Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-21 / 93. szám

1972. Április 21., péntek ‘‘"zJCíriiMp 3 Az országgyűlés elfogadta az egészségügyi törvényt (Folytatás ai 1. oldalról.) nem tudják teljesíteni. Töb­bet kell tennünk a fiatalok egészséges életmódra neve­léséért is. Magas a műyi veté­lések száma. Az élveszületet- tek 10,7 százaléka koraszülött, az egyéves korig elhalt kisde­dek kétharmada (68,5 százalék) közülük kerül ki. A gyermek nem pusztán magánügy — A közvéleményt és az államvezetést hosszú idő óta foglalkoztatja a természetes szaporulat arányszáma. Igaz, a 15 és 49 év közötti nőlako­sok mindegyikére átlagosan 2,3 gyermek jut, de a házasság­ban élők 11 százalékának nincs gyermeke, 22 százalékának pedig csak egyetlen gyermeke van. Pedig jól ismertek azok az intézkedések, amelyeket a kormány, a IX. pártkongresz- szus határozata alapján a nők, az édesanyák, a több gyerme­kes családok érdekében tett. Növekedett — egyebek között — a családi pótlék. Bevezet­tük a gyermekgondozási se­gélyt. A lakások elosztásánál és a lakásépítésben is kedvez­ményben részesülnek azok, akik családot alapítanak, gyer­meket várnak, vagy akiknek már van gyermekük. — A születési arányszám, amely 1962-ben 12,9 ezrelék volt, ha mérsékelten is, de év­ről évre fokozatosan növeke­dett. Két éve azonban ez a folyamat megállt: 1970-ben 14,7 ezrelék, 1971-ben pedig 14,5 ezrelék volt az élveszüle- tettek aránya. Ez a szám el- gondolkozásra késztet. A gyer­mek nem pusztán az egyén ügye, nem pusztán magán­ügy! Az egész társadalom, a nép jövője függ tőle. Ezzel összefüggésben meg­említette, hogy a kormány — a népgazdaság lehetőségeivel összhangban —, további intéz­kedéseket tervez az anyasag, a család védelme, a gyermek­szaporulat növekedése érde­kében. további anyagi támo­gatással kell segíteni a házas­párokat, hogy ne csak egy, hanem több gyermek felneve­lését vállalják. — Ki kell terjesztenünk es hatékonyabbá kell tennünk az egészségügyi felvilágosítást, a családtervezésben és a szüle­tésszabályozásban olyan kor­szerű eszközöket kell biztosí­tanunk, amelyek az egészség­re a legkevésbé veszélyesek. Az anyagi kedvezmények mel­lett fokozni kell a család, az édesanyák társadalmi megbe­csülését is. Az állampolgárok segítségére is számítunk A szocialista egészségügy feladatait csak olyan egész­ségügyi dolgozók oldhatják meg sikeresen, akiket társa­dalmunk és a szocialista egész­ségügy eszméi vezérelnek, akikben mélyen gyökerezik a hivatástudat, korszerű ismere­tekkel rendelkeznek és ezeket rendszeresen felújítják és gaz­dagítják. Szólt a miniszter az orvosok és a betegek kapcsolatáról és hangsúlyozta: az orvosok, gyógyszerészek, az egészség­ügy dolgozói nemegyszer ne­héz körülmények között végzik munkájukat. Mindez azon­ban nem lehet oka, magyará­zata vagy mentsége sem a ri­degségnek, sem annak, hogy hivatásuk szürke mesterséggé váljék. — Mindannyian mély hálát érzünk azok iránt — mondotta a továbbiakban —, akik egész­ségünket védik, vagy vissza­adják. Szép és tiszteletre mél­tó érzés ez, s csak elítélni le­het, hogy az orvosok között is vannak, akik visszaélnek lehe­tőségeikkel és betegük helyze­tével, tőkét kovácsolnak egész­ségügyünk nehézségeiből. Mindez sérti a fennálló rendel­kezéseket, összeférhetetlen az orvosi hivatással, a szocialista erkölccsel, szocialista egész­ségügyünk elveivel és gyakor­latával. — A törvényjavaslat társa­dalmunk általános erkölcsi normáiból, a szocialista egész­ségügy és az orvosi hivatás követelményeinek megfelelően szabályozza az orvosok maga­tartását, cselekvésük követel­ményeit, fegyelmi felelősségü­ket, és — ha vétenek — a fe­gyelmi eljárás módját. — Elsősorban nekünk, orvo­soknak, egészségügyi dolgozók­nak kell majd érvényt szerez­nünk a törvényjavaslatban foglaltaknak. , Sorainkból is mindenekelőtt a vezetőknek. Hivatásuk tisztasága és a törvénytisztelő orvosok védel­mében sokat tehetnek — s tettek eddig is — az orvoseti­kai bizottságok. De segíteniük kell maguknak az állampolgá­roknak is azzal, hogy megtart­ják a törvény rendelkezéseit, és őrködnek azok végrehajtása felett. Befejezésül a miniszter rá­mutatott arra, hogy egészség­ügyünk különösen az elmúlt 15 évben fejlődött jelentősen. Az egészségügy beruházásai­nak és költségvetésének mér­tékét — mondotta — a nép­gazdaság mindenkori lehetősé­gei határozzák meg. Arra kell törekednünk, hogy ezeket az anyagi eszközöket célszerűen, a leghatékonyabban használ­juk fel, meglevő lehetőségein­ket pedig az eddiginél is szer­vezettebb és fegyelmezettebb munkával hasznosítsuk. — Az egészségügyi törvény- javaslat széles körű előkészítő munka eredményeként készült el — mondta befejezésül a mi­niszter. — Bízva abban, hogy a javaslat megfelel szocialista törvényeink általános köve­telményeinek, hosszú időre és megfelelően szabályozza egész­ségügyünket, kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a javasla­tot fogadja el. maga a minisztérium. A tár­sadalom, az egyes állampol­gárok, a betegek és hozzá­tartozóik hinni fognak a tör­vény szavában, ha a vezetők és főnökeik azokat a derék, kiváló és lelkes, hivatástudat­tól fűtött orvosokat és egész­ségügyi dolgozókat becsülik és jutalmazzák, akik a tudó- mány és az erkölcs szabálya­it egyaránt betartják. Dr. Pesta László végezetül az országgyűlés jogi, igazga­tási és igazságügyi, illetve szociális és egészségügyi bi­zottsága nevében javasolta a törvénytervezet elfogadását. Dr. Palotai Sándor Pest megyei képviselő Selszólalása Dr. Pesta László előadói beszéde Dr. Pesta László, az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója be­vezetőben hangsúlyozta: a törvénytervezet szelleme hu­mánus, minden szakaszának minden mondatával védi az ember jogát, egészségét és méltóságát, néha már túlzó­nak tűnő következetességgel, mint például a kártalanítás, a kísérletezés, a gyógyíthatat­lannak tartottak továbbkeze- lése, az alkoholistákkal és az elmebetegekkel való bánás­mód, a szövetátültetések és a titoktartás vonatkozásában ja­vasolt szigorú szabályok ese­tében. A valóságban nincs semmi túlzás: gyógyítás köz­ben is kölcsönösen tisztelnünk kell egymást. A törvényjavas­lat igénye, felfogása, alapja — szocialista. Nemcsak a 25. pa­ragrafus deklarációja miatt, amely kimondja, hogy állam- polgári jog lesz a gyógykeze­lés ingyenes igénybevétele, nemcsak a szöveg, a tartalom, a követelmények tökéletes kor­szerűsége miatt, hanem a tár­sadalom cselekvő részvételé­nek határozott kimondása miatt is. Dr. Pesta László a továb­biakban arról szólt, hogy a törvényjavaslatot megtárgyal­ta az országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi, vala­mint szociális és egészség- ügyi bizottsága. Sorra vette azután azokat a módosító ja­vaslatokat, s figyelemre mél­tó észrevételeket, amelyek a bizottsági tanácskozásokon el­hangzottak, majd így folytatta: — Az egészségügyi fejlesz­tések sorába nemcsak új, mo­dern intézmények létesítése, régi, patinás kórházak korsze­rűsítése, új vizsgáló- és gyó­gyítóeszközök beszerzése tar­tozik. Mindez nagyon fontos és szükséges dolog, s az sem kétséges, hogy államunk a jövőben is minden tőle telhe­tőt megad a létfontosságú cé­lokra, de mindezen felül lépést kell tartanunk a tudományok fejlődésével, meg kell marad­nunk a haladás élvonalában, s ma ez nem csekélység. Ki­váló elmék kutató és ellenőr­ző munkáját, a>z aktuális in­formációk beszerzését, s a gyors hasznosítás érdekében a gyakorló orvosok ezreinek szorgalmas és lelkes tudásvá­gyát igényli. — Nagy léptekkel halad elő­re a prevenció — folytatta —, beknél. Ez a saját gyakorla­tom tapasztalata. Rendelőin­tézetünkben a szakorvosok át­lagéletkora harminckét és fél esztendő. Velük ebben a kérdésben könnyebb szót ér­teni, hiszen lényegében ennek a társadalomnak a szülöttei, mint az idősebbekkel, mivel az úgynevezett hálapénz nem ennek a társadalomnak a ta­lálmánya, ismert dolog volt harminc-ötven esztendővel ezelőtt is. Dr. Tengelyi Vilmos, a Tö­rökbálinti Tüdőkórház igaz­gatóhelyettese szintén ven­dégként vett részt a parla­ment idei első ülésszakán. — Hogy mi a véleményem a törvénytervezet hetvenötö- dik szakaszáról? Elvben min­denképpen helyes, de véle­ményem szerint c gyakorlat­ban nehezen megvalósítható. Nehéz és' bonyolult nevelő- és példamutató munkára van szükség ahhoz, méghozzá hosszú munkára, hogy ez a jó elv a gyakorlatban is megva­lósuljon. Megítélésem szerint el hez mielőbb konkrét vég­rehajtási utasítás is szüksé­ges, ami azonban természet­szerűen nem helyettesítheti sem1 a nevelőmunkát, sem a példamutatást. A vitában sok mindenről szó esett még. a hetvenötödik paragrafus kapcsán. Az örvö­sök fizetéséről csakúgy, mint arról, hogy a körzeti orvosok kapcsolata egészen más ter­Dr. Tengelyi Vilmos mészetű, mint a kórházi vagy a rendelőintézeti orvosoké. Az utóbbiak csak alkalmanként, de lehetséges, hogy az életben csak egyszer találkoznak a beteggel, míg a körzeti orvo­sok kapcsolata folyamatos, egy egész életen át tartó. ★ Tarjányi Jánosné, a duna- haraszti 2. számú általános is­kola tanéra, a megye 17-es választókörzetének képviselő­je, a Filmhíradó kamerája előtt beszélgetett dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisz­terrel. — Holnapra (vagyis mára, péntekre. P. P.) meghívtam a Filmhíradó munkatársait, hogy nézzék meg körzetem egészségügyi ellátottságát. Mi­niszter elvtársat is szívesen látjuk... — Ha igényt tartanak rá, későbbi alkalommal szíve­sen eleget teszek a meghívás­nak, holnap azonban már más elfoglaltságom van — vála- szo't a miniszter, aztán meg­kérdezte: — És mit kívánnak bemutatni a Filmhíradónak? — Körzetem legnagyobb gondja a vízellátás. Még az iskolában sincs egészséges ivóvizünk. Most szervezzük az ivóvíztársulatot. Es termé­szetesen bemutatjuk a körzet egészségügyi intézményeit és elkalauzoljuk a filmeseket a Dunához is, amely ma már egyre több ember számára nyújt pihenést és felüdülést, de a mi számunkra nagyon sok gondot is jelent az üdülő- terület egészségügyi követel­ményeinek a megteremtése. Prukner Pál Rózsavölgyi György karikatúrái s ha a gyakran későn indult gyógyítás helyébe o gondozás lép, az válik uralkodóvá, ak­kor számtalan költséges meg­oldás feleslegessé válik. Nyil­vánvaló, hogy egy speciális okból felbillenésre hajló szer­vezet egyensúlyát könnyebb és sokkal olcsóbb is megőriz­ni, mint a végzetessé válható egyensúly-felbomlásából nagy erőfeszítéssel visszahúzni. Egyre nyilvánvalóbb, a tudo­mányos vizsgálatok — köztük új felfedezések — mindinkább kiderítik a különböző okból erős hatású gyógyszerek hely­telen szedésének, alkalmazá­sának veszélyeit. Nemcsak a kábítószerek, a kétkeresztes mérgek, hanem az egyidőben szedett, különböző összhatású egyéb készítmények egymás hatását lerontó, vagy mérték­telenül felcsigázó tulajdon­sága is romlást okozhat. Ezért hangzik fel mind erősebben a vétó az ellen a jelenség ellen, amit túl egyszerűen nevezünk talán gyógyszerpazarlásnak. — A törvény világosan és hatásosan támogatja majd mindkét tényező érvényesülé­sét. A megelőzést, a preven­ciót kiemelten és helyesen illeszti a teendők fontossági sorrendjébe, a gyógyszerekkel való visszaélést pedig minden bizonnyal csökkenteni fogja az a mindennél fontosabb, új szocialista vívmány, amely minden állampolgár számára ingyenessé teszi az egészség- ügyi ellátást. — Az emberi természet sa­játossága — hangsúlyozta a képviselő —, hogy nem min­dig méltányolja a veszélyek elkerülésére alkalmas felfe­dezéseket, módszereket és ta­rn ácsokat. Annál hálásabbnak mutatkozik aztán, ha a ve­szély konkrét formában lepi meg, és sikerül valahogy meg­szabadulnia tőle. Ezt a szo­rongó lelkiállapotot mindenki ismeri, ezért került az a ja­vaslat a törvénytervezet 75. szakaszába, amely nem tiltja el teljesen a hála nyilvánítá­sát, csak akkor, ha az előny- szerzést, megkülönböztetést szolgál más betegek, ember­társaink kárára. Akármeny- nyire „átmeneti” korban élünk, azt azért hamar meg fogja érteni minden tisztessé­ges ember, hogy a gyógykeze­lés ingyenes, hogy a körzet, rendelőintézet vagy kórház szerint illetékes orvos ingyen is a legjobb tudása szerint köteles őt megvizsgálni, gyógykezelni, tanácsokkal el­látni, operálni. Nem kell tehát semmit fizetnie vagy adnia az illeté­kes orvosnak, illetve más egészségügyi dolgozónak. Az orvos pedig nem tűrhet olyan látszatot, mintha a törvény szava csak írott malaszt len­ne. A vezetők kötelessége, hogy a törvény szerint járja­nak el, s jó példát mutassa­nak, s a vezetőknek is van­nak főnökei, a tanácsok és — Az egészségügyi törvény- javaslat megfogalmazásakor, tárgyalásakor ismételten je­lentkező kérdés, mit várunk az egészségügyi törvénytől, il­letve végrehajtásától? — kezd­te felszólalását dr. Palotai Sándor körzeti orvos a dabasi 15. körzet országgyűlé­si képviselője. — A törvények tömörségéből és sokoldalúsá­gából adódik, hogy érdemlege­sen egy kiragadott részét lehet csak konkrétan elemezni. — A törvénytervezet 23. § (3) bekezdése kimondja: „Biz­tosítani kell, hogy a lakosság a települési viszonyoktól lehe­tőleg függetlenül kellő idő­ben hozzájuthasson a számára szükséges korszerű gyógyító­megelőző ellátáshoz.’’ 1970 vé­gén a magyar orvosi kar mint­egy 10 százaléka, 2055 falun élő körzeti orvos végezte megközelítően 6 millió lakos gyógyító-megelőző tevékeny­ségét. Az ország falusi tele­püléseinek több mint a fele nem rendelkezik önálló orvos­sal és a csatolt községek la­kói szenvedői ennek a hát­ránynak, melyet az orvosnak térben és időben való elérhető­sége jelent. A körzetek szá­mának növelése, a mentőállo­mások területi kiépítése, lét­számának növelése, segély­kérő telefonok felszerelése ki­sebb településeken is — jelzik a kormány és az egészségügy erőfeszítéseit. Számottevőek a helyi kezdeményezések is, a tanácsok orvosi rendelők és lakások építését helyezik előnybe — hogy a községek minél korábban orvoshoz jus­sanak — mondotta. Vázolta ezután a képviselő a csatolt községek és a tanyák orvosi ellátási nehézségeit, majd a körzeti orvosok gond­jairól beszélt. — A gyors orvosi ellátást az orvos kiszállása, a betegnek körzeti orvoshoz, rendelőin­tézetbe, vagy fekvőbeteg-inté­zetbe való szállítása jelenti. Ugyanakkor közel 1 millió la­kos ellátását biztosító körzeti orvosok csak kerékpárral vagy még azzal sem rendelkez­nek. A mezőgazdaság gépesí­tésével, a kemizálás elterjedé­sével a balesetek száma is növekszik. Ezekben az esetek­ben a mielőbbi orvosi segély az életmentést, a sérült gyó­gyulási idejének lerövidülé­sét jelentheti. A körzeti orvos számára tehát a gépjármű ma már szolgálati eszköz. — Javasolni szeretném az egészségügyi miniszter elv­társnak — mondotta —, hogy a törvény végrehajtásánál az eddigieknél még jobban ve­gyék figyelembe a területi széttagoltság nehézségeit, a mentőállomások létesítésekor. Javasolni szeretném továbbá a több csatolt községgel ren­delkező körzeti orvosoknál a differenciáltabb bérezés meg­állapítását és a gépkocsival való ellátást, hosszú lejáratú hitellel, szükség esetén közüle­ti járművel is. Ezután a gyermekgyógyá­szat jelentőségéről a követke­zőket mondotta: — A 14 éves korig terjedő korosztály egészséges életre nevelésének előkészítése és egyes munkakörökbe irányí­tása falun is szakszerűbb, rendszeresebb munkát kíván­na, mint amit jelenleg a gon­dozónők, védőnők, pedagógu­sok és körzeti orvosok bizto­síthatnak részükre. — A körzeti gyermekorvo­sok számának emelését falun sok esetben nem a státus kér­dése akadályozza, hanem a rendelők és orvoslakások hiá­nya — mondotta dr. Palotai Sándor. — A községi tanácsok költségvetésükből csak úgy tudják megoldani a problé­mát, ha más, szintén sürgős szolgáltatásokat háttérbe szo­rítanak. Központi támogatás nélkül falun a körzeti gyer­mekgyógyász szakorvosok részvétele az egészségügyi alapellátásban csak hosszabb távon várható. Az egészségügyi miniszter­nek a körzeti egészségügyi szolgálatról s ezen belül a kör­zeti orvosi ügyeletről és he­lyettesítésről kiadott utasítá­sairól, illetve azok végrehajtá­sairól a következőket mondot­ta a képviselő: — A Magyar Általános Or­vosok Tudományos Egyesülete a miniszteri utasítás kiadásá­nak évében, 1939-ben felmé­rést végzett a falusi körzeti orvosok munkakörülményei­ről. A felmérés szerint az éj­szakai ügyelet a körzeteknek csak 16,7 százalékában, mun­kaszüneti napokon az ügyelet 79 százalékában megoldott. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mint­egy 400 falusi körzeti orvos munkaszüneti nap nélkül szol­gálatot tart egész évben, és csak az évi fizetett szabadsága jelent számára pihenést. — A helyettesítés módjai megnyugtatóan a mai napig sem rendeződtek. Az eddigiek­ben a helyettesítést majdnem minden esetben a szomszéd körzet orvosa látja el, bár a miniszteri utasítás elsősorban említi a külső helyettessel va­ló megoldást. A jelenlegi he­lyettesítési rendszer mellett a lakosság csak a legszüksége­sebb egészségügyi ellátást ve­heti igénybe. — Az érvényben levő ren­delkezések nem teszik lehető­vé, hogy az állandó készenlétet és a heti egy pihenőnapot va­lamilyen módon, esetleg fel­emelt szabadsággal kompen­zálják. A készenléti szolgálat, az ügyelet és a helyettesítés a körzeti orvosok fizikai és szel­lemi igénybevételével, megter­helésével erősen kihat az alap­ellátás színvonalára, annak a közel 6 millió embernek az egészségügyi alapellátására, akikről ezek az orvosok gon­doskodnak. Kérem ezért mi­niszter elvtársat, a falusi kör­zeti orvosok ügyeleti, készen­léti és helyettesítési problémáit szíveskedjék megvizsgáltatni, hogy az 1969-ben kiadott mi­niszteri utasítás a gyakorlat­ban is minél hamarabb érvé­nyesülni tudjon. A törvényjavaslatról befeje­zésül a többi között a követke­zőket mondotta: — A magyar egészségügy olyan eredményes fejlődését rögzíti a törvényjavaslat, mellyel a világ kevés állama rendelkezik. Ügy érzem, hogy a magyar egészségügy eddigi sikerei, a törvénytervezetben meghatározott célok mozgósíta­ni tudják az egész társadalmat és ezen belül az egészségügyi dolgozókat a majd elfogadott egészségügyi törvény minél tökéletesebb végrehajtására, ezért a törvénytervezetnek tör­vénnyé minősítésével egyetér­tek. I I

Next

/
Thumbnails
Contents