Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-24 / 71. szám

1972. MÁRCIUS 21., PÉNTEK PMT MEG* KI >1 AI«VAII A VILÁláBAJXOK A fekete-fehér billentyűk mesterei ■•írja, kérem!” — naponta 70—30 ezerszer hangzik el ez a felszólítás gyárakban, hiva­talokban, intézményekben, szerkesztőségekben, s "a „gép- íróhadsereg” elkezdi a mun­kát. — A gépírók számát csak becsülni tudjuk — mondja Kiss Károly, a Magyar Gép­es Gyorsírószövetség titkára —, s lehet, hogy egy-két ezret tévedtem. Az bizonyos, hogy hazánkban évente húszezren tanulnak és kétezren vizs­gáznak is. A nemrégen elké­szített statisztika szerint éven­te minden állampolgárra 44 kiló papírfelnasználás jut, s ebben elértük a világszínvo­nalat. A IV. ötéves terv végé­re már 60 kiló körül lesz az a papírmennyiség, s ebből leg­alább 40 kilányira írnak is. Amit pedig írni kell, azt gép­írók fogják lekopogni. A szakma iránt óriási a keres­let. Hirdetések a lapokban ... Érettségizett gép- és gyorsírót keresünk, jogtaná­csos mellé. 62 974 jeligére a Felszabadulás téri hirdető­be... Gyors- és gépírót keres kutatóintézet... Gyors- és gépírót alkalmazunk megfele­lő bérezéssel. Jelentkezés: Fővárosi Kézműipari Válla­lat... A Bartók Színház tit­kársága gyakorlott gépírót ke­res, napi 7 órás munkára... Gépírót keresünk: Fáy András Szakközépiskola... Egyetlen nap, egyetlen új­ságban 11 gyors- és gépíró ál­lást hirdetnek. Kapósak a fe­kete-fehér billentyűk meste- íreft... Még a kezdők is! a szakmát ? — A kisebb keresetű csalá­dok gyerekei jelentkeznek leginkább — ezt állítja sok­éves tapasztalatai alapján Bárdos Béláné, a Wesselényi utcai gép- és gyorsíróiskola igazgatója. — Nem mindegy ugyanis, hogy 2 vagy 4 év alatt végiez a fiatal. A növen­dékek egy része gyengébb ta­nulmányi előmenetele miatt választja ezt a pályát, mond­ván, ezt könnyebben elvég­zem. Csak egy egészen kis csapat jelentkezik felvételre azzal: „Szeretem ezt a fog­lalkozást!” Pedig, mint kide­rül, nemcsak a gép- és gyors­írás, hanem már a tanulása is nehéz. — Fiúk egyáltalán nem je­lentkeznek? — kérdezem, és az igazgatónő mosolyogva vá­laszolja: — Ez csak nőknek való foglalkozás. Az országban ugyan akad egy-két idősebb férfi gépíró, még a régi ke­reskedelmi iskolák valami­kori növendékeiből, de fiatal fiú ezen a páiyán ritka, mint a fehér holló. A technika alig változott A gépírást ugyanúgy tanít­ják, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt. Az írógépek jobbak, gyorsabbak, de alapjában vé­ve az írás technológiája ma­radt a régi. Az üzemékben, hivatalokban lassan tért hó­dít a villanyirógép. amelyen könnyebb írni. de azért ez ne­héz munka maradt. — Régebben azt tartottuk, a gépíró üljön egyenes derék­kal, a székhez nem támasz­kodva — magyarázza az igaz­gatónő. — Most inkább olyan széket javasolunk, amelyhez derékkal lehet támaszkodni. Így talán jobb... Kiss Károly szerint is ne­héz, fáradságos munka a gép­írás. Moszkvában, még a há­ború alatt, a kalóriaigény megállapításához besorolták a szakmákat: a bányász, a hengerész, s más. rendkívül nehéz munkák után a gépírás az ötödik helyre került. Egyik intézményünkben az egyes osztályokon levő gépírókat egy szobába csoportosították — meséli —. s ífey a napi 8 órát kihasználva, egyfolytá­ban gépelhetlek. Nemsokára 20 százalékuk íngyulladást ka­pott „Belyukad a hátunk”! — panaszolták, ami azt bizonyít­ja, a gépírónak naponta több­ször kell néhány perces szü­netet tartania, hogy szerveze­te újra munkaképes legyen. — Sajnos, ennek a munká­nak a technikai könnyítésé­vel senki sem foglalkozik — mondja a szövetségi titkár. — Sem a gépek, sem a gép- asztalok. sem a székek nem változtak jelentősen, pedig biztosan lehetne itt is újítani, a munkavégzésen könnyíteni. Miért szeretik? Mégis sok a jelentkező. Kún Irén és Kún Erzsébet csak névrokonok, a Népsza­badság kiváló gépíród, verse­nyeken is rendszeresen részt vesznek. Kún Irén 20 évvel ezelőtt vizsgázott, ma az élő­beszédnél gyorsabb diiktálást is le tud jegyezni, írógépen pedig percenként 450 betűt üt le. 1970-ben második, 1971- ben harmadik díjat nyert. Kún Erzsébet negyedik lett a huszonegy legjobb magyar gépíró vetélkedőjén. ' Nézem Kún Irén lepke­könnyű ujjait, amint szédü­letes gyorsasággal siklanak a „klaviatúra” fölött Közben hallgatom szavait: „Naponta 60 oldalnyi szöveget írok le... persze, nem folyamatosan ... Óránként 12 oldalt tudok hi­bátlanul leírni ” Időnként a gépírók, gyors­írók nemzetközi versenye­ken is részt vesznek: dr. Ba- czony László, a gyorsírás1. Fenyvesi Mária, a gépírás nemzetközi klasszisa, mind­ketten az MTI munkatársai. Máhrer Klára 1957-ben Mi­lánóiban második lett, Rajkai Artúrné, a Tervhivatal. Tóth Györgyné, a Külkereskedelmi Bank tisztviselője is a szak­ma „nagymenője”. A kissé csodálkozó büszkeség itt is el­foghatja az embert: Tarmé Varga Erzsébet a Nehézipari Minisztérium dolgozója ab­szolút világbajnok. Mit tud? Percenként 503, sőt talán még ennél is több betűleütést. „Világklasszis!” — mondja ró­la Kiss' Károly. Gyorsan végeznek a gép­es gyorsírást tanulók, ám ké­sőbb lassan haladnak előre a fizetési skálán. A nagyobb tudás gyakran nincs „anyagi­lag alátámasztva”. Pedig a jó, hibátlan gépírás gyorsítja a vállalati ügymenetet is. „Kérem, diktálom!” — na­ponta 70—80 ezerszer hang­zik a felszól;tás, és a gépek kopogni kezde nek ... Szüts Dénes Műbőrkelme Vácról - Győrbe A Váci Kötöttárugyár nem­csak korszerű felsőruházati termékeket g’-'árt — a jól is­mert tréningruhákat, szinte­tikus alapanyagú otthonká- kat, szabadidő-ruhákat —, ha­nem műbőr alapkelmét is. A Győri Pairni ^szövőgyárba szál­lítják ezt az alapanyagot, ahol autókárpitot, a bútor- és ci­pőipar részére bélést, s egyéb kellékeket készítenek.. Egy évben összesen 800 tonna mű­bőrkelme indul a váci gyárból Győrbe. Munkában a hortobágyi „juhfodrászatok” Az ország legnagyobb juhte­nyésztő gazdaságában, a Hor­tobágyi Állami Gazdaságban munkához láttak a juhnyírók. A puszta különböző részein az állattenyésztő telepeken csak­nem ötvenezer birkát szabadí­tanak meg bundájától. Össze­sen 23—25 vagon gyapjúra szá­mítanak. Az idei enyhe telet követően sokkal hamarabb kezdődött meg a juhok „szépítése”, mint más esztendőkben. Az időjárás kedvezett: nemcsak magasabb gyapjúhozamra számítanak, hanem jobb minőségre is. Kevés a női főkertész Egyre több a felsőfokú végzettségű mezőgazdasági szakember A MÉM-ben felmérés ké­szült a termelőszövetkezetek szakember-ellátottságának helyzetéről. Megállapították, hogy a felsőfokú képesítéssel rendelkező szakemberek szá­ma elérte a 6600-at. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszergazdaság fel­sőfokú végzettségű szak­embereinek 40 százaléka a közös gazdaságokban dolgozik. Legtöbb az agrármérnök, ösz- szesem 3570 dolgozik a tsz- ekben, a kertészmérnökök szá­ma meghaladta a 400-at és 250 állatorvos is tevékenykedik a gazdaságokban. A felmérés szerint az el­múlt négy évben az agrár­mérnökök száma csaknem megkétszereződött. A gazda­ságokban foglalkoztatott fő­kertészek több mint 60 szá­zalékának van diplomája. Fi­gyelemre méltó ellenben, hogy a kertészetekben kevés a női vezető, az összes fő- kertésznek csak három százaléka. Az állatorvosok száma emelke­dik a szövetkezetekben, de a kívántnál lassúbb mértékben. Hiány van gépészmérnökök­ből és kevés a felsőfokú szám­viteli képzettséggel rendelkező főkönyvelő. Két évvel ezelőtt 2300 hold- nyi szántóterület jutott egy felsőfokú végzettségű szak­emberre a gazdaságokban, ma már csak 1200 hold, ami fej­lődést jelent. A szakemberekből azon­ban nem mindenüvé „jut”. Budapesten és környékén a tsz-ek vezetőinek 60 száza­léka felsőfokú végzettséggel rendelkezik, Zalában, Sza­bolcsban és Somogybán azon-1 ban csak 18—19 százaléka. ELKÉSZÜL: 1973-RA A Győr megyei Építőipari Vállalat 1971-ben kezdte meg a közlekedési és távközlési műszaki főiskola építkezéseinek előkészületeit. A terv szerint 1973-ban a Rába-parti ,.iskola­város” minden épülete a tanulók rendelkezésére áll. Kevés a cirokseprű Nem veszik a szappant Jöhet a tavaszi nagytakarítás A közelgő tavasz a nagyta­karítás szezonjának kezdetét is jelzi, ennek megfelelően az érintett vállalatok felkészültek a megélénkülő forgalomra. A háztartási boltok feltöltött rak­tárakkal várják a vásárlókat. Idén nem lesz hiánycikk a jó minőségű falfesték, mert 40 vagonnyi a felhalmozott kész­let, ötször nagyobb az elmúlt évinél. Árusítják a könnyen kezelhető praktikolor falfesté­ket is, felhasználásához nem kell • ■ különösebb- szakértelem. Az újjáfestett lakások padlói­hoz elegendő Tango beeresztő, Bölovit és Vilupál kapható. A festés kellékein — korongecset, mázolóecset, lakkecset — kívül a tavaszi nagytakarítást meg­könnyítő egész sor cikk vásá­rolható, többek között sző­nyegtisztító hab, portaszító bú­torfényező és tűzhelytisztító. Kevés viszont a cirokseprű. A sok új mosószer hatására csök­kent a kereslet a mosószappan iránt. Talajművelő robot Olasz gyártmányú talajmű­velő „robotgépet” próbálnak ki a. Tiszasülyi Állami Gazda­ság változatos talajain. A nyolcvanöt mázsa önsú­lyú gép egy traktorvezető közreműködésével, csaknem négy és fél méter munka­szélességben egyszerre hét művelési feladat elvégzé­sére alkalmas. A szuperkombinátor — a talaj természetétől és a mun­ka mélységétől függően — 0,7—1,5 hektár földet művel meg óránként. A sokoldalú gép elektrohidraulikus ve­zérlését — gombnyomással — a vontató traktor vezetője irányítja. Az állami gazdaság szerelőműhelyében megkezd­ték egy önálló tankolókocsi kialakítását. Az SZK—3 tí­pusú kombájnból szerkesztett tankolókocsi feladata lesz, hogy munka közben gépi erővel feltöltse a szuperkombinátor nágy be­fogadóképességű tartályait. VINCZE GYÖRGY: 4/wa& Értesítjük Érd és környéke vásárlóközönségét, hogy március 21-én 11 órakor ÉRDEN (az új autóbuszpályaudvaron) megnyitottuk Készruha- Méteráru­éi Divatáru-szaküzletünket Nagy áruválasztékkal és udvarias kiszolgálással várjuk vásárlóinkat. Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat Út a pokolból 8. Furcsa kábulatból ébredt Korompai, amikor elindult ve­le a rabszállító kocsi. Kevés fény szűrődött be. Pedig most szeretett volna kirohanni a napra, mélyen levegőt venni és megkönnyebbülni. Azonban ebben a homályban még a gondolkodás is nehéz volt. Azt azonban már fel tudta fogni, amit a bíró mondott: két és fél évi szabadságvesztés. La­tolgatta. Nem is találta sok­nak. A börtöngazdaságban jó dol­ga volt. Legalábbis így mond­ta a többi elítélt. Azt a felada­tot kapta, hogy a felszerelése­ket tartsa rendben. Kötelezett­ségének mintaszerűen eleget tett. Egy alkalommal a nevelő­tiszt hívatta. Egy idő után meg­kérdezte: — Most mi van a családjá­val? — A gyerekek intézetbe ke­rültek. — És az asszony? — Küldtem neki beszélőt, de i?m jött el. Az apám, amikor ■'gutóbb itt volt, azt mondta, Magdi kijelentette: „Nem ér­dekli az a börtöntöltelék.” — Mármint én....( — Gondolkozzon, maga ho­gyan viselkedne az ő helyé­ben? — Nehéz erre válaszolni. De mit érek azzal, ha tovább vá­dolom magam... — Beszélek a feleségével. Mi a véleménye erről? — Nem tudom. — Ugyanis hamarosan ki­kerül az életbe. Megharmadol­ták a büntetést. Ezt mi java­soltuk. „Megharmadolták?” — gon­dolta Korompai. örülni szere­tett volna, de nem tudott. In­kább félt. Mihez kezd? Mit csinál?... És persze az asz- szony. Nélküle fél karú. — Köszönöm, ha beszél a feleségemmel — mondta a ne­velőtisztnek. ... Reggelente már ködös az idő. Korompai mögött bezá­rult a börtönkapu. Most nem dübörgőit, mint amikor belé­pett rajta. Tompa huppanást érzett az agyában. Ez volt minden, amit felfogott. Aztán állt az utcán. Ballonkabátját fázósan összehúzta magán. El­indult, nem tudta merre megy, csak ment. Agya zsibongott. Enyhe fejfájást érzett. Az állomásra indult. Fá­zott. A restiben tolongtak az emberek. Jócskán volt idő a gyors indulásáig. Zsebében négyezernyolcszáz forint. Ezt kapta a munkájáért, a levoná­sok után. A pénztárhoz lépett és blok­kot kért egy pár tormás virs­lire. Nagyon ízlett, még két párat bekebelezett. A vonat ingott a síneken. Az ablakot apró szemű eső csap­kodta. Belülről olyan volt, mintha akváriumból nézné a tájat. Időnként letörölte kezé­vel a párát az ablakról. A táj, amerre a vonat suhant, is­merős volt, emléket ébresztő. Nem akart a fájó, sebet hagyó emlékekre gondolni. Va­lahogy biztosan lesz. Egészen biztos. Most utazik, a vo­nat kellemesen ringatja. So­káig szeretne utazni, valaho­vá a végtelenségbe. Olyan hosszan, hogy soha ne érkez­zen meg. A vonat lassított. Megérke­zett. Hazaérkezett. Haza? ★ A kórteremben pókháló úsz­kált. A radiátortól felszálló meleg levegő mozgatta. Volt ideje mindent végig­gondolni. Hanyatt feküdt az ágyon. Sajnálta az időt, ame­lyet itt tölt. Cselekednie kel­lene, hogy talpra álljon. Az orvos is azt mondta, hogy akaratra van szükség. Nagy, nagy akaratra. Már elkezdte. Ezért jelentkezett a rendőrsé­gen is, egyhetes ivászat után. Azt kérte a rendőrtiszttől: se­gítsék elhelyezni elvonókú­rára. Nem akar többé vét­kezni. S ha nem iszik, akkor sikerül is tartania ezt a szán­dékát. A felesége ... Nagyon sze­reti. Tudja, hogy megbántot­ta, megalázta. De nagyon sze­reti. Nélküle nehéz két láb­ra állni. Hihetetlen, hogy a nevelőtiszt nem tudta Magdit meggyőzni... Talán majd most az orvos. Fenyves dok­tor úrnak hatékonyabb lesz a szava. Egy hete hivatta be Magdit a kórházba, és elma­gyarázta neki, hogy férje talpraállítására segítség kell, Magdi nem mondott határozott igent, de nemet sem. Azt válaszolta: „Majd meglátjuk”, Gondolatban elismerte Ko­rompai, hogy Magdinak iga­za van. S amíg ezen töpren­gett, elfáradt. Csend volt a kórteremben. Olyan csend, amely alkalmas számvetésre, és elhatározásra. — Hazamegyek a szüléim­hez — mondta Fenyves dok­tornak. — Igyekszem megerő­södni, aztán, ha megért majd Magdi, akkor helyreállítjuk az elrontottak — Csak akarat kérdése _ mo ndta az orvos. — Csak aka­rat... Gondolom, érti. (Vége) * v

Next

/
Thumbnails
Contents