Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
1972. MÁRCIUS 15.. SZERDA A gyomot is elpusztítja Kedden a Technika Házában kiosztotta pályázati díjait a Budapesti Vegyiművek. Az új növényvédő szerekkel kapcsolatos legeredményesebb kutatásokat és üzemi kísérleteket jutalmazták. A kutatás pályázói közül első díjat nyert Balogh Sándor, aki a Gabonil elnevezésű új gyomirtó szerét vizsgáztatta. Ez a vegyület elpusztítja a hagyományos növényvédő szereknek már ellenálló gyomokat is. Az üzemi kísérletek első helyezettje dr. Péter István, aki a Wuxál elnevezésű nit- rogén-foszfor-kálium, mikroelem és hormonhatású anyag tartalmú lombtrágya hatását vizsgálta. 1971. augusztus 1. jeles dátum volt a 3400 lelket számláló Tápióbieske életében. Illés István tanácstag körzetével ezen a vasárnapon kezdte meg a tervezett községi művelődésiház-építkezéshez a fakitermelést. A „Tegyük szebbé lakóhelyünket” mozgalomban ugyanis ez a körzet is felajánlotta munkáját. A falu lakói 1971-ben öszszesen 600 napot áldoztak községükre. — A művelődési igény egyre nőtt, de megfelelő intézményünk nem volt — mondotta Hajdú Gergely vb-elnök. — A mozihelyiségünk is olyan, hogy a film rajongói inkább Nagykátára járnak. A kisközség tanácsa nem sok pénzzel rendelkezik, a művelődési ház pedig legkevesebb 2 millió forintba keFOLYAMAT, AKADÁLYOKKAL Ami a könnyűben nehéz A nők helyzete a kistarcsai íés íísfónéban Éppen pártvezetőségi ülés van, és épp a munkaerőhelyzetről, a krónikus létszámhiány csökkentésére tett — csaknem eredménytelen — intézkedésekről számol be az igazgatónő a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában, amikor keresem. Arról kívánok érdeklődni, mit tett a gazdasági és pártvezetöség a párt Központi Bizottsága határozatának végrehajtásáért, a dolgozó nők helyzetének javításáért. Gondok a bérezéssel A kívülállónak szinte hihetetlenül hangzik, micsoda gondokat okozhat a termelésben tíz-húsz ember hiánya is, avagy ellenkezőleg: mekkora öröm, hogy Detkről néhány új munkásnőt sikerült szerezni! — Aki ismeri a textilipar műszaki színvonalának gondjait, a bérezés és a rendelésállomány problémáit, talán el sem hinné, mekkora anyagi-szellemi erőket fordítunk a munkaerő megtartására, a munkakörülmények javítására, szociális berendezésekre, munka- és egészségvédelemre — mondja később Werner Jánosné igazgatónő. — Nálunk a dolgozók egészségének védelme, a munkakörülmények korszerűsítése jóformán egyet jelent a dolgozó nők helyzetének javításával, hiszen a munkáslétszám hetven százalékát a nők teszik ki. A pár (Határozat ezért nem ért bennünket készületlenül: addig is megtettük a magunkét, ezután is ez a szándékunk. Sajnos, vannak olyan problémák, amelyeknek orvoslása csak országos intézkedésekkel, sőt bizonyos elavult rendelkezések megváltoztatásával lehetséges. Kimondatlanul is tudom: mindenekelőtt a bérezési problémákra céloz. Arra az áldatlan helyzetre, hogy a 25 évvel ezelőtt elfogadott bérezési elvek a nők munkabérét csupán kiegészítő keresetnek tekintették a férj — a családfő — jövedelme mellett. E szemlélet elavultságát felismerve, a kormány 1968 óta bérpreferenciával igyekszik csökkenteni a textilipar bérezési színvonalának elmaradottságát más iparágakéhoz képest. Ki a szakmunkás? Tisztázatlan és rendezésre vár a szakmásítás kérdése is. Az orsózó, motringoló, kettőző, cérnázó, fonó munka — nem számít szakmának. Ha húsz évig űzik — akkor sem. Megszerezhető ugyan a szakmunkás-bizonyítvány, de milyen feltételekkel? A rendelet szerint textilipari szakmunkás csak az lehet, aki nyolc általános iskolai végzettséggel és hároméves szakmai gyakorlattal rendelkezik, negyvenévesnél fiatalabb, és kétéves szakmásító tanfolyamot végez — munka után —, melynek 104 órás elméleti tananyagából eredményes vizsgát tesz. — Ebben az esetben megilleti a szakmunkás cím és vele az ötszázalékos béremelés — mondja Gombos Sándorné, a gyár személyzeti vezetője. — Munkásnőink zöme vidékről jár be, három műszakban dolgozik. Mivel oktatógárdát és tantermet az iparág csak Budapesten tudott Diztosítani, tanfolyamra a fővárosba kellene járnia hetenként kétszer négyórás foglalkozásokra. Ez olyan megterhelést jelent, hogy az asszonyok azt mondják: „Inkább ráhajtunk, aztán teljesítménybérben tanfolyam nélkül is megkeressük azt az öt százalékot!” Sajnos, igazuk van. — Mi lenne az ésszerű megoldás a szakmásítás kérdésében? A gyár vezetői szerint ötévi szakmai gyakorlat és némi elméleti képzés, illetve tizenöt évi gyakorlat után automatikusan meg kellene adni a szakmunkás-bizonyítványt és a béremelést. Kell a pótlék is — A harmadik nagy gondunk: a három műszak. A jelenlegi műszaki-termelékenységi színvonal és költségek mellett a textilgyárak csak három műszakban képesek gazdaságosan üzemelni. A párthatározat nyomán mégis elhatároztuk, hogy a több gyermekes anyákat — kérésükre — mentesítjük az éjszakai műszak alól. Csakhogy senki sem mond le szívesen arról a többletkeresetről, amit az éjszakai pótdíj jelent! Nem is jött ilyen kéréssel senki. — A bérezés, a szakmásítás és a három műszak gondjai csakugyan országos intézkedéseket is igényelnek. Mi az viszont, amit a gyár maga megtehet az asszonyokért? — Dolgozóink évente két alkalommal 40—50 százalékos árkedvezménnyel vásárolhatnak saját termékeinkből: 1,5 —2 kilogramm fonalat és hat méter szövetet. Nagy gondot fordítunk a családos üdültetésre: ötödik éve bérelünk egy négyszobás villát Siófokon, ahol egy időben három család és egy házaspár — összesen 13 személy — üdülhet. A vállalat gyermeküdülőjéből 33 forintért egész napi ellátást is biztosítunk. Második éve külföldi csereüdülésre is van lehetőségünk: tavaly öt család nyaralt Szlovákia legszebb vidékén, a Nagy-Krivan lábánál. Nagy segítség az önköltségi áron hazavihető ebéd is. Két fogás a hozzátartozóknak 8,40 forintért, a gyár dolgozóinak 4,50 forintért. Sok dolgozó asz- szony az üzemi konyhára küldi ebédelni iskolás gyermekét. — Anyagi lehetőségeinkhez képest állandóan törekszünk a munkakörülmények javítására. Az idén az NDK-ból 13 darab cérnázógépet, Lengyelországból négy kettőzőt vásárolunk. Az új cérnázóüzemben épülő 150 személyes fürdőn-óltözőn kívül 1 milliót költünk a régiek bővítésére, korszerűsítésére. Dolgozóink egészségére az üzemorvoson kívül bőrgyógyász és nőgyógyász is ügyel. A 4/1966. sz. MüM. rendeletnek megfelelően megjelöltük azokat az egészségre ártalmas vagy fizikailag megerőltető munkaköröket, amelyeket — biológiai adottságuknál fogva — nőknek nem tanácsos betölteniük. Ennek betartását rendszeresen számon kérjük. Üzemünkben — egy-két kivételtől eltekintve — nők és férfiak nem töltenek be azonos munkakört. Ilyen kivétel egy női üzemvezető és néhány csoportvezetőnő. Valamennyien megkapják a munkakörük szerint járó — férfiakéval azonos — bért. Ezt fenntartás nélkül elhiszem, hiszen ez a gyár kivételes helyzetben van: 12, legmagasabb beosztású vezetője közül öt — az igazgató, a munkaügyi, a meó-csoportvezető, a szállítási diszponens és a személyzeti vezető — nő. Vannak tehát, akik örködnek a nők egyenjogúságán. Nyíri Éva Megszűnik az első külfejtés Az ecsédi külfejtés a magyar szénbányászat történetében úttörő jelentőségű volt. Itt döntötték meg annak idején azt a téves nézetet, hogy szenet csak mélyfejtéssel lehet bányászni. Most a szénvagyon kimerülése, illetve gazdaságtalan fejtése indokolja az első magyar külfejtés megszüntetését. 1973 márciusáig tart még a munka Ecséden. A bánya dolgozóit Gyöngyös- visontára helyezik át. rül. Tíz évig gyűjthetnék a pénzt, hogy fölépíthessék maguknak. így született meg a fölhívás. Ennek nyomán még a 70 éves Hegedűs András is jelentkezett. 200 forintot adott, hogy legyen művelődési ház. Más is akadt, aki idős kora miatt Hegedűs példáját követve, pénzzel járult hozzá a munkálatokhoz. Augusztus 1 óta minden vasárnap építkeznek, a tél beálltáig így készült el az alapzat. Most, hogy tavaszodik, folytatják a munkát a falak felhúzásával. Az egyéni támogatáson kívül segítséget kaptak a tsz-től, ők adták a betonkeverő gépet, a tápiószentmártoni ÁFÉSZ pedig, amelynek ellátási körzetébe tartoznak, fuvart adott díjtalanul, és gondoskodott az építési anyag beszerzéséről. A tervidőszak végére talán megnyitja kapuit a korszerű művelődési ház. A 220 férőhelyes színház- termen kívül itt lesz a könyvtár, a különböző klubok. A várakozás így már köny- nyebb, azért a „csoda” is elkelne Tápióbioskén, ahogy a község vezetői mondják. A csoda, amely a földi hivatalok, intézmények „odafigyeléséből” születhetne meg. Nemzetközi épí.őgép-kiáiiíiás Az építőipar hatékonyabb munkájának, a gépesítésnek támogatására a Nikex és a Hungexpo nemzetközi építő- és útépítőgép-kiállítást rendez március 24-től 28-ig a Városligetben, a BNV főterén. NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK szerint az egész világon nő a kereskedelmi tevékenység fontossága. . Bár újabb és újabb eladási formák kerülnek előtérbe, nagyobb szerephez jutnak a gépek, az eladó-vásárló kapcsolatot még sem lehet megkerülni. Hazánkban a hatodik ötéves terv végére az összdol gőzök közül, a jelenlegi nyolc helyett, legalább tizenkét százalékra — ami 180 ezer fős növekedést jelent — emelkedik a kereskedelmi alkalmazottak száma. A növekedés üteme nem lesz egyenletes. Mások lesznek az igények Budapesten az élelmiszerszakmában és másoúc vidéken, a kisebb falvakban. Egy azonban már most biztos: ha nem tesznek meg mindent a jelenlegi helyzet megváltoztatására, a munkaerő-utánpótlás gondjai tovább növekednek. Az állami kereskedelemben, a legutolsó felmérés szerint, 1970-ben a dolgozók háromnegyede munkahelyet változtatott. Legfontosabb, legmunkaigényesebb ágazat az élelmiszer-kiskereskedelem, és innen a legnagyobb az elvándorlás. Köztudott, hogy — eltekintve a pedagógusoktól — a kereskedelemben dolgozik a legtöbb nő. Magától adódik, hogy sokkal több figyelmet kellene fordítani a gyermekintézményekre, a munkahelyek higiéniájára, gépesítésére és légkörére. Mivel lehetne ezt a pályát vonzóbbá tenni? Nagyobb energiát kell fordítani a fiatal generáció megnyerésére, nevelésére Meg kell velük szerettetni a szakmát, még akkor is, ha a vezetőnek a velük való egyéni foglalkozás sok munkával jár. Hazánkban még eléggé ki nem használt lehetőség a részmunkaidőben Velő foglalkoztatás. Nemcsak 6ok szociális probléma megoldását, hanem, ügyesen variálva, óriást könnyebbséget is jelentene. Csúcsforgalomban ezrek állnának a pult mögé. Ma még nem veszik eléggé figyelembe, hogy éppen ők, a kisegítők fogadják a vásárlók rohamát, tehát nagyobb intenzitással kell dolgozniuk. Gyakran nem a lakóhelyükhöz legközelebb foglalkoztatják őket, vagy nem adnak rá lehetőséget, hegy a részmunkaidőt ne elaprózva, hanem — akár több szabadnap beiktatásával — egész naposán szervezzék meg. ELÖBB-UTOBB ELKÖVETKEZIK az az idő, amikor a belkereskedelemnek is alkalmazkodnia keli a más szakmákban már bevezetett munkaidő-csökkentéshez. Az áruellátásnak, az eladásnak alkalmazkodnia kell a több szabad idővel rendelkezőkhöz, n eg kell változtatnia az üzletek nyitvatartási idejét Ugyanakkor a kereskedelmi dolgozók is igényt tartanak a több szabad időre. Ha ezt az ellentmondást nem oldják meg, még többen választanak olyan munkakört, ahol már élhetnek a kedvezőbb lehetőséggel. Segétséget csak a termelékenység növekedése hozhat. A bérek és a jövedelmek körül sincs minden rendben, A tavalyi új besorolási rendszer már érezteti kedvező hatását. azonban általános fellendülést még nem hozott. Indokolatlanul alacsony maradt a nagykereskedelemben dolgozók egy részének a fizetése. és még a kereskedelemhez viszonyítva is, lassúbb a vendéglátásban és az idegenforgalomban dolgozók jövedelememelkedése. Nincs kialakult - mérce, amivel mérhetik a jó és a gyengébb munka közötti különbséget, a gazdag helyismeretet, a szakmában töltött éveket. A GONDOK, A TENNIVALÓK már netn is az ajtón kopogtatnak, beljebb léptek. Szerencse, hogy széles körű szakértői gárda elemzi az okokat, mérlege l a segítés módját. Intézkedések vannak születőben, amelyek simábbá teszik majd a világ - egyik" 'legrégibb pályáján elindulok útját Komáromi Magda Út a pokolból 2. Jó dohánytermés volt azon az éven. Egymást érték a parasztszekerek a beváltában. A minőséggel sem volt különösebb baj. Egy-két vidéken volt csak jégkár, de még kezdeti időben, tehát kiheverték a levelek. Nagy sárga kötegek özöne zsúfolódott a pajtákban. Es bizony két minőség között lényeges volt a különbség forintban. , Az egyik dohányátvevő Ko- rompai volt. Nagyon vigyázott mindig, hogy a legkisebb szabálytalanság se forduljon elő. Azt látta, hogy az igazgatóhoz gyakran bemennek a parasztok és dupla mosollyal jönnek ki tőle. Egyre világosabb lett Ko- rompai előtt, hogy az igazgató nem valami tisztességes ember. S ez felháborította. Persze az igazgató nem hagyott sohasem nyomot, vagy legalábbis olyat nem, amely biztosan meggyőzte volna feltevéséről. Természetesen többé-ke- vésbé minden ember maga irányítja a saját sorsát. — Majd lebukik egyszer — gondolta Korompai. Aztán az jutott eszébe, hogy ma megint összeül a kártyaparti. Lényegében hülyeség. Az ember hol vészit, hol nyer. De inkább veszít. Aztán olyankor hallgathat otthon az asszonytól. A múlt héten négyszázat veszített. Ami igaz, az igaz, mindkét gyereknek cipőt kellett volna venni. Majd lesz __ Üg y még nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Csak... Igen, kártya nélkül még meglenne, de a bor... Ez is marhaság. Marhaság, marhaság, de akkor minek él az ember, ha mindent megvon magától. Gondolatban számolgatni kezdte. — Igen. Tíz éve. Mindennap elfogy a fél liter. Van amikor a liter. Persze délután, munka után is... Szóval sokba kerül. A pénz meg kevés. Kevés és folyik. Este a barátjánál összeült az ultiparti. Piszok rossz volt a lapjárás. Korompai szüntelenül veszített. Közben ittak. Erősen érezte a spiccet, de kitartóan koccintgattak, amíg a lapot osztották. Korompai egymásután játszotta az ultikat és a betliket. El is vesztette őket. Hatszáz forint volt nála, amiből még egy huszas lapult a levéltárcájában. Reménykedett, hogy majd megfordul a lapjárás. Szégyellt felállni és abbahagyni. Minden pénze elfogyott. Kölcsön kért kétszázat. Egy óra múlva ebből sem volt egyetlen vas sem. Felállt. Imbolygóit. Erős volt a villanyfény. Vakította. — Nekem mára elég — mondta. Hazaindult. Nem akart későig maradni, sietett. Már előre izgult, hogy Magdi megint számon kéri. Hazudni meg nem akart. Tíz év alatt néhányszor hazudott neki, de jelentéktelen dolgokban. Azok megbocsáthatok. Magdi még nem feküdt le. Tizenegy óra volt. A gyerekek már aludtak. Amikorra benyitott az ajtón, teljesen ki is józanodott. Bántotta a veszteség. Most mérte fel igazán: sok volt az a nyolcszáz forint. Kettővel tartozik. Majd megadja. Meg. Ez becsületbeli dolog. Hamar lefeküdtek. Korompaival kettőt fordult a szoba, aztán elaludt. Reggel fáradtan ébredt. Sietni kellett, hogy el ne késsen a beváltából. Elsőnek jómódú parasztember jött három kocsi dohánnyal. Korompai kiment a hídmérleghez, hogy átvegye. Mielőtt még szemügyre vette volna a szállítmányt, a paraszt az egyik szekér mögé hívta és megszólalt: — Tudja-e, hogy járt az egyszeri néma ember? Korompai nem értette a paraszt célzását, csak a raffinált, csűr-csavaros beszédre lett figyelmes. — Szóval úgy járt — mondta a paraszt —, hogy nem beszélt és ezért megtelt a zsebe! Jóformán ki sem mondta a varázsigének szánt szavakat a gazda, ellenállhatatlanul Korompai zsebébe nyomott valamit. A kis csomag égetett. Ordítani akart, le akarta gorom- bítani a parasztot, de megszédült és nem jött a torkára hang. Zsebébe nyúlt. Első tapintásra érezte; pénzköteg. A dohányt átvette, mind első osztályú minősítést kapott. Délután, amikor hazafelé ment a hosszú vadgesztenyés fasorban szüntelenül az járt eszében, hogy lényegében tolvaj lett. Először tépelődött. aztán felmentést keresett. „Csak én ne tegyem? Az igazgatónak lehet? Minden embernek egy élete van... Ha nem kell szegénynek lenni, akkor miért legyek az? Különben is? ...” Megrémült a gondolattól, amikor eszébe jutott, hogy a mai napon belépett a bűnözők sorába. Ettől félt. Félt a szégyentől és a megalázottságtól. Arra gondolt, előveszi a pénzt és meggyújtja, s akkor ismét megtisztul. A Rézfácánhoz ért. Életében egyszer volt ebben a kocsmában. Most ellenállhatatlanul belépett az aitón és a belső terem felé indult. Kocsis, az adóügyi előadó ült az egyik asztalnál, előtte fröccsös pohár. Korompai megörült, amikor meglátta. (Folytatjuk.) i TAVASZODIK, FOLYTATJÁK Nagy szívű kisközség a Tápió mentén GONDOK A KERESKEDELEMBEN VINCZE GYÖRGY:
