Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-21 / 68. szám
4 «n HEGYEI ’&CMap 19*2. MÁRCIUS 21., KEDD Ha szót leap a konferencián Tává hhlépmi csak egfgüit lehet Jászkarajenőn hétköznap délelőtt csendes a művelődési ház. Igazgatóját, Katona litvánt, mégis nagyon nehéz megtalálni. Az iroda zárva. Mondja a gondnoknő: reggel a tanácshoz hivatták. A tanács- titkár: igen, itt járt, de átment az iskolába. Az iskolában: már elment a községi csúcsvezetőség ülésére. (Két esztendeje ő a községi párt- alapszervezet titkára is.) Félórás keresés után végre rátalálok. Éppen az április negyediki ünnepség tervéről számol be a vezetőségnek. Később, amikor belépünk az irodájába, hellyel kínál, s csak annyi türelmet kér, amíg átfutja a napi postát. A második levél felbontása után kifakad. — A Corvina beat-együttes augusztusban még kétezer forint fellépti díjat kért. (Plusz a hét fő útiköltsége és 675 forint kiközvetítési díj!) Most pedig már háromezerhatszáz a tarifájuk. Ez azért mégiscsak túlzás! Hétszázan? A levelek közül egy meghívó is előkerül. A művelő- désiház-igazgatók háromnapos országos konferenciájára invitálják Budapestre. Máris a témánál vagyunk: ha szót leap a tanácskozáson, miről beszél majd? — Elsősorban a hogyan tovább foglalkoztat — mondja rövid tűnődés után. — Nemcsak a régi népművelési formák és módszerek felett járt el az idő, de a művelődési házak fenntartásának jelenlegi rendszere sem felel meg napjaink követelményeinek. Bizonyításként példát mond. — Ez az épület már az újabbak közül való. Tizenhárom esztendeje épült, a falu összefogásával, sok társadalmi munkával, az akkori igények szerint. Színházterme hétszáz személy befogadására alkalmas! A falunak négy és fél ezer lakója sincs. Évente, ha kétszer megtelik a nagyterem. Néhány nappal ezelőtt az Állami Déryné Színház előadásán hetvenen voltak. Az előadásért a színháznak négyezer forintot kellett kifizetni, a bevétel nem érte el az ezerháromszáz forintot. A községi tanácstól tavaly harmincháromezer, az idén ötvenezer forint támogatást kap a művelődési ház. Ezzel szemben csupán a béralap (igazgató, gondnok, szakkörvezetők) nyolcvankétezer forint. És majdnem ugyanennyi a rezsiköltség (fűtés, világítás, takarítás, telefon, postaköltség, előfizetési díjak). Táncest — színházért Hogyan tettek szert a különbözeire? — Leteszi elém idei munkanaplóját. Abból olvasom: február 5. táncest, kiadás 600, bevétel 1000. Február 12 farsangi bál, kiadás 600, bevétel 3220. Február 13. Hungária együttes, kiadás 4100, bevétel 5200, február 19. táncest, kiadás 800, bevétel 2000. Nem várja meg, hogy rákérdezzek, mondja magától is a tanulságot. — Kár lenne szépíteni a dolgot. Ahhoz, hogy Mensáros- estet, vagy színházi előadást rendezhessünk, kénytelenek vagyunk elveinkkel megalkudni. Ez az igazság. Tavaly több, mint ötvenezer forint tiszta hasznot hoztak a táncestek és a különböző — meglehetősen színvonaltalan — ORI-ren- dezvények. Mégis szükségünk volt rájuk, hogy valamiből fenntarthassuk szakköreinket, a Röpülj páva kört, a klubokat, ismeretterjesztő és irodalmi előadásokat rendezhessünk, s hogy a továbbtanulni szándékozó általános iskolások számára matematikai szakkört tarthassunk fenn az iskolában. Levelet mutat, az iskola igazgatójának köszönetét. Ösz- szel a matematikai szakkör mind a tizennyolc tagját — elsősorban munkás-paraszt gyerekek! — felvették valamelyik középiskolába. A művelődési háznak a szákkör kétezéröt- száz forintjába került. Áz erkölcsi haszon azonban ennél sokkal nagyobb. Egy esztendővel ezelőtt a művelődési ház szocialista szerződést kötött a helyi Lenin és az Űj barázda termelőszövetkezettel. A szerződés értelmében mindkét gazdaság vállalta — cserébe az általuk kért tanfolyamokért, akadémiákért s más, a termelőszövetkezeteknek hasznos rendezvényekért — hogy évi tíz-tízezer forint támogatást nyújt a művelődési háznak. Az év végéig azonban csupán három-háromezer forintot adtak. Január elején ismét megújították a szerződést, a tavalyi rossz tapasztalat ellenére is. A két gazdaságon kívül a helyi ÁFÉSZ adott még négyezer forintot. Az egész falunak használna — A pillanatnyi áldatlan helyzetből csak a közművelőHahó, a tenger Filmösbemutató Nagykörösön Szombat este a nagykőrösi Arany János Filmszínházban mutatták be először Palásthy György rendező „Hahó, a tenger” című filmjét, melyet március 23-tól vetítenek a mozikban. A Hahó, a tenger, Palásthy György harmadik gyermekfilmje. Alapproblémája: hogyan tudja meg öcsi, a hatéves főszereplő, hogy testvérkéje születik. A téma izgalmas, aktuális, hiszen a felvilágosítás napjaink egyik központi kérdése. Ahogy a rendező elmondta, szeretett volna olyan filmet készíteni, amelyik megmutatja a fiatal szülőknek, hogyan lehet, illetve hogyan nem lehet előkészíteni az öt-hat éves kisgyerekeket a testvér érkezésére. A filmen a vidám és derűs jeleneteket poétikus képek váltogatják, végig mély humanizmus hatja át az alkotást. Az író, Török Sándor és a rendező, Palásthy György együttműködésének ez a harmadik film a legsikerültebb gyümölcse. A siker megteremtésének részese a gyermekfőszereplő, Kovács Krisztián, akinek bája semmit nem kopott előző filmjei óta. Palásthy és Kovács A vetítés után György rendező Krisztián ankéton jelent meg a közönség előtt. Palásthy György elmondta, hogy eddigi két gyermekfilmjét, A Varázslót és a Hahó, öcsit hetven országban mutatták be, bár nem mindenütt fogadják a felvilágosult szemléletű gyermekfilmeket jó szemmel Kovács Krisztián is szívesen válaszolt a kérdésekre. Elmondott néhány kulisszatitkot a filmezésről. Bátor viselkedésével megnyerte a nézőket dés társadalmasítása lehet az egyedüli kivezető út — állapítja meg. — A tanács évi ötvenezer forintnál többet nem adhat. Már csak azért sem, hiszen nem csupán a fenntartáshoz járul hozzá anyagi erejéhez mérten. Tavaly a harmincháromezer forinton kívül még kilencvenötezer forintot adott festésre, tatarozásra. Az idén az ötvenezer mellé még százharmincezret biztosít a központi fűtés végleges befejezésére. (Tavaly a járási hivataltól már négyszázezret kaptak erre a célra.) Ezzel szemben elenyészően kevés, amit a tekintélyes anyagi alappal rendelkező termelő- szövetkezetek adnak. Pedig — és ezt nem hagyhatják figyelmen kívül! — dolgozóik ennek a falunak a lakói, művelődési-szórakozási igényeiket is itt kívánják kielégíteni. Tudomásom szerint Jászkara- j enőnél kisebb, gazdasági erőben is gyengébb, falvakban már valóság a művelődési ház közös fenntartása. Ha pedig így van — és ez tény! — miért ne csinálhatnánk meg mi is minél előbb! Hasznát az egész falu látná. Ha Katona István szót kap a csütörtökön kezdődő háromnapos konferencián, ugyanezt szeretné ott is elmondani. Prukner Pál TV-FIGYELŐ Imposztorok. Diáktréfának íródott, s a mai abszurd dráma őse lett a francia Alfred Jarry Übü király című drámája. Jóslatnak bizonyult: a játék infantilis gonoszsága valósággá vált a fasizmusban és a Horthy-kor vérgőzös úriembereinek „imposztorkodá- sában”. Ha nem lett volna történelmi valóság Prónayék Lajtabánsága, gyermekded gonosztetteiket bizonnyal a homokozóba utalnánk, légyszárnyakat tépő szadista süvölvé- nyek társaságába. Szerencsére eljött már az idő, amikor keserűt kacaghatunk rajtuk, s amikor Máriássy Judit történelmi groteszket írhatott a dokumentumokból, amikor Máriássy Félix fölényesen pontos kórképet rajzolhatott az alvilági csínytevésekről. A filmsiker a képernyőn is megismétlődött: borzongva mulattunk Tomanek Nándor ka- binettfiguráján, az együgyű módon hatalmaskodó Dobor- ján elhasalásán a finomabb politika szőnyegén; megrendülhettünk a kisebbrendűségi érzéssel küszködő Apostolics (Iglódi István) kálváriáján, fejünket csóválhattuk a furcsán romlott, tehetséges Rex (Huszti Péter) életének csődjén, s újból örülhettünk egy kulturált mű kort idéző lélektani alaposságának. Hiúság vására. Becky fáradtan fanyar mosolyával búcsúztunk Thackeray klasszikus regényének filmváltozatától, magunk is kissé fanyarul mosolyogva. Hiányérzetünkben, mert ezúttal a kelleténél kevesebbet mentettek át az író megvető, hideg dühtől szikrázó bírálatából. A nálunk már a Forsyte Saga óta népszerű Susan Hampshire persze (Balogh Emese hatásosan idomuló hangalakításával) a néző emlékezetébe vési a kor női karrieristáját, de ebből a dramatizálásból sem tetszett ki eléggé Becky szellemi fölénye, mely ha nem is megbocsáthatóvá, de érthetővé teszi viselkedését egy úri modorral leplezett farkaserkölcsű világban. A szinkron megfelelt a célnak, megtalálta a jelmezekhez illő magyar hangokat, összehasonlítva a nemrég látott Fekete várossal: a hazai produkció magasan felülmúlta az importáru minőségét. Röviden. Sovány táplálékhoz jutottak a kiéhezett scifi- rajongók: Az elszabadult idő a tudományos fantasztikum gyengébb válfaját képviselte. Csipetnyi mondanivalója közhelyszerű formában jelent meg, s Mihályfi Imre . rendezése és a főszereplők játéka mentette csak, ami menthető. Az igényekhez képest kevés hasonló típusú film jelentkezik a képernyőn, a mennyiség öncélú sürgetése azonban mindaddig hiábavaló, amíg megfelelő irodalmi anyag nem áll rendelkezésre. A közgondolkodásról készült vitaműsor helyesen vegyítette a különböző társadalmi réK/ALL/TAS KALA UZ Képek és edények Szeretném olvasóinkat elkalauzolni l'.árom kiállításra, amelyek meghitt barátságosságukkal tűnnek ki. FEJÉR CSABA festőművész tárlatát a Műcsarnokban tekinthetik meg. Fejér Csaba fiaital művész, a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Hódmezővásárhelyen telepedett le. Magáévá tette az itt kialakult „hódmezővásárhelyi iskola” hagyományait, amely az alföldi festészet legjobbjai ban — például Tornyai János, Koszta József — gyökerezett. A mai vásárhelyiek mind fiatalok, akik nem egyszerűen elődeik művészetét követik, hanem alapjaiban meg is újítják. Tanúsítják ezt Fejér Csaba kiállított festményei is. Témája az alföldi táj, s az alföldi paraszt életének tárgyi kultúrája, beleértve ez elhagyott tanyákat, régi, göcsörtös asztalokat, székeket, kitört üvegű, megvetemedett ablakokat vagy akár egy kést, ollót. A tájat és tárgyakat közelről vizsgálja. Egy tanya, egy pad, egy olló nála mind „premier plánban”, tehát a tárgy jelentőségén túlmutató közelségben és nagyságban jelentkezik. Fejér Csaba másik jellemzője egyéni színvilága. Szür- kés-kékes-füstös-bamás, egyforma árnyalatú képei kellemesek a szemnek, és új megvilágításban mutatják be tárgyait. A paraszti világ elkötelezett ábrázolójának ismerjük meg Fejér Csabát, akinek mostani tárlata kellemes és elgondolkoztató szemlélődésre alkalmas. BOKOR VILMOS festményeit a Derkovits-te- remben láthatjuk. Az idős művésznek ez a kilencedik önálló gyűjteményes kiállítása. Bejárta 3 világot, és mindenül onnan táj élményekkel érkezett haza. Akár a Baltitenger mellékét, akár olasz várost vagy román tengerpartot fest, akár hazai város-, utcarészleteket, mind azt bizonyítják, hogy Bokor egyforma látásmóddal közelít feléjük. Pasztellsárgája, -pirosa, -kékje, -barnája, a tükörképhez hasonló reális ábrázolása fényképnek tűnhet az első pillanatokban. Előbb említett látásmódja azonban jellegzetes „Bokor-féle fényképekké” mossa össze a világot. Hangulatos festészet Bokor Vilmosé, a tárlatlátogató elmerenghet és kedvet kaphat, hogy ő is mindent láthasson eredetiben, s ha ez nem lehetséges is, úgy érezheti, hogy utazott — utazott Bokor festményei között. EDÉNYKULTtTRA ”72 címmel iparművészebi kiállítás nyílt szántán a Műcsarnokban. Edények — kis-, nagy-, lapos- és mélytányérok, csészék, poharak — akkora változatosságban, sokféleségben, színben, formában, hogy elkápráztatják az embert- Először is arra gondolhat a látogató, hogy milyen kellemes lehet ilyen tányérokból enni, csészékből, poharakból inni. Közülünk sokan bizonyára nem is igen tekintenék használati tárgyaknak ezeket a harmonikusan szép formájú és rafinált szmű edényeket, sajnálnának belőlük enni-in- ni, inkább eltennék, nehogy eltörjön; vagy dísznek használnák. Pedig használati tárgyaik ezek a javából.' Gondoljunk arra, hogy évtizedekkel, de inkább évszázadokkal ezelőtt milyen kupákból ittak, milyen tányérokból ettek az emberek. Olyanokból, amelyek ma becses kincsei a népművészetnek, múzeumoknak és jellegzetes tárgyi kultúráról adnak számot a művészettörténészeknek, történészeknek néprajzkutatóknak. Az Edénykultúra ”72 kiállítás tárgyai a mi 1972-es tárgyi kultúránkról adnak számot Iparművészek készítik ezeket az edényeket, kerámiából, porcelánból, üvegből, fából. Felhasználják a hagyományos népi motívumokat, és a modem formakultúra vívmányait egyaránt. Szabó Erzsébet vagy Kányák Zsófia üvegpoharad, Szcmtágh Éva, Vígh Éva, Laborcz Mónika, Soltész György kerámia étkészletei, Király József, Mezei Gábor fatányérjai művészi alkotások, amelyeket a mindennapi életben használhatunk. Illetve használhatnánk, ha tárgyi kultúránkra is nagyobb figyelmet fordítanánk. Ennek még nem jött el az ideje, ezért mai tárgyi kultúránkat inkább kiállításokon szemléljük, csodálkozunk, esetleg vágyakozunk, hogy Ambrus Éva, Tolnai Kati, Németh Olga vagy VárdeáJc Ildikó edényeiből ehessünk, ihassunk. Persze, azért az túlzás lenne — most is, később is —, ha evés közben megjegyeznénk, hogy most éppen P. Benkő Ilona tányérjáról esszük a rántott húst. Erre nincs is szükség — legfeljebb a tányérokra lenne. Berkovits György tegekgt szembesítő vitát (menynyire vagyunk önzők?) az elméletileg megalapozott kommentárral. Horváth János ösztönző, lényegre figyelő riporteri munkája és dr. Pozs- gay Imre megfontoltan áttekintő válaszai persze csak vázlatát adhatták a mindnyájunkat izgató kérdéseknek, melyeket érdemes volna tovább boncolni, különféle vonatkozásaiban végignyomozni. Nem alkotja újra eizensteini mélységben a történelmet, de néhány szenvedélyes képsorával mégis vonzó tablóját adja a napóleoni idők lengyel mizériájának Andrzej Wajda kétrészes filmje, A légió. Zeromski regényének realizmusában is romantikus felhangjait némelykor józanabb látá^nódra cseréli, vállalkozása mégis félúton reked meg a látványos-kosztümös film és a nemzeti önvizsgálat között. Ma, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján a forradalmi ifjúsági napok irodalmi-dokumentum összeállítását és Száraz György A vezérkari főnök című dokumentumdrámáját láthatjuk, az utóbbit a Nemzeti Színház előadásának felvételéről. Szerdán folytatódnak Bors kalandjai, ismét jelentkezik a Humoristák klubja, majd a Tűz című tv-játékot mutatják be. A csütörtöki főműsorban a Téli szerenád című 1941-es zenés amerikai film (az egykori műkorcsolyacsillag, Sonja Hennie főszereplésével) és a Nyitott boríték újabb adása szerepel. Riportot láthatunk még egri kódexekről és ős- nyomtatványokról, valamint az Állami Népi Együttes romániai vendégszerepléséről. Pénteken tartják az érdekesen indult Szójátékklub második összejövetelét, a Nyitott könyv Galgóczy Erzsébet új novelláskötetét mutatja be, a kísérleti műsorban pedig egy Zola-regény tv-válto- zatát (A mű) vetítik. Lehotay-Horváth György Röpülj páva — románul A magyarországi románok demokratikus szövetsége által meghirdetett országos Röpülj, páva román nemzetiségi kulturális bemutatóra került sor vasárnap Eleken. A bemutatott gazdag program és a román népviseletben megjelent szereplők egész sora arról tanúskodott: Eleken híven őrzik az ősi szokásokat, ápolják a nemzetiségi kultúrát. Szretykó Pál és felesége — közel 80 évesek — rég elfelejtett román népi játékokat, szokásokat mutattak be. Háromórás műsort reggelig tartó román bál követte. A Vanemuíne Budapesten Vasárnap reggel a Ferihegyi repülőtérre érkezett a taxiul Észt Állami Akadémiai Vancmuine Színház 70 tagú társulata. Első előadásukat ma este tartják a Thália Színházban: Madách Imre-művet. Az ember tragédiáját adják elő — észtül. A képen: Jean Tooming (Lucifer), Evald Hermaküla (Ádám) és Raine Loo (Éva). t
