Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-19 / 42. szám
1972. FEBRUAR 19., SZOMBAT 3 Napirenden: a területfejlesztés Pénteken a Parlament gobelintermében értekezletet tartottak a főváros, a megyék és a megyei városok tanácselnökei Az értekezleten — amelyen Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese is részt vett — dr. Papp Lajosnak, a Minisztertanács tanácsi hivatala elnökének megnyitója után a területfejlesztés általános feladatairól és időszerű kérdéseiről tartott tájékoztatót Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter. A területfejlesztéssel kapcsolatos párt- és kormányhatározatok tükrében részletesen elemezte a területfejlesztés jelenlegi főbb problémáit. Ebben a témakörben fejtegette a foglalkoztatási színvonal és a munkaerőellátás területi különbségeit, a helyi foglalkoztatással kapcsolatos gondokat, megoldásuk jelenlegi és távlati módozatait, az életszínvonal területi eltéréseit, különös tekintettel a közművi ellátásban fennálló differenciákra. Részletesen szólt a tanácsi önállóság és a területfejlesztés összefüggéseiről. Aláhúzta, hogy a területfejlesztési koncepció a népgazI daság hosszú távú fejlesztési programjának szerves része. Szóba kerültek a tanácskozáson egyes területek sajátos fejlesztési lehetőségei és probI lémái. j Magyar-bolgár művelődésügyi egyezmény Zsivko Zsivkov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a bolgár minisztertanács elnök- helyettese pénteken fogadta a magyar művelődésügyi küldöttséget, amely llku Pál művelődésügyi miniszter vezetésével tartózkodik Szófiában. A szívélyes eszmecserén a két ország kulturális együttműködésének egyes kérdéseiről volt szó. Magyar részből részt vett a találkozón Böjti János, hazánk szófiai nagykövete is. Pénteken délben llku Pál ünnepélyesen aláírta Sztefan Vaszilev bolgár közoktatás- ügyi miniszterrel a két minisztérium közvetlen együttműködésének megteremtéséről szóló egyezményt. BÚTORGONDOK Játék négy fal között A megyében nincs jelentősebb bútorgyártás. A faiparban mintegy kétezer embert foglalkoztatnak, s mivel ezek a kisebb üzemek szó szerint a piacról, azaz abból élnek, amit eladnak, sokféle árut készítenek. A többi között bútort is. Évente például 2500 fényezett szekrényt, 13—14 ezer asztalt, azután úgynevezett kiegészítő bútorokat, mint könyvespolc, rádió- és tv-asztalka stb. A lakásokban levő bútor egy része tehát magánkisiparosok munkája, másik — és nagyobb — része viszont „külföldről”, a fővárosból, más megyékből származik. Vagy szó szerint külföldről, mert az importált bútoroknak a megyében is nagy a kelendősége. Kisüzemben — kivéve a főként exportra készített sty’bútorokat _ egyre kevesebb hasznot hajt a bútorgyártás, sorra fel is hagynak vele. Bútor viszont egyre több kell. Sok tekintetben az átmenet ideje ez. Tele idegesítő mozzanatokkal. Amit szeretne a vevő, az nincsen, amit megvásárolhatna, az túl nagy, nem fér el az új lakásban, vagy drága, ódivatú... Valamikor szülőkről gyermekekre, majd azok gyermekeire maradt a bútor. Nemzedékeket szolgált ki a behemót szekrény, a vaskos ikerágy, a feneketlen bendőjű komód, a támlás szék, az elnyűhetetle- nül masszív ebédlőasztal. Ma a bútor divatcikk. A kereslet legalábbis ezt bizonyítja. 150 millióért Annak ellenére, hogy a megyében nincsen egyetlen igazi bútoráruház, a meglevő bútorüzletek forgalma — kiegészülve az áruházakban eladott bútorok értékével — gyorsan emelkedik. A hatvanas évek közepén egy-egy esztendőben hatvanmillió forintot adott ki a lakosság bútor ellenében a megye üzleteiben. Valójában ennél sokkal többet, mert mind a fővárosból, mind a szomszédos megyék nagyobb városaiból — így például Kecskemétről, Hatvanból — sok ezer berendezési tárgy került az új, meg a felfrissülő otthonokba. Az évi hatvanmilliós forgalom gyors iramban bővült, s ma már túl van a 150 millión. Ami tekintélyes summa. A számítások szerint a gyors növekedés tartós lesz. Nemcsak az újonnan épülő lakások nagyobb száma miatt, hanem azért is, mert egyre több család korszerűsíti ilyen módon is otthonát. Divatcikk lett tehát a bútor, ha nem is a mini meg a nidi mintájára cserélődő va- ilami. Az ebből származó gondok nemcsak a vevőt gyötrik; az ipart is. Tíz év alatt, I960 és 1970 között a különböző fényezett szekrények termelése a háromszorosára, a kárpitozott fekvő- és ülőbútoroké a négyszeresére, a beépíthető szekrényeké — ezek találhatók ma már a váci, ceglédi, nagykőrösi új lakásokban is — a tizenötszörösére növekedett. 1971-ben 193 ezer fényezett szekrény, 505 ezer kárpitozott fekvő- és 1,8 millió kárpitozott ülőbútor készült, találomra választva a kínálkozó példákból. Az iparterület különböző részeinek teljesítménye 8—11 százalékkal emelkedett a múlt év folyamán. Mindehhez jelentős import is társul. Mégsem elég. Végre, bővítés Egészen a múlt esztendőig, a legutóbbi tizenöt évben nem épült egyetlen nagyobb bútorgyár sem, így nem csoda, ha a mennyiség és a választék egyaránt elmaradt az igényektől. Ennek fonákja: a bútoripar gépparkját nagyobbrészt csak egy műszakban használják, alacsony színvonalú az üzemszervezés. Túl sok minden készül egy-egy üzemen belül, kevés az azonos elemekből összerakható változatok —■ mint amilyen most újabban a Bubiv-szisztém elnevezésű, otthon tetszés szerint összerakható lakószoba — száma, s a termelőberendezések kihasználtságát emiatt az átállások tovább csökkentik. Minimális az üzemek közötti kooperáció, holott ez — számítások szerint — tízszázalékos kapacitásnövekedést eredményezne. Vannak másféle gondok is. Ma még mindig csak óhaj a lakásépítésben és berendezésben érdekelt iparterületek összehangolt működése. Sűrűn a lakás- és a bútorméretek kibékíthetetlennek látszó ellentéte sodorja nehéz helyzetbe a vásárlót. Más esetben viszont a bútorok minősége ad okot jogos kifogások tömegére. S akkor még hátra van a másik oldal véleményének meghallgatása, mert az ipar okkal hangoztatja, hogy a bútor- gyártás nem a bútorgyárakban kezdődik, hanem egy állomással előbb. Ott, hogy mit dolgozhat fel a bútoripar; azaz a fűrész és lemeziparnál van a sor eleje. Vagy még előbb. A fagazdaságnál. Igaz, valamelyest emelkedett a korszerű farostlemezek és forgácslapok termelése, a bútoriparon belül is előtérbe kerültek a modernebb technológiák. Elfogadottá vált a műanyaghab, mint kárpitozási anyag, a fényezés túlnyomó részét már poliészterrel végzik, rövidesen az üzletekbe kerülnek a műanyag fóliával borított — fautánzatú, de lemosható — bútorok. Mindez azonban csak enyhe ír volt a bajokra. Azok igazi orvoslását a negyedik ötéves tervben végrehajtandó, s többségében ebben az évben megvalósuló rekonstrukciók, bővítések, új gyárak hozzák meg. Amire — már csak a fölépítendő 400 ezer lakásra való tekintettel is — régóta szükség volt. Most pénz is került rá. A könnyűipari miniszter az országgyűlés legutóbbi — decemberi — ülésszakán elmondotta, hogy a bútoripar fejlesztési terveinek anyagi fedezete kilencven százalékban biztosított. Azaz végre a „nagy kiterjedésű manufaktúra” — ahogy enyhe gúnnyal a szakemberek a bútoripart jelölték — a szó mai értelmében iparrá, nagyüzemi gyártást folytató iparterületté válhat. Amihez még kacsolódik jó néhány teendő. így a többi között annak kimunkálása, hogy mi legyen az új anyagok aránya — például a természetes fumír helyett a műanyagoké — a termelésben, miként'alakuljon az univerzális és célgépek száma egy- egy gyáron belül? Hogyan valósítható meg a fagazdaság — a termelés — és a bútoripar — a feldolgozás — lépcsőzetes együttműködése, szakszóval élve, vertikális integrációja, amikor még az irányítást gyakorló minisztériumok sem azonosak? Vagy éppen ez nyit utat a versenynek? Jó az, na mindenki termel fűrészárut épp úgy, mint bútoralkatrészeket, s készbútort? Ahogy nagy szükség van arra is, hogy a kereskedelmi fejlesztési tervek az eddigieknél nagyobb figyelmet szenteljenek a bútorforgalomnak. Napjainkban ugyanis a meglevő választék sem mutatható be a vevőknek, mert a bútorüzletek legtöbbje nem ilyen célra épült, szűkös tehát, a raktározási lehetőségekről nem is beszélve. Idén tiz százalék Uj üzemek építése, rekonstrukciók végrehajtása, nagy arányú gépesítés szerepel a bútoripar negyedik ötéves tervében, s az iramot tanúsítja, hogy ebben az évben négy nagy bútorgyár rekonstrukciója fejeződik be, s folytatódik ez a munka az ország legnagyobb ilyen termelőjénél, a Budapesti Bútoripari Vállalatnál. Sor kerül osztrák licenc alapján gyártott, különösen a kislakásokban jól használható bútorok forgalombahozata- lára is, s egészében a bútoripar tíz százalékkal növeli produktumát. Számítások szerint a megyében az iparcikkek forgalma 1975-ben az 1970. évinek a másfélszerese lesz. Ezen belül a bútorforgalom az átlagosnál gyorsabban növekszik, különösen a városokban és a nagyközségekben. A négy fal közötti játék, mi hová kerüljön, mi hol fér el, csak akkor válik igazán kedvderítővé, ha a vevő e játék kellékeiként azt kapja meg, amit — keres. Az alapok most már megteremtődnek ehhez, a szakemberek 1972-től a bútorpiacon a kereslet és a kínálat fokozatos közeledését várják; a vevők még inkább remélik ezt. Mészáros Ottó Százhalombatta: jelkép A barátsági szerződés közÜ3 nemzeti növünk (Folytatás az 1. oldalról.) vára használhassa fel. S a Szovjetunió később sem — és sohasem — hagyta cserben barátait, testvéreit. Népünk súlyos helyzetében, a szovjetellenes hisztéria közepette is segítségünkre sietett 1956-ban: a magyar forradalmi munkásparaszt kormány kérésére segített szétverni az ellenforradalmi bandákat, és utat nyitottak a szocialista konszolidáció előtt. — Nem szólam tehát — mondotta —, hanem mélytartalmú igazság az, hogy a magyar—szovjet barátsági szerződés vérrel megpecsételt és történelmi tapasztalatokkal alátámasztott nemzeti ügye mind a két ország népeinek. Részletesen elemezte ezután magát a szerződést, amely fel- szabadulásunk után az első gazdasági segítséget is jelentette hazánknak. Egyik eszköze lett ez az infláció megfékezésének és a forint stabilitásához szükséges árualap megteremtésének is. Az elmúlt negyedszázad alatt a magyar— szovjet árucsere-forgalom dinamikusan fejlődött, és külkereskedelmünk legfontosabb tényezőjévé vált. — A két ország gazdasági együttműködésének perspektívája is biztató — jelentette ki. — Az elmúlt évben írták alá országaink az 1971—75. évekre szóló hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt. A megállapodás nagyarányú, mintegy 60 százalékos növekedéssel számol, és megerősíti az áruforgalom eddigi szerkezetét. Ez azt jelenti, hogy exportunknak mintegy fele gépipari termék, behozatalunknak pedig közel kétharmadát a nyersanyagok teszik ki. A Szovjetunió nyersanyagszállításai népgazdaságunk lét- szükségleteit elégítik ki. Ugyanakkor legdinamikusabban a kölcsönös gépkereskedelem növekszik, mintegy 60—80 százalékkal. Utalt a hosszabb távra szóló együttműködési megállapodások, kooperációs egyezmények jelentőségére, melyek között a már 1962-ben megkötött timföld—alumínium-egyezmény mellé felsorakozott a Százhalombatta számára rendkívül jelentős megállapodás a Barátság kőolajvezeték bővítéséről, az olefinek gyártásában való együttműködésről. Az elvtársi barátság légkörében dolgozik a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság, a kölcsönös érdekek egyeztetésével a két népgazdaság színvonalas, alkotó együttműködése területén. Az eltelt 24 esztendő alatt felvirágzott és sokoldalúvá vált kulturális és tudományos együttműködésünk is. A magyar—szovjet barátság és együttműködés legfőbb jellemzője — mondotta ezután — a nagyfokú aktivitás és a két nép képviselőinek tömeges érintkezése, összefogása. A barátkozás teljesen új típusú és tömeges formáit hozta létre a „testvérmegye”- és „testvérváros”- mozgalom, ezen belül Pest ' és Omszk megyék tavaly kialakult kapcsolata is. A magyar—szovjet barátság és együttműködés eredményességének kiemelkedő jelképe a Százhalombattán felépített ipari centrum. Ebben valóban megtestesül a két munkásosztály és műszaki értelmiség tudása, tapasztalata, testvéri összhangja és hosszú évek közös munkája. — A magyar—szovjet barátságot és együttműködést a marxizmus—leninizmus eszméi vezérlik. Megnyugvással és a jövőbe vetett bizalommal állíthatjuk, hogy pártjaink között erős, elvi együttműködés van hosszú évek óta. Bármilyen területet is veszünk sorra, azonnal kitűnik, hogy bár eltérő stílusú fellépésünk, néha mások a módszereink, különbözőek méreteink, de egységes a magyar és a szovjet külpolitika, töretlen az együttműködésünk a nemzetközi porondon. Ugyanazokért a célokért ugyanazon elvek alapján küzdünk szoros egységben — jelentette ki az MSZMP X. kongresszusára utalva, s szólott arról, hogy elvi alapon utasítunk vissza minden olyan közeledést, amely szovjetelle- nasséget takar. Ezen az elvi alapon barátkoznak, konzultálnak egymással vezetőink az alkotó eszmecsere légkörében. Ez történt a napokban Kádár János elvtárs Moszkvában tett látogatásakor. Ugyanilyen szívélyes barátság érzéseivel várjuk ez évben a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánkba, amely újabb jelentős hozzájárulás lesz a magyar—szovjet kapcsolatok további fejlesztéséhez. Annak felidézésével fejezte be a megemlékezést, hogy az 1948-as szerződést 1967 szeptemberében megújítottuk, és aláírtuk a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. — Meggyőződésünk — mondotta végül Berecz János —, hogy mind a két nép jóban és rosszban * egyaránt századokon át hűséges lesz a barátsági szerződéshez, és szorosan összefogva közösen járul hozzá a béke és a szocializmus világméretű győzelméhez. Az üzemi MSZBT-tagcsopori ajándéka A nagyhatású beszéd után Szalahetdinov Fatekné mérnöknő, az üzemi MSZBT-tag- csoport ügyvezető elnöke szólalt fel, s hálásan emlékezett meg azokról a szovjet szakemberekről, akik odaadóan segítettek az itt kibontakozó nagyüzem munkájának megkezdésében és továbbfejlesztésében mind a mai napig is. Nagy taps kíséretében nyújtotta át ezután a magyarországi szovjet nagykövetség képviselőjének az üzem termékei kis mintakollekcióját. Ezeknek minden darabja — mint mondotta — abból az olajból származik, amelynek szülőföldje, hazája a Szovjetunió. A. M. Szorokin felszólalása A hallgatóság nagy meglepetésére és meleg rokonszen- vétől kísérve ezután magyar nyelven szólalt föl A. M. Szorokin, a szovjet nagykövetség követtanácsosa. — Napjainkban tanúi, résztvevői vagyunk annak a hatalmas történelmi folyamatnak, amely a szocialista országok népeinek további közeledésében nyer kifejezést — mondotta egyebek között. Ennek kapcsán beszélt arról is, hogy mind szorosabb politikai, gazdasági és kulturális együttműködés alakul ki a szocialista országok között a Varsói Szerződés és a KGST keretein belül is. Ebben fontos helyet foglalnak el a szovjet—magyar kapcsolatok. Idézte ennek kapcsán Kádár János kijelentését, amelyben arra utalt, hogy ez a történelmi barátság megdönthetetlen és erős, bármilyen is legyen az időjárás. — Barátságunknak tartós alapja van — mondotta. — Ez nem más, mint a marxizmus— leninizmus, pártunk teljes nézetazonossága és egysége a szocializmusért, a kommunizmusért vívott harcban. Mindenki, akinek számára drága a magyar és a szovjet nép barátsága, csak örülni tud annak a teljes bizalomnak és egymás mélységes megértésének, amely az SZKP és az MSZMP között kialakult. Figyelemmel és egyetértéssel fogadott beszédét — a hallgatóság tapsaitól kísérve — a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságának éltetésével fejezte be. A nagygyűlés befejezéséül dr. Simon Pál igazgató konkrét adatokkal is bizonyította, hogy a kőolaj-finomító menynyire erős példája a magyar— szovjet együttműködésnek. Az elmúlt tíz esztendő 6,1 milliárd forintos beruházása mellett ugyanis 740 millió forint értékű árut szállított ide a Szovjetunió. Ezek műszaki, gazdasági berendezések formájában öltenek testet, másrészt olyan magas fokú szellemi tevékenység eredményeként, amelyek jól működő különféle műszerek. szivattyúk és más hasonlók formájában jelentkeznek. A bensőséges, meleg baráti légkörű nagygyűlés az Inter- nacionálévál fejeződött be. Cservenka Ferencné poháiköszöntője A barátsági nagygyűlést követően fogadásra került sor az üzemben. Ezen a vendégeken kívül részt vettek az üzemi és a százhalombattai iskola MSZBT tagcsoportjai ügyvezető elnökségének tagjai, valamint az üzemi szocialista brigádok képviselői. Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Párt- bizottság első titkára mondott pohárköszöntőt. Ebben arról szólt, hogy az egyezmény, amelynek aláírását ünnepeljük ezen a napon, írásban fektette le az örök időkig tartó magyar—szovjet barátságot. Ez az egyezmény ugyanakkor kifejezője annak is, hogy minden nép, legyen az bármekkora, bármily kicsiny is, alkotómunkájával segítője, támogatója lehet a nagy ügynek, a szocializmus, a kommunizmus ügyének olyan hatalmas ország mellett, mint a Szovjetunió. — Mi, magyar kommunisták — mondotta — úgy dolgozunk, hogy az egész magyar nép ennek szellemében éljen, gondolkodjék és cselekedjen. Úgy, hogy a magyar nép igaz, őszinte barátságát érezze, tapasztalja a szovjet nép, s a magyar—szovjet barátság örökre megmaradjon.
