Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
1972. FEBRUAR 27, VASÄRNAP 9 PEST MEGYEI ALKOTÁSOK Az idő ábrái MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG Példás a gödöllői Agrártudományi Egyetem képzőművészeti háttere. Rejtélyes múzeum az épület, a falakon, beugrókban, homlokzat előtt műtárgyak sorakoznak, s az évek során ismétlődő látvány gondolatokat ébreszt az előadásokra, vizsgákra siető diákok tudatában, hozzájárul alkotó közérzetükhöz. A gyönyörködtetés e sokszorozottan rejtett csatornáiban teremtődik az a derű, melyből holnap humánum, termelési tényező lesz, nagyobb tudás, emberséges hang. Ezért illeti külön tisztelet az Ybl-díjas építőművészt, Zöldy Emilt, aki a phenjarú opera, pécsi fedett uszoda mellett itt Gödöllőn is kibontakozási teret biztosított és igényelt a társművészeteknek — festészetnek, kerámiának, szobrászatnak. A kollégium klubhelyiségében láthatók a „Zodiakus jegyek”, Gorka Lívia kerámia falburkolata. A harminchárom négyzetméteres felület impozáns látvány a maga fegyelmezetten elegáns, szürke hangszerelésében. Az idő körforgása érzéklődik a horpadt felületen, emberi életút — nemcsak a csillagképek. E szürke körforgalomban növekszik időérzetünk, a gyönyörködés az alkotó'munka felelősségére sarkall, Gorka Lívia művészetének sajátos erénye, a takarékos beosztás, itt is érvényesül az egyszínű hömpölygésben, mely az árnyalt rajzjegyek harmóniáját biztosítja. Emberi tulajdonságokat rejt el az Oroszlán nagyított fejében, a Bika dühödt támadásában, a Kos peckes tartásában. Mindez azonban csöndes iróniává szelídül az Ikrek kedvesen infantilis formáiban, a Szűz virággal motozó alakjában. Gorka Lívia ellenpontozott rajzírása kékesszürke kölcsönzéssel a forgó időt és az emberi évszakokat ábrázolja. Losonci Miklós Rózsa Péter szentendrei művész alkotása, fára dolgozott bronzdomborítás, Omszk és Pest megyék testvéri kapcsolatainak tiszteletére. rfSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSJ/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS» A havasok lírikusa Vologyimir Ladizsec, az ukrán irodalom egyik legeredetibb tehetsége, költő, novellista, prózaíró. 1924-ben született, most Kárpá® Ukrajnában, Uzsgorodban él. 1950 óta jelennek meg önálló kötetei. Termékeny író, eddig több mint negyedszáz prózai és verseskönyve, gyermekvers-kötete jutott el az ukrán olvasóhoz, néhányat orosz nyelvre is lefordították. Üjrakeresztelés címmel 1967-ben jelent meg sokat vitatott, érdekes regénye. Elbeszélés- kötetét Rapszódia a sztyeppén címmel adta közre, s tucatnyi verseskönyvet írt, szinte minden évben közread egy-egy gyermekverskötetet is. A gázlónál • A Bisztricán, hol a gázló csendjét nyírerdő őrzi megmerülnek a vízben a Nap arany evezői. Tutaj úszik előtte, a hullám kiloccsan a szirtre fehéren. Lustán csorog a Nap, csónakommal mindjárt utolérem. Bámulnak irigyen a kicsik, sorra mind elhagyom őket. Menekül előlem a Nap is arany evezőkkel. .Verseiben a kárpát-ukrajnai táj, a havasok, kaszálók, gyors hegyi folyók, a Bisztri- ca, a Bisztriny különös világa tárulkozik elénk, a természethez közel álló, vele egy életet élő emberekkel, gyerekekkel. Ladizsec legszebb gyermekverseiből a közeljövőben végig színesen illusztrált kötet készül, koprodukcióban a Kárpáti Kiadó és a Móra Kiadó gondozásában: Gyí, lovam, gyí, nádparipám címmel, Petrovácz István válogatásában és fordításában. Az alábbi versek a készülő kötetből valók. * Nyírfa Lobogó hajjal a szélben nyír hajlong, karcsú, fehér, kinyújtott meztelen lába a folyó vizébe ér, mintha csak hozzám készülne. Elindul, át a folyón, ahol tutaj ring, s a partra öreg körisfa hajol, hol fűzfasípomból a dal messzire száll, szabadon ... Jöjj, nyírfa, erre a gázló, fogódzz meg, itt a karom! ''/ssssssssssss/sss/ssssssssssssssssss/sssssss/sss/ssssssssssssssssssssssy/sssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssrsssfssss/'sssssssssssssssssssssssssssssssfsss/ssssssssss/ss/ss/.. — Miért jöttél? — András vár. — Tudtam. • — Haza kell jönnöd. — Tudod, mi vár rám? — Sejtem. Apád mondott valamit. — Nem merek. — Akkor is. Hidd el, mindenki segíteni fog. Egyszer úgyis szembe kell nézni a tényekkel. Nem lehet mindig előre leoltani a villanyt. Nem futhatsz el előle. Hidd el, jobb a megoldás, mint az örökös bizonytalanság. Most mit mondjak neked. Bécs- ben vagyok, egy sezlónyon. Kölcsöntakaróval. Haza meg ilyesmi, tiszta röhej lenne. De mégis, neked haza kell jönnöd! — Gábor. — Tessék? — Csak azért jöttél? Mondd, én teljesen közöriibös vagyok már neked? — Rossz kérdés. Négy évig egymás mellett aludtunk el, együtt ébredtünk fel... Tudod jól, hogy szerettem veled lenni. Ugye, te nem fogod utánam kiabálni: „Soha nem is szerettelek”. Tudod, divatos szokás ez. Mert te is nagyon szerettél... — Te, ha azt mondanám, gyere! Tessék, itt vagyok. Kezdjük elölről, próbáljuk meg még egyszer ... talán most... Emlékszel? Régen? Jól’volt veled. — Jó volt. — Nagyon. És most? — Szeretek valakit. Odahaza. Ha csak egy kaland lennél, miért ne? De te sokáig az életem voltál, most meg már egy része maradsz. — Odahaza — odahaza! Csak ezt tudjátok állandóan dumálni, és’ én az idegen vagyok! Akinek sehol sincs odahaza... Ezt mondja a suszter, a munkaadóm, a fiúk. Mindenki csak az után érdeklődik, hogy hova valósi vagyok, mintha egy trópusi növény lennék. Dögöljetek meg mindannyian a hazátokkal együtt! — Ne átkozódj! Ott senki sem tehet a te dolgaidról. — Szép lány? — Nekem tetszik. — Elveszed? — Azt hiszem. — Kár. Nem lehetne még egyszer... Elaludtunk. Rólad álmodtam. A parkban homokoztál. Várat építettél. Egyszer csak felnőttek a falak. Tündérek repkedtek a bástyák fölött. Te lovon vágtattál, oroszlánokat taposott el a lovad. Leeresztetted a függőhidat, ahol apád reám várt. ölben vitt be a toronyszobába, és hiába követelted, téged nem engedtünk be. Édes kicsi lovagom! Mama. ------------------------------------- Tudd meg azt is, hogy- nem | Bécs, 1970. május 11. I mentem apáddal vissza Buda------------------------------------- pestre (ezt úgy is tudod, de el akarom mondani). És féltem és reméltem, hogy Hans feleségül vesz. Aztán egyszer adott ezer schillinget, és elutazott az USA- ba. Többet nem jött vissza hozzám, csak levelet írt. „Családom sohasem egyezett bele, hogy egy magyar emigráns lányt vegyek feleségül, nem akarlak hitegetni, biztos megtalálod az igazit.” Azóta sok barátom akadt, senkit sem szerettem. Megpróbáltam önálló divatszalont nyitni. Tudod, milyen jól rajzolok. Mindenütt azt válaszolták: „Ha állampolgár lesz, kisasz- szony, megkaphatja az iparengedélyt, természetesen kellő mennyiségű pénzt kell befizetni.” Szerettem ’volna kölcsönt kapni. „Kölcsönt csak állampolgárnak!” Érted? Mindent csak az osztrák állampolgároknak. Magyar vagyok. Az már nem. Osztrák még nem. Hát mi az úristen vagyok? Mama még vagyok? Apád megnősül. Akkor lesz új mamád? Jézus! Mama.------------------------------- Ritkábban írok, ugye? Olyan mész- ^ 1 Bécs, 1970. július. | sze vagy. A fényképedet kell néz- ^------------------------------- nem, hogy fel tudjam idézni az ar- ^ co d. Édes, egyetlenem! A mamával bajok vannak. Minden kér- ^ vényt elutasítottak. Visszakerültem a pult mögé. És utálom a ^ pökhendi bécsieket. A házbért kéthetente kérik (nem vagyok 8 állampolgár). A főnököm: 8 — Kisasszony (nem mondtam neki, hogy gyermekem van) § — Ne háragudj! — Mit gyötri magát? Néhány schilling csak ^ nem lehet akadály? És a pult mögött a szoknyám alá nyulkált. ^ Ha bármit el akarok él!ni, egyre inkább látom, állva nem le- ^ hét, csak fekve. Ez szörnyű. Lehet, hogy. másnak jobban sike- ^ rül. Tőlem mindig ezt az árat kérik. Apád most örülhet. Bizto- ^ san mondja: „Én tudtam”. Még remélek, kérlek ne vess meg. | Kérlek, ha lehet, ne higgyél el minden rosszat rólam. Azértis í be fogom bizonyítani, nem vagyok rossz ember. Mgma. . — - ■■■ -........— Helyzetemben változás nincs. ^ | B écs, 1970. szeptember. I Terveim mindenütt tetszenek, S-----------------------------------— de pénzt nem ad senki. Ha az ^ én apám itt lehetne, és a férjem, a sokat szidott! Csak ő ne ^ tudja meg, mi történt velem. Kicsi fiam! Egyre inkább befelé ^ fordulok, és azt hiszem, több rossz már nem várhat rám. Saj- 8 nos, 'az idegcsillapító gyógyszerek sem segítenek. Lehetséges,^ hogy nem lehet elfutni? Ne haragudjatok! A nagy 8 levegő, amit előző nap szippantottam Bécsben, úgy látszik, 8 megártott. Egy vágyam van csupán, hogy egyszer, csupán még § egyszer téged láthassalak, hogy megcsókolhassalak, hogy érez- ^ hessem illatodat. Arra az egy pillanatra emlékszem állandóan, ^ amikor szültelek. A sikoltozásra, a melegedre, amikor először ^ csókoltad meg a mellemet. Ma már nem emlékszem, hogy fájt, ^ istenem. Mami! ^------------------------------------ Haza akartam menni. Azt mond- 8 I Bécs, 1970. november. I ták. ne menjek a magyar kö- 8 — ---------------------------7---- vétségre, mert börtön van alat- 8 ta . Ott nem pince a pince, hanem rácsos cellák sora. Püspöki ^ elment, és már kaptam tőle levelet Pestről. Lehet, hogy nem ^ igaz a börtön? De én már gyenge vagyok. Kicsi fiam! Utolsó^ soraim: a mama nem jó ember. De ne hidd el, hogy rossz-. ^ Csak gyáva. Ha nagy leszel, biztos, hogy meg fogsz érteni, ha ^ még egyszer az ölembe ülhetnél, biztos elölről kezdhetnénk 8 mindent. Tudom, az iskola, jól megy, sok piros pontot kaptál. 8 Fogadj szót apádnak és nagymamának. Szeresd az új anyuká- 8 dat is. Most el kell mennem. Meg kell innom valamit, mert § nem bírom tovább. Csókol, csókol... & ★ ^ — Szemtelenek... disznók, állatok! Menjetek 'a francba!^ Dögöljetek meg...! Szarházi banda... mindenki— minden-^ ki... Rohadt állampolgárok! Ti nagyszerűek! Röhögök rajta- ^ tok! Rajtad is. Utállak. Utállak... — eszelősen sikoltozott, le-8 sodorta a bárpultról a poharakat. Földhöz vágta italát — Nesz- 8 tek, állatok, itt vagyok. Vegyetek meg! Fizessétek meg a húso-s mat! Kilóra olcsóbb! Állatok! — sikoltozta, és vetkőzni kéz- ^ dett. Szagatta magáról az ékszert, a blúzát, a nő feltűnően szép ^ volt. Szőke és kék szemű. Babaarc. — Hagyd abba! Hülye! Mit hisztizel itt? Minden férfinak ^ joga van bámulni téged. Legfeljebb legközelebb melltartót is 8 fogsz hordani. Ebben az átlátszó blúzban, enyhén szólva, mezte- § len vagy. És kérlek, ne feledd, hogy még állandó tartózkodási ^ engedélyed sincs. Tessék, itt a nyakláncod. És viselkedj... $ A nő megremegett, eszelős szemekkel a bárpultról felka- ^ pott egy üveget, és a férfira támadt, az egyetlen ütéssel leterí- ^ tette. A mentők a Bécs melletti idegszanatóriumba szállították. ^ Levetkőztették, megfürdették, és ágyba fektették. A leveleket feladatlanul a retiküljében találták. 8 Nddparipdm Gyi, lovam, gyi, nádparipám! Hív az erdő, a mező, kövek között fut a Bisztriny, csónak vár, és evező, hal viliódzik varsában, széna érik pajtában. Gyí, paripám, gyí te ló, mesével vár nagyapó. , Nyárson halat süt ebédre, együtt fürdünk azután, látod, az már apó háza. Miért lassítsz, paripám? Elfáradtál, megpihennél? ' Viget innál, vagy legelnél? Árnyékba jöjj, itt a jó. Ide ülök én is melléd ... Jaj, de lusta ez a ló! 'ssssssssssssfssssssssssssssssssssss/fssssss///sssssssssssss//ssssss/ssss/sssssssyss/sy Pataky Tibor: Jég vágók.
