Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-25 / 47. szám

“vÄirtop 1972. FEBRUÁR 28., PENTEK FgjKUSZ 17 perc <—13 és fél millió fonna bomba ezen a csütörtökön a párizsi Kiéber-sugáirúton csak megkezdődött a vietna­mi értekezlet, de nem szabá­lyosan fejeződött be. Azzal kezdődött ugyanis, hogy Xuan Thuy, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság küldöttségé­nek vezetője nyilatkozatot ol­vasott fel, amelyben erélyesen tiltakozott az USA-nak az utóbbi napokban felfokozódott légitámadásai ellen. Ezek a bombatámadások a VDK la­kott területeit sújtották. Ezért a VDK küldöttsége úgy döntött, hogy felfüggeszti csütörtöki, február 24-i —sor­rendben a 145. — ülés munká­ját, egyúttal indítványozza, hogy a következő ülést már­cius 2-án, jövő csütörtökön tartsák meg. Egyetértett a nyi­latkozattal, és csatlakozott a javaslathoz a DIFK delegáció­jának tagja, Nguyen Van Tien is. Később azonban William Porter, az USA-küldöttség ve­zetője, valamint a saigoni re­zsim delegátusa lei jelen tette: nem hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy jövő csütörtökön rendezzék a következő ülést. ILYENFORMÁN a párizsi Vietnam-értekezlet következő időpontja egyelőre bizonyta­lan. Bizonyos azonban, hogy az amerikai légi agresszió a VDK ellen egyre súlyosabb méreteket ölt. Az amerikai háborús bűnöket kivizsgáló bi­zottság csütörtökön. Hanoiban sajtókonferenciát rendezett, és itt memorandumot adott át a VDK-ba akkreditált kül­földi tudósítóknak. Elszomorító és felháborító adatokat sorol fel a memoran­dum. Megállapítja, hogy Ni­xon hatalomra lépése óta nem­csak tovább,folynak a háborús gaztettek Vietnam mindkét ré­szében, hanem kiterjedtek egész Indokínára. Többek’között megállapítja, hogy a VDK bombázásának teljes beszüntetésére tett ame­rikai ígéretek ellenére 1969 elejétől a múlt év végéig 35 700 támadás során több mint 60 ezer repülőgép repült be VDK fölé. Külön figyelmet érdemel, hogy 1969-ben 7620 volt az amerikai repülőtámadások száma, 1971-ben viszont 15 111 alkalommal támadták repülő­gépek a VDK-t A NIXON-KORMÄNYZAT három éve a vietnami háború kiszélesítésének és fokozásá­nak időszaka. Az amerikai ka­tonák közvetlen résztvételé- nek fokozatos csökkentése el­lenére ugyanis fokozódott az amerikai technika bevetése a vietnami-indokínai háborúba. 1965 óta 13,4 millió tonna bombát dobtak le Indokína or­szágaira, s ennek többségét — 6,9 millió tonnát — Nixon el­nöki működésének 3 éve alatt. Csupán a VDK területére 57 ezer bomba és háromezernél több, repeszbombát tartalma­zó konténer hullt Nixon há­rom évében, s az amerikaiak ezer számra szórtak több ezer föle hőerejű foszforos gyújtó- borgbát a VDK lakott terüle­teire. A MEMORANDUM ezután felsorolja az elmúlt három év­ben a VDK ellen intézett leg­súlyosabb támadások által az emberéletben és anyagiakban okozott károkat, majd össze­foglalóan megállapítja: aviet- namizálás mxoni doktrínája az amerikai agresszió új for­mája. A nixond adminisztrá­ciónak nincs módja arra, hogy a régi módon folytassa ag­resszív háborúját, ezért folya­modott új formához. Az új forma alkalmazása során is szembetalálja magát Indokí­na harcban egyesült népeivel, amelyek a világ haladó erői­nek támogatásával a végső győzelemig harcolnak közös ellenségük ellen — hangsú­lyozza a hanoi memorandum. A magyar párt- és kormányküldöttség Bukarestben (Folytatás az 1. oldalról.) ködése és testvéri szövetsége!” „Üdvözöljük a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormány- küldöttségét!” Pontosan kilenc óra volt, amikor a légikikötő főépülete elé gördült a TU—134-es gép. A magyar vendégek fogadá­sára a repülőtéren megjelent Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az ál­lamtanács elnöke; Ion Gheor- ghe Maurer, a minisztertanács elnöke, Emil Bodnaras, az ál­lamtanács alelnöke, Manea Manescu, a KB titkára, az ál­lamtanács alelnöke, Paul Ni- culescu-Mizil, a KB titkára, Gheorghe Pana, a KB titkára, Gheorghe Emdulescu, a mi­nisztertanács elnökhelyettese, Virgil Trofin, a Román Szak- szervezetek Általános Szövet­ségének elnöke, Rte Verdat, a minisztertanács első elnökhe­lyettese, a Román Kommunis­ta Párt KB végrehajtó bizott­ságának és állandó elnökségé­nek tagjai. Jelen volt a fogad­tatásnál a központi bizottság, az államtanács és a kormány számos tagja, a központi in­tézmények és társadalmi szer­vezetek sok vezetője, a tábor­noki kar több tagja, a közélet számos ismert személyisége. Ott voltak a bukaresti magyar nagykövetség és kolónia tag­jai, továbbá a román főváros­ban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői. A gépből kilépő magyar ál­lamférfiakat Nicolae Ceauses­cu, Ion Gheorghe Maurer és a többi román párt- és állami vezető szívélyes, baráti kézfo­gással köszöntötte. A kölcsö­nös üdvözlések után a repülő­tér betonján felsorakozott díszegység parancsnoka tett jelentést Felcsendültek a ma­gyar és a román himnusz hangjai, és közben 21 díszlö­vés dördült el a magas rangú I magyar vendégek megérkezé­sének tiszteletére. Kádár Já­nos Nicolae Ceausescu társa- ' ságában ellépett a felsorako­zott egység sorfala előtt, majd I látványos díszmenettel zárult az ünnepélyes fogadtatás hi­vatalos része. Piros nyakkendős úttörők kedveskedtek virágcsokrokkal delegációnk tagjainak, akik ezután a bukarestiek képvise­lőit, a vendéglátó főváros kül­dötteit köszöntötték mosolyog­va, integetve. A magyar küldöttség a szí­vélyes, meleg fogadtatás után fehér bukósisakos díszmotoro­sok kíséretében — szállására hajtatott. Kádár János Nico­lae Ceausescu társaságában nyitott gépkocsiban foglalt he­lyet. Amerre küldöttségünk autósora elhaladt, tíz- és tíz­ezrek, a román főváros lakói üdvözölték meleg szeretettel a magyar vendégeket. Koszorúzás A magyar párt- és kormány- küldöttség csütörtök délelőtt — az ünnepélyes repülőtéri fo­gadtatás után — megkoszorúz­ta a bukaresti Szabadság park­ban „a nép és a haza szabad­ságáért, a szocializmusért ví­vott harc hőseinek” emlékmű­vét. A román és a magyar him­nusz hangjai után párt- és kormánydelegációnk elhe­lyezte az emlékezés koszorú­ját a mauzóleum bejáratánál. A hatalmas vörös szegfűko­szorú nemzeti színű és vörös szalagján ez a felirat állt: „a magyar párt- és kormánykül­döttség, a szabadságért és a szocializmusért vívott harc hőseinek”. Udvariassági látogatás Ceausescunál A koszorúzás után Kádár János, a delegáció tagjaival együtt, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának székháziban. udvariassági lá­togatást tett Nicolae Ceauses­cunál. A találkozó meleg, baráti légíkörben zajlott le. Délben az államtanács épü­letében megkezdődtek a ma­gyar és a román párt- és kor- mányküldöttségi hivatalos tár­gyalásai. A tárgyaié sott első szakaszá­nak befejeztével a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Román Mi­nisztertanács ebédet adott az államtanács épületében a ven­dégek tiszteletére. Az ebéden — a két tárgyaló delegáció ve­zetőin, tagjain és szakértőin kívül —, részt vettek a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Végrehajtó Bizottságának, az államtanács­nak a tagjai, továbbá a mi­nisztertanács tagjai, a román központi intézmények és tár­sadalmi szervezetek vezetői. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott ebéden Nicolae Ceau­sescu és Kádár János pohár- köszöntőt mondott. Az ebéd után az államtanács épületében folytatódtak a párt- és kormányközi tárgya­lások. A tárgyalásokon őszinte, elvtársi, szívélyes légkörben folytattak eszmecserét a két ország, a két nép, a két párt kapcsolatainak, együttműkö­désének sokoldalú továbbfej­lesztéséről.' A szerződés aláírása Délután — a csütörtöki tár­gyalások befejezését követően — az államtanács épületének fényárban úszó szalonjában ünnepi külsőségek között 'ke­rült sor a magyar-—román ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírására. Az ün­nepélyes aktust a román tele­vízió egyenes adásban közve­títette. A nagy jelentőségű doku­mentumot Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke és Ion Gheorghe Maurer, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végre­hajtó Bizottságának és állandó elnökségének tagja, a minisz­tertanács elnöke írta alá ★ A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársa­ság. attól az elhatározástól ve­zetve, hogy állandóan erősít­sék és fejlesszék a két szom­szédos szocialista állam tartós barátságát, együttműködését és kölcsönös segítségnyújtását, hangsúlyozva az 1948. január 24-én aláírt magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek a két állam kap­csolatai fejlődésében betöltött szerepét, abban a meggyőződésben, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Román Szocialista Köztársaság kapcsolatainak fejlesztése megfelel a két or­szág népei, valamint minden szocialista állam alapvető ér­dekeinek, és hozzájárul a szo­cialista világrendszer egységé­nek és összeforrottságának erő­sítéséhez, tudatában annak, hogy a szocialista államok nemzetközi szolidaritása a társadalmi rend közösségén, a célok és az alap­vető törekvések egységén, az imperializmus és a reakció el­leni közös harc érdekein ala­pul, szilárdan elhatározva, hogy hozzájárulnak Európa békéjé­nek és biztonságának megerő­sítéséhez, a különböző társa­dalmi rendszerű európai álla­mok együttműködésének fej­lesztéséhez, és hogy fellépnek az imperializmus, a revansiz­mus és a militarizmus ellen, kifejezésre juttatva azt a szilárd elhatározásukat, hogy az 1955. május 14-én Varsóban aláírt, a NATO katonai cso­portosulásának fenyegetésére válaszként megkötött barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés rendelkezéseivel össszhangban járnak el, annak érvényességi időszakában, követve az Egyesült Nemze­tek Szervezetének alapokmá­nyában meghirdetett célokat és elveket, figyelembe véve a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság szo­cialista építőmunkájának és együttműködésének tapaszta­latait, valamint az Európában és a világban végbement vál­tozásokat, elhatározták, hogy ezt a szer­ződést megkötik, és evégből megállapodtak, hogy a szocia­lista internacionalizmus, a szuverenitás és a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a köl­csönös előnyök és az elvtársi segítségnyújtás elveinek meg­felelően erősíteni fogják a két állam közötti tartós baráti kapcsolatokat és sokoldalú együttműködést, elmélyítik gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésüket, és hozzájárulnak az együttműkö­dés kiterjesztéséhez a KGST tagállamai között, valamint a többi szocialista állammal. Fejlesztik kapcsolataikat és együttműködésüket a tudo­mány, az oktatásügy, a kultú­ra, a sajtó, a rádió, a televí­zió, a film, az idegenforgalom, az egészségügy és a testneve­lés terén. Erőfeszítéseket tesz­nek az európai helyzet megja­vítására, Európa biztonságá­nak és tartós békéjének bizto­sítására, valamint az európai államok közötti együttműkö­dés és jószomszédi kapcsola­tok előmozdítására. A szerződő felek kijelentet­ték, hogy az európai biztonság egyik legfőbb előfeltétele a meglevő európai államhatárok sérthetetlensége. Következete­sen folytatják a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját. Abban az esetben, ha a szer­ződő felek egyikét valamely más állam vagy államcsoport részéről fegyveres támadás éri, az ENSZ alapokmánya 51. cikkének megfelelően minden rendelkezésre álló eszközzel haladéktalanul megadja szá­mára mindazt a sokoldalú se­gítséget, beleértve a katonai segítséget is, amely a fegyve­res támadás visszaveréséhez szükséges. A szerződés a megerősítő ok­iratoknak Budapesten történő kicserélése napján lép hatály­ba. 20 évig marad érvényben, s hatálya további 5—5 évre meghosszabbodik, ha azt vala­melyik fél bármely lejáratot 12 hónappal megelőzően kö­zölt értesítéssel fel nem mond­ja. Ion Gheorghe Maurer beszéde Az aláírás után, a jelenlevők nagy tapsa közben Fock Jenő és Ion Gheorghe Maurer me­legen gratulált egymásnak, s a két tárgyaló küldöttség veze­tői és tagjai szintén szívélye­sen köszöntötték egymást. Ezután Ion Gheorge Mau­rer lépett a mikrofonhoz. E mostani szerződés érde­me — mondotta többek között —, hogy világosan meghatá­rozza az országaink közötti kapcsolatok jövőbeni fejlődé­sének koordinátáit. Éppen ezért feleslegesnek tűnhet és a magyar nép alapvető ér­dekeinek és a szocializmus általános érdekeinek egyaránt. Az országaink közötti kap­csolatok — mint általában az összes szocialista országok, közötti kapcsolatok — pozitív nacionalizmus elveinek al­kalmazása. Ezek az elvek, amelyeket a szerződés is tar­talmaz, szükségszerűen meg­követelik' mindkét nép és or­szág egyéniségének kölcsö­nös tiszteletben tartását, a nemzeti függetlenség és szu­verenitás, a teljes jogegyen­lőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös : nyök elveinek tiszteletben tartását. Ilyen alapon az elv­társi segítségnyújtás — az internacionalista szolidaritás elsőrendű követelménye — igazi tartalommal telítődik, s előnyei teljes mértékben érvé­nyesülhetnek. A szerződésben kifejezésre jut a két állam elhatározott­sága, hogy a Varsói Szerző­désben foglaltaknak megfe­lelően cselekszik; előmozdít­ja a KGST-tagállamok együtt­működésének kiszélesítését, a szocialista országok közötti baráti és együttműködési kapcsolatok fejlesztését, a megértés és a kölcsönös tisz­telet szellemében. A szocialista országokhoz fű­ződő barátság és szövetség — mint ismeretes — Románia külpolitikájának központi cél­ja, amit pártunk és kormá­nyunk változatlan kitartással követ. Ez kétségtelenül egyik lényeges feltétele annak, hogy növekedjék a szocializmus egyetemes hatása, fokozott be­folyást gyakoroljon a világban végbemenő folyamatok és je­lenségek kibontakozására — a béke és az általános haladás javára. Országaink — mint a szerző­dés is megerősíti — korunk realitásainak megfelelően tán- toríthatatlanul követik az or­szágok közötti békés egymás mellett élés politikáját, tekin­tet nélkül azok társadalmi rendjére. Kétségtelen, hogy a nemzetközi légkör megjavítá­sának, a világbéke és bizton­ság megerősítésének egyedüli útja a bizalmon, az együttmű­ködésen és a jószomszédságon nyugvó kapcsolatok megterem­tése az országok és a népek között. — Befejezésül — mondotta Maurer — szeretnék hangot adni pártunk és államunk, egész népünk bizakodásának, hogy a most aláírt szerződés előírásainak megvalósítása új távlatokat és új jelentőséget ad a román—magyar barátság­nak és együttműködéshek, hozzájárul az összes szocialis­ta országok, az egész földke­rekség haladó erői egységének erősítéséhez, közös eszmé­nyeink — a megértés, az együttműködés, a szocializmus és a világbéke eszményeinek -— érvényesítéséhez. Fock Jenő beszéde minden külön magyarázat; mégLs szedetnék kitérni né­hány olyan részére, amely­nek igen nagy a jelentősége. Az új szerződés mindenek­előtt kifejezésre juttatja or­szágaink és népeink szilárd elhatározását, hogy a jövő­ben még tovább erősítik ba­rátságukat és szövetségüket. A legkülönbözőbb területeiket — politikai, gazdasági, mű­szaki-tudományos, kulturá­lis és turisztikai. területeket — átfogó együttműködés el­mélyítése megfelel a román A román minisztertanács el­nökének tapssal fogadott sza­vai után Fock Jenő mondott beszédet Magyarország és Románia sok évszázados történelmében számtalan kísérlet történt ar­ra, hogy éket verjenek a két szomszédos nép közé — mon­dotta többek között A magyar és a román ki­zsákmányoló osztályok soha­sem riadtak vissza a naciona­lista, soviniszta érzelmek fél- korbácsolásától, hogy ily utó­don vezessék le az uralmukat veszélyeztefő társadalmi fe­szültségeket s megőrizzék ha­talmukat. Az eltelt legutóbbi negyed­század, a felszabadulásunkat követő esztendők során épülő szocialista rendszer gyökeres változást hozott ezen a téren is. Pártjaink és kormányaink azt a célt tűzték maguk élé, hogy a két ország, a két nép Viszonyúi a szocialista inter­nacionalizmus alapjára he­lyezzék. A közös elhatározás, az egymás segítésére és az együttműködésre irányuló köl­csönös törekvés szélesre tárta népeink őszinte barátságának, testvériségének kapuit. Országaink 1948 januárjá­ban aláírt barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződése nagy szerepet játszott népeink ba­rátságának fejlesztésében. Az ezt követő időszakban orszá­gaink kapcsolatai jelentősen bővültek, szélesedtek, s álla­mi szerveink között számos területen gyümölcsöző együtt­működés alakult ki. Most e kölcsönösen kedvező fejlő­désnek újabb szakaszához ér­keztünk; új barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést írtunk alá. Az új szerződés szemlélte­tően tükrözi azokat a válto­zásokat, amelyek az elmúlt 24 esztendő alatt országaink­ban a közös úton végbemen­tek, s ez, új távlatokat nyitva, megfelel népeink érdekeinek. E fontos okmány most újó­lag arra kötelez bennünket, hogy tovább erősítsük és fej­lesszük országaink baráti vi­szonyát. a szocialista interna­cionalizmus. az egyenjogúság, a szuverenitás, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatko­zás és a kölcsönös előnyökéi­vel alapián. A magunk részéről a szerző­dés szellemében a jövőben is őszintén arra törekszünk, hogy bővítsük az országaink közötti kapcsolatokat politikai, gazda­sági. kulturális és tudományos téren egyaránt. Lehetőséget látunk ama, bosv szé'esítsül: az együttműködést . kormá­nyaink között a nemzetközi problémák megoldásáért foly­tatott küzdelemben; ez nem­csak lehetséges, de szükséges is. A gazdasági életben a lehe­tőségek egész sora kínálkozik a külkereskedelmi forgalmunk sokoldalú bővítésére, az ipari kooperációk számának növelé­sére, a minisztériumok és a vállalatok közvetlen kapcsola­tainak fejlesztésére. Megfelelő keretéket nyújt ehhez a szo­cialista integráció komplex programja, amelyet éppen itt, Bukarestben fogadott el a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa. Az eddiginél sokrétűbb le­hetőséget kívánunk biztosítani kulturális és tudományos kap­csolataink fejlesztésében. Mű­vészeink, tudósaink gyakoribb személyes érintkezése, a szel­lemi alkotások cseréjének bő­vítése hasznosan járulhat hoz­zá a népeink közötti jobb meg­értéshez, tartalmasabb, szívé­lyesebb barátságához, mind­ahhoz, ami a testvéri jóvi­szonyt tovább mélyíti. Mindezeken túlmenően fej­leszteni kívánjuk az együtt­működést a kishatárforgalom, a turizmus, a vízgazdálkodás, az árvízvédelem terén és más területeken is. A most aláírt szerződés nagy lehetőségeket kínál. Kézenfek­vő tehát, hogy országaink és népeink javára és üdvére ki is használjuk ezeket a lehető­ségeket. A szerződő felek az aláírt okmányban kifejezésre juttat­ják, hogy tovább szilárdítják és fejlesztik a két szomszédos szocialista ország népei között, valamint a szocialista közös­séghez tartozó minden ország­gal a proletár internacionaliz­mus elveire épülő barátságot, egységet és összeforrottságot. A szerződés szelleme feltétele­zi azt is, hogy kormányaink mindent megtesznek közös po­litikai és katonai szervezetünk, a Varsói Szerződés munkájá­nak tökéletesítéséért, fejlesz­téséért. Országaink életbevágó érde­kei követelik mindezt; hiszen csakis így, közös erővel, közös összefogással hiúsíthatjuk meg az imperializmus, a reakciós és antiszocialista erők elle­nünk irányuló alantas szán­dékait, támadásait. Fock Jenő szavait meleg tapssal fogadták az ünnepé­lyes aktus részvevői. A két ország közötti barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­dés aláírásánál megjelent Ká­dár János vezetésével a ma- gyár párt- és kormányküldött­ség, továbbá a román tárgyaló- delegáció, éltén Nicolae Ceau- sescuval. Párt- és kormányközi tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents