor híre ment a dolognak — folytatja Takács báNegyedszer is élüzem Fedett helyen a csőszerelők A vecsési Vízgép Vállalatnál Egymásután negyedszer nyerte el az élüzem címet a Vízügyi Építő Vállalat (vecsési) Központi Gépjavító Üzeme. — Tizenöt szocialista brigádunk összesen 78 ezer forint pénzjutalomban részesült — mondja Viola Ágoston gyáregységvezető. — Két brigádunk ezenkívül elnyerte a vállalat kiváló brigádja címet. A vecsési üzem — nevével ellentétben — nemcsak gépjavítással, hanem -gyártással is foglalkozik. Itt készítik a Superstat elnevezésű víztornyokat, a 250— 500 ezer kalóriás, gázzal fűthető kazánokat, a szennyvíz- szivattyúkat saját vállalatuknak, és más megrendelőknek, a különböző átmérőjű hegeszERDEMES FELKERESNI A BIK 671. SZ. LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZÁT Nagykőrösön, a Kecskeméti út 21. sz. alatt (a Pipagyár épületében). KITŰNŐ MINŐSÉGŰ ÁRUK — OLCSÓ ÁRAK Bútorok Lakberendezési cikkek Kárpitozott garnitúrák # Rádiók, televíziók Elektromos háztartási gépek SZERVEZETT HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS tett acélcsöveket a Fővárosi Gázmüveknek és a Fővárosi Vízműveknek és számtalan vasszerkezeti cikket. Idei termelési tervük 67,1 millió forint, ennek felét a gyártás, felét pedig a javító tevékenység teszi ki. Kotrógépeket és különböző építőipari gépeket javítanak Vecsésen. — Hogyan sikerült az első negyedév? Varga Sándor termelési főnök válaszol: — Januárban-februárban 8.3 millió forintra teljesítettük termelési tervünket. — Nem kevés ez az első negyedévi célkitűzésekhez képest? — A gyáregység első negyedévi terve általában mindig alacsonyabb a többinél, mert a gyártás egy része szabad ég alatt történik, s nekünk „be kell kalkulálnunk” a rossz időjárást is. Az idén — tekintettel a szokatlanul enyhe télre — teljesítettük az időarányos negyedévi tervet. A jövőben már valamivel jobb helyzetben leszünk, mert megoldódik az a gondunk, ami eddig az első negyedévi lemaradások zömét okozta: a hegesztett acélcsöveket ezentúl nem a szabadban, hanem az új, négymillió forintos költséggel épült csőüzemben szereljük össze. ny. é. — 272 lakás. Pest és Nóg- rád megye állami gazdaságai dolgozói részére 272 lakás épül fel a negyedik ötéves terv időszakában, jelentős vállalati hozzájárulással. esi —, sokan jelentkeztek, hogy kössünk eltartási szerződést, ígértek mindent, de mi féltünk, hogy nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk. Akkor aztán se lakás, se megélhetés. Takácsék évek óta foglalkoztak a gondolattal, hogy szociális otthonba mennek, s 200 ezer forintot érő házukat az öregeknek adják. A közelmúltban be is költöztek a Ráckeve határában levő szép új szociális otthonba. Nem vittek magukkal mást, csak apróságokat meg egy varrógépet. Takács Sándor önálló szabómester volt, feleségével dolgozott negyven esztendeig. Hiányzik a munka — mondja Takács néni. — Nem tudunk úgy dolgozni, mint régen. Az 571 forint nyugdíj a megélhetéshez nem elég kettőnknek. Aztán féltünk, ha mind a ketten megbetegszünk, ki ápol bennünket? Azért jöttünk az otthonba, hogy ne legyünk egyedül, — Szép külön szobánk van, teljes ellátást kapunk — folytatja Takács Sándor. — A nyugdíjunk csak zsebpénznek kell. .Mindig megkérdezik, van-e valami kívánságunk, de mi nem akarjuk, hogy kivételezzenek velünk. Most sok a szabad idejük, sétálgatnak, olvasgatnak — hiányzik a munka is. Takács néni, ha nem fáj a lába, var- rogat majd, azért hozták a gépet. Meg emlékül, hiszen jelképe életüknek. Már az idén Takácsék házában még az idén berendezik az öregék napközi otthonát. Hamarosan megkezdik az átalakítást, a festést, s nappali szoba, pihenő, melegítőkonyha és fürdőszoba nyújt majd teljes kényelmet húsz idős embernek. A tervek szerint vagy az általános iskolából vagy a gimnáziumból hozzák az ebédet; a helyi termelőszövetkezeti és a sütőipari vállalat segítségével reggelit és uzsonnát kapnak a gondozottak. Mint már annyiszor, most is megnyilvánul a községben a társadalmi összefogás. Az érdem Takácséké, akik úgy segítettek magukon, hogy másokon is segíthessenek. S. I. Még időben ÍVJ ég csak a tavasz köze- pén járunk, de már most tudom, hogy milyen jellegű bíráló írások jelennek meg nyáron az újságokban. Az újságírók szidni fogják a vendéglátóipart először is azért, mert nincs üdítő ital és hiánycikk a sör is, s ráadásul lassú a kiszolgálás, kevés a pincér, így megy ez már évek óta, pedig arra is jól emlékszem, hogy minden tavasz végén a vendéglátóipar vezetői nyilatkoznak a sajtónak, miszerint abban az évben más lesz a helyzet, mint régen volt, jobban felkészültek a csúcsszezonra. Nem tudom megérteni, mi lehet az oka, de minden ősszel, amikor szintén szót kapnak a vendéglátóipari vezetők, elmondják, hogy sajnos, hiábavaló volt minden fáradozás, mert mégsem úgy sikerült az ellátás, mint előre elgondolták. Ök elsősorban a vásárlóközönségben keresik a hibát, mert évről évre nagyobbak az igények, évről évre szomjasabbak az emberek, s nemcsak többet, hanem többen is isznak. Az egyik dunakanyari vendéglős titokban elmesélte, hogy nála mindenféle italból mfhdig van elegendő mennyiség — legalábbis az ismerősök, a törzsvendégek számára. Elmentem egy másik dunakanyari vendéglőbe, s ott szőrül szóra ugyanezt mondták. Elgondolkoztam, vajon nekik van-e igazuk? Eddig ugyan még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy én álltam volna a pult mögött, de meglehet, ilyen esetben ugyanezt tenném. Kétségtelen azonban, hogy most, a fogyasztó szemével, igazságtalannak tartom az efféle protekciót. Persze, nem is azon kell morfondírozni, hogy igazságtalanság-e az ismerősök előnyben részesítése, avagy sem, inkább azon, hogyan lehetne az ilyen eseteket megelőzni. A felelet egyszerűnek látszik: javítani kell az ellátást, biztosítani a megfelelő mennyiségű nyári ételt-italt, s elegendő felszolgálót alkalmazzanak. Ez utóbbi különben — szerintem — a legegyszerűbb feladat, hiszen nyáron a diákok nem járnak iskolába, bizonyára sokan szívesen dolgoznának ideiglenesen ebben a szakmában. Ezzel kapcsolatban egy harmadik dunakanyari vendéglőssel történt beszélgetés jut eszembe: „Ha annyi felszolgálót alkalmaznék. amennyi valóban szükséges, akkor a bevétel oly mértékben csökkenne. hogy nem lenne érdemes feláldoznom a nyaramat ...” Sajátos felfogás. Illeg kellene keresni a megoldást, mert ha elterjed ez a vélemény, akkor a vendéglátóiparból csak az ipar marad meg. Mert nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a vendéglátóipar van a vendégekért, s nem fordítva... Mészáros Sándor I t