Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
> MtCY i&Ürlap 1972. FEBRUÁR 13., VASÁRNAP I 50 ezer látogató A Dunai Kőolajipari Vállalat szakszervezeti szervei gondoskodnak a beruházáson dolgozók szabad idejének kultúrált eltöltéséről is. A Barátság Művelődési Házban moziterem, tv-szoba, könyvtár, két oktatóhelyiség és klub áll a szálláson lakók rendelkezésére. A szórakoztató rendezvények mellett rendszeresen tartanak tudományos ismeretterjesztő előadásokat s itt hallgatják a politikai tanfolyamokat is. Jelenleg kilenc tanfolyamra 225 dolgozó jár. Sikeresek a művelődési házban rendezett szakmai továbbképzések is. A tapasztalatok szerint a művelődési ház jól betölti feladatát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a múlt évben 56 000 látogatója volt. Ballag asra A dunaharaszti gimnázium egyik negyedik osztályának készíti most a szépen hímzett ballagási blúzokat a takso- nyi Háziipari Szövetkezet. Tavaly a fővárosban is sikert arattak kis ballagó szűrtarisz- nyáikkal. Foto: Gárdos A haknik természetrajza Néhány művelődési ház tapasztalata Fővárosi művészek érkeztek. A falu apraja-nagyja ott tolongott a művelődési ház előtt. „Ott van, megjött, ott van, nézd, ugyanolyan, mint a képen..hallatszik mindenhonnan az elragadtatott várakozás hangja. Igen, megérkeztek, a híres, neves sztárok, akiket bizony ritkán lehetett látni vidéken — régebben, úgy 15—20 évvel ezelőtt. Ma megváltozott a helyzet. Most is érkeznek fővárosi művészek. A falvakban azonban nemhogy az „apraja", de a „nagyja" se fogadja őket olyan örömmel, várakozással, mint valamikor. Miért? Mert ma már sűrűn lehet látni őket — például a televízióban —, s azért sem, mert akiket máshol sem lehet, csak ritkán hallani, nézni, azokat a falusi közönség is ritkán óhajtja látni. S a legfőbb ok: sem a szereplőket, sem a műsorokat nem a színvonalnak, az igényeknek megfelelően válogatják ki. Művészbrigádok járják az órszágot — színjátszók, beatzenekarok, más csoportok — Pest megyébe csaknem mind ellátogat. Nézzük, milyenek ezek a brigádok — közelebbről. A felhívás Naponta az ajánlkozások tömege érkezik a művelődési ház igazgatóihoz Pest megyében. Íme néhány ajánlkozó szavai — levélben, plakáton, műsorismertetésben (a helyesírási és stilisztikai hibákkal együtt): „Tudom, nem kis feladat Igazgató Űr számára, hogy élvezetes, sikeres, nívós, de szórakoztató műsort adjon a művelődési házba járó dolgozó embernek..." „Tisztelt Igazgatóság! Olcsó jelmezes és díszletes előadásokat ajánlok a kis pénzzel rendelkező művelődési házak részére ... Tavasszal mutatjuk be Zerkovitz csupa sláger operettjét: Asz- szonykám, adj egy kis kimenőt! címmel...” „Az együttes — az egyik beategyüttes (a szerk.) — vállalja, hogy a játékot becsületesen, a szabályoknak megfelelően végigjátssza, emberi magatartásával jó kapcsolatot igyekszik a közönséggel kiépíteni." .. Ne feledkezzen meg 1848 márciusáról ... ön is ragadja meg a ragyogó alkalmat, hogy szép és nívós műsort rendezhet olyan olcsó áron, amennyiért sehol senki nem ad díszletes és jelmezes előadást...” Egy hakni műso: bevezető szövege felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából: „25 év semmi ... az idők homokóráján, de nekem minden!... Közösség! Egy nagy család a Nemzet. S fia vagyok én is... A kultúrszomj, mely évszázados jussa a Magyarnak.” A felhívások, ajánlkozások Vásári kikiáltókéhoz hasonló v szövegeikkel, giccsbe mártott tollal fogalmazva, bizony elég riasztóak. Bátor művelődési- ház-igazgatónak kell lennie ezek után valakinek, hogy a műsort megrendelje. A pénz A Kőszívű ember fiaiért 1850 forintot kértek — a szervező 500 forintot felajánlott a művelődési házak igazgatóinak, ha megszervezik a műsort. A „Fiatalok nótaestje — Bodza Klárival, Hegyháti Marikával, Szántay Ildikóval, Tekeres Sándorral, háromtagú női zenekarral, a konferansziéval — 2500 forint, plusz nyolc fő útiköltsége. Egy másik tánczenei és nótaest, 3000 forint, plusz részútiköltség. Egy zenés irodalmi műsor „a társadalomból kiszakadt fiatalokról” 2450 forint... és így tovább. Nézzük részletesebben. Például előadták Pilisvö- rösváron november-—13-án a Százhúsz perc boldogság című operettet. A művészek díja 2705 forint volt, az ORI-en- gedélyért 225 forintot kellett fizetni, a szerzői jogvédőnek 212 forintot. A művelődési ház tehát összesen kifizetett 3152 forintot, plusz az útiköltséget — félárú gyorsvonat. A bevétel mindössze 2604 forint volt. csaknem ezer forintot ráfizettek. A nyolc fellépő — ismeretied — művész egyenként 350, 400 forintokat kapott. Az egyik neves beatzenekar megállapított tiszteletdíja 2200 forint. Ám a művelődési háznak fizetnie kell még ezenfelül 220 forint közvetítési díjat, 34 forintot a jogvédőnek, és az útiköltséget. Amikor Ceglédbercelre utazott volna az együttes — hattagú zenekar, két technikus és 560 kiló felszerelés, amely két személynek felel meg —, az útiköltség 720 forintba került volna. Tehát az összes kiadás 3174 forintba. Le kellett mondani a szereplést, mert a művelődési ház nem bírta volna a kiadásokat. A haknik tehát sokba kerülnek. Megéri? A történetek A pénzeket a haknibrigádok, főleg a beatzenekarok szeretik előre, vagy legalábbis a műsor szünetében megkapni. Miért? Félnek, hogy nem lesz annyi bevétel, amennyi a kiadásokat fedezné. Bizalmatlanok. De bizalmatlanok a művelődési házak vezetői is, mert félnek, ha előre fizetnek, a művészek nem dolgoznak teljes erőbedobással. A kölcsönös bizalmatlanság rossz jel. De joggal lehetnek bizalmatlanok a művelődési házakban, mert sokszor megtörténik, hogy neves művészt, táncdalénekest hirdetnek, s az hirtelen „megbetegszik”, gyorsan „külföldre kellett utaznia” és nem jön, helyette pedig gyenge a beugró. Az is gyakori, hogy késnek a műsorkezdéssel, mert nem érnek oda időben, ilyenkor „defekt- re", „forgalmi dugóra”, „sokáig tartó lemezfelvételre” hivatkoznak. Időnként nem mindig józanul jelennek meg, főleg a beatzenekarok, vagy a műsor közben isznak többet a kelleténél. A legnagyobb baj viszont az, hogy a falvakban úgy érzi a közönség, hogy lebecsülik őket. A szereplők nagyképűek, félvállról veszik a műsort. A közönség ezt ma már észreveszi, hiszen mindenki gyakran néz a tévében színvonalas műsorokat sokszor ugyanazokkal a művészekkel, akik a helyszínen a negyedét sem adják tudásuknak, mint a tévében. Néha a hirdetett műsor is teljesen megváltozik. Ezért aztán egyes helyeken egyáltalán nem szívesen látják a haknibrigádokat. Mindezek a megye művelődési otthonaiban ■ lefolytatott beszélgetésekből derültek ki. A haknik természetrajza tehát nem túlságosan fényes Amióta az ŐRI ellenőrzési osztályt hozott létre, változást lehet remélni. Ritkábbak a kirívó — anyagi és művészeti — visszaélések. De még vannak ilyenek. Berkovits György Kell a jó könyv! Hétfőn délután hat órakor az érdi könyvtárban Bakcsi György irodalomtörténész tart előadást. Azokat a könyveket ismerteti, amelyek a Kell a jó könyv országos mozgalomban szerepelnek. Jellemzi, értékeli, méltatja és elemzi a művek egy részét, és megvilágítja keletkezésük történetét. Emlékmű a mártíroknak Emlékművet állítanak a 19- es Tanácsköztársaság mártírjainak Abonyban. A helyi direktórium volt tagjainak és azoknak a vöröskatonáknak emlékművét, akiket a hírhedt Prónay-különítmény gyilkolt meg a Vigyázó kastélyban, Rózsa Péter szentendrei szobrászművész készítette. Az emlékművet a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 53. évfordulóján, március 21-én leplezik le. Felvétel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára A Színház- és Filmművészeti Főiskola az 1972—73-as tanévre felvételt hirdet színész szakra. Felvételre az idén érettségiző vagy korábban érettségizett 18—22 éves fiatalok jelentkezhetnek. A művészeti főiskolákra pályázók egyidejűleg egy másik egyetemre vagy főiskolára is jelentkezhetnek. A jelentkezés határideje: 1S72. március 31. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola, Budapest, vm. Vas utca 2/c. Sorsolás a Déryné Színházban Ma kerül sor az Állami Déryné Színház bérlettulajdonosai közötti nyereménysorsolásra, a színház Kulich Gyula téri bemutatótermében. Akikre rámosolyog Fortuna, azok sok használati cikkel lehetnek gazdagabbak. Nyerhetnek szobabútort, elektromos berendezéseket és még sok más értékes és hasznos közhasználati tárgyat. Ez a sorsolás — a bérletekhez járó sorsjegyekkel — újítás az országban, melyet a Déryné Színház vezetett be. Kutatott, gyűjtött, tanított Azon a ködös, februári napon, amikor telefonon kaptuk Kovács László váratlan és tragikus halálának hírét — az ikladi vasútállomáson egy hirtelen szívroham végzett vele —, nem akartuk hinni a közlés igazát. Néhány nappal korábban még bent járt a szerkesztőségben, a terveiről beszélt, az akkori aszódi járás kulturális életéről, a túrái népművészekről és egy fiatal furulyás fiúról, Sára Feriről, aki rövidesen „a vagy öregek nyomába léphet". (Azóta Sára Ferenc felnőtt, és nemcsak furulyájával lépett a nagy öregek nyomába, hanem Kovács László nyomdokaiba is mint a gödöllői járás népművelési felügyelője.) Mindössze ötvenhat éves volt, amikor meghalt. Ennek immár tíz esztendeje. Nagyon gazdag életművet hagyott maga után. Az ország első Kossuth- díjas művelődési otthon igazgatója volt, aki Túrán páratlan energiával szervezte meg a parasztemberek kulturált művelődését, kutatta fel a nép dallamvilágát, gyűjtötte össze népszokásait. Egyszerű munkás- és parasztfiatalokból olyan énekkart, zenekart és népi együttest formált, amilyen kevés volt akkor az országban. Az Ormánságban született, és 1935 októberében tanítóként került a kis Galga menti faluba, Túrára, ahol már az első napokban megragadta a falu népművészete. Nem sokkal később megszervezte a Gyöngyösbokrétát, amelybe mindenkit befogadott, aki szerette a dalt, a táncot, a játékot, tömören megfogalmazott népi fonójátékokat mentette át az utókor számára, közülük is talán a legszebbet, a Csáki biróné balladáját. Előbb egy száztagú leány- kórust, majd pedig egy háromszáz tagú gyermekkart szervezett. S még arra is jutott ideje, energiája, hogy különböző háziipari tanfolyamokat rendezzen, felelevenítve velük e táj hagyományos népművészetét, a hímzést és kosárfonást. Petőfi egykori aszódi iskolájában megalapította a Galga- völgye tájmúzeumát. Nem véletlen, hogy idő előtt ellobbant. A népművelés egyik legönzetlenebb munkása volt. P.P. Budapest centenáriumára Adatok a Pest megyei Levéltárból Pest, Buda és Öbuda egyesítésének százéves jubileuma alkalmából több fővárosi kerület történetét írják meg és adják ki. Így a XX. kerületét is, amelynek egykor teljes területe, Pesterzsébet és Soroksár néven, előbbi városként, utóbbi községként Egy év alatt hatezer TIT-előadás Pest megyében A {Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest megyei szervezete tavaly hatezer előadást rendezett. Ezeknek a rendezvényeknek több mint egyharmadánál szemléltető eszközöket is alkalmaztak. Az előadásokat átlag 40-en, összesen 244 ezren látogatták, A TIT-előadások száma megyénkben. tíz év alatt több mint a kétszeresére emelkedett A legtöbb hallgatója tavaly a jogi, a pedagógiai-lélektani és az egészségügyi előadásoknak volt. Különösen sok, mindkét helyen ezernél több előadásra került sor a ráckevei és a ceglédi járásban. Pest megyéhez tartozott. Mindkét helység múltjára vonatkozó adatok éppen ezért a Pest megyei Levéltárban találhatók és a gazdag dokumentumok gyűjteményét jól felhasználhatták a könyv szerzői. A XX. kerület történetének azonban nemcsak Pest meÍ yei vonatkozásai vannak, hajlít ' *szé?k5szfo " bizottságába, amelynek dr. Nagy Ernő kerületi tanácselnök és Sütő Anna népművelési osztályvezető a tagjai, meghívták dr. Lakatos Ernőt, a Pest megyei Levéltár igazgatóját is, aki igen tevékeny részt vállalt a mű szerkesztésében. Pesterzsébet és Soroksár, vagyis a főváros XX. kerületének története egyébként már nyomdában van és április 4-én jelenik meg. Érdekes olvasmány lesz, de egyben Budapest és Pest megye egy részének múltjára vonatkozó bőséges forrásanyagot tartalmaz a kutatók számára is. Egy gödöllői farra és az ország Hetvenöt éves a Kisállaltenyésztési Kutató Intézet Egy kis baromfitörténelem: 1960-ban még a sárgamagyar, fehérmagyar, kendermagos állatot terjesztik el innen, Gödöllőről, hogy az átlagos negyvenről nyolcvankettőre növekedjék a tyúkok tojáshozama. Az úgynevezett hármas hasznosítású baromfi még a tanyákon, a háztájiban meg-megvan, de nem valami nagy számban. 1962-ben a minisztérium ugyanis éppen ezt a nagy múltú, az idén 75 esztendős intézményt bízza meg: legyen gazdájává a világszerte mind nagyobb teret hódító hibrid baromfinak, broiler csirkének. 1964-ben megveszik a legfejlettebb — szakkifejezéssel — tiszta vonalakat, fölállítván a genetikai és tenyésztési osztályt. 1966-ban kezdik a hússzülőpárok kiadását a gazdaságoknak: ez volt a G—45, majd 1967-ben a G—65-ös jelű-elnevezésű húshibrid. Mi a Mabró? Dr. Petőházi Gábor, a Kis- állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója vázolja föl ily módon az előzményeket, amelyek folytonos munkára sarkallják a 400 alkalmazottat foglalkoztató intézet 75 tudományos kutatóját. Az igazgató azt hangsúlyozza előttem, amit az idevágó párt- és kormányhatározatok is előírnak: a kutatás eredményeit mielőbb átvinni a gyakorlatba! S valóban széles körű az Intézet kapcsolata a termelőkkel: 16 termelőszövetkezet — Pest megyéből például a pán- di — és keltetőállomás, valamint két állami gazdaság (a hódmezővásárhelyi és a bogád- mindszenti) tömörül az intézettel egyetemben a Mabro („magyar broiler”) elnevezésű társulásban. Persze, mivel a témák kutatása 11 millió forintba kerül, és a költségvetés csak 8,5 milliót finanszíroz — a különbözetet „kigazdálkod- ja” az intézet, amelynek egyébként 50 millió forintos az évi közvetlen forgalma. De végiggyűrűzik a gödöllői kutatók munkája úgyszólván az egész országon: az innen kiadott szülőpárok utódaiból meghizlalt broiler baromfi értéke 750, s a később kezdett broiler nyúlé 30 millió forintra rúg már. Űj hibrid januártól A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1969-ben ezt a feladatot adta a többi között az intézetnek: „Az iparszerű baromfitenyésztés hazai rendszerének továbbfejlesztése.” Ehhez a témakörhöz tartozik, hogy az intézet saját fajtái vegyenek részt továbbra is a termelésben, tartsa a kapcsolatot a KGST-államokkal és így tovább. A broilertenyész- tés tennivalói változatlanul jelentősek, mégpedig mind az új fajták előállításában, mind a leggazdaságosabb takarmány- receptúrák kidolgozásában. A legfőbb elv, mondhatni, laikus leegyszerűsítéssel: a lehető legnagyobb racionalizmusra való törekvés! Az egyik döntő kérdés, miként lehet a legolcsóbban előállítani egy kiló baromfihúst? Az egykori sárgamagyar például ezt az arányt képviselte: egy*kiló hús fölemésztett 4,5—5 kiló takarmányt, s az állat 63 nap alatt csak 70—75 dekásra növekedett. Most, az úgynevezett Mabro-táppal — ez külön szabadalom — egy kiló húshoz már csak 1,96—2,02 kiló takarmány kell, s mindössze 49 nap alatt 133—140 dekásra hízik a baromfi. 1972 januárjától megkezdték a G—65—2—CTR jelű hibrid tenyésztését, illetve kiadását a társulás tagjainak. Egyetlen négyzetméteren 50 nap alatt 18 kiló húst tudnak már előállítani. de — miként az igazgató fogalmaz — még itt is vannak tartalékok. S nemcsak belföldre küldenek szülőpárokat, hanem volt már export az NDK-ba és Csehszlovákiába, az idén pedig egymillió broi- lerbaromfit exportál a Mabro Lengyelországnak. Nyúlfarm a dombon Domboldalra épült farm — önkéntelenül is így fogalmazok a nyulak, nyércek, csincsillák telepéről. A „farm” megjelölés pedig csakis azért tolult toliamra, mert dr. Holdas Sándor, a prémesállat-te- nyésztési osztály vezetője megajándékozott könyvével, amelyben — mint a munka címe is elárulja — „A broiler hazájában", tehát az USA-ban Ford-ösztöndíjasként eltöltött esztendő élményeit dolgozta föl. Márpedig e könyv lapjain farmok világa tárulkozik elő; a jószemű szakember izgalmas oknyomozással vezet végig a broilerbaromfi-tenyésztés előzményein és közelmúltbeli jelenén, miközben afféle melléktermékként megismertet az amerikai mezőgazdaság megannyi racionális és kevésbé
