Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-07 / 56. szám
2 ““’^/CfrSaia 1972. MÁRCIUS 7., KE»1) fókusz Az éjszaka rablólovagjai A GYŰLÉS nem maradt titokban, részvevői valószínűleg- nem is akarták, hogy titokban maradjon, hiszen módszereik mindig is azok voltak, hogy minél többet hallassanak magukról, hogy mindig nagyobbnak és többnek, félelmetesebbnek és jelentősebbnek látsszanak, mint amilyenek valójában. . v * A gyűlést egy MilipiUa nevű nagybirtokon tartották, vasárnapra virradó éjszaka, ösz- szesen 33 politikus vett részt rajta, az „A haza és szabadság” nevű szélsőjobboldali szervezet vezetőin kívül, sajnos, parlamenti pártok — a kereszténydemokrata párt és a nemzeti párt — néhány különösen jobboldalt álló vezetője is. És nem is burkolták valamilyen ködfátyolba tervüket: nyíltan kimondták, hogy fasiszta mozgalom megalapítása volt a céljuk. CHILÉBEN TÖRTÉNT mindez, az elmúlt vasárnapról hétfőre virradó éjszakán. Abban a Chilében, ahol törvényes parlamenti eszközökkel, demokratikus választásokon, a nép, a szavazópoigárok többségének akaratából került hatalomra dr. Salvator Aldende, a népfront jelöltje. ALLENDE ELNÖK megválasztása idején rendkívül sűrűn szerepelt a világsajtóban. Érdekes személy az eredetileg orvosi diplomával rendelkező, felvilágosult, marxista világnézetet valló, a hatvanas éveinek elején levő politikus, aki háromszor kísérelte meg, és harmadszorra sikerrel, hogy a chilei nép elnöke legyen. Az akkoriban oly sok sajtó- orgánumban napvilágot látó nyilatkozataiban visszatérő motívum volt: el akarja érni, hogy Chilében minden gyerek legalább fél liter tejhez jusson naponta. A chilei nép- frontkormány ezt el is érte azóta és sok minden egyebet is. Földet osztott, államosított, belekezdett egy nagyszabású progresszív átalakítási folyamatba, amelynek célja, hogy Chile független és szabad ország legyen. Független és szabad mind a külföldi nagytőke járószalagjától, mind a hazai latifundiumok és gyárak urainak befolyásától. AZ ÉJSZAKA RABLÓLO- VAGJAI Chilében nemcsak most vasárnap éjjel és nemcsak a Milipilla nevű nagybirtokon gyülekeztek. Befolyásos szövetségeseik vannak parlamenten belül és kívül, az ország határain belül és kívül: nagy gazdasági hatalommal rendelkező trösztök, monopóliumok. E vállalkozások urait egyáltalán nem érdekli, hogy a szegény chilei gyerekek napi fél liter ingyen tejhez — és szebb, szabadabb, emberibb jövőhöz — jussanak. Csak a maguk hatalmas profitja érdekli őket, amelyet Chile népi egységkormánya veszélyeztet. Ezért veszélyeztetik ők a chilei népi egységkormány létét. Éjszaka és nappal, legális és illegális eszközökkel egyaránt. CHILE NÉPE és népi kormánya azonban, új országépítő munkája részeként, megtanulta a reakció elleni védekezést is. Ma módosítják a Pioneer—10 pályáját Hétfőn hajnalban már közel 2,8 millió kilométert hagyott maga mögött a csütörtökön a Kennedy-foktól felbocsátott Pioneer—10 amerikai űrhajó, és óránként 33 ezer kilométeres sebességgel száguld a csaknem 1 milliárd kilométer távolságban levő Jupiter bolygó felé. A pasadenaá űrkutatási központban közölték, hogy vasárnap a Pioneer—10 műszerei két nagy fontosságú műveletet végeztek el. Előkészítették a keddre tervezett pályamódosítást. Ez a kedden végrehajtandó művelet fogja meghatározni, hogy a Pioneer—10 hol éri el a Jupiter körzetét. DOM MINTOFF LONDONBAN Mindeddig semmi jele a megegyezésnek Dom Mintoff Londonban. Dom Mintoff máltai miniszterelnök és Lord Carrington brit hadügyminiszter hétfőn folytatta tárgyalásait Londonban a máltai brit katonai támaszpontok sorsáról. A délelőtti kétórás tanácskozáson sem született azonban megoldás a máltai brit támaszpontok jövőjére vonatkozóan. Mindeddig semmi jele annak, hogy a két kormány meg tudna állapodni a katonai támaszpontok további bérletének anyagi és egyéb feltételeiben. Luns NATO-főtitkár, aki a tárgyalások idején szintén Londonban tartózkodik, délben együtt ebédelt a tárgyalópartnerekkel. Jelen volt az ebéden Douglas-Home angol külügyminiszter is. Szadat Szaúd-Arábiába és Kuwaitba látogat Nem bocsátják áruba az óegyiptomi civilizáció értékes műkincseit Anvar Szadat egyiptomi elnök elhalasztotta Szudánba tervezett látogatását, és ezen a héten csak Szaúd-Arábiába és Kuwaitba utazik, ahol a közel-keleti válság legutóbbi fejleményeiről, az arab világ helyzetéről és a következő időszak követelményeiről tanácskozik Fejszal királlyal és Szabbah emírrel. Az AI Ábrám értesülése szerint valószínű, hogy Szadat elnök az Arab Államszövetség Elnöki Tanácsának vasárnap kezdődő ülése után utazik Khartúmba, hogy Nimeri szudáni elnökkel találkozzék. Dr. Abdel Kader Hatem miniszterelnök-helyettes, kulturális és tájékoatatásügyi miniszter az egyiptomi parlament vasárnapi ülésén bejelentette, hogy a korábbi tervekkel ellentétben nem bocsátják áruba az óegyiptomi civilizáció értékes műkincseit, hanem ehelyett inkább jövedelmező külföldi kiállításokon mutatják be azdkat az érdeklődőiknek. Folytatódik az esküdtszék összeállítása Műsoros est Los Angelesben Kampány az USA egész területén Angela Davis pere Az Angela Davis ellen indí- I tott per hétfőn második hetébe I lép, és folytatódik a végleges esküdtszék tagjainak hosszantartó kiválasztása. A múlt héten előzetes jelleggel megválasztották a 12 tagú esküdtszéket, azonban több hétig, esetleg hónapiig eltart a végleges esküdtszék összeállítása. A fiatal amerikai kommunista filozófusnő védelmét szolgáló pénzalap javára szombaton este Los Angelesben nagyszabású műsort rendeztek, amelyen többek között fellépett Sammy Davis, Aretha Franklin énekesnő, Quincy Jones és együttese. Az Angela Davis végleges I kiszabadításáért küzdő amerikai országos bizottság széles körű kampányt hirdetett meg annak érdekében, hogy a kommunista tanárnő szabadon utazhassák az Egyesült Államok egész területén. Mint ismeretes, a bíróság Angela Dams mozgását San Francisco környékére korlátozta. A kampányban részt vesznek Ralph Abernathy lelkész, Bernadette Devlin képviselőnő, Jane Fonda színésznő, Co- retta King asszony, Luther King özvegye, Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára és sokan mások. Egtß temetés mnrtyójjúra Szombat délután zajlott le Párizsban a Renault-mű- vek előtt nemrég történt véres provokáció áldozatának, a 23 éves Pierre Over- ney-nek a temetése. A temetést rendező ultrabalos csoportok, troekisták és maoisták, ezt az alkalmat is felhasználták kommunista- ellenes, jelszavak hangoztatására. Nyilván nem véletlen, hogy hétfőn az egész polgári sajtó vezető helyen számol be a temetés lefolyásáról különösen kiemelve az ott hangoztatott kommunistaellenes jelszavakat A L’Humanité vezércikkében René Andrieu, a lap főszerkesztője rámutat sajnálatos, hogy a francia szocialista párt vezetősége is képviseltette magát ezen a tüntetésen, pedig kezdettől fogva nyilvánvaló volt annak a kommunistaellenes jellege. Választások Indiában Vasárnap megkezdődtek Indiában a helyi törvényhozási választások. Hat napon át 195 millió választásra jogosult járulhat az urnákhoz. Az első eredmények csak jövő vasárnapra várhatók. Vasárnap hat indiai szövetségi államban szavaztak, a választási részvétel alig haladta meg az ötven szá- . zalékot. Ennek ellenére több rendbontásra is sor került, elsősorban Nyugat-Bengália államban, ahol különösen éles az egyes pártok és csoportok szembenállása. Calcutta egyik külvárosában fegyveres banda támadta meg a Nemzeti Kongresszus Párt és az Indiai Kommunista Párt közösen tartott felvonulását. Nyugat- Bengáliában a két párt szövetségben lép fel a választásokon. Az összetűzés következtében heten vesztették életüket, ötvencn megsebesültek. A katonaság sötétedéstől hajnalig kijárási tilalmat rendelt el. Hétfőn további két szövetségi államban indultak meg a választások, a legkeletibb és a legnyugatibb államban: Ma- nipurban és Rajasthanban. Indira Gandhi indiai kormányfő vasárnap egy választási gyűlésen mondott beszédében figyelmeztette az ország népét „készüljön fel újabb válságokra", A kormányfő szerint a kínai—amerikai tárgyalásokról kiadott közlemény Kasmírra vonat- J kozó része újabb fenyegetést j rejt magában. A kínai fél ugyanis „határozott támogatásáról biztosította Dzsammu és Kasmír népét önrendelkezési harcában”. PERINGBEN FELÚJÍTOTTÁK a Nixon amerikai elnök látogatásának idejére félbeszakított kínai—angol tárgyalásokat a két ország közötti nagykövetcseréről. A HÉTFŐI KÍNAI LAPOK előkelő helyen számolnak be arról, hogy Szihanuk — aki Nixon látogatásának idejére Vietnamba utazott — visszaérkezett Kínába. Gázrobbanás Barcelonában Tízemeletes lakóház omlott össze a spanyolországi Barcelonában. Hétfőn közép-európai idő szerint hajnali egy órakor az épületet hatalmas robbanás rázkódtatta meg. A lakóház hosszában kettéhasadt, és ösz- szedőlt. Rendőrségi adatok szerint a szerencsétlenség időpontjában az épületben körülbelül ötvenen tartózkodtak. A romok alól eddig tíz ember holttestét ásták ki, de félő, hogy a halálos áldozatok száma ennél jóval nagyobb. Egyelőre még azt sem sikerült megállapítani, hogy az összeomlott lakóépületből egyáltalán sikerült-e valakinek élve kijutnia. A szerencsétlenséget feltehetően gázrobbanás okozta. Saigoni közlemény — lapszemlével A pekingi alku Marshall Green amerikai külügyi államtitkár hétfőn tájékoztatta Nguyen Van Thieu saigoni elnököt Nixon pekingi tárgyalásainak tartalmáról. Az államtitkárt, aki mostani körútja során az Egyesült Államok ázsiai szövetségeseinek magyarázza meg a pekingi tárgyalások bizalmasan kezelt részleteit, a saigoni elnökhöz elkísérte állandó útitársa John Holdridge, Kissinger nemzet- biztonsági főtanácsadó helyettese, valamint Ellsworth Bunker, az Egyesülj Államok saigoni nagykövete. Saigoni politikai körökben Nixon pekingi látogatása után olyan hírek terjedtek el, hogy a vietnami problémát sokkal hosszabban és alaposabban vitatták meg, mint ahogy azt a kínai—amerikai közlemény sejteni engedi. Ezért tartották Saigonban különösen jelentőségteljesnek, hogy Holdridge, aki Kissinger kíséröjeként személyesen is részt vett több tárgyaláson, most elkísérte Saigonba Greent. Arra számítottak, hogy Holdridge megadhatja a saigoni uralkodó köröknek az esetleg szükségessé váló magyarázatokat. A hétfői tanácskozásról kiadott közlemény azonban megcáfolta a várakozásokat. A közlemény szerint ugyanis Green közölte! „Nixon nem kötött Kínával titkos megállapodást Vietnam kérdésében” és a látogatás folyamán — amit senki nem is állított — „semmilyen formában nem létesített titkos érintkezést egyetlen észak-vietnamival sem”. E saigoni látogatással, s az erről kiadott közleménnyel azonban szöges ellentétben állanak a világsajtóban megjelenő recenziók. A moszkvai Pravda vasárnapi nemzetközi szemléjében, amelyet Georgij Ratiani írt, először fűzött érdemi megjegyzéseket Nixon amerikai elnök pekingi látogatásának eredményeihez. A kommentátor bevezetőben megállapítja, hogy a látogatás elhatározásának sokkal prózaibb okai vannak, mint azt a nyugati sajtó annak idején állította. A második világháború után az Egyesült Államok egyeduralomra tartott igényt Ázsiában. Az amerikai hegemóniatörekvések azonban sorra szétzúzódtak a Szovjetunió, valamint más szocialista országok támogatását élvező szabadságszerető népek ellenállásának sziklafalán. Az indokínai háború végképp megmutatta az amerikai imperializmus ázsiai politikájának válságát. Végül „gyötrelmes átértékelések”, viták és hosszas tapogatózás után a washingtoni vezetés az elnökválasztások évében elhatározta, hogy politikáját egyetlen ponton felülvizsgálja és „hidat ver” Kína felé. Minthogy azonban e politika összes többi láncszeme — az indokínai háború, Dél-Korea megszállása, a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsián végighúzódó támaszpontsorozat — érintetlen maradt, feltételezhető, hogy erre a lépésre Washingtont inkább Peking szovjetel- lenessége ösztönözte, semmint a térség békéjéről való gondoskodás. Ratiani amerikai lapokat idéz, amelyek a sanghaji közlemény megjelenése után Ujjongva értesítették olvasóikat arról, hogy az Egyesült Államoknak most módjában van egymás ellen uszítani Kínát és a Szovjetuniót, majd így folytatja fejtegetését: „Csakhogy ezek a megnyilatkozások a Szovjetunió elleni »»nyomás- gyakorlásról« komolyan nyugtalanítják azokat az amerikai köröket, amelyek józanul értékelik a helyzetet és jól emlékeznek a múltbeli tapasztalatokra”. Ezek a körök felismerik, hogy az efféle próbálkozások veszélyt jelentenek az amerikai politikára. Washington továbbá is ragaszkodik régi irányvonalához, állítja Ratiani és Tajvant hozza fel példának. Más tőkés országok már régen megszakították kapcsolataikat Tajvannal és kapcsolatba léptek a KNK-val. Az Egyesült Államok azonban most is „óvatosságra intő makacssággal ragaszkodik Tajvanhoz”. A Christian Science Monitor című amerikai lap szerint erre azért van szükség, mert az Egyesült Államok arra az esetre tartogatja Tajvan feladását, ha Peking hajlandó „meggyőzni Hanoit”. Ilyenformán, írja a Pravda hírmagyarázója, „Washington alkut kötött Pekinggel a vietnami nép és más ázsiai népek háta mögött”. Ratiani végkövetkeztetése: az amerikai imperializmus, mint a múltban már annyiszor, most is elszámította magát, mert a vietnami népnek vannak hű barátai, amelyek szilárd és határozott támogatást nyújtanak szabadságharcához. Az amerikaiakra tehát súlyos csalódás vár, ha politikájuk lényegi felülvizsgálását politikai manőverezéssel akarják helyettesíteni. Az ázs:ai lapok vezércikkekben elemzik a kínai—amerikai megegyezés várható következményeit A tajvani China News kétségbe vonja Nixon elnök ama kijelentésének hitelét, hogy semmiféle titkos megállapodást nem kötött a kínaiakkal. A lap úgy véli, hogy Tajvanra vonatkozóan az amerikai fegyveres erők kivonásának időpontját is rögzítő kínai— amerikai megállapodás született Pekingiben. A hongkongi South China Morning Post szerint a kölcsönös diplomáciai elismerés hagyományos doktrínájával szakító amerikai—kínai találkozó arra bátorítja az ázsiai országokat, hogy kövessék az amerikaiak példáját, s a tajvani rezsimmel fenntartott kapcsolataiktól függetlenül rendezzék viszonyukat a Kínai Népköztársasággal. Maga a pekingi találkozó ténye jelentősen aláásta a tajvani rezsim nemzetközi pozícióját — mutat rá a lap. A Fülöp-szigeti Manila Evening News attól tart, hogy az amerikai vezetés összekeveri az Indokínából való amerikai kivonulást általában a Délke- let-Ázsiából való amerikai kivonulással. A lap az előbbit logikusnak tartja, minthogy ezzel Nixon többek között eleget tesz az amerikai közvélemény régi követelésének. A másodikat viszont „nem tartja sem szükségesnek, sem megmagyarázhatónak”. A Times of India úgy értékeli, csupán idő kérdése, hogy a Tajvannal diplomáciai kapcsolatban lévő országok, mikor szakítanak Csang Kaj- sekkel Peking kedvéért. S az indiai lap szerint ez közvetlen következménye a Tajvannal kapcsolatban megváltozott amerikai és japán politikának. A szöuli Korea Times a pekingi tárgyalások eredményéből azt a következtetést vonja le, hogy fordulat várható az amerikaiak Del-Koreával kapcsolatos eddigi politikájában. A dél-koreai lap hangsúlyozza, hogy Szöulban mélységes bizalmatlansággal viseltetnek azzal az amerikai állítással szemben, hogy az Egyesült Államok kitart korábbi elkötelezettségei mellett. A. B. T.
