Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-14 / 62. szám

etil UCCUI 1972. MÁRCIUS 14., KEDD &űrlap Segít a Váci Kötöttárugyár Új üzem Pásztón Pásztón és környékén jelen­tős szabad női munkaerő van, amelyet csak , másutt levő üzemekben tudnak foglalkoz­tatni. Ezért született meg az a gondolat, hogy a Budapesti Közlekedési Nyomda nagyobb üzemet épít a községben. Az üzem épül — és közben gaz­dát cserélt. Gazdasági okok miatt a budapesti nyomda­vállalat lemondott a közel húszmillió forintos beruhá­zásról és átadta azt a Váci Kötöttárugyárnak. Nem ismeretlen cég Nóg- rád megyében a „Kötött”. Kazáron már működik egy há­romszáz fős konfekcióüzeme és Tordason, a volt bánya­épület átalakítása után szin­tén több mint száz nőt tud­nak majd foglalkoztatni. — A negyedik ötéves terv textilipari rekonstrukciója a Váci Kötöttárugyárnak azt a feladatot adta, hogy mind több korszerű, olcsó alsó- és felső- ruházati terméket készítsen. Hogyan valósul meg ez a program? — kérdeztük Simó Pált, a Váci Kötöttárugyár műsza­ki-gazdasági tanácsadóját. — Vácott már kevés a mun­kaerő, Budapest vonzási kör­zete nagy és Vácott is erős a konkurrencia. Bővültek a gyárak és az emberek kere­seti szempontból mindig a legjobbat választják. — Milyen terveik vannak a most megvásárolt pász­tói üzemmel kapcsolat Dán? — Két részre osztjuk a pász­tói üzemet, , szabászatra és kötőrészre. Hatvan körkötőgé­pet vásároltunk, főleg Cseh­szlovákiából. Megkezdődött a szabászok betanítása. A váci központi üzemben jelenleg húszán ismerkednek a szabá­szat különböző fogásaival, s ott képezik ki a segédműveze­tőket és művezetőket is. Az új pásztói üzemcsarnok 3500 négyzetméter alapterületű. A Vácv Kötöttárugyár két új beruházásával nagyban segíti a könnyűipar fejlődé­sét Nógrád megyében. Három üzemükben az év végére már mintegy ezer ember dolgoz­hat. Koppány György Nyolc hét a tanulási idő a szabászatban. Koczka Julianna és Pásztor Katalin Mátraszőllősről a váci központi szabászat­ban, Roller Jánosné segítségévei, tanulják a munka fogásait. Az utas sem angyal A VA G Y kettőn áll a vásár Igen, kettőn áll a vásár. Ha csupán az egyik fél nem akar valamit, már nincs üzlet, nincs megállapodás, és sokszor még békesség sincsen. Igaz, át­vitt értelemben, de ugyanez vonatkozik az autóbuszközle­kedésre is. Nem egy esetet hal­lunk a buszvezetők némelyik „húzásáról”. Sok közülük mindmáig emlékezetes, s egy- egy faluban közszájon forog. Ezt meg ezt csinálták ekkor, meg akkor, nincs azok között egy rendés ember sem — mondják! Az utasok „bűnlistája” A fentiekre csak ennyi a felelet: van köztük rendes ember, sőt, o többségük az. A kalauzok zöme is becsü­letes, tisztességes dolgozó. Ha ők elkövetnek valamit, legyen az akármilyen apróság is, na­gyon megjegyezzük, a szí­vünkre vesszük, s ha nagyon a szívünkre vesszük, még írunk is égy mérges hangú panaszos levelet. De kinek írjon az autóbusz személyzete, ha ne­tán az egyik utas kötekedik? Mert érre is sok a példa! Események sora bizonyítja, hogy a huliganizmus még mindig elkeseredett utóvéd­harcokat folytat. Az óbudai autóbusz-pályaudvarról ren­geteg panasz érkezik, védel­met kérnek az ottani dolgo­zók az intenzíven tevékenyke­dő, s gyakran utazó fiatalok ellen. Sok ott megtörtént eset lehetne bírósági tárgyalás alapja. Egyébként folyamat­ban is van egy. Megütötték a kalauzt, mert — kérte a je­gyeket! A pilisi járatok több­Biztonsógos a közlekedés, gyorsabb a szállítás: MOST VÁSÁROLJON GUMIABRONCSOT A BUDAPESTI AGROKER-TŐL! ’S ,Me!ső Hátsó D-4-K-A traktorhoz 13-30 13-30 D-4-K-B traktorhoz 15-30 15-30 Zetor 3011 traktorhoz » 600-16 11-28 Zetor-Super-42 traktorhoz 600-20 1300-28 Zetor—Super—50 traktorhoz 650-20 14-28 Zetor 5611 traktorhoz 600-18 1300-28 T—4—K—10 traktorhoz 600-16 600-16 UE-28 traktorhoz 9-24 10-28 UE-50 traktorhoz 9-24 1300-28 UTOS-45 traktorhoz 650-20 1 11-38 MTZ-5 traktorhoz 650-20 12-38 MTZ-50 trpktorhoz 650-20 12-38 RS-09 traktorhoz 600-16 8-36 GT-124 traktorhoz 600-16 8-36 Mezőgazdasági munkagépekhez, tehergépkocsikhoz és pótkocsikhoz 750-20, 825-20, 900-20 stb. méretekben. PEST-NÓGRÁD-KOMÁROM MEGYEI AGROKER VALLALAT Budapest XV., Cservenka Miklós út 107. ■ségén fiatal renitenskedők — nagy többségük máig is isme­retien maradt — kikezdenek a kalauznővel, felszaggatják az üléseket, letörik a hamu­tartókat Backa Sándor gép­kocsivezetőt megkéselte egy részeg utas. Mindkét kezét, valamint egyik combját szú­rás érte. Az egyik faluban az utas „pucér” fűrésszel és bal­tával lépett fel a zsúfolt busz­ra. A vezető szólt neki, hogy ez veszélyes, csak egy hirte­len fékezés kell, máris kész a sebesülés. Szólt, jobb lenne, ha leszállna és becsomagolná a szerszámokat. Mit mond er­re az utas? „Maga a vezetés­sel törődjön, ne velem. Pi­szok disznó!” Ezt mondta. Szóljon-e a rádió? Az eseteket sorolhatnánk... Bizonyos járaton szólt a rá­dió. Két utas is reklamált. Az egyik azt akarta, hogy csak hadd szóljon tovább, a má­sik a sürgős elzárás mellett volt. Végül — mi mást tehet­nének ilyenkor — összevere­kedtek. A kalauz természete­sen közbelépett, erre emezek kibékültek, utóbb pedig fel­jelentették a békés szándékú kalauzt. Itt orrbavágták a ve­zetőt, ott pocskondiázták a kalauzt, ledobással fenyeget­ték az ellenőrt. Az ehhez ha­sonló — sajnos szigorúan az életből vett jelenetek — min­dig súlyos sértések, és a lehető legtrágárabb szavak kíséretében zajlanak le. Ügy gondolom, felesleges lenne az utasok által provokált vi­tákat, rúgásokat, pofonokat tovább leérni. Példa ugyan lenne bőven, híven árulkod­nak róluk az autóbuszokon szolgálatot teljesítő dolgozók állandó panaszai. Vannak ezek között különleges esetek is. Egy utas például lassúnak vélte az általa igénybe vett távolsági járat sebességét. Reklamált, vitatkozott, leve­let írt. Van aki dohányozni akar a buszon, van aki nem. Van aki szereti, ha ég a vil­lany, mert tud olvasni, a má­sik meg éppen aludni szeret­ne, s azonnali villanyoltást sürget. Felosztás is van! Mindezzel korántsem azt akarom kimutatni, hogy mi, utasok kibírhatatlanok va­gyunk, s lehetetlenné, tesz- szük a közlekedést, nem tu­dunk viselkedni. Csak annyit panaszkodunk a buszszemély­zetre, hogy nem árt az érem másik oldalát is megvizsgál­ni... ! Végezetül a statisztika. A Volán 20-as Vállalatához 1970-ben 390 panasz érkezett, tehát minden napra egynél több jutott, ha az átlagot néz­zük. Tavaly 360 levelet ho­zott ilyen ügyben hozzájuk a postás. Tavalyelőtt 115 utas panaszkodott a személyzetre, míg a múlt esztendőben már 132. Az arány tehát emelke­dett. Ha van rá okunk, hívjuk fel levét útján, a vezetőket egy-egy dolgozójuk udvariat­lan, nem megfelelő magatar­tására, de nyúljunk tollhoz akkor is, ha az utastérben tapasztalunk emberséget, ma­gatartást fhégcsűfoló eseteket. Ezeknek végét vetni ugyancsak közös érdek. Fehér Béla Kétszeresen elnök A kákái falugyűlésen ismét Kovács Lajos ÁFÉSZ elnököt választották meg a Hazafias Népfront községi elnökévé. Ko­vács Lajos 1957 óta, immár ti­zenötödik éve, megszakítás nélkül tölti be ezt a közéleti tisztséget, akárcsak az ÁFÉSZ- elnöki funkciót. Szépen fejlő­dő, úgynevezett „egyközséges” kis szövetkezet a kókai, gond ám azért ott is akad, — Nem ütközik-e össze oly­kor a kettős megbízatás? — kérdeztük Kovács, Lajostól új­raválasztása alkalmából. — Ellenkezőleg. Azt tapasz­taltam, hogy a kétféle tevé­kenység kiegészíti egymást. Mind a kettő tömegmozgalom, egyik a másikat segítheti a fejlődésben. így volt ez a bolt- építés idején is, amikor tag­jaink társadalmi munkával já­rultak hozzá az olcsóbb kivi­telezéshez. így volt n\ost leg­utóbb is, amikor a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresz- szusa alkalmával akcióprogra­munkban meghirdettük a cél­részjegy jegyzését az ÁFÉSZ saját forgóalap megteremtésé­re. Jelenleg már egymillió-két­százezer forint a befizetések összege. A községfejlesztési program, amelyet a Hazafias Népfront gondoz, lényegében az ellátás javítását is tartal­mazza. Legközelebbi „nép­frontos” feladataink között szerepel az ivóviztársulat megalakítása, minthogy elké­szült a korszerű községi víz­mű. Barátságvonattal a Szovjetunióba Miként arról lapunk vasár­napi számában is hírt adtunk, a Hazafias Népfront Pest me­gyei bizottsága az IBtJSZ-szal karöltve, barátságvonatot in­dít a tavasz folyamán a Szov­jetunióba. A részvevők a hétna­pos út során megtekintik Kijev és Moszkva nevezetességeit, s mivel az indulás időpontja ko­rábbra, április 28,;xp lepődött át, 'reszF'vesznoir a Szovjet­unióban a május 1-i ünnepsé­geken. Az utazás részvételi költsége 2250 forint, jelentkez­ni a népfront Pest megyei bi­zottságán lehet. JEGYZET PARÓKA M ilyen volt szőkesége, nem tudom már. Pe­dig amikor meglát­tam, azt hittem, soha nem fogom elfelejteni. Hosz- szú, szőke hajat viselt, simo­gatni valót S mire megsimo­gathattam volna, eltűnt. Nem a nő. A szőkesége. Feketévé változott, pedig az én babám nem egy fekete nő. S mire rá­beszéltem volna magam, hogy minek a szőke énnekem, mi­vel én a barnát szeretem, vörös­re változott. Akkoriban hazánk szebbkeblű hölgyei (s mások­nak természetesen a haját sem nézi az ember) mind vö­rösen jártak. Pedig hát vörös nőről egyetlen nóta, sőt tánc­dal sincs. Csak egy férfiről, arról a bizonyos apukáról, aki olyan híres bohóc volt, hogy nemcsak piros haja volt, ha­nem az orra is krumpliból volt. Mindegy, a nők vörösek voltak. A női lélek kiszámít­hatatlan, a hajszín kiszámít­ható. Ez volt. Féiévenkérft más haj. S ma? Naponta, vagy akár naponta többször is más fejjel jelenhet meg az imá­dott hölgy. Hol fekete, hol szőke, hol barna, hol pedig — s ez a leggyakoribb — meli- rozott. Szegény jó Juhász Gyula, aligha emlékezett vol­na holtáig Annára, ha annak is a melirozottság lett volna a legfőbb ékessége. Dehát mit csináljunk, ha egyszer válto­zott a világ, fejlődött a tech­nika. Ma már nem szokás versben megemlékezni az imádott hajáról, már csak azért sem, mert frizurát vál­toztatni jóval gyorsabban megy, mint egy verset ki­nyomatni. Meg aztán a divat az divat — annak idején is voltak divatok, legfeljebb pa­róka nem volt. Hogy mi bajom a paróká­val? Az égvilágon semmi. Tu­dom én, hogy nagyon korsze­rű dolog, s jóllehet 800—1200 forintot is elkérnek egyért, sőt léteznek kétezerforintos szuperparókák is, tulajdonkép­pen olcsó dolog. A dolgozó nő ugyanis nem ér rá fodrászhoz menni. Számára az idő pénz. A pénzért viszont lehet mű­hajzatot kapni. S ha már egyet lehet, lehet többet is. Szegény férj hazamegy, s min­dig más asszony fogadja. Min­dig ugyanazzal, márminthogy hogy tetszik? Mármint nem ő, hanem a parókája. A parókák épp olyan változatosak, mint a női lélek. S .soha nem őszül­nek meg teljesen. Az őszhajú asszony, akinek a- kabátkája csupa folt volt, most más kin­csekkel is rendelkezik, mint a fia mosolygása, például van egy parókája, s az soha nem őszül meg. Vagy legalábbis csak akkor, ha akarja. Buta divat, annyi szent. De­hát divatok ellen nem lehet és nem érdemes harcolni. Mert lehet, hogy a paróka a prak­tikus, de ismerjük már amy- nyira az asszonyi praktikát, hogy praktikum mögött is prak­tikára gyanakodjunk. Valami nagyon ravasz dologról lehet most szó, ha tízezrével, száz­ezrével viselnek a nők clyas- mit, amivel csak bosszantják a férfiakat. Hiába mondják ne­künk, hogy ne csak a nőt néz­zük, hanem azt is, ami benne lakozik, ha ez a nő kívülről mindig más és más, nem érünk rá rájönni, hogy belül­ről mindig ugyanaz. Hogy be­lülről nem változik a színe, s bár hajzata sűrűn cserélődik, szerelme örök. Szegény férj a 25. házassági évfordulón kedves akar lenni, s elrebegi a feleségének, hogy először a rövidre nyírt szőke hajába szeretett bele, erre az asszony hozzávágja a hosszú fekete pa­rókáját, zokogva, s mondván, hogy finomabban is meg­mondhatta volna neki, hogy már nem szereti. Milyen szerencséjük a nők­nek, hogy kollektív szellem lakozik bennük. Butaságaikat — ellentétben á férfiakkal, akik sokkal változatosabban szoktak ostobák lenni — egy- időben, egyszerre szokták el­követni. Mentségük a divat. A férfiak viszont szégyellni szokták, ha a színük változik. Mi mindent megteszünk, hogy azt higgyék rólunk; még min­dig a régiek vagyunk. Ami azt illeti, a nők hamarosan rájön­nek, ha valaki felett elmúltai; az évek. Nem mondanám ugyanezt a munkahelyre, a közéletre. Ott bizony, előfor­dul, hogy valaki a régi énjét hordja kívül amolyan paró­kaként, s a fejében már ré­gen más van. S tegyük fel, arról beszél, hogy közérdek, s belül pedig arról gondolko­zik, hogy elképzeléseinek megvalósulása esetén milyen személves előnyei származ­nak. Előfordul, hosv férfi is hord p—ókát. A férfiember azonban lehetőleg olyan mű­hajat szerez magának, ami­lyen az igazi hajzata volt. Te­hát igyekszik ifiú önmagá­nak álcázni magát. Viszont azt sem bánja, ha megöszül. Mert ha ősz. akkor mondhat­ja: ő már bölcs ember, annyi változást látott már másoknál, ha ő nem is változott. Egyébként azok a nők is té-í v~dnek, akik azért cser'’'étik sűrűn a narókát. hogy ne le­hessen őket kiismerni. Megis­merik őket azért, bizony. Leg­feljebb azt felejtik el, hogy milyen széoek vo'.'ak eredeti­leg. Ha a paróka szebb, mint az eredeti haj. akkor azért mindenkinek eszébe jut. mit rejt a vendéghaj. Hölgyek, di­vat nem divat, praktikus nem Praktikus, számolniuk kell vele: lehet, hogy haidani szőkeségük feledésbe - merül, de ha már megőszülnek, azt úgysem lehet mindig titokban tartani. Mert az a paróka vé­letlenül félvecs’íszhat... Pintér István i *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents