Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
1972. MÁRCIUS 26., VASÁRNAP KST »item <Jűrlap 7 Érdekes kísérlet A ribinszki vízi erőmű második turbináján érdekes kísérletet hajtottak végre: kicserélték a járókerékházat és megszilárdították a falait. Korábban, ha javításra került sor, a gépcsoportot 25 napra le kellett állítani. A vízi erőmű ezért évente néhány millió kilowattóra villamos energiával kevesebbet adott. A járókerékház falát borító rozsdamentes acéllemezek ugyanis néhány év alatt olyan lyukacsossá váltak, mint a szivacs. Oka a kavitáció, a víz „hideg forrása”. A turbina megterhelésekor a tízméteres csövön egy másodperc alatt 600 köbméter folyadék áramlik át. A járókerék alatt csökkentett nyomású terület alakul ki, és fellép a kavitá- ciónak nevezett jelenség. A csöppecskék egészen százötven atmoszféra nyomásig terjedő erővel pattanhatnak szét. Bár parányiak, de millió és millió a számuk, és majdnem mindegyik elszakítja a fém egy parányi részét. Az új járókerékház létesítésekor az energetikusok úgy döntöttek, hogy a dolgozó felületeket nem borítják rozsdamentes acéllemezekkel, hanem pobjeditből készült védőréteget visznek fel rá, ráadásul hatalmas felületen — 70 négyzetméteren. A kipróbálás napján az irányító állomáson elhangzott a vezényszó: „Inauás”. A gépteremben a gépcsoport felett megmozdultak a készülékek mutatói, és a dolgozó turbina zaja megtörte a csendet. A turbina járókerekének lapátjai alatt tombolva zubogott a víz, de erőtlenül ahhoz, hogy bármit is tegyen: a pobjeditből álló vékony, mindössze néhány tized milliméter vastagságú hártya megbízhatóan védte a fémet. A hal szerepe a táplálkozásban Sokan kedvelik nálunk is az ízletes halételeket, bár természetesen nem olyan népszerű a halhús, mint a tengerparti népeknél, ahol mindennapi tápláléknak számít. De ugyanakkor — különböző okok miatt — hazánkban sokan idegenkednek a halak fogyasztásától, pedig a halhús táplálkozásbiológiai értéke igen nagy. Értékes fehérjék Értékét annak köszönheti, hogy a halhús igen gazdag fehérjében, a legfontosabb energiahordozókban (szénhidrátokban, zsírokban), azonkívül ásványi anyagokban és vitaminokban. De egy táplálék akkor számít nagy tápértéknek, ha nemcsak sok, hanem minőségileg kiváló tápanyagot tartalmaz. A halfehérje tartalmazza az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen valamennyi fehérje-építőkövet, aminósavat, mégpedig igen kedvező mennyiségi arányban. A nem túl kövér ponty húsának 100 grammjában—amelynek víztartalma 77,9 gramm — 19,8 gramm fehérje, a süllő húsában ez 18,9 gramm. Más halak húsának is hasonlóan nagy a fehérjetartalma, összetétele kedvezőbb, mint az emlős- és madárhúsban. Minőségi szempontból a halhús még a tejnél is értékesebb tápláléknak számít A halhús természetes vitaminforrás A halhús zsírtartalma halfajonként változó, sőt ez függ a hal tápláltságától és takarmányának a minőségétől is. A sovány ponty 100 gramm húsában 1,9, a hizlalt kövér pontyéban 8,7 gramm vagy még ennél is több a zsír. A fogassüllő kimondottan sovány húsú hal, az angolna, a hering- félék, a makréla zsírosak: ezek zsírjában sok értékes, zsírban oldott vagy egyéb zsírszerű anyag (lipoid, foszíatid, leci- tin. koleszterin stb.) van. A halak húsának ásványi- anyag-tartalma még nagyobb, mint a melegvérű állatok húsáé. Főleg foszfort, vasat, kalciumot, tartalmaz, sőt szervesen kötött jódot is. A tengeri halak húsának a jódtartalma sokszorosa a vágóállatok húsáénak. Ezért a tengerihal-hús fogyasztását golyva ellen, illetve annak megelőzésére is ajánlják. Vitaminokban is gazdagabb a halhús a vágóállatok húsánál. A zsírban oldódó vitaminok közül a hámvédő A- és az angolkórgátló D-vitamin különösen a tengeri halak májában fordul elő. A tőkehal májából előállított csukamájolaj ezért az angolkór régi gyógyszere. Da a halak egyéb testrészeiben, így az izmok közötti zsírszövetekben is jelentős mennyiségben található A- és D-vitamin. A vízben oldódó vitaminok közül a pellagragátló B- és a skorbutellenes C-vitamin található a halhúsban. 100 gramm süllőhúsban 1 mg C-vi- tamin fordul elő, az angolnában 1,7 mg, de a tengeri halak ikrája a leggazdagabb C-vita- minban. A halhúst tehát természetes vitamintápszernek tekinthetjük. Diabetikus étel A halhús másik nagy értéke könnyű emészthetősége. A sovány halat gyorsabban és könnyebben emésztjük meg, jobban kihasználjuk, mint az emlősök rostosabb, inasabb és zsírosabb húsát. Ennek oka, hogy a halhús szegényebb az ún. kivonatanyagokban, különösen a húsbázisokban. A sovány halakat — könnyű emészthetőségük miatt — diabetikus értéküknél fogva a gyógyászat is alkalmazza. A halak húsa tehát nagy értékű tápszer, mellyel bőségesen fedezhető az ember fehér- jeszükséglete, s jelentős zsír-, foszfor-, mész-, vas- és jód-, valamint A-, D-, B- és C-vita- mintartalma is. Felmerül a kérdés, hogy ennyi előnyös és értékes tulajdonsága ellenére sokan miért nem szeretik a halhúst. A fogyasztóközönség egy része összehasonlítva a halhúst a melegvérűek húsával, kevésbé tartja laktatónak. A sovány halak zsírszegény, puha, omlós húsa ugyanis több vizet tartalmaz, mint az emlősöké, és emiatt a telítő- vagy az ún. laktatóértéke valóban kisebb. Ha azonban a tápértékét hasonlítjuk össze: 100 gramm nyers halhúsnak ugyanolyan a tápértéke, mint 70 gramm nyers marhahúsnak. Főzés-sütés alkalmával azonban a melegvérűek húsának térfogata és súlya 30—40 százalékot veszít. Az előbb említett 70 gramm nyers marhahúsból tehát 50 gramm marad meg fogyasztásra kész állapotban. A halhús viszont, mivel vízmegkötő anyagokban gazdagabb és hamarabb készül el, a főzéskor csak 10—12 százalékot veszít súlyából. Tehát 90—100 g főtt vagy 80 gramm sült halhús tápértéke megközelítőleg egyenlő 50 gramm elkészített marhahússal. A könnyen emészthető halhús rendszeres fogyasztása megkíméli gyomrunkat, és megakadályozza az egészségtelen elhízást: hozzájárul tehát életünk meghosszabbításához! Kevés az eszkimó... Nagyobb helyet a medvefókáknak Az Ohotszki-tenger Tyuleny nevű kis szigetén szűkké vált a hely a medvef lkaknak. Számuk elérte a 169 003-t. A tudósok nem találnak rá magyarázatot, hogy miéri választották e különös állatok lakóhelyüknek ezt a kis szigetet, amelynek hossza mindössze 640 méter, szélessége 100 m, és csupán 15 méter magasra emelkedik ki a tengerből. A kutatók elhatározták, hogy megnagyobbítják a sziklát. 4000 négyzetméter területet már alkalmassá tettek a medvefókák pihenésére. Ezzel mégsem tudják megoldani a medvefókák „területigényét'’, gyors szaporodásuk miatt. Azt tervezik tehát, hogy a sziget lakóinak egy részét átköltöztetik Szaha- lin-szigetére. Az állatok életét szigorú szabályok és szokások irányítják. A japán partoknál délen telelnek át, és tavasszal térnek visz- sza szülőföldjükre. A több ezer mérföldes távoiságról is köny- nyedén megtalálják a kis Tyuleny-szigetet. A Csendes-óceán egyes területeit birtokló négy állam, a Szovjetunió, USA, Japán és Kanada szerződést kötött, hogy minden lehetséges módon óvják a medvefókákat. A szerződést szigorúan megtartják. A kis Tyuleny-sziget természetvédelmi hely. Állandóan tudományos munkatársak dolgoznak itt, akik tanulmányozzák a medvefókák életét és szokásait. Az állatok prémje értékes. A szakszerű tudományos bánásmód eredményeképpen számuk évről évre nő. Miért kevés a pisztráng? Mind több hal, köztük különösen sok pisztráng pusztul el egy rejtélyes bőrbetegség következtében Bajorország és Ausztria vizeiben. A veszteség időnként az állomány 40°/0-át is eléri. A betegség kórokozója egy vírus. A vizek különösen mosószerek miatti növekvő szennyeződése elősegíti a megbetegedést. A beteg halaknál elsősorban a fejen, a kopoltyún, a farokrészen és a hátuszonyokon tapasztalható súlyos bőrelváltozás. Egész bőrfelületek halnak el, amelyekre gombák telepednek és ez vezet végül is a halak pusztulásához. Egy „rendhagyó”óceán Az Indiai-óceán óceonográfi&i és biológiai sajátosságai lényegesen eltérnek a másik két nagy óceántól. Egy 1959-től 1965-ig működő, az UNESCO által szervezett „Expedíció az Indiai-óceánon” nevű nemzetközi vállalkozás kutatóinak bizonyos mértékig sikerült most felfedni e sajátosságok alapvető vonásait. Munkájuk eredményeit nemrég egy Kiéiben tartott nemzetközi szimpozionon vitatták meg. Az Indiai-óceán sajátosságait földrajzi helyzete és a környező szárazföldi klímája határozza meg. Ez az óceán csak a déli pólus felé nyitott, ezért nem részesül abból az oxigéndús, hideg, mélytengeri áramlatból, amely a másik két óceán vizét „felfrissíti”. A Délisark felőli hidegáramlat rendkívül lassú, több évszázad is eltelik, míg eléri az óceán északi részét, és ez az „elöregedett” áramlat kevés oxigént tartalmaz. A nagy kiterjedésű szárazföldről az óceán vizébe kerülő növényi tápanyagok, valamint a monszun által a felszínre korbácsolt mélytengeri vízréteg rendkívül kedvező feltételeket teremtenek a tengeri növényvilág, valamint a gazdag állati plankton számára. Az Indiai-óceán több szerves anyagot tartalmaz, mint a többi óceán. A magas produktivitás és a mélyben lévő vízrétegek oxigénszegénységének ellentmondása oda vezet, hogy pl. az Arábiái-tenger növényzetben dús és tengeri állatokban gazdag, megfelelő oxigéntartalmú vízfelülete alatt hatalmas oxigénszegény vízrétegek helyezkednek el (ez a jelenség más tengereken nem tapasztalható). A folyamatosan a mélybe áramló, elhalt szerves anyagoikat a lebegő baktériumok és gombák már a középső vízrétegekben felbontják. Ez a bomlasztás sok oxigént igényel. így a középső vízrétegek rendkívül oxigénszegények, és nincsenek meg bennük az életfeltételek magasabb rendű élőlények, köztük a halak számára. Ez a magyarázata az Indiaióceán rendkívüli halszegénységének. Az óceánról alkotott kép még távolról sem teljes. További kiterjedt kutatásokra van szükség, hogy e „rendhagyó” óceán sajátosságait jobban megismerhessék, és ezzel lehetővé váljon az Indiai-óceán kincseinek az ember számára való hasznosítása. Fehérjegondok Táplálkozástudományi szakemberek a tengerek vizének tápláléktartalékát tekintik a rohamosan növekvő lakosság élelmezésének legfőbb utánpótlási forrásának. Nagyszerű tervek születtek ennek a tartaléknak kihasználására, sőt megsokszorozására. Jelenleg azonban ez a táplálékkincs csak pusztul, s ha hamarosan nem történik valami, jóvátehetetlen károkat szenved. Szennyvizek, szeméttelepek, kiszárítások, szennyképződések szinte évről évre megtizedelik a tengerek állat- és növényvilágát. E pusztulás megakadályozására helyi rendszabályok nem elegendők: még nagyvárosok, vagy akár egyes államok akciói sem. Világméretű összefogásra van itt szükség. A tengerekben lévő természeti kincs megmentésére és a tenger vizének, az elszennyeződéstől való megmentésére a FAO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Bizottsága állítja össze a programot. „Lifteznek" a hajók A folyókra épített vízierőművek gyakran akadályozzák a folyamatos hajóforgalmat, hacsak zsilipéit mellékágakkal, vagy ún. hajóliftekkel meg nem oldják e problémát Ez utóbbi megoldást választották a krasznojári vízierőműnél, hogy a Jeni- szej folyót szabaddá tegyék a hajóforgalom — kisebb és közepes folyami hajók — számára. A folyó bal partján egy 1250 méter hosszú sínpályát építenek, amelyen egy hatalmas méretű „vagon” közlekedik majd. A vízzel feltöltött „vagont”, s a benne levő hajót, melynek együttes súlya eléri a nyolcezer tonnát, tizennyolc nagy teljesítményű motor vontatja fel a gát koronájának magasságába, majd bocsátja le a túlsó oldalon. A szokásosnál jóval nagyobb nyomtávú sínek alá különleges, nagy teherbírású vasbetontömböket helyeznek. A számítások azt mutatják, hogy a hajóknak ilyen módon való „áttelepítése” sokkal kevesebbe kerül, és jóval gyorsabban megy, mint a zsilipeléssel és duzzasztással való átemelés. Ez lesz egyébként a világ legnagyobb hajóliftje. „Merülő csészealj” A képen látható francia gyártmányú „merülő csészealj” a közepes tengermélységekbe váló hatolásra alkalmas. Saját hajtóműve nincs, helyváltoztatásra tehát nem képes, csupán arra szolgál, hogy a tengerfenékre „leültetve” tartós megfigyeléseket végezzenek a benne helyet foglaló „akvanauták”. Erős fényszóróival jól megvilágítható a sötétségbe boruló mélytengeri környezet. A kutatók mind nagyobb figyelmet fordítanak a víz alatti világ titkainak feltárására. Okuk van rá, mert az előzetes becslések azt mutatják, hogy a világtengerek biológiai tartalékai, ásványi kincsei többszörösen felülmúlják a szárazföldi készleteket. Az óceánok mélyének kutatásában nagy nehézséget jelent a búvárgömbök felületére ható hatalmas nyomás, amely tíz méterenként egy atmoszférával növekedik. A másik probléma az oxigén és az energia biztosítása. Komoly gondot okoz — az űrrepülésekkel ellentétben — az irányítóközponttal való összeköttetés fenntartása, valamint a víz alatti járművek pontos irányítása is. á É Jóllakottság - tápérték
