Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-08 / 32. szám

PfcSl MECVJ9 kJíítUxp 1972. FEBRUAR 8., KEDD TV-FIGYELŐ Szombat, 14 öra 10 perc. E sorok írója nem zuhant a Dunába, mint a filmen emlé­keit fegyelmezett drámaiság- gal felelevenítő kitűnő drama­turg, Deme Gábor — de tíz perccel az események után lepillantott a robbanás tépte Margithíd csonka végéről. A film mégis újat mondott szá­mára: nem a tragédia nyers felidézésével, dokumentum­bőséggel, hanem annak bemu­tatásával: hogyan él egy jel­képessé nőtt szerencsétlenség az emberi emlékezetben. A méltán feltűnést keltett „Társ­bérlőnk, az ecetfa” után el­mondhatjuk: az író-rendező Oláh Gábor rálelt arra a for­mára (jobb híján nevezzük válaszfilmnek), melynek pél­dás tömörsége, kitűnő vágásai mindvégig a mondanivaló lé­nyegére irányítják figyelmün­ket. Másik erénye ennek a kérdéseket mellőző, a felele­tekkel szuverénül bánó kifeje­zésmódnak, hogy rendkívül al­kalmas a közvetlenül tapasz­taltak hátterének, a mögöttük lüktető teljesebb valóságnak gondolkodásra ingerlő kifeje­zésére. Efféle restaurátori munka, társadalmi röntgenkép teszi művészetté a dokumen­tumfilmet, mert egyszerre szó­rakoztat és kényszerít töpren­gésre. Ügy tetszik, ebben a műfajban (egy balsikerű játék­film után) végleg magára ta­lált Oláh Gábor, s ezért bíz­tatjuk az út továbbfolytatásá­ra Iván, a rettentő. vala­mely módon minden jelentős író beleszövi műveibe saját életét. Különlegesen érvényes ez Mihail Bulgakovra, aki ala­posan megszenvedte színda­rabjai hányatott sorsát, s aki­nek sok tekintetben csak az utókor szolgáltatott igazságot. Ennek a nézőtéren kacagás­hullámokat kiváltó komédiá­jának alján is keserűség lap­pang azok ellen, akik az űj társadalmi rend akarnak lo­vasaiként éppen a teremtő gondolatot akarták megbék­lyózni. Iglódi István rendezé­se a fantasztikum és a har­sány komédia ötvözésével egy­szersmind á bulgakovi bírá­latot is átmentette a mába, játék- és példabeszéd elemeit kitűnő érzékkel játszatva egy­másba. A kettős főszerepet (a cárrá vedlett házmestert és • a házmesterré kényszerült cárt) Major Tamás a színészi alka­tában bújkáló clown szabadjá­ra engedésével, ám a darab valamennyi rétegét felmutatva alakította. Stílusos korabeli vagány volt Sztankay István, rokona az Osztap Bender- lelkületű, viszonylag ártatla­nabb vámszedőknek. Sinkó László feltalálója rokonszen­ves szócsöve a társadalmat féltő írói aggodalmaknak, Tö- rőcsik Mari jól rajzolta meg a -butácska színésznőt, Gyulay Károly kedvesen groteszk volt mucsai divatú filmrendező­ként. Röviden. Csúfon d áros jel­lemtanulmányok modem film- nyelven elbeszélve: így jelle­mezhetnénk a lengyel Janusz Kondratiuk három rövid tévé- filmjét, melyek arról szóltak, hogyan kell pénzhez, nőhöz, dicsőséghez jutni. Maguk a történetek nem hoztak újat, ám az a fintoros-kesernyés előadásmód, mellyel tálalták, mégis vonzónak és szórakozta­tónak bizonyult. A Jane Eyre-1 annak idején gyertyafény mellett írták. Az angol tévéváltozat azonban — képletesen szólva — a valódi szenvedélyek lángja helyett inkább a viasz elcsöppenésére emlékeztetett Külsőséges já­tékmodora, keresett érzelgős­sége mit sem hagyott meg a regény kifejezőerejéből. A Koós János-show a ko­rábbi könnyűzenei produkciók­nál kevesebb bűvészkedéssel készült, s különösen élveztük Hofi Géza igazságosan igaz­ságtalan „beolvasását”. Mert egyetlen labdarúgót sem lehet bírálni azért, mert nem éri el elődei tehetségét, annál in­kább szükséges viszont bírál­ni némelyek mit sem nyújtó, csupán követelődző anyagias­ságát KI MIT TUD Járási selejtező Szigetszentmiklóson Vasárnap a Csepel Autógyár művelődési központjának szín­házterme félig telt meg érdek­lődőkkel, hozzátartozókkal. A zenei kategóriában már reggel 9 órakor kezdődött a zsűrizés. A gépelt műsoron 20 szám, tánodalénekes damping. 7 lány és 3 fiú vállalkozott arra, hogy ebben a divatos műfaj­ban kísérelje meg a továbbju­tást Ketten (a fiúk közül) meggondolták magukat. A többiek bátorsága dicsérhető. Befutott, elismert művészek, énekesek vallomásai jutottak eszembe a lámpalázról, rosz- szullétig fokozódó szorongás­ról, a ki tudja hányadik fellé­pés előtt is. Ezek a fiatalok természetes nyugalommal lép­tek a mikrofon elé, és énekel­ték jól, rosszul, kísérettel vagy anélkül. Mozgásuk, tag­lejtésük, ha csiszoltnak nem is volt mondható, felszabadult, gátlásmentes volt. Ebben már emlékeztet talc a slágerlista élmezőnyében álló elődjeikre. A nópi'tánc-együttesek mű­sorának atmoszférája egészen más. Érezni lehetett a sok próbát, a koreográfia gondos, szakértő kimunkálását. Megér­demelt sikerük közös munka eredménye. A három tagú zsűri fárad- hatalanul figyelt, jegyzetelt, de döntés csak később, a Pest megyei Népművelési Tanács­adónál születik majd. Nem tu­dom ki jut a fiatalok közül to­vább, mégis személyes benyo­mások alapján gondolom, hogy a rnakádi Vadvirág, a tököli Délszláv, valamint a Csepel Autógyár táncegyüttesével, Rácz Vilma <3unavarsányi és T arjání Béla dunaiharaszti énekessel még találkozhatunk a következő selejtezőkön. A legjobbak március 12-én, a megyei döntőn bizonyíthatnak ismét. S. Zs. Ma este ismét egy Bunyin- novella (Könnyed lélegzet) csehszlovák film-átköltését láthatjuk, majd a bizánci kul­túra kincseit mutatja be az Európa bölcsője sorozat. Szer­dán délután emlékezetes Mi­los Formán-filmet, a Fekete Péter-1 újítják fel a filmesz­tétikai oktatás keretében, este viszont a kezdő Brigitte Bar- dot „mutatkozik bé” az Átko­zott kölyök című francia pro­dukcióban, majd tematikus operaösszeállitást közvetíte­nek Drezdából. Csütörtökön és pénteken, két részben sugá­rozzák Fejes Endre regényfor­mában már népszerűvé lett, eredetileg is forgatókönyvnek készült tévéfilmjét. A Jó estét nyár, jó estét szerelem meg­történt bűneseten alapul, de a történetet szabadon kezelve, kemény társadalombírálattá tágítja. A tegnapi rendkívüli adásnap után is naponta ka­punk összefoglalót Sappor.óból, a téli olimpia eseményeiről. Lehoiay-Horváth György HANG VERSENYKRONIKA A Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenye a Zeneakadémián A Liszt Ferenc kamaraze­nekar megalakulásának kilenc éve óta különös szeretettel és ebből fakadó alapos hozzáér- t 'ssel tolmácsolja a barokk muzsikát. Az együttes termé­szetesen nem mondhat le a leg­népszerűbb, legismertebb mű­vekről, de e^ek megszó­laltatása mellett rendsze­resen keresik a kevésbé ismert, ritkán vagy so­ha nem játszott műveket, avagy a méltatlanul elfelej­tett mesterek alkotásait. Elő­adásukban — s ez elsősorban karmesterük, Sándor Frigyes csaknem évtizednyi nevelő­munkájának eredménye —el­sősorban az életszerűség jel­lemző, de tudatosan kerülik a Síílszerűtlen romantizálást, éppúgy, mint a modemkedő, érzelemmentes előadást. Já­tékmódjukra a vonóskultúra végsőikig kicsiszolt hangzása jellemző. Vasárnap esti zeneakadé­miai Bach-hangversenyükön a népszerű V. Brandenburgi verseny és a C-dur szvit mel­lett a ritkábban hallható két és három csembalóra írott ver­senyműveket szólaltatták meg. A műsor gerincét a kiváló cseh csembalóművész, Zuzan- na Ruzickova fellépése adta. ö volt a szólistája az V. Bran­denburgi koncert előadásának s közreműködője — Sebestyén János és Pertis Zsuzsa társa­ságában — a két és három csembalóra írott versenymű­veknek. Játéka valamennyi partnerét magával ragadta, stílusa egyébként meglepően találkozik az együttesével. Az V. Brandenburgi verseny má­sik két szólistája, Lajos Attila fuvolaművész és Rölla János, az együttes koncertmestere, méltó partnerei voltaik a nagy­szerű vendégművésznek. (k. &.) Prix-dij Hétfőn dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió el­nökhelyettese ünnepélyesen átnyújtotta a Prix-díjat és ok­levelet az ismeretterjesztő mű­sorok 1971. évi tokiói nemzet­közi verseny kitüntetettjeinek, dr. Szőke Péter tudományos kutatónak és Simonffy Géza szerkesztőnek. Dóra jelenti Második kiadásban A politikai könyvnapok és a téli könyvvásár nagy sikere volt, s szinte napok alatt 40 ezer példányban elfogyott a Kossuth Könyvkiadónál meg­jelent „Dóra jelenti.. ” Radó Sándor könyve. Az Athenaeum Nyomda gyors munkáját di­cséri, hogy most 20 ezer pél­dányban megjelent a máso­dik kiadás. Amatőrfilmesek megyei találkozója Pest megyei amatőrfilm­szemlét rendeztek vasárnap délelőtt a megyei népművelési tanácsadó fővárosi székhelyén. Első alkalommal írták ki az amatőr filmesek megyei talál­kozóját, amelynek az volt a célja, hogy az eddigi produk­ciók alapján az alkotók kicse­réljék tapasztalataikat. Ezért Is adták a találkozónak a „mű­hely” elnevezést: megbeszélték alkotói, vagyis műhelyproblé­máikat. Két alkotócsoport és három egyéni versenyző vett részt a szemlén. Ezenkívül a nógrádi amatőr filmesek közül a salgótarjáni művelődési központ filmklubjának négy filmjét is levetítették. Huszonhárom filmet tekin­tett meg a bíráló bizottság és három díjat adott ki. A leg­magasabb jutalomban — 500 forint értékű filmnyersanyag — Pánczél Ferenc albertirsai amatőr filmest részesítették Találkozások című művéért. Ez a film hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulója alkal­mából készült szubjektív be­nyomások, élmények, érzések alapján. Az álkotó 25 év után látogat vissza egy hozzá közel­álló községbe, felidézi emlé­keit, szembesíti a mostani és az akkori valóságot. Díjat kap­tak a ceglédi amatörfilmes- csoport — Katona Sándor és dr. Túri József — tagjai Adj című alkotásukért. A film ri- portjellegű, és színes, a vér­adásról szól. Végül a nagykő­rösi filmcsoport — dr. Henkel Antal, Karsai István, Gyaraki Zoltán, Déri András, Szomolá- nyi István — tagjai kaptak dí­jat Vályogot' vet a Vera című filmjükért, amely egy vályog­vető cigánylányról szóló ri­portfilm. EGYETEMI SZÍNPAD Sej, Galgamácsa eszembe se jutna a népdal, a népművé­szet egy idő óta újból a köz- érdeklődés fónykörében álL Bartók és Kodály jelentkezése, falukutatók és néprajzosok két világháború közötti fellépése, a felszabadulás utáni évek fel­szabadult népdalkultusza után a televízió jóvoltából most még nagyobb tömegekhez jutott el 'a népművészet, s ezek a töme­gek igénylik, akarják! A személyesebb, közösebb élményért, a megjelenés örö­méért otthonunkból is köny- nyen kimozdít: a „Röpülj, pá­va !”-körök föllépésein telve a művelődési házak. így volt ez szombat este is, amikor a hely­beli „Röpülj, páva!”-kör Von- kóné Dudás Juli, a népművé­szet mestere betanította galga- mácsai népszokásokat, népi já­tékokat „Sej, Galgalmácsa Befejeződtek a félévi vizsgák az egyetemeken, főiskolákon Eredményesen fejeződtek be hazánk felsőoktatási intézmé­nyeinek nappali’, esti és leve­lező tagozatain az első félévi vizsgák. A különböző tagoza­tokon együttvéve mintegy 86 ezer egyetemista, főis­kolás adott számot fel­készüléséről. Az első gyorsmérleg szerint a több mint 56 ezer nappali ta­gozatos, nyolcezer esti és 22 ezernél is több levelező hall­gató többsége általában jól felkészülten jelentkezett vizs­gára. A kedvező helyzet a szakemberek véleménye sze­rint nagyban az érvényben le­vő vizsgaszabályzatnak is kö­szönhető. A vizsgák jelenlegi­lehe­egyes helyi rendje alapján ugyanis tőség nyílik, hogy az egyetemek, főiskolák a sajátosságokhoz, igényekhez és feladatokhoz igazítsák rész­letes előírásaikat, a hallgatók önállóan oszt­hatták be vizsgaidejüket, tervszerűen készülhettek a számadásra. Nagyobb a lehetőségük a vizsgarend kialakításában az ifjúság .képviselőinek is: meg­növekedett a KISZ szerepe és hatásköre, de egyúttal felelős­ségérzete is. A munkás- és parasztszármazású fiatalok a korábbi évekhez képest ered­ményesebben zárták első fél­évi munkájukat. eszembe se jutna” címmel a fővárosi Egyetemi Színpadon mutatták be. VANKÓNÉ DUDÁS JULI volt az estének, bár a közön­ség tapsára csak pillanatokra megjelenő, legfőbb szereplője. Illetve az általa vezetett népi együttes fellépése előtt levetí­tett rövidfilmen valóban lát­hattuk is őt. Az előadást is rendező M oldován Domokos róla készített (a szekszárdi és orvietoi nemzetközi filmfeszti­válokon díjazott) filmje berntt tatta festményeit — amelyek bői a színpad előcsarnokában kiállítottak —, s bemutatja Vankónét munka, alkotás köz­ben. Meg amikor együtt él a községgel, részt vesz menyeg­zőkön, lakodalmi főzésben^ sü­tésben. Kár, hogy fiatalkori in­dulásáról, indíttatásáról keve­set tudunk meg a filmből. Hi­szen Vankóné néprajzosoknak, később Kodálynak biztatására, szinte gyermekkorától gyűjtöt­te, tanította, megörökítette, s továbbjuttatta faluja szokásait. Kora fiatalsága óta tanítja Galgamácsa új és újabb nem­zedékeit a köznapi életből tű­nő hagyományok émlékezeté- re, becsülésére. Mind nagyobb szabású művei már reprezen­tatív szállodákba kerülnek, egyre több múzeumba, bel- és külföldi kiállításra jutnak el. S Vankóné „naiv” művészete egyre érettebb, magabiztosabb. ERRŐL A „NAIV” MŰVÉ­SZETRŐL szólt, a naiv művé­szek mind sűrűbb jelentkezé­sét, tetszését méltatta a szom­bat esti előadást bevezető dr. Ortutay Gyula akadémikus — kiemelvén, hogy nem a címke, nem a kategória az elsődle­ges, hanem a művészi szépség megvalósítása. Bármilyen nagy utat vesz fejlődésünk, az egy­szerűségnek, a természetesnek érvénye maradandó. Ezért ma­Patika­múzeum Több mint háromszáz év után újra megnyílt Győrött, a Széchenyi téren az egykori bencés rendház épületében az 1654-ben alapított patika. A Xantus János Múzeum a gyógyszertári központtal közö­sen ezen a helyen patikamú-i zeumot létesített, melyben gyógyszerészeti és orvostörté­neti ritkaságok is láthatók. radandó értek a népművészet is, amelytől tanulhatunk, amelyhez újra s újra vissza­térhetünk, vissza kell térnünk, mert szükségünk van rá, bár az egykori életforma eltűnő­ben. A galgamácsai együttes szin­te teljességre törekedett a szo­kások bemutatásával. Az év­szakok változásával változott a földművelő ember munkája, az ünnepeket, az egyéni és' csa­ládi, a, közösségi élet esemé­nyeit is az évszakoknak, a munkának üteme szabta ipeg. A népművészet, a paraszti szo­kások és játékok — kiszidobás, pünkösdölés, szentiváni tűzug- rás, Luca napja —_ mindig hangsúlyozzák az egyéni élet­nek és a természet rendjének szinte azonos ívelését, mindig arra fiarelmeztetnek, hogy az egyéni csak a természet s a közösség törvényeiben telje- sedhet ki. Ezt a sohasem elég­gé megtanulható tanulságot si­került átadni a galgamácsai „Röpül, páva !”-kör szombat esti játékának. ÉLÉNKÍTETTÉK A MŰ­SORT a felnőttek életét játé­kaikban megélő, bemutató gyermekszereplők. De az egész együttesből a felnőtt nők, lá­nyok, asszonyok tűntek a leg­lelkesebbnek, természetesebb­nek. Kár, hogy a szentiváni lűzugrás jelenetén kívül a színpadi technika nemigen mű­ködött közre. P. A. Téli népművelési gyakorlaton az egyetemisták Megkezdték tíznapos téli népművelési gyakorlatukat az egyetemisták. A Művelődés­ügyi Minisztérium a Pest me­gyei Tanács művelődési osz­tályát bízta meg — mint ope­ratív központot — az önként vállalkozó egyetemi hallgatok Pest, Nógrád, Szolnok és Fejér megyei gyakorlatának meg­szervezésével. Hét felsőfokú tanintézmény — az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem, a Gödöllői Agrártudományi ' Egyetem, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem, a budapesti Semmelweis Or­vostudományi Egyetem, az Ál­latorvostudományi Egyetem, a Kertészeti Egyetem és a Buda­pesti Műszaki Egyetem — III —IV. éves hallgatói ismerked­nek e tíz nap során a közmű­velődés helyzetével, feladatai­val, az értelmiség és a lakó­hely kapcsolataival, a KISZ- szervezetek kulturális és poli­tikai nevelőmunkájábal. A Pest megyébe küldött hall­gatók népművelési gyakorla­tának színhelye Zsámbék, Po- máz, Veresegyház, Monor és Nagykáta, illetve a Csepel Autógyár művelődési központ­ja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents