Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám
nn «Mi*» 1978. FEBRUAR 82., KEDD sJCírSap Tető — fémből A hernádi Március 15. Termelőszövetkezet kisegítő üzemében acélszerkezetből készítik a sztirolbeton panelekből épült házak tetőszerkezetét. Az asszonyok télen is festik az elemeket. Annyi a megrendelésük, hogy szinte szusszanásnyi idő sincs a megállásra. Foto: Urbán Megszűnt-ma mégis eleven TANÁCSTAGOK KLUBJA ÜLLŐN Napirend nem volt — A népfront járási bizottsága már három-négy éve felvetette: célszerű lenne, ha a tanácstagok a tanácsüléseken kívül máshol, máskor is összejönnének megbeszélni a közös ügyeket — mondja Neumann Mihály, a monori járás népfronttitkára. — Akkor több községben megalakultak a tanácstagok klubjai. Aztán rövid halódás után meg is szűntek. Üllő jó példa arra, hogyan alakult, hogyan szűnt meg és a közelmúltban hogyan támadt új életre a klub. — Emlékszem az első próbálkozásra — mondja Molnár Károly, a községi népfrontbizottság elnöke, Üllő tanácselnök-helyettese. — Hivatalos meghívókat küldtünk szét, elFőleg a kártya Ingázók a ton A váci Utasellátó hajnali ötkor nyit, hat órakor a legnagyobb a forgalom. Ilyenkor az utazók tojásrántottát, szalon- nás rántottét, főtt debrecenit esznek, citromos teát isznak. Sok rumos kávé, sör f ogyi Hét- félnyolc felé elcsendesedik az étterem. A söntés négykor nyit, itt a szilva- és a cseresznyepálinkát kérik a leggyakrabban. Már kora hajnalban is előfordul, hogy emelkedettebb a hangulat, néhány részeg ember tántorog a pult előtt „Hat-tíz percenként” Rimay István, a szentendrei HÉV-állomás állomásfőnöke jól ismeri a hajnalokat, azok hangulatát. — Nálunk nem lehet lemaradni a vonatról, négytől nyolc óráig tart a reggeli csúcs, de ekkor 6—10 percenként indulnak a HÉ V-szerel vények Budapestre. A szerelvények általában három kocsisak, 600 személyesek, de hajnalban gyakran indítunk 6 vagonosat is. — Nincs ténfergő utas a pályaudvaron. Hat-hét óra között a tejcsárdában inkább bevásárló jellegű a forgalom ... Hétfő hajnalban álmosság tapasztalható, a hét többi napján élénkül az állomás hangulata, szombaton legtöbbször kihalt a pályaudvar. Nem jellemző a civódás. — A vonaton kártyaklubok alakulnak ki. Törzs-kártyázó társaságok vannak, az egyik ilyen kollektívában Röltex- boltvezető, rendőr, fűszeres, járásbírósági dolgozó veri a blattot, a másikban a Szállítóberendezések Gyára dolgozói forgatják az ördög bibliáját, ők mindig a Római fürdőig játszanak. A pomáziak később szállnak fel, nem mindig találnak ülőhelyet, ilyenkor állva kártyáznak, az egyikőjük tartja az aktatáskát, a többi meg azon fogja el a piros ultit. „Most tarokkozunk” Milyen az élet a másik vonaton? Informátorunk.V. Cy. technikus és S. T. tanár. — 1957 óta dolgozom Vácott, Kistarcsáról hat harminckor indulok. Emlékszem, úgy tizenöt évvel ezelőtt még marhavagonban utaztunk, itt-ott egy-egy kályha volt, ha fáztunk, akkor eltüzeltük a padokat, hoztunk magunkkal zseblámpát, hogy egyáltalán lássunk a „kupéban”. — Mivel töltik az egyórás utat? — Mindén alkalommal kártyázunk, reggel, este folyik a játék. Először volt az ulti, aztán a bridzs, most tarokkozunk. Csak kollégákkal, vagy olyannal, akit befogad a társaság, mint a tanár urat. Húsvét- kor, karácsonykor, szilveszterkor ünnepi játékot tartunk, ilyenkor dupla a tét. Most szilveszterkor 30 forintot vesztettem. De: egy hónapon át vezettük a nyereményeket és a veszteséget, s mindnyájunknál plusz—mínusz 10 forint jött ki. — Milyen hajnalban a vonat? • — Annyira hozzászokott a szervezet, hogy nem vagyunk álmosak. Négy gyógypedagógusnő zömmel ugyanazon a helyen ül, végighorgolják az utat. Egyébként a Pestről Vác- ra jövő vonat „értelmiiségi vonat”, a mienk pedagógus— mérnök szakasz. Van vagy nyolc pedagógusunk, Frici, Pista, Vince meg a többi. Vince gyakran lekési a vonatot. Ha van rá lehetőség, mi min-, dig a második kocsiba széliünk. — ismerik egymást a második kocsiban? — Igen. Aki nem fér be a partiba, az olvas, a játéknak általában két-három nézője akad, a legkésőbb érkező válik nézővé. Közös ismerősök által ismerkedünk meg, a tanár úr is így került a társaságunkba. Egy ízben a gyógypedagógusnők is meghívtak kockázni, kis miniatűr kockáik vannak, pókerszerű a játék. Egyébként a jogászok is szoktak ultizni, de azt hiszem, ők mindig a harmadik kocsiban. — Szokták-e beszélgetni az út alatt? — Dumaparti nem nagyon alakul ki. Újévkor a balesetről volt szó, a MÁV szidása állandó téma. Ha nincs társaság, akkor olvas az ember, vagy keresztrejtvényt fejt. „Mit főzöl vasarnap 7” Rimay István: „Nagyobb része beszélgető utas. Törzsvendégeink vannak, megszokott helyekre tartanak igényt, kora reggel meggondolandó, az „idegen” leüljön-e, mert a tekintetekből látni lehet, hogy valaki helyét elfoglalta. A beszélgető társaságok vegyesek, a textilgyárba menő nők hétfőn arról beszélnek: mit főztél tegnap, tegnapelőtt. Pénteken a téma; mit főzöl vasárnap? A hét többi napján jellemző a A Hazafias Népfront budai járási bizottságának egyik ülésén jegyeztem fel Virág István törökbálinti nyugdíjas szavait: „Jó lenne, ha a népfront szorgalmazná a tanácstagok klubjának megalakítását...” Mintha csak erre a felszólalásra válaszként jöttek volna a monori járásból a hírek: tanácstagok klubja alakult Monoron a közelmúltban, Üllőn már két klubestet tartott; mozgolódás van Gyömrőn, Sülysápon, Maglódon... Mi történt a monori járásban? Hogyan csinálják, hogy szinte gombamódra szaporodnak a klubok? nökséget választottunk, az elnökség kinn ült egy külön asztalnál. Valaki felállt, és üdvözölte a megjelenteket. Aztán elhangzott egy hosszú beszámoló. Utána: na, elvtársak, ki szól hozzá, tessék hozzászólni! Hosszú csend, és szétszéledtünk. Szóval ez az, ahogy nem szabad csinálni. Tanultunk belőle. Az egésznek a lényege: a közvetlenség. Nem kell a hivatalos hang, az maradjon meg a tanácsülésre. Minden hónap első hétfőjén jövünk össze a könyvtárban. Negyven, negyvenöt ember elfér, mindenki oda ül, ahol éppen helyet talál. A tanácselnök is. A párttitkár is. Az ÁFÉSZ-elnök is. A könyvtáros önköltségi áron főz egy jó kávét, mi kell még! Az első összejövetelt december elején tartottuk, ötvenhét tanácstagunk van, gondoltuk, a fele eljön. Vagy negyvenen voltak! A bejárók egyenesen a vonattól jöttek. Hatkor kezdtük, este tízig tartott, úgy be- lemelegedtek az asztaltársaságok. Az összejövetelnek akkor még 'semmi különösebb napirendje nem volt. Meghívó nélkül — A tanácstagok klubját igénylik a tanácstagok és igénylik a község vezetői —• mondja Kovács György tanácselnök. — Pár éve még havonta voltak a tanácsülések, aztán kéthavonként, a jelenlegi előírások szerint egy'évben négy van. A klubbeli beszélgetések szinte előkészítik az üléseket, megalapozottabbakká válnak a döntések, eredményesebbekké az ülések. S ami még a klub haszna: pontosabban, részletesebben tájékozódha- 'tunk a tanácstagokon keresztül a lakosság igényéről véleményéről, és a tanács, a község, a különböző szervek és gazdasági egységek vezetői is jobban, részletesebben, vitatkozva fejthetik ki elképzeléseiket, azt, hogy mit miért tesznek. S egy másik oldala a dolognak: az én feladataim közé tartozik például, hogy évente legalább egyszer felkeressek minden tanácstagot a lakásán, s külün-külön megbeszéljem vele körzete problémáit. Ez csak látszatra egyszerű feladat. Az egyikhez januárban, a másikhoz novemberben, decemberben jutottam el. Volt, akit kétszeri, háromszori kísérlet után sem találtam otthon. Most pedig? Minden külön meghí vó nélkül köztudott': o tanácstagok klubja minden hónap első hétfőjén tartja összejövetelét. Vitaindítókkal — Az első klubest után elkezdtünk gondolkodni — mondja a népfront elnöke —, ez így, kötetlen napirenddel arra jó, hogy megismerjük egymást, s esetleg egy, két, három utca problémáit, de a klub ennél nagyobb lehetőségeket is rejt magában. Megállapodtunk, hogy minden alkalommal egy- egy vezető tart vagy tíz-tizenöt perces vitaindítót valami olyan témáról, ami mindenkit érdekel. De ezt is amúgy kötetlenül. Januárban például a tanácselnök összegezte a tanácstagi beszámolókon elhangzottakat, aztán felizzott a vita arról, hogy sok az italbolt a község központjában. A tanácstagok állást foglaltak: a tanács járuljon hozzá a most épülő korszerű kisvendéglő megnyitásához, helyette azonban a kanyarban levő kocsmát csukássá be. — Legutóbb a község rendezési terve volt a téma, és ezen belül természetesen az iskola — folytatja a tanácselnök. — De szóba jött a kisipari engedélyektől a szemétgyűjtés szükségességén keresztül az eboltásig úgyszólván minden közérdekű téma. — Lehet, hogy mindez így együtt elmondva kissé szárazon hangzik, de talán, mégis kiérződik belőle — mondja a népfront elnöke —, hogy az üllői tanácstagok klubja igazi, pezsgő légkörű klub. A tanácstagok véleményét mondom: ez így jó, ez nagyon kellett. Hozzásegíti a tanácsot ahhoz, hogy még jobban végezze munkáját. Deregán Gábor Megjöttek a szélkiáltók Benépesült a levegő országút ja, az enyhe légáramlattal együtt nagy tömegekben érkeznek délről hazánkba az átvonuló madarak. A Csongrád megyei vadvizekre főleg Fehér-tóra és a Pusztaszeri tóra — a szokottnál korábban jöttek meg a hosszú, hajlott cső- rű nagy pólingok afrikai át- telelés után. Hat új közmű- és mélyépítő vállalat A népgazdaság negyedik ötéves terve nagy téret szentelt a közművesítésnek, hogy a vízellátás és a csatornázás meggyorsításával az ország nagyobb ütemben pótolhassa e fontos szolgáltatás viszonylagos elmaradottságát, amelynek jó része még háború előtti örökség. Ebben a tervidőszakban 43 milliárd forint értékű közművesítési munkát kell végezni, kétszer annyit, mint a harmadik ötéves tervben. A nagy feladatok jóval meghaladták a meglevő mélyépítő vállalatok erejét, ezért a kormány intézkedésére 1970 végén, 1971 elején a leginkább érintett országrészekben hat új közmű- és mélyépítő vállalat alakult. Ez évben a hat vállalat megkétszerezi termelését: az idei tervekben több mint egymilliárd forint értékű építési feladat teljesítését irányozták elő. normamegbeszélés. Sokan tizenöt-húsz éve utaznak, jó, felszabadult a hangulat — nyáron, a szabadságolások idején rövid időre felbomlanak a társaságok, ilyenkor több olvasót lehet látni a HÉV-en. Ritka a civódás, a veszekedés, inkább szombaton, vasárnap fordul elő, ha a fiatalok jobban a pohár mélyére néztek. Hajnalban az ittas ember kevés, naponta egy-egy. Véleményem szerint az emberek a közlekedési járművön közelebb kerülnek egymáshoz.” / Két személyes megfigyeléssel egészíteném ki a hallottakat. Az egyik az éjszakai várakozás. Ha rossz a csatlakozás, az éjjel legnehezebb óráit, például éjféltől háromig, testtörő helyzetben kínlódják végig az emberek. Nincs ilyenkor beszéd, se kártya, se olvasás, csak bódult szundikálás. A másliik: a „fekete vonatok”: néhány éve Kisköréről, a Tisza II. óriás építkezésről utaztam Egerbe. A kopott, piszkos kupéba már részegen érkeztek az utasok, szájról szájra járt a demizson, elkezdődött' a dú- vadszórakozás, kurjantás, ex- tázistánc, aztán a verekedés. „Közelebb...” „A közlekedési járművön közelebb kerülnek egymáshoz az emberek.” De hogyan, egyáltalán, milyen az ingázók érintkezése, viselkedése az utazások alatt? Mélységében megválaszolatlan kérdés. A közhelyre hajlamos megfigyelők, sajnálatot erőltetve magukra, csak arról beszélnek, hogy álmosak az ingázók, milyen rossz is kialvatlanul útnak indulni. De hogy a vonatokon milyen értékrendű kapcsolatok alakulnak ki, a társaságszerveződések hogyan, mi módon történnek meg, a spontaneitás mely módjai kelthetik fel a tudatos szervezők figyelmét — ezekről hallgatnak a tapasztalatok. Így azt sem tudjuk, hogy az utazás szükség- helyzete milyen magatartás- formákat erősít, illetve gyengít, az időtöltésen kívül valamit ad-e az embernek? A váciak hat óra kettőre érnek haza, sokan felkeresik az utasellátót, fél nyolc, fél kilencig sok halászlé, sólet, pacal fogy, legtöbben sört és bort rendelnek, röviditalt kevesebben kérnek. Nem vehető észre, hogy este fáradtabbak lennének az emberek. Egyébként a váci Utasellátó januári italforgalma 119 ezer forint volt, az emberek ételre 73 ezer forintot költöttek, a söntésben 430 ezer forintot hagytak. Fóti Péter Tudatosság a szocialista versenyben N emrég jelent meg a SZOT elnökségének felhívása a szocialista munkaverseny szervezéséről, az 1972. évi nép- gazdasági és vállalati tervek sikeres teljesítése érdekében. Ez a felhívás számos új elemet tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy a SZOT a szocialista munkaverseny-szervezés főbb elveinek meghatározásában figyelembe vette a társadalmi, a gazdasági igényeket és az elmúlt esztendők tapasztalatait. A munkások és főleg a szocialista brigádokba tömörült dolgozók élénken reagáltak a versenyfelhívásra, és a szocialista brigádvezetők üzemi megbeszélésein, majd a múlt napokban tartott szakmai tanácskozásain az volt az egyik fő mondanivaló: mit lehetne és mit tudnak tenni a vállalati tervek teljesítéséért úgy, hogy az összhangban legyen a népgazdasági célkitűzésekkel is. Tulajdonképpen ezzel voltak kapcsolatosak azok a javaslatok vagy bírálatok is, amelyek a hatékonyabb termelésről, a gondosabb munkaszervezésről, a jobb minőségről, az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodásról és más kérdésekről elhangzottak. Ezeken a munkástanácskozásokon egyértelműen kiderült: a dolgozók felelősségük tudatában részt vállalnak a szocialista versenyben, ehhez azonban igénylik, hogy a vállalati vezetők jobban gondoskodjanak az eredményes munka minden feltételéről. Az igény teljesen jogos — és ezt a múlt esztendők tapasztalatai is bizonyítják. Gyakran előfordult, hogy a munkások és szocialista brigádjaik versenyvállalásokat tettek, a várt eredmény azonban elmaradt a kellő termelési, szervezési feltételek hiánya miatt. Természetesen minden hiányosságot megszüntetni, minden hibát helyrehozni, minden üzemi gondot egy csapásra megoldani nem lehet. A nehézségek enyhítésére és ezzel a szocialista munkaverseny színvonalának emelésére azonban van mód és lehetőség. A szocialista munkaversenyt a népgazdasági és a vállalati tervekre alapozva, azok összhangját figyelembe véve szervezzék a vállalatoknál, az üzemrészekben és a műhelyekben — ez az egyik igénye a versenyfelhívásnak. Mi van mögötte? A vállalati jellegből eredő, a legfőbb feladatokat szolgáló célok érdekében hasznos elkészíteni a vállalásokat, száműzve belőlük a formalitásokat. Gondoljunk csak arra, hogy még tavaly is hány üzemben készítették el jó előre a sokszorosított íveket általános címszavakkal. Emlékezzünk csak, hogy gyakran éppen emiatt nem kerülhettek be a felajánlásokba a fő célok, az üzemrészek, a műhelyek legfontosabb termelési feladatai. Ez volt az egyik oka annak is, hogy a versenymozgalom nemegyszer olyan részmunkák elvégzését segítette és szolgálta, ame- •lyek nem kapcsolódtak a népgazdasági célokhoz, sőt eltértek attól. Utólag derült ki, hogy a jó szándék — mert vitathatatlan, hogy az volt — kissé félresikerült. Megkérdezhetné bárki, hogy van-e lehetőség az érdekek összhangjának felismerésére. Igen, és erről is esett már szó az elmúlt időszakban, a többi közt a párt X. kongresszusán. Egyik alapvető módja a felismerésnek, hogy a termelés vonatkozásában is emelkedjen magasabb szintre a vállalati demokratizmus, érvényesüljön a vezetésben, az irányításban a munkásrészvétel. Az a feltétele ennek, hogy javuljon a dolgozók tájékoztatása, és nagyobb hatása legyen szavuknak — véleményüknek, bírálatuknak. Az igény nem új, és azt sem lehet tagadni, hogy nem történtek előrelépések. Mégis érdemes lenne megszívlelni egy szocialista brigádvezetőnek a szakmai konferencián mondott sza- vait: „Néha úgy érzem, hogy a termelési tanácskozásokon vagy a brigádértekezleteken ismét nincs valami rendjén. Nem ismerjük helyünket és szerepünket a vállalat egészében. Ha jobb tájékoztatást kapnánk, bizonyos, hogy termelési vállalásaink sem szűkülnének le csak a műhely vagy csak a brigád terveire.” A megjegyzést még kiegészíthetnénk azzal, hogy ha a munkástanácskozásokon jobb összhang lenne a vállalati és a kisebb üzemi egységek céljainak ismertetése között, lényegesen több észrevétel hangzana el a munkaszervezésről, sőt a munkaerő-gazdálkodásról is. Ezt az utóbbit azért lehet kiemelni, mert ha valakik igazán tudják, hol foglalkoztatnak a műhelyekben, az üzemrészeken belül felesleges embereket, és hol lehetne enyhíteni a létszámgondokon — azok a munkások. A szocialista munkaversennyel kezdtük, és a dolgozók tájékoztatásához, a magasabb színvonalon megvalósítandó üzemi demokratizmushoz jutottunk. így természetes ez, hiszen ha látványosságok, formalitások nélküli, de a termelés hatékonyságát jobban szolgáló mozgalmat akarunk, annak alapfeltétele a részvevők tudatos cselekvése. Ez a tudatosság egyben nagy erkölcsi ösztönzést jelent, hiszen világosabban kirajzolódik a szocialista versenyben részt vevő dolgozó előtt a társadalmi erdek és benne az ember egyéni érdeke is. A tudatosság a munka becsületének, a munkás társadalmi rangjának elisme-' rését, a tulajdonosi szemlélet erősödését biztosítja. Kovács András
