Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám
4 1972. FEBRUAR 4., PÉNTEK „Sej, Ga ígamácsa eszembe se jutna“ Holnap este ezzel a címmel mutatják be a galgamácsai népszokásokat, népi játékokat a fővárosban, az Egyetemi Színpadon. A műsorhoz dr. Ortutay Gyula akadémikus mond bevezetőt. Levetítik Moldován Domokosnak Van- kóné Dudás Juli galgamácsai paraszt-festőasszonyról 1970- ben készített, a szekszárdi és orvletoi nemzetközi filmfesztiválon díjazott színes rövid- filmjét, majd a községi Röpülj páva-köj- adja elő az ugyancsak Vankóné által gyűjtött és betanított műsorát. Az előadással egyidőben Vankóné Dudás Juli, a népművészet mestere festményeiből kiállítás nyűik a színpad előcsarnokában. Az előadást és a kiállítást Moldován Domokos rendezi. P„ _I , j. * '« ;§ Csehov: „Lakodalom” című művéből GSenOV IV- Stefi készít tv-játékot Szirtes Tamás ren- * dező. A népes szereplőgárdából néhány: Feleki Kamill, Fónay Márta, Halász Jutka, Márton András. Vezető operatőr: Szabados Tamás. Iskolarádió, Vác Ügy kezdődött, hogy a. váci közgazdasági szakközépiskola diákjai néhány éve irodalmi klubot alakítottak. Havonta megtartott klubdélutánjaik egyre népszerűbbek lettek. 'De báf Bű az: négyhetenként egyetlen klubdélután? Többre pedig — helyiség hiányában — gondolni sem lehetett A tantestület vezetőinek már az is elég fejtörést okozott, hogyan biztosítsanak helyet a nappali és esti tagozaton tanuló osztályoknak. Masina kell Valami masina kellene, amivel állandóbbá tehetnék a kapcsolatot a diákokkal — töprengtek a KISZ-esek. Vetítőgép, hangosítóberendezés vagy efféle. Amivel politikai tájékoztatókat, rövid műsorokat közölhetnének. Csak hát a vetítéshez is terem kell, mégpedig tágas. Terem nincs, akkor viszont minek a vetítőgép? A hangosítóberendezés jobb ötletnek látszott: ahhoz nem kell más, csupán egy parányi szoba stúdiónak, egy lelkes szerkesztő bizottság, no, meg némi készpénz a beszerzéséhez, mert amióta a föníciaiak feltalálták a pénzt, azóta a han- gosítót sem adják ingyen. Megszólal a hangszóró Molnár Mihály igazgató ritkán ígér — de akkor mérget lehet venni a szavára. Az irodalmi klub sikere láttán azt ígérte: az 1971—72-es tanévben meglesz a hangosítóberendezés. így esett, hogy egy szeptemberi reggelen megszólaltak a hangszórók az öreg tantermekben: „Halló, itt az iskolarádió jelentkezik vidám irodalmi műsorával.” Holnap adásnap A régi biológiai szertár lett a stúdió, az egyik tanár a szerkesztő bizottság vezetője, a szombat pedig a rendszeres műsornap. Reggel fél nyolctól, a tanítás végéig minden szünetben jelentkezik az iskolarádió a KISZ-szervezetek legfrissebb híreivel, rövid politikai tájékoztatókkal, zenei és irodalmi vetélkedőkkel. A megfejtéseket egy urnában gyűjtik, bizottság értékeli, és könyvvel, csokoládéval díjazzák a nyerteseket. A műsort minden héten másmás osztály KfSZ-szervezete szerkeszti, s olyan diákok jelentkeznek ötleteikkel, vállalkoznak versmondásra, felolvasásra, akiket azelőtt jóindulattal sem nevezhettek társaik aktívaknak... ‘ ny. é. Ügetek a bányák helyén A Bakonyban somra betemetik a már kimerült külfejtésű bauxitbányák gödreit. A bányászok, akik korábban főleg erdőterületeket > és legelőket vettek igénybe egy-egy bauxit- talep körzetében, most a fejtések befejezése után visszaadják a területeket a mezőgazdaságnak. A 200 EVES CSOKONAI 1973. november 17-én ünnepeljük Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulóját. Debrecen, amely szívébe zárta, magáénak vallotta és vallja ma is Csokonait, méltó formában kíván megemlékezni nagy fiáról a nevezetes évforduló alkalmából. Az- ünnepségsorozat előkészítésére ügyvezető elnökséget alakítottak Barta Jánosnak, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárának, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának vezetésével. A Csokonai-évforduló alkalmából országos Csokomi-sza- valóversenyt rendeznek, a városban „Csokonai-hagyomá- nyok Debrecenben” címmel pályázatot hirdetnek a költő nevét viselő gimnázium bekapcsolásával. A Déri Múzeumban Csokonai tudományos ülésszakot tartanak. A peremkerületek művelődési otthonaiban, a klubkönyvtárakban és ifjúsági klubokban irodalmi esteken ismertetik a költő munkásságát. A Csokonai-emlékfüzet kiadása, kiállítás megrendezése szerepel többek között a programban. — Féner Tamás kiállítása. A Magyar Fotóművészek Szövetségének rendezésében február 5-éíi déli 12 órakor nyílik a Műcsarnokban Féner Tamás fotóművész kiállítása. A megnyitót Bálint Endre tartjá. Az üveg először Üilőn csillogott Müteremlátogatás on Szabó Erzsébetnél Néhány évvel ezelőtt csodálatosan szép — szó szerint és áttételesen is szép — klisfil- met mutattak be a mozik, Az üveg művésze — címmel. A huták sárga-vörös , torkolat- tüzeire, az üvegfúvók gyors, határozott mozdulataira, a keményüveg és a csúszolóko- rong találkozásából kipattanó szikrák fehér fényeire emlékszem, és a művészre, aki képes a kvarc, a mész és a szóda nagyon prózai vegyü- letébe belevarázsolni, béle- rögzíteni álmait. Egyetlen pillanatban — A mintázófa a „varázspálca” — mondja Szabó Erzsébet Munkácsy-díjas üvegtervező és -csiszolóművész. i — A nyollcszáz fokra lehűlt anyag a fúvócső végén valóban engedelmeskedik az em ber a karatának. Persze, nem mindig az első próbálkozásra ... Az álmok először ceruzavonások nyomán papíron, öltenek formát. — Bizonyos esetlegesség is van ebben a munkában. Előfordul, hogy mintázás közben úgy érzem, elég, itt meg kell állni, ez a váza így szebb, tökéletesebb, mint a papírra vetett vázlat. Van esetlegesség, de, hogy melyik az a pont, amikor művészibb lesz a tárgy, s melyik az, amikor nem, ezt nehéz lenne meghatározni, ezt nem lehet előre tudni. A művészet titkát nem lehet 1 megfogalmazni. A tudatos elképzelésekről lehet beszélni, s ezáltal közelebb lehet jutni az alkotások megértéséhez, de, hogy mitől lesz egy csillár, egy térelválasztó, egy üvegékszer az egyik ember keze ‘nyomán ifmvészá tárgy, s a másiknál tucatáru, azt a bizonyos pluszt nem lehet rdegfogalmazni. — Egy asztali készletet ugyanolyan nehéz vagy talán még nehezebb megtervezni, mint egy egyedi darabot, ötezer éye formázzák az üveget, új formát szinte lehetetlen létrehozni. Lényegében már minden fórma előfordult. S befolyásolja a munkát a kor divatja is. Ma az egyszerű vonalvezetés, az egy szín a divat az asztali készleteknél. Legszebb a fehér Kinizsi malomköve A keszthelyi balatoni múzeum munkatársai középkori malomkő- bányát találtak Sáska község határában. Tóth Joachim helyi lakos hívta fel a régészek figyelmét arra, hogy a falu közelében levő erdőkben bányagödrök és körülötte százszámra törött malomkövek találhatók. A múzeum munkatársai megállapítottak, hogy középkori kőbányáról van szó. A bánya működésének idejére utal, hogy a bakony- szentjakabi pálos kolostor — amelynek eredetére már egy 1260-ban kelt oklevél is utal — falába a sáskai bányából származó elpattant malomkövet építettek be. A malomkőbánya sok évszázados működéséből arra következtetnek; hogy innen került a közeli Nagyvázsonyba az a malomkő is, amelyen — a monda szerint — Kinizsi Pál mintegy tálcán nyújtotta a serleget Mátyás királynak. A több négyzet- kilométer kiterjedésű malomkőbánya részlete- feltárását kezdik szakembesebb később meg rek. Szabó Erzsébet tervezte meg elsőként hazánkban — 1961-ben — a mind színeiben, mind formájában nagyon szép párhuzampoharat. — A színelokél vigyázni kell. A sárgát nem szeretem, kedves számomra a piros és a kék. A legszebb szín természetesen a fehér, egy fehér pohárban előcsíllan a bor münden szépsége, tisztasága. És'a halvány színeket is kedvelem. Néhány szilfidvékony, hosz- szú nyakú, leheletfinom, pasztellszínekkel éppen csak megérintett váza, műterme, kis házi kiállítása legszebb darabjai közé tartozik ma is. Ezekért, a „színes, hutakész dísztárgyakért” kapta meg 1960-ban a Munkácsy-díjat, s ezek aratták 1965-ös Csók Galéria-beli önálló kiállításán a nagy síikért. Jelentős visszhangot keltettek később egyszínű, kék, szigorúbb, formájú fiaskói, poharai, vázái. Négy darabot megvásárolt közülük az állami vásárló bizottság is. Néliány alkotása az Iparművészeti Múzeum .tulajdona, de találni munkáiból a British Múzeumiban, is. Az utóbbi években érdeklődéssel fordult az-úgynevezett maratott — repesztett — és a tükörüveg felhasználási lehetőségiéi felé. Több mint egyéves munka eredménye a moszkvai magyar nagykövetségen felállított impozáns térelválasztója, hasonlóan, szép térelválasztó díszíti Budapesten a Külügyminisztérium nagytermét, csilláraival pedig a többi között a Duna Intercontinental Szállóban találkozunk. Szivárványcseppek Egy új irány kereséséből Születtek absztrakt szobor- kompozíciói, tükörüyeg plasztikái. Tavasszal, a Tv Galéria adásában mutatta be őket először a nagyközönségnek, s osztatlan figyelmet keltettek. — Nem sok van még belőlük, nyolc, vagy tíz, kedvből csináltam, nagyon közelállnak hozzám. Ez év őszére tervezek egy önálló kiállítást a Csók Galériában, ott is bemutatom őket. S a legújabb korszak: az üvegékszerek korszaka. Érem nagyságú üvegrétegek zárják magukba kedves színeit, hatalmas esőcseppek őrzik a szivárvány darabjait. — Ha sikereket érek el, talán a legboldogabb az édesapám. Üllőn él, gyakran kilátogatunk hozzá. Szabó Erzsébet — ha ugyan ez jelent valamit — üllői. — Jelent! Ott éltem tizennégy éves koromig, elég nehéz körülmények között, négyen voltunk testvérek. Évekig jártam be Budapestre, a művészeti gimnáziumba, órákat elutaztam a napjaimból. Emlékszem, gyerek voltam, amikor először észrevettem az üveget, ott, Üllőn. Csak annyit tudok, hogy csillogott- villogott, tetszett. Mégis, az első években- festőművésznek készültem, aztán, amikor a gimnázium nappali tagozatán megnyílt az üvegtanszék, átmentem. Hárman jártunk. Később egyikünk tanítónő lett, a másik üvegosiszoló. És a harmadik, Szabó Erzsébet — az üveg művésze. A csiszolókoronghoz lép: akarata szerint formálódik az anyag. És amikor végighúzza ujját a pohár peremén, egy alattomos szilánk felsérti a bőrt, kiserken a vér. — Ez bizony előfordult. Éppen most nyolc csillárt készítek, tizennyolc burát fúvat- tam. Tíz összetörött munka közben. Nyolc megmaradt. Deregán Gábor Termelés az emberért - avagy embertelen termelés? Ismét a Pest megyei Építőanyag- és Szerelőipari Vállalatról Tavaly nyáron lapunkban már két cikkben is szóvá tettük a Pest megyei Építöanyag- és Szerelőipari Vállalat verőcei hidrogl óbuszgyártó üzemében tapasztalt tűrhetetlen állapotokat. A bírálatot visszautasították Hamarosan két levelet kaptunk a vállalat központjából. Az elsőt Sebők Jánosné szb- titkártól, s még huszonhárom aláírótól. Az egyik újságcikkben említés történt a központ egyik dolgozójáról, aki a verőcei üzemben „részegen randalírozott”. Az illető — valóban a központ közvetlen irányítása alá tartozó szerelőüzem embere — nem központi dolgozó, tiltakoztak a levélírók! A verőcei üzem botrányos munkakörülményeiről nem szóltál:. A másük levélben Szabó Lajos, a vállalat igazgatója, cikírdink, úgymond, hitelrontó kifogásaival, s különösen az életveszély megállapításával vitatkozva, jó termelési eredményeikre, nagyszabású beruházási terveikre is hivatkozva, ugyancsak helyreigazítást kért: Kezdeményezésűn' .akkor az építőanyagipari vállalat Igazgatójával és munkavédelmi előadójával, valamint Aszódi Balázzsal, a szakszervezetek megyei tanácsa munkavédelmi felügyelőjével, a helyszínen ellenőriztük az újságcikk állításait. E szemlén az addig feltárt hiányosságoknak a többszöröse bizonyosodott be. Az SZMT munkavédelmi felügyelője azonnal, kéziratban, 30 pontban rögzítette a tűrhetetlen mulasztásokat, s megígérte, hogy a kész jegyzőkönyvet, mind szerkesztőségünknek, mind a vállalatnak elküldi. (Azt a jegyzőkönyvet egyik fél sem kapta meg.) Szabó Lajos igazgató továbbra sem ismerte el a hiányosságokat, de ugyanakkor Alagi Istvánnal, a verőcei részleg vezetőjével nyilvánosan közölte, hogy felelősségre fogják vonni, amiért felvilágosítást adott az újságíróknak. Rövidesen a Ki védi jobban a vállalat presztízsét? című mindezeket követő írásunk a már említettek mellett az időközben feltárult mulasztásokat szintén ismertette. Részletesen szólt a téglahegyekkel, törmelékkel borított, út- talan, kerítetlen udvartól, az életveszélyesen romos, régi téglaszárítókról, a védőfelszerelés nélküli hegesztésről, a szabálytalanul üzemeltetett darukról, a villanyszerelés szabálytalanságairól, a tűzveszélyes raktározásról, a telepen tárolt több száz mázsa savgyanta egészségtelen kipárolgásáról, és a többiről. (S amit még ez a szemle sem derített ki! A festő asszonyok között többször ájulásszerű rosszullét fordult elő. Az előírásokat megszegve, védőálarc nélkül dolgoztattál: őket.) Üjabb levél a vállalat igazgatójától, újabb helyreigazí- tási követelés. Ekkor, augusztus 24-én, hivatalos vizsgálatot, véleményt, intézkedést kérve, az egész ügyet a megyei tanács ipari osztályához tettük át. Észrevettük. Megírtuk: egyszer, kétszer, háromszor. Ellenőriztük. Jeleztünk, és mégis... Elismert hibák és köszönet Szeptember hatodikén a Pest megyei Építőanyag- és Szerelőipari Vállalat piliscsa- ba—jászfalui bányaüzemében üzemi baleset következtében meghalt egy munkásnő, a 24 éves Polák Jánosné. Eltelt egy hónap. Októberben újból levelet kaptunk az Építőanyagipari Vállalat központjától. Nagyot fordult véleményük: megköszönték az újságcikkek nyújtotta segítséget a verőcei hibák feltárásában, kijavításában. Közölték, mi mindent hoztak helyre, a fognak még helyrehozni a verőcei üzemben. Mi azonban úgy véltük, a halálos kimenetelű üzemi baleset súlyos okot, az időközben lebonyolított vizsgálatok lehetőséget, támasztékot adnak arra, hogy feltárjuk, milyen előzmények után, milyen körülmények között következett be a szerencsétlenség a vállalat másik üzemében — és csak azután vizsgáljuk meg a hibák helyrehozatalát mindkét helyen, s próbáljuk levonni a tanulságot. Piliscsaba-jászf alui. bányaüzemükben és mészüzemük- ben néhány év alatt ugrásszerűen fejlődött a technológia. .Régebben a kőbányában ezer tonnát jövesztettek egy nagy robbantásnál, most egyszerre hatezer tonna kő zúdul alá a hegyoldalból. A követ, még tavaly is, kézi erővel törték, azután kézzel válogatták, rakták, sínpályán' kézzel tolták a csilléket a kötélpályáig. Ma már rakodógép szállítja a követ a törő- és osztályozóberendezésbe, s ott és onnan szállítószalagon kerül tovább az anyag. A kézi erővel végzett munkát az új berendezés kiiktatta, mindent a vezérlőfülkéből, kapcsolófülkéből, ' osztályozóépületből irányítanak. A messet pár éve még hagyományos kemencékben, szinte ősi módszerekkel égették. Az újabb kemencék körül az addigi kézi munka nagy részét gépesítették. (Még állnak a régi kemencék is a mészüzemben. A megrepedt, ledőlésszl fenyegető, életveszélyes öreg kémények falához támaszkodó, háznak alig nevezhető épületekben két család lakik.) A kőtörő és osztályozóberendezés kivitelezése, e tizenkétmillió forintos beruházás 1968-ban kezdődött meg a piliscsabai bányaüzemben. A Szilikátipari Központi Kutató- és Tervezőintézet rajzai alapján az építést külső vállalat, a gépészeti és szerelőmunkát pedig maga a Pest megyei Építőanyag- és Szerelőipari Vállalat végezte. Egy 1970 decemberi meghiúsult műszaki átadás után, 1971. június 21-én hiánypótlási feltételekkel a szakszervezetek megyei tanácsa képviselője augusztus 30-ig engedélyezte a kőtörő és osztályozóberendezés próba- üzemelését. E műszaki átadáson nem volt jelen a Budapest Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség — a próbaüzemelést, áthágva áz előírásokat, a felügyelőség engedélye nélkül kezdték meg. Engedély nélküli üzemelés Augusztus I9-ig az üzemeltetést a vállalati tipk-sok végezték. Azután már a tmk-tól csak egy lakatos és egy-két villanyszerelő maradt a bányaüzemben, a berendezést az előbbi indította-állította meg. Augusztus 30-án lejárt a próbaüzemelési engedély. Attól kezdve a törő- és osztályozógépet anélkül működtették. A próbaüzemelést próbaüzemelési terv, eseményrögzítő napló, technológiai leírás, üzemelési, munkavédelmi előírás, biztonsági szabályzat, kifüggesztett technológiai, munka- védelmi jelzésrend nélkül kezdték meg, s folytatták technológiai és munkavédelmi szempontból ki nem oktatott, le nem vizsgázott dolgozókkal. De az irányítást és ellenőrzést végző személyek — a helyi, bányaműszaki vezető, a vállalati gépészeti vezető, a vállala-
