Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

2 POLGÁRI VEDELEM Tennivalók veszélyhelyzetben A takarmány, az állatok, az ivóvíz védelmében Á nukleáris fegyver hatásáról Mellékletünk korábbi szá­maiban már foglalkoztunk a családok élelmiszer-védelmi jeladataival. Ezúttal az élet fenntartásá­hoz ugyancsak nélkülözhetet­len mezőgazdasági termények, valamint az állatállomány és az ivóvíz védelmével foglalko­zunk. Gyorsított betakarítás A termények kisebb, de a túlélés szempontjából nélkü­lözhetetlen részét azonban a háztáji gazdaságokban ter­mesztik. A tárolt termények veszé­lyeztetettsége igen nagy, fő­ként azért, mert a háztáji gaz­daságokban alig akad megfe­lelő, könnyen légmentesíthető tárolóhely. Nehézséget okoz to­vábbá, hogy egyes termékek légmentes elzárása — csoma­golása — olykor minőségi ká­rosodást okozhat. A betakarítás előtt álló ter­mények védelméről a termesz­tés helyén nem tudunk gon­doskodni. A félérett vagy köz­vetlenül betakarítás előtt álló termények gyorsított betakarí­tása lehet az egyik megoldás. A módszer hátránya viszont, hogy a termények — magas víztartalmuk miatt — a táro­lástól esetleg károsodást szen­vednek. A polgári védelmi szervek a gyorsított betakarítás szük­ségességéről veszély esetén időben értesítik a lakosságot. Légmentes elzárás A padlástereken való tárolás ma már korszerűtlen, s a lég­mentes lezárást itt egyébként sem lehet biztosítani. Ha a padlásteret mégis igénybe kell vennünk, akkor az egyetlen megoldás a termények igen gondos csomagolása vagy zsá­kolása lehet. A különböző pó­rék hátránya, hogy általában csak fedelük van, és oldalt nyitottak. Célszerű ezért a nyitott oldalakat ponyvával, műanyag fóliával több réteg­ben is légmentesen elzárni. Mindehhez az szükséges, hogy a házban megfelelő mennyisé­gű e célra alkalmas ponyva vagy műanyag fólia álljon rendelkezésünkre. A gumós növények, zöldség­félék védelme lényegesen könnyebb az ún. prizmázással vagy vermeléssel. A prizmákat úgy kell elhe­lyezni, hogy a talajvíz vagy az összefutó vizek ne érjék. A prizmát műanyag fóliával és földdel vagy szalmával és föld­del együtt'kétszeres letakarás­sal védhetjük meg. A verem — a termény megóvása érdekében — egy-két méternél ne legyen mélyebb. Tetejét szalmával és legalább 15 centiméteres föld­takaróval fedjük be. A legbiztosabb védelmet nyújtja az épített siló, amely­nek előnye, hogy a gyorsított betakarításnál az emberi fo­gyasztásra már alkalmatlan terményt megmenti az állatok takarmányozására. A kazlakat ponyvával, mű­anyag fóliával, ezek hiányá­ban alomszalmával, kukorica­szárral és náddal takarhatjuk le. A borítást célszerű úgy el­végeznünk, hogy az oldalak minél meredekebbek legye­nek. A fészereket és egyéb más tárolóhelyiségeket ugyan­úgy zárhatjuk le légmentesen, ahogyan lakásunkat vagy is­tállóinkat is védjük. Megerősített épületek Háztáji állatainkat istállók­ban, ólakban tartjuk, védel­müket tehát itt kell megolda­ni. Ezt elérhetjük az állattar­tási építmények védőképessé­gének fokozásával: az épület megerősítésével, a légmentes elzárással, szűrt levegős szel­lőztetéssel, s ugyanakkor ter­mészetesen gondoskodnunk kell a takarmány- és ivóvíz­tartalékról. A közegészségügyi rendszabályokat ez esetben is szigorúan be kell tartanunk. A légmentes elzárás lényege, hogy mérgező gáz, radioaktív por és biológiai anyagok ne juthassanak be az állatokhoz. Kísérleti adatok szerint azon­ban ez az állapot csupán mint­egy 10—15 óráig tartható fenn az állatállomány károsodása nélkül. A körülmények javítá­sa céljából ajánlatos nedvszí­vó anyagokat elhelyezni az építményben — például mész- port, bauxitot stb., amelyek visszaszorítják a páratartal­mat. Ha hosszabb időre kell el • zárni az állatokat, célszerű időnként szellőztetni. Ez előtt azonban locsoljuk fel a kör­nyéket, majd a széliránnyal el ■ lentétes oldalon kezdjük a szellőztetést. A lezárás szűrt levegő biztosításával jó, bár kissé bonyolult módszer. Rész­letes ismertetésére nincs most helyünk, de a lakosság hama­rosan meginduló kiképzésében erről a védekezési formáról igen sok szó lesz. Tanácsként említjük még, hogy a takarmány- és ivóvíz­tartalék legalább 3—5 napra legyen elegendő. Ezt a tartalé­kot az állatokkal együtt zárjuk el. Víztartalékról pedig még abban az esetben is gondos­kodjunk, ha van központi víz­ellátás, ez ugyanis ideiglene­sen szünetelhet, vagy szeny- nyezett vizet adhat. Kutak - fóliában Az ivóvíz életünk fenntartá­sához alapvetően szükséges megfelelő védelmével életün­ket óvjuk meg. A központi vízvezetékrend­szerek és a városi, községi közkutak védelme az illetékes szervek erre kiképzett beosz­tottjainak feladata. Ezért fon­tosabbnak tartjuk most, ha a házak udvarán levő kutak vé­delméről adunk néhány taná­csot. A víz szennyezése a szabad felületen keresztül, valamint / ______________ ol dalirányú beszivárgásokból következhet be. Ennek megfe­lelően védekezési követelmény a víznyerő hely (kút) közvet­len letakarása, vagyis légmen­tes elzárása, a védő építmé­nyek készítése és a kút kör­nyezetének szükség szerinti át­alakítása. A legegyszerűbb megoldás a kút letakarása, le­kötése ponyvával, műanyag fóliával, és célszerű vízelveze­tő árkot ásni. A beszivárgás ellen megfele­lő védelmet nyújt, ha egy­másfél méteres körzetben 30 —35 centiméter mélyen a kút körül felássuk a földet, agyag­gal feltöltjük, ledöngöljük, majd zúzott követ rétegzünk rá. Egyéb szennyezés ellen hasznos védekezési móds/pr ez békeidőben is. A kutak vé­delme természetesen nem teszi feleslegessé a házakban, laká­sokban tárolt ivóvíztartaléko­kat. Oktatott megelőzés Összefoglalva tehát megál­lapíthatjuk, hogy a megelőző védelem a műszaki rendszabá­lyok és még sok szükséges in­tézkedés összessége. A meg­előző védelem általában a he­lyiségek légmentes elzárását, a készletek letakarását és védő­csomagolását, valamint az egészségügyi rendszabályok életbeléptetését jelenti. A mód­szerek közül azt kell kiválasz­tani, amelynek alkalmazásá­hoz anyagunk és más eszkö­zünk is renedelkezésre áll. Az eddig adott tanácsok ter­mészetesen veszélyhelyzetekre vonatkoznak, bár néhány — elsősorban higiéniai — megol­dás és módszer napjainkban is elengedhetetlen. Hajóssy János alezredes A nukleáris fegyverek rom­boló, pusztító hatásukat egy­részt a közvetlen, másrészt közvetett vagy másodlagos ha­tások alapján fejtik ki. Rombolási zónák A csapást szenvedett terüle­ten a mentési munkák szem­pontjából három rombolási zó­na jön létre. A központi zóna, az epicentrum és közvetlen környékén alakul ki, ez a tel­jes és súlyos rombolások zó­nája. Ezen a zónán belül az épületek, építmények és élet­védelmi létesítmények egyrészt teljesen elpusztulnak, más­részt igen súlyos sérüléseket szenvednek. Az utakat úgy­szólván összefüggő, eléggé ma­gas romtenger borítja. A köz­műszolgáltatás, közlekedés, híradás megbénul. Az itt levő élelmiszerkészletek a lökőhul­lám, a fény- és hősugárzás ha­tására egyrészt megsemmisül­nek, másrészt az erős áthato­ló sugárzás hatására semmi­sülnek meg, vagy pedig radio­aktívvá válnak. Az életvédel­mi létesítményekben tartózko­dó személyek életben maradá­sára és kimentésére csak a rombolási zóna határához kö­zel eső területeken számítha­tunk, míg az epicentrumhoz közeli zónában csak a külön­legesen magas védettségű lé­tesítményekben számolha­tunk. E zónán belül nem ala­kul ki tűz,* mert a lökőhullám hatása szinte a kigyulladás pil­lanatában el is oltja. Lökőhullám, fénysugárzás Az I-es zóna a súlyos és kö­zepes rombolódások zónája. Itt jelentkeznek a legnagyobb méretű mentő, mentesítő és helyreállító munkálatok. Az épületek, építmények, életvé­delmi létesítmények sérülése olyan, hogy a romok alól, az eltorlaszolt óvóhelyekről tö­megesen kell az embereket menteni, és egészségügyi ellá­tásukról gondoskodni. A zóna belső határán a romos utakon mentési útvonalakat, átjárókat kell létesíteni. A zóna külső határa felé haladva csökkenő jelleggel, de nagy hosszúság­ban kell az utakat megtisztíta­ni a romoktól és a radioaktív szennyeződéstől. Itt már a fény- és hősugárzás hatására tüzek és összefüggő területtűz keletkezik. A tárolt élelmiszerkészletek­re elsősorban a lökőhullám, il­letve a fény*- és hősugárzás fejt ki romboló hatást. A zó­nán belül tartózkodó állatállo­mány teljes egészében elpusz­tul. Ebben a zónában különös jelentőségű a közműszolgálta­tás ideiglenes helyreállítása. A II-es zóna a közepes és enyhe rombolás zónája. Itt már csökkentett mértékű a polgári védelem mentő tevé­kenysége, mert bár az épüle­teknek, építményeknek és vé­dőlétesítményeknek csak gyen­ge sérülése, rombolódása kö­vetkezik be, azonban sok sé­rült található a megsérült épü­letrészeken vagy a romok kö­zött és az eltorlaszolt pincék­ben. Ez a helyzet a zóna belső határához közeli területeken jellemző. A zóna területén kü­lönböző tüzek keletkeznek nagy számban. Az utakon ro­mok vannak, amelyeket na­gyobb erőráfordítás nélkül a mentő munkálatokra bevetett polgári védelmi erők maguk is eltakaríthatnak. Az ebben a zónában tartóz­kodó állatállomány tíz száza­léka elhullik, A közvetett hatások területe radioaktív felhő haladásának nyomvonalában jön létre. En­nek nagysága a nukleáris fegyver hatóerejének és a tá­madás idején uralkodó meteo­rológiai viszonyoknak a függ­vénye. Éppen ezért a területre néhány 10 vagy néhány 100 négyzetkilométertől egészen országrészekig, sőt az egész országra is kiterjedhet. A felhő nyomvonalában A radioaktív felhő haladásá­nak nyomvonalában az emberi élet védelmére alapvetően két módszert kell alkalmazni: az elzárkózást vagy kimenekítést és a radioaktív kiszóródás el­leni védőlétesítményeket. A kimenekítést akkor kell alkal­mazni, amikor elegendő idő áll az élő erők kivonására a ki­szóródás kezdetéig. Természe­tesen ezt az intézkedést csak akkor lehet foganatosítani, ha van olyan terület, amely men­tes a szennyeződéstől. A másodlagos hatások terü­letén elsősorban sugársérülé­sekkel számolhatunk. Ezért van rendkívül nagy jelentősé­ge e területen az elzárkózás­nak. a szükséges légzésvédő eszközök használatának, az élelmiszer, a takarmány, a ter­mény és az állatállomány ra- diobiológiai védelmére. A ra­dioaktív felhő által szennye­zett terület három zónára, az A—B—C zónára oszlik. A fel­osztás annak alapján történt, hogy az egyes zónahatárokon belül tartózkodó személyek milyen sugáradagot szenved­nek el: azaz az A zóna terüle­tén 40-től 400 r-ig, a B zóna területén 400-tól 1200 r-ig, a C zónában pedig 1200 r felett. Az állatállomány körében a B zó­nában 5 százalék a kényszer­vágandó, 45 százalék a gyógy­kezelhető, a C zónában pedig valamennyi állat kényszervá­gásra kerül. Hogy ne lehessen váratlan !,.. Védelem és magatartás Közismert, hogy a korszerű háború fogalmán alapvetően rakéta-nukleáris háborút értünk, mely­nek támadóeszköze a nukleáris fegyver, célba jut­tató eszköze pedig a rakéta. A felhalmozott kész­letek, s a hadászati célkitűzések miatt a korszerű háborúban tömeges atomcsapások várhatók a ha­dászati kezdeményezés megragadása, az ellenfél ellenálló erejének megtörése céljából. A támadás fő célpontja a hátország, ahol az aktív fegyveres védelmen belül a polgári védelem is elhelyezke­dik szervezeteivel és intézményei rendszerével együtt. A meglepetés következményei A korszerű háborúban az ellenség olyan elkép­zeléseivel kell számolnunk, hogy ha az ellenállási készség megtörésének alapja a nagyszámú sze­mélyi és anyagi veszteség előidézése, akkor a ha­dipotenciál egyik leglényegesebb elemére, a hát­országra olyan csapást kell mérni, hogy ezáltal az ellenállási készség megszűnjön, vagy legalább je­lentős mértékben csökkenjen. Az ilyen cél elérésé­nek egyik igen hatásos formája a háború megle­petésszerű kirobbantása, melynek eredményeként a támadó olyan helyzeti előnyhöz juthat, amely meghatározó lehet a háború további kimenetelére. Amilyen mértékben sikerül a meglepetés, ugyan­olyan mértékben növekszik a veszteség. Amikor a meglepetésszerű háború kirobbantásá­ról van szó, nemcsak a fegyveres védelmi erők ál­landó növelésére gondolunk, hiszen azoknak bár­mely időben készen kell állniuk a csapás kivédé­sére, majd az ellencsapásra, hanem a lakosság na­gyobb fokú védelmére irányuló célok, feladatok realizálására is. Még maximális kollektív és egyé­ni védelmi biztosítottság mellett is előfordulhat, hogy az ország lakossága nehezen képes hirtelen, egyik pillanatról a másikra morálisan és pszichi- kailag átállni egy rendkívüli állapotra. Az állam­polgárok számára jelentkező védelmi feladatok alapjaiban eltérnek a békenapok feladataitól, is­mereteik az idő távlatában már megkophattak, jelentős felfrissítésre szorulnak, azonban erre ak­kor nem lesz elegendő idő. Nem indokolatlan te­hát az a követelmény, hogy a polgári védelmi szerveknek, a lakosság felkészítésében közreműkö­dő szervezeteknek, szerveknek hallatlanul nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a lakosság leg­alább a legalapvetőbb intézkedéseket, magatartási szabályokat, rendszabályokat, feladatokat hajtsa végre, tartsa be. Előfordulhat, hogy egy esetleges éles légiriasz­tást is vagy műszaki hibának, vagy gyakorlatnak hinnék, és egyáltalán nem, illetve késlekedve ten­nék meg az intézkedést önmaguk védelmére. Idő hiányában pedig nincs mód más jellegű védelmi feladatok, többek között a gazdasági célra igénybe vett védőlétesítmények kiürítésére, a különböző anyagi értékek, műkincsek biztonságba helyezésé­re, a békecélt szolgáló, de védelmi feladatok ellá­tására is alkalmas bázisintézmények átállítására, hogy csak néhányat említsünk meg a szerteágazó, sokrétű és bonyolult feladatok között. Megfelelően, időben Egyet azonban minden körülmények között le kell szögezni: az ellenség támadása lehet megle­petésszerű, de váratlan nem lehet. Váratlan táma­dás nem lehetséges, mert éppen a tömegpusztító fegyverek hatásának, s felhalmozott hatalmas mennyiségük ismerete, a két társadalmi világrend- szer közötti ellentmondásokban rejlő összeütközés veszélye arra kényszerít minden békeszerető né­pet és nemzetet, hogy megfelelően gondoskodjon védelméről: a lehetőségek keretein belül még a háború előtt — készüljön fel a tömegpusztító fegy­verrel mért csapások „kivédésére”. A támadónak tehát számítani kell a válaszcsa­pásra. Jelen időszakban egyetlen állam vagy ka­tonai koalíció sem indíthat háborút a másik ellen — még nukleáris csapást sem mérhet Olyan ve­szély nélkül, hogy ne részesüljön azonnal válasz­csapásban — anélkül, hogy ne gondoskodna ön­maga védelméről. Márpedig ha beindítja a véde­lem fokozását, például a kitelepítést, befogadást, elsötétítést megelőző RBV-védelmet, a termelés átállítását stb., nyilvánvaló, hogy háború beindí­tását tervezi. Ezzel mintegy figyelmeztetést küld a szembenálló félnek arra, hogy kezdje meg ő is a védelmi intézkedések foganatosítását. A fegyveres küzdelem, a háborús tevékenység egyes időszaka szerint nem lehetséges kifogásol- hatatlan éles határvonallal egymástól különválasz­tani. Ez csali elméletben lehetséges. Az érthetőség kedvéért az egységesnek tűnő fegyveres küzdelem időszakát két időszakra osztjuk fel. Az első idő­szak az első nukleáris csapás bekövetkeztéig tart, a második a legelső csapás bekövetkeztének idő­pontjától kezdődik. Az első nukleáris csapásig tar­tó időszak jelentősége abban van, hogy biztosít­ja a felkészülés feltételeit. Természetesen minél hosszabb ez az idő, annál magasabb a felkészült­ség szintje. Időtartama rendkívül széles skálájú lehet, néhány naptól évekig, s a második időszak­ban is hasonlóan alakulhat az időtartam. Feladatok 14 pontban A háborús összecsapás, az első - nukleáris csapás bekövetkeztéig megoldandó feladatok pontokba foglalva a következők: 1. A polgári védelem szerveinek, szervezeteinek létrehozása, felkészítése feladataik végrehajtására. 2. A megelőző és mentő védelem feladatainak megszervezése, begyakorlása, a működés elveinek kimunkálása. 3. Az iparban dolgozók, a lakosság más kategó­riáinak felkészítése a háborús termelés során je­lentkező feladatokra. 4. A háborús vezetéshez szükséges műszaki­technikai és személyi feltételek megteremtése. 5. A polgári védelmi megelőző intézkedések kö­vetelményeinek érvényesítése a népgazdaság vala­mennyi területén. 6. Életvédelmi létesítmények folyamatos felépí­tése, berendezése. 7. A híadás. riasztás, tájékoztatás rendszerének megszervezése és megtervezése. 8. Az egyéni védelem feltételeinek, eszközeinek folyamatos biztosítása. 9. A ki- és széttelepítés, a befogadás megterve­zése, előkészítése. 10. Az ivóvíz, az élelmiszer, az állatállomány, a takarmány és termékkészletek RBV-védelméhez szükséges feltételek megteremtése. 11. A mentő-mentesítő és halaszthatatlan hely­reállítási munkálatok anyagi-technikai feltételei­nek megteremtése. 12. Háborús időszakban tanúsítandó magatartá­si szabályok kidolgozása, tudatosítása. 13. A közegészségügyi és járványvédelmi rend­szabályok, követelmények kidolgozása, betartása. 14. Az állami élettevékenység, a termelés, a köz- igazgatás, a kereskedelem, a szállítás, a híradás stb. háborús menetrendjének s e munkarendre va­ló áttérés előírásainak kidolgozása és előkészítése a bevezetésre. Békckiképzés idején A felsorolt feladatokat természetesen nem egy- időben valósítják meg, hiszen az első csapást meg­előző időszak is elméletileg két önálló szakaszra bontható: a békekiképzésre és a háborút közvet­lenül megelőző időszakra. A békekiképzés során az előbb felsorolt felada­tokat már végre kell hajtani. Például úgy, hogy kidolgozzuk a ki- és széttelepítés elveit, meghatá­rozzuk a kitelepítendő és befogadó körzeteket, ki­jelöljük a végrehajtás irányítóit és beosztottait, el­készítjük a kitelepítés és befogadás terveit, értesít­jük a végrehajtásban közreműködő szerveket a rájuk háruló feladatokról, a kitelepülésre és befo­gadásra kötelezett állampolgárokat tájékoztatjuk, hogy hová települjenek ki, mikor és hogyan, illet­ve kiket fogadnak be, s ezenkívül gyakoroltatjuk a kitelepítéssel és befogadással kapcsolatos tenni­valókat. A védelmi intézkedés második részére, a gyakor­lati végrehajtásra csak a háborút közvetlenül meg­előző időszakban kerül sor, amelyről a lakosság a rádió, a televízió, a sajtó, falragaszok útján sze­rez tudomást, s feladatait úgy teljesíti, ahogy arra a békeidőszakban felkészítették. \ 4 i i Pusztítás és védekezés

Next

/
Thumbnails
Contents