Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-08 / 57. szám
1972. MÁRCIUS 8., SZERDA rES i *f ECVE9 \zMírlm* A A A KEREK ÁSZT AL A NOHATAROZAT VÉGREHAJTÁSÁRÓL Tettek formálta út az egyenjogúsághoz Szakképzésről, anyagi és erkölcsi elismerésről, férjek és főnökök szemléletéről Köszöntő, szép szavak kellenének, illőek asszonyok, lányok ünnepéhez, a nemzetközi nőnaphoz. Tetteiket, helytállásukat méltató mondatok, munkáról, közéleti szereplésről, a család főbb terheinek vállalásáról. Mindarról, ami számukra hétköznapok sorává áll össze, s amit a férfiak — ünneprontás lenne kimondani? — természetesnek vesznek. Két esztendeje múlt, hogy a párt Központi Bizottsága határozatot hozott a nők helyzetének további javításáról, s ezt az állásfoglalást kormányzati intézkedések sokasága követte. Szóljunk az ünnepeitekről úgy, hogy hétköznapjaikról beszéljünk — e gondolat vezérelte az MSZMP Pest megyei Bizottságát és a Pest megyei Hírlap szerkesztőségét, amikor ke- rekasztal-beszélgetést hívott össze. Az eszmecsere részvevői voltak: Arató András, a megyei pártbizottság osztályvezetője, André Miklós, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának munkatársa, Borzák István, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának igazgatója, Édes István, a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat igazgatója. Kovács An- talné, a megyei népfrontbizottság titkárhelyettese, Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója. Le- ye:r János, a Váci Kötöttárugyár műszaki főosztályvezetőié, Mátyus Vendel, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat csúcspártvezetőságének titkára, Nagy Tiborné, a megyei pártbizottság nőreferense, Skultéty József, a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet elnöke, Szabó István, az ikladi Ipari Műszergyár pártvégrehajtóbizottságának tagja, személyzeti vezető. A Pest megyei Hírlapot Sági Ágnes h. főszerkesztő és Mészáros Ottó párt- és gazdaságpolitikai rovatvezető képviselte. Eredményes két esztendő ARATÓ ANDRÁS: A Központi Bizottság határozatának meghozatala óta eltelt több mint két esztendőt egészében eredményesnek ítélhetjük meg. A megyei párt-végrehajtóbizottság a váci. a gödöllői városi s a monori járási pártbizottságot számoltatta be a nőhatározat végrehajtásának tapasztalatairól, s ez képet adott áz eredményekről éppúgy, mint a gondokról. Amit minden alkalommal hangsúlyozni szükséges: a teendők nem szűkíthetők csupán anyagi problémákra. A szemlélet változtatása mind a családon, mind a munkahelyen belül, legalább ennyire fontos, ahogy az is: a nők maguk szintén előmozdítói legyenek helyzetük javításának. Ami felölel sok dolgot, így például — mint kezdetet — a szakképzést... PEST MEGYEI HÍRLAP: Mégpedig nemcsak az iskoláskorú lányok tanítását, hanem a már dolgozó nők képzési, továbbképzési lehetőségeit is érthetjük ez alatt S ekörül nincs minden rendben. SZABÓ ISTVÁN: Valóban, • bár nálunk, Ikrádon, az elmúlt két évben sikerült haladnunk ilyen tekintetben. Több nő került vezetői posztra, de inkább még a vezetés alsóbb szintjein. A 79 legfőbb vezető között ugyanis még csak három nőt találni. A sza'.xnunkások- nál arányuk 16,7 százalék. , Ami a változást bizonyítja: a különböző tanfolyamokon résztvevők között 61 százalék a nők aránya. KOVÄCS SAndor: E kérdésben válasszuk el azt, amit akarunk s amit kényszerülünk tenni. Bizonyos szakmák elnőiesedése közismert, ahogy az is: a munkaerőforrások kimerültek. Hat tehát az a kényszer, hogy sok helyre férfiak már hem, hanem nők jelentkeznek. önmagában ez nem baj. Ám ennek műszaki stb. feltételeit is szükséges megteremteni. A nagykőrösi élelmi- szeripari szakközépiskolába például sorra vesznek fel lányokat — péknek! Hol ennek a műszaki fedezete? A szakmák fölkészítése a nők fogadására elengedhetetlen. PEST MEGYEI HÍRLAP: Nemcsak a szakmáké,, hanem más munkaterületeké is. Egyre több a női pedagógus, jogász, s így tovább. Ami jogossá teszi a kérdést: fönntartható-e ma még az az állapot, hogy a női munkák a „kiegészítő kereset” forrásai? Ahogy annak idején például a köny- nyűipar sok területén megállapították a tereket. ÉDES ISTVÁN: A kép teljességéhez tartozik, hogy a női segéd- és betanított munka örökség, a magyar gazdaság sok évtizedes — nehéz gondokat akozó hagyománya. Fölszámolása nem egy-két év kérdése. A tervszerű • munka azonban ösztönzi ezt, s nálunk erre törekszünk; elősegítjük a képzést, a vezetői posztra állítást, s ugyanakkor — több más niellett — csökkentettük a' műszakszámokat, hogy ilyen módon is könnyít- sünk a helyzeten. Túlcrák, terhek, könnyítések NAGY TIBORNÉ: A köny- nyítésre minden tekintetben szükség van. Csupán példaként : soli a túlóra. Amit a nck egy része — a nagyobb jövedelem miatt — kedvezően fogad, de vannak, akiket túlzott mértékben terhel. Egy-egy ember olykor meghökkentő mennyiségű túlórát teljesít. Ha tehát nagyobb figyelem jut a munka- és üzemszervezésre, egyben nagyobb figyelem jutott a nőkre is,SKULTÉTY JÓZSEF: Ez igaz, de látni keli azt is, hogy a gazdasági vezetés sűrűn kényszerpályán mozog, nincs más választás, mint amit tesz. Termelőszövetkezetünkben például segélyt adunk az iskolaév kezdetekor, támogatjuk havi 300 forintos segély- lyel a félárvékat és árvákat, de az ipari munkásnőnek több a családi pótléka, előbb mehet nyugdíjba, érthető tehát, ha inkább az ipart és nem a mezőgazdaságot választják a lányok, asszonyok. LEYER JANOS: Megtoldom: a nők helyzetének javítása nem szorítkozhat csupán vállalati — munkahelyi — feladatokra. „Túlóra” nemcsak a gyárban van, nehéz körülmények nemcsak a munkahelyen lelhetők fel! KOVÁCS ANTALNÉ: így Van! A párthatározat komplex szemléletet követel, azt sugallja, hogy minden mindennel összefügg. Rengeteg dolog megtehető helyben, de van, amit egy-egy ágazat egészének, sőt, a kormányzatnak kell megoldania. Sok minden történt két év alatt, megnőtt például a nők részvétele a közéletben, több támogatást kapnak a gyermekeket nevelő családok, ám ahol nehezen jutunk egyről kettőre, az a szemlélet. Sokszor maguk a nők is értetlenkedve fogadják a más nőknek adott kedvezményeket. ANDRÉ MIKLÓS: Ahogy a család is kudarcra kárhoztathat mindenfajta más erőfeszítést. Hiába a könnyítések az egyik oldalon ha a másikon — a családban — minden a nő vállára hárul. A férj, áld munkahelyért —■ esetleg vezetőként — támogatója a nők helyzete javításának, odahaza commit nem csinál. hanem elvárja, hogy kiszolgálják. PE3T MEGYEI HÍRLAP: A tudati tényezők rendkívül fontosaik, de a szemlélet változásában. — változtatásában — a gyakorlati tényeknek, tetteknek nagy szerep jut. A cselekvés visszahat, a gondolkozásmódra s viszont. Hiába győzzük meg a férjet, hogy odahaza segítsen a feleségének, ha például az üzletben •— ami kisebb falvaikban nem ritka — az alapvető áruk sem kaphatók, azokért utazgatná keli. NAGY TIBORNÉ: A szolgáltatási, kommunális helyzet nagy befolyást gyakorol arra, hogy milyen a munkahelyi közérzet., s ezen belül arra is, hogy rí nők mennyi törődést élvezhetnek; ARATÓ ANDRÁS: Minden tényező együltes hatása öesze- geződik abban, hogy a nők miként ítélik meg helyzetüket. Hiába, kap például béremelést a munkahelyén, ha úgy érzi, hogy az árak növekedése miatt a napi dolgokra többet kell kiadnia, mint korábban. Ezért a nők helyzetének javítása nem úgynevezett nőkéidés, hanem olyan társadalompolitikai teendő, amely felöleli a gazdasági kérdések egészét is, a társadalmi Kérdések együttesét is. Érdelek csatája MATYUS VENDEL: Vállalatunk dolgozóinak nyolcvan százaléka nő. Ez döntő tényező. Döntő tényező ugyanakkor az is, hogy korszerű, nagy termelékenységű berendezéseinket csak folyamatos üzemmel tudjuk kihasználni, hiszen egy-egy berendezés felfűtése órákig tart. Nehéz a közös nevező megtalálása. Sokféle ellensúlyra van szükség. így például megszerveztük előfizetéses alapon az ebéd, a vacsora hazavitelének lehetőségét. A dolgozóik élnek vele. Ám, ha már továbbképzésről, tanulásról esik szó, maguk a nők mondanak nemet. Keserves agitációba telik, míg valaki kötélnek áll. BORZÁK ISTVÁN: A nők helyzetének javításához elengedhetetlen a gazdasági eredmények gyarapítása. 1970-hez képest például a gyárban 30 százalékkal csökkentettük a túlórák mennyiségét, s más intézkedéseket is tettünk. Ugyanakkor viszont vannak olyan közgazdasági szabályozóik, amelyek a nők ellenében hatnak, hogy mást ne mondjak, a gyermekintézmények fönntartása és a részesedési alap közötti összefüggés. Vagy: a bér. A textilipar tipikus „női” iparág, s ezért, hogyha egy harminc évi gyakorlattal rendelkező szövőnő elmegy segédmunkásnak, gombát termeszteni — konkrét eseteink voltak erre —, jóval többet keres. Ez a társadalmi igazságosság ellenében hat, a bérnek a munka tényleges értékét és nsm ágazati besorolását kellene tükröznie. SZABÓ ISTVÁN: Ami sűrűn már a pályaválasztásinál érezteti hatását. Sok fiatal túl gyorsan akar jó keresethez jutni, s nem oda megy, ahová kedve, rátermettsége vinné, hanem ahol több pénzt remélhet. Ráadásul a képzési rendszer is eHentmonddsos, jó néhány olyan tanulónk van, akinek ládádról Vácra, meg a fővárosba kell járnia iskolába. Ki vállalja ezt, bár szakmát kapna, ha szakma nélkül is minden utazgatás mellőzésével rögtön jó pénzt ■ kereshet? SKULTÉTY JÓZSEF: A pénz persze nem minden. Termelőszövetkezetünk nem fizet rosszul, mégis, ritka, mint a fehér holló, hogy a termelőszövetkezeti tag szülő azt mondja a lánygyereknek :■ gyere a szövetkezetbe. A munka társadalmi presztízséről van szó. Arról, hogy sokan „tiszta” munkát keresnek. KOVÁCS SÁNDOR: íróasztalt, magyarán. Több olyan esetünk volt, hogy a lány, elvégezve az iskolát, konzervipari szakmunkásként ezer forinttal többet kereshetett volna, de ő mégis a kevesebb pénzt, ám az irodai beosztást választotta. PEST MEGYEI HÍRLAP: Ami arra mutat, hogy a nők közötti felvilágosító, megértető munkának is vannak gyengéi. Mondhatjuk úgy is: a nők egy része még nem fogadja be mindazt, ami a nő- határozaí'oól. s általában aiz egyenjogúsításból következik. LEYER JANOS: Amiért nemcsak ők maguk maraeztal- haitók el. Vajon egyenlő esélyei vannak a fiatal, pályakezdő mérnöknek és mérnök- nőnek? Tapasztalatból mondom: a nő nem tudja vállalni a továbbképzést, a külföldi tanulmányutat, mert kicsi a gyerek, a férjre nem lehet hagyni a háztartást. Mire viszont a gyerek nagyobb lesz, addigra túl széles a „rés” a férfi és a női műszaki beosztású munkaerő tapasztalatai, tudása között. Vagy: aé átlag fölött fizetünk nyereségrészesedést, több éve három-négy százalékos bérfejlesztést hajtunk végre, s mégis, sorra hagynak ott bennünket a nők. Sűrű indok: a család nem egyezik bele a munkarend követelte otthoni változásokba. KOVÁCS SÁNDOR: Azért persze ne feledjük el, hogy a családoknak is van valami igazuk. Hiszen a „női” iparterületeken tipikusnak nevezhető a három műszak — vagy legalább a kettő —, a „férfi” iparágakban pedig az egy műszak az általánosan jellemző! Mi úgy enyhülünk a gondokón, hogy a kizárólag nők végezte munkákat fokozottan gépesítjük, lehetőséget teremtve a gyárnak is, a nőnek is megfelelő műszakbeosztások kialakítására. A Érdekek egyeztetése ÉDES ISTVÁN: Ha eddig érdekek csatájáról beszéltünk, akkor azt is elmondhatjuk: a legutóbbi két évben azért tervszerűbbé vált az érdekek egyeztetése. Lehet úgy is gazdasági terveket készíteni — s mi ezt az utat járjuk —, hogy „betervezzük” a szüléseket, a nők másokra át nem hárítható otthoni lekötöttségeit, mindazt, ami egyébként jelentős idegi megterhelést okozna. Az viszont igaz, hogy a kellő munkahelyi légkör kialakításához gazdasági eredmények szükségesek. MATYUS VENDEL: Ezzel nagyon egyetértek. Orvosi rendelőt építettünk, hogy ne kelljen utazgatniuk az asz- szonyoknak. A tavaly kitüntetett. 104 dolgozó közül 65 nő volt, de mindezekhez — és más dolgokhoz — az nyújt alapot, hogy a vállalat jól prosperál. Pénz, fejlesztési lehetőségek nélkül keveset érne a szó. PEST MEGYEI HÍRLAP: Szerencsére, az eddig elmondottak azt bizonyítják, hogy a szavaknak szilárd a fedezete. Ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek ellentmondások a társadalompolitikai teendők és a gazdasági érdekek között. BORZÄK ISTVÁN: Apró példát: könnyíthet a nők dolgán az is, hogy széles körben elterjednek a könnyen kezelhető textíliák. Ennek azonban útját állja az ár... ' KOVÁCS ANTALNÉ: Időről időre, egy-egy kérdiáiisel kapcsolatban mintha a tyúk és a tojás ■ problémája bukkanna fel. Hol kell kezdeni a teendőket? Könnyíteni kívánják a nők dolgát a gépek. Igenám, de a modem mosógéphez vízvezeték kell... dp egyáltalán, minden géphez villany. Jobb szolgáltató hálózat. áruellátás, ehhez viszont fedezetet nyújtó termelési eredmények... A sokféle, s bonyolult teendő időnként oda vezet, hogy az érintettek semmit nem tesznek. Ügy vélik, hogy annyi mindent illenék cselekedni, amennyit képtelenség. Maradjon tehát a sopánkodás? SKULTÉTY JÓZSEF: A városban megszerveztük — mintegy ezer család számára — reggelenként a tej és á péksütemény házhoz szállítását. Könnyebbség? Bizonyára. Másutt miért nem lehet ilyen kérdéseket megoldani? Marad éppen elég, amire ma még nem jut elég erő, pénz, lehetőség. ARATÓ ANDRiS: Itt, ilven esetekben kell tekintélyük minden súlyával föllépniük a párt- és szakszervezeteknek, általában a társadalmi szervezeteknek. Nem lehet mindent a nyereség, az anyagi haszon oldaláról nézni. Egy-egy termelői közösségnek vannak társadalompolitikai feladatai is. KOVÁCS SÁNDOR: Már csak azért is hangsúlyos ez, mert jó néhány helyen lassan a végére érünk a könnyen —• s vagy könnyebben — megoldható teendőknek. A bonyolultabbak. a nehezebbek kerülnek előtérbe. A gyárban például már most másfél millió forintot vesz igénybe a részesedési alapból a különböző szociális juttatások széles köre. Ez nen> baj. A baj ott kezdődik, hogy egyre nehezebbé válik a szinttartás is — nemhogy a fejlesztés —, mert közben módosultak a nyereségelvonás szabályai. Sok dolog tehát nem * a szándékokon, az akaraton múlik. PEST MEGYEI HÍRLAP: Ügy tűnik, mintha most a * nemzetközi nőnap és a parthatározat végrehajtásának tapasztalatai ürügyén sok gond hangzana el. Igaz, szó esett itt eredményekről — nem lebe- csülhetőekről — is. de a gondok megítélésünk szerint azt jelzik, hogy világosabbá váltak a teendők. A párthatározat kétségbevonhatatlan nagy pozitívuma elsősorban ez. A másik: a munkahelyeken egészében biztató folyamat kezdődött el. béremelésekre került sor, a nők helyzetéinek általános felülvizsgálatára s így tovább. Történt azonban más is. ARATÓ ANDRÁS: Például az. hogy megnőtt a legutóbbi két esztendőben a nők közéleti aktivitása. A legutóbbi pártvezetőség-, képviselői és tanácstagválasztásoknál a korábbiaknál jóval nagyobb számban kaptak nők megbízást. s arra tenném a hangsúlyt, hogy elsősorban nem azért, mert nők. hanem azért, mert jól megfelelnek a követelményeknek. Vállalták, teljesítik SZABÓ ISTVÁN: Ez általánosítható tapasztalat. Agyárban nálunk hasonló a helyzet, például a középfokú politikai oktatásban sokkal több á női részvevő, mint korábban volt. KOVÁCS ANTALNÉ: Amit a nők közéleti tisztségként vállaltak, azt — néhány ritka kivételtől eltekintve — becsülettel teljesítik. Engem inkább az foglalkoztat, hogy a különböző káderfejlesztési tervekben nem tükröződik eléggé a nőkkel való rendszeres foglalkozás, az a szándék, hogy valóban azok a nők kerüljenek tisztségekbe — akár gazdasági, akár más posztokra —, akik tehetségük mellett akarják is ezt, azaz akikben igény van erre. NAGY TIBORNÉ: Hol vannak például az egyetemről nagy számban kikerülő diplomás nők? Valahol biztos, de ott-e, ahol valóban szükség van rájuk, vagy pályájuk alakulását eleve meghatározta az az előítélet, amely szerint „úgysem vállalják” a több felelősséget, a nagyobb beosztást? Némely helyen, még a szakmunkássá kéozést sem szorgalmazzák a nőknél, mert akkor — mondják — honnét szerezzenek helyette betanított munkást? SKULTÉTY JÓZSEF: Ami, persze, nem mond ellent annak, hogy a nők között is differenciálásra van szükség. Ott sem lehet csupán a statisztika javítása kedvéért cselekedni. KOVÁCS SÁNDOR: Már csak azért sem, mert a nők jó része „specializált” szakmát űz. Egy férfi lakatos ezerféle munkát elvállalhat, sokféle munkahely között dönthet. Egy élelmiszeripari vagy textilipari szakmunkásnőnek jóval kisebb a választási lehetősége, azaz gyáron belül kell megtalálnia fejlődését, boldogulását. BORZÁK ISTVÁN: Nem mindig könnyű ez. A fizetések között sokszor olyannyira csekély a különbség, hogy nem érdemes vállalnia a nőnek a nagyobb posztot, mert a többletjövedelem és a nagyobb lekötöttségből a családra háruló hátrányok nincsenek arányban. ARATÓ ANDRÁS: Ügy vélem, hogy az alapvető kérdéseket tekintve egyetértünk valamennyien: sok minden történt a nők érdekében a Központi Bizottság határozata óta. Jó, hogy ma már kellő figyelem jut a bérezési visszásságok megszüntetésére, a munka- és életkörülmények javítására, mindarra, ami általában érinti a dolgozókat, de ezen belül különösen a nőket, akik — ne tagadjuk — többszörös terhet viselnek. Beszélgetésünkből is kiderült, hogy becsülettel megállják a helyüket, s mind világosabban fölismerik azt is, mi az, amit maguknak kell megtenniük a szó széles értelmében vett egyenjogúságuk érdekében. Gondolom, az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítani az egyszerű munkát jól elvégzőkre, azokra a fizikai dolgozókra, akik zokszó nélkül teszik a kötelességüket, ellátják családjukat, holott a „gyengébb nem”-hez tartoznak. E „gyengébb nem”-nek megadni mindazt. amit megérdemel, nemcsak lelkiismereti, hanem gazdasági és politikai kötelezettség is, ami alól senki nem kapott s nem kap a jövőben sem felmentést. A pártbizottság és a szerkesztőség nevében megköszönöm a beszélgetésben való részvételüket. Pest megye 870 ezer lakosából 445 ezer a nő; számuk nagyobb, mint a férfiaké. Csupán a szocialista iparban foglalkoztatott nők száma meghaladja az ötvenezret, de ott találjuk őket a földeken, az üzletek pultjainál, az iskolai katedrákon, a rendelőintézeteikben. ezer irá« helyen, életűnk minden terükén. Most, az ünnepen illenék leírni, hogy tiszteletben, egbecsül ésben részesülnek "alamennyien, de nem lenne igaz. Sok még a gond, rengeteg a teendő. Nehéz örökséget vett át a szocialista Magyarország, amikor kimondta a nők egyenjogúságát, évszázadok sulykolta szokásokkal, kialakította állapotokkal kellett szembenéznie. Az adósságból már tisztes rész a múlté, s ahogy zsugorodik az adósság, úgy nő tágabbá a tér lányok és asszonyok szándéka, tehetsége, tudása s mindezek érvényesítése körül. S mivel maguk is érzik, tapasztalják e tér bővülését, hisszük, hogy ezen és más napokon is örömmel fogadják köszöntésüket, köszönetünket. A
