Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
wsi HEGYEI 1972. MÁRCIUS 31.. FENTEK TANÁCSKOZIK A II. TSZ-KONGRESSZUS Fehér Lajos felszólalása Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes — mint tegnapi számunkban jeleztük — szerda délután felszólalt a mezőgazdasági szövetkezetek II. kongresszusán. A Központi Bizottság, valamint a kormány nevében meleg szeretettel köszöntötte a kongresszus minden részvevőjét és rajtuk keresztül a szövetkezetek több mint egymilliós tagságát. A kormány elnökhelyettese szólt arról, hogy az öt évvel ezelőtt megtartott első kongressszussal egy időben az egész népgazdaság irányításában jelentős gazdasági és szervezeti intézkedések történtek. Ezért is volt akkor különösen nagy jelentősége a termelőszövetkezeti parasztság első kongresszusának, amelyen a IX. pártkongresszus határozatainak megfelelően vitatták meg a küldöttek a mozgalom főbb kérdéseit. Azóta jelentős fejlődés következett be — a gazdaságirányítási reformnak megfelelően — a mezőgazdasági szövetkezetek önálló vállalatszerű és önkormányzati működésében, valamint külső kapcsolataik alakulásában. A továbbiakban a kormány elnökhelyettese a többi között szolt arról, hogy számos fontos gazdasági és jogi intézkedés is bizonyság arra, hogy az eltelt öt évben a fejlődés nem állt meg. „Nyugodtan mondhatjuk, hogy a következő években sem fog 'megtorpanni" — mondta Fehér Lajos, majd elemezte a termelés növekedésének adatait, a termelékenység javulását. így elmondta azt is, hogy a magyar mezőgazdasági termelés három évtized alatt elért növekedésének kétharmada az 1961 utáni időszakra jut, tehát azóta következett be, amióta túlsúlyba jutottak mező- gazdaságunkban a tsz-ek. A belső élelmiszer-ellátás jelentős javulásával egy időben csaknem megháromszorozódott a mezőgazdasági export is. Az első országos termelőszövetkezeti kongresszus óta mélyreható változások történtek a szövetkezeti útra tért parasztság életszínvonalának alakulásában. így a parasztság szorgalmas, becsületes munkája nyomán valóra vált a IX. pártkongresszusnak az a célja, hogy az egy főre jutó paraszti jövedelmek közelítsenek a munkásosztályéhoz. Az egy főre jutó paraszti reáljövedelem az utóbbi két-három évben utolérte a munkásokét: a két nagy dolgozó osztály személyi jövedelme kiegyenlítődött, s a IV. ötéves terv időszakában terv szerint azonos mértékben növekszik. Mindez történelmi jelentőségű sikere, vívmánya a párt és a kormány politikájának. Ezt a szövetkezeti oarasztság kellőképpen értékeli, becsüli. A következőkben Fehér Lajos részletesen beszélt a szövetkezeti küldöttválasztó közgyűléseken, valamint a területi tsz-szövetségek küldöttértekezletein elhangzott kívánalmakról, amelyek a nyugdíjkorhatár leszállítását szorgalmazták és a szociális ellátás egyes problémáit firtatták, A nyugdíjkorhatár öt évvel való leszállítása nem olyan egyszerű, mintahogyan első pillanatra látszik. Higgadtan végig kell gondolni ennek összes vonatkozását és kihatásait — hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes. A parasztság életszínvonalának, szociális körülményeinek a munkásosztályéhoz való kö-' zelítésében kiemelkedő jelentőségű állami intézkedés volt a kötelező nyugdíjbiztosítás kiterjesztése a termelőszövetkezeti tagokra és ezzel kapcsolatban a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendszerének 1966. évi reformja. Az új termelőszövetkezeti nyugdíj- törvény minden tekintet ben a munkaviszonyban állók nyugdíjrendszerének elvét vette át^ Az új nyugdíjbiztosítási törvény —■ tartalmát tekintve *— az ipari nyugdíjrendszerrel azonos értékűnek tekinthető. Már akkor világosan kellett látni azonban, hogy az ipari és a mezőgazdasági munka még mindig meglevő eltérése miatt a két nyugdíjrendszer teljes egyesítése egy ütemben nem lehetséges, csak hosszabb távon és fokozatosan. A-kormány a múlt héten -tárgyalta — folytatta beszédét Fehér Lajos —- a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer és szociális biztosítás egyes részkérdéseit, s megfelelő döntéseket hozott így többek között határozott arról, hogy a jövő évtől a tsz-öregségi, munkaképtelenségi járadékot havi száz, az özvegyi járadékot havi hatvan forinttal kell emelni; hogy a tsz-nyugdíjak megállapításának alapjául szolgáló havi átlagjövedelem felső határát az ipari nyugdíjak szintjére kell emelni, továbbá hogy a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagos jövedelmet annak a három évnek a nyugdíjosztály szerinti jövedelme alapján kell megállapítani, amely a tag számára a nyugdíjazást megelőző öt naptári év közül a legkedvezőbb. Fehér Lajos értékelte a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának, valamint a területi tsz-szövatségeknek a munkáját. Elismeréssel szólott erről a tevékenységről, majd az érdekvédelmi szervek feladataival foglalkozott. Ami a jövőt illeti: a TOT és a területi szövetségek folytassák, sőt még jobban végezzék az eddig bevált és a szövetkezetek által igényelt tevékenységüket. Nyújtsanak még nagyobb segítséget a tsz-ek önkormányzati körébe tartozó belső feladatok ellátásához, ennek révén segítsék a szövetkezetek szocialista jellegének erősödését. Javítsák tovább a tájékoztatást a szövetkezetek és az állami szervek részére. Kapcsolódjanak be intenzíven a vertikális kooperációk létrehozásába, fejlesztésébe. Javítsák tovább s tegyék szorosabbá kapcsolataikat az országos, a területi párt- és állami szervekkel, valamint a nem mező- gazdasági szövetkezetek érdek- védelmi szerveivel. Tegyék szervezetté a megyékben működő szövetkezeti szövetségek együttműködését, és velük közösen beszéljék meg rendszeresen a megye szövetkezeteinek problémáit, feladatait. Mindenekelőtt tartsák szem előtt, hogy a szövetkezetekért vannak, a szövetkezetek igényelt kell kielégíteniük: ezért munkájuk középpontjában a szövetkezetek álljanak! Szívből kívánom a megválasztandó új országos tanácsnak és a területi szövetségeknek — folytatta Fehér I.ajos —, hogy az eddiginél is eredményesebben lássák el az alapszabályukban rögzített fó tevékenységüket: a szövetkezetek önálló vállalati gazdálkodásának és demokratikus működésének segítését! A kormány elnökhelyettese végül további eredményes jó munkát kívánt a kongresszusnak, a szövetkezeti parasztságnak s a szövetkezeti vezetőknek. Dr. Dimény Imre felszólalása A mezőgazdasági szövetkezetek II. kongresszusának csütörtöki tanácskozásán dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volt az első felszólaló. Bevezetésül megállapította, hogy az első kongresszus céljait a termelőszövetkezeti parasztság teljesítette. A szövetkezetek rugalmasan illeszkedtek be a gazdaságirányítás rendszerébe, mind jobban kihasználták a lehetőségeket, amelynek eredményeként társadalmilag , és gazdaságilag tovább erősödtek. A szövetkezeteknek jelentős szerepük volt abban, hogy az elmúlt években gyorsabban fejlődött a mezőgazdaság, s olyan nagy feladatokat oldott meg, mint az ország kenyérgabona-ellátása és a kukoricatermesztés színvonalának növelése. A tagok és alkalmazottak szorgalmas munkája mellett a gazdasági sikereket úgy érték el a téeszek, hogy az állam megfelelő gazdasági és anyagi-műszaki feltételeket nyújtott a célok eléréséhez. A miniszter ezután kifejtette: nem szabad figyelmen kívül hagynunk az életszínvonalbeli fejlődést akkor, amikoy a szövetkezetek gondjairól esik szó. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a fejlődés mellett kétségkívül adódtak olyan feszültségek az élelmiszergazdaságban, amelyek rontják a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. A gondok megoldására számos kormányzati intézkedés született, ezek azonban csak akkor érhetik el céljukat, ha a téeszek vezetői is úgy gondolkodnak: a feszültségek feloldása nemcsak a népgazdaságnak, hanem a mezőgazdaságnak, így a termelőszövetkezeteknek is érdeke. A miniszter hangsúlyozta, hogy korszerű módszereket kell elterjeszteni például a cukorrépa- és a zöldségtermesztésben, ami nagyobb szakmai felkészültséget kíván meg. Ezért fontos, hogy a kutatóintézetek, a szakoktatási intézmények nagyobb segítséget nyújtsanak a termelésben. Dr. Dimény Imre meggyőződését fejezte ki, hogy a szövetkezetek megértik a kormányintézkedések lehetőségeit, s miként a múltban, úgy a jövőben is mindent megtesznek a feszültségek megszüntetéséért. Foglalkozott a miniszter a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekkel is. A többi között elmondta, hogy a hitelek odaítélésekor megkülönböztetett eljárást vezettek be, s más kedvezményekkel is támogatják e gazdaságok fejlődését. Az állami támogatás mellett ionban segíteni kell őket a megfelelő termelési szerkezet megteremtésében. Ezután a közös és a háztáji gazdaságok együttműködésében rejlő lehetőségeket elemezte a miniszter. Dr. Dimény Imre a gazdálkodás tervszerűségét, a szabályozórendszer stabilitását elemezve megállapítottá, hogy e rendszer kialakításakor igyekeznek érvényesíteni a gazdaságok ama kívánalmát, hogy a stabilitás hosszabb távú legyen. Ez azonban csak a legfőbb jellemzőkre vonatkozik, nem lehet öncélú követelmény. A miniszter jogosnak mondotta a szövetkezeteknek azt a kérését, hogy a szabályozók egyes elemeit és mértékét a tervek időszakában lehetőleg ne változtassák, s ha mégis ilyen döntésekre kerülne sor, akkor idejében tegyék közzé őket. A mezőgazdasági termelők és az ipari feldolgozók bővülő kapcsolatairól szólva a miniszter hangsúlyozta, hogy különösen jelentős a több éves szerződések rendszere. Elismerően beszélt a miniszter a termelőszövetkezetek érdekvédelmi szerveinek' munkájáról, kifejtve, hogy a minisztérium eddig is sok hasznos információt kapott a téeszek területi szövetségeitől. Másrészt a MÉfyl fokozni kívánja az információadást e szövetségeknek. Befejezésül dr. Dimény Im- -re reményét fejezte ki afölött, hogy a téeszek a következő években tovább növelik termelésüket, javítják a lakosság élelmiszerellátását, miközben jobban boldogul a szövetkezeti tagság. Faluvégi Lajos felszólalása A kongresszus délutáni ülésén felszólalt Faluvégi Lajos pénzügyminiszter is. A többi között elmondta, hogy az utóbbi évek mérlegei alapján megállapítható: a tsz-ek mind szilárdabb pillérét alkotják az egész népgazdaság fejlődésének. Az önálló gazdálkodás feltételeinek megteremtésében megkülönböztetett szerep jut az áraknak, az adóknak, a támogatásoknak és a hiteleknek. Szeniczey Lajosné felszólalása Pest megyei küldött felszólalására is sor került a kongresszus csütörtöki ülésén. Szeniczey Lajosné, a kiskunlachá- zi Új Barázda Termelőszövetkezet elnöke a szónoki emelvényen a többi között arról beszélt, hogy termelőszövetkezetének tagsága tudatában van annak: a továbbiakban is jó munkával kell bizonyítania, mindent meg kell tennie, hogy a negyedik ötéves tervből reá háruló feladatokat végrehajtsa. Különböző fórumokon számos esetben meg nem értéssel találkoznak azonban a tsz-ve- zetők és tsz-tagoik. Nincs eléggé méltányolva például a folyamatos munkalehetőség megteremtése, s az elégtelen tájékoztatás miatt nem ismerik eléggé a városiak a tsz-ek munkáját. Sokan úgy gondolják, hogy ez a gazdálkodás öncélú, hogy a tsz-eket fölveti a jólét és a gazdaság. Ha valamiből hiány támad, akkor a termelőszövetkezeteket szidják, még akkor is, ha ezért a felelősség ngm őket terheli. Szeniczey Lajosné elmondta a kongresszusnak, hogy Pest megyében az országosnál gyorsabb a tsz-tagság elöregedésének folyamata. Ez az ütem nagyobb, mint a fiatalításé. A magyarázatot persze részben azokban az években kell keresni, amikor a férfiak jelentős része az iparba ment el dolgozni. Kiskunlacházán például a férfiak 38 százaléka lett ipari munkássá. Márpedig a cukorrépa, a zöldség termesztésének, valamint a szarvasmarha-tenyésztés visszaesésének a munkaerőhiány az egyik fő oka. Mit kérünk mi a munkás- osztálytól? — tette föl a kérdést Szeniczey Lajosné. Azt, hogy valóban ismerje meg életünket, s tárgyilagosan foglaljon állást. Figyelemre méltó, hogy ma már a családok többségében található tsz-tag éppúgy, mint ipari munkás, sőt értelmiségi foglalkozású — márpedig mindegyikük élvezi például a háztáj előnyeit. A gépipartól azt kérte a fölszólaló, hogy a legjobb belföldi fogyasztónak ismerje el a termelőszövetkezeteket, s adjon elfogadható áron, jó minőségű termékeket. Végül foglalkozott a nők szerepével, kifejtvén, hogy jóllehet a tsz-ekben dolgozók 40 százaléka nő. a kongresszusi küldötteknek csak húsz százaléka az. Bizonyos esetekben a termelői árak emelése elkerülhetetlen. Fontos azonban, hogy a jövedelmek növekedését mind nagyobb arányban a hatékonyság javulása alapozza meg. Az adókról szólván a pénzügyminiszter elmondta, hogy ez nem egyszerűen elvonás, hanem olyan jövedelmi átcsoportosítás; amelynek nagyobb részét visszajuttatja az állam — támogatásként, kulturális, egészségügyi és más közszolgáltatásként — a lakosságnak. A termelőszövetkezeti adózás alapjában jól irányította a szövetkezetek döntéseit a fogyasztás-felhalmozás arányainak kialakításában. A na- nagyobb arányú ipari tevékenységet folytató szövetkezeteknél . azonban az adózás gyengébb pontjának minősült, hogy nem szabályozta kellőképpen a jövedelmek növekedését, s így a differenciálódás néhol túlment a társadalom által elfogadható határokon. A pénzügyminiszter válaszolt azokra a kritikákra, amelyek a vitában a vagyonbiztosítást illették. Beszélt Faluvégi Lajos a belső források kihasználásáról, a tartalékok feltárásáról a szövetkezetekben. Még jellemzőnek mondta, hogy azonos aranykorona értékű földeken, azonos eszközök mellett is, két-, sőt háromszoros az eltérés a termelés, a bruttó jövedelem színvonalában. Ez olyan különbségeket mutat, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni. Abba sem szabad belenyugodni, hogy nincs kellő összhang a mezőgazdasági termelés, forgalmazás, és feldolgozás között. Célszerű, hogy a szabályozó rendszer érdekeltséget teremtsen a vállalatok és a termelőszövetkezetek között a fogyasztók igényeinek kielégítése érdekében. Elmondta a pénzügyminiszter, hogy napirenden van a szabályozók gondozása. Elfogadható a vitában felvetett javaslat, amely szerint a szabályozók formálásakor fontos feltétel a nagyobb előrelátás biztosítása. Olyan szabályozást azonban nem lehet elképzelni, amely örökérvényű, nem okoz senkinek semmiféle nehézséget. Tavaszi szövetvásár a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat Importált öltöny szövetek 20%-os engedménnyel kaphatók, amíg a készlet tart!
