Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-14 / 87. szám

1972. Április il, péntek “‘‘xzMirlap 3 A megyei tanácselnökök Herceghalmon Egységes állásponton DR. DIMÉNY IMRE TÁJÉKOZTATÓJA ÁPRILIS 26: A NÉPFRONT V. KONGRESSZUSA Félmillió ember aktív közreműködése Bencsik István főtitkár sajtótájékoztatója A megyei tanácselnökök or- . szágos értekezletén dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter számolt be az élelmiszer- és fagazdaság J helyzetéről, a tanácsi irányi- | tás feladatairól. Bevezetőként elmondta, hogy a népgazdasá­gi terv találkozott a megyei elképzelésekkel. A gazdaságok tavaly először készítettek kö­zéptávú terveket, amelyekről elmondható, hogy tükröződtek bennük a IV. ötéves terv fej­lesztési programjai. Mégis, bi­zonyos ágazatokban eltérés mutatkozik — a tanácsokra sok tennivaló vár abban, hogy ezeket a terveket naprakésszé tegyék a gazdaságok. A szarvasmarha-tenyésztés­ről a miniszter elmondta, hogy a gazdaságosság érdekében sok erőfeszítés történt az elmúlt évtizedben. Mégis, az érdekeltséget megteremteni nem sike­rült, csupán átmeneti volt a fellendülés. A tárca az alapvető felülvizs­gálatot hamarosan befejezi, s július elsején meghirdetik azo­kat az intézkedéseket, amelye­ket a kormány a népgazdaság, egyben a jövedelmezőség ér­dekében szükségesnek tart. A sokak által bírált kivágási ke­retre az állomány védelme mi­att van szükség. Kitért dr. Dimény Imire azokra a tennivalókra, ame­lyek a szövetkezetek tevé­kenységi körének meghatáro­zásában várnak a tanácsokra. Ezt a felülvizsgálatot június 30- ig kell lefolytatni. A tsz-ek feldolgozó, szolgáltató, beszer­ző és értékesítő munkája kü­lön engedély nélkül történhet, de a könnyű-, vegyi- és gép­ipari tevékenység csak állami vállalattal megkötött szerződé­sek alapján. 1973. december 31- ig Budapesten és vonzás­körzetében — tehát megyénk egy részében is! — azonban mindezt újra felülvizsgálják, az ágazati miniszterek a ta­nácsokkal egyetértésben dön­tenek majd e munkák jövőjé­ről. 2. Bányászok (A Naszály légvonalban három és jél kilométerre van a DCM-től. A kőbá­nyában kétszányolcvanan dolgoznak, robbantják a mészköfaiat, nagy nanalú rakodógépen öntin a követ az óriás dömperekbe, ezek a törőbe ürítik rakomá­nyukat, az aprózott mész­kő hosszú szállítószala­gokon utazik, az anyagot osztályozzák, s kötélpá­lyán juttatják a gyárba. Évente egymillió 370 ezer tonna mészkövet vár a DCM a bányától.) Homok a mészkő alatt Martényi Árpád, a kőbánya vezetője mindig szénbányász akart lenni, de csak Vácott talált státust, s azóta megsze­rette a „köves” munkát: — Rossz helyre telepítették ezt a bányát. A kezdet kezde­tén nem fordítottak elég ener­giát a geológiai kutatásokra. A felszíni mészkőkibúvások a legjobb minőséggel hiteget­tek, túl jó képet festettek a bányáról. Ma viszont a leg­szebb mészkőfalak lerobban­tása után, hatalmas homok­dombok tűnnek elő. Egy ton­na kő, egy tonna meddő — nagyon rossz arány! — Hogyan lehet dolgozni a vrossz bányában”? — Sokkal nehezebb a mun­ta. mint másutt. Nálunk szín­ié lehetetlen a megfelelő rob­bantási technológiát kialakí­tani, sok az aprózó robban­tásunk. Ha esik az eső, az anyag betapad, s megállnak a gépek. A berendezés egy ré­A tanácsok és a termelőszö­vetkezeti szövetségek kapcso­latáról szólván a miniszter hangsúlyozta, hogy a megyei tanácsok a szö­vetségekkel egyetértésben többet tehetnek a tsz-ek törekvéseinek helyes orientálása érdekében. Az együttműködés jó formái már kialakultak, de fontos, hogy még jobban vonják be a szövetségeket a megyei fel­adatok megvalósításába. Mind­ez nem jelent viták nélküli kapcsolatot, nem zárja ki az eltérő véleményeket. Befejezé­sül dr. Dimény Imre a tava­szi munkákról adott áttekin­tést, a többi között elmondva, hogy ezeket a pénzügyi gon­dok általában nem nehezítik. Több kérdést, illetve észre­vételt tett a vitában dr. Mon­dok Pál, a Pest megyei Ta­nács elnöke is. Így elmondta, hogy Pest megyében viszony­lag sok szakosított szarvas­marha-telep épült, illetve épül, de a már működőknek csak 70 százalékát népesítet­ték be állatokkal. Javasolta: mivel a tsz-ek általában forgóalap-hi­ánnyal küszködnek, vala­milyen kedvezmény kelle­ne az istállók feltöltésére. A megyei tanács elnöke szólt a homoki szőlők helyzetéről is. A gazdaságok középtávú terveiben ötezer hold 6zőlő kivágása szerepelt, ma vi­szont már úgy fest a kép, hogy 13 ezer holdat akarnak kivágni „Nem vagyok meg­győződve arról, hogy jó ez a tendencia” — jegyezte meg Mondok Pál. A szanálások témakörét érintve pedig azt kifogásolta, hogy a bank 20 ezer forintos hiány esetén is óvadékot kér a tanácstól, jóllehet, az illető tsz-nek esetleg 40 millió forintos vagyona van. Dr. Dimény Imre válaszá­ban részletesen szólt ezekről a Naszályban sze rossz konstrukciójú. És hát éveken át elhanyagoltuk a bánya letakarítását, s ezért most nagy árat fizetünk. (1959-ben határozták el a bánya több szintes műve­lését, korábban mindig tölcséres művelésről be­széltek. Mai szemmel az akkori geológiai vizsgá­latok felszínesek voltak, a szakemberek hosszú éveken át a DCM aknakemencés, il­letve nedves, forgókemencés technológiáját tartották szem előtt, pedig később a gyártási folyamat megvál­tozott.) Mihályi András bányames­ter ötödik éve dolgozik a Na­szályban, geológiai techni­kumot végzett, korábban a várpalotai mélyfúrókutatók között tevékenykedett, úgy ke­rült a DCM-be, hogy nem volt állása, családos ember­nek pedig nem való a vándor­élet: — A bányában mindig jó volt a hangulat, olyan embe­rek jöttek ide, akik szeretik munkájukat. A természeti csa­pások keserítik el a bányászo­kat, amikor a homok 25 mé­teresre zsugorítja össze az ötszázas mészkőfalat. Ez a bá­nya mindig kiszolgálta a gyá­rat, sőt előfordult, hogy a DCM korlátozta a bánya ter­melését. A legnagyobb baj, hogy ez a mészkőbánya nem mészkőbánya. — Hogyan lehet dolgozni a „rossz bányában”? — Egy nyugatnémet szak­ember mondta: „Az egyik lyukból kiveszik a követ, s a gondokról; így a többi kö­zött elmondta, hogy az új telepek benépesítésének nem­csak pénzügyi akadálya van, az állomány minősége sem teszi ezt lehetővé. Tény azon­ban, hogy a szakosított tele­pek engedélyezésekor nem te­kintették át a forgóalap-ösz- szefüggéseket, nem készültek tervek az állomány feltöltésé­re. A készülő intézkedésekben szerepel az Is, hogy forgó­alap-juttatással — részben ál­lami támogatással — segítsék az istállók feltöltését. A szőlőkről szólván a mi­niszter azzal válaszolt a Pest megyei Tanács elnökének, hogy a MÉM korszerűsítési bi­zottságot hívott életre, amely számba veszi a megteendő intézkedése­ket. Ma már nyilvánvaló, hogy a homokon csakis úgy gazdasá­gos a szőlő, ha megteremtődik a teljes vertikum, a feldolgo­zás, értékesítés folyamata együtt van. Az év második felében várhatók intézkedések ebben a témában, A szanálásokról elmondta dr. Dimény Imre, hogy dr. Mondok Pálhoz hasonlóan az a megítélése: a bank kisstílű beavatkozása rontja a kap­csolatot a termelőszövetkeze­tekkel. Egyébként azonban si­került a minisztériumnak megállapodni a bankkal ab­ban, hogy hitelekkel miként indokolt segíteni a gazdálko­dást. A vitában dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei Tanács elnöke is felvetette: míg a MÉM és a Pénz­ügyminisztérium intézke­dései összhangban vannak, a bank magatartása elüt ettől. Délután a megyei tanácsel­nökök megtekintették az Ál­lattenyésztési Kutató Intézet sertéstelepét. A házigazda, Keserű János főigazgató ka­lauzolta őket. beöntik egy másik lyukba, az­tán újabb lyuk következik”. Igaza van, nagyon sok a bun­ker, az akna — s ezek időn­ként eldugulnak. A munka­szellem kitűnő, bár az embe­rek bányászhoz nem méltó bérért dolgoznak: a kőfejtők kétezret, kétezerhármat ke­resnek. Engem a szakmai kí­váncsiság éltet, mi lesz ezzel a bányával? (1960 augusztusában az Építőanyagipari Központi Kutató Intézet a naszály- hegyi mészkövet mészége- tésre alkalmasnak minősí­tette. A kővagyon minő­ségi és mennyiségi kuta­tását az ötvenes évek elő­írásai szerint a budapesti műegyetem végezte el, né­hány 50, illetve száz méter mély fúrással. A DCM ás­ványi nyersanyagvagyoná- ról szóló jelentést 1968. június 21-én hagyta jóvá a Központi Földtani Hiva­tal Országos Ásványva­gyon Bizottság Építőipari Nyersanyagkészlet Szakbi­zottsága. A határozatban megállapítják, hogy a ce­mentipari nyersanyag vál­tozékony minőségű, szeny- nyezett.) Veszélyben — pótlék nélkül Virsinger János, kőfejtő­csoportvezető: — A robbantás után letisz­títjuk a kőfalat, lelökjük a mozgó köveket. A munka úgy kezdődik, hogy elhozzuk a raktárból a köteleket, meg­nézzük, nem rágta-e meg az egér. Fent a tetőn beverjük a másfél méter hosszú vascöve- keket, a kötelet ráhurkoljuk, a derekunkra tekerjük a har­minc méternyi, vastag kender­kötelet. A kőfejtő saját ma­gát köti ki, ezt másra nem bíz­hatja. A falon úgy haladunk lefelé, hogy kiengedünk egy- egy hurkot. _j Csütörtökön a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak székházában sajtótájé­koztatót tartottak az V. orszá­gos népfrontkongresszusról, belpolitikai életünk kiemelke­dő eseményéről. A sajtótájékoztatót Lakatos Ernő, a kormány Tájékoztatá­si Hivatalának elnökhelyettese nyitotta meg, majd Bencsik Isiván, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra ismertette a kongresszus előkészületeit és a tanácsko­zás programját. Április 26-án az Építők Ró­zsa Ferenc Székházában ül össze az V. kongresszus, há­romnapos programmal. A ta­nácskozás összegezi a négy évvel ezelőtti kongresszus óta végzett munkát, és kijelöli a mozgalom feladatait a további esztendőkre. Elmondotta a főtitkár, hogy rendkívül kedvező társa­dalmi fogadtatásra talált a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának kong­resszusi levele. A mozgalom egészéről át­fogó képet nyújtó levél gon­dolataira sok ezren reagál­tak a helyi népfrontbizottsá- gokat újjáválasztó gyűlése­ken, a városokban, falvakban egyaránt. Az országban 4 ezer (Pest megyében 180) községi és vá­rosi népfrontbizottságot vá­lasztattak újjá Országosan félmiilkó ember jelenléte, ak­tív közreműködése tanúsítja, hogy a népfront a társadalom figyelmének középpontjában álló munkát végzi. (Itt je­gyezzük meg: rendkívül népe­sek voltak a népfrontválasz­tási gyűlések Pest megyében is, átlagban az első időszak­ban 150—160, február máso­dik felében átlagban 300 vodt a résztvevők száma.) A választások tapasztalatai­ról Bencsik István elmondotta: megerősítették tisztségükben azokat az idősebb és kipróbált — A sziklafal alá megyünk, állandóan veszély leselkedik ránk, veszélyességi pótlékot mégsem kapunk. Februárban 2300 forintot kerestem. Nincs megfizetve ez a munka, nem lehet tudni, hogy mikor csap agyon a kő. (1971 szeptemberében az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumban ele­mezték a DCM helyzetét, s Bondor József miniszter végrehajtási utasítást adott ki. A dokumentumban ol­vasható: két tudományos intézet dolgozza ki a bá­nya közép- és hosszú távú művelési tervét, évente 400 ezer tonna meddőt távolít- sanak el, a bányanyitást saját erőből folytatni kell...) Pete Miklós, lőmester: — Először körülnézünk a munkahelyeken, kiszállítjuk a robbanóanyagot, gyakran 87 mázsa lőszert robbantunk, ki­számítjuk és elhelyezzük az időzítést, a töltetet. Háromne­gyed kettőkor lövünk. — 1960 óta dolgozom a kő­bányában, hat hónapig el­mentem hegesztőnek a Tö- VÁL-hoz, a váci tsz-ek közös építőipari vállalkozásához, havi 2800—2900 forintot ke­restem. Szabó elvtárs, a bá­nyamester visszahívott: „job­ban jársz itt”. Házat építek, a gyártól 120 ezer forint kamat­mentes kölcsönt kaptam, tíz évre szóló munkaszerződést írtam alá a DCM-mel. Most 13 forint az órabérem, ha­vonta 2100—2200-at viszek haza. Az OTP-nek kb. 60 ezer forint kamatot fizettem vol­na, kiszámítottam, évente hétezer forint a nyeresé­gem ... (A kötélpálya-karban­tartók közül rövid időn be­lül hat KISZ-tag ment el, a KISZ-titkár is a fel­mondáson gondolkozik. A fiatalok úgy érzik, hogy népfrontmozgalmi, társadalmi vezetőket, akik az elmúlt idő­szakban fáradhatatlanul mun­kálkodtak a közjó érdekében. Egyidejűleg — s ez a köz­élet pezsgését jelzi — je­lentősen bővítették sorai­kat a bizottságok, munká­sokkal, nőkkel, fiatalokkal. A munkások száma országos átlagban 20—25 százalékra nőtt az 1968. évi népfrontvá­lasztások 15,4 százalékáról. A nők aránya most 30—35 száza­lék, 1968-ban 24 százalék volt. A 30 éven aluli korosz­tályból kerül ki a bizottsági tagság 20 százaléka, négy év­vel ezelőtt ez csupán 13,2 szá­zalék volt. Külön említést tett a fő­titkár az országosan is a legjobbak között szereplő Pest megye eredményei­ről. Pest megyében a községi és városi bizottságokban 34 száza­lékos a nők aránya, a bizott­sági tagok 18 százaléka 30 évesnél fiatalabb, 27 százalék munkás, több mint 15 százalék pedig tsz-tag. A továbbiakban bejelentette A tanácsi költségvetési üze­mek utóvizsgálatáról készült jelentést tárgyalták meg teg­nap a Pest megyei Népi El­lenőrzési Bizottság ülésén. Pest megyében huszonkét költségvetési üzem dolgozik és mintegy kétezer dolgozót foglalkoztatnak. Nyolcat vizs­nem tudnak beleszólni a munkába. „Mi mondjuk, ha jó vagy rossz valami, de legtöbbször meg sem hallgatják.” Nincs köszö­rű, erre mondja az üzem­vezető-helyettes: „Megnéz­zük, majd kitalálunk vala­mit.” A fiatalok mérge­sek: „Nem kitalálni kell, hanem csinálni...”) Agyag nem sok kell A DCM agyagbányája Gom­báson van. Itt a dózer kotró­gépek elé tolja az agyagot, ezek szállítószalagra rakják, majd kötélpályán juttatják a sárga földet a gyárba. A ce­mentgyártáshoz sok mészkő­re, kevés agyagra van szük­ség. Ezért az agyagbánya csendes hely, kevesen dol­goznak itt, egy dózerest, egy kotrógépkezelőt, két szalagot figyelő asszonyt, néhány gép­házi munkást láttam. Nincs sok baj az agyagbányával. Kottái Imre, volt igazgató je­lentésében (1971) mégis ezt olvastam: „Az agyagbányában a helyzet a kőbányáéhoz ha­sonló, vagy még súlyosabb volt. Csak a kisebb volume­nek és a beruházási összegek viszonylagos bőségének volt köszönhető 1963—64-ben, hogy szinte észrevétlenül, rövid idő alatt új technológiát alakítot­tunk ki.” (A Naszályról kötélpá­lyán érkezik a mészkő és az agyag. A függő csilléket drótkötél húzza a gyárba, lendület hajtja az „S” ala­kú sín mellé, egy bütyök billenti ki a kasokat, s az anyag a mélybe, a szala­gokra hull. Aztán az asszo­nyok az üres csillét körbe­tolják, a másik oldalon új­ra beakasztják a kötélbe, s a kas visszalibeg a bányá­ba.) Fóti Péter (Folytatjuk) | a főtitkár: elkészült a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának írásos jelentése a négy­éves munkáról, és az országos tanács elfogadta azt a szóbeli 1 beszámolót is, amely a jelen­téshez kapcsolódva hangzik majd el a kongresszuson. Méltatta az előkészületi idő­szakban tevékenykedő szekció- bizottságok munkáját. Beszélt a népfront—tanács kapcsolatok bővítésének szük­ségességéről, majd a népfront sokszálú nemzetközi kapcsola­tairól szólva bejelentette: a kongresszusra meghívják a népfront tizenhárom kül­földi testvérszervezetének küldöttségét is. Ott lesznek az országos ta­nácskozásokon a népfrontban, mint politikai tömörülésben, együttműködő hazai szerveze­tek és mozgalmak, társadalmi egyesületek magasrangú kép­viselői is. A kongresszus szer­vezeti teendője lesz, hogy meg­válassza a Hazafias Népfront élére az új országos tanácsot, e tanács pedig soraiból az orszá­gos elnökséget és a titkárságot. ■ -* IMIIS Pírt"'' ‘ gáltak meg a népi ellenőrök 1970-ben, megalakulásuk után egy esztendővel. Most ismét felmérték, hogyan dolgoznak az üzemek, leküzdötték-e kez­deti nehézségeiket, életké­pesek-e. A vizsgálat megállapította, hogy a költségvetési üzemek­nél jelentős változások tör­ténteik. A kezdeti bizonytalanság eltűnt, az üzemek meg­találták a helyüket. Feladatuk a tanácsi beruhá­zások, felújítások, karban­tartások elvégzése és a kom­munális szolgáltatások ellá­tása. Nagykátán és Vecsésen például köztisztasági felada­tokkal is foglalkoznak az üze­mek, Dunakeszin, Budaörsön, Vecsésen házkezelői tevé­kenységet végeznek. Az üzemek éves feladatter­vek alapján dolgoznak, ame­lyeket az alapító tanácsok igényeivel összhangban ké­szítenek el. Ha marad szabad kapacitásuk, teljesíthetnek külső megrendeléseket is. A felmérés tapasztalatai szerint azonban egyes üzemek erejükön felül vállalnak munkát külön­böző szerveknek, és saját feladatai* háttérbe szo­rulnak. Ez történt Vecsésen is, ahol a MAVAD beruházásának építése miatt a községi óvoda elkészítésének határideje ki­tolódott. A népi ellenőrök vizsgálták a költségvetési üzemek gaz­dálkodását : megállapították, hogy bár az üzemek tavaly nem terveztek nyereséget, eredményesen dolgoztak és dolgozóiknak részesedést fi­zethettek. A vizsgálat tapasztalatait összegezve hangsúlyozta a je­lentés: a költségvetési üzemek igyekeznek eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek teljesítésére hi­vatottak. Fel kell azonban hívni a fi­gyelmet arra: az igények megkívánják, hogy a költség­vetési üzemek tevékenységé­ben egyre inkább előtérbe ke­rüljön a kommunális szolgál­tatások ellátása. A bizottság a jelentést el­fogadta. Keresztényi Nándor DCM A NEB MEGVIZSGÁLTA Kerüljön előtérbe a szolgáltatás Megtalálták helyüket a tanácsi költségvetési üzemek i <

Next

/
Thumbnails
Contents