Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-16 / 64. szám
o 1972. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK i'«*» * f) HU. \ t I vVOriOP FÓKUSZ Bhutto moszkvai útja MOSZKVA hatalmas ország fővárosa, lakossága is, a világ is megszokta, hogy repülőtereire, pályaudvaraira szinte naponta érkeznek magas rangú külföldi személyiségek. Ezúttal azonban aligha túlzás azt állítani, hogy annak a vendégnek a látogatását, akit ma délutánra várnak a szovjet fővárosba, a szokásosnál is nagyobb érdeklődés előzi meg. EZ AZ ÉRDEKLŐDÉS, amely napok óta jól tükröződik a világsajtó kommentárjaiban, teljesen érthető. Zulfi- kar Ali Bhutto, Pakisztán 44 éves köztársasági elnöke rendkívül érdekes időpontban és nagyon fontos problémák megtárgyalására érkezik Moszkvába. Személye és útjának körülményei eleve biztossá teszik, hogy korántsem valamiféle protokolláris külsőségekben kimerülő látogatásról, hanem egyértelműen munka-utazásról van szó. A LÁTOGATÓ SZEMÉLYÉBŐL és a körülményekből az is következik, hogy a megbeszélések témája és esetleges eredményt messze túlnő a két ország önmagában is jelentős kapcsolatain. Ami Bhutto és a szovjet vezetők között elhangzik, vitathatatlanul kihat más országok, sőt egy egész neuralgikus térség jelenlegi és jövőbeni viszonylataira is. Moszkva pakisztáni vendége Viszonylag fiatal kora ellenére veterán politikus, akit — többek között — ENSZ-beli szerepléseiből is már régen jól ismer a nemzetközi közvélemény. Elődjével, Jahja Khan- nal számos lényeges kérdésben szemben állt, annak indiai- és bengál-ellenes politikáját viszont magas posztokon támogatta. UGYANAKKOR — bár korai lenne még bármilyen hosz- szabb távú következtetést levonni Bhutto rövid államfői tevékenységéből — bizonyos jelek úgy értelmezhetők, hogy az elnök hajlandó az országa számára kátasztrófával végződött politika okainak elemzésére és fontos következtetések levonására. Realisztikusnak látszó irányzatát számos belpolitikai intézkedése mellett a közelmúlt néhány külpolitikai lépése is érzékelteti. Moszkvában helyesléssel nyugtázták, hogy Bhutto megkezdte Pakisztán kapcsolatainak helyreállítását olyan szocialista országokkal, amelyekkel — valami furcsa, ázsiai Hallst«J'n-dokt- rina elvetélt kísérleteként — Bangla Desh elismerése miatt megszakította. E FOLYAMATNAK el kell vezetnie a térség realitásainak teljes elismeréséig, beleértve a Bangha Desh diplomáciai elismerését és az Indiával kialakítandó jóviszonyt. Csak így lehet béke Ázsiának ebben a fontos részében és van rá esély, hogy a moszkvai tárgyalások közelebb hozzák ezt a békét. _________________ DS A Floridai próba A floridai próbaválasztásokon a demokratapáirti elnökjelöltek közül a választókerületek 99 százalékának leadott szavazatai alapján — a várakozásnak megfelelően —döntő győzelmet aratott Wallace, a hírhedt fajgyűlölő alabamai kormányzó. Ez természetesen még nem jelenti, hogy a párt őt fogja jelölni az elnökválasztásokra, hiszen még 22 próbaválasztás van hátra. Wallace a szavazatok 41 százalékát szerezte meg, míg Humphrey, aki második lett, csupán 19 százalékot Jackson washingtoni szenátor 14 százalékkal lett a harmadik, Edmund Muskie, a „nagy vesztes” pedig a szavazatoknak csupán 19 százalékát tudta megszerezni. A próbavál-osztásán indulók közül Lindsay, Mogovem és Chisholm négy-hat százalékot kapott, McCarthy, Mills, Hart- ke és Yorty választóinak száma az egy százalékot sem érte éL Kusszein-terv - visszhanggal Husszein jordániai uralkodó — amint az várható volt — szerdán bejelentette a Hasemi- ta királyság átszervezésére vonatkozó terveit A terv a kővetkezőkben összegezhető. Az ország neve ezután Egyesült Arab Királyság lesz; közigazgatásilag két tartományra, Jordániára és Palesztinára oszlik. Palesztinához tartozik a Jordán folyó nyugati partja és mindazok a felszabadított arab területek, melyek lakossága csatlakozni kíván Palesztinához. Jordániához tartozik a Jordán folyó keleti partja. A két tartomány föderációban egyesülne. A központi főváros — csakúgy, mint Jordánia tartomány fővárosa, Amman lesz; Palesztina fővárosa pedig Jeruzsálem. A tervet a parlament elé terjesztik, amely annak megfelelően új alkotmányt dolgoz ki az ország számára. Husszein király beszéde mintegy 500 jordániai és cisz- jordániai vezető, előkelőség és újságíró előtt hangzott el. A király kijelentette, hogy a központi végrehajtó hatalom birtokosa továbbra is ő marad, munkáját központi kormányzat segíti. Egységesek lesznek a fegyveres erők, parancsnokuk a király. A helyi végrehajtó hatalmat mindkét tartományban onnan származó főkormányzó és a tartományból való minisztertanács gyakorolja. A központi törvényhozó hatalom továbbra is a nemzetgyűlésé; a helyi törvényhozó hatalmat mind Jordániában, mind Palesztinában néptanácsok látják el. Ezektagjait közvetlen, titkos szavazással választják. „Ez a terv — mondotta magabiztosan az uralkodó — szorosabbra köti a két párt közötti kapcsolatok szálait, s a mélyebb felelősségérzetre alapozza, a lakosság testvériségét és jövendő viszonyát.” A végrehajtás oly módon történik, hogy az kifejezze az Egyesült Arab Királyság népeinek nemzeti törekvéseit anélkül, hogy érintené a palesztin származású polgárok jogait a jordániai tartományban és a jordániai származású polgárokét a palesztin tartományban. A király beszédének elhangzásával egy időben haragos és vádoló hangú kommentárok hangzottak el az arab rádiók hullámhosszain. Bejrútban, ahol általában a legerősebben csapódnak le a különféle arab fejlemények által kiváltott érzelmi hullámok, a rendőrség — tüntetőktől tartva — körülvette a jordániai nagykövetség és az Alia légitársaság épületét. Az Egyiptommal rokonszenvező lapok — a Szaut al-Vruba és Husszein jordániai király palotájában ismertette rendezési tervét. az Al-Moharrer — „árulásról” beszélnek, illetve arról, hogy Husszein „átállt az ellenség táborába”. Az Al-Moharrer szerint a jordániai—izraeli alku az alábbiakat foglalja magában : Részleges izraeli kivonulás a nyugati partról. Harminchét félkatonai település stratégiai célokkal megmarad a Jordán folyó mentén. Az izraeli kivonulás után az egész térséget fegyvermentesítik. Az izraeli kivonulás után felszámolják a még megmaradt gerillasejteket. Hivatalos békeszerződéssel véget vetnek a hadiállapotnak és normális diplomáciai kapcsolatok létesülnek a két ország között. A jordániai kormány szóvivője erőteljesen cáfolta, hogy megegyezés jött volna létre Izraellel. Ennélfogva némely bejrúti megfigyelők úgy vélik, hogy a Husszein-tervet Jordánia tárgyalási alapnak szánja az Izraellel folytatandó „hoteltárgyalásokon”. A Husszein-tervnek egy további fejleménye, hogy szélső- jobboldali izraeli pártok — ugyancsak alkut gyanítva, de természetesen az arabokéval merőben ellentétes indítékokból — a parlament rendkívüli ülésének összehívását sürgették. Golda Meir miniszterelnök várhatóan csütörtökön nyilatkozik a kormány nevében a Husszein-tervről. MA Folytatódik a vietnami négyes konferencia Indokínai hadijeientések A Vietnamról szóló párizsi négyes konferencia küldöttségei megállapodtak abban, hogy csütörtökön megtartják a 146. ülést. A konferenciasorozat február 24. óta lényegében az amerikaiak szabotálása miatt szünetelt, akik különféle ürügyekkel lemondták a heti találkozókat. Egy ízben a VDK és a DIFK küldöttsége maradt távol az üléstől, tiltakozásul az amerikai légierő terror- bombázásai miatt Dél-Vietnamban a hazafiak egységei szerdára virradó éjszaka az év eddig leghevesebb rakéta- és tüzérségi támadását intézték a saigoni bábcsapatok számos támaszpontja ellen a fegyvermentes övezet közelében. A központi fennsíkon folytatódtak a nagyszabású ütközetek a népi erők és a saigo- niak között. A legkeményebb összecsapások saigoni közlés szerint a három indokínai ország határának találkozásánál és Kambodzsa keleti részén folynak. Az amerikai légierő B—52-es óriás bombázói éjszaka négy hullámban hajtottak végre szőnyegbombázásokat a fegyvermentes övezettől délre, ott, ahol a saigoni állásokat a heves rakétatámadások érték, azonkívül a Shau völgyében. Az indokínai hadszíntér legjelentősebb hadművelete ezekben a napokban a laoszi fővárostól mintegy- 125 kilométerre folyik, ahol a népi erők vasárnap óta egyre szorosabbra vonják az ostromgyűrűt Long Cheng, a Vientiane! kormánycsapatok elitalakulatának központi erődítménye körük Az APP szerda reggeli jelentése szerint a CIA által kiképzett és irányított zsoldosok már az utolsó védelmi vonalakban harcolnak. A bázis elvesztése komoly stratégiai hátrányba hozná a kormánycsapatokat. Ettől fogva ugyanis nem tudnák veszélyeztetni a stratégiailag fontos Kőedénysíkságot. Az OKPXIII.kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) mus útjának” nevezett —mutatott rá Longo. — Fő tartalmi jellemzői: a reformok, fő eszközei pedig a szövetségi politika, a találkozási pontok felkutatása más politikai erőkkel, amelyekkel együtt létrehozható a haladásban és a demokrácia fejlesztésében érdekelt valamennyi réteg nagy, közös mozgalma. Longo ezt követően élesen támadta a kereszténydemokrata pártot, amely a konzervatív erők szolgálatában minden eszközzel a dolgozó osztályok megosztására törekszik. Longo keményen elítélte az újfasizmus feléledését, és hangoztatta: a köztársaságnak és intézményeinek érvényesíteniük kell az alkotmány fasisztaellenes rendelkezéseit. Longo szembeszállt azokkal, akik az OKP szövetségi politikáját a háború utáni évek „népfrontpolitikájával”, a frontizmussal azonosítják. „Ma ennél messzebbre tekintünk. Ettől nagyobb céljaink vannak” — hangoztatta Longo, megerősítve Berlinguemek a hétfői beszámolóban elhangzott kijelentését, hogy az Olasz KP célja nem a középbal kormányzatba való beilleszkedés, hanem annak felváltása egy új, demokratikus kormánnyal. Longo végül súlyosan megbélyegezte annak az egységbontó és kommunistaellenes csoportnak az elhatározását, amely „önálló szervezetként jelentkezik a választásokon, és amelynek a burzsoá sajtó hatalmas reklámot csinál”. Kifejezte meggyőződését, hogy ez a próbálkozás vereséget szenved. Longo azzal zárta beszédét, hogy a párt vezetését átvevő új nemzedéket méltatta, amely nemzedék a párt életképességének és erejének bizonysága. A szerdai munkanap jelentősebb felszólalásai közé tartozott még Luciano Lámának, a CGIL főtitkárának és Gian- carlo Pajettának, az OKP Politikai Bizottsága tagjának felszólalása Lama hangoztatta a szakszervezeti egység megvalósításának fontosságát. Pajetta rendkívül éles, kemény hangon ítélte el a baloldal megosztására törekvő szélsőséges csoportok tevékenységét — elsősorban a Manifesto- csoportot. (Ö volt az első a kongresszuson, aki a Maaifestóról a név említésével beszélt.) Pajetta rámutatott, hogy ez a csoport objektiven a jobboldali konzervatív erők érdekeit szolgálj au A külföldi pártok képviselői közül szerdán a Francia Kommunista Párt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front és a Német Szocialista Egységpárt képviselője beszélt. Olasz provokáció A Rudé Právo, Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi lapja szerdán kommentárt fűz ahhoz, hogy az olasz hatóságok kémkedés vádjával kiutasították Rómából Milos Dispivát, a csehszlovák nagykövetség első titkárát. Mint a tények tanúsítják, mesterségesen összetákolt és teljesen megalapozatlan Vádról van szó. Olaszország bizonyos ’ reakciós köreinek sikertelen provokációjáról, amelynek célja, hogy a választási kampány során eltereljék a közvélemény figyelmét az országban dúló éles belpolitikai válságról. A Rudé Právo hozzáteszi, hogy az olasz hatóságok hasonló eljáráshoz folyamodtak Lengyelországgal és Bulgáriával szemben is. A szocialista országok diplomatái ellen irányuló provokációk a parlamenti választások előtt felszított kommunistaellenes kampányba kívánnak bekapcsolódni. JAPÁN ÁTÉRTÉKEL Versenyfutás a kínai piacokért első számú tőkés partnere, és a nagy volumenű japán nyersvas-, acél-, valamint gépexport a kínai iparosítás legfontosabb külföldi forrása. Ezért vélekedtek úgy Tokió vezetői: ha az Egyesült Államok egyszer változtat Kína-politikáján, akkor a játszmában Japán kapja a megtisztelő közvetítő címet. Tévedtek. Nixon — képletesen szólva — a fejük fölött Pekingig ugrott. És ez még a nixoni gazdaságmentő intézkedéseknél a yennek az amerikaiak által kiikényszerített drasztikus felértékelésénél is drámaibb hatással volt Tokióra. Szadal Kha?túmban N'meri az anya-nya megállapodásról Huszonnégy órás hivatalos látogatásra szerdán Khartúm- ba érkezett Anvar Szadat, Egyiptom elnöke. A repülőtéren Nimeri elnök, a köztársaság alelnökei, a kormány tagjai, a Szudáni Szocialista Unió vezetői fogadták. Szadat Khartúmban vendéglátójával, Nimerivel tárgyal majd. A szudáni tábornok-elnök egyike volt a Tripoli Charta aláíróinak, de 1971 nyara óta fokozatosan eltávolodott az ebben az okmányban meghirdetett föderációs törekvésektől. Egyébként N.imeri elnök, miután visszatért a „megbékített” Dél-Szudánból, kedden egy khartúmi tömeggyűlésen szólalt fel. Kijelentette, hogy a dél-szudáni lakosság teljes mértékben elégedett fegyveres szervezete, az anya-nya és a khartúmi kormány nemrég aláírt megállapodásával, amely — mint ismeretes — önkormányzatot biztosít a négerlakta három déli tartománynak. Az elnök ismertette, hogy a fejlett északi tartományok hogyan osztják fel egymás között a déli tartományok megsegítését, ki kinek segít. A fő feladat most az, hogy a déli menekültek visszatérhessenek otthonukba, utak épüljenek, munkaalkalmak jöjjenek létre —, mondotta a szudáni államfő. Amikor Nixon elnök Boeing—247-es különrepülőgépe fel- emelkedett a sanghaji repülőtér betonjáról, s visszaindult Washington felé, „egy házzal odébb”, Tokióban Szato miniszterelnök sietve, látványosan rúgta fel a japán uralkodó körök hivatalos Kína-politikáját. Igaz, egy héttel korábban az amerikai elnök pekingi fogadtatásának televíziós közvetítését figyelve Szato még gúnyos rezignáltsággal jegyezte meg:, És még ezt nevezte az évszázad eseményének”. Persze, a rossznyelvek szerint legszívesebben a televízió másik, képzeletbeli csatornájára váltott volna át, amelyen saját magának pekingi fogadtatását nézte volna végig. Mindenesetre ez a hét elég volt ahhoz, hogy az „atyai patrómust” követve, Japán kijelentse: Kína egyedüli törvényes kormányának a pekingi kormányt tekinti, Tajvan pedig a Kínai Népköztársaság része. Al amerikai-japán versenyfutás amelynek körvonalai az elmúlt évben egyre jobban kirajzolódtak, új szakaszához érkezett Ügy jellemezhetnénk: a „versenyzők” sötét alagútból most reflektorfénybe kerültek. A második világháború óta Nippon az egyoldalú amerikai orientációt követve, az amerikai „nukleáris ernyő” alá bújva, a gazdasági virágzásra összpontosít Tokió az amerikai stratégák terveiben a kínai forradalom győzelme és az Egyesült Államok koreai agressziója óta az „első számú ázsiai szövetséges” jelzőjét kapta. Az 1960-ban megkötött, majd meghatározatlan időre meghosszabbított amerikai— japán biztonsági szerződés lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok megőrizze katonai pozícióit a szigetországban. Az amerikai politika iránti hűség tükröződött a Tajvannal megkötött békeszerződésben is. Ugyanakkor az alapvetően exportra épülő japán gazdaság vezetői nem hagyhatták figyelmen kívül a szomszédos hatalmas kínai piacot. Japán és Kína politikai viszonya igen rossz. A viharos felszín alatt azonban virágzó kereskedelem folyik. Ennek értéke évről évre emelkedik, s tavaly már megközelítette a 900 millió dollárt. Japán négy éve a kínai Népköztársaság Az amerikai—kínai kapcsolatfelvétel már nem is a távoli jövőben azzal fenyeget, hogy új, minden eddiginél erősebb gazdasági ellenfelek jelennek meg Japán kínai piacán, a Wall Street urai. Nyilván ez a félelem diktálta azt a február végi tokiói döntést, miszerint a magáncégeknek engedélyezik állami hitelek Igénybevételét a Kínával folytatott kereskedelemhez. Sőt Kína bármikor igénybe vehet a tokiói állami export-import banktól hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket is a japáni vásárlások finanszírozására. A „nemes gesztusnak” ugyanakkor van egy másfajta következménye. 1964-ben Josi- da, akkori kormányfő — az úgynevezett Josida-levélben — megígérte Tajvannak, hogy az export-import bank pénzeszközeit nem használják fel a kínai kereskedelemben. A mostani döntés e levelet és ígéretet ad acta tette. A döntéssel Tokióban, nemcsak Kínában bókoltak, hanem Tajvanra is ütöttek. Tokiói üzleti körökben úgy vélekednek, hogy Peking addig nem folyamodik hitelért, amíg a Josida-levelet nem nyilvánítják hivatalosan is semmisnek. De valószínű, ez a lépés sem várat sokáig magára. Ami a legfontosabb kérdést, Tajvant illeti, a japán vezetőket lényegében felmentette szerződéses kötelezettségeik alól az, hogy Nixon, ha felemás módon is, lemondott a Csang Kai-sek- rezsimről. Japán olyan helyzetbe került, hogy megelőzve az amerikaiakat, bármelyik pillanatban rendezheti államközi kapcsolatait Kínával. Most már csak Pekingen múlik, melyik ve- télytársat részesíti előnyben. Magas rangú japán vezetők minden eddigi kísérlete sikertelenül végződött. Csou En-laj még tavaly év végén kijelentette: addig nem hajlandók tárgyalni a japán kormánnyal, amíg Szato a miniszterelnök. A politikus megbízatása az idén lejár. S ha valóban ez döntené el a versenyfutás kimenetelét, nem valószínű, hogy az oly nagy hatalmú. k'?-v®‘1“n befolyással bíró japán üzleti világ sokáig késlekedne feláldozni bizalmi emberét egy megfelelőbbel. Zalai István Marcos felesége Moszkvában Imelda Marcos, A Fülöp-szi- getek elnökének felesége a moszkvai Kreml világhírű műemlékeivel ismerkedett. k k
