Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-26 / 48. szám

4 ‘‘‘sZ/Círlap 1972. FEBRUAR 26., SZOMBAT TV-FIGYELŐ A királyasszony lovagja. Forradalmi töltetűek voltak Victor Hugo romantikus tirá­dái a maguk idejében. Ma már tompítani kell akusztikájukat, helyette a mondanivalót elő­ugratni: nem a származás, ha­nem egyéni képességek és er­kölcsi magatartás tesznek méltóvá bárkit az államférfiúi posztra — vagy akár a szere­lemre. A regényes fordulatok, a kardos-köpenyes izgalmak, az elegánsan gördülő dikciók, a nagy gesztusok színpadát is korszerűvé lehet alakítani egy racionálisabb rendezői felfo­gásban. Pethes György mun­kája csak részben felelt meg ezeknek a kívánalmaknak, já­tékmesteri munkája is félsi­kerrel járt. Szakács Eszter ki­rálynéja felvillantotta az ud- , vari rabságából elvágyódó 4 ember vonzó portréját, Tán- czos Tibor beszédbeli modo­rosságától eltekintve vérbő intrikust formált. Joós László Ruy Blas-ja megnyeri a néző rokonszenvét, de nem tud elég jelentőssé emelkedni, Kránitz Lajos kalandora kisstílűbb a kelleténél. Európa bölcsője. Közhellyé kopott már a tv ismeretter­jesztő szerepének emlegetése — mégsem lehet elégszer is­mételni. Nem mindegy, hogy milyen színvonalú filmek, elő­adások, vitaműsorok adnak bepillantást a múlt vagy a je­len kultúrájának értékeibe. Ez a gondos alapossággal készült, színvonalas szövegre és kitűnő felvételekre támaszkodó soro­zat mintadarabja a hatásos, információt élvezetes forrná1 ban nyújtó művelődéstörténeti filmnek, mely egyszerre oszlat babonákat, és tágítja szemlé­letünket. Ismétlésére (esetleg Vizsgázott toronydaru­kezelőket, kotrógépkezelőket, ' portásokat (éjjeli, nappali szolgálatra) azonnal felveszünk. Jelentkezni lehet: Budapest IX, Viola u. 45. sz. alatt, a „Prosperitás" Ktsz munkaögyi osztályán. korábbi, többeknek hozzáfér­hető időpontban) feltétlenül számítunk! Radar. „A bűnözés dinami­kája és struktúrája nem mu­tat kedvező képet” — állapí­totta meg a szakértő, de sze­rencsére a műsorvezető Wisin- ger István dinamikájából nem­csak a szűkre szabott idő tar­talmas kitöltésére tellett, ha­nem arra is, hogy a közérthe­tőség érdekében világosán ki­mondassa: emelkedett a fia­talkorú bűnözők száma. A ké­ső esti Radar-különkiadás fon­tos kérdést: a társadalomba visszatérők beilleszkedési le­hetőségeit vitatta meg. Átte­kintést kaptunk börtönről és nevelőintézetről, a közvéle­ményről és a hivatalos szervek állásfoglalásáról, átfogó elem­zésre azonban nem futotta a rövid műsoridőből. Mégis a műsor ráirányította a figyel­met a kérdés korántsem egy­szerű emberi és társadalmi okaira, s nem a felelősséget próbálta egyoldalúan valakik­re áthárítani. A folytatástól mélyebbre hatoló, szociografi- kusabb megoldást várunk. Röviden. Végre képernyőn is láthattuk a Swingle Singers remek együttesét, s felkészülé­sük kulisszatitkaiba is bete­kinthettünk. Bryan Izzard ren­dezése szép megoldások mel­lett keresett túlzásokba is té­vedt — a rendezői öncélúság nemcsak hazai revükben kí­sért ... A Nyitott könyv Hubay Mik­lós drámakötetét (Tüzet vi­szek) mutatta be. A címadó drámarészlet és az Antipyg­malion előadása jól sikerült (Halász Mihály rendezőként sem tagadta meg operatőri mivoltát), a szerző «és Kenye­res Zoltán kritikus vérszegény, tv-szerűtlen beszélgetése azon­ban távolról sem szolgálta a műsor eredeti célját: a kötet propagálását. Valentyin Zorin érdekes do- kumentumfilm-sorozata kitű­nő archív anyagra támaszko­dik; elemzésére később vissza­térünk. Ma kora délután a Száll­nak a darvak után a Kalato­zov—Urusz'evszkij alkotópár másik híres műve, Az el nem küldött levél kerül ismét kép­ernyőre. Sugár András és Mátray Mihály egy nemzet születéséről számol be a Dzsoj Bángla! című riportfilmben; a jelen után a múltba feledkez­hetnek a Waterloo Bridge né­zői: háború és szerelem ellen­téteinek nosztalgikus felidézé­sébe. A Wajda-sorozat ma éj­szaka soron következő filmje a Csatorna, a varsói felkelés megrázó élményéből született. Lehotay-Horváth György A nőnap alkalmából A Kulturális Kapcsolatok Intézete március 8, a nemzet­közi nőnap tiszteletére három kiállítást rendez a szomszédos országokban; Bécsben, Szó­fiában és Varsóban tekinthe­tik meg az érdeklődők a ma­gyar képzőművésznők legjobb műveiből készített összeállítá­soktat. Március 8-án nyitják meg a bécsi Collegium Hungaricum- ban azt a tárlatot, amelyen öt magyar művésznő mintegy 50 munkáját sorakoztatják fel. Szófiában a közönség Berki Viola, Aszódi Weil Erzsébet, Hertay Mária és Rácz Edit ké­peit, grafikáit, szobrait tekint­heti meg. Áprilisban ugyancsak ma­gyar képzőművésznők kiállítá­sával nyitja meg kapuit az új varsói magyar intézet. Kik kerülnek az országos versenyre? xi ' Befejeződött a Szép magyar beszéd megyei döntője Befejeződött a középiskolá­sok Szép magyar beszéd ver­senyének megyei döntője a monori József Attila gimnázi­um és szakközépiskolában. A versenyre négyévenként ke­rül sor a 14—18 éves fiatalok részvételével. Az iskolai for­dulók után a megye 44 közép­fokú tanintézetéből 48-an ju­tottak el a megyei döntőig; 26 gimnazista, 13 szakközépisko­lás és — első ízben — 9 szak­munkástanul ó. A résztvevők lezárt boríték­ban kapták meg a kötelező szöveget, amit mikrofonba kellett olvasniuk. A verseny második részében szabadon választott szöveget olvashattak fel. A választás sokrétű volt: regényrészletet, novellát, ta­nulmányt, valamint újságcik­ket adtak elő. Az öttagú zsűri feladata az volt, hogy — sorrend megállapítása nélkül — a legjobb hat produkciót kiválassza. Ezeket magnósza­lagon a Művelődésügyi Mi­nisztériumba küldik, ahol el­bírálják, kik kerülnek az or­szágos döntőbe. A hagyomá­nyokhoz híven, az idén is Győrben kerül sor április vé­gén a Szép magyar beszéd or­szágos versenyére. A zsűri véleménye szerint az idei megyei döntő jóval magasabb színvonalú volt, mint a korábbi években. Fel­tűnően jó volt a versenyzők szövegértelmezése, gyengéjük inkább az, hogy még nem tud­nak gazdaságosan bánni hangjukkal, beszéd közben ki­fulladnak. Kodály-szeminárium, kerámiaszimpozion Közgyűlést tartott a magyar UNESCO-bizottság A magyar UNESCO-bizott­ság február 25-én tartotta ha­gyományos évi közgyűlését a Kulturális Kapcsolatok Inté- .zetében. Dr. Lengyel Sándor­nak, a bizottság elnökének megnyitó szavai után dr. Mal­ler Sándor főtitkár számolt be az elmúlt évi tevékenység ki­emelkedő eseményeiről, majd ismertette a bizottság idei ter­veit. Az UNESCO — az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete — ez év őszén tartja 17. közgyűlését Párizsban. Ezenkívül három fontos tanácskozásra kerül sor Európában, közülük egynek Magyarország lesz a házigaz­dája: július elején Budapes­ten tartják az európai tudo­mánypolitikai szakértők érte­kezletét. Az UNESCO támogatásával rendezik meg idén hazánkban a Nemzetközi Műemlékvédel­mi Tanács (ICOMOS) kong­resszusát, a siklósi nemzetközi kerámiaszimpoziont és a má­sodik kecskeméti Kodály-sze- mináriumot. Negyedszer kerül megrendezésre az Idén a nem­zetközi hidrológiai továbbkép­ző tanfolyam, a magyar szer­vek és az UNESCO közremű­ködésével. A nemzetközi könyvév kere­tében — amelynek gazdag ha­zai programja szorosan össze­fonódik a magyar könyvnyom­tatás 500. évfordulójával — Budapesten ülésezik majd a Könyvtáros Egyesületek Nem­zetközi Szövetsége és a Nem­zetközi Dokumentációs Szövet­ség. A főtitkár beszámolója után dr. Jóború Magda, az UNESCO végrehajtó tanácsának magya- tagja mondott rövid tájékozta­tót a tanács múlt őszi üléssza­kának fontosabb eseményeiről. Végül dr. Zólyomi Bálint akadémikus, az MTA Botani­kai Intézete vácrátóti botani­kus kertjének igazgatója tar­tott előadást az UNESCO Em­ber és bioszféra programjáról, illetve az ember és a környe­zet harmóniájának megóvásá­ra irányuló hazai tudományos, kutatások feladatairóL OROKOS HASZNÁLATRA IS Hol vannak a falusi ? A ráidi körzeti orvosi ren­delő szűk, fűtetlen várótermé­ben, zsúfolt könyvszekrények között, téliikalbátbam, kucsmá­ban fogadja Horváth Imre nyugdíjas tanító, tiszteletdíjas községi könyvtáros minden csütörtökön az olvasókat. A váró telve gyermekekkel, egyJkét kutya is betévedt. Töibb mint egy éve, hogy ki­költöztették a könyvtárat, a művelődési házat, és az egyik községi iskolát egy életveszé­lyes állapotú kastélyból. Az iskola azóta új épületet ka­pott, a művelődési ház helyi­leg megszűnt, a könyvtár pe­dig ide költözött. Illetve, elő­ször a termelőszövetkezettől kértek elhelyezést, segítség hiányában fogadták el dr. Ki­csiny Gusztáv körzeti orvos szíves felajánlását. Kövesdi János tanítótól, községi párt- titkártól azt is megtudtuk, A Déryné Színház bemutatója Gyárfás Miklós: Dinasztia A DRAMATURGIA kitűnő szakembere Gyárfás Miklós. Legújabb vígjátéka is bizonyí­téka ennek: ragyogó gördülé- kenységgel, imponáló techni­kával dolgozik. A Dinasztia nagyon egy­szerű ötleten alapszik. Adva van egy lelencházban nevelke­dett esztergályoshoz férjhez- ment asszony, Júlia, aki kar­rierista. Karrierizmusát Autóvillamossági szerelőt, tpik-villanyszerelőt, toronydaru- és gépkocsiszerelőt, asztalos, kőműves, ács, hidegburkoló, vasbetonszerelő, tetőfedő, épületbádogos, vízszerelöt, villanyszerelő, lakatos, festő, könnyűgépkezelő, szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, segéd- és betanított munkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), raktári segédmunkásokat, rakodókat, kubikosokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet: a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt. ideologizálja. is. Ez az „ideológia” a darab alapja. Aki proletár származású, an­nak kutya kötelessége pozíció­ban lenni, különben osztály­áruló, nem tölti be hivatását, ötletes a darab pillére. Igazi vígjátéki anyag. Júlia tehát ki­használva származását, kulcs- pozícióba ügyeskedi család­tagjait — férje gyárigazgató, majd miniszter lesz, két fia diplomata. Lányából profesz- szornét szeretne faragni. Ehhez persze professzor is kell. Jú­lia tehát elhatározta, hogy gyárt egy professzort, kiszemel magának egy" munkásfiút, an­nak az útjait egyengeti. Ké­szen is állna tehát a „dinasz­tia”, amelyet Júlia karrier­vágya teremtett. Ismétlem, ra­gyogó ötletek sorozata. Persze, konfliktus " is kell. Júliának sem sikerülhet minden. Férje ideggyenge lesz felesége újabb és újabb „ötleteitől”. Lánya sem akar engedelmeskedni, megjelenik a láthatáron egy sofőr, aki nem szeret tanulni, így nem is lehet gyárigazgató, nem is nyerheti el Júlia lá­nyának kezét, s így tovább. A SZERZŐ azonban miköz­ben szellemes poénokkal hinti tele darabját, és a közönség hálásan kacag, túlságosan is átlátszó vonalvezetéssel dolgo­zik. A dramaturgia nagymes­tere olyan dramaturgiai sémát állít fel, annyira minden a helyén van benne, hogy — mi­vel a közönség tanulékony — a világos szerkezetet előre ki­találhatja mindenki. Nem ér váratlanul bennünket egyetlen fordulat sem, s ez bizony za­var nevetésünkben. Már-már azt is mondhatnám, hogy szte­reotip mese ez. Szemlélete pedig túlságosan is kölcsönzött buzgó hírlapírók időnkénti kirohanásaiból. Ho­gyan értem ezt? Úgy, hogy amikor például a karrieriz­musról cikkezünk, kipécézünk néhány szerencsétlen alanyt, jói elverjük rajta a port, de azt nem írjuk meg, hogy kar­rierjenek nem az alany az oka, hanem csak a következménye. Gyárfás ugyan gúnyolódik az új dinasztiateremtőkön, de ezt ugyanúgy teszi, mint minden ember kint az utcán, az eszp­resszókban: pletyka-szinten. Köznapjaink hamis tudata el­kápráztatta az írót. Bár ezt is ki akarta gúnyolni, de ehelyett besétált zsákutcájába. A RENDEZŐ, Csongrádi Mária munkája megbízható. Elég nehézséget okozhatott számára, hogy túl hosszú pár­beszédek interpretálására kényszerült. A színészek lát­hatóan szeretik szerepüket, él­vezettel is játsszák. Fodor Te­réz megfelelően mintázza meg Júlia alakját. Kőszegi Gyula, a férj, Mihály szerepében ki­elégítő, de néha erőtlen. Lá­nyuk, Éva figurájában Boross Mária kedves és közvetlen. A legjobb alakítást Lengyel Ist­ván nyújtotta. Balogh Béla szürkébb szerepében helytáll. A díszlet — Wegenast Ró­bert — és a jelmezek — Ri- manóczy Yvonne — nagysze­rűen jellemeznek. B. Gy. hogy nemsokára bővítik a ta­nácsházát, majd ott kap végle­ges otthont a könyvtár. Kevés a felnőtt Horváth Imre hetedik éve jár ki Vácról a rádi iskolába, s a könyvtárba: .szívügye a könyvtár, hát panaszkodik a helyzetre, a visszaesésre. A kötetek száma 3000, de itt csak az egyharmada fér el. A fej­lesztés is visszaesett: 1970-ben 8 ezer, tavaly 5 ezer, az idén már csak 4 ezer forintot adott könyv vételre a tanács. (Pedig ő felajánlotta a lakását táro­lásra.) Az olvasók száma az idén eddig 111, ebben a más­félezer lakosú községben. Igaz, régen sem volt sokkal több: 125, 161, egyszer 235. A könyv­tári tagoknak csak tíz-húsz százaléka felnőtt. — Mennyi köztük a terme­lőszövetkezeti tag? — kérde­zem s elmondom, a parasztol­vasók felől érdeklődnék eb­ben a paraszti községben. Egy ötvenéves asszonyt, egy termelőszövetkezeti ipari ta­nulót és egy traktorost számol össze Horváth Imre. Ez na­gyon kevés. A kért -könyvek: Jókai ... Ráth—Vég... kri­mik. Mezőgazdasági (kertésze­ti) szakikönyveket — a szövet­kezet leadta szakkönyveit a községi könyvtárnak — csu­pán egy Vácra bejáró mun­kás, egyúttal háztartási gépe­ket is javító községi pék, egy minden iránt érdeüdődő ezer­mester ember kölcsönzött. Áll a gép — Mi a véleménye arról, hogy a tagság keveset vagy alig olvas? Nem látja kárát előbb-utóbb a termelés, a gaz­daság fejlődése is a tájékozat­lanságnak, műveLeüenségnek ? Tesznek-e valamit, hogy nép­szerűsítsék a könyvet, a szak­irodalmat? — ezzel kerestük fel Laczkovich Miklóst, a 3880 holdon 544 taggal s 82 alkal­mazottal gazdálkodó egyesült Üj Élet Termelőszövetkezet el­nökét. Első reagálása: hiszen ő maga is vagy hét éve nem olvasott szépül odalmat! (Szak­irodalmat annál többet.) De a témát nem becsüli le, kérdé­sünk érvényét nem vitatja. A rádi születésű agrárszakem­ber, ki 1962-től főmezőgazdá­sza, öt éve pedig elnöke a községi termelőszövetkezetnek, visszaemlékezik. A felszaba­dulás után ő volt a községi MADISZ-titkár: hány színda­rabot adtak elő, hány olvas­mányról esett szó körükben — mintha a megszerezhető mű­veltségben látták volna egyik legfőbb bizonyságát a felsza­badulásnak! — Megtartják a mezőgazda­sági könyvhónapot? Nem. — Tudják, hogy a szövetke­zet a kulturális alap félhasz­nálása nélkül, fejlesztési alap­ból is vásárolhat Tszatokönyvet, s hogy azok örökös használat­ra is kiadhatók? Nem. Miért adták le a szakköny- veket a községi könyvtárnak? Ügy gondolták, az egyszerű tsz-tagok, úgysem járnának az irodákba könyvet kölcsö­nözni ... Igaz, a nemrég egy garázsból s irattárból, gyűlé­sekre berendezett nagyterem­ben már elférnének a köny­vek ... Ha volna egy könyvfe­lelős ... De nem érzik a ter­melőszövetkezetben a tájéko­zatlanság, maradiság hátrá­nyát a termelésben is? — Valóban tapasztaljuk. Például hiába vásároltuk meg a gépeket a nagyüzemi cukor­répa-termeléshez — mégis, kézi erővel folytatták a mun­kát: a brigádvezetők félnek a gépek alkalmazásától. Vagy itt az utánpótlás, a fiatalok témája. Tiydott, nem a legtanulék or> yabbak választ­ják a mezőgazdaságot. Művel­tebb családok hamarabb fel­ismernék a mezőgazdaságban is bekövetkező technikai for­radalom lehetőségeit, s így több tehetséges fiatal kerülne a pályára. — Fiatal mezőgazdasági szakmunkásaink hamar ott­hagyják szövetkezetünket, nem találják helyüket a na­gyobb tapasztalattal, de keve­sebb szakismerettel rendelke­ző idősebbéli között. Ismere­teiket gyarapítva, több Időt, türelmet kellene szentelniük az előrehaladásra — ehelyett maguk és a népgazdaság kárá­ra mezőgazdasági képzettség­gel, az iparba mennek. Meg is akarják ismerni, mi van a falun — de hát a termelő- szövetkezet is módot adna er­re: szívesen vennénk, ha a fiatal szakmunkások pár hó­napot, egy-két évet fejlettebb gazdaságokban töltenének ... Ha a tsz is felkarolná Az olvasottság, a több isme­ret, a műveltség — tágabb lá­tóhatárt rajzoina eléjük a me­zőgazdaságban. De valóban hiányozna a fogékonyság az irodalomra, szakirodalomra a tsz-tagokból? — Vitázó brigádgyűlések, TIT-élőadásatXik látogatottsá­ga tanúsítja az ellenkezőjét. Mitől várható, hogy ráéb­redjenek a könyvre? Hogy le­hetne könnyebbé, élvezete­sebbé tenni nekik az utat az olvasáshoz? — az egész nép­művelés keresi rá a választ. Az biztos, az egyéb kulturális beruházásokon kívül sokat se­gítene, ha saját érdekét felis­merve, a termelőszövetkezet is jobban . felkarolná a könyv ügyét P. A.

Next

/
Thumbnails
Contents