Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-22 / 69. szám
1972. MÁRCIUS 22., SZERDA “‘“sjtíriap Teríték-kiállíuis „Korszerű terítékek, 1972' címmel április 1-ig tartó árusítással egybekötött kiállítást nyitott kedden a Divatcsarnokban az Amfora-ÜVÉRT Vállalat. A kiállításon bemutatják az asztali terítékek jelenlegi áruválasztékát, amelynek mintegy nyolcvan százaléka újdonság, eddig nem volt forgalomban. JEGYZET Nincs // kopaszok FELSOROLNI SEM ÉRDEMES, mennyi, egykor elháríthatatlannak tartott sorscsapástól szabadult már meg az emberiség. Nincs már pestis, nincs többé kolera, Franklin Benjámin feltalálta a villámhárítót és sem egy foghúzásba, sem egy vakbélműtétbe nem lehet már belehalni, jóllehet néhány évtizeddel ezelőtt még az ilyesmi is végzetes lehetett. Nem mondom, maradt még egy-két megoldatlan probléma napjainkra is. Végeredményben a föld lakosságának egyharmada az ENSZ- statisztika szerint soha nem lakik jól, de az emberiség legfontosabb gondja mégis csak a kopaszság felszámolása maradt. Nem véletlen, hogy Kopaszok bandája címmel filmet lehetett készíteni, kimutatván, hogy a kopaszok egy banda. Mi, dús hajúak (magam páldául, egyéb kellemes természeti adottságaim, mint például az éleselméjűség és a jó modor mellett, dús hajú is vagyok) élvezettel figyeltük, hogy aki kopaszodik, az a társadalmon kívül is áll. A kopaszoknak azonban más a véleményük. Mi, akik ügyet sem vetünk dús hajunkra, el sem tudjuk képzelni, milyen tragikus lehet kopasznak lenni. Igaz, a kopasz ember nem tehet róla, hogy kopaszodik, de mind ez ideig ellene sem tehetett semmit Mondom, sok nagy találmány született már az emberiséget egykor fenyegetett sorscsapások elhárítására, de a kopaszság ellenszerét mindeddig nem találták fel. Pedig szerte a világon ezrek és tízezrek kísérleteztek már vele: hajsóvár kopaszok, s pénzsóvár dús hajúak, szélhámosok. A kopasz emberek azonban — hiába, a legrafináltabb nők sem simogathatják andalítóan a hajukat, hogy elaltassák az éberségüket — gya- nakvóak maradtak. így hát egy kopasz embert csak az csaphat be, aki előbb megnöveszti a haját. No, már most, ha valaki hajat ad egy kopasznak, akkor többet már nem csaló. Ezért örülhetünk annak, hogy a kopaszság elleni harc élvonalába most feltört egy hazánkfia. Ha már lekéstünk a pestisoltás feltalálásáról, s a villámhárítót is átengedtük az amerikai Franklin Benjáminnak, legalább a kopaszság felszámolása maradjon meg nekünk. Állampolgár-társunk, Bánfi András nem az emberiség boldogítá- sára, hanem saját hiúságának sérelme ellen tevékenykedett. S FELTALÁLTA. Mert neki már van haja, ami még önmagában nem jelentene semmit, de vannak fényképei is, hogy már nem volt ha- ía- Egyik ismerőse is eredményesen használta a Bánfi által kikísérletezett szert, amely nyomán — bár- csak beváina — állítólag nincs többe kopasz fej. Nincs többé kopasz fej? Hát akkor mi van? Vannak dús hajzatok, amelyek szintén nem tetszenek mindenkinek, de ez már nem biológiai, s már régen nem is világnézeti kér- aes, csupán szabad 'frizuraválasztás dolga. Továbbá létez- hét belőle hatalmas haszon- végtére is, ha az ember szabadon akar választani a dolgok között — mondjuk, albérlet vagy OTP-öröklakás, perJövőbe látás - tudományos módszerekkel Március 27—28-án rendezik meg a futurológiái konferenciát többé bandáj; n zsabunda vagy ballonkabát, paprikás krumpli vagy homár á la herceg Esterházy vagy Puskin — a szabad választás lehetősége mindig is a zsebében levő pénzösszegeken alapult. Ha a találmány, amelyről hírt adott már a televízió és az egyik újság is, beválik, csak úgy dőlhet a pénz a kopaszoktól. Pontosabban: a volt kopaszoktól. S mert hazánkban a kopaszok még mindig kevesebben vannak, mint a dús hajúak, viszont szerte a világon, faji, nemzeti és világnézeti különbségek nélkül százmilliók kopaszodnak, ömölhet a guba négy világtájról. A feltaláló, a nagyon rokonszenves Bánfi András eddig kétszer nyilatkozott, s mindkétszer kijelentette: o haszon legyen az államé. Tehát se nem a saját anyagi ügyét, se nem egykori kopasztársai kínjait tartja a legfontosabbnak, hanem az állam gyarapítását. RENDKÍVÜL TISZTELETRE MÉLTÓ álláspont ez, ebben az önző világban, amikor nagyon sokan azon töprengenek inkább, miként lehetne az államtól minél többet megszerezni anélkül, hogy valamit adnának cserébe és — a hajuk szála meggörbülne tőle. Pintér István és műszaki életünk döntő kérdéseivel foglalkozó vezetőit is. A jövőbe látás tudományosan megalapozott módszereit a futurológia ösz- szegezi, kialakulása társadalmi szükségszerűség volt a szocialista és a kapitalista országokban, egyaránt. Eredményeit, tapasztalatait felhasználják a távlati tervezéseknél is. Nálunk 1900-ban, hívta életre az MTESZ szervezési és vezetési tudományos társasága, a futurológiád munkabizottságot, amely — miint kedden sajtótájékoztatón bejelentették — március 27-én és 28-áh rendezi meg első jövőkutatási konferenciáját, a Technika Házában. Több mint 500 szakember részvételére szám/tanaik, összesen 250 vállalat képviseletében. Kis falugyűlés a kútnál mindennap Tápiógyörgye a fejlődés útján Megfiatalodott tanácsháza, mellette átadásra váró impozáns tornaterem, előtte kialakuló hangulatos parkocska, kiáltásnyira teljesen átépített gyógyszertár — egy pillantással átfogja Tápiógyörgye központját a szem Megnyugtató, jókedvre derítő a kép. A tér közepén pedig a község kútja. A község gyakorlatilag egyetlen kútja — a másik kettő a tsz-telepen van —, ahol szinte a nap minden szakában összegyűlik néhány ember. És amíg megtelik a kanna a lassan folydogáló vízzel, szóba kerülnek az egyéni és a közös dolgok. Mostanában leggyakrabban maga a víz. Ez a A részközgyűlések módosítják az alapszabályokat Kedden a MEDOSZ székházéban tartotta a VII. kongresszus utáni első ülését aFoSzáz melegágy ablak alá Burlei dohány- R U Sp LEI Palántát ültetnek a nagykátai Magyar— w 1 Koreai Barátság Termelőszövetkezet kertészetében. Az idén is — mint tavaly — 100 kh-on termelnek dohányt. A múlt évben holdanként 38 000 forintot jövedelmezett a füstölni való, az idén többre számítanak. Foto: Gábor gyasztási Szövetkezet Országos Tanácsa. Az elnökség írásbeli beszámolója — amelyet szóban egészített ki és javasolt elfogadásra dr. Molnár Frigyes, a SZŐ VOSZ elnöke — összegezte a fogyasztási szövetkezetek decemberi kongresszusa óta eltelt három hónap munkáját. A beszámoló megállapította, hogy a mozgalom legjelentősebb időszerű eseményei az április-május hónapban sorra kerülő részközgyűlések. A több mint 8000 gyűlés nyújt fórumot arra, hogy a csaknem kétmilliós tagság megvitassa a kongresszusi határozatok végrehajtására vonatkozó feladatokat. E gyűlések feladata lesz az alapszabályok módosítása is a közelmúltban megalkotott szövetkezeti törvénynek és az ehhez kapcsolódó kormányrendeleteknek megfelelően. A beszámolót követően a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa megtárgyalta és jóváhagyta a kölcsönös fejlesztési alap és a kölcsönös támogatási alap 1972. évi fel- használásának előirányzatait, a SZŐ VOSZ és a központi szövetkezeti intézmények idei költségvetését, valamint az országos tanács ügyrendjét és az év munkaprogramjának tervezetét. kút nyugdíjra érett, jócskán elhagyta a nyugdíjkorhatárt, fokozatosan csökken a hozama. Különben is ma már nem „divat”, hogy az ember menjen a vízért. Menjen az őhozzá! Hamarosan így lesz. Fúrják már — egy éve — az új, ötszáz méter mély kutat, tervezik egy másiknak is a megfúrását, és készül a rajzasztalon a törpevízmű kiviteli terve. Hatalmas munka kezdődiff még az idén, öt-hat éves munka, húszmilliós beruházás. Ha elkészül, a község minden utcájában lesz vezeték, kétszáz méterenként közkút, és — ismerve a györgyeiek szándékát és módját — majd minden házban vízcsap. Megvalósul ez a terv, hiszeii az elmúlt évek során is sok nagyszabású terv megvalósult. Járda például tizenhat kilométer hosszúságban hálózza be a községet, ma már a vasútállomástól egészen a község túlsó széléig — s ez vagy öi kilométer — el lehet jutni száraz lábbal. Az elmúlt négyöt évben mintegy három kilométer épült meg évente, társadalmi munkában. A társadalmi munka értéke minden évben meghaladta a százezer forintot. A járdaépítés az idén is folytatódik. A tanács' és a népfront vezetői épp az egyik vasárnap járták végig az utcákat, házakat. Jellemző, bogy a Sallai utca lakói, a társadalmi munkán kívül, telkenként száz forinttal az anyag- költségekhez is hozzájárulnak. Az idei terv másifiéi kilométer, kevesebb az eddigieknél. A vízvezeték — a györgyeiek elsősorban arra gondolnak. Az lesz a nagy vállalkozás. <d. g.) VINCZE GYÖRGY: Út a pokolból 6. Magdinak szörnyű volt ilyen állapotban viszontlátni férjét. — Haragszol? — kérdezte Korompai. Az asszony nem válaszolt. A szobába ment, és tiszta, vasalt öltönnyel tért vissza. — Tedd rendbe magad, vedd fel ezt a ruhát — mondta pa- rancsolóan, majd hozzátette: — Itt volt érted Bakó. — Itt volt? — kapta fel fejét. — Itt, és hívott, menj dolgozni. — Mit mondtál neki? Az asszony nem válaszolt. — Mit mondtál? — kérdezte követelőén. — Mit mondhattam? Mondtam, hogy nem tudom, hol vagy. — Miért kellett ezt megmondani? Miért nem mondtad például, hogy családi ügyben sürgősen el kellett utaznom. — Hazudni senki kedvéért nem tanulok meg. Na jó — mondta jelentőség- teljesen Korompai. Közben levetette magáról a gyűrött ruhát, és öltözködni kezdett. — És még mit kérdezett Bakó? — Nem kérdezett semmit... Én mondtam el, hogy nem bírom tovább. Térítsenek észhez. Talán még nem késő. Korompai félig húzta fel a vasalt nadrágot, aztán megállt az öltözködéssel, és a székre vetette magát. — Szóval kiadtál, mint az idegent. — Nem adtalak ki. Ha ezt tettem, akkor a te érdekedben tettem. Különben azt csinálsz, amit akarsz. Miattam úgy rendezed az életedet, ahogy jónak látod. Korompai erőtlen volt ahhoz, hogy bármit mondjon. — Akkor nem megyek többet dolgozni '— szólalt meg kisvártatva, és a szobába indult. A bevetett ágyon felhajtotta a paplant, és lefeküdt. Gondolatai szabadjára engedve csapongtak. Sorra vett minden lehetőséget. Legjobban attól félt, hogy ez az eset leleplezi, vagy legalábbis kiindulópontot nyújt leleplezéséhez. Fáradtnak érezte magát, de a félelem nem hagyta aludni. Forgolódott az ágyon, és remegett az elébe vetült szégyentől, amely akkor következik be, ha minden kitudódik. Sőt nem egyszerűen szégyenről van szó. Hiszen a vállalatnál köztudott, hogy Korompai szigorú bírálója a trehányságnak és az elv- telenségeknek. Ezek jobban foglalkoztatták, mint egy esetleges fegyelmi, ami nincs kizárva, hiszen Bakóval is szembekerült néhányszor. Igaz, akkor még önmagát is szigorú mércével mérte. Most azonban már olyan könnyű fajsúlyú, hogy semmi joga többé számon kérni a hibákat. Most Bakó is alkalmazhatja vele szemben a szigorú mércét, és ő akkor többé már senki. Végül kimerültén elaludt, csak másnap reggel ébredt fel. Megnézte a vekkert, hat óra volt. Felesége még aludt. Felült az ágyban, és most — noha nagyon kábult volt — tisztább fejjel gondolt végig mindent. Aztán határozott. Bemegy, és elmond mindent Bakónak. Azt, hogy régóta összejátszik a parasztokkal. Mindezért vállalja a felelősséget, csináljanak vele azt, amit megérdemel. Ahogy ezeket végiggondolta, megkönnyebbült. Ismét tisztának érezte magát. Hangulata is jobb lett, fütyö- részni kezdett, úgy ment a konyhába mosakodni. A tűzhelyen lábas volt, benne káposztás kocka. Villát vett elő, és belefalt. így hidegen is nagyon ízlett. Leült a székre, és jócskán evett. Elmenőben cédulát hagyott az asztalon. „Nagyon finom volt a tészta, délután időben jövök." Ment az utcán, révetegen lépkedett. Gondolatban végigélte azt a helyzetet, hogy beállít Bakóhoz, előadja mindazt, ami lelkiismeretét terheli, és megújulva kijön tőle. Ahogy ismételgette magában ezt a jelenetet, egyre jobban félt. Hiszen nem is olyan egyszerű. Nem csupán botlásról van szó, amit önkritikával el lehet intézni. Több ezer forintot kapott a parasztoktól, és szinte felmérhetetlen az az összeg, amellyel — a hamis osztályozás révén — becsapta az államot. A kedélyes bátorságot mindjobban kiszorította belőle a félelem. Amikor a keresztutcához ért, újra azon tanakodott, hogy be sem megy, lesz, ami lesz. Esetleg felmondanak neki, és kész. Keres másik munkahelyet, de nem hurcoltatja meg magát. A börtön jutott eszébe. Ettől remegett. Magában beszélni kezdett. — Nem, ezt mégsem lehet. Nem rohanhatok önként a börtönbe. Ha nem megyek be, legfeljebb kirúgnak. Ez lehet minden. De soha nem derül fény a csalásra. Na, kirúgnak... Akkor kirúgnak. Még negyedóra volt munkakezdésig. Bement a talponállóba, és fél deci konyakot kért. Ügy gondolta, ez segít a határozásban. Segít dönteni: milyen megoldást válasszon. Amíg ivott — mert az első fél decit másik is követte — kifigyelt az ajtón. Most fordult be a telephez Bakó, és jönnek a többiek is. Valamennyien ismerősök, munkatársak. S ő figyel innen az italboltból. Hideg szaladt végig a hátán, s úgy érezte magát, mintha egy nagy pondró lenne, amely elbánik más élőlény elől. Még egy fél decit kért, és döntött: bemegy. Bakó tárgyalt. A titkárnő azt mondta, hamarosan végez, várja meg, és hellyel kínálta. Korompai leült, de gyakran fel is állt. Tele volt nyugtalansággal. Végre kinyílt az igazgató ajtaja. Egy idegen jelent meg Bakó kíséretében. Az idegen elbúcsúzott. — Tessék — hívta az igazgató Korompait, aki szó nélkül belépett főnöke szobájába, és megállt a szőnyeg szélén. — Üdvözlöm — nyújtotta kezét Bakó. — Foglaljon helyet ... — várta, hogy Korompai előadja, mit akar. ö azonban néma maradt. — Tegnap kerestem otthon — törte meg a csendet Bakó. — Sajnálom, ami történt. — Emberek vagyunk... — szólalt meg nem is annyira Korompai, mint a három fél deci konyak, amely most kezdett hatni. > — No, persze, emberek vagyunk — válaszolta az igazgató —, de az ember fogalmának vannak kritériumai. Ezt maga is tudja Nem egyszer el is mondta. Éppen ez lepett meg. Olyan emberrel fordult elő ez, aki mindig a helyes magatartást szokta magyarázni. Ugye, érti, mit akarok mondani? — Nézze, ne kerteljünk. Megmondom nyíltan: aki piál, az menjen a fal mellett. Többet nem akarok erről beszélni. Hangsúlyozom: aki piál, az menjen a fal mellett. Felesleges nagy mellel magyarázni emberi normákról, amikor önmagát nem bírja ezek szerint fegyelmezni. Most is érzem a pálinka szagát. Nézze, én is ember vagyok. Azt javaslom, a tegnapi napra és mára vegyen ki szabadságot, aztán holnap jöjjön dolgozni. Van elég tennivaló. Most voltak itt a központból, kifogásolták a minőseget... Van más tennivalója? — Nincs — felelte Korompai. — Akkor holnap reggel találkozunk. Még ki sem lépett az igazgató szobájából Korompai, amikor keserven felötlött benne: „tudtam, hogy ezzel fog revólverezni. Hiába, feladtam a labdát, és ő leütötte”. Másik pillanatban még hálát érzett Bakó iránt, hogy nem csinált az esetből ügyet. Megtehette volna. Fegyelmit indít, és jogosan. Annak különösen örült, hogy a csalások ezzel elsikkadtak, és megmenekül a beláthatatlan sorstól... Ki tudja mitől? Ezt letagadta, ugyanakkor mindjobban tolakodott benne valami belső kényszerből sugallt félelem. Noha megúszta a dolgot, mégis végtelenül becstelennek érezte magát, ugyanolyannak, mint aki rabolt, lopott. Céltalanul sétált az utcán. Néha ismerősök mentek el mellette. Ilyenkor szórakozottan köszönt. Nem tudta, mit csináljon. Haza akart menni. Ügy döntött, egyedül marad gondolataival. Számolni kezdett fejben: ezer, kétezer, aztán ötszáz, ezerhét- száz, aztán háromezer-kétszáz, ezerötszáz, ötezer. Nem tudta fejben összeadni. A parkban leült egy padra, papírt, ceruzát vett elő, és úgy számolt. Sorra vette mindazokat, akik kisebb-nagyőbb összeggel megvesztegették. A végeredmény huszonnégy ezer-háromszáz forint. Megriadt. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy néhány hónap alatt ennyit elvert. Rettenetesen szédült. Szemei előtt összefolytak és homályos vízióként mozogtak az utcai alakok. Menekülni szeretett volna. De hová és ki elől? Hiszen senki sem üldözi. Mégis kínozza a félelem. Legalább a féléimét megosztani volna jó. De kivel? Nincs barát és nincs testvér, akinek ezt elmondhatná. (Folytatjuk) t Mi lesz ötven év múűívd, száz év múlva, ez a kérdés már nemcsak az utópisztikus érdeklődésű írókat foglalkoztatja napjainkban, hanem a különböző ipatágak fejlődésének megalapozóit, gazdasági
