Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
6 1972. MÁRCIUS 1*., VASARNAF ""kJCíHup Peát megyei Icira n c^oíáóoh 12. ASZOD Két hatalmas főúri kastély temelkedik főterén: a régi Podmaniczky és az új Pod- manicky—Széchenyi palota. A XV. századi premontrei atyák egyházáig nyúlik vissza barokk kori evangélikus templomának históriája. S Aszódra látogatva, mégsem a kastélyt emelő mágnások, a templomot építő papok em„Az aszódi diák” a Petőfi É&ndor gimnázium udvarán. Mező Sándor felvétele íétoezete támad fel, hanem egy vékonydongájú, hosszú nyakú, fekete hajú diákgyereké. Róla beszél a Szontágh- lépcső lejtője, ahol éveken át az iskola felé kapaszkodott, róla az ábrándozásra csábító Galga-part, a „zöld kastély” parkjának tiltott gesztenyése, de még az evangélikus templom is, ahol hexameteres búcsúversét diáktársai és az ünneplő közönség előtt elszavalta. — Aszód — 7 — 77 — kiált fel hét esztendő múlva úti jegyzeteiben a költővé érett Petőfi Sándor. — ... mily eseménydús három esztendő! — 1. Itt kezdtem verseket csinálni -------2. Itt'voltam először szerelmes — — 3. Itt ak artam először színésszé lenni. — És még mi minden történhetett ezeken felül a 12— 13 éves aszódi diákkal, amitől értelme csiszolódott, érzelmei elmélyültek, jelleme formálódott, képességei kibontakoztak. Milyen vigasztalóan vésődhetett szivébe alig látott első, süldőlány-szerelmének, a kis Kankrinyi Emíliának arcocskája, ha 1840, május elsején, mint zöldhajtókás-sárga- pitykés közlegény, Sopronból Zágráb felé menetelve, a ti- roli Graz városában e sorokat veti papírra a Galga- partihoz: — Üdvözöllek mesz- sze bérctetőkről, — Szent helyek! — Hol a Galga lassú an- dalgással — Hempelyeg, — Hol pályája éden volt a gyermek — Ifjúnak, — Hol az életüdv örömvirágai — Nyíl- tarnak. — Milyen — ma úgy mondanék: sokkot, stresszt okozott a szabadságra, függetlenségre sóvárgó legénykének az a néhány órás fogság, az iskolai karcer, amit azért kellett elszenvednie, mert megszökött, hogy beálljon a színészek közé ... Mennyire nehezen oldódott, ha egyáltalában oldódott, ez a suhanckorl görcs, amely közel tíz esztendő múlva, 1847-ben, az Első esküm című költemény soraiban szakad fel benne, olyan robbanó erővel, hogy a karcer-rabság gyötrő diákélményét végül is holtig vállalt harci fogadalommal kompenzálja: — Itt tettem első esküvésemet, — Nagy és szent esküt mondók börtönömben, — Hogy életemnek egy főcélja lesz, — S ez: a zsarnokság ellen küzdeni. Másfél évtizede kisdiákkor! pneceptorom, az aszódi gimnázium azóta elhunyt nyugalmazott igazgatója vezetett körül Petőfi Sándor akkoriban siralmas állapotban levő emlékhelyein. Most Asztalos István iskola- és múzeumigazgató szerezite meg az örömet, hogy bemutatta nekem Petőfi régen emeletesre növekedett, de hosszú időn át omló-romló, szükséglakássá Zsúfolódott iskoláját, amit most végre restauráltak, kí- vül-belül megújítottak és hamarosan Petőfi Múzeumként nyitnak meg. Sok fáradsággal, sok segítséggel, sok nehézséget leküzdve valósult meg az aszódi Petői i-rajongók és múzeumbarátok álma. A régi iskola lakóinak új otthont kellett szerezni, a helyiségek ódon konstrukcióját megtartva, alkalmassá kellett tenni azokat állandó és időleges kiállítóhe- lyiságek, megfelelő raktárak, irodai és technikai munkahelyek és a felpezsdülő múzeumi klubélet számára. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az örökmozgó Asztalos István, a minisztérium, a tanács, a lakosság támogatását megszerezve, félkézből is mintegy 12 000 tárgyat, iratot, fotót gyűjtött össze a Petőfi Múzeumnak, füzeteket jelentetett meg, és az 1972—73-as Petőfi- emlékesztendő Aszódon megrendezendő megyei ünnepségeire hatalmas programot dolgozott ki — akkor talán valószerű az a feltevés, hogy az illetékesek ezt a sűrített energiát, nem is túl soká, a sajátos környezetben sajátos helyzetű és feladatú aszódi Petőfi Múzeum kizárólagos szolgálatába állíthatják. Petőfit Pest megyéhez — mint azt a Petőfi Múzeum emlékkiállítása is dokumentálja majd — sűrű és szoros szálak fűzik. A múzeum előtti lejtőn nemsokára felavatják Petőfi második aszódi emlékművét, Kovács Ferenc piroxen-andezit- ből készült mellszobor alkotását. Ám a költő szoboralakban sem csupán önmagára emlékeztet, hanem mindarra, amit népének jelentett, jelent és jelenteni fog. Hiszen a nevével címzett és szobrával szimbolizált múzeum nemcsak róla szól, de szól a táj lakóiról, sorsukról, munkájukról, kultúrájukról, szól a múltról a mának, mint ahogy az élet teljesebbé, tudatosab- bá tételére Petőfi szólott valaha ... Aszód hagyományainak őrzése mellett jövőjéről is gondoskodik. A hajdani Podmaniczky—Széchenyi kastély, amelyben tizenöt éve csirkekeltető üzemet találtam (nem nagy örömömre), most diákotthon azoknak a gimnazistáknak számára, akiket javarészben az Ikladi Ipari Műszergyár szakmunkásainak utánpótlására képeznek ki. A sajnos, erősen romos homlokzatú „zöld kastély” jelenleg koedukációs általános iskola. De, ha sikerül felépíteni a mintegy 25 millió forintos új iskolát, akkor felújítják ezt a pompás épületet, s a Galga menti gazdag néprajzot, népművészetet is reprezentáló művelődési központtá fejlesztik. Aszódról kevesen járnak a fővárosba dolgozni. A gödöllői Ganz Árammérő műhelyei és a szomszédos Iklad ipari műszergyára (modem lakótelepe Aszód határában emelkedik) felszívja azt a munkaerőt, amely az építőipari vállalat, a kisipari termelőszövetkezet és az Aranykalász Mezőgazdasági Tsz dolgozóin kívül szabad marad. • A hagyományőrzés és haladásra törékvés egyként felvetik a városiasodás problémáit. Aszód is vízmüvet, csatornázást, világítást, járdát, lakóhelyeket, iskolát, művelődést fejleszt, él a lehetőségekkel, küzd a maradisággal. Hisszük, hogy Petőfi szellemében. Békés István GyűrűEű vidéke az utolsó magyar „Terra incognita" A Zselic, hazánknak ez a jellegzetes tájegysége, történetének új szakaszába lépett: megkezdődött a terület szervezett kutatása, tudományos feltárása. Az ország más vidékeihez képest mind mostanáig ismeretlen földnek — az utolsó magyar „Terra incognita”-nak— számított. Jellemző a Zselic-kutatás elmaradott voltára, hogy még a terület határának pontos meghatározása vagy a tájegységi név eredetének tisztázása sem történt meg, holott a vidék természeti szépsége, néprajzi gazdagsága, nyelvészeti értékei különleges helyzetet biztosítanak számára hazánk jellegzetes tájai között. A felszabadulás után ugyan megindult a Zselic fejlődése is, kiváltképpen a gazdasági élet terén, ám a valóság még mindig messze elmarad az anyagi és a szellemi igényektől. A Zselic-kutatást nagymértékben hátráltatta, hogy a több mint ezer négyzetkilométer nagyságú területészaki fele Somogyhoz, déli fele pedig Baranyához tartozik. A két szomszédos megye tudományos kutatóiból, szakembereiből a közelmúltban Zsellc-bi- zottság alakult, amely meghatározta a kutatási feladatokat és irányítja a munkát. A szervezetten folyó Zselic-kutatás első eredménye egy Pécsett most megjelent könyv: a Zselic természeti földrajza. Lehmann Antalnak, az MTA dunántúli tudományos intézete munkatársának műve tartalmazza az eddigi szakirodalmi anyag első összefoglalását, a szerző saját megfigyeléseit. Pécsett és Kaposvárott, valamint a zselici falvakban jelenleg több ember dolgozik a tájegység más — gazdasági, társadalmi, néprajzi, idegenforgalmi — vonatkozásainak kutatásával. Várhatóan a következő évek so- fokozatosan feltárul az ran érdekes culata. Békés területhódítás Meglehetősen ritka, hogy egy bármilyen kis területet békésen engedjenek át új gazdájának, ellenérték nélkül. ,Itt nem volt határincidens, területkövetelésről sem volt szó — egyszerűen átengedte egyik község a másiknak 618 ka- tasztrális holdnyi területét. Dolina puszta és a Klisovácz dűlő Pomázhoz esik közelebb, de mert közigazgatásilag Bu- dakalászhoz tartozott, az itt lakó néhány család óvodába, hivatalos papírokért, orvoshoz, lakásbejelentés és egyéb hivatalos ügyekben több megálló- nyira, Budakalászra ment mindeddig. Nemrég a Pest megyei Tanács — az új tanácstörvény biztosította jogkörében — engedélyezte a békés területátcsatolást, ily módon Pomáz „gazdagabb” lett 613 kata&zt- rális holddal. FAÜLTETÉS (Zsoldos Sándor rajza) dunántúli vidék arMiiufßtsilatiith a kosdigarázdák Február 26-án este Kosdon Jánosok István, 18 éves esztergályos, Antal János, 13 éves segédmunkás, R. Jenő, 17 éves segédmunkás és Kányási Kálmán, 18 éves lakatos — egy idősebb társuk közreműködésével — megtámadott és megvert két fiút. Ezután a faluban kerítéseket döntöttek le, majd feldúlták a temetőt. A rendőrség a garázda fiatalokat letartóztatta. A falu kitagadta őket. Beszélgetés a fogdában Jan- csok Istvánnal: — Egyik haverunk névnapját ünnepeltük este a presszóban, megittunk egy-két üveg bort. Voltak közöttünk fiatalkorúak is, de ha szépen kértük, mindig kihozták az italt. A pincehelyiségben ült két fiú. Nagyon nézegették R. J éneit, aki szólt nekünk, hogy ezért meg kellene őket verni. Kihívtam a két srácot, megkérdeztem, mi tetszik rajtunk, de többen közbeléptek, nem lett verekedés. Amikor hazafelé mentek, utánuk futottunk. Jött Szpiszár Jancsi is, ő idősebb és erősebb nálunk. A szurdokig tartott az üldözés, ott Jancsi rögtön lecsapta a kisebb srácot. Gurult a földön. Leütötte a nagyobbat is, mi pedig belerúgtunk a mellébe és tarkójába ... Utána hoztam még egy üveg bort. Megünnepeltük életem első balhéját. Egy tanúvallomásból: — Régóta garázdálkodnak ezek a faluban, minden indok nélkül belekötnek békés emberekbe. A Jancsok gyereken csodálkozom, rá még nem volt R PEST MEGYEI Kiöli i A mi igazgatója PÁLYÁZATOT HIRDET E 212 kulcsszámú egészségőri állásokra (alapbérhez 30% veszélyességi pótdíj jár) az alábbi munkahelyekre: Budai Járási Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálat, Budapest XI.. Karinthy F. u. 3. Járási Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálat, Cegléd: Járási Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálat, Dabas JELENTKEZÉS a szolgálatok vezetőinél a székhelyen. Követelmény: 8 általános iskolai végzettség. panasz, Kányási viszont mát másokat is megvert a barátaival. Az emberek nem mertek feljelentést tenni, féltek, hogy megverik őket Beszélgetés a fogdában Ká- nyási Kálmánnal: — A verekeües után négyen elhatározták, csinálunk még balhét. A sportpályánál bemásztunk az öltözőbe, bedur- rantottunk a kályhába, aztán elmentünk. Később hallottuk, hogy elégett egy fotel., majdnem kigyulladt az épület. -. Jártuk az' utcákat. Leakasztottuk a kapukat, felszedtük a patakhíd pallóit, a református pap házánál és másol is döngettük a kerítéseket. Aztán a temetőben nekiestünk a síroknak. Felborítottuk, összetörtük a márvány sírköveket, lcihúz- gáltuk, eldobáltuk a fejfákat. Mondtuk is, ezt az éjszakát megemlegeti a falu ... Egy tanúvallomásból: — Kosdon még a legöregebbek sem emlékeznek ilyen vandál, nagy kárt okozó pusztításra. Mindszentek napján nem gyűlt össze annyi ember a temetőben, mint másnap. Az egész falu kivonult megnézni a gyalázatot. Ha a nép ítélkezne, nagyon szigorú ítéletet hozna. Beszélgetés a fogdában Jan- csok Istvánnal: — R. Jencinéi szoktunk rádiózni, beatet hallgatni. Ez volt a szórakozásunk, meg csütörtökön, szombaton és vasárnap a mozi. Néha elmentünk a kocsmába vagy a presszóba. Egy hónapja beléptem a KISZ- be, mert van egy helyiségük, ahol pingpongozni lehet. Esténként Kányási val és a többiekkel mászkáltunk. Kálmán sokat mesélt a verekedéseiről, én csak hallgattam, azelőtt estembe sem jutott ilyesmi. Akkor este úgy éreztem, egyszer nekem is ki kell rukkolnom a többiek előtt. Amikor már ott feküdt előttem az a gyerek, nem lehetett elszaladni. A többiek belerúgtak. Én is. Sosem láttam azelőtt.. Apámat mindenki tiszteli a faluban, engem most gyűlölnek, tudom. Nem mehetek oda vissza soha. Kitagadtak. A tanácselnök: — A kőráboi garázdaságokról hallomásból tudok. Legutóbb novemberben tárgyaltuk a bűnözés helyzetét, és a körzeti megbízott beszámolt az ilyen kilengésekről is. A KISZ most teszi az első lépéseket, hogy összefogja a fiatalokat. Vácról kihívtak ide egy zenekart, de a zenészek rossz példát mutattak. Bizonyos eredmények azonban születtek. A tagok részt vettek a község szépítésében, rendezték a parkokat. Hogy a verekedők miért nem tudtak beilleszkedni a közösségbe, azt ők jobban meg tudják mondani. A református lelkész felesége: — Szomorú, hogy a javak nem becsülése és az ivás ide vezethetett. Sajnos, a megtévedt fiatalokat senki sem figyelmeztette idejében. Sokan féltek, hogy ellenséget szereznek maguknak, ha egymás gyerekeit megbántják. A temető •feldúlása nagy megdöbbenést keltett. -A falusi ember kiilö- nÓSerf ragaszkodik ősei ömlőkéhez. A község párttitkárar — Nehéz dolog itt összefogni, közösségben nevelni a fiatalokat, egyszóval, megelőzni az ilyen eseteket. Sokan járnak be Vácra dolgozni, szórakozni. Itt alig van kulturális élet, tartalmas szórakozási lehetőség. A KISZ-manka is elég gyengén megy. Nem a még kétségkívül erős vallási hatások miatt. Kevés fiatal jár templomba. Legnagyobb baj az, hogy nemcsak a felnőttekkel, hanem egymással sem találják meg a közös nyelvet. Beszélgetés a fogdában Kányási Kálmánnal: — Az iskolában jól tanultam, magatartásom ötös volt. Vonattal jártam a szakmunkásképző intézetbe, az első hecceket a vonaton csináltuk. Rohangáltunk és hangoskodtunk. Később a munkahelyemen a kollégák elhívtak a sörözésekre, megszoktam az italt. Megnövesztettem a hajam. A falunak nem tetszett. A felnőttek állandóan megjegyzéseket tettek, én meg egyre szemtelenebből visszavágtam. Aztán már ok nélkül is belekötöttem az emberekbe. Csibésznek néztek, hát az lettem. Nincs akaraterőm, a verekedésnél sem volt. A többiek előtt nem mertük megmondani, de Jancsokkal beváltottuk egymásnak: annak örültünk volna, ha a két srácnak sikerül előlünk elmenekülnie. Sokszor volt így: egymást hajszoltuk bele a hülyeségekbe... Tőrincsi Kálmán, Kösd 25 éves tanácstagja: — A fiatalok a négy fiú tettét elítélték. Apáik sokat meséltek régi csínytevéseikről: a kapuk kiakasztása például a lányos házaknál volt szokás, ők azonban nem bolondos hagyományt folytattak, hanem bűntettet követtek el. A tanácstag szerint a történteket megelőzhették volna. Tőrincsi Kálmán nem tud határozott választ adni, hogy büntetésük letöltése után Kösd visszafogadja-e őket. A falu nehezen felejt. Szünyai Jenő
