Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

1972. MÁRCIUS 19, VASARNAP 5 ^/Círlap PÁSZTÓ, KAZÁR, JÁSZAPÁTI Megnő a Váci Kötött Közérzet 72 /# , Felsőkara, Orom utca Az Öröm utca nem igazi utca. Sárga homokú földút a felsőkarai tanyák között A neve sem hivatalos, csu­pán az itt élő emberek keresztelték el így. Két héttel ezelőtt. Amikor kigyulladt a fény az iskolában és húsz­harminc tanyában. Még megszokni sem volt idejük az új csodát. Mert a világosság ezeken a tanyákon való­ban csodának számít. Nem természetfeletti csodának — istent hinni és imádni régen sem volt, ma sincs ideje a tanyai embernek —, csupán az élet csodájának, amely csak most érkezett el ide. Fejes István, a Váci Kötött­árugyár igazgatója sorolja az adatokat: Tavaly 1970-hez viszo­nyítva 9 százalékkal nőtt ter­melési értékűi-k, 12 százalék­kal az értékesítési árbevétel, 19 százalékkal az export... 1971-ben árbevételünk össze­sen 472 millió forint volt. Hol­landiába, Dániába, Angliába, Ausztriába, Jugoszláviába jut­nak él korszerű sport- és fel­sőruházati cikkeink. — Az elavult gépeik félét lecseréljük, s a legmodernebb, legkorszerűbb berendezések kerülnek helyükre. Pásztón, Jászaipátin és Kazáron új te­lephelyeink épülnek. A leg­nagyobb Pásztón, ahol mint­egy hatszázar, dolgozhatnak majd. Ez a gyár 80 millió fo­rintba kerül, idén részlegesen, jövő év végén teljesen üzem­be állnak itt a gépsorok. Jász­apáti részlegünkben — mely tízmillió forintért létesül — háromszázan találnak mun­kát tavasztól. Kazáron a bá­nyáktól vettük át az épületet, 6 nyolcmillió forintért hozat­tuk rendbe, itt idén három­százan, s a következő évek­ben ötszázan dolgozhatnak. Pásztón kélmetermelő és konfekcióüzem, ’ Kazáron és Jászapátin konfekcióüzem működik majd A Váci Kö­töttárugyár létszáma 1800-ról 3 ezerre növekszik 1975 vé­géig. A beruházás összege 180 millió forint. Ebből tavaly 38 millió forintot költöttek el. idén 80 milliót. Az alsóruházati termékek gyártásában nem történik na­gyobb beruházás, a rekonst­rukció főleg a felsőruházati termékek készítését érinti. A terv: olcsó tömegruházati cikkeket, szabadidő-ruhákat előállítani, bővíteni a válasz­tékot, javítani a minőséget. A vád gyár, a vámosmi- kolai üzemmel, amolyan mintakonfekció üzemmé alakul át az évek során, míg Jászapátin az alsóru­házat! cikkeket, Pásztón honi és a hétvégi öltöz­ködés ruháit gyártják majd. A szintetikus fonalfelhaszná­lás a negyedik ötéves tervben 3—4-szeresére növekszik, s évente az eddigi 6—7 millió darab kötöttáru helyett 11 millió kerül a Váci Kötött­árugyár véd legyével a bél- és külföldi üzletekbe. T. E. A Seres-tanyán Az Öröm utca szélén, két ta­nya között tavalyi avar füstö­lög. Mellette zömök, sötét ru­hába öltözött, egyenes tartású férfi támaszkodik a vasvillára. A korát nem lehet kideríteni, mert fekete kalapját a szemé­be húzta. Áll moccanatlanul az újra visszatért, melengető ta­vaszi napsütésben. Távolról akár szobornak is nézhetné az ember. Vagy megkopaszodott, kiszáradt, vén fának a rügye­ző ágú fák között. Csak mikor az autó egészen melléje ér, biccenti a kalapjához jobb ke­zét. A tanyaiak embertisztelete ez a mozdulat, amely az erre tévedt idegennek is kijár. A magában élő ember sokkal in­kább tiszteli embertársát, mint a városi. Mikor az'autó elhalad mel­lette, nem fordul utána. Végzi a maga szabta dolgát: meg­piszkálja a villájával a füstöl­gő leveleket. Csak akkor szúr­ja földbe a sok munkától fé­nyes nyelű szerszámot, amikor az autó megáll a takaros por­ta előtt. — Seres Flórián — nyújtja a kapu előtt erős kezét, míg baljával egy gondolatnyit fel­jebb igazít fekete kalapján. Az arca pirospozsgás, rövidre vá­gott bajusza ősz. Tessékel be­felé a házba, nem kérdezi, ki­féle a vendég, s mi szél hozta erre. A tiszta szobában, ami leg-, elébb a szembe ötlik, a leg­újabb típusú Orion televízió, az Orilux. Pesten még egyet­len üzletben sem láttam ezt a készüléket Száz kilométert kellett utaznom azért, ki az is­ten háta mögé, a tanyavilágba, hogy megcsodáljam az Orion tv-család legújabb tagját. — Két hete vettük, a vil­lanybekapcsolás napján — mondja kérdezés nélkül. A fe­lesége még megtoldja: — Ak­kor vettük a frigidaire-t, a mosógépet, a centrifugát és a porszívót is. Otthagytunk vagy húszezer forintot a boltban. Készpénzben. ’ — Ha legalább tíz esztendő­vel ezelőtt kerülhetett volna rá a sor! — sóhajt hangosan em­bere. — Akkor talán tovább élvezhettük volna mindazt az áldást, amit az a vékony drót hozott el ide, a tanyára. — És mondja megint, kérdezés nél­kül: — Júliusban töltöm be 'a hetvenhatodikat... Közlékeny ember, mint álta­lában a tanyán élők: — Karán születtem. Tizen­négyen voltunk testvérek. Sem­mivel kezdtem, tizenhat holdat vittem a termelőszövetkezetbe. Kilenc éve nyugdíjas vagyok. Kapok havi 354 forintot. A két gyereknek ötven-ötvenezer fo­rintot adtunk az induláshoz. Hogy miből? Van három tehe­nünk, az havi átlagban kétezer forintot tejel. A disznó az éj­jel fiadzott három malacot. És aprójószág is akad a ház kö­rűi. Áz egy hold háztájiból hátszáz négyszögöl a szőlő, 'a többi kukorica meg vetemény. Negyvenöt éve élünk ezen a tanyán. Most, hogy a villany is ideért, két traktorral sem tud­nának elvontatni innen. Gyapjasék portája Mondják, a tanya világban ma már csak az öregek élnek. Két tanyával odébb azonban a gazda, Gyapjas József mind­össze harmincéves. A felesége huszonhét. Évike, a lányuk há­rom múlt, a kis Jóska gyerek pedig héthónapos. A porta itt szegényesebb, mint Sereséknél, de a fogadtatás ugyanolyan barátságos. — Karai ember vagyok — kínál hellyel a gazda, kicsi, szürke kalapját igazgatva a fe­jén. — A szüleim ma is benn élnek a faluban. Apám a Le­nin Termelőszövetkezet tagja, darálós az alakulás óta. Anyám tavaly lépett ki, az egészsége megromlott, nem bírta már a munkát a határban. Nyolc esztendeje enyém ez a tanya. Még katona voltam, amikor ki­alkudtam rá. Huszonnyolcezer forintba került. Tiszavárkony mellől, az egyik tanyáról hoz­tam asszonyt magamnak. Egy­két éve még gondolkodtunk rajta, hogy be kellene költöz­nünk a faluba, ott mégis csak könnyebb az élet, mint ide­kinn, de most már nincs az a pénz, amiért megválnánk ettől a tanyától. — Megígérte, hogy néhány héten belül megveszi a mosó­gépet — hagyja abba egy pil­lanatra a felesége a heti nagy­mosást. Reggel hétkor kezdte, most pedig már jócskán elha­rangozták a delet is, de még mindig nem készült el vele. — De az is lehet — mosolyog fér­jére sokat sejtetően —, hogy ez lesz életemben az utolsó teknős mosás. Húsvét a nya­kunkon, s az ünnep mindig hoz valami meglepetést. Ünnepnapon voltak egyszer színházban Budapesten is. Igaz, akkor még nem voltak meg a gyerekek. A gazda ki­adta a parancsot: pakolj, asz­szony, mert utazunk. S mire a fiatalasszony a meglepetés­től felocsúdott, már ott^ ült a Nemzeti Színház nézőterén. Ezt a nagy ajándékot a mai napig sem felejtette el. — Ha meglesz a mosógép, a televízió következik — tűnődik hangosan a gazda, mintha csak az asszonyának szólna a ter- vezgetés. Egy villanásnyi időre át is öleli a derekát, mintha csak tegnap tartották volna az esküvőt. Boldogok, pedig nem dúskálnak a földi javakban. A férfi a karai ÁFÉSZ-nál dol­gozott három éven át, éppen tegnapelőttig. Tavaly huszon­háromezer forint volt a jöve­delme. Most másként próbál­ja meg berendezni az életét. A villany ötezer-kétszáz fo­rintjába került. A rádió és a lemezjátszó háromezer-hat- százba. Felvállalt a tsz-től két hold kukoricát, nyolcszáz négy­szögöl cukorrépát és négyszáz négyszögöl takarmányrépát. És állást akar vállalni valame­lyik szolnoki gyárban. Szíve­sen lenne éjszakás is, napköz­ben jutna ideje a jókora kert­re, szőlőre meg a felvállalt földre is. — Ha soványában is vagyunk, nem érezzük hiányát semminek. És az iskola A márciusi napfürdőben ne­vetve rugdalódzik a modern, nagykerekű kocsiban a négy­hónapos Zsuzsa. Tágas az is­kola udvara, bőven jut hely a délutáni megszokott kocsiká­zásra. Anyuka ilyenkor pótolja a délelőtt elmulasztott anyai szeretetet. Anyuka délelőtt ti­zenegy másik gyereket tanít és nevel. Az anyuka: Sotonyi Ti- borné tanítónő. Ráckevéról, egy villanyfényes Duna-parti házból került ide a tanyára öt esztendővel ezelőtt, miután megkapta a diplomát. Állást kapott volna Ráckevén is, itt viszont lakás is járt hozzá. A szobákban remekbe ké­szült petróleumlámpák. Az egyik legalább százéves. Az al­ja Zsolnay-porcelánból készült. Ma már csak díszei a lakás­nak. A falakon olajképek, li­nómetszetek. A szignók szerint Fábry Zsuzsa készítette a ké­peket hat-hét esztendővel ez- _ előtt. Több közülük kiállítá- ’ son is szerepelt. Fábry Zsuzsa azonos Sotonyi Tibornéval. — Sajnos, a festésre ma már nem jut időm. Igaz, hogy mindössze tizenegy gyerek az osztályom, csakhogy ez a ti­zenegy tanuló egy elsősből, négy másodikosból, egy negye­dikesből, két hetedikesből és három nyolcadikosból áll. Na­ponta öt-hat óra áll a rendel­kezésemre, hogy valamennyi­vel foglalkozhassam. Most egyébként is kizökkentem a munkából, két napja tanítok csak újra. Az enyém ezalatt egyedül van a lakásban. Nincs, aki vigyázzon rá. Csak a szü­netekben jut időm, hogy be­benézzek hozzá. Vagy olyan­kor, amikor az osztály a tele­víziót nézi. Egy éve van már televíziónk. Hogyan tettünk rá szert? Anyám a Ganz-MÁ- VAG-ban dolgozik, bérelszá­moló. Meghallotta, hogy az egyik szocialista brigád televí­ziót akar vásárolni egy tanyai iskolának. Felkereste a brigá­dot: tud ő olyan tanyai isko­lát, ahol nagyon elkellene egy televízió. Hát- így hozták ki hozzánk tavaly április negye­dikén. A férjem technikus Szolnokon, az AFIT-nál. A fi­zetése kétezerkétszáz forint. Az enyém kétezerötszáz, és hozzá még havi négyszáz túl­óra. Három éve vettünk egy CA-s rendszámú Skodát. Meg van egy motorunk is. Általá­ban szombat-vasárnaponként hazgmegyünk Ráckevére. Már megszoktuk mind a ketten a tanyai életet. Tizenegyféle új­ságot járatunk, van rádiónk, a tanteremben televízió, több­re pillanatnyilag úgysem jut idő. Legfeljebb a házőrző ku­tyánkra. Dobbermann és ed­dig két diplomát szerzett a ki­állításokon. A közérzetünk jó, ne is legyen ennél soha rosz- szabb. és Kazáron pedig az ott­A nagykátai piacon A meleg, napsütéses Idő Nagykátán Is kicsalta a piacra az eladókat és a vásárlókat. Régen volt ilyen nagy kínálat zöld­ség- és gyümölcsféléből. (Foto: Gábor) elnyomott pária volt. Minden szabad­ság és joggyakorlás nélkül. Rámutat, hogy milyen hátra vagyunk maradva az Iskola és közegészségügy terén. Ez el­len akar á Tanácskormány tenni, amiért is, tekintve a nehéz feladatot, kéri a munkástanácsot, hogy hatható­san támogassa munkájával a mostani rendszert. Indítványok: Sólyom elvtáns indítvá­nyozza, hogy a több termelés érdeké­ben adják vissza a megbízható embe­reknek a vadászfegyvert, ragadozó álla­tok elpusztítása végett. Boday elvtárs jelenti, hogy ő már megtette a lépése­ket, de sajnos éppen akkor jött a já­rási rendelet, hogy a fegyvereket a já­rási székhely direktórumának át kell adni. Reichardt elvtárs a kártékony ál­latok pusztítását gyermekekkel véli megoldani, hogy küldjék őket fel a fára és rázzák le a fészkeket. Orbán Vincze tanácstag az indítványt elveti, mert a ta­nítóknak oda kell hatni, hogy a fa- és madárvédelemben a gyerekek segéd­kezzenek és ne pusztítsanak. Erre va­ló minden évben a madarak és fik napi­jának megünneplése. Kéri ezt úgy mó­dosítani, hogy a csősz végezze el a munkát, de csakis a nagyon kártékony madarakkal szemben. NYOLCADIK JEGYZŐKÖNYV Felvétetett 1919. július hó 14-én a munkástanács rendes gyűléséről. Pászti megyei tanácstag referál a megyei gyűlés lefolyásáról. Kijelenti, hogy előzőleg részt vett a járási ta­nácskozáson, hol hatvan mázsa gabo­nát kieszközölt a község részére és kéri a tanácsot, hogy azt őröltessék meg és adják úgy ki a nincsteleneknek. Beje­lentette Crkény írógépre vonatkozó igényét is. Pászti elvtárs indítványozza, hogy a községek egyesüljenek az élelmiszer közös elosztása végett. Az ügyben lép­jenek érintkezésbe a járással. Jelenti, hogy sajnálattal tapasztalta, hogy a me­gyei gyűlésen a megjelentek arról tet­tek tanúságot, hogy tudatlanok — kéri tehát a tanító elvtársakat, hogy nyissa­nak felvilágosító gyűléseket a község lakosai részére. Referál, hogy a me­gyén felszólalt, hogy a munkások kap­janak naponta fél liter bort. KILENCEDIK JEGYZŐKÖNYV Felvétetett 1919. június hó 23-án az Örkényi munkástanács rendes gyűlésé­ről. Boday elvtárs a gyűlést megnyitja és előterjeszti a sorozásra vonatkozó ja­vaslatát. Tegnap a járási székhelyre volt beidézve és ott határozott ígéretet kellett tennie, a sorozás végrehajtásáról és felkéri a tanácstagokat, legyenek ezen munkájában támogatói, mert el­lenkező esetben kénytelen levonni a koi.zekvenciákat. ö a sorozást végre­hajtja, aztán pedig lemond, mert nincs meg a bizalom irányában. Békési elvtárs kijelenti, .hogy a di- rectórium gyenge. Nem tud radikálisan intézkedni, azt viszont konstatálta, hogy az elnök a szegény néphez go­romba. Boday tisztázza a vádakat, kijelenti, hogy egy ízben goromba volt ugyan egy asszonnyal, de a kényszerűség vit­te rá, mert sértegették. A tanács igazat ad Boday elvtárs kijelentésének és ké­ri a sorozás további tárgyalását. Boday elvtárs újra felteszi a kérdést, hogy elfogadják-e a sorozásra vonatko­zó rendelet végrehajtását. Kéri a ta­nácstagokat, akik igennel felelnek jobbra menjenek, akik nemmel, azok balra. A tanács többsége igennel felel, miértis határozatilag kimondja, hogy az elnököt támogatja munkájában. Pétierffy vörösór parancsnok kéri a tanács tagjait, ho'gy a válságos napok­ban legyen a directórium éber és ké­ri az intézőbizottság tagjait, hogy na­plónként felváltva aludjanak a község­házán. TIZEDIK JEGYZŐKÖNYV , Felvétetett 1919. július hó 2-án a munkástanács rendkívüli üléséről. Boday elvtárs sajnálattal jelenti ki, hogy a múlt tanácsi gyűlésen bizalmat szavaztak a directórium tagjainak és most mégis olyan pletykák keringenek, ami sérti a directórium működését. Kijelenti, ha még egy Ízben is tudo­mására jut valami, ami a directórium tagjainak személye ellen irányul, úgy kénytelen lesz a lehető legradikálisabb intézkedéseket foganatosítani a rém­hírterjesztőkkel szemben és az izgató- kat módjában lesz a forradalmi tör­vényszék elé állítani. Az elnök előterjeszti az orvosi lakás Sürgős rendbehozataláról szóló költ­ségvetést, mely szerint a kőművesmun­ka 6 ezer korona, az asztalosmunka ezer korona, összesen 7 ezer korona szükségeltetik a lakatosmunka és a vá­lyog árán kívül. A tanács tagjai ki­jelentik, hogy nincs szükség vályogve­tésre, mert Pálóczi Horváth Istvánnak van elkészített vályoga. A tanács a tervet a költségvetéssel együtt elfogad­ja és elhatározza, hogy összeköttetésbe lép Pálóczi Horváth-tal a vályogvásár­lás ügyében. TIZENEGYEDIK JEGYZŐKÖNYV Felvétetett Örkényben 1919. augusz­tus 5-én a község egybehívott régi képviselőtestületi tagjainak gyűlésén. Pálóczi Horváth István úr előadja, hogy az előző nap folyamán a község­ben járt román katonai kiküldött meg­hagyása szerint a régi elöljáróságnak kell átvenni a község vezetését. TIZENKETTEDIK JEGYZŐKÖNYV Felvétetett Örkényben 1919. augusz­tus 14-én a községi elöljáróság ülése alkalmával. Majoros Andor jegyző jelenti, hegy a mai napon a kommunista uralom le- tüntével megérkezett és hivatalát átve­szi. Jelenti, hogy 1919. március 31-től — amikor a kommunizmus kitört — a járási főszolgabíró úrtói négy hét sza­badságot kért és kapott, tennie kellett ezt azért is, mivel a kommunista ve­zérek Boday Sándor, Vancskó János és a többiek ezt így kívánták. Miután a kommunista uralom alatt szolgálni nem akart, a külterületi és a szomszéd községi uraknál tartózkodott. Távolié­tében a vöröskatonák, a directórium két tagja, Bózsik András és Rakó Nán­dor, meg a többiek lakását feltörték, ott házkutatást tartottak. Különféle töltényeket és kardokat találtak, s mint ellenforradalmárt keresték. Sziguth Ede földbirtokos úrnál megtalálták, ágyából kihúzták és bekísérték a köz­ségházára, ahol inzultálták, becsukták. Az őrzéssel megbízott Péterffy Péter vörösőrparancsnok. volt csendőrórmes- ter és egy menekült jegyző segítségével sikerült megszöknie. Felvidéken, any­jánál várta meg a kommün bukását. Határozat: a községi elöljáróság egy­hangúlag meleg szeretettel fogadja tíz év óta áldozatosan dolgozó jegyző­jét. kijelenti, hogy hozzá ragaszkodik, s őt támogatja nehéz munkájában. TIZENHARMADIK JEGYZŐKÖNYV Felvétetett Örkényben, 1919. augusz­tus 19-én. vasárnap délelőtt kilenc órakor a községházán tartott népgyűlés alkalmával. Pálóczi Horváth István emelkedik szólásra: kijelenti, hogy a kommuniz­mus megbukása után a község ügyeit a régi hatóság veszi át. Megemlíti, hogy senki ellen bosszút forralni nem kell, a directórium tagjainak is meg kell bo_ csájtani, mert a községben nagyobb esemény nem fordult elő és ebben a di- rectóriumnák nagy része van. A kom­mun múltjáért a proletárdiktatúra zsi­dó vezetőit hibáztatja, merthogy az nem volt más, mint a zsidók harcza a keresztény világ ellen. Végül üdvözöl­vén a község népét, bizalmat, s reményt hirdetvén, az elöljáróság nehéz mun­kájához Isten áldását kéri. Záradékul a népgyűlés a Himnusz eléneklése után, „Megbünhődte már a nép, a múltat, s jövendőt...”, véget ért. TIZENNEGYEDIK JEGYZŐKÖNYV Felvétetett 1920 március 6-án a köz­ségi képviselőtestület rendkívüli ülése alkalmával. X’álóczi Horváth István jelenti a köz­gyűlésnek, hogy a Nemzeti Hadsereg részére saját részéröl 100 ezer koronát, az Örkényi lakosság részéről felaján­lott 50 ezer koronát átadta a fővezér­nek, Horthy Miklós nagyméltóságának, aki megható 6zavak kíséretében vette át a 150 ezer koronát. Lejegyezte: Szitnyai Jenő és Tamás Ervin A tanyavilágban, bármerre is járok, mindenütt csend és nagy-nagy nyugalom. És kimondhatatlan öröm, amit két héttel ezelőtt egyetlen, véget nem érő drótszál ho­zott el ide. A fényt — az emberibb élet lehetőségével együtt. Prukner Pál h t * a «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents