Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

2 ““’^/CfrSaia 1972. MÁRCIUS 7., KE»1) fókusz Az éjszaka rablólovagjai A GYŰLÉS nem maradt ti­tokban, részvevői valószínűleg- nem is akarták, hogy titokban maradjon, hiszen módszereik mindig is azok voltak, hogy minél többet hallassanak ma­gukról, hogy mindig nagyobb­nak és többnek, félelmete­sebbnek és jelentősebbnek látsszanak, mint amilyenek valójában. . v * A gyűlést egy MilipiUa ne­vű nagybirtokon tartották, va­sárnapra virradó éjszaka, ösz- szesen 33 politikus vett részt rajta, az „A haza és szabadság” nevű szélsőjobboldali szerve­zet vezetőin kívül, sajnos, par­lamenti pártok — a keresz­ténydemokrata párt és a nem­zeti párt — néhány különösen jobboldalt álló vezetője is. És nem is burkolták valamilyen ködfátyolba tervüket: nyíltan kimondták, hogy fasiszta moz­galom megalapítása volt a céljuk. CHILÉBEN TÖRTÉNT mindez, az elmúlt vasárnapról hétfőre virradó éjszakán. Ab­ban a Chilében, ahol törvé­nyes parlamenti eszközökkel, demokratikus választásokon, a nép, a szavazópoigárok többsé­gének akaratából került hata­lomra dr. Salvator Aldende, a népfront jelöltje. ALLENDE ELNÖK megvá­lasztása idején rendkívül sű­rűn szerepelt a világsajtóban. Érdekes személy az eredetileg orvosi diplomával rendelkező, felvilágosult, marxista világ­nézetet valló, a hatvanas évei­nek elején levő politikus, aki háromszor kísérelte meg, és harmadszorra sikerrel, hogy a chilei nép elnöke legyen. Az akkoriban oly sok sajtó- orgánumban napvilágot látó nyilatkozataiban visszatérő motívum volt: el akarja érni, hogy Chilében minden gyerek legalább fél liter tejhez jus­son naponta. A chilei nép- frontkormány ezt el is érte az­óta és sok minden egyebet is. Földet osztott, államosított, belekezdett egy nagyszabású progresszív átalakítási folya­matba, amelynek célja, hogy Chile független és szabad or­szág legyen. Független és sza­bad mind a külföldi nagytőke járószalagjától, mind a hazai latifundiumok és gyárak urai­nak befolyásától. AZ ÉJSZAKA RABLÓLO- VAGJAI Chilében nemcsak most vasárnap éjjel és nem­csak a Milipilla nevű nagy­birtokon gyülekeztek. Befolyá­sos szövetségeseik vannak par­lamenten belül és kívül, az ország határain belül és kívül: nagy gazdasági hatalommal rendelkező trösztök, monopó­liumok. E vállalkozások urait egyáltalán nem érdekli, hogy a szegény chilei gyerekek napi fél liter ingyen tejhez — és szebb, szabadabb, emberibb jövőhöz — jussanak. Csak a maguk hatalmas profitja ér­dekli őket, amelyet Chile népi egységkormánya veszélyeztet. Ezért veszélyeztetik ők a chi­lei népi egységkormány létét. Éjszaka és nappal, legális és illegális eszközökkel egyaránt. CHILE NÉPE és népi kor­mánya azonban, új országépítő munkája részeként, megtanul­ta a reakció elleni védekezést is. Ma módosítják a Pioneer—10 pályáját Hétfőn hajnalban már közel 2,8 millió kilométert hagyott maga mögött a csütörtökön a Kennedy-foktól felbocsátott Pioneer—10 amerikai űrhajó, és óránként 33 ezer kilométe­res sebességgel száguld a csaknem 1 milliárd kilométer távolságban levő Jupiter boly­gó felé. A pasadenaá űrkutatá­si központban közölték, hogy vasárnap a Pioneer—10 mű­szerei két nagy fontosságú műveletet végeztek el. Előké­szítették a keddre tervezett pályamódosítást. Ez a kedden végrehajtandó művelet fogja meghatározni, hogy a Pio­neer—10 hol éri el a Jupiter körzetét. DOM MINTOFF LONDONBAN Mindeddig semmi jele a megegyezésnek Dom Mintoff Londonban. Dom Mintoff máltai minisz­terelnök és Lord Carrington brit hadügyminiszter hétfőn folytatta tárgyalásait London­ban a máltai brit katonai tá­maszpontok sorsáról. A dél­előtti kétórás tanácskozáson sem született azonban megol­dás a máltai brit támaszpon­tok jövőjére vonatkozóan. Mindeddig semmi jele an­nak, hogy a két kormány meg tudna állapodni a katonai tá­maszpontok további bérleté­nek anyagi és egyéb feltéte­leiben. Luns NATO-főtitkár, aki a tárgyalások idején szintén Londonban tartózkodik, dél­ben együtt ebédelt a tár­gyalópartnerekkel. Jelen volt az ebéden Douglas-Home an­gol külügyminiszter is. Szadat Szaúd-Arábiába és Kuwaitba látogat Nem bocsátják áruba az óegyiptomi civilizáció értékes műkincseit Anvar Szadat egyiptomi el­nök elhalasztotta Szudánba tervezett látogatását, és ezen a héten csak Szaúd-Arábiába és Kuwaitba utazik, ahol a kö­zel-keleti válság legutóbbi fej­leményeiről, az arab világ helyzetéről és a következő idő­szak követelményeiről tanács­kozik Fejszal királlyal és Szabbah emírrel. Az AI Áb­rám értesülése szerint valószí­nű, hogy Szadat elnök az Arab Államszövetség Elnöki Taná­csának vasárnap kezdődő ülé­se után utazik Khartúmba, hogy Nimeri szudáni elnökkel találkozzék. Dr. Abdel Kader Hatem miniszterelnök-helyettes, kul­turális és tájékoatatásügyi mi­niszter az egyiptomi parlament vasárnapi ülésén bejelentette, hogy a korábbi tervekkel el­lentétben nem bocsátják áruba az óegyiptomi civilizáció érté­kes műkincseit, hanem ehe­lyett inkább jövedelmező kül­földi kiállításokon mutatják be azdkat az érdeklődőiknek. Folytatódik az esküdtszék összeállítása Műsoros est Los Angelesben Kampány az USA egész területén Angela Davis pere Az Angela Davis ellen indí- I tott per hétfőn második hetébe I lép, és folytatódik a végleges esküdtszék tagjainak hosszan­tartó kiválasztása. A múlt héten előzetes jel­leggel megválasztották a 12 ta­gú esküdtszéket, azonban több hétig, esetleg hónapiig eltart a végleges esküdtszék összeál­lítása. A fiatal amerikai kommu­nista filozófusnő védelmét szolgáló pénzalap javára szom­baton este Los Angelesben nagyszabású műsort rendez­tek, amelyen többek között fellépett Sammy Davis, Aretha Franklin énekesnő, Quincy Jones és együttese. Az Angela Davis végleges I kiszabadításáért küzdő ameri­kai országos bizottság széles körű kampányt hirdetett meg annak érdekében, hogy a kom­munista tanárnő szabadon utazhassák az Egyesült Álla­mok egész területén. Mint is­meretes, a bíróság Angela Da­ms mozgását San Francisco környékére korlátozta. A kampányban részt vesz­nek Ralph Abernathy lelkész, Bernadette Devlin képviselő­nő, Jane Fonda színésznő, Co- retta King asszony, Luther King özvegye, Gus Hall, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának főtitkára és sokan mások. Egtß temetés mnrtyójjúra Szombat délután zajlott le Párizsban a Renault-mű- vek előtt nemrég történt véres provokáció áldozatá­nak, a 23 éves Pierre Over- ney-nek a temetése. A te­metést rendező ultrabalos csoportok, troekisták és maoisták, ezt az alkalmat is felhasználták kommunista- ellenes, jelszavak hangozta­tására. Nyilván nem vélet­len, hogy hétfőn az egész polgári sajtó vezető helyen számol be a temetés lefo­lyásáról különösen kiemel­ve az ott hangoztatott kom­munistaellenes jelszavakat A L’Humanité vezércik­kében René Andrieu, a lap főszerkesztője rámutat saj­nálatos, hogy a francia szo­cialista párt vezetősége is képviseltette magát ezen a tüntetésen, pedig kezdettől fogva nyilvánvaló volt an­nak a kommunistaellenes jellege. Választások Indiában Vasárnap megkezdődtek Indiában a helyi törvényho­zási választások. Hat napon át 195 millió választásra jo­gosult járulhat az urnákhoz. Az első eredmények csak jö­vő vasárnapra várhatók. Vasárnap hat indiai szövet­ségi államban szavaztak, a választási részvétel alig haladta meg az ötven szá- . zalékot. Ennek ellenére több rendbontásra is sor került, elsősorban Nyugat-Bengália államban, ahol különösen éles az egyes pártok és csoportok szembenállása. Calcutta egyik külvárosában fegyveres ban­da támadta meg a Nemzeti Kongresszus Párt és az Indiai Kommunista Párt közösen tartott felvonulását. Nyugat- Bengáliában a két párt szö­vetségben lép fel a választá­sokon. Az összetűzés követ­keztében heten vesztették életüket, ötvencn megsebesültek. A katonaság sötétedéstől hajnalig kijárási tilalmat rendelt el. Hétfőn további két szövetsé­gi államban indultak meg a választások, a legkeletibb és a legnyugatibb államban: Ma- nipurban és Rajasthanban. Indira Gandhi indiai kor­mányfő vasárnap egy válasz­tási gyűlésen mondott beszé­dében figyelmeztette az or­szág népét „készüljön fel újabb válságokra", A kor­mányfő szerint a kínai—ame­rikai tárgyalásokról kiadott közlemény Kasmírra vonat- J kozó része újabb fenyegetést j rejt magában. A kínai fél ugyanis „határozott támoga­tásáról biztosította Dzsammu és Kasmír népét önrendelkezési harcában”. PERINGBEN FELÚJÍTOT­TÁK a Nixon amerikai elnök látogatásának idejére félbesza­kított kínai—angol tárgyaláso­kat a két ország közötti nagy­követcseréről. A HÉTFŐI KÍNAI LAPOK előkelő helyen számolnak be arról, hogy Szihanuk — aki Nixon látogatásának idejére Vietnamba utazott — vissza­érkezett Kínába. Gázrobbanás Barcelonában Tízemeletes lakóház omlott össze a spanyolországi Barce­lonában. Hétfőn közép-európai idő szerint hajnali egy órakor az épületet hatalmas robbanás rázkódtatta meg. A lakóház hosszában kettéhasadt, és ösz- szedőlt. Rendőrségi adatok sze­rint a szerencsétlenség idő­pontjában az épületben körül­belül ötvenen tartózkodtak. A romok alól eddig tíz ember holttestét ásták ki, de félő, hogy a halálos áldozatok szá­ma ennél jóval nagyobb. Egyelőre még azt sem sike­rült megállapítani, hogy az összeomlott lakóépületből egy­általán sikerült-e valakinek élve kijutnia. A szerencsétlenséget feltehe­tően gázrobbanás okozta. Saigoni közlemény — lapszemlével A pekingi alku Marshall Green amerikai kül­ügyi államtitkár hétfőn tájé­koztatta Nguyen Van Thieu saigoni elnököt Nixon pekingi tárgyalásainak tartalmáról. Az államtitkárt, aki mostani kör­útja során az Egyesült Álla­mok ázsiai szövetségeseinek magyarázza meg a pekingi tárgyalások bizalmasan kezelt részleteit, a saigoni elnökhöz elkísérte állandó útitársa John Holdridge, Kissinger nemzet- biztonsági főtanácsadó helyet­tese, valamint Ellsworth Bun­ker, az Egyesülj Államok sai­goni nagykövete. Saigoni politikai körökben Nixon pekingi látogatása után olyan hírek terjedtek el, hogy a vietnami problémát sokkal hosszabban és alaposabban vi­tatták meg, mint ahogy azt a kínai—amerikai közlemény sejteni engedi. Ezért tartották Saigonban különösen jelentő­ségteljesnek, hogy Holdridge, aki Kissinger kíséröjeként sze­mélyesen is részt vett több tár­gyaláson, most elkísérte Sai­gonba Greent. Arra számítot­tak, hogy Holdridge megadhat­ja a saigoni uralkodó körök­nek az esetleg szükségessé váló magyarázatokat. A hétfői tanácskozásról ki­adott közlemény azonban meg­cáfolta a várakozásokat. A közlemény szerint ugyanis Green közölte! „Nixon nem kö­tött Kínával titkos megállapo­dást Vietnam kérdésében” és a látogatás folyamán — amit senki nem is állított — „sem­milyen formában nem létesí­tett titkos érintkezést egyetlen észak-vietnamival sem”. E saigoni látogatással, s az erről kiadott közleménnyel azonban szöges ellentétben ál­lanak a világsajtóban megje­lenő recenziók. A moszkvai Pravda vasárnapi nemzetközi szemléjében, ame­lyet Georgij Ratiani írt, először fűzött érdemi megjegyzéseket Nixon amerikai elnök pekin­gi látogatásának eredményei­hez. A kommentátor bevezetőben megállapítja, hogy a látogatás elhatározásának sokkal pró­zaibb okai vannak, mint azt a nyugati sajtó annak idején ál­lította. A második világháború után az Egyesült Államok egyeduralomra tartott igényt Ázsiában. Az amerikai hege­móniatörekvések azonban sor­ra szétzúzódtak a Szovjetunió, valamint más szocialista orszá­gok támogatását élvező sza­badságszerető népek ellenállá­sának sziklafalán. Az indokí­nai háború végképp megmu­tatta az amerikai imperializ­mus ázsiai politikájának válsá­gát. Végül „gyötrelmes átértéke­lések”, viták és hosszas tapo­gatózás után a washingtoni ve­zetés az elnökválasztások évé­ben elhatározta, hogy politiká­ját egyetlen ponton felülvizs­gálja és „hidat ver” Kína felé. Minthogy azonban e politika összes többi láncszeme — az indokínai háború, Dél-Korea megszállása, a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsián végighúzó­dó támaszpontsorozat — érin­tetlen maradt, feltételezhető, hogy erre a lépésre Washing­tont inkább Peking szovjetel- lenessége ösztönözte, semmint a térség békéjéről való gondos­kodás. Ratiani amerikai lapokat idéz, amelyek a sanghaji közle­mény megjelenése után Uj­jongva értesítették olvasóikat arról, hogy az Egyesült Álla­moknak most módjában van egymás ellen uszítani Kínát és a Szovjetuniót, majd így foly­tatja fejtegetését: „Csakhogy ezek a megnyilatkozások a Szovjetunió elleni »»nyomás- gyakorlásról« komolyan nyug­talanítják azokat az amerikai köröket, amelyek józanul érté­kelik a helyzetet és jól emlé­keznek a múltbeli tapasztala­tokra”. Ezek a körök felisme­rik, hogy az efféle próbálkozá­sok veszélyt jelentenek az amerikai politikára. Washington továbbá is ra­gaszkodik régi irányvonalához, állítja Ratiani és Tajvant hoz­za fel példának. Más tőkés or­szágok már régen megszakí­tották kapcsolataikat Tajvan­nal és kapcsolatba léptek a KNK-val. Az Egyesült Álla­mok azonban most is „óvatos­ságra intő makacssággal ra­gaszkodik Tajvanhoz”. A Christian Science Monitor cí­mű amerikai lap szerint erre azért van szükség, mert az Egyesült Államok arra az eset­re tartogatja Tajvan feladását, ha Peking hajlandó „meggyőz­ni Hanoit”. Ilyenformán, írja a Pravda hírmagyarázója, „Washington alkut kötött Pekinggel a viet­nami nép és más ázsiai népek háta mögött”. Ratiani végkövetkeztetése: az amerikai imperializmus, mint a múltban már annyi­szor, most is elszámította ma­gát, mert a vietnami népnek vannak hű barátai, amelyek szilárd és határozott támoga­tást nyújtanak szabadsághar­cához. Az amerikaiakra tehát súlyos csalódás vár, ha poli­tikájuk lényegi felülvizsgálá­sát politikai manőverezéssel akarják helyettesíteni. Az ázs:ai lapok vezércik­kekben elemzik a kínai—ame­rikai megegyezés várható kö­vetkezményeit A tajvani China News két­ségbe vonja Nixon elnök ama kijelentésének hitelét, hogy semmiféle titkos megállapo­dást nem kötött a kínaiakkal. A lap úgy véli, hogy Tajvan­ra vonatkozóan az amerikai fegyveres erők kivonásának időpontját is rögzítő kínai— amerikai megállapodás szüle­tett Pekingiben. A hongkongi South China Morning Post szerint a köl­csönös diplomáciai elismerés hagyományos doktrínájával szakító amerikai—kínai talál­kozó arra bátorítja az ázsiai országokat, hogy kövessék az amerikaiak példáját, s a taj­vani rezsimmel fenntartott kapcsolataiktól függetlenül rendezzék viszonyukat a Kí­nai Népköztársasággal. Maga a pekingi találkozó ténye jelen­tősen aláásta a tajvani re­zsim nemzetközi pozícióját — mutat rá a lap. A Fülöp-szigeti Manila Eve­ning News attól tart, hogy az amerikai vezetés összekeveri az Indokínából való amerikai kivonulást általában a Délke- let-Ázsiából való amerikai ki­vonulással. A lap az előbbit logikusnak tartja, minthogy ezzel Nixon többek között ele­get tesz az amerikai közvéle­mény régi követelésének. A másodikat viszont „nem tart­ja sem szükségesnek, sem megmagyarázhatónak”. A Times of India úgy érté­keli, csupán idő kérdése, hogy a Tajvannal diplomáciai kap­csolatban lévő országok, mi­kor szakítanak Csang Kaj- sekkel Peking kedvéért. S az indiai lap szerint ez közvet­len következménye a Tajvan­nal kapcsolatban megválto­zott amerikai és japán politi­kának. A szöuli Korea Times a pe­kingi tárgyalások eredményé­ből azt a következtetést von­ja le, hogy fordulat várható az amerikaiak Del-Koreával kap­csolatos eddigi politikájában. A dél-koreai lap hangsúlyoz­za, hogy Szöulban mélységes bizalmatlansággal viseltetnek azzal az amerikai állítással szemben, hogy az Egyesült Ál­lamok kitart korábbi elkötele­zettségei mellett. A. B. T.

Next

/
Thumbnails
Contents