Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 90. szám

1972. Április is.. kedd *£C» C/Ctrfaip „Történelmi" helyhiány MIÉRT LESZ GÖDÖLLŐN KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM? Részlet a szocialista szer­ződésből, amelyet a Budapes­ti Közlekedési Vállalat és a Közlekedési Múzeum kötött öt évre: „A BKV vállalja, hogy bemutatja a Közlekedé­si Múzeumnak a selejtezésre kerülő járművek és egyéb műszaki berendezések jegy­zékét, gondoskodik a muzeális célra kiválasztott tárgyak ép­ségben történő tárolásáról. Megvizsgálja a felszámolásra kerülő gödöllői végállomáson (HÉV) eredeti városi közleke­dési eszközök számára skan­zen létesítését.” Benépesül a Városliget 1896-ban, a millennium megünneplésére mindent a Városligetbe hordtak, ami jel­képét, keresztmetszetét adhat­ta ezeréves hazánknak. Így gyűjtötték akkor össze a ha­józás, a vasút, a posta fellel­hető emlékeit, melyeket egy, külön erre a célra emelt épü­letben el is helyeztek. A töb­bi millenniumi kiállítás há­rom napig tartott, mint a cso­da, ez a közlekedési pavilon viszont megnyerte a közönség tetszését, látogatták is sokan, egyre népszerűbb lett. A kis hajómodelleket, a valódi ki­szolgált gőzmozdonyokat a felnőttek is gyermekként né­zegették. A siker láttán az illetékesek tovább gyűjtöget­ték közlekedési múltunk ma­tuzsálemeit, míg — igaz, nem sok rendszerességgel és ren­dezettséggel — nagy értékű gyűjtemény jött létre. A Magyar Királyi Közleke­dési Múzeum túlélte az első világháborút is, a másodikat viszont kevésbé. 1945-ben az épület romokban hevert, a gyűjtemény mozdítható és ér­tékes darabjait megfelelően elrejtették. A háború utáni újjáépítés a múzeumban is megkezdődött, de a teljes fel­újításhoz és rendszerezéshez két évtizedre volt szükség. Emlékezhetünk, kapuit 1966 áprilisában nyitotta meg új­ból. Hogy most hogyan néz ki a múzeum, úgy érzem, nem kell elmondani... Egy-egy páratlan kiállítási: darabját külföldi múzeumok többször meg akarták vásárolni. Hetvenhat esztendeje Nagyobb baj az, hogy a múzeum területe 76 éve vál­tozatlan. Csak a raktárak gyarapszanak egyre a főváros különböző pontjain. A raktá­rakban pedig valóságos kin­csek vannak, a közlekedés történetének egy-egy nagysze­rű emléke, s ezek feltétlen közérdeklődésre tarthatnak számot. Történelmi autók — némelyikük az egykori tulaj­donos miatt nevezetes —, vas­úti kocsik, mozdonyok várnak második megújulásukra. Még egy nagyszerű, eredeti repü­lőgép-gyűjtemény is kiállítás­ra vár. Vajon miért nem láthatjuk ezeket a muzeális közlekedési eszközöket? Mert nincs hová kiállítani őket! A múzeum mostani alapterülete, kiállítá­si lehetősége azonos a hetven­hat esztendővel ezelőttivel. Az lenne a legszebb és legjobb, ha mindent ki lehetne állítani, mégpedig egy helyen. A kény- szerűség vitte rá a múzeumot, hogy megnyissa Párádon a kocsikiállítást, Siófokon a ba­latoni hajózást bemutató ki­állítást. A közeljövőben skan­zen nyílik Nagycenken, ahol a kisvasutak történetét kísér­hetjük majd figyelemmel, to­vábbá Szolnokon egy régi épületben vasúti múzeumot avatnak. Európában egyedülálló lesz az a kiállítás, amely a föld alatt, a Deák téri földalatti állomás egy használaton kí­vüli, jelenleg befalazott alag- útjában nyílik. Ide nemcsak az ős-földalatti kocsik, hanem a fogaskerekű „nagy öregjei” is bekerülnek. A Közlekedési Múzeum a jövőre gondolva — és álmod­va egy nagy csarnokrend­szerről, ahol mindent együtt ki lehet majd állítani — a MAV-val is folytatott vizs­gálatokat. kijelölték azokat a járműveket, amelyek jóllehet, még közlekednek, de majd a múzeum anyagába kerülnek. Részben hasonló célt is szol­gált a BKV-val kötött szocia­lista szerződés, ennek szöve­géből is kiderül, hogy lassan már a raktározásra sincs hely, s amíg a városi közle­kedési eszközöket nincs hol kiállítani, azokat a BKV fog­ja tárolni. A matuzsálemek is rozsdásodnak A szocialista szerződés nyo­mán a közeljövőben bizottság alakul, amely kijelöli azokat a járműveket, műszaki be­rendezéseket, amelyek a mú­zeumba kerülnek majd. Nos, éppen ezeknek lenne helye Gödöllőn, a lehetőséget ta­nulmányozzák, hiszen van egy használaton kívüli kocsi­szín is, mely alkalmas lenne kiállítási területnek. Szabad térből is van elegendő Gödöl­lőn, bár a közlekedési eszkö­zöket szabad ég alá állítani könnyelműség és felelőtlenség lenne. Egyelőre sikertelenül kísérleteznek különféle korró­zióvédő eljárásokkal: a Köz­lekedési Múzeum előtt áll egy kiszolgált mozdony, melyet speciális műanyagbevonattal láttak el. Az eljárás nem vált be, tehát szabadtéri skanzen­ről Gödöllőn sem lehet szó. Azért is jobb a zárt terem, mert így a rongálásoknak könnyen elejét lehet venni. Gödöllő a megye egyik épü- lő-szépülő városa, fejlődő ide­genforgalommal. Elmondhat­juk, előnyére válik a város­nak, ha a Közlekedési Múze­um eredeti városi közlekedé­si . eszközökből fiókmúzeumot létesít ott. így a nagyközön­ség is megláthatja technikai történelmünk egy-egy hír­mondóját, és Gödöllő nagy se­gítséget nyújt a Közlekedési Múzeum több évtizedes saj­nálatos helyhiányának eny­hítésében is. Fehér Béla Májusig átadják az új szobi vízművel Naponta ötszáz köbméter vízre van szükség a" szobi la­kosság ellátásához. Eddig a kutak szolgálták ki ezt az igényt. Május végéig elkészül az új községi vízmű, amely lényegesen megkönnyíti majd a szobiak helyzetét. Egyelőre ugyan csak az utcán elhelye­zett közcsapok állnak majd rendelkezésre, de ezentúl nincs akadálya, hogy a lakásokba is bevezessék a folyó vizet. j \Az új vízmüvet két mélyfú­rású kútról táplálják. Innen a község feletti dombon épített két — egyenként 150 köbmé­teres — tárolóba vezetik a vi­zet, innen jut a községet ke- resztül-kasul hálózó, csaknem tíz kilométer hosszúságú há­lózaton át az utcai csapokhoz. A Pest megyei Tanácsi Ter­vező Vállalat a közeli hetek­ben adta át a Dunakanyar Re­gionális Vízmű Vállalatnak a zebegényi vízmű rekonstruk­ciós tervét. Eszerint a zebegé­nyi vízellátást is a szobi víz­mű kútjainak segítségével kí­vánják megoldani. k z. Kisfiú - nagy emberekkel Valójában nem is olyan ré­gen Voltam kisfiú. Körülmé­nyeim révén számos nevezetes emberrel kerültem kapcsolat­ba. E találkozásokra mindig büszke leszek. Egy kis csokor­ra valót gyűjtöttem belőlük. ILLÉS BÉLA Illés Bélával 1956 novembe­rében ismerkedtem meg. Az ellenforradalmárok még tar­tották magukat, a lövöldözések felverték a pesti utcákat. A Magyar írók Szövetségének székházában jártunk, a Bajza utcában, élelemkiutalásért. Feltűnt Illés Béla. derűsen, nyugodtan állított be, szája szegletén elmaradhatatlan pi­pájával. Apám riadtan mond­ta neki: — Te most az utcán jársz, Béla? ... Miért mutatkozol, nem hallod, hogy lőnek? — Már hallottam lövöldö­zést — felelte mosolyogva. A következő percben Illés Béla két hatalmas karjával felkapott és a magasba emelt. — Ez a fiad? Nagyszerű le­gényke! — mondta széles mo­sollyal. — De miért hoztátok magatokkal? — Hogy most, a veszélyben, mindig együtt legyünk — fe­lelte apám. Én pedig szemtelenül selypí­tettem: — Addá netem... addá ne- tem... — No, mit adjak? — Pénzét! — vágtam rá gondolkodás nélkül. Illés Béla a zsebébe markolt és minden forintját a kezembe nyomta. — Sajnos, öcskös, nincs több! — mondta szomorkásán. — Majd ha vége lesz ennek a disznóságnak és találkozunk, többet adok! BÖLÖNI GYÖRGY Bölöni Györggyel, Ady Endre és Anatole France nagy barátjával, az Irodalmi Alap­nál találkoztam. Apámmal be­tessékelt bennünket szobájába, de már útközben sietősen mondta, hogy csak két perce van, mert értekezletre kell ro­hannia. Nem rohant. Alaposan elké­sett az értekezletről. S ebben mi „ketten” voltunk a bűnö­sök: én, és Bölöni Gyuri bácsi gyönyörű, okos pulija, Zsi- vány. Ott ült a szobában — Bölöni bácsi mindenhová ma­gával vitte —, s amint belép­tünk, «lelkes farkcsóválással kapaszkodott rám és hatalmas puszit mázolt az arcomra. Alig voltam nagyobb nála. A következő pillanatban már a szőnyegen hempereg­tünk, játszottunk, birkóztunk és ölelkeztünk. Bölöni bácsi olvadozott a gyönyörűségtől és a világért meg nem szakította volna mulatságunkat. Majd egy fél óráig hancúroztunk. Várhatták az értekezletre. DEVECSERI GABOR Devecseri Gábor a Bethlen utcában futott össze velünk. Áradó kedvességgel ölelt ma­gához és azt kérdezte: — No, mit vegyek neked? Akarsz egy szép hajasbabát? — Nem! — vágtam oda ke­ményen. — Nem kell baba! En fiú vagyok! — Hát akkor mi kellene? — nevetett kedvesen. — Egy pipa! Egy költő és műfordító nem ismerhet lehetetlent. Már for­dult is be a dohányos boltba, és két perc múlva egy szép cukorpipával tért vissza. így történt, hogy első pipá­mat Devecseri Gabi bácsitól kaptam, alig ötéves koromban. A szép pipát hamarosan meg­ettem. Azt hiszem, másfajta pipát sohasem veszek a szám­ba. DARVAS SZILARD Darvas Szilárdat „azóta” is megindultan láttam viszont néhányszor a tévé képernyő­jén, vagy hallgattam a rádió­ban. Annak idején különös szenvedéllyel traktált a Ma­gyar Sajtó Háza éttermében, ha összetalálkoztunk. Felvitt a klubba, megetetett sütemény­nyel, majd levitt az étterembe, ahol resztéit máj vagy kolozs­vári töltött káposzta volt a hu­morista étrendje szerint a má­sodik fogás, aztán megint vissza a klubba, gesztenyepü­rére vagy parféra. Szüleim hiába ellenkeztek, tiltakoztak, Szilárd bácsi iga­zán szilárd és határozott volt. Egy ízben azt mondta apám­nak: — Mit vagy úgy odáig? Ez­zel még nem rontom el a gye­reket és ő sem rontja el a gyomrát! Nem mindegy a sor­rend? Jegyezd meg magadnak: egy jó órát hamarabb el lehet rontani, mint egy úgynevezett rossz gyereket! KODÁLY ZOLTÁN Kodály Zoltán is meggyő­ződhetett vásottságomról. En pedig az ő bölcs derűjéről. Szép, fekete Mercedes kocsi­ja gyakran állt a Köröndön. Én sokszor játszottam ott, né­hány házzal odébb laktunk. Egyszer egy vasdarabbal sike­rült a tündöklő karosszériára rákarcolni a monogramomat, majd feszegetni kezdtem a ko­csi' ajtaját. Erős kéz ragadta meg a ka­romat. Kovács bácsi volt, a Mester sofőrje. Akkor ismer­tük meg egymást. Holtravál- tan sziszegte: — Szent isten!... Mindjárt jön a professzor úr! Mit szól, ha meglátja?!... Már jött is a professzor úr, széles karimájú, fekete kalap­jában, és meglátta. Közellépett és az arcomba nézett. Látásból jól ismert már, és azt is tud­ta, kinek a fia vagyok. Kovács bácsi — akivel ké­sőbb nagyon jó kapcsolatba keveredtünk —, megmondta, mit követtem el, főleg a kocsi ajtajának feszegetésén háboro­dott fel. Még mindig fogta a karomat. A Mester halkan szólt neki, hogy engedjen el. Aztán kis szakálla mögött elmosolyodva, igen csendesen, csak ennyit mondott nekem: — Apád is mindig „nagy fel­adatokat feszegetett”, amikor a tanítványom volt. — Ezzel beszállt a kocsiba. Láng Tamás EXPORTCSOMAGOLO A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat fóti ex- portcscmagoló telepén hosszú útra készítik elő a különféle tex­tilárukat. A sálak és táskák a Szovjetunióba indulnak. Foto: Urbán Divattervező nőikül — korszerűen Pilisszentiváni tinédzsermellény A Pildsszentiván és kör­nyéke Háziipari Termelő Szövetkezetnek még tízéves múltja sincs, a semmivel kezdték, és most 1 millió fo­rintot érő állóeszköz a közös vagyonuk. Termelőeszközeik között modern gépeket, Dia- mant-rendszerű síkkötő gé­peket, félautomata kötőgépe­ket is találni. , A 3 ezer lelkes községben 210 család foglalkozik szö­véssel, kötéssel. Egy év alatt Pilisszentivá- nón 40 ezer darab felső kö­töttárut, 80 ezer pór kesztyűt, 60 ezer frottírtörülközőt, 20 ezer konfekcióárut, ágyne­műt, otthonkát, háziruhát ké­szítettek. Az átlagkereset 2300 —3200 forint között van. Nagy szükség volna már a bővítésre, néhány új helyiség­re, műhelyszobákra, ahol a házaknál megkötött pulóver­részeket összeállíthatnák. Az évi 140 ezer forintos fejlesz­tési alapjukból azonban egyelőre nagyobb arányú bővítésre nem futja — ehelyett a nehezen kezel­hető, öreg gépeket cseré­lik ki. Nem alkalmaznak divat- tervezőt sem, mégis mindig, új, divatos termékekkel ruk­kolnak ki; népszerűek ti­nédzsermellényeik, otthon- káik. Maguk zsűrizik az új formákat, a műszálak • tartós*'' ságát, használhatóságát is. Egymillió vendéget vár­nak az idén Hajdúszoboszló­ra. Április végén átadják a 28 millió forintos beruházás­sal készült hárommedencés fedett gyógyfürdőt. Uj ha­lászcsárda nyílik. 25 ezer SZOT-beutalt tölthet két he­tet az idén a nyaralóhelyen. Divat a plüss Az utóbbi időben jelentősen megerősödtek a Habselyem Kötöttárugyár külföldi kapcso­latai. A szocialista országok közül a Szovjetunió adja a legnagyobb megrendeléseket; ez évben várhatóan 3 millió rubel értékűt. A dollárreláció­ból különösen kanadai üzlet­feleitől kap egyre nagyobb té­telű rendelést a vállalat — az IDŐJELZÉS Nálunk hivő az egész csa­lád, legalábbis elhisszük a rá­dió minden szavát, különösen ami a pontos időjelzéseket il­leti. így történt, hogy amikor hétfő reggel bekapcsoltuk a rádiót, és a kellemes férfihang közölte, hogy hét óra múlt hét perccel, iszonyú üvöltözés tá­madt lakosztályunk összes ter­meiben. — Assszentségitnekil El­aludtunkl — így az atya a szo­bában. — Nem csörgött az a hülye vekker, pedig felhúztam! ,— emigy az anya a konyhában. — Üristen! Megfenyítenek, becsuknak, felnégyelnek! — ezt meg a bátyám bömbölte, aki katona, és szabadságból megtérendő, hétre kellett vol­na jelentkeznie a laktanyában. Másodpercek alatt rémes ka­varodás támadt. Anya; — Nem láttátok a harisnyatartómat? Atya: — Hol a fenében van a bérletem? Fiú: — Hol van a kincstári zoknim? Anya: — Mit tudom én?! Vedd fel a zöldet, tiszta. Fiú: — Ne őrjíts meg! Zöld fuszekliban jelentkezzem?! Azt akarod, hogy hűvösre te­gyék egy szem fiadat?! Atya: — Hol az uzsonnám? Egymást lökdösve tipród- tunk a fürdőszobában, macs- kamosdásnyi vízért sorakozva. A rádióban kedves férfihang pöntyögött, pardon, bocsánat, valami ilyesmit, helyesbít, rosszul mondta be az időt: Hat óra lesz öt perc múlva, s mintha látta volna tébolyult kis családi gyülekezetünket, bájosan' hozzátette: — Nem kell annyira siet­ni. .. Hat óra lesz öt perc múlva. Bambán néztünk egymásra. Még csak hat óra? Hurrá! Van idő kávét főzni, rendesen mo­sakodni, a napi melóhoz szük­séges kellékeket összeszedni. Alig simultak ki az idegek, a vekker iszonyúan csörömpölni kezdett. — Kész téboly ez a mai reggel — motyogta anya. — Ekkora izgalmat! Őseim negyed hét után ko­mótosan távoztak, sorhajó- honvéd öcsém is elvitorlázott a sereg irányába, én marad­tam. En indulok legkésőbb. Szövegel a rádió tovább. Ip- per Pál külpoliiizál prognózis alapon, a Volán viccelődik Sze­geden, felemeli a buszbérlet arát, de pluszszolgáltatás nul­la, időjárásjelentés, ez, az. — Hat perc múlva fél hat — mondja most egy női hang. Atyavilág! Mi van ma? Rendkívüli világnap? Fél hat? Akkor még visszabújhatok az ágyikómba? — Fél hét lesz öt perc múl­va — mondják, de már nem bírom tovább, és kikapcsolom a szerkezetet. Belőlem ne csi­náljanak hülyét, morogtam, és felhívtam a pontos időt. ... Hat óra ... harmincegy perc ... tíz másodperc ... Aha ... mégiscsak jól mond­ták. Azért nagyszerű dolog ez a rádió ... Ha minden család­ban ekkora rumli volt ma reg­gel, szép kis diliház volt or­szágszerte! Alföldi Erzsi idén összesen kétszeresét a múlt évinek. Ide több tízezer darab plüss- ből, illetve nylonvelurból ké­szült nadrágos szabadidő-öltö­zéket küldenek, továbbá sok plüss hálóinget, pizsamát és hímzett, puha gallérú, úgyne­vezett parasztinget. A gyár termékei az említett országokon kívül eljutnak Hollandiába, az NSZK-ba, Norvégiába, sőt Kuwaitba, Lí­biába, Szaúd-Arábiába és Sier- ra-Leonéba is. Kőműves és ács szakmunkásokat, kőműves segédmunkásokat — 16 éves kortól - komplex brigádokat, kubikosokat, kubikosbrigádokat keresünk budapesti munkára, AZOALI BELÉPÉSSEL. jelentkezés: az Április 4. Szövetkezetnél, Budapest Vili., Auróra u. 23. Munkaügy. I I

Next

/
Thumbnails
Contents