Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
MST MEGVZI 1972. FEBRUAR 6., VASÁRNAP PALOTAI BORIS: Rendes lány — Ilt ™nnak B himuta. tások. — Tegye le — mondta gyorsan Huber főmérnök. Irtózott a haszontalan fecsegéstől, se kedve, se türelme nem volt hozzá. De alighogy visz- szabújt a munkájába, máris megbánta, hogy olyan kurtán intézte el az embereket. Most is megszólalt benne az a bizonyos hang: „Ez így nem megy öregem! Megértők leszünk, barátságosak". És kelletlenül megszólalt: — Máskülönben mi újság? — Semmi — mondta Gitta az adminisztrációból. Elképzelte Huber feszengő arcát, ha rákezdené: „Bizrtos, hogy András nem szeret. Még együtt vagyunk, hetenként kétszer megölel, hogy ne vegyem észre, már régen szakított velem”. Ha így mondaná el, talán végighallgatná. Szüksége volt rá, hogy Andrásról beszéljen. Amíg beszélt róla, öngúnnyal, iróniával, úgy érezte, hogy védi magát valami ellen, ami orvul tör rá, kiszolgáltatja a magánynak, a gyengeségnek. Az Andrásról szóló végnélküli történetek elnémították azt a vékonyka hangot, amely ijedten futkáro- zott a mellében. Legtöbbször maga se tudta már, hogy úgy történt-e minden, ahogyan elmesélte, mert a szorongás valamit elvett és valamit hozzá- ragasztott az érzelmeihez, formátlan anyaggá gyúrva, ami még nemrég szerelem, vágyódás volt. — Nos, történt valami? Minden rendben? — kérdezte Huber, az íróasztallámpához intézve szavait, majd a karórájára pillantva — hát akkor ... — Az ötös műhelyben felszerelték a szellőzőkészüléket. — Már tegnap. Sőt, ha jól tudom, már tegnapelőtt. — Huber felemelte a töltőtollát. Mehetek, állapította meg Gitta, aki ismerte az unalom jelbeszédét. Ha Andrásnak elmondhatná, hogy Huber észrevett rajta valamit __„Nem ak arom zavarni magát, Huber elvtárs.” — „Nem zavar, hisz én kértem. Halljuk, nincs bizalma hozzám?” és így tovább. Gitta érezte, hogy mihelyt elhagyja az irodát, tovább nő benne ez a párbeszéd, új részletekkel bővül, s éjjel már úgy toppan elé, mintha csakugyan megtörtént volna. Huber töltőtollával a fogát kocogtatja. Hát csak bírjon ki, viseljen el, gondolja Gitta, önkínzó örömmel csapva le minden közönyös vagy éppen türelmetlen mozdulatra. Azértis feltartja! Nem dőlne össze a vállalat, ha egyszer megkérdezné: mi van magával, Gitta? — Velem? Semmi az égvilágon! András... négy éve járunk már együtt... hetenként kétszer még megölel... — és végigmondaná azzal a csípős gúnnyal, amely mindig bevált. Hiába, stramm nő maga, mondogatják elismerően a kolléiái, alkalmat adva neki, hogy Andrásról beszéljen. Elszóra- coztatja őket a szenvedéséjei. Az is pokolian mulatságos, Imikor ártatlan képpel jelenti ct: attól fél András, belelépek i káderlapjába. Apus ugyanis isokoládékirály volt. Nyolc segéddel dolgozott. Ez nagy szám, régi szám. Ezen annyira mulatnak, hogy azt is elnéznék neki, ha szemük láttára bánkódna. Egy ilyen jópofa, mint ő. Ha kedve van búsúlni, tessék. — Nos — szólal meg Huber, ide-oda tologatva az asztalán lévő tárgyakat. — Van még valami? — Ezt már kérdezte. Mindegy, barátságosnak kell lenni, megértőnek. — Átköltözködtek a második emeletre? — Ez is megvolt. Már mehetne Gitta. Mire vár? Jól van, belátom, hogy rideg vagyok, de legalább ismerem az embereimet. Gitta jó munkaerő, kiegyensúlyozott, megbízható, s ráadásul csupa kedély, csupa jóindulat. De mért nem megy már? Igaz, ő hívta vissza azzal a merőben felesleges kérdéssel: máskülönben mi újság? Mi lenne? Ami érdekli, azt nem tőle tudja meg. — Mi baja? — kérdi már az irataiba merülve, csupán egy tenyérnyi síkot látva Gittából, annyit, amennyi a zöld ernyős lámpa és az íróasztal lapja közé fér. A tenyérnyi sík megmozdul. Nem is figyel rám, gondolja Gitta. Azért én elkezdem. De sehogy sem találja azt a könnyű, magas hangot, amelyen elkezdhetné. Mintha i minden megereszkedett volna\ benne. Felteszi a lemezt, a! többi megy magától: „attól\ fél, hogy belépek a káderlap-\ jába”. Erre figyelnie kell, he-! gyezni a fülét, végighallgat- \ ni. Ezután már azt is el leheti mondani... Csupa olyasmi jut az eszé-i be, melynek nincs története. \ Se története, se csattanója. \ András meg én... Mi ketten\ úgy voltunk ... hogy megy \ tovább? Ebben minden benne \ van. Mentünk az utcán, ül- j tünk egy pádon, vártunk egy-\ másra és jó volt. Bántottuk \ egymást, az is jó volt. Kiha-\ joltam az ablakon, intettem', neki: Jövök! Felfütyült ér- j tem. Megismertem a lépteit..., Huber felemeli a fejét: — Akar valamit mondani? — Igen... Nem! — Igen vagy nem? Mert dolgom van. — Vigyázat, inti magát, ne ilyen kurtán. De hát ez nem társalgási óra. Nem érünk rá, sajnálom. Mint mindig, most is )ó_ vá akarja tenni, hogy olyan elutasító s bosszúsan mérlegeli, hogy az ilyen jóvátevési kísérletek még egyszer annyi időt, energiát esznek meg, mintha rögtön barátságos lett volna. Akkor két perccel megússza. Most legalább öt percet kell rászánnia, öt teljes perc esik áldozatul annak a hiábavaló kísérletnek, hogy ne tartsák goromba pokrócnak. Jól van, kedves lesz, nyájas lesz, egy fene. Csak tudnáj mit kérdezzen, mi a csudát kérdezzen? Maga ismeri Andrást, akarja Gitta mondani, de valami kemény burok elzárja a hangját. Minden mozdulata felelt a mozdulatomra. Most elkésve felel. Akkora késéssel... A kemény burok nőni kezd, a torkát szorongatja. Nem is tudom, hogy ennyire szenvedek, gondolja hirtelen. A valóságban nem fájt annyira, mint így elmesélve. De hiszen egy szót se szólok, döbben rá, talán, ha szólnék ... Azt kell mondani, valami egyszerűi, mulatságosat. Igen, mulatságosat, hisz stramm vagyok, jópofa vagyok. — Hogy működik az új munkatárs, az a hogyishívják Zsuzsi? — No, de most már menjen. Több kérdés nincs. — Rendes lány — mondja Gitta, és felbukkan előtte Zsuzsi fiatal, gyöngéd hajlású nyaka, ahogy az írógép fölé hajol. Zsuzsi nyugodtan sírhat, senkinek sincs a terhére. Minden fiatal rajta, fiatal, feszes, durcás, s ha a fiúja felöl faggatják, a vállát rándítja, s indigótól kék ujja szótlanul böködi a billentyűket. S mennyi foga van, mennyi sok erős foga! „Hogy működik az5 új munkatárs?” Velem ki tö-i rődik? Mi ketten úgy voltunk\ Andrással... Mi lesz velem? \ Figyeljen ide: akar nevetni?$ Ez egy édes kis történet. Édes!\ — Rendes lány — mondja, s\ lába egyre mozog, mint a bo-$ garak lábai, melyeket tűvel \ dugóra szúrnak. — Rendes ^ lány, csak... 5 — Csak? Mi baj van vele? \ — A körmét ráspolyozza. \ — Mit csinál? — Jaj, nem lehet kibírni! $ — Munkaidő alatt a körmét \ rásoolyozza? Miért nem szól $ rá? ■ Gitta becsapta az ajtót. \ Huber méltatlankodó hangja\ utána úszik: „A körmét rás-; polyozza?” A körmét ráspolyozza, is- J métli a szürkére mázolt folyo- \ sónak, de a kemény burok! nem pattant meg benne, a ke- j meny burokban valami dö- \ Tömböt és nyöszörög, egyszer-', re hallja a két hangot, egy- \ máshoz tapadva, egymás elleni törve. „Senki sem keresett?” \ kérdezi a nyöszörgő hang, s a! dörömbplö folytatja: „Ha And-! rás keresne, mondjátok neki...! Különben majd én!” Felnevet.: A nevetés sűrű ráncokat vet aj bőrén, mint tejen a meggyűlt \ pille. i Zsuzsi ránéz, s erélyesen to- > vább veri a billentyűket. A j napfény lecsúszik a vállán, a! mellére telepszik, mint egy\ pillangó. Dobpergésszerven,; szila jón kopog a gép, egy per- ; dg sem hagyja abba. Mintha i a fiatalság indulóját kopogná. i Gitta a táskája után nyúl. \ — Édes történet! András azt: hiszi... — Hirtelen elakad.: Körömráspolyt vesz elő, re- i szelni kezdi a kormát. Gondosan, vigyázva, majd egyre sebesebben. Amikor Huber déliájban benyit, még mindig a körmét ráspolyozza, pedig már tövig volt reszelve mind a tíz, s a sarkaiból vércsepp serkedt. GERGELY ÁGNES: Farkasok Valaki eltévedt a falka-csapástól valaki elszakadt a nagy, fehér, havazó rohanásból a pelyhek, a fogak, a lábak, a prüszkölő gombolyagok. a gömbölyű szemben a zsákmány vérbe forog, a síkra zuhogó fekete láb-zivatar, az inaszakadtá'g guruló, hörgő csont-tömeg, egymásra csattogó körmök, kerékbetört dobhártyák, elbillent lejtő, jézusmária, biszmilláh, herrgott, repülő molekulák rengetegéből valaki elvágta magát — valaki elvágta magát: ott kullog a fazék-soron egyenest a kutyatejszagú éden felé, ahol kerítés van a házak előtt, reggel, délben, este azt mondják „hogy vagy” és tányérból eszik megmosott foggal a húst. TASNÁDI VARGA ÉVA: Esős vasárnap Megyek az utcán, autóbuszok bőgése kísér, esőt kíván s ezért imádkozik sárgult szájjal síró sétatér. Megyek csak tovább, kirakatok fénye elvakít, s valami ónaiv hittel hiszem, hogy ma találok meg valakit. Két szeme tágranyílt napraforgó, belefér egész gyermekkorom, a p.'pitér ott kint a réten, a dús repkény a házfalakon, nagyanyám göcsörtös botjával, a kút, a méhes, a mályvakert, s szemében látom annak arcát is, ki évek óta csak elfelejt. S vállunkra hull a nyári zápor, csepp-cseppre száll, mikro-tengerek. Járunk az utcán, hallgatva néz és akkor sem szól, amikor elmegyek. TJát kedves kolléganő... Ha megengedi ezentúl a nevén szólítom... Ha már ide került a főosztályra, ismerkedjünk meg, úgy hozza az illendőség, meg aztán ... A nevem, mint tudja: Fejes ! Vilmos, de semmi közöm az ! íróhoz, sem pedig a Hábetler \ famíliához. A papa is Fejes j volt, a nagypapa is, tehát, I mint látja, nem magyarosí- itott névről van szó. ! Hogy a Vilmos nevet hon- : nan szedték eleim, nem tu- ! dóm, de azt annál inkább, ! hogy a bátyám, akiről ké- isőbb még hallani fog — repülőtiszt volt a Horthy-rend- > szerben —, egyszóval: ő a ä Viktor nevet kapta. A hugo- | mat is... Ügy látszik a pa- j pa... Ö szerette az olyan, i hogy is mondjam... ; A papa egyébként tanár volt ; Pécsett. Később, mikor nyug- 5 állományba helyezték, mint J éjjeliőr tevékenykedett egy J építkezésen, de ez őt nem $ gátolta meg abban... Egyéb- 5 ként egész pontosan nem is ^Pécsett volt először, hanem $ egy környéki kis faluban, $csak aztán, mikor már fel- $ jebb került... A végén ugyanis tanfelügyelő lett. És aztán $ éjjeliőr. Tény az, hogy én, és $ az engem követő húgom már S Pécsett születtünk, s ^ Hármunk közül azonban $ sajnos, csak én maradtam meg $ egyedül. Fivéremet a hábo- $ rúban lelőtték, a húgomat ^ meg valami fertőzéses megbe- ^ tegedés vitte el nem sokkal ^ ezután, úgy, hogy ezek a dol- ^ gok alaposan megtépázták ianya szívét, és idegeit. ^ Az iskoláimat Pécsett vé- ^ -t*- geztem, s ott lettem hely- ^ ben, a matúra sikeres meg- ^ szerzése után forgalomtevő a ^ helyi MÁV-állomásfőnöksé- S gén. A főnök volt a keresztapa. | Tény, hogy ez elég messze ^ esik a szakmától, de azt az ^ ember előre soha nem tudja, ^ pláne a közbejött körülmé- s nyék mellett... $ Pécsről Pestre kerültem, ^ mert úgy volt, hogy talán ^ mégis sikerül bejutnom a Mű- ^ szaki Egyetemre, de aztán fccsak nem sikerült, így lettem | számviteli segédmunkás húsz S évvel ezelőtt itt a gyárban, ^ így nevezem én a könyvelőiket, ahonnan aztán később átjöttem a kalkulációba, amidnek a vezetője lettem, majd MÁRKUS TILDA: EMLÉKEZTETŐ zelem együtt az osztály főosztályi rangra emelkedett. Persze, ez nem ment ilyen egyszerűen, mint ahogy azt én most magának elmondtam. Pestre jövetelem után ismerkedtem meg a feleségemmel, aki szerény jövedelmű banktisztviselő lánya, és csak azért volt valamije ismeretségünk kezdetén, mert egyedüli gyerek volt. Ö a Klári, akivel már beszélt telefonon. Ne ijedjen meg, ha letegezi, ő nagyon komolyan veszi a demokráciát, nem úgy, mint egyesek. Ha csinálunk valamit, csináljuk, ha nem is szívvel, de úgy, hogy az megfelelő legyen. Nem igaz? Egyébként ő... De hogy a feleségemre visszatérjek, ő revizor egy másik, hasonló vállalatnál, a revizori osztály vezetője, s egy közös gyermekünk van, Gábor, akit látott már. tegnap itt járt a gyárban, ugyanis a Közlekedésgépészeti Technikum harmadéves hallgatója és közepesen gyenge technológiából, ezért egy barátom, aki a főmérnök helyettese és egy- személyben tanár a Műszaki Egyetemen, korrepetálja, meri még megérjük, hogy őt sert veszik fel az egyetemre, ami pedig ... Azelőtt is volt ilyen hogyha egy gyerek nem tudotl megfelelően felkészülni... No persze, ezt maga nem tudhatja. Vagy nem élt még akkor vagy... Mondja: Van magának egyáltalán valami végzettsége? Ne tréfáljon! Négj polgárit végzett? Gyors- é! gépírói szakiskolát? Nocsak Pesten? Azért vagyok meglepődve, mert ezeknek a lányoknak, akik itt gyorsírogatnak az osztályokon, nemigen van több 8 eleminél éi általában egy-egy gyorstalpaló tanfolyam, amit min kifutók szereztek meg Nusi- kánál, munkaidő alatt. Mef is látszik rajtuk! Hát akkoi maga... Ez itt csak előnyér« szolgál. T* ehát, mint mondtam,-*■ Gábor a részére kijelölt úton fokozatosan előre halad, és mi, szülők, mindent el is követünk, de azt hiszem, itt mi inkább magunk akartunk megismerkedni egymással, és nem a család, velük úgysem lesz sok dolga magának, gondolom, hacsak nem valami itt a népboltban, amit felénk éppen kapni nem lehet, előfordul, de ehhez már ismeri őket eléggé az eddig elmondottakból is. Mit mondhatok még? Azt hiszem, amit eddig elmondtam magának, elég ahhoz, hogy... De talán... No, igen! A papának volt egy órája. Ö is örökölte a nagypapától. Arany. Nos, ha meg volt szorulva a család, akikor mindig ezt az órát. Ért engem? Szép pénzt adtak érte a zacilbam. Ezt csak azért mondtam el, hogy ne higgye, hogy én ... Egyszóval: Nem vagyok kapitalista! A vállalatnál jóformán mindenkit ismerek, leszámítva egy-két személyt, de azok nem is fontosak. Húsz éve kezdtem itt dolgozni, de ezideig sikerült úgy gazdálkodni az erőmmel és úgy alkalmazkodni, olyan kapcsolatokat teremteni az emberekkel, hogy ... Előbb a forgalmi könyvelésben dolgoztam, mint anyag- könyvelő, tehát lent kezdtem, aztán a kalkuláci«5s osztály vezetőjévé választottak ki, mely főosztályi rangra emelkedett az utolsó öt esztendőben. Azt is él kell mondanom, hogy 1956-ig semmiféle olyan megbízatást, ami valóban érdemes lett volna, nem kaptam, de annak az volt az oka, hogy volt itt egy kolléganő, illetve annak a férje, egy bizonyos Harthy József, káderes, nos, ez a bizonyos Harthy adott énrólam olyan véleményt, hogy utólag alig győztem olvasni. Ez a férfi ötvenhat óta nincs a vállalatnál, és, ha jól tudom, a felesége is elvált tőle — nincs egzisztencia, nincs szerelem, tudja, hogy van ez a gyakorlatban? —, de a konszolidáció meghozta számomra is a gyümölcsét. Még nem is dohányzik? Mondja, magának semmi rossz tulajdonsága nincs azon kívül, hogy... Elárulhatom, érdeklődtem maga felől, de semmi olyat nem hallottam, ami... No, igen ... Egyszóval: A papa, mint mondtam, ötvenkilencben meghalt és örökül hagyott ránk egy házat, de ón az édesanyámat magunkhoz vettem, így aztán, mivel ő lemondott az örökség ráeső részéről is, megvehettem a kocsit, amit Szlusinykának hívok, megvan ennek is a maga története. ]7 zt azért mondtam élma- gának, mert hallottam már olyan híreket, hogy én az újításokból, mivel végső soron nálam dől el, hogy menyr nyi lesz belőlük a dohány. Mások szerint pedig azokból az árvisszatérítésekből, amelyeket a kooperációs partnerektől kapok a jó áraikért, és a többi. Ez nem Igaz! Egyetlen dolog volt, egy skót juhászkutya, amit ajándékba kaptam, de később annak is kifizettem az árát Egyébként nincs is már meg, mert szegényt — a féleségem szerint irigységből — megetették, és mire az állatorvoshoz értünk... Egyszóval ... Így aztán most egy ír terrier... Mondja: Van maguknak kutyájuk? Na, persze! Kicsi a lakás! Nincs hol tartani! Ugye, maga is úgy találja, hogy ezeket a lakásokat valóban nagyon kicsire tervezik? Persze, egy-, két- vagy annál több szobás még elmegy egy-két személynek, de... Csak egy szobájuk van maguknak? És itt az édesanyja is. Értem... Hát az akkor valóban nem alkalmas. Hol is tartottam? Ja, persze! Tulajdonképpen azért hívattam, mert szeretnék egy dolgot lediktálni. Az igazgató elvtárs már várja tőlem. De gondoltam, előbb kicsit ismerkedjünk meg, itt ugyanis — mint mondottam — annyi a munka, hogyha belelendülünk, akkor erre már... Nos, tehát, mivel ilyeténképpen is« merkedési kötelezettségünké nek eleget tettünk, talán el« kezdhetjük. Legyen szíves él írja: Árfőosztály. Budapest Mai dátum. Pont-pont-pont, szám, per ezerkileneszázhet- venkettő. Emlékeztető. SZILÁGYI JUDIT: A napba nevetek Felbomlott. Kívülről semmi nem látszik, esetleg feltűnik, hogy üres az ujjam, másoknak mindegy hogy holtan, vagy sziporkázva viselem eL Tovább vonaglik az élet. Szeretet-táblák bennem, nekem is idegen őz-szelid korszakok, kiszáradt lepedők, megfakult gondolatok a álmomban hirtelen felkiáltok, élni próbálom ami az enyém lehetne mert rosszul csinálom, minden röpke csókom vad réten adom és fütyülök a tisztes, álszent mahagóni ágyra — ahol kötelesség és szabály az, ami nekem szent mint a halál — ventillátortól táncol rendetlen hajam minden szála, véges kihullott pilla-életem kihasználva a napba nevetek.
