Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-15 / 38. szám

‘"^JCírtap 1972. FEBRUAR 15., KEDD TV-FIGYELŐ A fekete város. A Forsyte , Saga tisztes képességeket fel- j mutató megfilmesítésének si- [ kere vitathatatlanná tette: a ! tv-sorozatok iránti igény, be- j vonulásuk a családba, a min­dennapos beszédtémákba olyan jelenség, amit nem hagy­hatunk kiaknázatlanul a hazai irodalmi művek népszerűsíté­sében. S íme, a második nagy ' nekirugaszkodás során máris [megtanultunk „sorozatul” be- ' szélni. Mert ez a hétrészes, szí­nes tv-változat kitünően érvé­nyesítette a mikszáthi regény- forma képernyőre termett vo­násait, amiben oroszlánrésze van az átdolgozó Thurzó Gá­bornak. Nem önkényesen bánt az anyaggal, mikor dramatur- giailag alakította, hanem a műfaj mély ismeretéből faka­dó változtatásokkal bövitette- tömöritette olyanná, hogy az író szellemében fogant ötletek képben adták vissza irodal­munk klasszikusának anekdo­tákba bujtatott haragját, meg­vesztegető előadásmódját. Zsurzs Éva rendezése hosszú tapasztalat köszörűkövén csi­szolta vonzóan szórakoztatóvá a történetet, aggályos gonddal építette föl a környezetet; Cza- 1 barka György hatásos, tág lé- i legzetű képkompozícióival a szemet is lekötötte. Külön kell szólni a befejezés hűségéről: nem lágyította Mikszáth kese­rű igazságát, a rokonszenvessé tett hősöket végül is belebuk­tatta történelmi múltunk ke­gyetlen örvényébe. A szerep- dók közül Bessenyei Ferenc f lélektanilag hiteles Görgey al- [ ispánját kell kiemelnünk. A ■' többiek felsorolása helyett ez­úttal csak a statisztéria kitű* . nő mozgatásáról, a hiteles tí­pusválasztásról emlékezünk ' meg, ami alapfeltétele a „jó mozinak”, s az utóbbi időben nem éppen erénye hazai film­gyártásunknak. Budapesten harcoltak. A főváros ostroma, á hazai el- : lenállási mozgalom művészi értelemben egyike a legkénye­sebb témáknak. Azzá teszi a negyvenen túli alkotók hajla­mossága az elérzékenyülésre, a nosztalgikus visszapillantásra. Egykori hősök tekintete is gya­núsan megfényesül ilyenkor, bár az effajta érzelmesség rossz tanácsadó a dramatur­giában. Szerencsére Csillik ' Gábor és Soproni János forga­tókönyve, melyből a Szir-cso- port harcait átkóltő tv-film ké­szült, mindvégig ragaszkodott a kalandos krónika hangnemé­hez, és Szőnyi G. Sándor ren­dezése sem engedett az any- nyira kísértő melodrámának. A hangsúly az izgalmas előadás­módra tolódott, hiteles törté­nelmi tablót adva azoknak a fiataloknak, akik csak, tan­könyvekből és képzeletükből rekonstruálhatják a háborús időket. (Ezért is érdemes volt a filmet megismételni.). Mada­ras József plasztikusan állítot­ta elénk az angyalföldi mun­kásfiú alakját, Dávid Kiss Fe­renc és Koncz Gábor is meg­felelt a követelményeknek. Röviden. a hét-nek ma már nincs olyan száma, mely legalább egy-két érdekességgel ne szolgálna. Ilyen volt leg­utóbb Róbert László érdekes­ségében és vonzó közvetlensé­gében egyaránt kitűnően sike­rült riportja kormányküldött­ségünk vietnami látogatásáról, illetve a csepeli beszámoló a fontos szakmákban mutatkozó utánpótlási nehézségekről. Magára vessen a szerkesztő Polgár Dénes, ha az elkényez­tetett néző ezután még többet vár tőle és munkatársaitól. Leonard Bernstein zenés előadásainak rokonszenves vo­nása, hogy nemcsak fiatalok­nak szól, hanem fiatalokat en­ged érvényesülni. Ezúttal egy ifjú zongoristát és egy karmes­tert „vezetett elő” atyai sza­vakkal; s bár a Beethovenről elhangzottak néha kissé túl­zottan „népszerűsítők” voltak, a Beethoventől idézett muzsi­ka előadása viszont a lángel­me föltétien tiszteletéről val­lott. ^ " délután az Állami Báb­színház szovjetunióbeli ven­dégszerepléséről láthatunk ri­portfilmet, este pedig a 60 esz­tendős Darvas József riport- drámáját (A térképen nem ta­lálható) közvetítik a Madách Színházból felvételről. A szer­da esti „filmversenyben” egy­felől a maradandó értékű Gertler-vígjátékot, a Diszma- gyart, másfelől (a kísérleti mű­sorban) Gorkij Vihar előtt cí­mű drámájának szovjet tv- film-adaptációját vetítik. Csü­törtökön a hajdani nemzetisé­gi ellentétek ma már békés színhelyére, Felsőnánára visz el egy riportfilm, majd késő este, a Coralba olasz krimiso­rozat kezdő adása után, Szeged sokoldalú zenei kultúrájával ismerkedhetünk meg. A pénte­ki fő műsor a Sánta Ferenc négy történetét feldolgozó tv- film (Kicsik és nagyok), mely a gyermek- és felnőttvilág kapcsolatait mutatja be külön­féle változatokban. Lehotay-Horváth György Made in Hungary Február 21-én a székesfe­hérvári Vörösmarty Színház­ban a Magyar Rádlió szóra­koztató zenei osztálya ismét megtartja bemutató hangver­senyét, amelyen 18 új táncdalt hallhatnak majd az érdeklő­dők. Az est érdekessége, hogy valamennyi dal két felfogás­ban, kétféle hangszerelésben csendül fél. A székesfehérvári bemutatón, amelyet Bolha La­jos szerkeszt, ismert, népszerű előadók: Kovács Katti, Za- latnay Sarolta, Harsányi Gá­bor, Szécsi Pál, Koós János, Monyók Ildikó mellett új éne­kesek is fellépnek. A közönség az eddigiekhez hasonlóan ad­hatja le szavazatát az elhang­zott dalokra — telefonon vagy képes levelezőlapon. KI MIT TUD? Négy elődöntő A hét végén folytatódtak a Ki mit tud? vetélkedő járási döntői. Szombaton Pomázon, vasárnap Nagykátán, Albert- irsán és Monoron adtak szá­mot tudásukról a fiatalok. Sajnos, a szentendrei járás műsora nem a legjobban sike­rült, gyenge volt a szervezés, nézők is kevesen jöttek, s mindössze egy versmondót és egy tamburazenekart ja­vasolt a zsűri továbbjutásra. A másik három, vasárnapi verseny viszont kitűnően si­került: a jelentések jó szerve­zésről és telt házról számol­nak be. A nagykátai járási művelődési házban 14 műsor­számot értékelt a zsűri, s a Tápió menti (Nagykáta) és a tápiószecsői' táncegyüttest, va­lamint egy önmagát gitárral kísérő sanzorénekes fiatal­embert javasolták továbbju­tásra. A ceglédi járásiak az al- bertirsai művelődési házban találkoztak. Az itteni zsűri az előadott tíz műsorszám közül négyet tartott különösen jó­nak, a törteli népitánc­csoportét, a táncdalénekes Gyapjas Kálmánét, a zongo­rista Ádám Éváét, valamint Komját Béláét, aki „fogci- terán” adott elő műdalokat, népdalokat. A legtöbb néző a monori művelődési központban volt, itt a pótszékek között még mozogni is alig lehetett. Ti­zenöt műsorszám hangzott el, s a zsűri véleménye szerint a többség igen színvonalas volt, ennek tudható be, hogy nyol­cat továbbjutásra javasoltak, mégpedig a vecsési kamarakó­rust, Kifuth Irént, Dankó Andreát, Gulyás Etelkát (vers, Fővárosi színházi esték MAKRA Új magyar színmű bemutatója a József Attila Színházban Makra név is, jelkép is. Nemcsak Makra Ferencet je­löli, hanem a makraferenceket is. akik nem merik vállalni önmagukat, akik nem a saját életüket élik, akik beilleszked­nek tőlük idegen életformába. Körülöttünk számtalan makra- ferenc létezik, aki tragikus sorsát hurcolja haláláig, mert önmagukat sohasem teljesíthe­tik ki. Kertész Ákos nemrégiben megjelent regényéből a József Attila Színház — illetve a ren­dező Berényi Gábor — felké­résére írta a darabot. A regény Makra Ferenc lakatos félresi­került életéről szól, mert rossz életmintát választott, nem ön­magából fakadó mintát. Az író kegyetlen mikrorajzot fest Makra környezetének vegeta­tív, kisszerű létformáiról, amelynek szokványcselekvé­sekbe fulladt világa nem tűri a tőle szokatlan, eltérő visel­kedésformákat, kiterjedt elő­ítélet-hálózatával — mint a pók — befonja áldozatait és nem ereszti. Ügy tűnik, hogy Az általános Iskola 8. osztályát elvégzett IPARI TANULÓKAT VESZÜNK FEL az 1972/73-as tanévre, oz alább! szakmákra: KŐMŰVES FESTŐ, MÁZOLÓ, TAPÉTÁZÓ VILLANYSZERELŐ PARKETTÁS ÁCS BÁDOGOS TETŐFEDŐ A vidékieknek szállásról, teljes ellátásról gondoskodunk. A tanulmányi eredménytől függően, a rendelet szerinti ösztöndíjat fizetjük. jelentkezni lehet: Budapest IX., Viola utca 45. szám alatt, a „Prosperitás” Ktsz munkaügyi osztályán. Makra mintaemfoer — minta­munkás, mintaférj, mintacsa­ládapa, akinek természetesen haverjai is vannak és szerető­je is van, dehát ez így van rendjén. Konszolidált életét azonban nem rúgja fel, mint ahogy nem rúgja fel egyetlen makraferenc sem, legfeljebb, ha kileng, bűnbánóan visszatér a meleg családi fészekbe min­taembernek. Makra tehát lát­szólag beilleszkedik — elcsé­pelt, de jobb szó nincs rá — a tipikus, alpári, kispolgári létbe, de csak látszólag. Mert valójában, lelkileg Maikra so­hasem tudott belenyugodni sorsába — amit pedig válasz­tott magának —, hiszen érzi: választhatott volna másképp is, felesége, IVfagdi helyett Va­lit is, aki mellett kiteljesíthet­te volna önmagát, kielégíthet­te volna vágyait. Ha merte volna! Makrával ezt mondatja az író a regényben: „Én olyan­forma állat voltam, aki olyan akart lenni, mint más. ... aki nyugodtan alszik, békésen ve­getál, kopaszodik és kerek po­cakot ereszt... és elértem; És most meg fogok dögleni”. Ki a hibás ezért? Mindnyájan hibásak vagyunk, mindnyájan, akik egy elavult értékrend fenntartásáért készek vagyunk harcolni is. A drámában a hibák keresé­se sokkal nagyobb hangsúlyt kap. A szokásos visszaperge­tett eseményemlékezés mo­zaikkockáiból bontakozik ki Makra sorsa, aki a darab ele­jén lesz öngyilkos. Barátja, Zselényi Dezső, önvizsgálatot tart. Önmagát vádolja Makra sorsáért, mert ő, Zselényi volt az, aki Makra életének prob­lematikus pontjain közbeavat­kozott, csitította és a kiegyen­súlyozott, „tökéletes ember” ideáljának kialakítására haj­totta Makrát. A darabnak te­hát két főszereplője van: Mak­ra és Zselényi. Nem vált elő­nyére a drámának ez a megol­dás, amely egyébként más, mint a regényben. Azt a ve­szélyt rejti ugyanis magában, hogy ezzel felmentést kapunk és a felelősséget Zselényire háríthatjuk teljes egészében. Vagyis a szélesebb körű társa­dalmi felelősség hárul így el. | prózamondás), a monori Jó­zsef Attila Gimnázium iro­dalmi színpadát, Patkó At­tilát (egyszemélyes „irodalmi színpad”) a maglódi szlovák táncegyüttest, a gyömrői Roz­maring tánccsoportot. Azt, hogy a továbbjutásra ja­vasoltak közül ki vehet részt a megyei döntőkön (március 12-én Cegléden a zenei, Vá­cott pedig a prózai előadók versenyeznek, e hónap 23—26 között döntik el. Még két já­rási vetélkedő van hátra, mindkettőt jövő vasárnap ren­dezik: Budakesziin, illetve Bagón. SZEGED Váci fotósok kiállítása A szegedi Móra Ferenc Mű-, zeum kupolacsarnokában va­sárnap nyitották meg a váci fotoklub Alfa-csoportjának ki­állítását. öt fotós harminc­hat művészi felvétele került; a falakra. A kiállításukat a szegedi fo-. toklub a közeljövőben viszo­nozza Vácott. Űj fürdő Cegléden. A negyedik öltéves terv végén kezdenek hozzá az új ceglédi fürdő építéséhez, azuitán az értékes gyógyvizet jóval töb-. ben élvezhetik, minit jelen­leg. Az is felmerül, hogy Makra véletlenül juthatott szerencsét­len sorsra, mert ha nem Zse­lényi, hanem valaki más a ba­rátja, talán nem jut el az ön- gyilkosságig. Persze, ellene vethető, hogy ott volt szerel­me, Vali, aki igazán értékes életre ösztökélte. Makrának azonban nem kellett ez a faj­ta szélsőséges, tévutakra veze­tő, harsány, semmihez sem igazán komolyan elkötelezett életforma. Ez a választási le­hetőség, nem volt igazi alter­natíva Makra számára. Hát akkor mi lett volna az? Legnagyobb érdeme a szer­zőnek, Kertész Ákosnak, hogy Makra jelleméből csillantotta fel egy harmadik út lehetősé­gét, a tisztességes, elkötelezett, becsületes, tennivágyó ember — mint Makra — sokrétű le­hetőségét. Mindez Makrában adott, de nem meri önmagát vállalni, noha jellemében hor­dozza lehetőségeit. A rendező, Berényi Gábor, ki­tűnő szemmel vette észre a re­gény aktuális mondandóját, s értékes darab megszületésének segítésével gazdagította a mai magyar drámatermést. Mozaik­szerkesztése hatásos, az egyes részek olajozott csavarként il­leszkednek egymásba. Az elő­adás némely pontja azonban mintha fáradt lenne, s talán ez a színészi alakítások egye­netlenségén múlt. A címszerepben Kránitz La­jos külsejében robbanó erejű Makra. Dicséretes visszafogott­sággal főleg a belső mondani­valóra koncentrál. Egészében azonban átütő erejű alakítást nem tudott nyújtani. A másik főhős, Zselényi alakítója, Hor­váth Sándor, néhol kitűnő pil­lanatokkal ajándékozott meg, végül is — sajnos beszédtech­nikáján is lenne javítanivaló — középszerű alakításnál nem kaptunk többet. A legeltalál- tabb Szemes Mari Makráné szerepében. Bravúros, elhitető, jellemteremtő erővel játszik. Vali figurájában Pálos Zsuzsa — a nem egészen rászabott szerepben — a megfelelő han­got üti meg, ugyanígy Margit- tay Ági is, aki azonban időn­ként túl játssza szerepét. Berkovits György Közösen könnyebb v XT árosi ember vagyok, ' mégis szembetűnő az a változás, amely ma a fal­vakban végbemegy — ez­zel kezdődött beszélgetésem Szederkényi Miklóssal, a halásztelki művelődési ott­hon fiatal igazgatójával. És a falusi életmód és életfor­ma gyors változásáról be­szélt Sipos Károlyné, a pi­lisi művelődési ház igazga­tója csakúgy, mint Plathy Iván, a dabasi járás nép­művelési felügyelője. Bármerre járok a megyé­ben, s beszélgetek a közmű­velődés munkásaival, vala­mennyien arról számolnak be, hogy a ma mezőgazda­sága nem azonos a tíz év­vel ezelőtti mezőgazdaság­gal, s ennek következtében a falusi életforma alapvető változásokon megy át. Serkentően hat e folya­matra, hogy napjainkban sokkal több értelmiségi — orvos, pedagógus, agrár­mérnök, közgazdász, nép­művelő — dolgozik falun, mint két-három évtizeddel, vagy akárcsak tíz évvel ez­előtt. Ugyanakkor a mező- gazdaságon belül is olyan új szakmák alakulnak — nem is beszélve a tsz kiegé­szítő üzemágak tevékenysé­géről —, amelyek ismeret­lenek voltak a hagyomá­nyos mezőgazdaságban. formálódik a falu arcu- lata, az ott élő em­berek életmódja. Mindez az eddiginél sokkal hatéko­nyabb népművelő munkát követel. Régen túljutottunk már azon az igényen, ami­kor a könyvtár és a külön­böző öntevékeny mozgalom — énekkar, színjátszókor — jelentette a falusi népmű­velés alfáját és ómegáját. A népművelés a nagyüze­mi mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen szakem­ber-nevelés érdekében már eddig is sokat tett. Egy­részt: a fejlettebb mezőgaz­dasági kultúrában fontos természettudományos alap­ismeretet széles körben ter­jesztette; másrészt direkt módon is hozzájárult a szakemberképzéshez a ter­melési eljárások ismerteté­sével, bemutatásával, szak­könyvek és szakfolyóiratok terjesztésével, szalkmunkás- előképző tanfolyamok ren­dezésével, a termelőszövet­kezetek által rendezett tan­folyamok segítségével, ki­egészítő programok szerve­zésével. Népművelőktől vett példák hosszú sorával bi­zonyíthatnám mindezt. Ami a változást segíti: az új népművelési formák térhódítása. Ilyen például a mezőgazdasági könyvhó­nap, amelyet ezekben a napokban rendeznek meg immár tizenötödik eszten­deje. Szakíró-olvasó, szak- lap-ankétoik, műszaki hetek, tsz-akadémiák. Mindezek nagy szerepet játszanak ab­ban, hogy parasztságunk a nagyüzemi gazdálkodással kapcsolatos új ismereteket elsajátította, illetve elsajá­títja. Nagy népszerűségnek örvendenek a szakemberek klubjai, mint például a ráckevei agrárklub, a falusi gazdaságvezetők fórumai, a különböző vitaestek, ame­lyeken a vezetők tájékoz­tatják a tagságot a közér­dekű politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális kér­désekről. A a egyre sokoldalúbbá váló falusi népművelő munka hatására mérhető az előrehaladás a szocialista életforma kialakításában is. Az új népművelési formák és munkamódszerek ugyan­is egyre inkább pozitív ha­tást érnek el: például öl­tözködésben, korszerűbb labkerendezésben, a higié­niában éppúgy, mint a csa­ládtervezés, az emberi kap­csolatok, az etikai ténye­zők elfogadásában, a szabad idő kultúráltabb kihaszná­lásában és nem utolsósor­ban az érdeklődés felkelté­sében és irányításában. A fejlődés ütemének to­vábbi gyorsításához azon­ban ma már nem elégséges a helyi tanácsok anyagi ereje. Ezt vallja ma már szinte minden népművelő. És példákkal bizonyítanak: hol, ki segíti anyagilag is munkájukat. Halásztelken például a két termelőszö­vetkezet évente hat-hatezer forintot biztosít a művelő­dési otthon hatékonyabb munkájához. Dabas egyik kerületében a termelőszö­vetkezet vállalta magára teljes egészében a művelő­dési ház költségeit. Dabas egy másik kerületében az ÁFÉSZ vállalt részt a fenn­tartás költségeiből. Űjhar- tyánban a szakszövetkezet, az ÁFÉSZ és a tanács pat­ronálja közösen a művelő­dés intézményét. És alig egy héttel ezelőtt Ócsán is hasonló elhatározásra jutot­tak a nagyközség vezetői. rPóny: szükséges a falu minden gazdasági egy­ségének, intézményének az összefogása, anyagi erejé­nek egyesítése. S mivel a falvak lakóinak többsége a faluban keresi meg min­dennapi kenyerét, a terme­lőszövetkezetnek, a gyár­egységnek, a ktsz-nek köte­lessége, hogy dolgozóik — a falu lakossága — művelő­déséhez, kultúrált szórako­zásához is erejükhöz mér­ten hozzájáruljanak. Ma már példák sora bi­zonyítja: ahol a termelő- szövetkezet, az ÁFÉSZ, az állami gazdaság vagy ktsz részt kért és vállalt a mű­velődési ház fenntartásából, a klub létrehozásából, a különböző szakkörök anya­gi támogatásából, ott fel­lendülőben a kulturális élet. Ha az emberek oda­haza is megtalálják a mű­velődés és szórakozás isme­retbővítő és felüdítő lehe­tőségeit — tartalmasabbá, gazdagabbá válik az életük, eredményesebbé, örömtelib­bé munkájuk. f zt, a falvak fejlődését ^ gyorsító mozgalmat kellene mielőbb megyei, sőt országos rangra emel­ni, olyan sikert biztosító rangra, mint volt például a „Televíziót minden iskolá­nak” mozgalom. Talán. Ha a Hazafias Népfront magá­ra vállalná, gyorsabban lép­hetnénk előbbre. Hasznát — mint az említett példa esetében az iskolák —, ezúttal a falvak népe látná. De az ő tartalmasabb éle­tükkel együtt gazdagodnék az egész ország is. Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents